Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

R szerkesztőség postájából Megnyitják az Ifjúsági letéti számlát „Felfordították” a várost Válogatás olvasói levelekből a 4. oldalon Információ a Jászkun Horizont pályázatának eredményéről az 5. oldalon Tudósítás a Szolnokon rendezett 24 órás vetélkedőről az 5. oldalon. Vakáció Ma van a nyár első nap­ja. Nem, ez nem a meteo­rológiai vagy a naptári nap szerint igaz! Ez az igazi nyár első napja, o valóságosé. Mert első ál­talánostól a középiskolák utolsó előtti évfolyamáig beköszöntött a várva várt vakáció. Aztán mit csinálsz a jövő héten? — böktem oldalba cinkosan középiskolás isme­rősömet három nappal ez­előtt. Unatkozom — hang­zott a válasz. De hát itt a vakáció! — ellenkez­tem. Éppen azért! — rep- likázott tizenévesem. És visszakérdezett: — Miért, mit lehet nyáron Szolnokon csinálni? Le­játszódhatott volna persze párbeszédünk Mezőtú­ron vagy Jászapátin, Ti­szafüreden vagy Jászla- dányban, Karcagon vagy Árokszálláson. Tényleg: mit lehet csinálni? Az érzés ismerős. Mit lehessen tenni ? Hogyan tudnánk, tudnák iskolás korú ismerőseim értelme­sen, élvezetesen, új meg új élményekkel gyarapod­va eltölteni a következő két és fél hónapot? Azt gondolom, a választás le­hetősége elég széles. Bön­gészem a nyári műsorka­lauzt, benne ráakadok a sportegyesületek nyári napközis tábori ajánlatai­ra. Lapozom a Néplapot, amelyben kollégám a múlt héten számolt be a szol­noki, Széchenyi városrészi lovasiskola nem túl zsú­folt látogatottságáról. Jó néhány általános meg középiskola faliújsá­gát is idézhetném, s ró­luk a természetfigyelő, a barlangász, az egyetemek­re előkészítő és még ki tudja hányfajta táborba invitáló fölhívásokat. De ne csak a kuriózumokat említsem, s azokat a he­lyeket, ahová a pillanat­nyilag legjobbak juthat­nak el! Szóljak csak bát­ran a hagyományos út­törőtáborokról, a gyer­meküdülőkről és a közép- iskolások üdülőtáborairól, vagy a kétkezi munkával megismertető építőtábo­rokról is! Oda, azokba már többen, jóval többen el­juthatnak. És meg ne feledkezzek a családról; a közös hétvégi kirándulásokról, az együt­tes üdülésekről, sőt, az unokákat olyannyira váró nagyszülőkről sem. Így nézve, végeredményben roppant gazdag kínálattal szolgál a nyár, a vakáció. Rövidlátó lennék, ha azt mondanám, hát akkor gond egy szál sem, mert mindenki — minden diák — bizton megtalálja a ne­ki legjobban tetsző idő­töltést. De látom, az anyák mától valahogy mégis gondterheltebb arcát, a konyhaasztalon hagyott cédulákat: ebéd a hűtő- szekrényben, melegítsd meg. Mire hazajövök vá­sárolj be! Stb. És a gép mellett, az íróasztal mögött, vagy ki­szállásra tartva hányszor, de hányszor bevillan: jaj, mit is csinál éppen most, ebben az órában, ebben a percben a gyerek? AZ a legrosszabb, ha üresek a gyerek napjai. Ha — mint középiskolás ismerősöm — az unalom, az unatkozás ellen akar mindenáron védekezni. Abból lehet baj. Ahelyett, hogy a család, az iskola, a sportegyesület, a baráti kör természetes módon kínál­ná a tennivalót. Ilyenféle ellentétes ér­zelmeket, várakozáso­kat szül a várva várt, a betűnként táblára vésett szó, a vakáció. Az sem jó, ha rövid, az sem, ha túl hosszú. Segítsünk a gyere­keknek, hogy elrepüljön! —E— Ara: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI XXXIX. ért. 141. •*., IMI. Júniui 13., taétfí LAPJA Befejeződtek a magyar—Indiai tárgyalások Radzsiv Gandhi elutazott hazánkból Szombaton ismerkedés a főváros nevezetességeivel Nehru emlékkő avatás — Vidéki látogatás Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke magyarországi hivatalos ba­ráti látogatásának második napján, szombaton a főváros nevezetességeivel ismerke­dett és rövid vidéki utazást tett. A program kora reggel az indiai vendégek szállásán kezdődött, ahol Radzsiv Gandhi a Magyar—Indiai Baráti Kör képviselőivel ta­lálkozott kötetlen beszélge­tésen. Az együtt elfogyasztott reggeli után a kormányfő és kísérete a Magyar Nemzeti Galériába látogatott. A mi­niszterelnök és felesége, So­nia Gandhi — akit hazájá­ban a művészetek szakava­tott pártolójaként ismernek — nagy érdeklődéssel szem­lélte a XIX. századi magyar festészet mestereinek vász­nait. Budáról Pestre vezetett a magas rangú vendégek útja. A IX. kerületben, a Duna- part Közraktár utca melletti szakaszán ünnepélyesen fel­avatták Dzsavaharlal Nehru emlékkövét amelyen a márványba vésett felirat „a baráti indiai nép nagy fiá­nak’ ’állít emléket. A part­szakasz mostantól a kiemel­kedő indiai államférfi nevét viseli. Az avatóünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár, valamint Oláh József, hazánk indiai és Szatinder Kumar Lambah, India magyarországi nagykö­vete. Iványi Pál és Radzsiv Gandhi a zuhogó eső ellenére nagy számban összegyűlt ér­deklődő közönség előtt rövid avató beszédet-mondott. A Fővárosi Tanács elnöke Dzsavaharlal Nehru életút­ját méltatva hangsúlyozta, hogy az indiai történelem ki­emelkedő személyisége jól ismert hazánkban. tisztelet övezi Magyarországon. Neve a magyar közvéleményben összefonódott India nemzeti felszabadító küzdelmével, önálló államiságának meg­teremtésével, az országépítés sikereivel. Iványi Pál elis­meréssel szólt arról is, hogy India, Dzsavaharlal Nehru munkásságát folytatva az élet minden területén jelen­tős eredményeket ért el az ország fejlesztésében, s meg­becsülést vívott ki magának a békét, az államok közötti megértést szolgáló külpoliti­kájával. Radzsiv Gandhi köszönetét mondott a főváros lakosságá­nak azért a megbecsülésért, amellyel Dzsavaharlal Nehru emlékét ápolják. A politikus életét— mondotta — az em­ber és a természet szeretece jellemezte, ezért a Duna- part, amely reprezentálja a város szépségét és a főváros lakóinak sokaságát vonzotta a mostani ünnepségre, mél­tán veszi fel a nagy indiai államférfi nevét. Dzsavaharlal Nehru — akinek századik születésnap­(Folytatás a 2. oldalon) Tíz éve alapította forgácsoló tanműhelyét a KAEV mezőtúri gyára. Az utóbbi években az esztergályoson kívül a marós szakmákban is képeznek tanulókat. Egy tanévben 10—12 fiatal sajátítja el itt a szakma gyakorlati fogásait (Fotó: T. K. L.) A párt politikájának szolgálatában Tanácskoztak a munkásőrparancsnokok Grósz Károly felszólalása Az MSZMP országos érte­kezletének állásfoglalásá­ból adódó, a Munkásőrség tevékenységének megújí­tását szolgáló feladatokat vitatta meg az a kétnapos tanácskozás, amely szomba­ton délelőtt kezdődött meg Budapesten a Munkásőrség Országos Parancsnoksá­gán. Barta Gyula, az országos parancsnok helyettese kö­szöntötte a munkásőrpa­rancsnokok IV. országos ér­tekezletén megjelenteket: a testület országszerte műkö­dő alapegységeit képviselő több mint félezer hivatásos és társadalmi parancsnokot, a termelő munkában és a szolgálatban kiemelkedően dolgozó munkásőröket. Ezt követően Borbély Sándor országos parancsnok fűzött szóbeli kiegészítést A Mun­kásőrség a párt politikájá­nak szolgálatában, a meg­újulás útján című vita­anyaghoz, hangsúlyozva, hogy a 32 éve létrejött ön­kéntes fegyveres testület továbbra is a párt politiká­ját szolgálja, s munkájának állandó megújítására törek­szik. A tanácskozás első napján az írásban előterjesztett anyaghoz és az országos pa­rancsnok kiegészítőjéhez kapcsolódó vitával fejező­dött be. Vasárnap vitával folyta­tódott a munkásőrparancs­nokok IV. országos értekez­lete. A záróülés elnökségé­ben helyet foglalt Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Lukács János, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. A kétnapos tanácskozáson mintegy ötvenen mondták el véleményüket A Munkásőr­ség a párt politikájának szolgálatában, a megújulás­ért című vitaanyagról, kap­csolódva Borbély Sándor or­szágos parancsnok szóbeli kiegészítőjéhez. Közülük többen hangsúlyozták, hogy napjainkban a munkásőrök elsődleges feladata a közéleti helytállás, a társadalmi munka, a meggyőző szó, az emberi törődés, a közösségi és az elvtársi szolidaritás. Felhívták a figyelmet arra, hogy a munkásőrök kikép­zését az eddiginél is szer­vezettebbé, hatékonyabbá (Folytatás a 3. oldalon) Biztosított a hazai ellátás Élelmiszeripari foszfátot állft eld a IVM Importot pótló élelmiszer- ipari tisztaságú foszfátot gyárt a Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek nátriumtripoli- foszfát üzeme. A gyárat, amelynek évi kapacitása 30 ezer tonna, 1980-ban azzal a céllal helyezték üzembe, hogy fontos alapanyaggal el­lássa a hazai mosószergyár­tó ipart és a feleslegből ex­portáljon. Időköziben kide­rült, hogy a korszerű gyár technológiai módosítással olyan tisztaságú nátriumtri- polifoszfát előállítására is képes, amelyet az élelmiszer- ipar mindenekelőtt a hús- és a tejipar használ. Az ország­nak évente szükséges 700 tonna adalékanyagot tőkés országokból, az NSZK-ból, Franciaországból és az Egye­sült Államokból devizáért vásárolják. A szolnoki gyárban előál­lított kitűnő minőségű, az import terméknél olcsóbb foszfátokat a jó vízvisszatar­tó képessége miatt egyes élel­miszertermékek állományja­vító anyagaként használják. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Inté­zet szakvéleménye alapján az Egészségügyi Minisztérium zöld utat adott a hazai ada­lékanyag élelmiszeripari fel- használásához. atomfegyverek ellen Budapesti tiltakozás Csatlakozva az ENSZ har­madik rendkívüli leszerelési ülésszaka alkalmából meg­hirdetett béke-világhullám akcióhoz, szombaton Buda­pesten, a. Hősök terén béke­akciót szervezett az atom­fegyvermentes világért az Országos Béketanács. Az akció során ismertették a magyar közvélemény lesze­relési követeléseit, melyeket az Országos Béketanács kül­döttsége New Yorkban az ENSZ rendkívüli ülésszakán előterjesztett. A hétvégén kétnapos, látványos sportesemény színhelye volt Túrkeve. Háromezer néző előtt csehszlovák, hol­land, magyar és NDK-beli autócrossozók csatáztak az Inter Kupa magyar viadalán. Részletes tudósításunk a * 7. oldalon Ezek még a vihar előtti pillanatok. Kis András és Var­ga Iván a levegőben, Cloude már elkésett gól azonban most sem született. (Az NB II utolsó szolnoki mérkőzé­séről tudósításunk a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents