Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. MÁJUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Egy sugovicai a Zagyva partján Festövásznon a berkek világa Az évadzáró hangverseny műsorán G. Verdi Requiemje Szolnokon Szerdán este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban impozáns koncerttel ért véget az Országos Fil­harmónia 1987/88-as bérleti hangversenysorozata. A mű­soron egyetlen mű; Giuseppe Verdi Requiemje szerepelt. A nagy létszámú előadóapparátust igénylő mű előadásá­nak feltételeit nem könnyű megteremteni, ezért a Requi­em viszonylag ritkán hallható koncertek műsorán. Habár a zeneszerző és az előadott mű igen népszerű, ezen az estén mégis kevesen jöttek el meghallgatni a koncertet. Vuics István kortalan. Már kortalan, hiszen a jászberényi lakásában egy hatalmas szekrény telis-teli van ifjúkori és mostani festményeivel. „Nagyon jó, hogy így van.” „Kár, hogy így van.” Valahol a két vé­lemény között az igazság. De a képek mindent el­mondanak a mesterről. — Mikor is volt az első kiállítása, Tanár úr? — A Nemzeti Szalonban, pontosan azon belül a fiata­lok úgynevezett Tavaszi Sza­lonjában, 1943-ban. Sőt, ak­kor egy Nagybányán festett képemmel díjat is nyertem. — Ügy tűnik, időben még távolabb kell kezdenünk. Menjünk a forráshoz, ahogy a rómaiak mondták, úgy tiszta a víz. Tehát ízlelges­sük a nevét: Vuics, Vuics... — Apám bunyevác ember volt... — Bohém, bátor, büszke nép... — Anyám meg szlovák származású. így lettem én magyar ember. Szeretném re­mélni, jó magyar ember. Tataházán szület­tem — tehát a déli végeken — szüleim paraszt- emberek voltak, tanulni küldtek Bajára. Elvégez­tem a tanítókép- zpt, de nem kap­tam állást. Mond­jam azt, mert nem volt jobb dolgom, megpályáztam a Képzőművészeti Főiskolát. Felvet­tek, majd az 1940- es évek elején Boldizsár István tanársegédje let­tem. Boldizsár Thorma tanítvány volt, ezernyi szál­lal kötődött Nagy­bányához, így ke­rültem az „áhitat” földjére. Innen a pályadíjnyertes képem. —* 1948-ban vi­szont már Jász­berényben volt. — Itt voltam én már előbb is, de abban nem volt sok köszönet. „Belekeveredtem” ugyanis a háborúba. Ná­lam persze esetlenebb anti- katonát nehéz elképzelni, de mégis, egyszercsak — „tök­civilként” — egy hadifo­goly menetoszlopban lépked­tem Pesttől egészen Jászbe­rényig. A kőhídnál megállt a menet. Ügy gondoltam, ne­Az idén nyáron június 13—26. között -rendezik meg Mezőtúrom íimmár negyedik alkalommal a fazekas al­kotótábort. A tábornak, amelynek munkájában két lengyel ‘keramikus is részt vesz a felújított Badar-ház ad otthont. A műhelyeket a mezőtúri fazekasok hagyo­mányos eszközökkel szere­lik fel, a régi népi*-fazekas- ság korongjaival, s az ége­tésihez fatüzelésű kemencét használnak. Ezen a nyáron a mező- cséti kerámia lesz az alkotó­tábor témája. Az első tábor­iban á túri, a másodikban a kém az egész addigi iszo­nyathoz semmi közöm nem volt, tehát a felelősség sem az enyém. Kiléptem a sor­ból, be a járókelők közé, majd a vasút mellett elin­dultam délnek. Szolnokig ju­tottam: a vasútállomáson kellett a romokat takaríta­ni. Ez más, gondoltam, ez munka, ez a jövő, csinál­juk. Néhány hét után meg­köszönték, mehettem. Le délnek, délnek, mint a ta­vaszi madarak. Ott meg a jugoszláv partizánok fogtak el, mintha valamiről is te­hettem volna. De ha a vé­ge jó, minden jó. Tanár let­tem Jászberényben, az ak­kori tanítóképzőben. Már .zekas hagyományok alapján képezték tovább magúkat a résztvevők. A IV. Alföldi Fazekas Triannálé kiállítását június 18-tól a Kiállítási Csarnok­ban láthatják majd az ér­deklődők. A mai fazekasság -rangos seregszemléje érté­kekben igen -gazdagnak ígér­kezik, hiszen közel -hetven pályázó küldte be munkáit aiz ország különböző részé­ből. Minden alkotó öt, ed­dig még kiállításon nem szerepelt munkával vehet részt a pályázaton, amely­jónéhány éve nyugdíjas va­gyok. — De festőként — szeren­csénkre — nem. Vásznain a Zagyva, a jászsági berkek világa nyert új megfogalma­zást. Nehezen meghatároz­ható ezeknek a képeknek a hangulata, igen sejtelme­sek, de mégis nagyon ter­mészetesek. — A víz mindig sejtel­mes, mozog, él, minden te­nyérnyi felülete, része kü­lön világ. Száraz tudomá­nyos magyarázatokkal ta­lán már tudunk valamit a vizek életéről, de arról, amit egyszerűen csak szép­nek mondunk, semmi örök érvényűt nem állapíthatunk meg, hiszen minden válto­zik, a parányi élőlények vi­lágát a fény mindig más­képpen mutatja meg. Hosz- szú órákig üldögélek a hor­gászbotjaim mögött, nem a „zsákmány” az elsődleges, hanem a látvány, a csend, a természet bölcsessége. — A nyár — ahogy szo­kását ismerem — a bajai Holt-Dunáé. — Érsekcsanádon van egy kis vityillóm, odajárok. Ilyenkor talán jobban Vuics vagyok, mint máskor, és kisdiák, hiszen Baján jár­tam iskolába. Az ott festett képeim színesebbek, moz­galmasabbak. — Nagyon ritkán szánja el magát egy-egy kiállításra, pedig lassan a visszatekin­tésnek is eljön az ideje. XJgy értem: arra is kell még 15—20 év, hogy megmutassa, mit csinált az első három­negyed évszázadában ... — Tavaly kiállítottam majd kétszáz képemet. Erre bármikor képes vagyok és hajlandó, de a rossz fest­ményeimet azért nem aka­rom piacra vinni, eladni, mert szégyellem őket, a jóktól meg azért nem tu­dok megválni, mert sajnál­nám őket. Itt vannak, így jó, velük nyugszom, velük kelek. A pénz nem úr fé­lettem. Élelemre, ruhára, könyvekre, festékre, hor­gászbotokra elég a nyugdí­jam, minden más felesleges számomra. A herényi Zagy­va-parton vagy a bajai Su- govicán minden szépet meg­találok — mind az enyém —, ami számomra fontos. A nyáron megyek haza délre, hogy az ősszel úgy búcsúz­zam el ottani rokonaimtól, barátaimtól, hogy megyek haza, Jászberénybe. nek eredményhirdetését a kiállítás megnyitásakor tart­ják meg. Ugyanezen a na­pon nyitjáik meg a Badar emlékszobát is, ahol a régi itúri fazeikasdinasztia tagjai­nak legszebb munkáit néze­thetik majd meg a látoga­tók. Szintén június 18-án ke­rül sor az országos fazekas találkozóra is. A fazekastábor, triennálé és találkozó után a város kulturális életének újabb rangos eseménye lesz az V. Mezőtúri Képzőművészeti alkotótelep megnyitása augusztus első hetében. A Requiem bemutató elő­adása 1874. május 22-én volt a milánói San Marco temp­lomban; a művet maga Ver­di vezényelte. A bemutató óta eltelt több mint száz év J. Brahms véleményét igazolta; „Ilyen művet csakis lángész írhat”. A gyászmisében egyházzenei hagyományok fedezhetők fel; olyan dallamcsírák, amelyek a gregorián énekig és a régi zsoltárdallamokig vezethetők vissza — de erre utal a Requiem szigorú fu­gapolifóniája is. Természe­tesen kimutatható az ope­rákkal való hasonlóság, hi­szen a gyászmise szoprán- és mezzo szólamait ugyan­azok énekelték, akik az operaszínpadon Erzsébetet. Ebolit, Aidót és Amnerist. (Maria Waldmann és Tere­sa Stolz). A Requiem ízig- vérig drámai zene, a pusz­tulás komor katasztrófája, és az emberi esendőség egyenlőtlen harcából a meg­menekülés és megtisztulás költeményévé válik. Kathar- zissal és fölemelkedéssel já­ró dráma. A hangversenyen Oberfrank Géza karmester vezényelte a művet, a szóló­kat Misura Zsuzsa (szop­rán), Szonda Éva (mezzo­szoprán), Réti Csaba (te­nor) és Kováts Kolos (basz- szus) énekelték. A Vaszy Viktor Kórus karigazgatója Molnár László. A koncerten a Szegedi Szimfonikus Ze­nekar működött közre. Az első tételt: Requiem — Kyrie a sötét tónussal meg­szólaló gordonkaszólam, a Requiem aeternam dona eis Domine szavakat szinte sut­togva megszólaltató kórus és a szólisták bemutatkozá­sa tette emlékezetessé a hallgató számára. A gran­Megkock áztatom a jósla­tot: a legérdekesebb kurzus a veszprémi lesz, az az augusztus eleji egy 'hét, amelynek munkaerő-politi­ka adja majd a témáját. Az addigra vélhetően nem csök­kenő foglalkoztatási gondok izgalmas vattáikat jövendöl­nek közigazgatási nyári egyetem előadóinak és hall­gatóságának. Jóslataimat egy különös kártyiapafcli lapjainak rakos- gatásával latolgatom. A pak­li borítóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emblémája díszíti, s a kö­vetkező kérdések kaptak ‘helyet *sajta: Tudja-e már, hol tölti a nyarat? Ismeri Magyarország tájait? Tanul­na-e magyarul ? Szeretne megismerkedni a magyar művészetekkel ? Ismeri Ko­dály nevét? Tud eszperantó­ul? Tájékozott a számítás- teahiniiika alkalmazásában ? Érdekli a magyar társada­lom, gazdaság és mezőgaz­daság? Megismerkedne az urbanisztika és a kömve- ízetvéd elem eredm én yeiivel ? Amiig kii-iki eldönti a kér­désekre adandó válaszát, ihadd mondjam el, hogy a pihenés eszményét megva­lósító nyári egyetemekről van szó, a TIT-nek azokról a nyári kurzusairól, ame­lyeknek tavaly húsz váro­sunkban 2647 ‘hallgatója volt. Növékvő számban hazai és nyugati országókbeli érdek­lődőkkel, az ismeretterjesz­tés következményeihez alkal­ma zkod óbban simuló tema­tikával és nagyon sok érde­kes programmal. Nehéz válogatni közülük. Talán ezért is döntött úgy a nyári egyetemek titkársága, diózus, 701 ütem terjedelmű, 11 részre tagolt Dies irae indítása hűen ábrázolta a végítéleti vízióját. A hétszó- lamú kórus nem mindig győzte hangintenzitással, hangerővel a zenekar és a karmester által diktáltakat. Oberfrank Géza felfogása e tételnek inkább könyörgő, mint fenyegető .színezetet adott, emberibbé téve ezál­tal a zene által ábrázolt bor­zalmakat. A Tuba mirum szakasz a hangverseny ta­lán legemlékezetesebb per­ceivel ajándékozta meg a hallgatót; az utolsó ítéletre hívó 8 trombita (4 a zene­karban, 4 a színfalak mö­gött) sztereó visszhangeffek­tusai remekül érvényesül­tek. A Mors stupebit részt a kitűnő oratóriuménekes: Ko­váts Kolos, a Liber serip- tust Szonda Éva énekelte nagy átéléssel. Hátborzonga­tó hatása volt a Dies irae visszatérését előkészítő né­hány ütem a zenekar elő­adásában. A Quid sum mi­ser szakaszban a mezzoszop­rán—tenor—szoprán hárma­sának összehangoltságára, a Rex tremendae-ben a szóló­kvartett énekét jól ellen­pontozó férfikari szólamok­ra figyelhetett fel a népsze­rű művet jól ismerő hallga­tó. Mindkét szakaszban nagyszerűen érvényesült Misura Zsuzsa kivételes szépségű, hatalmas átvivő­erejű énekhangja. A Recor- dare tétel igazi szívhez szó­ló könyörgés, megszólalásá­nak szépsége a karmester nagyszerű műismeretét di­cséri. Az Ingemisco sza­kaszban Réti Csaba kapott alkalmat arra, hogy meg­mutassa hangjának szépsé­gét. A Confutatis tétel Ko­váts Kolos előadásában hogy idejében, már kora tavasszal közzéteszi a kíná­latot. Tetszetős formában sikerült. A paklidban külön­böző nagyságú lapók van­nak, szám szerint huszon­kettő. Ezek minegyike egy- egy kurzus nevét, ‘helyét, idejét, tematikáját és a je­lentkezéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat tartalmazza. És persze azt a nem régi felismerésen alapuló köz­művelődési szándékot ás, hogy a „nyári egyetem nem lehet (túlságosan kötött, az­az hagyni kell, hogy a részt­vevő hallgatók igénye sze­rint alakuljon ez a képzési, tanulási forma.” Megkeverem a kártyát, átrakom a pakli tartalmát. Időpont, Kurzuskezdet sze­rint csoportosítva így a igyőni lap kerül az élre, ott ugyanis már június 13-án megkezdődik az ergonómiai nyári egyetem. Június 27- én Kecskeméten és Miskol­con lesz kapunyitás: a hírős városban a családi és óvodai nevelés kölcsönhatásáról hallhatnak majd, a borsodi megyeszékhelyen pedig me­nedzserképző indul. Július már főidény: népművészeti nyári egyetem Zalaegersze­gen, közgazdasági Budapes­ten, műemlékvédelem Eger­ben, magyar nyelvet és iro­dalmat ismertető Debrecen­ben, a mai Magyarország életét bemutató Pécsett, pe­dagógiai Szegeden, ifjúsági kurzus Salgótarjániban, esz­perantó Gyulán, Katonapoli­tikával és honvédelmi neve­léssel foglalkozó nyári egye­tem kezdődik Szolnokon, környezet- és természetvé­delmi kurzus lesz Sopron­ban, a Magyarország a XX. szintén a koncert egyik legmegkapóbb részévé vált. A Dies irae Verdi előírásá­nak megfelelően á karmes­ter fölényesen biztos irá­nyításával valóban isteníté- letszerűen harsant fel újra. A Lacrymosa tétel — a szó­lónégyes intonációs bizony­talansága ellenére — az azt előadók dicséretére a kísér­tő érzelgősség elkerülésével szólalt meg. Az Offertorium tétel Ver­di operáinak, hangulatát Idéző dallamvilágát a szop­rán és basszus szólista éneklése és a tétel zárása tette emlékezetessé. A Sanctusban a kórus vivő­ereje hiányzott, meglehet, hogy a hatalmas mű szünet nélkül történő előadása mi­att ekkorra már elfáradtak az énekesek. A tételben a zenekar precíz ritmikájú játéka volt a legmegraga- dóbb. Az Agnus Dei tétel a Requiem talán egyetlen nyugodalmas hangulatú ré­sze, a két női szólista és a kórus egyaránt részesei vol­tak a szép előadásnak. A Lux aetema tétel előadásá­nak valamennyi részese fi- gyelemreméltóan látta el feladatát. A művet lezáró Libera me tételben még egyszer meghallgathatta a koncert közönsége Misura Zsuzsa minden érzelmet ki­fejezni tudó hangját. A még egyszer utoljára berobbanó Dies irae-ben a kórus újra magára talált — viszont a zenekar játékában voltak észlelhetők kisebb ritmikai pontatlanságok, csakúgy, mint a Libera me. Domine grandiózus karfúgájában. A tétel befejezése a magát a sorsának megadó ember be­lenyugvását fejezte ki meg­rázó erővel. Az est összes közreműkö­dőjének — köztük elsősor­ban Oberfrank Géza kar­mesternek — szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a közönség a megrázó szép­ségű Requiemet. zatna'k pedig Nyíregyháza ad otthonit. Augusztusban a település- tervezési rendszer korszerű­sítéséről lesz szó a Savaria urbanisztikai nyári egye­temen Szombathelyen, a mai magyar filmművészet két jeles alkotójának, Gyaar- mathy Líviának és Böször­ményi Gézának a munkássá­gáról Egerben, foglalkozta­táspolitika és közigazgatás kapcsolatáról Veszprémiben, a halászat és halbiológia kérdéseiről a keszthelyi Ge- orgikon falai között és a né­pek közös építészeti, kultu­rális örökségéről Egerben. Nem igazi kártyacsomag az, amelyben nincs egy ász vagy Fekete Péter. Ebben a pakliban a Vadgazdálkodás Magyarországon feliratú la­pocska okoz meglepetést, Keszthely ugyanis vadászati téli egyetemnek is otthont ad 1989 januárjában. Nem nehéz elképzelni, hogy a szakmai előadásokat itt gyakorlati programok gyanánt miféle foglalatosságok egészíthetik majd ki... A kedvcsináló kártyacso- mag feltehetőleg sokakhoz eljut majd. Ezen kívül az ismeretszerzés e hasznos ha­zai formáiról a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesten, a Bródy Sán­dor utca 16. száz alatt (te­lefon: 337-853), vidéken pe­dig a megyei szervezetlenéi szívesen és készséggel ad bővebb felvilágosítást az ér­deklődőknek. Bárki bármilyen lapot emel ki a pakliból, ezen a játékon csak nyerni tud. — juhani — Fazekasünnepek Mezőtúron hódmezővásárhelyi, a har­madikban a tiszafüredi fá­Szathmáry Judit Egyetemek nyara Tanulás pihenés közben században című előadássoro­Tehenek Vuics István Tiszai Lajos Tavaszi víz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents