Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
6 Nametkösi körfsép 1988. JÚNIUS 18. Kambodzsai rendezés Párhuzamok és ellentétek Szabad-e lehet-e közvetlen párhuzamot vonni két, egymástól nemcsak térben, de kiváltó okaiban, tényezőiben is meglehetősen távol eső krízis között? — teszik fel mind többször a kérdést az elmúlt hetekben a világ veA kérdésre — talán mondani is felesleges — valamennyi érintett fél különböző választ ad. Kína, amely az egykori Pol Pot-rend- szer szövetségeseként, napjainkban pedig a vörös khmerek fő támogatójaként lép fel, úgy véli, hogy a probléma messzemenő azonosságokat mutat. Ahogy azt Pekingben, a Zsenmin Zsipao kifejezését használva megfogalmazzák, az afganisztáni és kambodzsai válság „két ikertestvér”, vagyis ez utóbbi rendezésénél is a genfi módszereket, a külföldi erők kivonását kell alkalmazni. Hanoiban másként látják a dolgokat. A Pol Poték eltávolításában meghatározó segítséget nyújtó vietnami vezetés álláspontja szerint a két ügyben „alapvető különbségek” állnak fenn, s az A szovjet álláspont szemléletesen kirajzolódott a közelmúltban, amikor Prem Tinszulanonda thaiföldi miniszterelnök moszkvai látogatása során a kambodzsai válsággóc is napirendre került. A regionális konfliktusok, bármilyen nehezek legyenek is, politikai eszközökkel rendezhetők — fejtették ki szovjet részről a magas szintű megbeszéléseken, s erre valóban bizonyíték lehet a „genfi szellem”. Tehát az afganisztáni megoldásnak csakugyan vannak olyan elemei, amelyek példaként szolgálhatnak más térségek zető sajtóorgánumai, külpolitikai szakértői, arra célozva, elősegíthetik-e vajon az afganisztáni csapatkivonásról szóló megállapodások az ugyancsak évtizedes kambodzsai válsággóc megoldását. lenne a legfontosabb, ha tovább folytatódna a Phnom Penh, valamint Szihanuk herceg, egykori kambodzsai államfő között beindult párbeszéd. Ez tenné ugyanis lehetővé a nemzeti megbékélés előrevitelét, megteremtve a lehetőséget egy koalíciós kormányzat létrehozására. Ugyanakkor pozitív tény, hogy Vietnam nemrég ismét leszögezte: korábbi ígéreteiknek megfelelően mindenképpen sort kerítenek katonai egységeik hazahívására,. még akkor is, ha ez a remélt politikai, tárgyalásos úton elérhető rendezés az elkövetkező években nem is ölt végleges körvonalakat. Szándékuk alátámasztásaként már ez év végéig hazahívnak ötvenezer önkéntest, míg a kontingens másik fele legkésőbb 1091. január 1-ig hagyja el Kambodzsát. problémáihoz. Ugyanakkor tény, hogy nincsen két teljesen egyforma konfliktushelyzet — emlékeztettek Moszkvában. Teljes összhangról tehát az érintett külső felek részéről sem lehet beszélni. Prem, aki egyben a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezetének soros elnöki tisztét is betölti, nyilvánvalóan az ASEAN érdekeltségét hangsúlyozta a rendezésben. Thaiföld szerepére utal azonban természetesen az is, hogy a Phnom Penh-ellenes erők kiindulópontja, menekülttáboraik színtere, s így az utánpótlás szervezésének fő központja egyaránt a kambodzsai-thaiföldi határtérség. Legalább ennyire szemben álló nézetekről kell beszélni, ha a rendezés belső feltételeit, a kambodzsai belpolitikai fejleményeket vesszük szemügyre. Emlékezetes, milyen gyakori és milyen éles vargabetűket mutat be Szihanuk: miután Párizs közelében kétszer is hajlandó volt találkozni Hun Sen kambodzsai kormányfővel, váratlanul megszakította a párbeszédet, s egyben lemondott a hármas ellenzéki koalíció vezetéséről. Majd tavasz dereka táján, egy újabb fordulattal visszavonta korábbi kijelentéseit, s ismét elfoglalta „elnöki posztját”. Az viszont azóta sem tisztázódott, milyen feltételek mellett jöhetnek létre a nemzeti megbékélés folyamatának előreviteléhez elengedhetetlen kompromisszumok, sike- rül-e bevonni, a megbeszélésekbe két koalíciós partnerét, megteremtődnek-e a kellő körülmények a tűzszünet kihirdetéséhez. Szakaszok Szihanuk legutóbb amellett szállt síkra, hogy Phnom Penh kihagyásával, közvetlen Hanoival kívánja folytatni az eszmecserét. A vietnami vélemények azonban arra utalnak, hogy — legalábbis egyelőre — nem kívánnak közvetlen tárgyalásokat kezdeni a herceggel, ehelyett a Hun Sennel tartott találkozók felújítását szorgalmazzák. Hasonló ehhez a moszkvai vélemény is, azzal a kiegészítéssel, hogy valamennyi kambodzsai fél bevonásával, a realitások és érdekek kölcsönös figyelem- bevételével folytatott első tárgyalási szakasz után következhetne a párbeszédnek egy olyan, második menete, amelyben Vietnam és más érdekelt külső államok is bekapcsolódnának az eszmecserébe. Párhuzamok és- ellentétek, érdekütközések és bizonyos kompromisszumkészség jelei egyaránt jellemzik tehát a jelenlegi kambodzsai összképet. Sok függ persze attól, hogyan alakulnak a belső folyamatok a sokat szenvedett délkelet-ázsiai országban, megteremtődnek-e az előrelépés, a gazdasági fejlődés, a- társadalmi megnyugvás feltételei. Ebből a szempontból bíztató lehet az a hír, amely az idei év adatai alapján kimutatja: egyre több ellenzéki fegyveres él a népi kormány amnesztiájával, s tér vissza a békés élethez. (MTI—Press) Szegő Gábor Kivonulási határidő Kambodzsát elhagyó vietnami alakulatok A szovjet álláspont A második bolgár űrhajós Bulgária részvétele az űrkutatási! Ezekben a napokban immár másodszor járt bolgár űrhajós a kozmoszban: Georgi Ivanov után Alek- szander Alekszandrov lehetett útitársa a szovjet űrhajósoknak. Ennek kapcsán érdemes röviden áttekinteni, hogyan is vesz részt Bulgária a világűr kutatásában. Az Interkozmosz elnevezésű tudományos programot 1967-ben hozták létre, amelynek munkájában Bulgária az Interkozmosz—2 nevű műhold fellövése óta vesz részt- Ezzel a műholddal a Föld légkörének komplex vizsgálatát végezték el. 1972-ben került a világűrbe az első bolgár tudományos berendezés, amikor is az Interkozmosz fedélzetén helyet kapott egy, az űrplazma vizsgálatára készített elektronikus műszer. Az ENSZ adatai szerint ezzel Bulgária lett a tizennyolcadik ország, amely bekapcsolódott az űrkutatásba. Bolgár részvétellel hajtották végre az Interkozmosz—12, az Interkozmosz— 14 és az Interkozmosz—19 műholdak és a Vertikal elnevezésű geofizikai rakéta fellövését is, amelyek a légköri folyamatok meteorológiai megfigyelését és a Pöld térközi kutatását végzik. Ebben a programban a Szovjetunión és Bulgárián kívül Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország is helyet kapott. 1979-ben új szakaszába lépett a bolgár részvétel az Interkozmosz kutatásaiban: feljutott a világűrbe a Szojuz—33 fedélzetén az első bolgár űrhajós, Georgi Ivanov, szovjet társával, Nyiko- laj Rukavisnyikovval együtt. Az asztronauták három bolgár gyártmányú műszert is használtak kísérleteik során. A Szpektar—15 és Daga elnevezésű készülékeket' a Föld térközi kutatására és az ionoszférában zajló folyamatok megfigyelésére állították föl, míg egy harmadik műszerrel az űrhajósok szervezetében lejátszódó pszichofi- ziológiai folyamatok sajátosságait vizsgálták. (Igaz, műszaki hiba miatt a programot nem hajthatták teljesen végre.) 1981-ben indították el a Bulgária—1300 nevet viselő széles körű tudományos programot az Interkozmosz— Bulgária 1300 és a Meteor— Priroda műholdak fellövésével. A két műhold fedélzetén tizenkét önálló tudományos berendezés kapott helyet, köztük a gyors részecskék mérésére szolgáló műszerek és a plazma, az ionoszféra, valamint a Föld felszínének kutatására szolgáló készülékek. Az első szovjet—bolgár közös űrrepülés és a Bulgária— 1300 nevet viselő program alapján készültek fel a bolgár szakemberek a mostani; második közös űrutazásra. A Első útjára indult a Fjodorov akadémikus nevét viselő tudományos kutatóhajó a Délisarkvidékre. Több mint 150 tudóst és szakembert vitt magával. A jégpáncéllal borított tengeren törtek utat a Mologyozsnaja és Mirni kutatóállomáshoz, ahol több mint ezer tonna szállítmányt — tudományos felszerelést, üzemanyagot, élelmet — raktak partra. A nyugat-európai kommunista mozgalmat emésztő válság elérte a legerősebb pártot is: az Olasz Kommunista Párt alig 22 százalékot kapott a közelmúltban megtartott helyi közigazgatási választásokon. Az eredmény, amely elérhetetlennek tűnt még jobb éveikben is a francia kommunistáknak, súlyos visszaesés az olaszoknak, akik tíz éve még 34 százalékot kaptak országos választáson. A hanyatlás 1978—79 körül kezdődött, a Moró-gyilkossággal, amely a kommunisták és kereszténydemokraták formálódó együttműködését törte ketté. Erősödött Bettino Craxi szocialista pártvezető kormányfői tevékenysége idején, ám Enrico Berlinguer életében még nem tűnt megállíthatatlannak. „Mitterrand-hatás" A párt karizmatikus vezetője (a legnépszerűbb politikus volt Olaszországban, akit barát és ellenfél egyaránt tisztelt és elismert) hitelt adott annak a politikának, amely tulajdonképpen nélkülözte a távlatokat már akkor is: baloldali alternatívát hirdetett, miközben a baloldal másik nagy pártja, a szocialista párt a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta az összefogásra, sőt ezt tekintette legfőbb céljának, hogy saját terét a kommunisták rovására növelje. Az említett helyi tanácsi választásokon most az OKP 22 százalékot, Craxi pártja 18 százalékot kapott. Valaha 3:1 volt az arány a két párt között; most lassan felsejlik Olaszországban is a „Mitterrand-hatás”. Ez áll valójában Alessandro Natta főtitkár lemondása mögött, nemcsak egészségi állapotának romlása, ami egyébként szintén szerepel az okok között. A múlt héten a tekintélyes arezzói megyei pártszervezet nyilvánosan Mi legyen az új politika, és ki legyen az új vezető, aki ezt sikerrel képviselheti ennek az óriási hagyományokra és eredményekre támaszkodSipka nevű űrprogram nem kevesebb, mint negyven tudományos kísérletet tartalmaz, amelyekhez kilenc műszert fejlesztettek ki. Bulgária a jövőben is részt vesz a nemzetközi űrkutatásban, ez év végén a Mars és holdjainak vizsgálatát, valamint a világegyetem távolabbi réfelszólította a hetvenéves és betegeskedő pártvezetőt: mondjon le. Ilyen először fordult elő az OKP történetében. A lemondást sürgető határozat egyben „világos új politikai elképzelések” kialakítását is sürgette, fájdalmas beismeréseként annak: a legutóbbi kongresszuson 1986-ban, amikor Nattát véglegesítették a párt élén, ez nem sikerült. Natta 1984-ben, Berlinguer váratlan halála után került a főtitkári posztra, mint az elhunyt pártvezető egyik legközelibb munkatársa. Nagy műveltségű, tanárosan pedáns, lelkiismeretes,. de szürke ' párttisztségviselőnek mutatkozott. a megelőző időszakban akire azért esett a választás, mert őbenne látták az elhunyt főtitkár politikájának leghívebb folytatóját. Nem tartozott egyik párton belüli csoporthoz sem. Csakhogy a feladat — ma már látható — nem a Berlinguer-féle politika folytatása volt, hanem annak megújítása. ható, másfél milliós tömegpártnak • az élén, amelyik most önazonossági válsággal küszködik? — ez a kérdés. Ami a pártvezetést ilszeinek kutatását kezdik meg a Phobos és a Gamma—1 elnevezésű tervek alapján. Hasonló megfigyeléseket végez majd a Granat nemzetközi csillagászati obszervatórium is 1989-ben. (Sofia—Press— MTI—Press) leti, a választás minden valószínűség szerint az 52 éves, délvidéki származású Acchil- le Occhettóra esik majd. Ö már a firenzei kongresszuson is „második embernek” számított. Nincs mindenki meggyőződve azonban, hogy a dinamikus és pragmatikus Oc- chetto az a vezető, aki képes lesz „új arculattal” felruházni az OKP-t. Az egyik nézet szerint ő is felelős — éppen arculat nélküli, ideológiai pragmatizmusa miatt — a bekövetkezett visszaeséséért. Natta igyekezett változtatás nélkül követni Berlinguer eurokommunista felfogását, és óvatosan egyensúlyozni a párt egymással vitában álló csoportjai között. Ez a vita nagyjából így fogalmazható meg: a baloldali alternatívát a párt saját demokratikus reformokra építő platformján hirdesse-e meg, azt várva, hogy az ötpárti kormány- koalíció kudarca ebbe az irányba sodorja majd a változást akaró tömegeket, vagy pedig vessen számot az olasz társadalomban bekövetkezett gyökeres változásokkal, adja fel „utópiáit” „eszmei légvárait” és keresse konkrét engedmények útján a gyakorlati együttműködést Craxi pártjával. Egységes baloldali párt Ez utóbbi nem tűnik könnyűnek, mert Craxinak változatlanul az a törekvése, hogy ő vezessen és az OKP-t „átdimenzionálja”. Ennek ellenére egyre erősebb az OKP-n belül az a nézet, hogy teljesen és önkritikusan számot kell vetni a múlttal, és új közös pontokat kell keresni a szocialistákkal. Occhetto is elismerte a minap, hogy az OKP nem tudta meghódítani a fiatalokat, akik más ideálok (pacifizmus, környezetvédelem) irányába keresik útjukat. Az OKP valaha az olasz értelmiség legjobbjainak és a fiatalok tömegeinek volt a pártja. Mára világosan felsejlik a veszély, hogy útjuk zsákutca felé vezet. Az igazi megoldás ma már — sokan így látják — a szocialistakommunista versengés eltemetése, és új egységes baloldali párt megteremtése. Erre utal a másik oldalról Craxinak az a választási siker nyomán gyakorolt gesztusa, amikor kijelentette: „Ez az eredmény oldottabbá teheti a két párt kapcsolatait.” Az OKP reménye Berlinguer idején az volt: előbb- utóbb kitörhet az ellenzéki elszigeteltségből. Ma már egyre világosabb: erre csak akkor számíthatnak, ha a politikai baloldal egységéért feladja önazonosságát, amely egyébként igen nehezen tapintható ki már ma is, nem különíthető el az általános demokratikus és pluralista nyugat-európai baloldali eszme- és értékrendtől. Magyar Péter összeállította; Zsoldos György Önazonossági válság? Csillagvárosi pillanatok a felkészülés alatt — a kép jobb szélén A. Alekszandrov, a második bolgár űrhajós (Fotó: MTI külföldi képszerkesztőség)
