Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
1988. MÁJUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tiszaug válni akar A Néplapban beszámoltunk róla; a március 14-i ti- szaugi falugyűlés megbízta a község elöljáróságát, széles körben gyűjtsön véleményeket; megmaradjon-e Ug a Csépai Nagyközségi Közös Tanács kebelében, avagy önállósuljon? Az elöljáróság elvégezte munkáját. A település lakói véleményének ismeretében tájékozódott is, melyek a különválás jogi lépései, illetve mik lesznek a szétválás anyagi, technikai, személyi következményei. Mindezen ismeretek birtokában tartották meg az újabb falugyűlést május 23- án, amikor a körülbelül száznyolcvan résztvevő szinte egyhangúlag — két ellen- szavazattal és négy tartózkodással — döntött: a tóvábSzerepkör nélkül A vb-titkár: — A három falu közigazgatásának egyesítése zökkenőmentesebben indult, mint amivé fejlődött. Nem volt ezelőtt ellentét a csépaiak, az ugiak között, sőt, az első közös években sem! Az iskolaigazgató: — Éreztük. tudtuk, hogy nem lesz jó az egyesítés, de akkor senki sem volt ránk kíváncsi. Az elöljáró: — A közös tanácsok megalakításával az volt az alapvető baj, hogy a lakosság megkerülésével, a háta mögött született meg, s jutott érvényre a döntés. Nézzük, mit hozott az ösz- szevonás? A tanács a székhelyközségbe, Csépára költözött, s Csépa — lassanként — fejlődésnek indult. A vb-titkár: — A megyei tanács elsősorban a községi tanácsok elnökeivel tartja a kapcsolatot. Mindig a tanácselnökkel ' tárgyaltak. Ahogy ő képviselte a három települést, olyan arányban kapták azok a fejlesztési alapot. Csépán megépült a vízmű, az általános iskola, az orvosi rendelő, most épül az óvoda. Az iskolaigazgató: — Ti- szaugon a felszabadulás óta a kultúrházon kívül semmi nem épült a művelődés szolgálatában. A vb-titkár: — Tiszaug lassan magára maradt. Az intézmények leromlottak, miközben Csépa fejlődött a megyei céltámogatásból. Az elöljáró: — A lakosság létszámát tekintve 13 és fél millió forint a mínuszunk. Az igazgató: — Lelassult az ügyintézés a faluban. Amikor az emberek észrevették, valójában akkor kezdtek ébredni, hogy nem (ezt; ígérték. Felháborodást keltettek a tapasztaltakkal teljes összhangban lévő jelzők: Csépa — alsófokú központ, Tiszaug — szerepkör nélküli község. A vb-titkár: — Már a két tavalyi falugyűlésünkön is előjött a fejlesztés elmaradása, s az ok, a szerepkör nélküli, kényszerű társközségi „rang”. Sőt! A hozzászólók fölvetették; néznénk szét a szomszédban, a Bács-Kiskun megyei, ugyancsak megyeszéli településeken! Azok nem kerültek perifériára, csak azért, mert messze a megyeszékhelyük. Így is fejlődnek. Fölvetődött: hacsak a Tisza a megyehatár, nem volna jobb Bács-Kiskunhoz csatlakozni? Az idén már nemcsak fölvetődött, konkrét igényként merült föl az Önállóság, a Csépától való elszakadás. Sem hátrány, sem előny Mi történt a két falugyűlés között? Az elöljáró: — Az elöljáróság, a pártalapszervezet, a HNF községi bizottsága a különválás mellett foglalt állást. Erre a véleményre jutott a falu lakóinak többsége is. Az iskolaigazgató: — Hadd pontosítsam a pártalapszervezet állásfoglalását. Azt mondta: jobban szeretné, ha népszavazás döntene, s nem a falugyűlés. — Jogilag vagy a lényeget illetően van valami különbség? — Nincs. Akár így. akár úgy hozzák, egyenrangú a határozat. — Most mi következik? Az elöljáró: — A falugyűlés döntését megtárgyalja a nagyközségi közös tanács, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Belügyminisztérium. majd — előreláthatólag szeptemberben — az Elnöki Tanács. Mindezek után — ha sehol nem merül föl akadály — önállóak leszünk 1989 január elsejétől. Az intézmények működtetése, szinten tartása biztosított, öt tanácsi dolgozónk lesz, vb-titkárunk és társadalmi tanácselnökünk. A tanácsháza ép, használható. Az igazgatási, a pénzügyi, az adóügyi előadó és az adminisztrátor már megvan. Hegedüs- né hazajön vb-titkárnak. Jövőre választunk. Majd eldől, ki lesz a tanácselnök. Ami a költségvetést illeti, nem kerülünk hátrányba. Előnybe sem! Most évente 28 millióból' gazdálkodik a három település. Ezt alapul véve — a lakosság létszáma alapján — Tiszaugnak 6 millió 410 ezer forint lesz az éves költségvetése. A vb-titkár: — Meg körülbelül 700 ezer forint az éves fejlesztési alap. Az elöljáró: — Talán any- nyival lesz így előnyösebb, hogy a mi pénzünket mi osztjuk be, s legalább tudbiakban önálló közigazgatású településként kívánnak beiratkozni a regiszterbe. Az elmúlt tizenegy évről, a két falugyűlésről, a jelen, s a jövő töprengéseiről váltottunk szót Hegedűs Jánosáéval, a Csépai Nagyközségi Közös Tanács vb-titkárával, Halápy Ferenccel, Tiszaug elöljárójával, Tigyi Istvánné- val, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökével és Kulcsár Istvánnal, a tiszaugi általános iskola igazgatójával. Természetesen tizenegy évvel ezelőttről indultunk a beszélgetésben, 1977-et írtak akkor, amikor a három tiszazugi község — Csépa, Ti- szasas és Tiszaug — egyesült. juk, mire mennyit költünk, és miért. Az iskolaigazgató; — a szakigazgatást tekintve előnyösebb jön a mostaninál, hiszen helyben intézzük a helyi ügyeket. Egyébként az a véleményem, semmi értelme a veszekedésnek. Az elöljáró: — Együttmű- -ködési szerződést kötünk a csépai tanáccsal gépi könyvelésre műszaki ügyintézésre. Egyébként merültek föl aggályok a szétválást illetően. Képes lesz-e Tiszaug jól gazdálkodni a rendelkezésre álló pénzből önállóan? Reméljük. igen. Az iskolaigazgató: — Ezzel együtt tudjuk; számtalan gondunk-bajunk lesz. De az emberek rengeteget képesek tenni. — Hajlandók is? — Azt gondolom, óz eddig végzett társadalmi munka alapján nyugodtan mondhatom: komoly célokért szívesen dolgoznak az emberek. Könnyebb nem lesz... csak más A HNF-elnök: — Nézze, az évek hosszú során kialakult egy olyan hangulat Ti- szaugon, hogy mindenért Csépát, a közös tanácsot okolták az emberek. Tele vagyok bizonytalansággal! Mert most akadnak, akik azt gondolják; önállóan könnyebb lesz. Itthon lesz a tanács? Nosza, elengedheti, vagy csökkentheti a tehót. Nem hinném, hogy erre sor kerülhet! Szóval ugyanolyan nehéz lesz. mint eddig. Nem tudom, hogy ez kellően tudatosul-e. Az olvasó joggal kérdezheti: s mi lesz a másik társközséggel, Tiszasassal. Nos, a Csépai Nagyközségi Közös Tanács olyan véleményt alkotott: ha Ug elválik, Csépa nem ragaszkodik Tiszasas- hoz sem. Tiszasas egyelőre ingadozik. A nyárra falugyűlést vagy népszavazást terveznek a kérdés eldöntésére: Csépával közösen éljenek-e tovább, vagy önállóan? Egri Sándor Békés, Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskun DÉL-ALFÖLDI MEGYÉK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Környezetvédelmi megállapodást írtait alá Kecskeméten A '60-as években született meg a gondolat Bács-Kiskun megyében: egyesíteni kell a Dél-alföldi régió erőit, erősíteni a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködést. A tudatos munka hat évvel ezelőtt kezdődött. Meghatározták a közös feladatokat, azokat a tennivalókat, melyek átnyúlnak a köz- igazgatási határokon, érintik az egész térség életét. Két éve pedig 1990-ig szóló munkaprogramot fogadtak el. — Kedves szomszédok — ezekkel a szavakkal nyitottá meg a négy szomszédos megye képviselőinek kétnapos tanácskozását, Gajdócsi István csütörtökön. Kecskeméten. Ugyanott, ahol 1982-ben az első ilyen találkozót rendezték. A Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke ezután rövid történeti visszapillantásban idézte fel a kapcsolat elképzelésétől máig történteket. A partneri kapcsolatokat mind a négy megyében komolyan veszik. Ezt bizonyítja, hogy az együttműködési munkabizottság ülésén részt vettek a párt és az állami szervek vezetői, köztük Szabó István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság tagja, Szabó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és Szabó Miklós, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára. A résztvevők először a számítástechnika tanácsi alkalmazásáról. a Bács-Kiskun megyei tapasztalatokról kaptak átfogó tájékoztatást. Működés közben mutatkoztak be a legkorszerűbb eszközök — a számítógép-rendszer, a videotechnika, a szövegszerkesztő gép —, egy olyan hivatali munka lehetőségét villantva fel, mely egyszerűsíti és gyorsítja a tervezést, az ügyintézést. Ezután került sor annak a megállapodásnak az aláírására. mely a négy megye első nagy. közös vállalkozásának feltételeit rögzíti. Témája: környezetvédelem. Amint az aláírás előtti bevezetőben Bereczki Lajos, a Szolnok Megyei Tanács általános elnökhelyettese elmondta, mind a négy megyében jelentős gondot okoz a különleges kezelést igénylő termelési hulladékok elhelyezése. Korábban külön-kü- lön próbálkoztak átmeneti tárolók létesítésével, ezek a kezdeményezések azonban nem jártak sikerrel. A most elfogadott megállapodás értelmében a négy megye közös átmeneti tárolót létesít a Szolnok megyei Kétpó határában. A későbbiekben ezt a térség komplex hulladékkezelő és lerakó helyévé fejlesztik. A beruházás költségeit — a központi támogatás mellett — az érintett megyék gazdálkodói közösen viselik. A tervek szerint a létesítmény első üteme 1989 végre fogadóképes lesz, elindulhatnak a különleges hulladékok első szállítmányai. Bereczki Lajos hangsúlyozta. olyan megoldást dolgoznak ki, hogy a szállítás, a feldolgozás semmiképpen ne károsítsa a környezetet. A Slzolnok Megyei Tanács kiadta a területfelhasználási engedélyt, s a munkálatokról folyamatosan tájékoztatják a környék lakóit és a szélesebb közvéleményt. A csütörtöki ülés befejezéseként a tanácsi vezetők aláírták a megállapodást: először Szolnok megye képviseletében Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, majd Papái József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke. Murányi Miklós, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettese és Gajdócsi István, a Bács- Kinkun Megyei Tanács elnöke. Pénteken Solton folytatódott a Dél-alföldi megyék együttműködési bizottságának munkaprogramja. A szakemberek munkacsoportokban tanácskoztak, ahol az egyes témákat a korábban kialakított munkamegosztás szerint más-más megye képviselői terjesztették elő. A Szolnok Megyei Tanács a közlekedési koncepciók koordinálásának témafelelőse. Ezúttal arról tárgyaltak, hogyan lehet összehangolni a megyei elképzeléseket, a térség egészére figyelve fejleszteni a közlekedési hálózatot. Az élelmiszergazdaság tevékenységét a Békés Megyei Tanács előkészítő munkája alapján vitatták meg. Javaslatot készítettek elő az együttműködés formáira, lehetőségeire. Egy másik javaslat pedig — a Bács-Kiskun Megyei Tanács kezdeményezésére, — az üresen álló községi lakóházak szervezett értékesítésével foglalkozik. Az ülés pénteken délben ért véget. Az ott kidolgozott javaslatokról, a munkacsoportok tevékenységéről közleményt adnak ki. Lovas Dániel A Szigetközből érkezett első sóskaszállítmány- nyal megkezdődött a fel- dolgozási idény a Győri Hűtőipari Vállalatnál. A hűtőház az idén ebből a termékből mintegy 800 tonnát szállít a belföldi piacra. Képünkön: fóliába csomagolják a sóskát (MTI-fotó: Matusz Károly) Mikor is van gyermeknap ? Egyedül vártam a buszra s az újságot lapozgattam, amikor két negyvenesforma nő érkezett, ök ketten arról vitatkoztak, hogy milyen ajándékot is vegyenek a gyermeknapra. Egyikük azért sopánkodott, mert legutóbb a gyerek csak egy kétezer forintos Legót kapott, s rettenetes fejtörésbe kerül kitalálnia, hogy most mi legyen az alkalmasabb ajándék. A másik nő pedig azon tűnődött, hogy öt videokazetta vajon elég lesz-e a gyereknek, aki imádja a videóját, ami nem is baj, mert így nincs a sráccal gond. Felfigyeltem erre az utolsó gondolatra, ugyanis nem először tapasztaltam: egyes szülők legfőbb törekvése, hogy a gyerekkel ne legyen gond, s ehhez az állapothoz is a legkisebb erőfeszítéssel lehessen eljutni. A gondoskodás kötelessége összetett dolog. Autonóm felelősség és behódolás a nem mindig szerencsés társadalmi konvencióknak. Ezek csatáznak egymással, s napjaink valósága, hogy számos esetben az utóbbi kerekedik felül. Ezért — sokak késztetése szerint — fel kell mutatni nem is egy, néha igen költséges jelét annak, hogy a gyerek a legfontosabb a családban. Holott az igazi szülői magatartás helyett csak a gesztusra, a felszínes önigazolásra jut ambíció, s ez kevés a tartalmas szülő— gyerek kapcsolathoz. Ez a gondolkodás sokszor már a gyerek vállalását is el- hibázottá teszi, hiszen nem a szülői hivatás tudata, hanem a társadalmilag is elfogadott vagy annak vélt, s így elvártnak gondolt „gyermekes család” megvalósítása a meghatározó, mellőzve a gyermek vállalásából fakadó súlyos realitásokat. Nem tudok rosszabbat elképzelni, mint amikor a gyerek közvetlen vagy közvetett formában is státuszszimbólummá válik. Ugyanúgy a gyermeki kitaszítottság alapesetének tartom ezt, mint azt a másikat, ami az állami nevelőintézetekhez vezet. Jó pár éve — éppen gyermeknap táján — egy ilyen intézetben jártam, ahová egy amatőr, de ismert bábegyüttessel vetődtem el. Az előadás áhítata arra az alig háromnegyed órára éppúgy harmonikus világot varázsolt a soksok kis egyenruhás gyerek számára, mint a legjobb családi környezet. Ám amikor véget ért a játék, s a gyerekek — szokásunk szerint — közelebbről is megnézhették a bábokat, hangszereket, egy kis szőke fiút két jóvá! erősebb társa egyszerűen összerugdosott azért, nehogy megelőzze őket a ritka vagy talán soha nem próbált foglalatosságban. / A kis szőke ösztönösen reagált, keserves sírásba kezdett. Aztán az ösztönt, a gyermekit, pillanatok alatt elnyomta az intézet íratlan törvényéből fakadó, naponta átélt élmény, ami akarva-akarat- lanul beíródott a legfeljebb 7 éves kis szőke fiú tudatalattijába: nincs kihez szólni a könnyekkel. Abbahagyta a sírást, s a vonásai döbbenetes gyorsasággal rendeződtek. Mindent tükröző tekintete ismét hideggé, érzéketlenné vált. Az ilyen gyors átváltozás csak azokban a gyerekekben megy végbe, akik igazán soha nem érezhették, hogy gyerekek, hogy valóban tartoznak valahová. Ez az élményem máig hatóan emlékezetes, s talán érthető, miért jutott ez is az eszembe a buszmegállóban vitázó két nő hallatán. A mostani gyermeknapon talán éppen ezért különös figyelemmel gondolok azokra a gyerekekre, akiknek csak ilyenkor van gyermeknapjuk. Akikben keveredik a feléjük fordított mai figyelem következtében megnyilvánuló öröm s a holnapi elfe- lejtettségtől való ösztönös félelem. Idáig jutottam a gondolataimban, amikor megérkezett a busz. A sofőr, látva a kevés utast, csak az első ajtót nyitotta ki. Magam elé engedtem a két nőt. Eszmecseréjük tovább folytatódott. En szálltam le hamarabb. Nem egyfelé vitt az utunk. — Szitás —
