Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁJUS 31. —JogyzetlapoK Talpalatnyi éden VONZERŐ NÉLKÜL? : Volt, nem lesz diákhotel Szolnokon vezetes városaiból, Észak - Magyarországról. Sajnálom, sajnálhatjuk, hogy bezárt, megszűnt, s itt ülünk azóta is — immár év­tizede — nyakunkban az ön- - ként vállalt bánattal; nincs*»' ennek a városnak vonzereje! Ezért örültem tavaly nyá­ron a KISZ kezdeményezésé­nek, az építötábori diákho­telnek. Szolnok is „kapott”, rendezhetett, formálhatott magának egy ilyen diákho­telt. Az építőtábori diákhotelek rendszere végtelenül egysze­rű, ötletes; a KISZ meghir­deti, hogy az ország mely városaiban, hol találnak ol­csó — éjszakánként 6ű—90 forintos — szállást a fiata­lok. A hoteleket középisko­lás diákok működtetik — ők így építőtáboroznak. Elvé­geznek mindenféle munkát, amit egy szálloda alkalma­zottai. Számukra együtt a munka, a pihenés, a kikap­csolódás. A szolnoki diákhotelt te­hát a KISZ KB kezdemé­nyezte. A célra legalkalma­sabbnak a Költői úti leány- kollégium találtatott, a ma­ga hetven ágyával. A „ho­telportásokat” úgy válogat­ták össze az idegen nyelvet valamilyen fokon beszélő kö­zépiskolások közül, hiszen külföldi vendégeket, turista- csoportokat ígért a KISZ. Nem jöttek. Szállingóztak egyébként az olcsó szállásra vágyó fiatalok. Jó napokon jutottak tízen, tizenketten a . hetven ágyra. Nem éri meg ennyiért nyit­va tartani egy diákhotelt — . húzódozott a város, úgyhogy az idén nyárra már nem is nyújtott be hasonló igényt a KISZ. Való igaz: busásan senki sem fog meggazdagodni az ilyen üzleten, hiszen nem ar­ra találták ki! Hátrány a kollégiumnak, mert kényte­len kihagyni vagy egy hét alatt sebbel-lobbal elvégez­tetni a nyári festést, mázolást, nagytakarítást. Itt aztán ab­ba is hagyhatjuk a kényel­metlenségek felsorolását, mert egyébként; jó, ha a hozzánk látogató, vékony pénztárcájú diáknak van hol — nem elit, de tisztességes körülmények között — álom­ra hajtania a fejét, s nem kényszerül „csövezni”, bok­rokban, erdőben bújkálni. Jó annak a néhány szolnoki kö­zépiskolásnak, mert életük­ben talán először bíznak rá­juk önállóan elvégzendő, fe­lelősségteljes munkát, s ha nem is idegenvezetőként, de otthonosan mozgó bennfen­tesként igazíthatják útba társaikat. És nem utolsósorban jó — lenne — a városnak, Szol­noknak, hogy nyári diákho­tellel is büszkélkedhet, hogy nyitott, hogy várja, befogad­ja fiatal vendégeit. • Hogy van-e ennek a vá­rosnak vonzereje, azt elsősor­ban nem azok mondhatják meg, akiket félkenyér-lán- con köt magához, hanem azok, akik e kikiáltott „si­várság”, üresség ellenére kí­váncsiak az Alföldre, a Ti­szára stb. Ezért bánom a középisko­lás üdülőtábort, ezért bánom a diákhotelt. Egri Sándor Állagmegóvás, értékesítés Leépülő lakásfelújítások Megvitatta a Fogyasztók Megyei Tanácsa Hosszú évek óta csodá­lok egy idős, fejkendős asszonyt, aki a város for­gatagában, a magas házak között, a panelok tövében, egy jó méternyi széles, a bérház hosszához igazodó földcsíkon kora tavasztól késő őszig szorgalmasan termeszti a retket, zöld­hagymát, salátát, borsót, babot, majd a paradicso­mot és a paprikát, mikor mit. Az utcaszegély mellett meg a virágai pompáznak, télutón a parányi ibolyatö­vek, halottak napjáig a krizantémok. A madárcsontú asszony­ka — amikor hagyja az idő — a nap jó részét eb­ben a magateremtette édenben tölti. Megfigyeltem, hogy évekkel ezelőtt még mi­lyen csenevészek voltak a zöldségféléi, virágai. A betonóriások irigyek a pa­rányi kertre, ahol tudják, elfogják előle a Nap su­garait. A „kert" keleti ol­dala csak reggelente kap valamicske melengető fényt, de a parcella másik végére már jobban odaka­csingat a napsugár. A növények olyanok, mint az emberek, az egyik csak fényességben érzi jól magát, a másik meg elélde­gél az árnyékban is. A né­ni ezt jól tudhatta, mert a régi kertjében is volt hajdani életének naposabb, meg árnyékosabb oldala is. De az óriásira- nőtt há­zak között újra meg kel­lett tanulni a dolgokat, hogy mikor, hová virít be a napsugár, egy-egy ve- rébugrásnyi földet medd.ig melenget a fény. Volt, amikor a vakságban szin­te csak gyufaszálnyi ma­radt a zöldhagymája, a retek meg felmagvadzott a megszorult - melegtől. Biz­tos bántotla ez. talán azt hihette, hogy már nem szereti őt a föld, hiszen nem termett kedvére való. Ám úgy tűnik, ez az aszr szony a boldog emberek közül való, mert erős: nem hagyta magát legyőzni. Megtanulta, amit kellett. Hamar észrevette, merről süt jobban a Nap, mit ho­— Ilyet csak egy buta lai­kus írhat! — támadt ne­kem orvos ismerősöm. Először nem tudtam, mi­re gondol, aztán kiderült; az egyik cikkemben meg­említettem, hogy egy beteg bácsi „hagyatéka” harminc kiló Cavinton volt. A bácsi fölíratta magának, de köz­ben másikat szedett, a Cavinton meg csak gyűlt, gyűlt. Az írásban azt is hangsúlyoztam, hogy ezt a nagy mennyiségű gyógy­szert azért fölírta vala­ki. .. — Miért nem jött el hozzám, hogy elmagyaráz­zam, mi van a háttérben — okított fölényesen a doktor úr. — Tudnia ké­ne, hogy a Cavinton abban az időben hiánycikk volt, aki csak tehette, biztonsá­gos készletet „hozott ösz- sze”... És magyarázott még hosszan, lehengerlőn, ag­resszíven. Próbáltam ér­velni; a tények azok té­nyek. A harminc kiló gyógyszer akkor is össze­gyűlt ott, ahol nem hasz­nálták. És máshonnan, ahol szükség lett volna rá, talán hiányzott... Nem si­került meggyőznöm. Azzal a biztos tudattal távozott, hogy a gyógyszerkérdésről csak neki van reális véle­ménye kettőnk közül. vá kell ültetnie. Egyszóval felismerte a körülménye­ket, tudja mit kell tennie, hogy boldoguljon. A reményeit, az opti­mizmusát is csodálom. Ke­véske kis pénzéből veszi a magvakat, gumókat, nagy beccsel, szinte szemenként rakja a sorok közé a mű­trágyát. Hisz abban, amit csinál, pedig a kert mel­lett a város forgalma zaj­lik, mindenféle-fajta em­ber jár arrafelé, kártékony is, de ez az idős asszony bizonyára úgy gondolja nadrágszíjparcelláján. ha ő tiszteli a mások munkáját, akkor nehezen fölnevelt növényeinek sem eshet semmi bajuk. Látszik pe­dig, nehezen hajlik már a dereka, hunyorog a szem is, de a „kert” évről évre egyre szebb lett. az idén már teljességében pompá­zik. Nemcsak a csodálat