Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-23 / 122. szám
xxxix. évi. 122.8Z., 1988. májú* 23.. hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TARTALOMBÓ Felvételi előkészítő taefolyamok „Diákminiszterek" a bársonyszékben Megérdemelt diadal Diésgyőrben Kádár Jánost az MSZMP elnökévé választották, a párt új főtitkára Grósz Károly Véget ért az országos pártértekezlet A vita összefoglalója — A szerkesztő bizottság Jelentőse — Állásfoglalás a párt feladatairól és a politikai intézményrendszer fejlesztéséről — A párt vezető szerveinek újjévélasztása Az MSZMP országos értekezletének harmadik napján a párt feladatairól és a politikai intézmény- rendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezet feletti vita összefoglalójával folytatta munkáját vasárnap reggel 9-kor az országos értekezlet Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülés soros elnökének, Hámori Csabának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának felkérésére Kádár János, az MSZMP főtitkára tartotta meg vitazáróját. Ezt követően Berecz János, a PB tagja, a KB titkára, a szerkesztő bizottság elnöke tett jelentést a beérkezett javaslatokról, majd a küldöttek négy ellenszavazattal, kilenc tartózkodás mellett elfogadták az előterjesztett állásfoglalást a párt feladatairól és a politikai intézményrendszer fejlesztéséről. Az országos értekezlet ezután zárt ülésen folytatta munkáját. A küldöttek az elfogadott napirend szerint szervezeti és személyi kérdésekben döntöttek: újraválasztották a párt Központi Bizottságát és Központi Ellenőrző Bizottságát. A Központi Bizottság megválasztotta a Politikai Bizottság tagjait valamint a Központi Bizottság Titkárságát. Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnökévé, Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárává választották. Célunk: a jól működő szocializmus Tisztelt Pártértekezlet, Kedves Elvtársak! Tanácskozásunk megkezdésekor a Központi Bizottság megbízásából vitaindító bevezetőt tartottam, így most a választ, az összegzést is rövidre foghatom, nem térek ki az állásfoglalás-tervezetet érintő minden véleményre, észrevételre. Tanácskozásunkon 50 felszólalás hangzott el, s — idő hiányában — 200-nál is többen írásban adták be hozzászólásukat. Megítélésem szerint — s ezzel a Politikai Bizottság is egyetért — a pártértekezlet vitájának fő jellemzője a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem volt. Ügy gondoljuk, hogy ez a vita méltó befejezése annak a hosszú időn át folytatott általános eszmecserének, amely a pártban, s a párton kívül is az állásfoglalás-tervezetet gazdagította. Szeret-, nénk a vitában felszólaló valamennyi küldöttnek köszönetét mondani azért, hogy segítette a pártértekezlet munkáját ,az állásfoglalás-tervezet végső formájának kialakítását. Külön köszönetét mondok Keresztúry Dezső akadémikusnak, aki párton- kívüliként felszólalva hozzájárult tanácskozásunk sikeréhez. Megköszönöm azokat a méltató szavakat, amelyekkel a párt történelmi harcát értékelte, s azokat is, amelyekkel felhívta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek, egész tagságának figyelmét arra: a párt munkája a nemzet sorsában meghatározó. Megköszönöm az állásfoglalás kapcsán tett kritikai észrevételeit is, amelyek szintén segítséget nyújtottak számunkra. A pártértekezlet ésszerűen határozott egy nem is egyszerű kérdésről, a vita lezárásól. összesen 245 küldött kért. szót, de arra nem volt mód, hogy valamennyiüket végighallgassuk. így 49 küldött és 1 meghívott szólalhatott fel. A párt lapjában köz- zétesszük azoknak a névsorát is, akik írásban nyújtották be felszólalásukat, hogy ennek ne csak a jegyzőkönyvben, hanem a nyilvánosság előtt is nyoma legyen. Az írásos felszólalásoknak ugyanolyan súlyuk van, mint a szóban elhangzottaknak, s a gyakorlati munkában is kellő figyelmet érdemelnek. A Központi Bizottság feladata biztosítani, hogy a jegyzőkönyvből, az elhangzott és az írásban benyújtott felszólalásokból gondos tanulmányozással kiemeljék azokat a kérdéseket, javasolt tennivalókat, módszereket, amelyek a gyakorlati munkában hasznosíthatók. Ezenkívül azt ajánlom, hogy a párt folyóiratai — a Pártélet, a Társadalmi szemle — is térjenek vissza a hozzászólásokra. Kedves Elvtársak! A pártértekezlet a legaktuálisabb társadalmi kérdések politikai megközelítésével foglalkozott. Ezen belül sok szó esett a pártmunka továbbfejlesztéséről, a párt megújulásának és vezető szerepének korszerű értelmezéséről és gyakorlatáról, valamint a társadalmi szervezetek, mozgalmak munkájának továbbfejlesztéséről. A pártértekezlet egységes volt abban az alapkérdésben, — amely egyben a tanácskozás központi és legfontosabb témája volt —, hogy a párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván haladni, a politikai kérdések szocialista megoldására törekszik, s azon munkálkodik, hogy a magyar nép előbbre jusson a szocializmus útján. Ez az egységes állásfoglalás a pártértekezlet legfontosabb eredménye, s egyben a további munka legfőbb feltétele. Kedves Elvtársak! A továbbiakban szeretném felhívni a figyelmet a pártot és a társadalmat érintő néhány kérdésre. Emlékeztetek arra, hogy a szocialista országok pártjai közül a mi pártunk az elsők között mutatott rá: a szocializmus építésének nélkülözhetetlen eleme, hogy figyelembe vegyük az egész nép, az egyes csoportok és az egyének érdekeltségét az építőmunka eredményességében. Erre pártunk már korábban felhívta a figyelmet, s e helyes elv gyakorlati alkalmazására törekedett. Mély meggyőződésem, hogy ezt kell tennünk a jövőben is, mert ez a szocialista építés hajtóereje és motorja. Én a marxizmus felismeréseit, igazságait illetően mindig azt vallottam, hogy egy új, kizsákmányolás mentes, a népnek jólétet, emberi kibontakozást, szabadságot biztosító társadalmi rend felépítésénél abból kell kiindulni: sohasem a nép való arra, hogy egy teóriát kipróbáljanak rajta, hanem az elméletnek kell szolgálnia a munkásosztály, a dolgozó nép sorsának jobbítását. Az érdekeltség bizonyos fokig kapcsolódik a differenciálás elvéhez, az egyen- lősdi felszámolásához. Az alapvető közérdek az, hogy az egész népgazdaság számára hasznosan, progresszív irányban dolgozó közösségek minden tekintetben zöld utat kapjanak, s az anyagiakból is nagyobb mértékben részesüljenek, mint azok, akik rosszul dolgoznak. A differenciálást az egyének esetében is alkalmazni kell, mert az ő érdekeiknek sem A pártértekezlet küldöttei Kádár János vitázáróját hallgatják felel meg a teljesítménytől független egyenlősdi-szemlé- let. Aki eredményesen dolgozik, és munkájával hozzájárul az egész ország, az egész nép gyarapodásához, annak nagyobb mértékben kell részesülnie az anyagi javakból, mint aki nem ezt teszi. Az egyenlősdi a szocializmus első éveiben született, és elég mélyen meggyökerezett. Ennek számos oka van. Sok éven át, ha a különböző intézményekben, termelő üzemekben béremelést terveztek, akkor az volt a szempont, melyik részleg kapott tavaly, s melyiken van ma a sor. Az ilyen elosztás elszakad a valódi teljesítménytől, s ebben bizonyos vezetői gyengeség is szerepet játszik. „Rossz ember” egy vezető sem szeret lenni, ezért a differenciálást sokan nem szívesen vállalják. De meg kell szokniok, mert csak úgy lehet előrehaladni, ha a szocializmus alapelvei mellett az érdekeltség is működik. Már kimondtuk — csak épp érvényesíteni kellene —, hogy a népgazdaságban nem folytatható az a gyakorlat, miszerint a költségvetés a jól dolgozó üzemektől lefölözi a nyereséget, és szétosztja az eredménytelenül dolgozók között. Ez nem folytatható tovább. Azoknak a kollektíváknak, amelyek valóban úgy dolgoznak, ahogyan a jelenlegi helyzet megköveteli, élvezniük kell ennek előnyeit. Azok a közösségek, amelyek viszont rosszul dolgoznak, e tekintetben szoruljanak hátrányba. Ez az egyénekre is vonatkozik. A pártértekezleten is szóba került, hogy a társadalom közállapotaiban, erkölcsi helyzetében bizonyos lazulás következett be. Ez széles körben érzékelhető. Mire gondolok? Valamikor, a szocializmus építésének kezdetén volt egy olyan — látszatra teljes mértékben érvényesült — követelmény, hogy az első a közösség, az egyén nem számít. Ez hibás gyakorlat volt, amelyen változtatni kellett. Elhatároltuk magunkat attól a sztálini tételtől is, amely szerint a kommunisták különleges anyagból vannak gyúrva. A kommunisták ugyanolyan anyagból vannak, mint mindenki más, hiszen senki sem született párttagsági könyvvel a kezében. A kommunisták is emberek. Mostanában elterjedt az önzés a társadalomban, s ez bizonyos mértékig a pártban is érezhető. Ez nem jó. (Folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly nyilatkozata — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pártértekezlet a Központi Bizottság tagjának választott, a Központi Bizottság pedig megválasztott a párt főtitkárának. Igyekszem mindent elkövetni, hogy ennek a megtisztelő megbízatásnak maradéktalanul eleget tegyek — mondotta Grósz Károly a Tv-Hír- adó főszerkesztőjének a pártértekezlet befejezése után. — Másfél éves nagyon sokszínű és gazdag vitában formálódott ki az az új politikai koncepció, amelyet most a pártértekezlet határozattal jóváhagyott. Ez nem kevesebbet jelent, mint a XIII. kongresszuson elfogadott program módosítását. Magában foglalja a megtett út értékeit, amelyekre büszkék lehetünk. De világosan és nagyon kritikusan szembenézett a gyengeségekkel is, és útmutatást adott a párt irányító szerveinek: a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak, a Központi Bizottság titkárainak, hogy határozottan fogjanak hozzá a végrehajtás megszervezéséhez. Ez az új politika mindenekelőtt azt jelenti, hogy a közéletben, az emberi kapcsolatokban, a társadalom szellemiségében, az ideológiai munkában és a termelésben egyaránt új magatartásra, új viszonyokra van szükség. Nemzetközi vonatkozásban az eddig járt utat következetesen, még határozottabban folytatjuk. Szocialista barátainkkal szemben vállalt kötelezettségeinket továbbra is maradéktalanul teljesítjük, és szerény lehetőségeink szerint hozzájárulunk a szocialista közösség fejlődéséhez. Ami a nem szocialista világgal kialakított kapcsolatainkat illeti: változatlanul nyitott politikát folytatunk, ugyanúgy mint eddig. A kölcsönös érdekek alapján fenntartjuk a hasznos, alkotó együttműködést mindazokkal, akik velünk együtt akarnak dolgozni. Ami a kettős funkciót illeti nem látok semmilyen ellentmondást. Az a gondolat, hogy jobban el kell választani a pártirányítást az állami irányítástól, tulajdonképpen nem a miniszter- elnöki, illetve a pártfőtitkári funkció össze- egyeztethetetlenségét jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy számoljuk fel a testületi döntésekben a párhuzamosságokat és az azonosságokat, a végrehajtó apparátusban az átfedéseket. Amikor azt mondom, hogy ez nem elvi kérdés, azt is hozzá kell tennem, hogy a magyar gyakorlat szerint ezt a két tisztséget lehetőség szerint nem ugyanaz az embere tölti be. Volt már persze a magyar történelemben olyan időszak, amikor a párt első titkára töltötte be a miniszterelnöki tisztet is. Mégis, úgy gondoljuk, hogy a két funkciót a nem túl távoli jövőben külön kell választani. Most azonban átmenetileg együtt kell vállalnom ezt a munkát.
