Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
1988. JÚNIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ember- és környezetbarát technológiák KÖRNYEZETVÉDELEM A HŰTŐGÉPGYÁRBAN Varga Károly cserkeszőlői kistermelő birodalmában amerre csak nézek, gépeket, kisebb, nagyobb ötletes szerkezeteket látok mindenfelé, amelyeket a gazda maga esz- kábált össze azzal a szándékkal, hogy megkönnyítse munkáját. A negyvenkét éves férfi nem szívesen beszél magáról, hiába faggatom séta közben, de amikor a munkájáról kérdezem, egészen más lesz, mintha kicserélnék. Az mindenesetre már az első néhány mondat után kiderül, hogy nem tartozik a „megelégedés” emberek közé. Mindig izgatja, foglalkoztatja valami, hogy munkáját miként vagy hogyan tudná még jobban, még hatékonyabban, még ötletesebben elvégezni. Mint megtudom, sokáig lakatosként tevékenykedett a Közúti Gépellátó Vállalatnál, de 1974-ben a cserkeszőlői kistermelők sikerein felbuzdulva hazajött, belevágott, a maga ura lett, s ma már a környék egyik legnagyobb magánkézben lévő kertészete az övé. Főként kígyóuborkát termelnek, melynek nagyságrendjét egyszerűen csak így jellemzi: — Ha mi egy nap nem megyünk föl a Bosnyák téri piacra, akkor ott mindjárt 10 forinttal többre rúg az uborka kilója. Nem panaszkodik, hiába is tenné, hisz a családi ház jómódról árulkodik. Persze — mint meséli — nem kis ára van ennek, mert itt a nap mind a 24 órájában akad tennivaló bőven. S mivel ezt a munkát egy ember képtelen elvégezni, ezért is fogtak össze többen, s ma már sok részesművelővel dolgozik együtt. Amikor azt említem neki, hogy elég messze esik eredeti szakmája a mostanitól, ta- gadólag rázza a fejét: — Tudja, a körülmények megteremtése, tömérdek lakatosmunkát igényel, és szükség van a kísérletező, újító kedvre is. Ez utóbbiból Varga Károlynál nincs hiány, tulajdonképpen mostani látogatásomhoz is egy újítás szolgáltatja az apropót. Erről így beszél: — Mi a talajfertőtlenítést úgy oldjuk meg, hogy egy földre terített és a szélein leföldelt 200 négyzet- méteres ponyva alá télen 12 órán át nyomatjuk a forró gőzt. Ez elképzelheti, hogy milyen meleg lehet, ha 30 centiméter mélyen a krumpli megfő a földben. Nos. a lényeg az, hogy a munka megkezdése után körülbelül egy órával azt vettük észre, hogy a meleg levegő hatására elkezdett emelkedni a ponyva, és rá két órára pedig már teljesen kifeszült és úgy domborodott mint egy szép bolti kenyér. Innen eredt a gondolat, hogy meg kellene próbálni ugyanezt fóliával is. — Az eredményt látja — mutat a 120 méter hosszú és 9 méter széles fóliasátor felé, ami csak úgy magában áll a levegőben, hisz még a laikus is észreveszi, hogy semmiféle vasszerkezet vagy váz nem tartja azt. Csupán egy óránként 500 köbméteres teljesítményű kompresszor nyomja be szakadatlanul a levegőt a feszülő fóliasátorba, ami alatt valamiféle túlnyomás uralkodhat, de ezt a belépő nem veszi észre. Hitetlenkedve bámulok és hiába nyitogatom a fóliasátor ajtajait, hiába vágunk lyukakat rá, az stabilan áll tovább. Ez a dolog azért is figyelemre méltó, mert — mint utólag megtudtam — Magyarországon, de még külföldön sem lehet találkozni ilyesféle eljárással. Így aztán az sem véletlen, hogy a fejlett kertészetéről híres Hollandiából érkezett szakemberek, valamint a Kertészeti Egyetem oktatói a tavaszon szinte egymásnak adták a kilincset, hogy megnézzék a tartószerkezeteket nélkülöző fóliasátrakat. Ottjártunkkor az egyik alatt éppen dinnyepalánták díszlettek. Az érdeklődés érthető, hisz egy hasonló nagyságú fóliasátor vasszerkezetének ára ma már akár 300 ezer forintba is belekerülhet, nem beszélve arról, hogy a vázak áttelepítése is költséges és idő- t igényes. Ahány ember, annyiféle terv, ■ vágy és óhaj. Nos, Varga Károlyé azért is figyelemre méltó, mert