Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

1988. JÚNIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Parlamenti bizottságok napirendjén , f ' Az egészségügyi ellátás helyzete Az egészségügyi ágazat — a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság, a SZOT Üdülé­si és Szanatóriumi Főigazga­tósága — 1987- évi költség- vetésének végrehajtását vi­tatta meg az Országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága pénteken a Parla­mentben — Pesta László el­nökletével — tartott ülésén. A napirend tárgyalása előtt Pesta László emlékeztetett arra, hogy a szociális és egészségügyi bizottság má­jusban látogatást tett a szentesi városi kórházban, s az ott szerzett tapasztalatok alapján kéri a Szociális és Egészségügyi Minisztérium­tól: vizsgálja meg a kórház fenntartásának ismert gond­jait és segítse a fenntartó tanácsokat ezeknek a prob­lémáknak a megoldásában. Az egészségügyi ágazat 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló előter­jesztés leszögezi: az egész­ségügyi ellátó hálózat meny- nyiségi kiépítése az elmúlt években befejeződött, ennek megfelelően a fejlesztési célkitűzések — minimális hálózatbővítés mellett — fő­ként a felszerelés korszerű­sítésére, a gyógyító munka színvonalának javítására irányultak. Folytatódott az alapellátás korszerű szemlé­letén alapuló községi egész­ségügyi központok kialakí­tása alapvető laboratóriumi, fizikoterápiás lehetőségek­kel. Több megyében előre­haladt a községi alapellátást elősegítő osztályok, illetve csoportok szervezése az in­tegrált intézményekben. A tájékoztatóhoz fűzött szóbeli kiegészítőjében Győrffy István szociális és egészségügyi miniszterhe­lyettes hangsúlyozta: az ága­zati szakmapolitikai célkitű­zések teljes körű megvaló- sitását jelentősen hátráltat­ta a támogatás csökkentése. Az idei feladatokról szólva kifejtette: az egészségügyi intézmények működőképes­ségét minden eszközzel fenn kívánják tartani, ennek ér­dekében a tanácsok — szük­ség esetén — egyéb fejlesz­téseiket is elhalasztják. Foly­tatják azt a kísérletet, amely a reális költségviszonyok fel­tárását célozza. Tervezik, hogy a műszerpark korsze­rűsítése során újabb kompu- ter-tomográfokat állítanak üzembe- A fejlesztéseknél nagyobb komplexitásra tö­rekszenek, a korszerű tech­nikai feltételek megteremté­sével egy időben a kórházak infrastruktúráját is javítják. Nagyobb figyelmet fordíta­nak az intézményi önállóság, felelősség növelésére, s olyan finanszírozási rendszert dol­goznak ki, amely a teljesít­ményeket helyezi előtérbe. A nyugdíjrendszer téziseit — az őszi ülésszakon lefolyta­tott parlamenti vitát követő­en — társadalmi vitára bo­csátják. Az ipari szerkezetátalakítás feladatai Az ipar múlt évi költség- vetéséről, az ipari szerkezet- átalakítás feladatairól és a Parlament soron következő ülésszakán előterjesztendő, a témával kapcsolatos minisz­teri beszámolóról tanácsko­zott pénteken az Ország- gyűlés ipari bizottsága Dud- la Józsefnek, a bizottság tit­kárának az elnökletével. Az írásos tájékoztató és Szabó Imre ipari államtit­kár szóbeli kiegészítése rész­letesen taglalta az ipar je­lenlegi helyzetét. A teljes külkereskedelmi forgalom 77 százalékát az ipar adja, s az egyes ágazatai termelik a fogyasztási cikkek mintegy háromnegyedét. A termelé­sen belül a gépipar képvi­seli a legnagyobb részarányt, mintegy 30 százalékot, csak­nem ugyanennyire nőtt a vegyipar részesedése, vi­szont a könnyűiparé szá­mottevően csökkent, s jelen­leg csak 15 százalékot tesz ki. Igen alacsony a háttér­ipar és a szolgáltató ága­zatok jövedelemtermelő ké­pessége. Az utóbbi időben lényegesen lelassult az ipar fejlődése, a vállalatok első­sorban rövid távon tervez­nek, s a szükségesnél keve­sebb gondot fordítanak a hosszú távú elképzelések ki­alakítására. Lassú a termék­szerkezet-váltás, ezt eddig a szabályozók gyakori válto­zásai is hátráltatták, s azt is el kell ismerni, hogy túl sok pénzt költött a kormány­zat az alapanyag-kitermelé­si és az energetikai ágaza­tokra, az anyagi eszközök egy részét inkább a feldol­gozóipar versenyképességé­nek növelésére kellett volna fordítani­A beszámolók kitértek ar­ra. hogy az ipar ötéves ter­vi elképzeléseit sok tekin­tetben nem tudja teljesíteni. A tervezettnél alacsonyabb ütemű a termelés fejlődése, a beruházási elképzelések­nek eddig csak alig több mint a fele valósulhatott meg, s azok összetétele is kedvezőtlen. A szocialista országokba irányuló kivitel mérsékelt növekedése he­lyett az export visszaesett; bár jelenleg a mérséklődés jobban megfelel a népgazda­sági érdekeknek, mintha terven felüli növekedés tör­tént volna. A recski rézbánya feltá­rásáról szólva az államtit­kár azt mondta, hogy még az idén véglegesen el kell dönteni: megkezdik-e az ot­tani rézvagyon kiaknázását, vagy az eddigi kísérleti ter­meléssel is felhagynak. A döntés elhúzódása ugyanis rengeteg pénzbe kerül. Ma­gyar és szovjet intézetek, szakértők számításai szerint a recski rézbányászat kifi­zetődővé válhat például egy, az alumíniumegyezményhez hasonló magyar—szovjet együttműködés révén. A vaskohászatban az utób­bi időben több kohót leál­lítottak, a meglevő húsz Siemens martinkemencéből 1990-re már csak négy fog üzemelni és a vaskohászati jövedelmezőség érdekében több más intézkedést is ter­veznek- Így például Özdon megszűnik a nyersvasgyártás, ezt a másik két alapverti- kumú-helyre koncentrálják, ugyancsak csökken Ozdonaz acéltermelés, sőt a hengerelt termékek előállítása is. Mi­vel az ózdi kohászati üze­mekben és az LKM-ben to­vábbi 2000—2500 fős lét­számleépítést terveznek, új munkahelyteremtéssel kí­vánják megoldani ezeknek a dolgozóknak az elhelyezke­dését. Ezért e térségben a kohászati programot össze­kapcsolják a regionális fej­lesztési elképzelésekkel- A gépipar túlzottan vég- - termékcentrikus, és alapve­tően strukturális problémák­kal küzd. Sok kérdésben — például a vasúti járműgyár­tásról — még nincs végleges elhatározás. A közúti jár­műgyártásban problémát je­lent a három fő gyártóvál­lalat, illetve a részegység­beszállítók érdekellentéte. Az államtitkár itt említette meg, hogy tovább vizsgálják a szakemberek a személygép­kocsi-gyártás lehetőségét mind a szocialista, mind a tőkés, elsősorban japán part­nerekkel. Kedvezőek a piaci lehetőségek a szerszámgép­iparban, a műszeripar­ban, a vákuumtechnikai berendezések gyártásában, korszerűek az orvosi mű­szerek, a mezőgazdasági gé­pek, jelentős a könnyűipar exportja, s ezt a jövőben is meg kell őrizni. Jók a terméskilátások a megyében (Folytatás az 1. oldalról) tatóját arról, hogy a nyári és őszi mezőgazdasági mun­kákhoz kapcsolódóan milyen szállítási feladatok várha­tók, és jelenleg hol tart a felkészülés. Az előadó elöljáróban érté­kelte a tavalyi tapasztalato­kat, majd mondta, hogy az idén bő termés ígérkezik, s így nagyobb mennyiségű ter­mény mozgatásával kell szá­molni. Az előzetes tervek szerint például több mint 355 ezer tonna búza szállítá­sáról kell gondoskodni a negyében, de ha az időjárás ;ovábbra is kedvez a gabo- íának, akkor ez a mennyi­ség még 70—80 ezer tonná­val növekedhet. Szerencsére ;z nem jelent gondot, mivel i szállító kapacitás fedezi a szükségleteket. Hisz az üze­nek új gépeket vásároltak, i a kombájnokkal együtt dőben megkezdték meglévő ízállítógépeik szükség sze- inti javítását. Az eredmé- íyes felkészülést különö­sebb alkatrészhiány sem hát­ráltatta, mivel a tervszerű nagyjavításokat az üzemek már jóval előbb elvégezték. A gépszemlék június 15-én megkezdődtek, és a hónap második felében mindenhol lezajlanak, s a rendőrség, a tűzoltóság, a munkavédelmi felügyelőség, az üzemi szak­emberek alapos ellenőrzés­nek vetnek alá minden jár­művet annak érdekében, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek szállítási feladatai­kat minél zökkenőmente­sebben elvégezhessék. * * * Tegnap tartották meg az aratás előtti gépszemlét a Jászapáti Velemi Endre Tsz- ben. A szövetkezet teljes gépparkja vizsgázott, hiszen a betakarítási munkákat rög­tön követi a talajerővissza­pótlás, a talajmegmunkálás. A szemle kiterjedt a gépja­vító- terményszárító és mag­tár bázistelepekre is. Az illetékes szakbizottságok a gépek, járművek műszaki és közlekedésrendészeti álla­pota mellett ellenőrizték a munkavédelmi és tűzrendé- szeti előírások betartását is. A szemle előnye, hogy nem­csak a járműpark állapota mérhető fel, hanem a kapa­citása is, ami a munkafolya­matok szervezésénél alapve­tő szempont. A szövetkezet az idén mintegy 3200 hektá­ron termel kalászos gabonát, elsősorban őszi búzát, vala­mint őszi árpát, ős a betaka­rításra 17 különböző „évjá­ratú” kombájn áll rendelke­zésre, így a munkálatok 20— 21 napig tartanak. Ennek a viszonylag hosszú időszak­nak a lerövidítésére szeret­nének két betakarítógépet vásárolni még az aratás meg­kezdése előtt, de szó van esetleg külső segítség, más gazdaságok szabad kapaci­tásának az igénybevételéről is. A gépek felkészítését alapvető alkatrészek hiánya nem akadályozta, így a nyá­ri betakarítási munkák za­vartalanul kezdhetők. Alakulóban a tőkepiac A gazdasági társulásokban rejlő lehetőségek Sokan latolgatják ma azt, hogy vajon milyen változá­sokat hoz majd a gazdasági és a társadalmi életben az új társasági törvény. A ké­szülő jogszabály tulajdon­képpen csak az úgynevezett gazdasági társaságok — ilyen a közkereseti társaság, a betéti társaság, a részvény- társaság, a korlátolt felelős­ségű társaság, a közös vál­lalat, az egyesülés — alapí­tásának és működésének módját szabályozza újra, ám ennek hatására sok egyéb is módosulhat. Mindenek előtt ■megindulhat a tőkeáramlás. Míg a hagyományos ál­lami vállalatok csak két kül­ső forrásból — költségvetési támogatásból és bankhitel­ből — bővíthetik fejlesztési, beruházási, innovációs lehe­tőségeiket, addig a valami­lyen társasági formában működő gazdálkodó egysé­Néhány milliárd már megmozdult Mindez természetesen csu­pán lehetőség, amely csak akkor válik valósággá, ha a készülő javaslat törvényerő­re emelkedik, és ha a pénz- tulajdonosok valóban betár­sulnak más vállalkozásokba. Azt szinte biztosra vehet­jük, hogy az Országgyűlés megalkotja majd a társasá­gi törvényt — meglehet, a térvezetet módosításokkal fo­gadja el — az azonban már kérdéses, hogy ez feltá- masztja-e, és ha igen, mi­lyen mértékben, mekkora időtávon a befektetési ked­vet. Mindenekelőtt pedig az a kérdés, hogy egyáltalán van-e szabad tőke az or­szágban? Honnan várható új forrá­sok megjelenése? A vállala­ti szférából kevéssé. Vannak ugyan tekintélyes nyereség­gel működő vállalatok, ám jövedelmük túlnyomó ré­szét az állam elvonja, újra­elosztás céljából központo­sítja. így a legsikeresebbek­nek is kevés szabadon be­fektethető pénzük marad, ám ebből a kevésből is megmozdulhat valamicske, ha új, még jobban jövedel­mező célokra lehet majd fordítani. Nagy pénzek vannak vi­szont a költségvetési szer­vek egy részénél, például a társadalombiztosítási ala­Kedvezö gazdasági környezetre vau szükség gek további forrásokat is be­vonhatnak: társak bekapcso­lásával vagy részvények ki­bocsátásával növelhetik tő­kéjüket. Vagyis a pénztulaj­donosok — akár más válla­latok, akár költségvetési in­tézmények, akár magánsze­mélyek, akár külföldi cégek — szabadon dönthetnek majd arról, hogy hová és, milyen tevékenységbe fekte­tik pénzüket. Ez a döntési szabadság várhatóan • meg­élénkíti a tőkemozgást, a pénz szabad áramlása, az új források bekapcsolódása pedig meggyorsítja a ter­melési szerkezet korszerűsí­tését, a gazdaság modernizá­lódását. Hiszen ha a befekte­tők válogathatnak a célok között, akkor bizonyára a leghatékonyabbakat vá­lasztják: oda teszik a pén­züket, ahol az a legjövedel­mezőbben működhet. póknál, nyugdíjalapoknál, a biztosítóknál. Ám ezek a szervek ma, egyelőre, a szó valóságos értelmében nem gazdálkodhatnak a pénzzel: meg van kötve a kezük. Ha ezeket a megkö­töttségeket legalábbis rész­ben, az ésszerűsség és a biz­tonság követelményeit szem előtt tartva — feloldják, ak­kor tekintélyes tőkék bevo­nása is elképzelhető. Ehhez azonban egy további re­formlépés is szükségeltetik: a költségvetés reformja. E lépés megtételéhez szintén folynak előkészületek. Ha pontosan tudni nem is. de becsülni lehet, hogy mennyi szabad pénz van a lakosságnál. Ebből a pénz­ből néhány milliárd már megmozdult azóta, hogy ma­gánszemélyek is vásárolhat­nak kötvényeket. Ám a köt­vény a magánszemélyek szá­mára még nem befektetés, hanem inkább csak a taka­rékbetét alternatívája. A kötvényvásárló nem vállal kockázatot a kibocsátó te­vékenységben, hanem csu­pán kölcsönadja pénzét a kibocsátónak, amely azt ka­matostul visszafizeti. To­vábbi pénzeket kapcsolhat be a gazdaság vérkeringésé­be a befektetés szabadsága, ami már kockázatos ugyan, de nagyobb hasznot ígér, mint a kötvény. A külföldi cégek, amelyek ma, ha jónak látják, befek­tethetnek ugyan a magyar gazdaságba, de csak olymó­don, hogy vegyesvállalatot alapítanak magyar gazdálko­dókkal. Ez meglehetősen ne­hézkes, körülményes, és kö­tött formája a befektetésnek. Kötött, mert befektetett pén­züket — mivel nincs igazi értékpapírpiac — nem tud­ják kivonni. A társasági tör­vény életbelépésével ennél vonzóbb befektetési formák kínálkoznak majd számukra. Olyanok, amelyek bármikor, gyors műveletekkel meg­nyílnak, hiszen a már nél­külözhetetlen tőkepiacon bármikor vehetnek részvé­nyeket. És ugyanitt részvé­nyeiket bármikor el is ad­hatják, azaz pénzüket bár­mikor ki is vonhatják. Többlet források tehát ígérkeznek. De vajon való­ban megmozdulnak-e majd ezek? Aktivitásuk attól függ, mennyire vonzóak, s még inkább attól, mennyire biz­tonságosak a befektetési le­hetőségek. Vonzó célok van­nak, és feltehetően továb­biak is támadnak; megjelen­nek gazdasági gondolatok találmányok, know-howk, szabadalmak szellemi termé­kek realizálásának formá­jában is. A befektetés biz­tonságát azonban csak egy annak kedvező, és stabilan kedvező gazdasági környe­zet teremtheti meg. A kedvező gazdasági kör­nyezet számos tényezőből te­vődik össze és csak lassan, fokozatosan teremtődhet meg. Feltétele egyebek kö­zött a verseny- és szektor­semleges szabályozás a gazdálkodás minden terén, elsősorban az adózásban, ami magyarán egységes vál­lalkozási adótörvényt jelent. (Ez is előkészületben van, és az Országgyűlés őszi ülés­szaka elé kerül.) További feltétele a tőkepiac, amely nélkül a tőke szabad áramlá­sa megoldhatatlan. S hogy a praktikus teendőnél marad­junk: feltétele a cégbíróság megerősítése is, hiszen a gazdasági társaságok felett nem valamelyik minisztéri­um, hanem a cégbíróság gya­korolja a törvényességi fel­ügyeletet, ám ez az intéz­mény még egyáltalán nem készült fel feladatának el­látására. A kedvező gazdasági kör­nyezeten azonban ennél sokkal többet kell érteni. Olyan légkört, amely ösz­tönzi a befektetést. Olyan gazdaságpolitikát, amely a befektetőkben bizalmat éb­reszt, sőt, nemcsak .ébreszt, hanem folyamatosan ápol is. Elismerni a befektető szándékát Olyan közmorált, amely nem megveti, hanem elis­meri és becsüli a befektető szándékát: azt, hogy pénz­ből még több pénzt csinál­jon. Aki figyelemmel követi a magyar belpolitikát és a ma­gyar gazdaságpolitikát, az tudja: mindez alakulóban van. Ám azt is látni kell, hogy néhány jogszabály — mondjuk a társasági törvény „fecskéje” —. nem csinál nyarat. A jogszabályok ön­magukban nem érnek célt, a gazdaság modernizálódása, a termelési szerkezet korszerű­sítése csak sokirányú és hosz- szú reformfolyamat eredmé­nye lehet. Gál Zsuzsa A Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalatának törökszentmiklósi üzemében 1982 óta évente két-három magyar és csehszlovák kooperációban előállított folyami ka­vicskotró hajókhoz alvállalkozóként „surrantó”, azaz ürítőberéndezést gyártanak. A felvételünkön látható több mint háromtonnás vasszerkezeten a szállítás előtti utolsó munkálatokat végzik (Fotó; D. G.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents