Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

1988. MÁJUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé 1 képernyője előtt Oklevelek, pecsétek, jegyzőkönyvek Levéltári dokumentum — gyűjtemény iskoláknak A Szolnok Me­gyei Levéltár ne­mes szándékkal és gesztussal egy igazán szép és gazdag, új kiad­vánnyal lepi meg az iskolákat. Le­véltári dokumen­tumok középisko­lák számára cím­mel jelent meg a gyűjtemény, ame­lyet a napokban postáznak a me­gye oktatási intéz­ményeibe. A dokumen­tumválogatás el­sősorban a közép­iskolák történe­lem fakultációs csoportjai számá­ra készült a le­véltár anyagából, de felhasználható az általános isko­lában is, s nem­csak a történelem órákon, hanem más tantárgyak, például az iroda-' lom tanítása, vagy a honisme­reti munka során is haszonnal for­gatható. S emel- _______ l ett felhívja a pe­dagógusok, a diákok figyel­mét a levéltárban megtalál­ható becses értékekre. A gyűjtemény két nagyobb egységre tagolódik, az egyik a történelem segédtudomá­József Attila osztályzatai az öcsödi is­kola naplójában nyainak dokumentumait tar­talmazza, a másik a levéltá­ri forrásokat. Hogy mi min­den érdekesség másolata ta­lálható a gyűjteményben? Nos, a felsoroláshoz kíván­JÁSZ-KUN KERÜLET JÁSZ-NAGYKUN SZOLNOK MEGTE A Jászkun kerület és Jász-Nagykun-Szolnok megye címere Feri bácsi lett a Béniből Németh Sándor mindig úton Lám, hogy szalad az idő; észre sem vettem, hogy a televízió felnőtteknek szó­ló „meséje” már a 27. foly­tatásánál tart, azaz túljutott a huszonötödiknek kijáró ju­bileumán. Talán mert, hogy immár annyira hozzánő nemcsak a képernyőhöz, ha­nem életünkhöz is, hogy ter­mészetesnek vesszük a létét. Elérte a Szomszédokat is minden folytatás jó sorsa: megszoktuk, és bevallhatjuk, most már meg is szerettük. Pedig kezdetben, sőt még később is berzenkedtünk mi­atta, legalábbis én nem érez­tem kellően elég mélynek, és a mindennapokat felidéző apró drámákban sem érez­tem meg igazán hétköznap­jaink szigorú lehelletét. Az apró-cseprő, csipcsup drá­mák, mintha csak az élet felszínét borzolták volna csupán, s az egészet beleng­te valamiféle modern kedé­lyeskedés. Szomszédok 'Mostanában azonban kis­sé zordabbra fordultak a dolgok, mintha keményeb­ben szólna bele a játékba, a mesébe az élet, életünk, a maga jellegzetes konfliktu­saival. Az idős, nyugdíjas néni (Komlós Juci) rész­munkásként egy ABC-ben olyan ellenséges vásárlókkal találja magát szembe, hogy nemcsak a munkakedve száll el egyszeriben, de élete is veszélybe kerül, betegsége inti arra, hogy végleg visz- szavonuljon. Egyébként sem éri meg a nyugdíj melletti munka, hisz az adó elviszi keresetének csaknem a fe­lét. Megrendítő anyagi vál­ságba került a vállalkozó szellemű, sok tekintetben gátlástalan Gábor Gábor (Koltai János), odalett eddigi magánvállalkozói magabiz­tossága — bár erősíti, hogy valahogy majd csak kivágja magát most is a reá zúduló bajból. Itt bizony már éles­ben mennek a dolgok! Sze­gény Böhm úr (Máriáss Jó­zsef) a jóságos házgondnok sem bírja a terheket, bele­rokkan, s váratlanul kór­házba kerül, a ripacs mű­vészlakó (Palócz László) bá­natára, aki így elveszti örö­kös vitázó partnerét, hisz ed­dig oly békésen elvitatkoz­gattak a házbéli rend kér­désein. S ha kissé nehézke­sen is, de még mindig ala­kulóban a puritán Mágen- heim doktor (Kulka János) terve, hogy kilépjen ebből az egész társaságból, s valahol máshol, méghozzá a távoli Afrikában keresse boldogu­lását; ami viszont a család­jában okoz mindegyre súlyo­sabb konfliktusokat. Elsősor­ban bakfis lányának nem tetszik az ötlet. Zajlik az élet, s valahogy a televíziós „Szabó bácsi”, (Zenthe Ferenc) sem látja már olyan derűsen az ese­ményeket, mint hajdanán, bár bölcs derűje azért meg- megaranyozza az egyre ko- morabb mese világát, mely valahogy igazabbnak és mé­lyebbnek tűnik, mint a kez­detek kezdetén; több már az élet benne, mint a mese. Most persze aggódhatunk, mi lesz Böhm bácsival, vár­hatjuk kíváncsian, hogy a kozmetikai szalon tulajdono­sa miként kecmereg ki vá­ratlanul nehéz helyzetéből, ahová csalárd üzlettársa jut­tatta, aki egyszerűen kereket oldott, meglépett külföldre a cég pénzvagyonával, szorít­hatunk Almáéknak (Fehér Anna), hogy végre megköt­hessék, nyélbe üthessék óhaj­tott házasságukat. Van itt izgalom, szorongás. Szóval várhatjuk az újabb folytatá­sokat. Mert a Szomszédok akarva-akaratlan a szomszé­dainkká váltak. „A” Lorán És egy színésznőről, akit születése napjának alkalmá­ból portréval köszöntött a televízió. Hadd ne írjam ide, művésznőről lévén szó, há­nyadik születésnapja ez már. Különben Lorán Lenkét már évtizedek óta olyannak is­merhetjük, amilyennek most láthattuk a képernyőn: örök fiatalnak. A humor, úgy lát­szik, konzervál, mert ő a számunkra: maga a nevetés. Elég ha csupán megjelenik a színpadon, vagy feltűnik a képernyőn, rögvest derűt fa­kaszt, sőt többnyire harsány nevetésre „ingerel”. Ra­vaszkásan kellemes humora van, sok csintalanság is megfér benne, megbocsátha­tó csintalanság. Eleven, sok mozgásos humor ez. Egyéb­ként még most is kitűnően táncol, ami nem csoda, hisz balettáncosként kezdte — tudhattuk meg róla az élete fonalát legombolyító beszél­getésben, amely méltán vi­selte nagybetűvel „A” Lorán címet. Mert Lorán csakugyan csak egy van. Mégha több­féle minőségben is talál­kozhatunk vele néha. Mert a nevettető mellett például, aki a „játék konyhájában” kever ki sajátos humoríze­ket, van egy másik Lorán is, amely nemcsak imádja pél­dául a paprikáscsirkét, de saját konyhájában, saját szá- jaíze szerint el is tudja ké­szíteni. Mert a szakácsmű­vészetben is otthonos. Re­ceptjeinek se szeri, se száma. Neki a fakanál is a keze- ügyébe esik, mint minden a színpadon, amihez nyúl. Akár képletesen is, akár valóságosan. Legszíve­sebben mellékelném egyik leghíresebb receptjét. A to­jásos nokedlivel tálalandó paprikáscsirkét, de ezt meg­találhatja az olvasó a rádió­újság e heti számában, több más Lorán-specialitás re­ceptjeivel egyetemben. A te­levízió „konyháján” min­denesetre színes, ízes portré született a mindig jókedvű és főleg jó kedvre derítő művészről, aki szerepeiben mindig ugyanaz, de mégsem unalmas sohasem; ugyanaz: játékos önmaga. Kolozsi Bé­la szerkesztette és riporter- kedte végig a műsort, ren­dezte Bilicsi Erzsébet. Röviden Egészen másfajta egyéni­ség, véletlenül sem szeret­ném összevetni a fentebb említett Lorán Lenkével, ő másképpen szórakoztat ben­nünket, tudományos ismere­tek felszolgálásával. Várhe­lyi Tamásról van szó, aki­vel személyesen nem talál­kozhatunk a képernyőn so­hasem, csak neve tűnik fel a több mint negyedszázada jelentkező Delta alkotóinak névsorában. Pedig ő a lelke ennek az „elpusztíthatatlan” televíziós ismeretterjesztő magazinnak. Hisz ő válo­gatja össze rendre azokat a tudományos érdekességeket, amelyekkel lebilincseli a lai­kus nézőt épp úgy, mint a hozzáértő szakembert. Most az Akadémia is díjjal ismer­te el több évtizedes odaadó szolgálatát. Ezért is szólok róla, no meg azért is, mert szeretnék kicsit igazságot szolgáltatni neki. Ugyanis a közvéleményben Kudlik Jú­lia és a Delta „házassága” nyilvánvaló — amiben a ro­konszenves műsorvezetőnek kétségtelenül oroszlánrésze van — de mindannak a ki­munkálása, ami megjelenik a képernyőn, az a szerkesz­tő-író Várhelyi igen fárad­ságos munkája. S ami benne dicsérendő: ma is az újra, a legfrissebb tudományos szen­zációra éppúgy éhesen szer­keszti magazinját, mint az indulás idején, huszonvala- hány esztendeje. Sőt, meg­újulni, változtatni is van ereje, kedve. S ami ugyan­csak kellemes: nem akarja nézőit kisdiák módjára ok­tatni, hanem „kézen fogva vezeti a tudományos-techni­kai csodák világában”. Ezért aztán valóban szívesen „sé­tálunk” vele együtt hétről hétre, akár hétköznapon, akár vasárnap késő délután. Valkó Mihály Országos vetélkedő Damjanich nyomában Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc száznegy­venedik évfordulója alkal­mából „Damjanich nyomá­ban előre! — a haza minden előtt!” címmel országos ve­télkedőt hirdet meg a cibak- házi általános iskola. Az or­szágos vetélkedőre azoknak az iskoláknak és úttörőcsa­patoknak a jelentkezését várják, amelyeknek a sza­badságharc valamely jeles vezető személyisége a név­adója, de csatlakozhatnak hozájuk más oktatási intéz­mények és úttörőszervezetek is. A vetélkedő a kiírás sze­rint kétfordulós. Az első for­duló 1988. szeptember 29-ig tart, s addig a benevezett is­koláknak és csapatoknak tárgyi emlékeket kell bekül- deniük, illetve pályamunká­kat készíteniük a nevezetes történelmi eseményről. A diákok által összeállított anyagot ezt követően Szol­nokon mutatják majd be. A legsikeresebben szereplő is­kolák, illetve úttörőcsapatok négy fős együtteseit hívják meg a második fordulóra, a Cibakházán rendezendő szel­lemi versenyre, amelyen a 140 évvel ezelőtt történtek­ről adnak számot tudásuk alapján a résztvevők. A vetélkedőt meghirdető cibakházi általános iskola a részletes tudnivalókat vala­mennyi megyei úttörőelnök­ségnek eljuttatja. Szolnokon Zenei vetélkedő Kis fülharmonikusok zenei műveltségi vetélkedőjét ren­dezték meg a hét végén Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban. A megyei döntőn nyolc — köztük három ének-zenei tagozatú — általános iskola csapata vett részt és vála­szolt a Magyar Rádió mun­katársai — a játékvezetők — kérdéseire. A két kategóriá­ban meghirdetett verseny döntőjén a legjobb ered­ményt a kisújszállási Kos­suth úti és a kunszentmár­toni Killián lakótelepi álta­lános iskola csapata érte el. Imádja a finom szivaro­kat. De ha hosszabb útra in­dul, a pipáját is magával vi­szi. Szokássá vált, hogy Bécs és Budapest között a volán mellett mindig pipázik, és a szerepeit memorizálja. Bécs felé németül, hazatérőben magyarul. így könnyebben csapja agyon az éjszakát. Mert mindig esténként kel útra, akár Bécsből. akár Bu­dapestről indul. Két nyelven játszó színész, két főváros zenés színházá­nak ünnepelt művésze. Nem­zetközi sztár. Németh Sán­dorra Bécsben is, Budapes­ten is rámosolyognak az emberek. Felismerik, utána fordulnak. Az utóbbi évek­ben sok minden megválto­zott körülötte, amióta két fő­város két színházának veze­tő művésze: negyedszázada tagja a Fővárosi Operett­színháznak, és 1984 óta —ez­zel párhuzamosan — a bécsi Volksoper társulatának is. — Melyik városban tölt több időt? — Ez változó. Mikor, me­lyik színházban van több előadásom. De nem egyszer előfordult, hogy egyik nap Bécsben játszottam néme­tül, másnap délután pedig már Pesten magyarul. Néha több éjszakát töltök a gép­kocsiban, mint az ágyam­ban. Annyi kilométert vezet­tem már, mint egy főfoglal­kozású gépkocsivezető. — Hol érzi magát igazán jól? — Budapesthez köt az édesanyám, és itt él a tizen­két és fél éves fiam, Sándor is. De az az igazság, hogy Bécsben talán ma már több a barátom. — De itthon biztosan több az irigye? „Nekem fontos a hazai kö­zönség szeretete..Németh Sándor előadás előtt az öltö­zőjében (Fotó: KS) — Jó magyar szokás sze­rint. De úgy érzem, hogy már túljutottak az irigysé­gen. Tudomásul vették, hogy én ezt elértem. Elfogadtak Bécsben is olyan zenés szí­nésznek, aki nemcsak a ma­gyaros szerepeket tudja el­játszani. — Akkor itt is, ott is nyu­godt légkörben léphet szín­padra? — Boldog embernek ér­zem magam. — Az év elején szerepkört váltott: az Operettszínház felújított Csárdáskirálynő előadásában Kerekes Ferkót játszotta. — Igaz, kell még hozzá egy kis sminkmesteri és fodrászi segítség. A hajamat őszre festik, és kapok néhány rán­cot, de hát öregítettek már engem öt éve is, pedig akkor még csak 40 esztendős vol­tam. A bécsi Raymond Theaterben kétszázhatvan- ötször játszottam Bónit. Az­tán a Volksoper is Kálmán Imre operettjét tűzte műso­rára. Tőlem, aki Bónit akkor már — ha összeadom a pesti és a bécsi előadásokat — több mint ötszázszor játszot­tam, megkérdezték, nem lenne-e kedvem eljátszani egy másik szerepet, Kerekes Feri bácsiét. Igaz, kissé fia­talnak tartottam még ma­gam az ötvenen túli alakhoz, de miért ne, gondoltam, hát mégiscsak színész vagyok, így előbb tudtam Feri bá­csi szerepét németül, mint magyarul. Ezzel kerültem be a Volksoper együttesébe. — A Csárdáskirálynővel bejárta a fél világot. — Az osztrák társulattal bemutattuk az operettet az Egyesült Államokban és Ja­pánban is. Hogy ott micsoda siker volt! Életem legna­kozna tulajdonképpen mind a kilencvenhat oklevél, pe­csét, levél, címer, röpirat, jegyzőkönyv, hirdetmény stb., amely a XVI. századtól napjainkig terjedő időszakra jellemző. ízelítőül néhány érdekesség a gazdag anyag­ból: megtalálható benne Má­ria Terézia egy latin nyelvű kiváltságlevele 1754-ből, Draskovich János nádor védlevele a jászok részére 1646-ból. II. Rákóczi Ferenc magyar nyelvű oltalomleve­le Jászberény lakói részére, Damjanich János jelentése Szolnok