Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
R szerkesztőség postájából Megnyitják az Ifjúsági letéti számlát „Felfordították” a várost Válogatás olvasói levelekből a 4. oldalon Információ a Jászkun Horizont pályázatának eredményéről az 5. oldalon Tudósítás a Szolnokon rendezett 24 órás vetélkedőről az 5. oldalon. Vakáció Ma van a nyár első napja. Nem, ez nem a meteorológiai vagy a naptári nap szerint igaz! Ez az igazi nyár első napja, o valóságosé. Mert első általánostól a középiskolák utolsó előtti évfolyamáig beköszöntött a várva várt vakáció. Aztán mit csinálsz a jövő héten? — böktem oldalba cinkosan középiskolás ismerősömet három nappal ezelőtt. Unatkozom — hangzott a válasz. De hát itt a vakáció! — ellenkeztem. Éppen azért! — rep- likázott tizenévesem. És visszakérdezett: — Miért, mit lehet nyáron Szolnokon csinálni? Lejátszódhatott volna persze párbeszédünk Mezőtúron vagy Jászapátin, Tiszafüreden vagy Jászla- dányban, Karcagon vagy Árokszálláson. Tényleg: mit lehet csinálni? Az érzés ismerős. Mit lehessen tenni ? Hogyan tudnánk, tudnák iskolás korú ismerőseim értelmesen, élvezetesen, új meg új élményekkel gyarapodva eltölteni a következő két és fél hónapot? Azt gondolom, a választás lehetősége elég széles. Böngészem a nyári műsorkalauzt, benne ráakadok a sportegyesületek nyári napközis tábori ajánlataira. Lapozom a Néplapot, amelyben kollégám a múlt héten számolt be a szolnoki, Széchenyi városrészi lovasiskola nem túl zsúfolt látogatottságáról. Jó néhány általános meg középiskola faliújságát is idézhetném, s róluk a természetfigyelő, a barlangász, az egyetemekre előkészítő és még ki tudja hányfajta táborba invitáló fölhívásokat. De ne csak a kuriózumokat említsem, s azokat a helyeket, ahová a pillanatnyilag legjobbak juthatnak el! Szóljak csak bátran a hagyományos úttörőtáborokról, a gyermeküdülőkről és a közép- iskolások üdülőtáborairól, vagy a kétkezi munkával megismertető építőtáborokról is! Oda, azokba már többen, jóval többen eljuthatnak. És meg ne feledkezzek a családról; a közös hétvégi kirándulásokról, az együttes üdülésekről, sőt, az unokákat olyannyira váró nagyszülőkről sem. Így nézve, végeredményben roppant gazdag kínálattal szolgál a nyár, a vakáció. Rövidlátó lennék, ha azt mondanám, hát akkor gond egy szál sem, mert mindenki — minden diák — bizton megtalálja a neki legjobban tetsző időtöltést. De látom, az anyák mától valahogy mégis gondterheltebb arcát, a konyhaasztalon hagyott cédulákat: ebéd a hűtő- szekrényben, melegítsd meg. Mire hazajövök vásárolj be! Stb. És a gép mellett, az íróasztal mögött, vagy kiszállásra tartva hányszor, de hányszor bevillan: jaj, mit is csinál éppen most, ebben az órában, ebben a percben a gyerek? AZ a legrosszabb, ha üresek a gyerek napjai. Ha — mint középiskolás ismerősöm — az unalom, az unatkozás ellen akar mindenáron védekezni. Abból lehet baj. Ahelyett, hogy a család, az iskola, a sportegyesület, a baráti kör természetes módon kínálná a tennivalót. Ilyenféle ellentétes érzelmeket, várakozásokat szül a várva várt, a betűnként táblára vésett szó, a vakáció. Az sem jó, ha rövid, az sem, ha túl hosszú. Segítsünk a gyerekeknek, hogy elrepüljön! —E— Ara: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI XXXIX. ért. 141. •*., IMI. Júniui 13., taétfí LAPJA Befejeződtek a magyar—Indiai tárgyalások Radzsiv Gandhi elutazott hazánkból Szombaton ismerkedés a főváros nevezetességeivel Nehru emlékkő avatás — Vidéki látogatás Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke magyarországi hivatalos baráti látogatásának második napján, szombaton a főváros nevezetességeivel ismerkedett és rövid vidéki utazást tett. A program kora reggel az indiai vendégek szállásán kezdődött, ahol Radzsiv Gandhi a Magyar—Indiai Baráti Kör képviselőivel találkozott kötetlen beszélgetésen. Az együtt elfogyasztott reggeli után a kormányfő és kísérete a Magyar Nemzeti Galériába látogatott. A miniszterelnök és felesége, Sonia Gandhi — akit hazájában a művészetek szakavatott pártolójaként ismernek — nagy érdeklődéssel szemlélte a XIX. századi magyar festészet mestereinek vásznait. Budáról Pestre vezetett a magas rangú vendégek útja. A IX. kerületben, a Duna- part Közraktár utca melletti szakaszán ünnepélyesen felavatták Dzsavaharlal Nehru emlékkövét amelyen a márványba vésett felirat „a baráti indiai nép nagy fiának’ ’állít emléket. A partszakasz mostantól a kiemelkedő indiai államférfi nevét viseli. Az avatóünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár, valamint Oláh József, hazánk indiai és Szatinder Kumar Lambah, India magyarországi nagykövete. Iványi Pál és Radzsiv Gandhi a zuhogó eső ellenére nagy számban összegyűlt érdeklődő közönség előtt rövid avató beszédet-mondott. A Fővárosi Tanács elnöke Dzsavaharlal Nehru életútját méltatva hangsúlyozta, hogy az indiai történelem kiemelkedő személyisége jól ismert hazánkban. tisztelet övezi Magyarországon. Neve a magyar közvéleményben összefonódott India nemzeti felszabadító küzdelmével, önálló államiságának megteremtésével, az országépítés sikereivel. Iványi Pál elismeréssel szólt arról is, hogy India, Dzsavaharlal Nehru munkásságát folytatva az élet minden területén jelentős eredményeket ért el az ország fejlesztésében, s megbecsülést vívott ki magának a békét, az államok közötti megértést szolgáló külpolitikájával. Radzsiv Gandhi köszönetét mondott a főváros lakosságának azért a megbecsülésért, amellyel Dzsavaharlal Nehru emlékét ápolják. A politikus életét— mondotta — az ember és a természet szeretece jellemezte, ezért a Duna- part, amely reprezentálja a város szépségét és a főváros lakóinak sokaságát vonzotta a mostani ünnepségre, méltán veszi fel a nagy indiai államférfi nevét. Dzsavaharlal Nehru — akinek századik születésnap(Folytatás a 2. oldalon) Tíz éve alapította forgácsoló tanműhelyét a KAEV mezőtúri gyára. Az utóbbi években az esztergályoson kívül a marós szakmákban is képeznek tanulókat. Egy tanévben 10—12 fiatal sajátítja el itt a szakma gyakorlati fogásait (Fotó: T. K. L.) A párt politikájának szolgálatában Tanácskoztak a munkásőrparancsnokok Grósz Károly felszólalása Az MSZMP országos értekezletének állásfoglalásából adódó, a Munkásőrség tevékenységének megújítását szolgáló feladatokat vitatta meg az a kétnapos tanácskozás, amely szombaton délelőtt kezdődött meg Budapesten a Munkásőrség Országos Parancsnokságán. Barta Gyula, az országos parancsnok helyettese köszöntötte a munkásőrparancsnokok IV. országos értekezletén megjelenteket: a testület országszerte működő alapegységeit képviselő több mint félezer hivatásos és társadalmi parancsnokot, a termelő munkában és a szolgálatban kiemelkedően dolgozó munkásőröket. Ezt követően Borbély Sándor országos parancsnok fűzött szóbeli kiegészítést A Munkásőrség a párt politikájának szolgálatában, a megújulás útján című vitaanyaghoz, hangsúlyozva, hogy a 32 éve létrejött önkéntes fegyveres testület továbbra is a párt politikáját szolgálja, s munkájának állandó megújítására törekszik. A tanácskozás első napján az írásban előterjesztett anyaghoz és az országos parancsnok kiegészítőjéhez kapcsolódó vitával fejeződött be. Vasárnap vitával folytatódott a munkásőrparancsnokok IV. országos értekezlete. A záróülés elnökségében helyet foglalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. A kétnapos tanácskozáson mintegy ötvenen mondták el véleményüket A Munkásőrség a párt politikájának szolgálatában, a megújulásért című vitaanyagról, kapcsolódva Borbély Sándor országos parancsnok szóbeli kiegészítőjéhez. Közülük többen hangsúlyozták, hogy napjainkban a munkásőrök elsődleges feladata a közéleti helytállás, a társadalmi munka, a meggyőző szó, az emberi törődés, a közösségi és az elvtársi szolidaritás. Felhívták a figyelmet arra, hogy a munkásőrök kiképzését az eddiginél is szervezettebbé, hatékonyabbá (Folytatás a 3. oldalon) Biztosított a hazai ellátás Élelmiszeripari foszfátot állft eld a IVM Importot pótló élelmiszer- ipari tisztaságú foszfátot gyárt a Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek nátriumtripoli- foszfát üzeme. A gyárat, amelynek évi kapacitása 30 ezer tonna, 1980-ban azzal a céllal helyezték üzembe, hogy fontos alapanyaggal ellássa a hazai mosószergyártó ipart és a feleslegből exportáljon. Időköziben kiderült, hogy a korszerű gyár technológiai módosítással olyan tisztaságú nátriumtri- polifoszfát előállítására is képes, amelyet az élelmiszer- ipar mindenekelőtt a hús- és a tejipar használ. Az országnak évente szükséges 700 tonna adalékanyagot tőkés országokból, az NSZK-ból, Franciaországból és az Egyesült Államokból devizáért vásárolják. A szolnoki gyárban előállított kitűnő minőségű, az import terméknél olcsóbb foszfátokat a jó vízvisszatartó képessége miatt egyes élelmiszertermékek állományjavító anyagaként használják. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet szakvéleménye alapján az Egészségügyi Minisztérium zöld utat adott a hazai adalékanyag élelmiszeripari fel- használásához. atomfegyverek ellen Budapesti tiltakozás Csatlakozva az ENSZ harmadik rendkívüli leszerelési ülésszaka alkalmából meghirdetett béke-világhullám akcióhoz, szombaton Budapesten, a. Hősök terén békeakciót szervezett az atomfegyvermentes világért az Országos Béketanács. Az akció során ismertették a magyar közvélemény leszerelési követeléseit, melyeket az Országos Béketanács küldöttsége New Yorkban az ENSZ rendkívüli ülésszakán előterjesztett. A hétvégén kétnapos, látványos sportesemény színhelye volt Túrkeve. Háromezer néző előtt csehszlovák, holland, magyar és NDK-beli autócrossozók csatáztak az Inter Kupa magyar viadalán. Részletes tudósításunk a * 7. oldalon Ezek még a vihar előtti pillanatok. Kis András és Varga Iván a levegőben, Cloude már elkésett gól azonban most sem született. (Az NB II utolsó szolnoki mérkőzéséről tudósításunk a 7. oldalon)
