Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 MÁJUS 11. Abádszalók várja a turistákat Javul az ellátás, tisztább lesz a környezet Szezon előtti szemle a Tisza-tónál A szakemberek és a hatóság képviselői ma tekintik meg az abádszalóki strandot, hogy aztán megnyithassák a fürödni vágyók előtt. Egy-egy igazi kánikulai napon 3—5 ezer, hétvégén pedig 8—10 ezer turista is vendéges­kedik Abádszalókon, a Tisza-tó partján. Tavaly 46 ezer vendégéjszakát töltöttek a községben a pihenni vágyók. Mit tud adni az ide érke­zőknek Abádszalók a tó szépségén kívül? Az elmúlt évi tapasztala­tok mutatjuk, hogy van mit javítani a kánikulai időszak ellátásán. Tavaly nyáron az alapvető élelmiszerek és háztartási áruk folyamatos biztosítása is gondot jelen­tett. Még mindig nem tudták megoldani, hogy állandóan lehessen például kenyeret kapni. A kora reggeli szállí­tás fél kilenc körül elfogy, aztán már csak 11 órakor kapnak újra pékárut. A tej­jel nincs probléma, mert amióta a féltartós tej forga­lomba került, szinte mindig lehet tejet kapni a boltok­ban. A tavalyi vendéglátás nem mondhatta magáénak a kul­turált étkeztetést. A legtöbb turista étkeztetését az áfész- étteremben oldják meg. Nincs azonban szakképzett szakácsuk, így a minőséget, és időnként a mennyiséget is kifogásolják az étkezők. Ja­vítani kell a Kemping biszt­ró és a Tó vendéglő kínála­tát is. A vendéglőben gyak­ran előfordult, hogy délben még nem tudtak menüvel szolgálni. Mivel több mint három­száz üdülőtelek van a köz­ségben és környékén, fontos, hogy az építkezők helyben megkapják az anyagok nagy részét. A Tüzép-telep kínála­ta azonban ezt nem tette le­hetővé. Az elmúlt évi hiányossá­gok jórészt meghatározzák az idei feladatokat. Mit tesz, mit tehet az abádszalóki ta­nács, a kereskedelmi és vendéglátó egységek (állami és maszek), hogy a pihenni vágyók jobban érezzék ma­gukat, beszerezhessék, amire szükségük van? A tanács felhívta a keres­kedelmi, vendéglátó egysé­gek üzemeltetőinek figyV- mét, hogy nagyobb tisztasá­got, rendet tartsanak a kör­nyezetükben. Az igény konk­rétan úgy fogalmazódott meg, hogy reggel 9 óráig minden egység körül tegye­nek rendet. Júniustól egy közterületfelügyelőt is alkal­maz a tanács, akinek felada­ta a rend, a tisztaság fel­ügyelete, bírságolási joggal is rendelkezik. Júniustól két mezőőr is munkába áll, akik elsősorban a zártkertek környékén ügyelnek a rend­re, és megakadályozzák, hogy illegális szemétlerakó­helyeket alakítsanak ki. Egyébként az idén a ta­nács felülvizsgálja a vendég­látó egységek osztálybasoro- lását. Azokat a vendéglőket, bisztrókat stb., amelyek nem felelnek meg kategóriájuk követelményeinek, visszami­nősítik. A szabadstrand területén elárusítóhelyet alakít ki a tanács. Itt a helyi kisterme­lők helypénz fizetése nélkül árulhatnak zöldséget, gyü­mölcsöt. A boltoktól, üzle­tektől elsősorban azt várják, teremtsenek olyan helyzetet, hogy tejet, kenyeret, tölte­lékárut mindig lehessen kap­ni. Felmerült a vasárnapi nyitva tartás gondolata is, egyelőre nem született dön­tés ebben a kérdésben. A bisztróktól, vendéglőktől ké­rik, hogy a meleg ételek tel­jes választékával várják a vendégeket. A magánjárusítóknak is van mit tenniük azért, hogy az Abádszalókra érkezőket minél kulturáltabb körülmé­nyek között szolgálják ki. A tanács felhívta a figyelmü­ket a nyitva tartási rend be­tartására. Előfordul ugyanis, hogy például este nyolcig tart hivatalosan nyitva az egység, és tízkor még ott iszogatnak az emberek. Ha igény van rá, kérni kell a nyitva tartási idő meghosz- szabbítását. Május elsejétől a helyi Tüzép-telepet a Középtisza- vidéki Áfész és a Tüzép kö­zösen működteti, így várható, hogy többféle építőanyag kapható majd. Űj fejlesztésekkel teszik komfortosabbá a nyáron ide­genforgalmi központtá váló Abádszalókot. Hamarosan átadják az általános iskola új szárnyának tetőterében kialakított panziót, amelynek 26 szobájában ötvenkét tu­ristát fogadhatnak. Folytatják az üdülőterüle­ten a holtág feltöltését. Üj burkolt utakat adnak át — a Kossuth és a Damjanich út is aszfaltot kap. Utat és parkolót építettek Tiszader- zsen. Az idén kezdik a szennyvíztársulat szervezé­sét. A tervek szerint a szennyvíztisztítómű és a ge­rincvezeték lakossági és vál­lalati hozzájárulással két év múlva elkészül. P. É. Zápor után napfényes folytatás Sikeres MHSZ-vetélkedö Tiszaföldváron „Az év lakóháza M987” Huszonegy pályázó, nyolc díjazott Első helyezett a Muhari házaspár pályamunkája Az idei pályázaton első díjat kiérdemelt, Szolnok, Bán utca 7. szám alatti lakóház A Szolnok Megyei Tanács Tervező Beruházó Vállalata adott otthont hétfőn „Az év lakóháza 1987” című megyei pályázat ünnepélyes ered­ményhirdetésének. Az ötö­dik alkalommal megrende­zett megyei pályázat célja a magánlakás építés műszaki színvonalának emelése, a szebb, esztétikusabb s gazda­ságosabb megoldások elter­jesztése, egyszerű, hagyo­mányokat őrző s az életmód­változásokat is figyelembe vevő lakóházak építése, s a magántulajdonú épületeink­kel településeink és környe­zetünk fejlesztése. A pályá­zaton bármely 1983—87 kö­zött Szolnok megyében épült magánkezdeményezé­sű lakóház részt vehetett. A 21 pályázat közül a zsűri, amely a Hazafias Népfront, a KISZ, a tervezők, kivite­lezők, s hatóságok képvise­lőiből állt, nyolc lakóházat díjazott, s ezek mindegyiké­ről el lehet mondani, hogy építészetileg jól átgondolt, egyszerű, tetszetős; nélkülö­zik a túlzott hivalkodást, szakszerű a kivitelezésük, s méreteik is megfelelnek egy átlagos családiházénak. Min­tául szolgálhatnak a kisebb pénzű, de igényes családi házra vágyóknak. A megyei versenyben első helyezést ért el Muhari Zol­tán és feleségének családi háza (Szolnok, Bán u. 7. sz.), melynek tervezője s műszaki felelőse Barabás Erzsébet, második díjat kapott dr. Ka­pitány István és felesége ott­hona (Szolnok, Tabán 74. sz.), az épület tervezője Nagy István, kivitelezője Bodnár István. Hárman ér­tek el harmadik helyezést, egy lakóház különdíjban s kettő dicséretben részesült. A díjakat Bereczki Lajos, a megyei tanács általános el­nökhelyettese adta át. » * * Muhari Zoltán és felesége majdani családi házuk el­képzeléseivel Barabás Erzsé­betet keresték meg. Beszél­getéseik során az elképzelé­sekből tervek lettek, 1986 októberében a tervezőaszta­lon már „állt” a ház. — 1987 április első hetében kezdtük az építkezést, s ok­tóberben már beköltöztünk. Saját magunk szerveztük a munkát, így biztos volt, hogy olyan lesz, amilyenre elterveztük — mesélte Mu­hari Zoltánné. — Az építő­anyagot nem volt könnyű beszereznünk, különösen sok gondot okozott a BRAMAC cserép megvásárlása, de vé­gül is sikerült. — Mennyibe került ez a 128 négyzetméteres lakás? — Ahogy számolgattuk, négyzetmétere 11 ezer 400 forintba került. Barabás Erzsébet öt éve végzett az Ybl Miklós Mű­szaki Főiskolán, eddig öt családi házat tervezett. — Kinek az ötlete volt, hogy pályázzanak az év la­kóháza címére? — A városi tanács műsza­ki osztályától kerestek meg bennünket (az építtetőt és a tervezőt), és ők hívták fel a figyelmünket a pályázatra. — Mennyire kötik a ter­vezők kezét a rendeletek, szabványok? — Általában adott a be­építési százalék, az előoldal kert, a tető formája, a hom­lokzat, 1986 óta szabadab­ban dolgozhatunk. Erre a la­kásra az előbbiek nem vo­natkoztak, ugyanis sarok tel­ken épült és egyéni elbírálás alá esett, a tervezésnél és a kivitelezésnél is törekedtünk