Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-31 / 129. szám
1988. MÁJUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ha Hódmezővásárhely, akkor Puli PARLAMENTI BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN Kicsi kocsi sorozatban Csaknem 30 millió forintba került a gyártósor (Fotó: Nagy Zsolt) Van annak már két éve is, hogy legelőször felröppent a büszke hír: hazánk is beáll a személyautókat gyártó nemzetek sorába. Hiszen, mint hallani lehetett, a Hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó Vállalat — közismertebb nevén a Hódgép. amely már korábban is sok újszerű dologgal lepte meg vásárlóit — Puli néven kimondottan városi közlekedésre alkalmas kisautók gyártásába kezd. Nemrégiben a napilapokban szűkszavú tudósítás adta hírül, hogy a Hódgépnél megkezdték a Pulik sorozatgyártását. — Nem volt pofonegyszerű dolog belevágni — kezdi mondandóját Horváth Árpád, a cég műszaki vezérigazgató-helyettese — de tudja, hogy van ez — folytatja —, a gazdasági kényszer nagy úr. és mindenképpen termékszerkezetet kellett váltanunk. Segítőkész partnerekkel S hogy valójában milyen tényezők motiválták a váltást, erről így beszél: — Mi eredetileg zöldségbetakarító és konzervgyári gépeket készítettünk, de észrevettük, hogy ezek iránt évről évre csökkent a kereslet a hazai és külföldi piacokon egyaránt. Persze, nem sokat rágódtunk a dolgon, hanem inkább új termékek után néztünk. S mivel a mezőgazdasági gépgyártással rokon a járműipar, így kézenfekvőnek tűnt, hogy arrafelé kell keresgélnünk. Mi egyébként már jó ideje készítünk pótkocsikat. s két éve éppen a profitváltás eredményeképpen fogtunk bele a repülőtéri vontatók gyártásába is. Kizárólag ebből természetesen megélni nem lehet, hisz eddig csupán itthonra harmincötöt csináltunk, de keressük a külföldi értékesítési lehetőségeket is. Az igazat megvallva, nem nagy sikerrel, hiszen mostanáig csak egyet tudtunk eladni belőlük az USA-ba. Ezen kívül, ugyancsak két éve, sárkány- repülőket is gyártunk, de valójában ezek iránt a belföldi igény igencsak minimális, amit megrendeléseink is bizonyítanak. Nálunk ezeket a masinákat csak sportcélokra veszik igénybe, míg például Franciaországban — ahová az idén ötvenet szállítunk — használják a mezőgazdaságban vegyszerezésre, légi felvételek készítésére, vadszámlálásra, sőt még futár- szolgálatra is. — Gondolom, ebbe a termékszerkezetbe illeszthető bele a Puli is — vetem közbe. — Így igaz. Két évvel ezelőtt adódott a lehetőség, megkerestek bennünket ebben az ügyben. Ugyanis a görögöknél, az olaszoknál, a franciáknál már korábban felvetődött a gondolat, hogy a települések zsúfoltságának csökkentése érdekében kimondottan városi kisautókat kellene gyártani. Persze, nem túl nagy mennyiségről van szó. Erre csak egy példa: Franciaországban évente 1 millió gépkocsit és mindössze 10—15 ezer Puli kategóriába tartozó kisautót adnak el. Ez, gondolom, érzékelteti az arányokat is. Nos, a lényeg az ,hogy a SAFIDAT nevő céggel — amely Franciaországban szocialista kocsikból 40 ezret értékesít évente — előzetesen megállapodtunk. Ők megadták a műszaki paramétereket, hogy valójában mit kell tudni a leendő kisautóknak. Nekünk van Budapesten egy fejlesztő leány- vállalatunk, s az ottaniak teljes erővel belevetették magukat a munkába. Feszített tempót diktálva elkészültek a tervek, és óriási kínok közepette sikerült a háttéripart is magunk mellé állítanunk. A Salgótarjáni Üveggyártól a Bakony Műveken keresztül az Elzett Gyárig, több mint száz partnerrel kellett egyeztetnünk, hogy ki mit tud megcsinálni. De azt el kell mondanom, hogy egyik partner korrektebb, készségesebb volt, mint a másik. Sőt, egy-két kivételtől eltekintve a különböző cégek még anyagi áldozatokat is vállaltak, új gépeket vásároltak, hogy hozzájárulhassanak a Puli sikeréhez. Jó értelembe valamiféle nemzeti ügyet csináltak a dologból, s úgy voltak vele, hogy ők is leteszik a névjegyüket, ha már magyar autóról van szó. Így születtek meg a mintakocsik. Először volt három, utána tíz, majd ötven, s jelenleg pedig 250 van gyártás alatt Az idén nyolcszázat, jövőre már ezerötszázat készítenek belőlük és két- hácom éven belül 5 ezerre szeretnék fölfuttatni a termelést. A Puli. az idén januárban Franciaországban megkapta a forgalombahozatali engedélyt, így elsősorban oda szállítanak, s ugyanakkor előzetes megállapodásuk van 150 kisautóra egy angol céggel, de ma már Norvégiától kezdve Izraelen keresztül Kanadáig, a világ szinte minden tájáról érdeklődnek felőle. Jövőre már itthon is kapható lesz — Így aztán nem állunk meg a fejlesztéssel — gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát a vezérigazgató-helyettes —, mert tervezzük, hogy idővel többféle kivitelben gyártjuk majd, s remélhetőleg hamarosan a hazai piacokon is találkozhatunk a Pulival. Erre annál is inkább megvan a reményünk, mert a jelek szerint júniusban megkapjuk a belföldi forgalmazási engedélyt is. Az itthoni változat nagyobb teljesítményű lesz. s a 80 kilométeres óránkénti sebességet is eléri majd. Mert a jelenlegi típus maximális sebessége 45 kilométer, s így például Franciaországban nem kell jogosítvány a vezetéséhez. Egy 14 éves gyerek is beleülhet, sőt még az is hajthatja, akinek valami miatt elvették a vezetői engedélyét. — Mennyi lesz a Puli ára? — Ötven-ötvenötezer francia frank között tudjuk értékesíteni a kisautókat. — Nem túl sok ez? — Ahogy vesszük. Mert ha tudja, hogy Franciaországban körülbelül ennyit keres havonta egy fejlesztőmérnök, akkor nem mondható borsosnak ez az ár. — Hazai útjainkon mikor találkozhatunk a Pulival? — Bízom benne, hogy jövőre már ötszáz-ezer darabot itthon is el tudunk adni belőlük. De a belföldi árról még nem tudpk mondani semmit, az viszont biztos, hogy nem lesz túl olcsó, mivel jelenleg a kisautó alkatrészeinek 27 százaléka tőkés importból származik. így például egyhengeres japán motor van benne. A féltengely, a tárcsafék, a keréktárcsa, a lengéscsillapító, az üzemanyagszivattyú pedig mind-mind francia gyártmány. A vázszerkezetek, a hajtó és kormányművek, a kerékfelfüggesztések, az ajtók itt készülnek a vállalatnál, a többi hozzávalót meg a különböző hazai cégek szállítják. Mintha a saját gyereke lenne — Tervezzük a tőkés alkatrészek itthonival való felcserélését is. Például jelenleg tárgyalunk a Gábor Áron Gépgyárral arról, hogy nyugati licenc alapján először csak a kisautó motorjának összeszerelését, majd pedig annak gyártását is vállalják. Sí ha ez sikerül, akkor természetesen az ára is olcsóbb lesz. Szóval még sok minden változik, alakul, de mi már eddig is tekintélyes pénzeket pumpáltunk ebbe a kisautóba, hisz’ a gyártósor kialakítása, fölszerszámozása idáig 25—30 millió forintba került. Pedig a gyártás jó része még ma is manufakturális, kézi módszerekkel történik — mondja Horváth Árpád, miközben irodájából kilépve elindulunk a műhelyek felé. A szépen ápolt, rendezett parkokkal díszített udvaron átbaktatva, hatalmas üzemcsarnokba lépünk. Egy jól elkülönített részben az autó karosszériájául szolgáló üvegszálas poliészter összeépítését végzik. Ezt a hajdú- szováti termelőszövetkezet melléküzemága készíti szigorú szabvány szerint. Vigyázni kell a vastagságra, mert például a karosszéria súlya 50, az autó tömege pedig 350 kilogrammnál több nem lehet Kicsit odébb bordó ruhás szerelő bíbelődik á kocsi körül. — Én már 1952 óta itt dolgozom — meséli Földesi Sándor szerelő lakatos, s amikor arról kérdezem, hogy gondolta-e 30 évvel ezelőtt, hogy még autót is fognak gyártani, így válaszol: — Hozzászoktunk már a változatos munkához. Hiszen a Hoffer traktorok javításától kezdve itt már koppasztógé- peket, pótkocsikat is készítettünk. Úgyhogy nem lepődtem meg, amikor hírét vettem, hogy két személyes kisautók gyártásába kezdünk. Én ültem benne — bólint az egyik csillogó villogó Puli felé —, és nekem tetszik. Már csak a fogyasztása miatt is, hiszen 100 kilométeren mindössze 2,8 liter gázolajat „eszik”. Ahogy haladunk előbbre a gyártósor mellett Horváth Árpád szűnni nem akaró lelkesedéssel magyaráz, és minvégig olyan szeretettel beszél a Puliról, ahogy csak a saját gyerekéről szól az az ember. így kollégámmal már azon sem csodálkozunk, hogy amikor látogatásunk végén kiléDünk a csarnokból, a vezérigazgató-helyettes, ki tudja hányadszor, megáll, visszanéz, tekintetével végigsimít a félig kész autók során. Nagy Tibor Vita a készülő társasági törvényről A gazdasági társaságokról szóló törvény alapvető elveiről hallgatott meg tájékoztatót az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága a Parlamentben — Antalffy György elnökletével — hétfőn tartott ülésén. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztés rögzíti, hogy szükség van a szocialista piaci viszonyok céltudatos fejlesztésére. Üj társasági törvénnyel is elő kell mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák alakuljanak ki. Ösztönözni kell új, rugalmasan működő, jövedelmezően gazdálkodó közép- és kisméretű gazdasági szervezetek létrejöttét, és csökkenteni a termelésben és az értékesítésben meglévő vállalkozási kötöttségeket. A kisegítő-kiegészítő gazdaság, valamint a magántevékenység szerves része a szocialista gazdaságnak. Bátorítani kell minden olyan kezdeményezést, tevékenységet, amely a nemzeti jövedelem növekedését és a lakosság életviszonyainak javítását szolgálja. A magyar népgazdaságnak további jelentős veszteségeket pkozhat, Jia nem jönnek létre az eddiginél jóval erőteljesebb tőkeáramlás és a tőkepiac feltételei. Szóbeli kiegészítőjében Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese hangsúlyozta: a társasági törvény bevezetésével kapcsolatban a legfontosabb teendő a versenysemleges köz- gazdasági környezet kialakítása. Ez összefüggésben van az adózással, a bérszabályozással és a hitelezéssel is. Emlékeztetett arra, hogy most készül az egységes vállalkozási adótörvény, s a szabályozás két változatán dolgoznak a szakemberek. Véleménye szerint az lenne a kedvezőbb megoldás, ha a társas, a hagyományos és az egyedi vállalkozási formákat az adózás szempontjából egységesen kezelnék, s ezen belül alakítanák ki a feltétlenül szükséges preferenciák körét. A bérszabályozásnak is két változata formálódik jelenleg a szakmai műhelyekben, az első az érdekegyeztetést, a megállapodást helyezi előtérbe, a második szerint a vállalati jövedelemszabályozásba integrálódna a bérszabályozás rendszere. Kívánatos továbbá, hogy a lakossági és a vállalati pénzkezelés, hitelezés is egységessé váljon, elsősorban a kereskedelmi bankok gyakorlatában. Szükség van a vagyonértékelés új módszereinek kidolgozására, s olyan kérdések újraszabályozására is, mint például a vállalati kategorizálás, a vezetői érdekeltség. Mindezekkel a munkálatokkal várhatóan augusztus közepére végeznek a szakemberek. Sárközy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságának vezetője utalt arra, hogy a törvénytervezet — amely várhatóan szeptemberben kerül az Országgyűlés elé — szövege nem végleges, az esetleges észrevételeket még figyelembe tudják venni. Hangsúlyozta, hogy a társasági törvény húzóerőt jelent a mainál kedvezőbb közgazdasági feltételek megteremtéséhez, s elősegíti a piaci viszonyok fejlesztését és a versenysemlegesség kialakítását. A magas szintű jogszabály — amelynek végrehajtási utasítása nem lesz — az egész gazdaság szervezeti rendszere szempontjából erőteljes változást eredményez, ugyanakkor nem fogható fel csodaszerként, annál is kevésbé, mert továbbra is a hagyományos gazdálkodó egységek fogják a termelői szféra nagyobb hányadát alkotni. Éppen ezért a tulajdonviszonyok gyökeres megváltozására sem kell számítani. Végezetül figyelmeztetett arra, hogy a társasági törvényt — amely a jogi infrastruktúráját adja meg egy piacorientált gazdaságnak — a vállalati körülményeknek megfelelően, differenciáltan kell alkalmazni. A vitában felszólalók közül Czoma László (Zala megye) kiemelte, hogy a társasági törvény a hatékony tőkeáramlást segíti elő, a szövetkezeti, az állami és a magántulajdon eredményesebb működtetését szolgálja. Horváth Jenő (Budapest) helyeselte, hogy egységes törvény készül, s ezért nincs szükség végrehajtási utasításra, alacsonyabb szintű kiegészítő jogszabályokra. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert a társasági törvényt külföldiek is kézbe veszik majd, s fontos, hogy könnyen eligazodjanak az őket megillető jogok és kötelességek között. Tallóssy Frigyes (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar társadalom nem volt kellően teljesítményorientált, az egyéni érdekeltséget valamiféle elvont szocialista tudattal próbálták helyettesíteni. Ennek ellenére a társadalomtól nem idegen az a felfogás, hogj aki többet tesz le az asztalra, az többet is kapjon a javakból — fejtette ki a vagyoni különbségek fokozódása miatti esetleges szemléleti nehézségekkel kapcsolatban. A képviselő igen fontosnak tartotta, hogy a társasági törvény a vállalkozási adótörvénnyel együtt kerüljön az Ország- gyűlés elé, mert — mint mondotta — az emberek csak akkor nyerhetők meg a vállalkozásra, ha törekvéseiket az adórendszer is méltányolja. A vitában felmerült észrevételekre Pulai Miklós és Sárközy Tamás válaszolt. Eszmecsere a Tudomány és Technika Házában Piacra épít a vállalat Szolnok megyeiek a kezdeményezők között Kombájnok kedvezményesen Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is kedvező beszerzési akcióval, lízingügylettel értékesít gépeket az AGRO- tek Mezőgazdasági Termelő- eszköz Kereskedelmi Vállalat; korszerű NDK-gyártmá- nyú kombájnokhoz juthatnak így az üzemek. Az AGROTEK lehetőséget teremt arra, hogy a megrendelők a bérleti díj első részletét a gép átvétele után fél évvel fizessék ki, amikor az új termés értékesítése révén már pénzhez jutnak. A megállapodás szerint 2—5 év alatt fizethető ki a bérleti díj; utolsó részletének térítése után a gépek a gazdaságok tulajdonába kerülnek. Idén először teremtettek lehetőséget arra, hogy több, kispénzű gazdaság közösen vásároljon meg egy-egynagy értékű aratócséplő-gépet. A lízingügylet révén aratásig 160 kombájnnal gyarapodhat a nagyüzemek gépparkja. KGST-tanácsnozás A KGST minőségértékelési és tanúsítási rendszeréről (SZEPROSZEV) rendezett tanácskozást hétfőn a MTESZ Központi Szabványosítási és Minőségügyi Bizottsága. Az idén január 1-je óta érvényben lévő rendszer célja, hogy gyorsítsa a kölcsönösen szállított termékek forgalmazását. Azzal ugyanis, hogy a partnerek kölcsönösen elfogadják egymás áruinak hazai minőségtanúsítását, feleslegessé válik a termékek ismételt megvizs- gáltatása, azaz rövidebb lesz az áru útja a gyártótól a felhasználóig. A XIX. Szolnok megyei műszaki és közgazdasági hetek keretében tegnap délután a megyeszékhelyen, a Tudomány és Technika Házában Kádár József, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkára, tartott előadást, melyen részt vett Simon József, a megyei párt- bizottság titkára. Az előadó sokakat érintő kérdésről, a piaci értékesítésre történő építőipari termelésről beszélt, amit valójában az élet kényszerített ki, hisz most már évek óta fokozatosan csökkennek a nagyobb beruházások, és visz- szaestek az állami lakásépítkezések is. S így. ha egy építőipari cég talpon akar maradni, akkor mindenképpen a piacra történő lakásépítések területén kell megvetnie a lábát. Ezért az építőiparnak is a lakótelepi építkezéseknél színvonalasabb, igényesebb, telepszerű 20 és 500 lakásos lakótömböket, mondhatnánk úgy is, hogy egy-két szintes társasházakat kell készíteniük. Persze ahhoz, hogy az építőipar a lakótelepek építéséről átálljon, szervezeti változásokra van szükség. Ennek jelei már ma megmutatkoznak, hiszen az iparágban jelentős decentralizáció ment végbe, s ma már nem ritkák a kétszáz dolgozót foglalkoztató építőipari szervezetek, amelyeknek a száma az elmúlt néhány évben megnégyszereződött. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnnek azok a nagy cégek, amelyek az eddigiekhez hasonló lakótelepek építését vállalták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előzőekben emlegetett telepszerű, az igényekhez jobban igazodó piacra történő lakások építését számos tényező kedvezőtlenül befolyásolja. így például elfogytak a gazdaságosan előkészíthető területek, vagyis kevés a telek, s azok is közművesítésre várnak, ugyanakkor a tanácsok ügyintézése is lassú és bürokratikus. Ennek ellenére a Hajdú- Bihar Megyei ÁÉV már 1983- ban elsőként elkezdte a piaci értékesítésre szánt lakások építését, s ehhez a törekvéshez a Szolnok Megyei ÁÉV ’86-ban csatlakozott, és még abban az évben 38 lakást értékesített. Két évvel ezelőtt az országban mintegy 900 piaci értékesítésre szánt lakás építését készítették elő a vállalatok, s ebből a Haj- dú-Bihar és Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatok 450 lakással részesedtek. Tehát — mint az államtitkár előadása végén hangsúlyozta — ez a jövő útja és az építési tárca minden segítséget megad a vállalatoknak, hogy tömegessé váljék a közvetlenül piacra szánt lakások építése, mert csak így biztosítható a meglévő termelőegységek, gépek, berendezések, minél jobb kihasználása, s így segíthető a kereslet kielégítése. Egyébként — mint hallottuk — a piacra történő építőipari termelés a lakásokon kívül kiterjeszthető másra is, így például elképzelhető, hogy irodaházak, üzletek építésébe is belefognak a jövőben a különböző építőipari cégek.