szeretné, ha ez az eljárás elterjedne, vagyis bárinek minden ellenszolgáltatás nélkül fölajánlja hasznosításra, mert így a zöldségek is olcsóbbak lennének. Tehát ő az ötletért nem kér egy fillért sem, mert mint beszélgetésünk legvégén mondta: tulajdonképpen nemcsinált semmit, csak egész egyszerűen a levegőt munkára fogta. Nagy Tibor (Fotó: Temesközy F.) Fekete füst gomolyog fölfelé valahonnan a házak, a fák közül — csak ennyi látszik távolról a verőfényes délelőttön. Tétován kering a város felett, majd eloszlik, elvegyül a levegőben. Érdekes módon, ahogy közeledünk Jászberényhez, a felhő úgy zsugorodik össze, és ami messziről szinte uralta a látványt, a városban már észre se vehető. Nyoma sincs odabent a légszennyezésnek. A tettes egy öblös, kis kémény a Hűtőgépgyárban, mely a gyár kommunális szemetét oszlatja el a légben. A látvány kínálja magát egy környezetvédelmi témájú cikkhez, még akkor is, ha később kiderül, hogy az összkép nem ennyire sötét. A nagyvállalat az elmúlt években tízmilliókat költött a környezetvédelemre, érzi ennek kényszerítő erejét, és vállalja a szükséges áldozatokat. Csak gyűlt a vegyi iszap — A közvélemény elmarasztalja az ipart a környezetszennyezésért — mondja Pázmándi István műszaki igazgató —, általában nem is ok nélkül. A termelés és a környezetvédelem szemben állnak, de összehangol- hatók egymással, es nemcsak mint állampolgárok, hanem, mint vállalatvezetők is átérezzük ennek szükségességét. Ügy érzem, a Hűtőgépgyár az átlagnál nagyobb hangsúlyt fektetett a környezetvédelemre. Az elmúlt 2 és fél évben közvetlen ilyen célú beruházásokra 50,3 millió forintot költöttünk, a témához kapcsolódó fejlesztésekkel együtt pedig ez összesen 132 millió. Az ipartelepítések idején a füstokádó kémények a fejlődés szimbólumai voltak, és a környezetvédelem meglehetősen későn jelentkezett a köztudatban. Magát a törvényt is alig egy évtizede alkották meg, igazán hatásos intézkedésekről pedig csak a 80-as években lehet beszélni. A Hűtőgépgyár környezetvédelmi problémával előKiszolgált egy nemzedéket Felújítják a szolnoki rendelőintézetet A Hetényi Géza megyei kórház rendelőintézetét 1953- ban építették. Harmincöt év alatt nem újították- fel, csak a szokásos karbantartási munkákat végezték el időről időre. Az épület azóta korszerűtlenné vált; a víz-, villanyvezetékek elöregedtek, a tetőszerkezet tönkrement, nagy a zsúfoltság. A rendelőintézetet ugyanis úgy tervezték, hogy naponta kilenc- száz beteg fogadására legyen alkalmas. Ezzel szemben ma már naponta háromezer páciens is megfordul a 25 rendelésnek helyet adó épületben. A felújítás régóta föl-fölvetődő kérdés, a megvalósítása végül is az idén dőlt el. A munkálatok július elsején kezdődnek el. A rekonstrukció három ütemű lesz, az első ütemben az épület keleti. Pelikán Szálló felöli szárnyát hozzák rendbe — erre 85 millió forintot biztosított a megyei tanács. Mivel az épületet nem bővítik, nem kis fejtörést okozott az illetékeseknek, hogy az épületszárnyban lévő rendeléseknek hol adjanak helyet a munkák ideje alatt. Végül úgy döntöttek, hogy a megyei kórház mellett az orvostanhallgatók részére épült szállóba telepítik. Itt 12 kis és 12 nagyobb helyiség áll rendelkezésre. Azt se volt könnyű eldönteni, hogy melyek lesznek azok a rendelések, amelyek a szálló épületébe kerülnek. A legegyszerűbb megoldás persze az volna, ha a felújításra kerülő szárnyból vinnék át a rendeléseket. De ha megnézzük, milyen betegeket is fogadnak itt jelenleg, nem olyan egyszerű a döntés. Hiszen a sebészetre, az urológiára, a fogászatra, a gyógytornára, az ortopédiára sok beteg jár, olyanok, akik sürgős ellátást igényelnek, és közülük sokan nehezen mozognak. Nem mindegy tehát, hogy a városközpontban lévő Hősök terére kell menniük vagy a megyei kórházhoz. Ezért úgy határoztak, hogy nem ezeket a rendeléseket viszik át a medikusszállóba, hanem a gondozókat. ahová krónikus, visszaértő betegek jármaik, és amelyek nagy területet foglalnak el az épületben. Így tehát a bőr- és nemibeteggon- dozó valamint az ideggondozó és a munkalélektan költözik a medikusszállóba; a felújításra kerülő, keleti szárny rendelései pedig a gondozók jelenlegi helyére, a középső épületszámyba. A későbbi költöztetésekkor is az épületben maradnak a sürgősségi ellátást biztosító rendelések. A rekonstrukció során csak a tartófalakat hagyják meg. Kicserélik az ajtókat, az ablakokat, a vezetékeket, a tetőszerkezetet, áthelyezik a közfalakat. Arra törekszenek, hogy minél ésszerűbben hasznosítsák a rendelkezésre álló területet. A tetőteret is beépítik. így nagyobb terület áll majd rendelkezésre, mint eddig; tehát a rendelőintézet jelenlegi zsúfoltságát is csökkenteni tudják. A három ütemű rekonstrukció körülbelül hat év alatt fejeződik be. A kivitelező vállalat még nem ismert, versenytárgyalást fognak meghirdetni. A július elsejei kezdés gyakorlatilag azt jelenti, hogy ekkor kezdik a medikusszállót előkészíteni a gondozók fogadására. Amikor a rendelések helye megváltozik, tájékoztatni fogják a lakosságot. A rendelőintézet bejáratánál kék hirdetőlapon olvashatják majd, hogy melyik rendelés hová költözött. P. É. szőr 20 évvel ezelőtt találkozott, amikor a Heller—Forgó hőcserélő világszabadalmat kezdték gyártani. A felületkezelő iszap elhelyezése jelentett gondot, és jobb híján éveken keresztül a gyárudvar végében gyűlt a veszélyes hulladék. Az ipari szennyvizek nagy részét pedig, némi tisztítás után, szállította a Zagyva. A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság bírságolással próbálta jobb belátásra bírni a vállalatot, végül is nem ez, hanem az általános szemléletváltozás és a technológiai lehetőségek hoztak javulást. Az ipari szennyvizek méregtelenítésére, tisztítására 1979-ben megépült a Galvopol és azután egymást követték a környezetvédelmi intézkedések Tizenegy tagú Vállalati Műszaki Biztonsági Tanács alakult 1984 nyarán, mely a munka- és környezetvédelem problémáit szoros összefüggésben kezeli, meghatározott munkaprogram szerint évente kétszer ülésezik. A biztonságtechnikai osztály feladatköréhez kapcsolva kialakították a környezetvédelem szervezeti rendjét. Az üzemekben környezetvédelmi megbízottakat jelöltek ki, a gyárakban felügyelők tevékenykednek, akiket az osztály dolgozója, a környezetvédelmi főfelügyelő fog össze. Vállalati Környezet- védelmi Szabályzatot alkottak 1985 novemberében, ez egységesen foglalkozik a levegő, a vízminőség tisztaságának védelmével, a veszélyes és kommunális hulladék kezelésével, a talajvédelemmel, a zajártalmakkal. A szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére 1987-ben intézkedési tervet készítettek, melyben a konkrét beruházásokon túl a védekezéssel kapcsolatos megváltozott viselkedési formák is tükröződnek. Átgondoltan, lépésről lépésre haladtak előre. A mérgező anyagokat a megsemmisítésig, illetve az elszállításig megfelelő módon gyűjtik és az úgynevezett átmeneti tárolókban raktározzák. Három éve 5,2 millióért megépítettek az üzemek részére 11 ilyen átmeneti tárolót, valamint bekerített, lebetonozott, övárokkal körbevett 2 központi tárolót. Az egyikben az égetéssel megsemmisíthető olajok, zsírok várakoznak, a másikban az ipari célokra újra hasznosítható vegyi anyagokat gyűjtik. Fokozták a szennyvíztisztítás hatékonyságát, a Galvopol-t 100 köbméteres koncentrátum gyűjtő medencével bővítették, hogy a lökésszerű terhelést is biztonsággal elviselje a rendszer. A közelmúltban telepítettek 2 veszélyeshulladék- égető berendezést 5 millióért, és hamarosan befejeződik az abszorpcióshűtőszek- rény-üzemben az új festési technológia szerelése. Színtelen, szagtalan égéstermék A gyárban parkosított terek, nyírt sövények és pázsitok mellett visz az utunk az alkalmi környezetvédelmi szemlén. Távol a főépülettől azért már gazos, elhanyagolt területek váltják egymást. Horváth István a biztonság- technikai osztály vezetője és Fülöp Edit környezetvédelmi főfelügyelő egy körbekerített hordóhegy előtt áll meg. Több száz tonna festékiszapot rejtenek a hordók, ma-' gyarázzák, de az utóbbi 6—8 év termését a két, elmés, veszélyeshulladék-égető szerkezet hamarosan elemészti. A berendezések szinte egy szobában elférnek, mégis naponta 6—800 kiló szerves hulladékot ártalmatlanítanak. Az égő alsó tányérjába töltik a vegyi anyagot, és a berendezés a. keletkezett szennyező füstgázokat is elégeti. A kettős égetéssel végül színtelen, szagtalan égéstermék távozik a kürtőből, a visszamaradó salakanyag pedig az eredeti mennyiség ti- zedrésze. — Folyamatos égetéssel kiürül majd ez a zsúfolt tároló — mondja Horváth István —, és azután nem gyűlik majd ránk ekkora meny- nyiség. Nagyon hasznos berendezés, kevés ilyen működik még az országban, talán ezért is tartott majd egy évig az engedélyeztetés. A másik átmeneti tárolóhoz éppen szállítmány érkezik, a felületkezelésnél a fürdőben visszamaradt iszapot hozták. Fülöp Edit szerint évente 45 tonna iszapot szállítanak onnan a timföldgyárba, a Metalloglobus-nak mintegy 100 tonna cinksalakot, réziszapot, az Áfor pedig 50 tonna szennyezett olajat vesz át. Van, aki még fizet is a szállítmányért, mert a hulladék számára hasznosítható alapanyag. *A termelésbővüléssel párhuzamosan növekedtek korábban az ipari szennyezések, ma azonban a fejlesztéseknél csak az ember- és környezetbarát technológiákat alkalmazzák. Így történt ez a múlt évben a jászárokszállási Hűtő- és Klímatechnikai Gyárban, ahol a nedves festésről mintegy 70 milliós költséggel tértek át az elektrosztatikus porszórásra. Az új technológia nemcsak jobb minőséget, gazdaságosabb termelést eredményezett, hanem évente több mint 170 tonna szennyező anyagtól is megszabadította a vállalatot — és természetesen a környezetet. Ugyanilyen festőüzem szerelésének befejezésén dolgoznak most Jászberényben is. Jászboldogházán a radiátorgyár szennyvize évek óta a közterületi csapadékcsatornába gyűlt. Az iszapba tavaly belefulladt egy megbokrosodott ló is. Igaz az iszap vegyileg csaknem veszélytelen volt, mert a helyiek szerint béka kuruttyol a vízben, a nád is megél a parton, (mert kibocsátás előtt közömbösítik a szennyvizet), de a lakók jogosan követelték az állapot megszüntetését. Egy osztrák cég szerelői a jövő hónapban végül ott is üzembe helyezik a 20 millió forintos tisztítóművet. Csökken a bírság A környezetvédelemhez kapcsolódó beruházás volt a gázprogram megvalósítása, melyből a Hűtőgépgyár 60 millióval vette ki részét, sőt Pázmándi István idesorolja a strand vízvisszaforgató berendezését is. A Hűtőgépgyár ’84-ben fizette a legmagasabb bírságot, 10 millió forintot. a fejlesztések hatására pedig tavaly már csak 2,3 milliót. A folyton szigorodó határértékek és ellenőrzések miatt azonban nem lehet megpihenni. Elsősorban a vízminőség javításában vannak még tennivalók, erre 35 milliót ütemeztek be. Évenként 1200 köbméter kommunális hulladék keletkezik a gyárban. Szelektív gyűjtéssel ennek egy részét a MÉH-nek adják, a többit az a bizonyos öblös, kis kémény röpíti a levegőbe, olykor-olykor jól telefüstölve a várost. Egy kommunális hulladékégető telepítésével kívánják ezt megszüntetni. Pénz is van rá, és ha találnak ilyen berendezést, talán már idén beüzemelik, különben terveztetni, legyártatni kell, ami egy-két évet még igénybe vesz. Lukácsi Pál Füst gomolyog verüfényes délelőtt Az épület keleti szárnyát újítják (el először (Fotó: Korányi)