arra. hogy korszerű, gazda­ságos építőanyagokat, mű­szaki megoldásokat alkal­mazzunk — így például a falak THERMOTON téglából készültek, a lakásban padló­fűtés van. Jelenleg egyszin­tes a ház, de lehetőség van a tetőtér beépítésére is. K. Zs. A pályázat második helyezettje is egy szolnoki, a Tabánban felépült családi otthon lett Megyeiek a díjazottak között A mezőgazdaság diákszemmel Új hazában Külföldi állampolgárok — Megeszem a tornaci­pőm, ha ma itt verseny lesz! — mondta kora reggel az előző napi hatalmas zuháré után az egyik vendég Tisza­földváron a Szocialista ha­zánkért MHSZ-vetélkedő megyei döntőjében. Elha­markodott állítás volt, hi­szen az Adidas sok minden­re alkalmas, amelyek közé azonban aligha tartozik a falatozás: bár szó, ami szó, a szabadtéri pálya átmenetileg tényleg siralmas állapotba került. A kúszófolyosón jó tízcentis víz kellemetlenke­dett, de a pálya többi része is inkább az Ecsedi-láphoz, mint a Hortobágyhoz hason­lított. Igaz, aki az itteni ta­lajokat ismeri, bízott abban; nincs az az égi áldás, ame­lyet ne szívna taplóként ma­gába a föld. Így is történt, és mire ki­lencet mutatott az óra, az MHSZ-bázis környékén az úttörők már nekivághattak a 400 méteres távnak. A pá­lyán volt lövészet, palánkmá- szás, billenő gerenda, grá­nátdobás, kúszás, árokugrás. Némi meglepetésre a vörös nyakkendősök között a fizi­kai számok lebonyolítása után holtverseny alakult ki Kisújszállás, Kunszentmár- ton és Szolnok versenyzői között. A középiskolásoknál a szolnokiak jeleskedtek, míg a felnőttek mezőnyében a tiszafürediek kerültek „fél­időben” a kilenc város ver­senyében az élre. Ekkor ösz- szesítésben Tiszafüred, Szol­nok, Kunszentmárton volt a sorrgnd. Igaz, akik a forgatóköny­vet ismerték, tudták, nem dőlt még el semmi, hiszen sejteni lehetett, hogy a dél­utáni elméleti feladatok ala­posan „szétrázzák” a me­zőnyt. Ez csak részben va­lósult meg, hiszen a közel két és félóráig tartó máso­dik forduló — amelyet a Le­nin Tsz nagytermében tar­tottak — az élen hallatla­nul szoros küzdelmet hozott. A kacifántosnál kacifánto­sabb kérdések, feladványok megoldása közepette szó sze­rint ugyan úgy rágta a ce­ruza végét a verseny legfia­talabb ja, az ötödikes cserke- szőlői Szombati Zoli, a tö­rökszentmiklósi Skrán Kata­lin, mint a korelnök, de rop­pant lelkes 48 éves kisúj­szállási Mészárovics Imre, aki bizonyára pár hajszálat megint veszített az amúgy sem sokból. ízelítőül néhány rejtvény, amellyel bírókra kellett kel­ni a felnőtteknek: sorolja­nak fel legalább négy jelen­tős eseményt, amelyek 1848. március 15-höz fűződnek; mi volt Kun Béla funkciója a Tanácsköztársaság idején. A középiskolások efféle felad­ványokat kaptak: írjanak gyorsan minél több olyan szólást, közmondást, amelyek a katonai renddel kapcsola­tosak: ki mondta az idézett mondatot „Leborulok a nemzet nagysága előtt...” De nem volt egyszerű a legki­sebbek. az általános iskolá­sok feladatsora sem hiszen többek között nekik kellett megnevezni a statárium szó jelentését; arra válaszolni, melyik városban halt meg Kossuth; összegyűjteni egy perc alatt, milyen haderőne­meket alakítottak ki a Var­sói Szerződésben stb. A győzelemért kiélezett küzdelem folyt a kunhegye- si diákokra épülő kisújszál­lási gárda, meg a szolnokiak között. Végül is a több mint 23 ezer indulót megmozga­tó nagy seregszemle megyei döntőjében ahová a kilenc város legjobb 12—12 ver­senyzője jutott — Szolnok, Kisújszállás, Jászberény képviselői állhatták a kép­zeletbeli dobogó első három helyére. Igaz, még egy aranyérmet kioszthattak vol­na a rendezőknek a Tisza- földvári Lenin Termelőszö­vetkezet aktivistáinak, a pergő ritmusú, zavartalan le­bonyolításért. Mindezek után délután négyre kiderült, hogy a szol­nokiak, az úttörő Molnár János, Bartha Péter, Tóth Tamás, Hidasi Szabolcs, a gimnazista: Vincze László, Trencsényi Tibor, Freytág Péter, Koltay Zsolt; továbbá Zsigri György, Kazai Sán­dor, Németh Géza és dr. Vo- na László, kiegészülve egy rendőrrel, három katoná­val, két-két határőrrel és munkásőrrel képviseli me­dvénk színeit június 4-én Debrecenben, ahol az orszá­gos döntőbe jutás a cél. Csak emlékeztetőül: ehhez hasonló, ezreket megmozga­tó nagy verseny öt évvel ez­előtt folyt megyénkben, Ne­kem szülőhazám címmel, amelyet végül Szolnok me­gye nyert meg Pákozdon. D. Szabó Miklós Az idén tizennyolcadik al­kalommal hirdették meg a Hazánk mezőgazdasága di­ákszemmel című pályázatot. A 18 év alatt összesen hat­vanezer 623 pályamunkát ké­szítettek az általános és kö­zépiskolai tanulók. Az idei felhívásra háromezer 666 dolgozatot, rajzot, textilt, ba- tikot, kerámiát és kisplasz­tikát küldtek be a diákok. Az általános iskolások pá­lyázatának eredményhirdeté­sét szombaton tartották meg Budapesten. A megye kisis­kolásai közül rajz kategóriá­ban Bélley Nóra, a Mezőtú­ri 3. Számú Általános Iskola tanulója munkáját díjazták. A dolgozatok kategóriájában Csató Roland és Nagy Ti­bor második Kardos Gyula és Tóth László harmadik dí­jat Faragó Anikó és Tősér Mária pedig jutalmat kapott, ök valamennyien a Jász- szentandrási Általános Isko­la diákjai. A legsikerültebb pálya­munkákból kiállítás is nyílt a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállításon a díjazottakon kívül a jász­apáti általános iskola tanu­lóinak munkái is láthatóak. A középiskolások pályázatá­nak eredményhirdetését má­jus 21-én tartják meg. Hetek óta olvashatunk is róla: nemcsak hazánkfiai kérnek ilyen-olyan okból engedélyt némely or­szágokban a letelepe­désre, hanem külföl­diek is itt, Magyarországon. Legtöbben egyébként ma­gyar anyanyelvűek, magyar nemzetiségűnek is vallják magukat. Az utóbbi időben számosán érkeznek Romá­niából, sokan közülük mene­déket kérve — írják külföl­di lapokban —, s meglehe­tősen nagy számokat közöl­nek olvasóikkal. Gál Zoltán belügyminisz­ter-helyettes nemrégiben nyilatkozta a televízióban, hogy tavaly kevés híján ki­lencezer letelepedési kérel­met nyújtottak be román ál­lampolgárok, az idén pedig körülbelül négyezren tartóz­kodnak hivatalos román en­gedéllyel itt — írja a Ma­gyarország. Kár is volna egyéb adato­kat sorolni, találgatni. Sok­kal inkább érdekes a tény, hogy a külföldről érkező, legtöbbször csak a legszük­ségesebb ruhákat magáénak tudó férfiak, nők és gyere­kek nem maradnak maguk­ra. Sok helyütt az egyházak fogadják őket, meleg étellel, némi segéllyel és ruhával is ellátva a rászorulókat. Szolnok megyében — tud­hattuk meg a megyei tanács munkaügyi osztályán — nem jelentkeznek tömegesen a külföldről érkező, letelepedni szándékozók. Januártól nap­jainkig csupán tizenöt mun­kavállalási engedélyt adtak ki. E csekély számra tekin­tettel nem is alakult még koordinációs bizottság, bár szükség esetén azonnal meg­alakulna. A munkaügyi osz­tály egyébként fölmérte a munkahelyeket, főként azo­kat veszik számításba, ame­lyek munkásszállást is biz­tosítanak. Külön fogadókész­séget csak a Szotév jelzett eddig. A munkavállalási en­gedélyt kérők egyharmada felsőfokú végzettségű volt, nagyobb részük szakmunkás, csupán ketten szakképzetle­nek. (ök is találtak megfele­lő munkát maguknak). A fentiekből kiderül, hogy a megyei Vöröskeresztnek sem szaporodott meg a dol­ga. Ott arról tájékoztattak bennünket, hogy mindazok, akik pénzbeli segélyt kíván­nak fölajánlani, keressék a helyi vöröskeresztes aktívá­kat, náluk igényelhető a be­fizetéshez szükséges csekk.

Next

/
Thumbnails
Contents