ál­lít meg, ha arrafelé-.járok, hanem a mindig rohanó emberek izgágaságával va­lószínűleg irigylem is ezt az asszonyt, akit a kőren­getegbe kényszerített a városrendezés. Biztos saj­nálta hajdani édenét. de veleszületett intelligenciá­jával tudta, hogy a keser- géssel semmire se megy. Meglátta a lehetőséget, hogyan mentheti át régi önmagát a betonházak fény-árnyék játékába, és miképpen alakíthatja örö­mére a parányi földet. Le­het persze az is, hogy nem a belső indíttatás, hanem a mindennapok szüksége teremteti vele azt a né­hány gyökér répát, öt-hat fej karalábét, a kevéske zöldborsót, babot. Így vagy úgy van, de az öröme tel­jesnek látszik. A „kert” láttán ez jogos is. Jó volna minél több ilyen elégedett embert lát­ni, mint ez a fejkendős asszony! Bár csak mind- ahányan fölismernénk, hogy életünk kisebb-na- gyobb parcelláin aprócs­ka édeneket kell teremte­nünk, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal, vi­szonyainkkal. > Tiszai Lajos Néhány nap múlva No- vorin orrcseppet írtak föl a gyerekemnek. Hazamen­tem és — „buta laikushoz” illően — elővettem a gyógyszer használati uta­sítását. A lengyel orr- csepphez mellékelt papíro­son egyetlen magyar szó sem volt... Jó, annyit én is tudok, hogy a Novorinnal nem a tyúkszemet kell ecsetelni. De azért jó lenne némi támpont. Mondjuk, hogy hány napig lehet adni, mi­lyen időközönként kell használni. Rémlik, mintha valahol azt hallottam vol­na. gyereknek hígítva lehet csak adni. Mindezek csak feltétele­zések, mert lengyelül nem beszélek. Arra gondoltam, nagyon jó lenne, ha kéznél volna most a fölényes doktor úr. ö bizonyára meg tudná magyarázni, hogyan történhet ez. Mi­ért fogadják el és forgal­mazzák a külföldi gyógy­szert magyar nyelvű hasz­nálati utasítás nélkül? Ö bizonyára azt is meg tud­ná magyarázni, hogy ne­künk, betegeknek miért jó ez. ö meg tudná magya­rázni. ... merthogy én nem értem. Csak az vigasztal, hogy a betegek igényének meg­ítélésében nem én vagyok a laikus. — Paulina — Gárdisták seregszemléi Befejeződtek az úttörőgár­disták szakalegységeinek megyei találkozói. A győzte­sek a tiszaszentimrei Vasvá­ri Pál úttörőcsapat honvéd, a jászalsószentgyörgyi Kos­suth Lajos úttörőcsapat köz­lekedési. az öcsödi József Attila úttörőcsapat egészség­őr, a martfűi II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat polgári védelmi, a tiszapüspöki Vas­vári Pál úttörőcsapat mun­kásőr szakalegysége. A fiú tűzoltók versenyében a kar­cagi Zrínyi Ilona úttörőcsa­pat míg a tűzoltó lányok kö­zött a jászszentandrási Csete Balázs úttörőcsapat végzett az első helyen a megyei se­regszemlén. A hét nyertes szakalegység képviseli a megyét az országos találko­zón. Az „ifjú munkásőrök” országos versenyét Kunhe­gyesen tartják meg június közepén. Környezetvédelmi örök találkozéja A Hazafias Népfront Szol­nok Megyei Elnökségének környezetvédelmi munka- bizottsága találkozóra hívta mára a megye környezetvé­delmi őreit. Szolnokon a népfrontszékházban dél­előtt 9 órakor kezdődő ösz- szejövetelen dr. V. Nagy Im­re, a Budapesti Műszaki Egyetem vízgazdálkodási tanszékvezető professzora tart előadást időszerű kör­nyezetvédelmi kérdésekről, majd, kitüntetések átadásá­val folytatódik a találkozó. Egy hónapja nyitotta meg Jászsági ABC-jét Jászapátiban az áfész. A 180 négyzetméteres el­adóterű tetszetős épület kivitelezési munkáit a Kunhegyes! Kunság Né­pe Tsz végezte 1,5 millió forintos értékben (Fotó; Mészáros János) Vitákkal, eltérő vélemé­nyekkel tarkított tanácsko­záson foglalkozott a Fogyasz­tók Megyei Tanácsa az álla­mi tulajdonú ingatlanok ál­lagmegóvásával, értékesíté­sével. Az előzetes írásbeli je­lentkezésekből — amelyeket a megyei tanács építési és vízügyi osztálya, valamint a Szolnoki Ingatlankezelő Vál­lalat készített — megtudhat­tuk, hogy a megyeszékhelyen a vállalathoz január 1-én, 7 ezer 719 állami lakás tarto­zott. Mived ezek felújítására az idén 13 millió forint for­dítható, ez a gyors hibaelhá­rításra esetleg elég, de a romlás megállítására kevés. Noha a vállalat ebben az ötéves tervben 3 ezer 750 la­kás felújítását tartotta szük­ségesnek, úgy tűnik, a pénz­ügyi lehetőségek hiányában ebből még 700 sem valósul meg. így — csúnya, magyarta­lan szakszóval — marad az elidegenítés, másképpen fo­galmazva: az eladás. Igaz 4 ezer 269 lakás a több mint hétezer közül tilalmi listára került, azaz nem vásárolha­tó meg. A maradéknál — amelyek árai nem csillagá­Évtizedes emlék: kifakult sátrak a tiszaligeti kemping­ben, négy hosszú sorban. Pontosan kétszáz középisko­lásnak kínáltak helyet hét­ről hétre azok a négyszemé­lyes sátrak. Szolnokon a het­venes évek végén még volt középiskolás üdülőtábor, csakúgy, mint szerte az or­szágban. Persze a mi tábo­runk eleve nem lehetett olyan színvonalas. Nem volt kiemelten fejlesztendő, mint a többiek; a Balaton, a Ve- lencei-tó partján, Nógrádve- rőcén vagy másutt. Afféle félnomád, romanti­kus körülmények között mű­ködött a szolnoki középisko­lás üdülőtábor, mondhatni; azonos kategóriában — heti háromszázért. Hogy szégyen­keznünk kellene — így utó­lag — körülményei miatt, vagy inkább büszkének len­ni rá, azt nem tudom. Akko­riban szégyenkeztek a tábor­vezetőség tagjai, mert bizony nem egy olyan szülő akadt, aki nem szívesen hagyta itt, a Tisza-partján üdülni gyer­mekét. Aki valamelyest szívügyé­nek érezte a fiatalok kultu­rált nyári elfoglaltságát, leg­feljebb reménykedhetett: majdcsak változnak — javul­nak — ezek a körülmények, ha lesz pénz, energia, s meg­mozgatja mindezt némi me­nedzseri szándék. Mi táplálhatta a vak re­ményt? A tiszaligeti tábor szinte hihetetlen népszerűsé­ge! A diákok hozták, vitték a hírét. Jöttek ide egy-egy hétre rengetegen a főváros­ból, a Balaton partjáról, Pécsről, a Dunántúl más, ne­szatiak — vevőként elsősor­ban a benne lakók jöhetnek számításba. — De még így is jól jár a fenntartó cég, hiszen lekerülnek a válláról a megvett ingatlanok fenn­tartási terhei, nem beszélve az értük kapott mintegy 20 millió forintos bevételről. A jelentést jó néhány hoz­zászólás követte. Noha az Ingatlankezelő Vállalat ott lévő szakembere a felújítá­si munkákat az átlagosnál jobbnak ítélte a jelen lévők példákkal bizonyították en­nek az ellenkezőjét is: a ki­bontott, de be nem vakolt falakat, az otthagyott törme­léket, a munkaidőben kár­tyázó vagy éppen anyagra; alkatrészre váró szakilát, az ügyintézés bonyolult, lassú formáját. Kiderült az is, hogy a legkisebb hiba javí­tásáért legalább ötször felke­resik a bérlőt, mire elkészül a munka. Legnagyobb vihart mégsem ez, hanem a szolno­ki városi tanács végrehajtó bizottságának azon márciusi határozata váltotta ki, amely értelmében két szoba-hallos­nál nagyobb állami lakáso­kat, illetve garzonokat ettől az időponttól kezdve nem lehet megvásárolni. Mindez a jobb, eredményesebb la­kásgazdálkodást segíti elő, noha ezt az indoklást a Fo­gyasztók Megyei Tanácsá­nak tagjai általában nem fogadták- el, hiszen a koráb­bi gyakorlat más volt. A résztvevők jelezték azt is, h'ogy miközben Szolnokon több mint ezren várnak szo­ciális bérlakásra, sok állami lakást utazási irodák révén adnak ki vendégeknek. Mindezek felülvizsgálatát kérte a városi tanácstól a testület. Az ülés végül is rendha­gyó módon, határozati ja­vaslat nélkül fejeződött be. A Fogyasztók Megyei Taná­csa köszönetét mondott az előterjesztőknek, a felszóla­lóknak, mivel azonban több, fontos kérdésben nem ala­kult ki egységes vélemény, az FMT tagsága megbízta az elnökséget, hogy a vita alapján a lakásgazdálkodás­sal kapcsolatos észrevételeit, kérdéseit fogalmazza meg és juttassa el a városi és a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságához, a Fogyasztók Országos Tanácsához. Újabb lelkek Martfűi „lészekrakóknak” A telekigények kielégíté­sére Martfű Nagyközség Ta­nácsa folytatta a családi há­zas beépítésű területek ki­alakítását az állami gazda­sági területen valamint a téglagyári részen. A vízzel, villannyal és bizonyos terü­leteken gáz közművel is el­látott 40 telket még ebben az évben kiosztják. A házhe­lyek átlagos nagysága 720 négyzetméter, vételárauk hozzávetőleg 100 ezer forint lesz. A település Ó-falui részé­nek déli térségében már ké­szül a házhelyrendezési terv, amelynek során további 80— 100 lakótelket alakítanak ki, értékesítésüket a tervek sze­rint 1989-től kezdik meg Élethelyzeteket szimulálnak Döntési tréning gazdasági vezetéknek Nyári tréninget szervezett a gazdasági vezetők számára az Országos Vezetőképző Központ. Tegnap kezdődött s június 24-én ér véget az Eger közelében fekvő Nosz- vaj kastélyában. Mintegy százötvenen jelentkeztek a rendezvényre, ötvennel töb­ben, mint a hasonló tavalyi évfolyamra. Tréningnek azért nevezik a kurzust, mert a hagyomá­nyos előadásokra alapozott oktatási formákkal szemben bizonyos élethelyzeteket szi­mulálnak játékos formában. Megfigyelik, hogyan viselke­dik, dönt ilyenkor a ve^tő, majd megvitatják ennek ta­pasztalatait. A gyakorlásra 'kijelölt témák között szere­pel a többi között a kommu­nikáció, a testbeszéd, a dön­téshozatal, a konfliktus-, il­letve stresszkezelés, az idő- gazdálkodás. Három-öt na­pot szánnak egy témacsoport ismereteinek elsajátítására, tapasztalt vezetéstudományi szakemberek irányítják a foglalkozásokat, akik között két ismert amerikai szakértő is található. Ki a laikus?

Next

/
Thumbnails
Contents