Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. MÁJUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eszmecsere a megyei pártbizottságon, a martfűi cipőgyár megtekintése Megyénkbe látogatott a debreceni szovjet főkonzul A főkonzul (képünkön előtérben jobbról) és a megye veze­tőinek eszmecseréje a- megyei pártbizottságon Tegnap megyénkbe látoga­tott Nyikita Ivanovics Dar- csiev debreceni szovjet fő­konzul, aki először a megyei pártbizottságot kereste fel. Szabó István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára tartott számára tájékoztatót a megye társadalmi-gazdasá­gi helyzetéről. Az eszmecse­rén részt vettek: Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnö­ke, Fábián Péter, Simon Jó­zsef és Szűcs János, a me­gyei pártbizottság titkárai. Szabó István bevezetőül főkonzullá való kinevezésé­hez szívből gratulált Nyiki­ta Ivanovics Darcsievnek, úgy is. mint népünk régi ba­rátjának, aki — megszakítá­sokkal ugyan —, de már húsz évet töltött hazánkban és jól beszél magyarul. A számára tartott tájékoztatón megyénk politikai helyzeté­ről — többek között — az hangzott el, hogy az orszá­gos pártértekezlet előtt nagy­fokú politikai aktivitás bon­takozott ki a pártszerveze­tekben. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy az országos pártér­tekezletre az érdemi állás- foglalás lett a jellemző. A pártértekezlet igazolta az előzetes várakozásokat. Ami pedig a pártszervezetekben keletkezett visszhangot ille­ti: ilyen egyértelmű helyes­lés ritkán követett politikai döntéseket. Jó a cselekvési készség, ezt a helyzetet kell most kamatoztatni a társa­dalmi-gazdasági kibontako­zás érdekében. A párt akti­vistáinak ott kell lenniük az emberek között, vállalni a vitát és toleráns módon ke­zelni a bírálatot. A párt­munka nem lesz könnyű a következő időszakban, mivel a pártszervezetek jó része nem volt rászorulva arra, hogy önállóan, alkotó mó­don, operatív beavatkozás nélkül foglalkozzon a helyi gondokkal és feladatokkal. A megye gazdasági életé­nek ismertetése közben el­hangzott, hogy a termékszer­kezet átalakítása a vártnál lassúbb ütemű. Ebben ter­mészetesen sok minden köz­rejátszik a tőkehiánytól a vállalkozási kedv hiányáig. Annak említése, hogy az ipa­ri szövetkezetek negyven százalékkal emelték export­jukat, külön felkeltette a fő­konzul érdeklődését, lévén, hogy a Szovjetunióban a szövetkezeti törvény elfoga­dása után igen nagy az ér­deklődés az ipari szövetkeze­tek iránt. A főkonzul élénk eszme­cserébe bocsátkozott a lakás- helyzet ügyében is. A találkozón ugyancsak szó esett az észt és a me­gyénkben üzemek, gazdasá­gok érdemi együttműködésé­nek elősegítéséről. Nyikita Ivanovics- Darcsi- ev szólt a Szovjetunióban végbemenő folyamatokról. Elmondta, hogy pozitív és tisztító hatású változások vannak napirenden. A ma­gyar pártértekezlet nemzet­közi tekintetben is óriási jelentőségű, most az SIZKP is konferencia előtt áll. Ha nem is teljesen azonosak gondjaink, de nálunk is na­gyon fontos dolgokról, forra­dalmi változásokról, a szo­cializmus arculatának tisz­tításáról van szó — mondot­ta. A megyei pártbizottságon tett látogatás után a Tisza Cipőgyárba — ahová elkísér­te Simon József — vezetett a főkonzul útja. Az üzemben Varga Sándorné, a Szolnok Városi Pártbizottság első tit­kára, Maczó László vezér- igazgató és Telek Zoltán, az üzemi pártbizottság titkára fogadta őket. Maczó László tájékoztatójában szerepeltek azok a lehetőségek (közös gyártás, közös üzlet nyitása Moszkvában, az export nö­velése). melyek kihasználá­sával érdemibbé válhatna a Tisza Cipőgyár és szovjet partnerei együttműködése. A délutáni programban városnézés szerepelt Szolno­kon, majd az esti órákban a főkonzul visszautazott Deb­recenbe. S.. B. Hatékony, jövedelmező gazdálkodásért Kiváló cím a Papírgyárnak, oklevél a Haladás és a Kossuth Tsz-nek A közös gazdaságok kö­zött tavaly meghirdetett szo­cialista munkaversenyben el­ért eredményeik alapján el­nyert, a MÉM és a TOT ál­tal adományozott oklevél átadása alkalmából a Jász- szentandrási Haladás és a Jászárokszállási Kossuth Tsz-ben tegnap délután meg­tartott ünnepségekkel véget ért megyénkben az országos kitüntetésben részesített ter­melőszövetkezetek rendez­vénysorozata. Az időjárás miatti, más közös gazdaságokéhoz ha­sonló nagyságrendű árbevé­telkiesések ellenére mind­két felső-jászsági téeszben jelentősen növelni tudták tavaly a nyereséget. A négy és fél ezer hektáron gazdál­kodó jászszentandrási szö­vetkezet háromszáznyolcvan, tagú kollektívája például 36 milliós nyereséget ért el, pedig a tervezettnél 700 ton­nával kevesebb búza ter­mett tavaly a földjeiken, és a 250 Hektáros szőlőültet­vény termését megharmadol­ta a fagy. A húszmilliós ár­bevételkiesést és a négymil­liós veszteséget a naprafor­góból, paradicsomból és meggyből elért kiemelkedő termésátlagokkal több tej és 24 százalékkal több vágóser­tés értékesítésével ellensú­lyozták. Az előző évit kilenc szá­zalékkal meghaladó tavalyi 405 milliós termelési értéke alapján 65 millió forintot meghaladó nyereséget ért el a jászárokszállási közös gaz­daság. A növénytermesztők — annak ellenére, hogy a szántóterület csaknem egy- harmadán exportnövényeket termeltek — nem tudták el­érni az előző évi nyereség­szintet. Sikerágazatnak szá­mított viszont a gazdaság­ban tavaly, nyereségének a 42 százalékos növelésével az állattenyésztés. Azt, hogy a szövetkezeti szintű nyeresé­get elsősorban a hatékony­ság javításának köszönhetik, mi sem bizonyítja jobban, mint az egy tagra jutó nye­reség 6500 forintos, azaz nyolcszázalékos növelése. A háztáji integrálásából elért forgalom meghaladta Jász- árokszálláson az 50 millió forintot, a kistermelőket több mint nyolcmillió forint­tal támogatta tavaly a té- esz. Jászszentandráson, ünnepi közgyűlésen Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Jászárokszálláson pedig kibővített párt- és gazdaságvezetői ülésen Zele- nyánszki András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adta át a MÉM és a TOT elismerő illetve di­csérő oklevelét. * * * Tegnap délután Szolnokon a Tisza Szállóban ünnepsé­get tartottak abból az alka­lomból, hogy a Papíripari Vállalat Szolnoki Papírgyára tavalyi munkája eredménye­képpen megkapta ' a kiváló címet. Elöljáróban Lécz János, a gyár párttitkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük Varga Sándornét, a Szolnok Városi Pártbizottság első titkárát, majd szólt a gyár 87. évi eredményeiről és idei főbb feladatairól. Mint hang­súlyozta a gyár kollektívája az államilag kiemelt nagy- beruházásuk befejezését kö­vetően, vagyis 3 év óta im­már másodízben ért el első helyezést — 1986 után, ’87- ben is — a Papíripari Vál­lalat gyáregységei között. Az eredeti tervek szerint 1987-ben az előző évi nye­reség mellé még 200 millió forintos többletet, vagyis összesen 450 milliós nyere­séget vállaltak. De ezt az összeget hatékony munka, a költségcsökkentés és bizo­nyos termékszerkezeti vál­toztatások eredményeképpen jócskán túlszárnyalták, és 540 milliós nyereséget ér­tek el. Elmondhatjuk, hogy a Szolnoki Papírgyár tavalyi tevékenysége sikeres volt, még annak ellenére is, hogy számos nehézségen kellett úrrá lenniük, hiszen a leg­főbb termelőegységük, a 95- ös papírgép 68 napot állt anyaghiány miatt. Az ered­ményekben óriási szerep ju­tott többek között a csoma­goló és író-nyomó gyárrész­legnek, amely az ingadozó alapanyag-ellátás mellett is dinamikusan növelte terme­lését és 18 ezer tonna má­zolt papírt állított elő, ugyanakkor csaknem ezeröt­száz tonna önátíró papír is készült a gyárban, amit ed­dig tőkés importból kellett beszerezni. Ezt követően Juhász Mi­hály, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója köszönte meg a szolnoki gyár kollektívájá­nak munkáját, majd át­nyújtotta Kardos György igazgatónak a kiváló címet tanúsító oklevelet. Ezután kollektív és egyéni kitünte­tések átadására került sor. T. F. N. T. A létszám csökken, a kérdések válaszra várnak A kisipar gyorsan reagál A kisiparban foglalkoztatottak létszámá­nak alakulása napjainkban többször kerül a figyelem középpontjába. Nem vélet­lenül, hisz a népgazdaságban bekövetkező változásokra ép­pen ez a réteg az, amely a legérzékenyebben reagál. Er­re példa, hogy "a kisiparban gyakorolható tevékenységi kör kibővítését szinte azon­nal dinamikus létszámnöve­kedés követte, de az adó­rendszer szigorúbbá válásá­nak viszont már a hírére is megtorpant a korábbi növe­kedés, sőt több területen — főleg vidéken — csökkent a vállalkozó iparosok száma. Nos, mindezek a tények nap­nál világosabban tükrözik e vállalkozói réteg hozzáállá­sát az adott gazdaságpoliti­kához. Persze, nemcsak a szabályozórendszer változá­sai ludasak a létszám moz­gásában. Hiszen az utóbbi években különösen a nem alapvető szolgáltatásokat nyújtó kisiparosok körében érezhetően megcsappant a rendelések száma, ami töb­bek között az életszínvonal visszaesésének számlájára írható, de az anyagbeszerzés növekvő gondjai is hozzájá­rultak ahhoz, hogy többen visszaadták iparukat. A tavaly év végi adatok alapján 152 ezer 325 kisipa­ros dolgozott az országban, amely 4754-el haladta meg az egy évvel korábbit. Me­gyénkben ugyanebben az időpontban 6354 kisiparost tartottak nyilván, s ez száz­ötvennel volt több az előző évinél. Tavaly a kisiparosok és ebben a szférában foglal­koztatottak létszáma tovább emelkedett, azonban ez a növekedés — az előző évek­hez hásonlóan — nagyrészt annak a következménye, hogy elsősorban nem a ha­gyományos kisipari szakmák­ban, hanem főleg a személy- és teherfuvarozásban nőtt a vállalkozók száma. Legtöb­ben változatlanul az építő­iparban, a teher- és személy- fuvarozásban, valamint a könnyűiparban dolgoznak. Nemrégiben kezembe ke­rült egy táblázat, amely me­gyénként a 10 ezer lakosra jutó kisiparosok számát mu­tatja. Ezek szerint legjobb az ellátottság Somogy me­gyében, ahol 10 ezer lakosra 188 kisiparos jut, míg a leg­rosszabb továbbra is Borsod­ban, ahol ugyanez a szám 106. Szűkebb pátriánk ilyen szempontból a középmezőny­ben foglal helyet, mivel itt 10 ezer lakosra száznegyven- nyolc kisiparos jut. De félő, hogy ez a szám egvre csök­ken, hisz az adó- és árreform bevezetésével egyidejűleg el­indult egy kedvezőtlen ten­dencia. Ennek bizonyításául talán elég annyit megjegyez­ni, hogy az év első hat heté­ben az országban 8385 kis­iparos adta vissza igazolvá­nyát, 5771-en pedig szünetel­tették a munkát. Ez azt jelenti, hogy mint­egy tízennégyezren, vagyis a kisiparosok több mint 9 szá­zaléka döntött úgy, hogy egyéb megélhetés után néz, vagy csak egyszerűen kivár. Tovább csökkent a munkavi­szony és a nyugdíj mellett ipart űzők száma is. Ebben nagy szerepet játszik az a tény, hogy az adózás szem­pontjából a jövedelmeket összevonják, s így főleg vi­déken figyelhető meg az a jelenség, hogy az eddig má­sodállásban dolgozó kisiparos a háztáji gazdálkodásban ke­resi boldogulásának útját — kertészkedik vagy állatokat tart — éppen ezért mert mint köztudott a mezőgazda- sági kistermelés félmillió fo­rintig adómentes. A nyugdíj mellett folytatott kisipari te­vékenység megszüntetésének fő oka az adórendszerből adódó megnövekedett és bo­nyolult adminisztráció. Erről egyébként többször és több helyen is szó esett, s így nem ártana felülvizsgálni, újra gondolni ezt a kérdést. Persze, a visz- szaadott iparlevelek magas száma gyanítom arra is utal, hogy sokan felkészületlenül, a gazdasági és egyéb feltéte­lek megléte nélkül, a gyors meggazdagodás reményében, megfelelő tájékozottság, sőt alapvető ismeretek hiányá­ban váltottak iparigazol­ványt, majd néhány hónapos tevékenység után éppen ezek miatt vissza is adták . enge­délyüket. A kisiparosok számának csökkenése a nagyobb váro­sokban kevésbé érezhető, a kistelepüléseken viszont ko­moly ellátási zavarokat okoz­hat, ami ronthatja a lakos­ság közérzetét és hozzájárul­hat a községek népességmeg­tartó erejének csökkenésé­hez. Az országos helyzetkép, mint cseppben a tenger, úgy tükröződik megyénkben is, hisz szűkebb pátriánkban az idei év első három hónapjá­ban 494 kisiparos szüntette meg tevékenységét és csak háromszázhetvenketten vál­tottak új ipart, s ugyanakkor az átlagosnál magasabb azok­nak a száma is, akik szüne­teltetik munkájukat. Mint érezhető, a csökkenés a ne­gyedév végére mérséklődött, s úgy néz ki, hogy nagyobb mértékű visszavonulásra már nem kell számítani. Annak ellenére, hogy a megyében a létszám stabilizálódik, saj­nos elsősorban a kistelepülé­seken dolgozó, alacsony jö­vedelmű iparosok közül — amennyiben nem mérséklik adminisztrációs terheiket — sokan befejezik tevékenysé­güket. Kétségtelen, hogy a tanácsok a lakossági ellátás javításában valamint abban is érdekeltek, hogy a terüle­tükön minél több iparos dol­gozzon. Ezért is örvendetes a megyei tanácsnak az a törek­vése, hogy ahol indokolt, igyekeznek ingatlan — telek, helyiség — biztosításával megteremteni a feltételeket a kisipari tevékenység bővíté­séhez. Persze, az adózási sza­bályok gyakori változása, az üzletek, műhelyek növekvő bérleti díjai, az emelkedő közterhek nem segítik, sőt ellene hatnak ennek a törek­vésnek. Hisz a jogszabályok gyakori változása miatt a kisiparosok jelentős része nem meri vállalkozását több évre előre megtervezni, tőké­jüket műszaki fejlesztésbe fektetni. Így aztán egyre in­kább érvényesül az a törek­vés, hogy keresnek maguk­nak biztos megélhetést nyúj­tó főállást és csak kiegészítő tevékenységként űzik az ipart. Vagy visszaadják, eset­leg ki sem váltják újra az engedélyüket és kontárként folytatják tovább tevékeny­ségüket, mondván, hogy így sem adófizetési kötelezettsé­gük, sem bántódásuk nincs. A feketén dolgozók felderíté­sében, tevékenységük legali­zálásában óriási feladat há­rul a helyi tanácsokra, de ugyanakkor munkájuk ered­ményességét számtalan, az előzőekben emlegetett ténye­ző befolyásolja. Mindezekből látszik, hogy megannyi fi­gyelmeztető jel utal arra, hogy a kisipari tevékenység gyakorlásának feltételei még mindig nem elég kedvezőek, és sok olyan tisztázatlan kérdés létezik, amelyekre mihamarabb meg kellene ta­lálni a legmegfelelőbb vá­laszt. N. T. NDK-vendég Az NDK budapesti kultu­rális központja, illetve a Hazafias Népfront megyei, városi bizottságai szervezésé­ben magyar—NDK barátsá­gi napok kezdődtek me­gyénkben. Ennek eseménye­ként tegnap délelőtt Szolnok­ra érkezett Bernd Kieve- walter, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központja igazgatóhelyettese, akit a népfront megyei székházá­ban Tóth Lajos megyei tit­kárhelyettes fogadott. A vendég délután Kisúj­szállásra utazott, ahol meg­tekintette a városi alkotóhá­zat, úttörőkkel, fiatalokkal .találkozott, valamint baráti beszélgetésen vett részt, tár­sadalmi és tömegszervezeti aktívákkal. Ma Bernd Kieve- walter Karcagot keresi fel, ahol délelőtt részt vesz és felszólal a városi úttörőava­táson, majd délután elláto­gat a Győrífy István Nagy­kun Múzeumba és a Kántor Sándor íazekusházba is. A Jászapáti Velcmi Endre Tsz jásziványi cipőfelsőrész-készí­tő üzemében jelenleg a PEMÜ részére gyártanak bakfis ci­pőfelsőrészeket. Naponta több mint 500 párat állítanak elő Fotó: Mészáros

Next

/
Thumbnails
Contents