elfoglalásáról 1849- ből. Az irodalom órákon is felhasználható dokumentum egy részlet Móricz Zsigmond érettségi dolgozatából 1897- ből. József Attila iskolai elő­menetelére vonatkozó be­jegyzés az Öcsödi Elemi Népiskola 1911—12-es tan­évének naplójából. Gazdagok a gyűjtemény különböző pecséteket, címe­reket bemutató lapjai is. A legrégebbi a Magyar Kama­rai Archívum 1772-es pecsét­je. Megtalálhatjuk a doku­mentumok között a Jászkun kerület és a Jász-Nagykun- Szolnok vármegye címere mellett a megye városainak legújabb cimereit is. A dokumentum-gyűjte­mény Czégény Istvánná le­véltáros és Berta Mihály, a Szolnoki Varga Katalin Gim­názium tanára munkáját di­cséri, s a levéltár illetve az iskola történelem tanárainak munkaközössége együttmű­ködésével jött létre. Dicsé­retes a kötet lapjainak kül­ső, ízléses megjelenése is, kissé sárguló papíron szép barna betűkkel készültek a másolatok ezzel is jelezve, hogy évszázadokkal ezelőtti dokumentumok másolatát tartja kezében az olvasó. A gyűjtemény 300 pél­dányban jelent meg, s a na­pokban postázandó minta­darabokat ingyen kapja meg a megye valamennyi oktatá­si-nevelési intézménye. Az érdeklődők a továbbiakban rendelhetnek majd több pél­dányt is belőle. T. G. gyobb élménye. Minden dalt ötször-hatszor meg kellett ismételnünk. Az előadások után sorbaálltak az auto- grammkérők. — A nagy slágereket hány nyelven énekelte már? — Kerekes Ferkó Húzzad csak kivilágos kivirradatig című dalát elénekeltem ma­gyarul, németül és oroszul, de előadtam már japánul és angolul is. — A prózai szerepek nem vonzzák? — Harmincévesen arra fe­lé kacsingattam. De a vál­tásra még, úgy érzem, van időm. Egyébként néhány éve már felléptem a Játékszín­ben A siketfaj d fészke című színműben. Mostanában a rendezéssel kacérkodom. — A kacérkodásnál tovább nem jutott még? — De, szó van lehetőség­ről is. Természetesen Ma­gyarországon. Egyébként bárhol lépek fel a világon, sehol nem vagyok olyan lámpalázas, mint amilyen Budapesten. Itthon nem aka­rok megbukni. Nekem fon­tos a hazai közönség szerete­te, tapsa, mosolya. Németh Sándor nemzetkö­zi sztár, naponta jár ének­és táncórákra. Vigyáz a kon­díciójára és a testsúlyára. Valamikor a vitorlázórepülés volt kedvenc sportja, ma a lovaglás, ha van rá ideje, Bécsben. Itthon minden sza­bad perce a fiáé. Szerény, csendes, mindig mosolyog. Csak az előadás előtt zárkó­zik be: olyankor skálázik. Kabalája: színpadra lépés előtt valakihez vagy valami­hez odanyomja az orrát. A Fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynő Kerekes Ferkójaként láthatja a kö­zönség. S. E. |/« >*** m*áá t*^ ^ J ». 4 mV m>. ^ft/fm * t> I .UMMVflMt M,« (Jft.. I * 3'**««'*'* *vy* 4 —*—r. 6-e + v*t+. I ^ITr«. -->-- lirrr _______________________________________________ ■ "4 *r* ! **.»..«■ —*ii­' ' f 1-fc.. // i/.r jlfr^- _ ••^J77,7.",V11m,^ — I I ___~—r—t—:—5—“—~—r'» ■ 1 ■ 1 : — — — -Mi-gls.»!'.■!■ ■*!• »!• ,*[■ vr.l^l^l-’T*-,-r- 4 X/ 3 . . _; -i_ ■ — __4 3 J -: 1------'-fix;;. : -t. a. . 3 J X ; 1 I 1 . ' ** & ü ■ jr’ J v v ÍZZZZZZZZZZ m X 4 3 * 1X3»-- -, 3 3 J A­--------------------------------------------1 ^ N—I—+——U4————l—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents