Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 röbb mint egy éve nyitott üveges részleget a Széchenyi la­kótelepen az Építő- Javító Szolgáltató Vállalat. Dolgozói el­sősorban a lakótelepen vállalnak helyszíni munkát, de a Műhelyben várakozás nélkül kiszolgálják üzletfeleiket (Fotó: T. K. L.) Településfejlesztési verseny Ismét Bács-Kiskun a győztes SZOLGÁLTATNI PEDIG KELL 2. Vállalkozások az előrelépéshez Immár huszadszorra nyer- e meg Bács-Kiskun megye i Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa által több mint cét évtizede indított telepü- ésfejlesztési versenyt. Az :rről szóló elismerést és a /ele járó serleget szerdán a Jács-Kiskun Megyei Tanács Kecskeméten tartott ülésén Jál Zoltán belügyminiszter- íelyettes adta át Gajdócsi stvánnak, a megyei tanács énükének és Terbe Dezső- lek, a Hazafias Népfront Hegyei Bizottsága titkárá­lak. Bács-Kiskun lakossága — langzott el az ülésen — az ílmúlt évben több mint 2,1 nilliárd forint értékű mun­Több mint másfél eszten- eje, 1986 szeptember else- én lépett hatályba az a jog- zabály, ami a munkahe­tükről létszámcsökkentés liatt elbocsátott dolgozók íjbóli munkába állását és gzisztenciális biztonságát livatott segíteni — munka- ogi eszközökkel. Az új in- ézményrendszer másfél éven it szolgálta változatlanul a kitűzött célokat, néhány endelkezésről azonban be- lizonyította a gyakorlat, logy változtatásra szorul. Az eredeti szabályok is- nertek. A létszámcsökken­ést tervező vállalat, ha zándékát három hónappal l felmondás tervezett idő- lontja előtt bejelenti az il- etékes munkaközvetítést ’égző szervnél, működésbe ép a mechanizmus: a mun- :aközvetítő szerv (Munka- tő Szolgálati Iroda, taná­sok) munkát keres az elbo- sátani tervezett dolgozók- íak, s ha nem jár sikerrel, ikkor a felmondási idő 6 hó- íapra meghosszabbítható. Fontosak a „megfelelő mun­kahely” kritériumai: a dol­gozó legfeljebb napi két óra utazásra kényszerüljön, a jövedelme ne csökkenjen 10 százaléknál nagyobb mérték­ben, és a felkínált állás fe­djen meg szakképzettségé­lek és egészségi állapotá­lak.) kával járult hozzá a telepü­lések fejlődéséhez. Az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke 3859 forint, ami két és félszerese az országos átlagnak. Az itt élők tenni- akarása és anyagi áldozat- vállalása a helyi tanácsok működési, fenntartási alap­jait 17 százalékkal, fejleszté­si lehetőségeit pedig 28 szá­zalékkal növelte. Ily módon 965 millió forint értékű köz­célú beruházás — például oktatási-, egészségügyi-, mű­velődési intézmény, szociális otthon — valósulhatott meg, s 250 millió forinttal jutott több a közművek fejlesztésé­re is. Ha a meghosszabbított felmondási idő alatt sem si­kerül megfelelő munkahe­lyet találni, úgy további hat hónapig elhelyezkedési tá­mogatásra jogosultak az érintett dolgozók. Ennek ösz- szege három hónapig az elő­ző munkahelyen elért jöve­delem háromnegyede, a hát­ralévő időben pedig hatvan százaléka. A felmondási idő meghosszabbítására járó bér, valamint az elhelyezkedési támogatás a költségvetést — a Foglalkoztatáspolitikai Alapot — terheli. Volt azonban az eredeti szabályozásban egy szigorí­tás, miszerint az említett kedvezmények csak akkor vehetők igénybe, ha a válla­lat egyidejűleg jelenti be legalább tíz dolgozójának az elbocsátását. Ez a rendelke­zés nem állta ki az idő és a gyakorlat próbáját, mivel a vállalatok gyakorta kiska­punak használták fel. Nem vállalva fel a nagyobb lét­számú elbocsátások társadal­mi és politikai következmé­nyeit, egyesével-kettesével küldték el feleslegessé váló dolgozóikat, nemigen gon­dolva végig azt, hogy ezzel a teljes egzisztenciális bizony­talanságra kárhoztatták őket. Ezen a helyzeten próbál változtatni a kormányzat az­zal, hogy ez év április 1-től Kádár János nyilatkozata az NBC-nek Csütörtök este 20.50 óra­kor az 1-es műsorban „Re­formok útján járunk” cím­mel sugározza a Magyar Te­levízió annak az interjúnak a magyar változatát, ame­lyet Kádár János, az MSZMP főtitkára a közelmúltban adott az NBC Amerikai Te­levíziós Társaság riporteré­nek. Indiában Siker a magyar borsó Mind reményteljesebb ex­portcikk a magyar sárgabor­só, amelyet jó minőségéről ismernek és arról, hogy a piaci versenyben lévő orszá­gok fajtáinál két-három hét­tel hamarabb érik be. Az Agrimex a világ legnagyobb hüvelyestermék importőré­nek, Indiának szállít belőle 1985 óta jelentősebb meny- nyiségeket, és az idén a je­lek szerint átütő sikert ér el a kivitel bővítésében. 1988- ra 10 millió dollár értékben 35 ezer tonna exportjára kö­töttek szerződést indiai vál­lalatokkal. A szállítást már meg is kezdték; folyamato­san küldik Indiába a gon­dosan csomagolt terméket. Az Agrimpex az egyik in­diai állami vállalattal, az MMTC-vel folytatott tárgya­lások eredményeként továb­bi mennyiséget is értékesít, éspedig kölcsönös szállítá­sok formájában. A magyar exportőr mintegy 40 ezer tonna sárgaborsó ellenében körülbelül 50 ezer tonna szójadarát hoz be. A pontos mennyiségeket, a piaci hely­zet és a terméseredmények alakulásától függően hatá­rozzák meg később. Ez az üzlet is bizonyítja: növek­szik az érdeklődés a magyar mezőgazdaság egyik remény- teljes terméke iránt külföl­dön. A borsóexportálók ranglis­táján Indiában ezzel a ma­gyar áru a második helyre került, ami nem kis telje­sítmény, hiszen ezen a pia­con egyebek között nagy kí­nai. kanadai, egyesült álla­mokbeli, úij-zélandi, auszt­ráliai és thaiföldi vállalatok versengenek a megrendelések elnyeréséért. eltörölte a létszámhatárt, s így már akár egyetlen elbo­csátott dolgozó részére is igényelhetők a kedvezmé­nyek. Ebben az esetben — ha a tízet nem haladja meg a leépített dolgozók száma — négy héttel a felmondás tervezett időpontja előtt kell bejelenteni a munkáltató szándékát, a tízet meghaladó esetekben viszont továbbra is az eredeti három hóna­pos határidő az érvényes. Az új szabály révén jelen­tősen bővült ugyan a lehető­ség, teljes biztonságot azon­ban ez sem jelent. Továbbra is a vállalaton múlik csu­pán, hogy „utcára tett” dol- ■ gozói érdekében hajlandó-e ilyen módon lépni, vagy sem. Jogi eszközökkel erre nem lehet rászorítani a mun­kaadókat, ezért ezekben az ügyekben a szakszervezet határozott fellépése lehetne csak segítség. A szabályozás fontos ele­me az is, hogy nem minden felmondásra érvényesek ezek a rendelkezések. Csak lét­számcsökkentő célú felmon­dás esetén, csak foglalkozta­táspolitikai érdekek miatt vehetők igénybe a kedvez­mények. Nem járnak fegyel­mi elbocsátáskor vagy mun­kaszerződés lejártakor sem. Jackanin József, a Szolno­ki Alfa Autójavító Vállalat igazgatója nem keresi a sza­vakat, hisz amikor jelenle­gi helyzetük kerül szóba, úgy sorolja gondjaikat, mint­ha ezzel kelne, és ezzel fe­küdne. S mondandója nyo­Az autójavítás a szolgál­tatásnak az a területe — mondja az igazgató —, amely az utóbbi négy-öt esztendő­ben eléggé a középpontba került. Persze, ez nem vélet­len, hiszen r*a már a sze­mélygépkocsik száma orszá­gosan eléri az 1 millió 600 ezret, s az előjelzések sze­rint az ezredfordulóra pedig majd meghaladja a két mil­liót. — A jelenlegi helyzetet alapul véve — folytatja — furcsa dolgokat tapasztalunk. Mivel, egyre vékonyabbak a pénztárcák, megfigyeltük, az autótulajdonosok is csak jhajtani szeretik a gépet ar­ról meg elfelejtkeznek, hogy néha a kocsijuk karbantar­tására is kellene időt és pénzt áldozniuk. De többen csak az üzemanyagra költe­nek, s a javítás az hátra ma­rad, amiből két dolog követ­kezik: egyrészt mindig ke­vesebben, másrészt pedig egyre rosszabb autókkal ke­resnek meg bennünket. Ne­künk éppen a csökkenő for­galom miatt minden ügyfe­let meg kell becsülnünk, ugyanakkor viszont a szol­gáltatás alapfeltételei hiá­nyoznak. Hiszen, akadozik az alkatrészellátás, s a sza­bályozórendszer is olyan, hogy a szolgáltató vállalat­nak lassan már a létfenntar­tásért kell küzdenie, s így nemhogy a technológia fej­lesztése, de olykor-olykor még annak szinten tartása is nehézségekbe ütközik. Miközben hallgatom az igazgatót, eszembe jut az a mesterember, aki a szabá­lyozórendszerrel kapcsolat­ban nemrégiben így fogal­mazott: — Tudja, van egy olyan érzésem, hogy akik kitalálták ezeket a rendele­teket úgy voltak vele, hogy először engedjük hadd tolla­sod janak meg a szolgáltatás­ban dolgozók, utána meg majd jól megkoppasszuk — Nálunk az elmúlt esz­tendőkben sok változás tör­tént — magyarázza Szabó László, a Szolnok Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat igazgatója — mivel az is­mert gazdasági nehézségek miatt már jó 3—4 éve nin­csenek nagyobb beruházá­sok, s megcsappant az álla­mi lakások építése is. Ebben a helyzetben nekünk gon­doskodnunk kellett a tekin­télyes és óriási értéket kép­viselő gépparkunk kihaszná­lásáról. Akkoriban nyitot­tunk a lakosság felé, s ma már többek között emelő, kotró, betonozó gépeket is mán, egyre jobban kirajzo­lódik egy kép, amiből még a kívülálló is arra következ­tethet, hogy a szolgáltatások sokáig szilárdnak hitt fun­damentumán az utóbbi idő­ben mintha nyugtalanító re­pedések tűnnének elő. őket. Igenám, csak a toll- képződéshez nem adtak egy deka búzát sem, az időről már nem is beszélve. Gyanítom, sok igazság van az előbbi kijelentésben, s amikor szóváteszem, az igaz­gató így reagál: — Valami­féle kettősség uralkodik ez ügyben. Most egyrészt min­denki elvárja, hogy mindent megtegyünk a szolgáltatások érdekében, másrészt pedig olyan körülmények között dolgozunk, ami szinte lehe­tetlenné tesz bennünket. De mi azért még így is versen­günk az ügyfelekért, ver- senyzünk a konkurens vál­lalatokkal, esetleg kisiparo­sokkal, csak értünk nem ver­senyez senki. Mert bizonyá­ra más az érdeke a MOGÜRT-nek, aki behozza, a Merkúrnak, aki eladja a gépkocsikat, s megint más érdeke lehet a különböző kereskedelmi vállalatoknak, amelyek az alkatrészeket forgalmazzák. Mert ha nem így volna, biztos, hogy jobb lenne a helyzet. A baj csak az, hogy mi vagyunk a sor legvégén, s így az ügyfél ve­lünk találkozik. És őt nem érdekli, hogy miért nincs al­katrész, mert a pénzéért üzemképes autót akar. Mi természetesen, minden tő­lünk telhetőt megteszünk, talán ennek is köszönhető, hogy olyan ügyfeleink van­nak, akik már 10—15 éve visszajárnak. Őket megtar­tani alapvető érdekünk. Azt viszont már korábban beláttuk, hogy kizárólag csak az autójavításból nem tu­dunk megélni, így ehhez kapcsolódóan kiegészítő te­vékenységekbe kezdtünk. Van például két autósbol­tunk, évente 150 személy- gépkocsit bontunk, ezzel is segítve az alkatrészellátást. Tavaly januártól pedig hasz­nált személy- és tehergépko­csik értékesítésével is foglal­kozunk. bérbeadunk részükre. S ugyanakkor a magánlakás- építtetők és vállalatok meg­rendelésére habarcsot, be­tont, betonacélt, gerendákat, különböző pilléreket, sőt a megyében egyedül, műkő lépcsőelemeket is készítünk. Ez tulajdonképpen egy „hé­zagpótló” tevékenység, de mi jelentősnek tartjuk, hisz tavaly a szolgáltatásokból 30 millió forint árbevételt ér­tünk el, s természetesen a jövőben is üzemeink az ér­deklődők rendelkezésére állnak. Bartha András, a Szolnoki Patyolat Vállalat fodrász­részlegének vezetője bizako­dó hangulatban fogad. — Nézze, mi még mindig nye­reségesek vagyunk. Köszön­hető ez annak is, hogy üz­leteink eléggé jó helyen ta­lálhatók, s hozzánk évtizedes törzsközönség jár. Mondhat­nánk úgy is, hogy együtt öregszik a fodrász a vendé­geivel. Persze, kétségtelen, nehezebbé vált az életünk, s ahogy emelkedtek az árak úgy maradoztak el tőlünk is a kuncsaftok, s ma már 10— 15 százalékkal kevesebben járnak ide, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. — Fejleszteni? — kérdez vissza. — Ugyan minek? — Nézzen körül, ez a szakma telített, hisz majdnem min­den utcasarkon talál egy fodrászüzletet. Éppen ezért bővítésről szó sem lehet, örülünk, ha az eddigi szin­ten dolgozhatunk tovább. Amerikából jöttünk... Jegyzetfüzetemben lapoz­gatva most, hogy még egy­szer végiggondolom beszél­getőtársaim mondatait, hir­telen felvillan egy gyerek­kori emlék. Egy játék, ami­nek az volt a címe, hogy „Amerikából jöttünk, mes­terségünk címere”. Emlék­szem, elhadartuk az iménti mondatot, majd bemondtuk a mesterségek kezdőbetűit és kézzel-lábbal mutogattuk a kitalálandó szakma legjel­legzetesebb fogásait. Ismét­lem, játék volt, de azontúl ez a kezdetleges pantomim az életre is nevelt. Egyszerűen azért, mert akkoriban volt még a különböző mestersé­geknek „címere”, becsülete, s bizony nem lehetett egy­könnyen olyan feladattal előrukkolni, amit a játszó­társak ne azonosítottak vol­na. S mára milyen messzire kerültünk mindettől. Hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy újabb orvoslásra váró terminológia épül be min­dennapi társalgásunkba, ez pedig az önmagát sorvasztó szolgáltató vállalatok, az el­néptelenedő szakmák köre és fogalma. Határozott, cél­tudatos intézkedésekre van tehát szükség, mert patika­mérlegen aligha lehet kipor- ciózni azokat az adalékanya­gokat, amelyek a szolgálta­tások helyzetét valamelyest is javíthatnák. Mert a fel­adat összetett. Hiszen, addig amíg a közgazdasági sza­bályzók nem teremtik meg a szolgáltatói szféra társadal­mi rangját, s amíg az anyag- és eszközellátás, valamint a szakember-utánpótlás nem lesz zökkenőmentes, a szol­gáltatások színvonala sem javul, sőt inkább csökken. S mindezeket beszélgetőtársa­im sem panaszként, csupán tényként említették, annál is inkább, mert mint egyikőjük találóan megjegyezte: a so- pánkodás nem szolgáltatói kategória. A vállalkozás in­kább. (Vége) Nagy Tibor Bábolnán április 29-én átadták áz Iparszerű Kukori­catermelő Közös Vállalat új vető­magüzemét. A mintegy 958 mil­lió forintos költ­séggel felépített üzem 24 ezer ton­na kukorica fel­dolgozására al­kalmas, amelyből 10 ezer tonna a fémzárolt vető­mag (MTI-fotó: Matusz Károly) Ha csökkentik a létszámot Elhelyezkedési támogatás ___^jogosultaknak H ézagpótló tevékenység A módosított szabály új lehetőségeket jelent Csak a tollas csirkét L. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents