Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Javuló feltételeit cserélődő személy Helyzetkép a boltkorszerűsítések után A Szövosz kezdeményezé­sére három éve kezdődött a peremkerületi, falusi boltok korszerűsítése, amelynek eredményeképpen megyénk­ben öt településen: Tisza- igaron. Kétpón, Szászber­ken. Bánhalmán és Vezseny- ben megteremtették a felté­teleket a tőkehús árusításá­ra is. További tizenhat bolt­ban pedig hűtőpultot, illetve hűtővitrint állítottak fel, több tucat üzletet bővítet­tek, modernizáltak. Egy szó mint száz, a Mészöv, a me­gyei és helyi tanácsok, a te­rületileg illetékes áfészek, no, meg az emberek segítsé­ge révén összesen 141 üz­letet korszerűsítettek, mint­egy hatvannyolcmillió forint értékben. Vajon hogyan lát­szik e nem csekély erőfe­szítés a mindennapok kiszol­gálásában, árukínálatában? Lehetne kapni, de nincsen Szászberken, az ABC-ben a rekonstrukció előtt csak úgy lehetett tőkehúst kapni, ha azt Zagyvarékasról előre csomagolt módon megren­delték. A bővítésről az üzlet öt dolgozója csak hallomás­ból tud. hiszen az előző sze­mélyzet teljesen kicserélő­dött, és ők is csak bő más­fél éve tevékenykednek itt. Lelkesen sorolják: tágasabb az eladótér, a raktár, szóval szellősebbek a helyiségek. A tisztaság sem hagy kívánni­valót. viszont feltűnt, hogy a tőkehúst árusító részlegen a kampók magányosan árvál­kodnak: nincs azokon egy deka hús sem. — Leltároztunk a múlt hé­ten — indokolja Bari Ibolya üzletvezető —, de odabent azért akad még comb meg lapocka is. — Ezek meglehetősen drá­gák. — Holnap érkezik az új szállítmány, mivel a húsipar hetente háromszor keres fel bennünket, hoz friss árut. — Azt is írja, bele — vág közbe egy sorban álló asz- szony —. hogy ne. tíz-tizen­egy körül jöjjenek, mert ak­kor már munkában vagyunk. Beleírom, hogyne tenném, noha ettől aligha változik a túrakocsi érkezése, hiszen minden egyes boltba nem jö­het a reggeli nyitásra. Nem beszélve arról, ez attól is Eügg, hogy a szállítmány te­rítését hol. merre kezdik. Egy viszont tény, korsze­rűsítés ide. tőkehúsárusítási feltételek megteremtése oda. rfféle termék ezen a szér­ián bizony itt is csak muta- óban akadt. Aki hasonló ítelekre vágyott, mehetett Jjszászra, Ladányba. Vi- izont kínálta magát oldalas, epertő, szalonna szalámi, ej, kenyérféle, sőt a betérő ^ehetett ugyanitt utazótás­kát, poharat, füzeteket, tep- it, kanalat, sampont, de nég inget, sőt háncsszatyrot s. Hasonlóan bőségesnek űnt a pálinkakínálat, amel.v- lől vagy kétszáz üveg virí- ott a polcokon, ámbár sze- intem ennek a negyede is 61 illusztrálta volna a tavá­éi termést. Hunyadfalván egyszemé- /es apró üzlet látja el a két­száznyolcvan-egynéhány la­kót. Már meg sem lep, hogy az eladó itt is mindössze ja­nuár 1-je óta végzi munká­ját. A korszerűsítések révén a kis üzlet csemegés hűtő­vitrinnel gyarapodott, és az is kiderült, nagyritkán még tőkehús is akad. Igaz. igény nem nagyon van rá. mivel az itteni, zömében kiskere­setű emberek drágállják a mostani árát. így azután húsevési óhajukat rendsze­rint a baromfiudvarban ka- pirgáló csirkék kárán — ré­vén elégítik ki. Akad viszont a hűtőpultban tej és tejféle. a vitrinban kenőmájas, virs­li. sütőkolbász, szalonna. Egyszerre egyféle kenyér — Takács Istvánná vagyok a Népfront helyi titkára, de ha már a boltról ír, azt is vegye bele, hogy kenyérből kicsi a választék, mert álta­lában egyszerre csak egyféle a kínálat. Pedig falun is jő lenne legalább kétféle között választani, főleg ha az egyik hamar megszárad. Az üzlet egyébként fél 7- től 11-ig és egytől fél ötig fogja a betérőket, de még szombat délelőtt is jöhetnek a vásárlók. Meglepő viszont, hogy a boltos havi fizetése tisztán 3 ezer 200 körüli, amely összeg teljesen füg­getlen a forgalomtól. Így bármilyen hihetetlen: de je­lenleg anyagilag nem érde­kelt abban, hogy több legyen a bevétele. Bánhalma a rekonstrukció révén új, korszerű üzletet kapott, amelynek a havi for­galma 8—900 ezer forint. Akadt itt többféle tej. meg üdítő, de még megrendelés alapján mosógép, centrifuga, sőt hajszárító is. Kenyértől háromféle is vár a vevőkre. Igaz. néhányan morognak, mert ez az áru tegnapi, és ugye az itt se jó pont az el­adónak. Hús viszont nincs. jobban mondva 76 forintos malachús: távolabb lángolt, paraszt és pusztakolbász, olasz szalámi, kenőmájas, sőt bakonyi is. A tőkehús kínálatot fesze­getve Ugrai János a boltve­zető-helyettes azt mondta: kevés az ember és jól meg kell gondolni, mennyit ren­deljen. Ügy tűnt, ezen a na­pon, meg előtte tényleg jól meggondolták, mivel ebből a termékből csak egyféle adó­dott. Hogy azért a kerese­tekről is essék szó, a bolt­ban a szakképzett eladó négyezret, az alkalmazott háromezret kap havonta. A vezető fizetése 5 ezer 894 fo­rint, a helyetteséé ezerrel kevesebb. Nincs szándékunk általá­nosítani a látott példák alapján, de az fehéren feke­tén kiderült: világosabbak, tágasabbak lettek a helyisé­gek, korszerűsödtek az üzle­tek. Ugyanakkor a személyi feltételek alig javultak, hi­szen mindhárom találomra kiválasztott üzlet alkalma­zottairól megtudhattuk, jó­szerével még most meleged­nek munkájukba. Hogy jobban megérje Ez pedig túl rövid idő ahhoz hogy alaposan fel­mérjék az ott élők minden­napi igényét. Az is tény, az áfésznek a lakosság, az el­látás érdekében igyekeznek megtartani a boltosokat, egységvezetőket. Ehhez vi­szont jobb kereseti lehetősé­gek kellenek, illetve a sze­mélyi érdekeltség bevezeté­se. Mert enélkül fából vas­karika az egész, hiszen amíg mindez nem valósul meg. bizonyára sűrűn cserélődnek a falusi boltosok. Ez pedig ugye senkinek sem jó. D. Szabó Miklós Orvoskongresszus Montreálban „Gyógyítsuk meg planétánkat!” Beszélgetés dr. Krasznai Gézával, a Hetényi Géza Kórház főorvosával A világ orvosainak békemozgalma június 2-től 6-ig Kanadában, a Montreáli Kongresszusi Palotában tartotta idei összejövetelét. A kétezer résztvevő hatvan országból érkezett és a kongresszus jelszava ez volt: „Gyógyítsuk meg planétánkat!” A tizenhat tagú magyar delegációt dr. Hollán Zsuzsa, akadémikus, a Központi Bizottság tagja, a Nobel-békedíjas mozgalom alelnöke vezette. A politikában az eny­hülés korszakát éljük, miért kapott hát ilyen nagy hangsúlyt az atom­A magyar résztvevők kö­zött volt dr. Krasznai Géza, a Szolnoki Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet pa- thológiai osztályának vezető főorvosa. Vele beszélgettünk a hazaérkezés után.- Milyen témák szere­peltek a kongresszus na­pirendjén? — Íme néhány a legna­gyobb érdeklődést kiváltó előadásokból: a fegyverkezés és a fejlődő országok — a nukleáris elrettentés pszi­chológiai hatása az emberi­ségre — a kis és közepes or­szágok szerepe a világpoliti­kában és a békeharcban — az emberiség biológiai és pszichológiai perspektívái. Természetesen valamennyi kérdést az orvos felelőssége szempontjából tárgyaltuk meg. Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy a kongresszus hang­neme derűsen optimista lett volna. \- Milyen házigazdának bizonyultak a kanadaiak? — A szervezettség tökéle­tes volt. ám az előadások so­rán nem lehetett nem észre venni az amerikai kontinens túsúlyát: az európai, ázsiai résztvevők közül kevesebben nyilváníthattak véleményt. A házigazdák túlzottan nagy protokollt nem biztosítottak, a legrangosabb vendég Ka­nada egyesült államokbeli nagykövete volt. A kongresz- sus rangját emelte, hogy a megnyitóra megérkezett Gorbacsov és Reagen üdvöz­lő távirata. — Az egészségügy mi­lyen tényezőt jelent a le- szerelés kérdésében? — Aligha közismert min­denki számára, hogy a tár­gyalások során mérlegre ke­rülnek azok az egészségügyi feltételek is, amellyel a szembenálló felek rendelkez­nek. A Szovjetunió a nem­zeti jövedelmének 3 százalé­kát képes az egészségügyre fordítani, ez az Egyesült Ál­lamokban 11 százalékot tesz ki. Ha valaki ebből azt a kö­vetkeztetést próbálja levon­ni, hogy az infrastruktúra a mindenható az orvoslásban, azért ez sem igaz. Robert Gale, az az amerikai orvos. aki a csernobili katasztrófa után elsőként sietett a sérül­tek segítségére, egy interjú­ban elmondta, hogy látott olyan szemklinikát a Szov­jetunióban, ahol naponta nyolcvan betegen végeztek szaruhártya műtétet. Az Egyesült Államok hasonló intézetében bármily korsze­rű is a felszereltség, napi 4—5 műtét elvégzésénél többre nem képesek. Egyszó­val egy dolog a pénz és más dolog az orvosok tudása, szakismerete, tehetsége. E téren hazánknak sem kell szégyenkeznie — mondjuk Ausztriával való összevetés­ben —, jóllehet a magyar egészségügy a közvélemény gyakori céltáblája. A magyar orvosok szakértelme mégis elismert. Persze a fegyver­kezésre fordított összegek töredékével csodát lehetne művelni a földgolyón. — Mivel tudná ezt szem­léltetni? — Például: ha egyetlen másodpercre állna meg a fegyverkezés a földön, az így megspórolt összeg egy vese­beteg egy évi művese keze­lésére lenne elég. Ha három órára felfüggesztenék, any- nyi pénz gyűlne össze, amennyiért a világon meg­szüntethetnék a himlőt. Ha 12 órára állnának le a hadi­üzemek, a világ valamennyi gyermeke számára jutna ol­tóanyag minden betegség el­len, három nap alatt pedig annyit költünk a világon fegyverkezésre, amennyiből az egyik legpusztítóbb be­tegséget, a maláriát lehetne véglegesen leküzdeni.- Térjünk vissza a bé- keharchoz. Mennyit szá- mítanak a kis országok a világpolitikában? — Sokat. Ezt példázza Üj- Zéland esete. Most ugyan a különböző retorziók követ­kezményeit szenvedi el, amiért kitiltotta térségéből az atomfegyvereket, ám vég­legesen elnyerte az emberi­ség szimpátiáját. Ugyanígy •Svédország, amely kezde­ményezte, hogy a NATO két elkötelezettje, Dánia és Nor­végia legyen atomfegyver­mentes, úgy tűnik, hogy en­nek megvan a reális esélye. háború? — Azért, mert az atom­fegyver-fenyegetettség nem mindig a szándékon múlik. Évente száznál is több riasz­tást regisztrálnak a külön­böző katonai rendszerekben és egyre rövidül az idő ami a riasztástól a lefúvásig el­telik. A kezelők ujja tehát egyre közeledik ahhoz a bi­zonyos piros gombhoz, és ez azzal is magyarázható, hogy a katonák állandó stressz­ben töltik szolgálataikat, az­tán köztük is vannak jól és kevésbé jól felkészültek. Az emberi szervezetben is adód­hat rövidzárlat, miként a technikában is. és a kima­gyarázkodásra talán már nem marad idő. — Az enyhülésnek tehát nem volt semmi jele? — Voltak, persze, hogy voltak látványos, nagy ba- rátkozások. Az egyik újság címlapján dr. Vartanyan és dr. Farell látható összeölel­kezve és fölöttük a felirat: „Dr. East and dr. West”. Az egyikük elmondja, hogy Vol­ga gépkocsival jár és ked­venc itala a gin tonikkal. a másik a sört szereti és két japán gépkocsi tulajdonosa. Az autómárkákból kitalálha­tó. melyikük kicsoda. Aztán a montreáli hókicsarnokban fellépett egy szovjet rock­együttes 10 ezer néző előtt, hatalmas sikert aratva. Az est jelszava ez volt: „A rock and roll is hozzájárulhat a békéhez”. — Milyen körülmények között lakott a magyar de­legáció? — Nos, a kinntartózkodás kétharmadát és az útikölt­ség felét a mozgalom finan­szírozta, a magyar küldött­ség tagjai vendégként száll­tak meg kinti családoknál. Engem az első napon házi­gazdáim felvilágosítottak arról. mit. hol találok a hű­tőszekrényben. megkaptam a lakás kulcsát és ettől kezdve teljes jogú családtagként ke­zeltek. Mondhatni „felnőtt­ként” bántak velem és ez jól esett. — Hol kerül sor a kö­vetkező világkongresz­szusra? — Hirosimában, és ez nem véletlen, hiszen a tárgya az atombomba robbanása után következő időszak tanulmá­nyozása lesz. Palágyi Béla Hobbija: népi ellenőr Az iskolán kívül is pedagógus Sebestyén Istvánt, a Ver­seghy Ferenc Gimnázium ta­nárát 1971-ben hívatta az ak­kori igazgatója: — Pistám, lenne-e kedved népi ellenőr­ként dolgozni, mert a felet­teseink egyetértenek ezzel az elképzeléssel. Kissé megle­pődött, bár tisztelettel nyug­tázta a felkérést, noha addig a matematika és a fizika volt a világa, a feladatról — őszintén bevallotta, — fo­galma sincs, hogy eszik-e vagy isszák. Ügy tűnik, azóta megsze­rette ezt a társadalmi meg­bízatást, hiszen miközben tizenhétszer fordult az idő kereke, ő már húsz nagy me­gyei vizsgálatot vezetett. A teljességhez hozzátartozik, hogy a tanár úr — aki köz­ben a nagyhírű gimnázium igazgatóhelyettese lett — a megyei NEB testületének egyik olyan vezető tagja, aki főleg az oktatás és egészség- ügyi, továbbá kulturális vizs­gálódásokat irányítja. Tavaly az építőtáborok kö­rül néztek szét, de elgondol- k dtatónak bizonyult az ok­tatás tárgyi és személyi fel­tételeinek tisztázása is. Ami az utóbbit illeti, ez, bár ösz- szességében elfogadható, mégis ideillik a régi állítás: miszerint a statisztika sok mindent elárul, meg el is ta­kar. Elvégre adódnak isko­lák, ahol a szakos ellátottság annyira „katasztrofális”, hogy esetenként örülnek, ha valaki a nevelők közül be­megy szakszerű órát tartani. Érdekes téma volt a körze­tesítés is, amely szintén nem bizonyult túlzástól mentes­nek. Itt úgy foglaltak állást, hogy az erőltetett iskolaösz- szevonások településrombo­lók, hiszen a tanítók a falu legfontosabb megtartó sze­mélyiségei közé tartoznak. Legutóbb is merész javas­lattal éltek: töröljék el végre a fizikai dolgozók gyerekei­nek megkülönböztető jelzé­sét. Ennek főleg a diákok örülnének, noha ez a titulus valaha anyagi, szellemi hát­rányt jelzett. Ma már meg­közelítőleg sem így van, és a törvény felemás használatát bizonyítja, hogy az ösztöndí­jat végül is nem a legrászo­rultabbak kapják. Mindezt továbbították a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­hoz, ahol felkarolták, támo­gatták jelzésüket. Tévedések elkerülése vé­gett nem azt hiszi magukról, hogy átírják a világot, hi­szen erről szó sincs. De tár­saival bizonyos témák iránt felkeltik egy város, megye vezetőinek, lakóinak figyel­mét, hiszen foglalkoznak ve­le, és az előrelépés érdeké­ben javaslatokat tesznek. Lelkesen mesél arról is, noha az iskolaorvosi ellátás nem tekinthető ma még a tökéletesség csúcsának, de a megyei fejlesztésben a javas­lataik is tevékeny szerepet játszottak. Mosolyogva sorol­ja: a vizsgálódásai során is pedagógus lélek marad, bí­zik az emberekben, és ab­ban: ha lassan, de azért ná­luk is előrehaladnak a dol­gok. Ami kevés szabadideje akad, ezt kitölti a család. Idősek a szülők, sokat kell segíteni nekik. Azután Szan- daszőlősön bérel egy 190 négyszögöles kertet, bár any- nyi ideje soha nincsen, amennyit hatéves kisfáira szeretne áldozni. Ráadásul mint igazgatóhelyettesnek, neki még korántsem kezdő­dött el a zavartalan nyári szünidő. Mindezt nem pa­naszként említi, hiszen mun­kahelyén is, a megyei NEB- nél is kitüntetések ismerik el a fáradozását. Azt azonban hozzáteszi: valahogyan hosz- szú volt a tanév és lányostul, felségestül nagyon várja a veszprémi szakszervezeti be­utalót. Csak egy hét lesz, de szépnek ígérkezik, hiszen végre urak leszünk, mondja nevetve, mivel még a vekker sem úgy és akkor csörög, ahogyan az év többi hétköz­napján megszokták. D. Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents