Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

2 Véget ért az országos pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) Politikai fellépésekben is ta­pasztalható, hogy egyesek inkább saját érdemeiket domborítják ki, mintsem a párt álláspontjának határo­zott képviseletét. A közös­ségben való gondolkodás visszaszorul, az önzés — nem is anyagi értelemben — elég széles körben terjed, ami társadalmunknak nem nor­mális állapota. Nem arról van szó, hogy az emberek ne törődjenek saját életük­kel, ne viseljék családjuk gondját, ellenkezőleg: jó len­ne tovább erősíteni a csa­lád helyzetét a társadalom­ban. Vissza kell azon­ban térni az egészséges társadalom etikai elveihez, a kommunistáktól meg kell követelni, hogy közösségben is gondolkodjanak. A pártkonferencián is el­hangzott egy nagyon hatá­rozott állásfoglalás arról, hogy lépjünk fel az egoizmussal szemben, a párttagok a párt követelményeit, a társada­lom, a közösség érdekeit tartsák szem előtt, s minden állampolgártól megkövetel­hető az egész társadalmat és önmagát egyaránt építő, gaz­dagító gondolkodás és ma­gatartás. A vitában nagyon sok bí­rálat érte a párt vezetőszer­veit. Jogosan, megalapozot­tan. A pártvezetőség szemé­lyi összetételét javítani kell. s ez a pártkonferencia egyik feladata. De a vezetőség cso­dákat nem tud tenni, önma­ga, egyedül nem tudja meg­oldani a problémákat. Fel­adatainkat minél gyorsabban és minél eredményesebben akkor tudjuk teljesíte­ni, ha minden párttag — sőt minden állampolgár — egy akarattal és a közös célra tekintve dolgozik, s mindenki a maga helyén te­szi, amit tennie kell. A nép csak önmaga tud­ja megteremteni saját bol­dogulását, a szocialista épí­tés csak milliók munkája nyo­mán haladhat előre. Külö­nösen fontos ennek megérté­se most, amikor növelni akarjuk a helyi szervek ha­táskörét, az egyes emberek — párttagok és pártonkívü- liek — felelősségét. Előre­jutni egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet. Kedves Elvtársak! A párt Központi Bizottsá­ga az elmúlt években is na­gyon fontos elveket, igen lé­nyeges követelményeket fo­galmazott meg. Mindezek azonban a gyakorlatban nem megfelelően érvényesültek. S ezért jogos a bírálat. Az alapelvekkel általában min­denütt egyetértenek, de ami­kor a megvalósulásra kerül a sor, akkor kiderül, hogy a Központi Bizottságon és a Mi­nisztertanácson kívül a töb­bi intézmény valamiféle sa­játos érdekvédelmi szerv­ként működik. Ha konkré­tan valakinek az ágazatáról van szó, akkor már nem tartja érvényesnek a hatá­rozatot, ha egy-egy megha­tározott üzem további ér­telmetlen támogatásának megszüntetése kerül napi­rendre, arra sem kívánja al­kalmazni a megfogalmazott követelményeket. Mai és távlati érdekeink Céljainkat akkor tud­juk elérni, határozatainkat akkor tudjuk megvaló­sítani, ha a társadalmunk elfogadja azokat. Sajnos, az utóbbi időben sok népsze­rűtlen döntéssel kellett elő- állnunk, s nem is vártunk lelkes tápsokat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mondani: "a legközeleb­bi öt évben életszínvonal­emelkedés nem lesz. Mi még­is ezt vállaltuk, mert alapvető követelménynek tartjuk, hogy az emberek megértsék,: most ezt kellett tennünk. Ha ezt nem tudjuk elfogadni, hozhatunk akármi­lyen határozatot, aligha tud­juk végrehajtani. Kedves Elvtársak! Már sokszor beszéltünk ar­ról, hogy nálunk az állam­polgárok gyarapodnak, a vállalatok is léteznek, csak az ország szegény. A kormánynak már van valamelyes áttekintése a vál­lalati gazdálkodásról. Jóré­szük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség megszerzésének fő eszköze az áremelés volt. Ezt minden vállalatvezetés szívesen megszavazza, hiszen így könnyen lehet javítani a vállalati mérlegen, és több pénzt szerezni az elosztás­hoz. Sokkal nehezebb út ja­vítani, hatékonyabbá tenni a munkát. A megfelelő célok kitűzésével, a differenciálás­sal, a rendteremtéssel, a munkafegyelem megszilárdí­tásával kell foglalkoznak a vállalati vezetőknek és a vezető testületek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egy­aránt. Egyetértek azzal, hogy az állásfoglalásban, s ennek nyomán a párt egész gya­korlatában határozottan és erőteljesen fellépjünk az Összeköttetések, az illeték­telen és tisztességtelen elő­nyök, a korrupció, a meg­vesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen kü­lönösen a vezetők körében. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal job­ban óvják, őrizzék a társa­dalmi vagyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó. akkor mindenki éber. de a közösségi tulajdonnál már lazul a figyelem. Ez a kár )s magatartás sajnos a pártta­gok egy részénél is tapasz­talható. Márpedig mély meggyőződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ei­len tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is men­tes. Máskülönben nincs er­kölcsi alapja, sem bátorsága a fellépéshez. Valódi partneri kapcsolatok Mindez hozzátartozik ah­hoz, hogy a párt hatékonyén dolgozzon. Ma nyíltan kell politizálni, és nehéz kérdése­ket is képviselni kell. Ha a párttagságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szükségességéről, akkor a párt nem lesz cselekvőképes, és a társadalom sem tud majd eredményesen dolgoz­ni. Ez a sikeres pártmunka egyik kiindulópontja. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősí­tenünk kell a politikánk iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fejlődő és a fejlett tőkés országok vonatkozásában. A párt feladatainak sike­res megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együttműködést a Szov­jetunióval, a Varsói Szerző­dés többi ‘ országával. a KGST-tagállamokkal, erősít­ve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kap­csolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGSlT munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés partnereink részéről is együttműködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki iß bele­szólhatna országunk beiső ügyeibe, intézkedéseibe. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, meg­újulásra kész pártunk, s na­gyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista építés magyarországi gya­korlatának. A minap egy egyházi személyiségtől hal­lottam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa et­től függ. Néha azt hallani, hogy most nem az eredmé­nyek emlegetésének az ide­jét éljük. Rendben van. be­széljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünknek van értel­me és célja. Különben ho­gyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosztani a reményeitől, és mindenkinek szüksége van arra. hogy lás­sa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól függ, nagyvállalatnál vagy kis üzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága szá­mít, hanem az, melyik dol­gozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, amelyek­nek termékei Japánban és az Egyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar nép­gazdaságnak, amely — nagy­ságától függetlenül — haté­konyan és versenyképesen dolgozik. Kedves Elvtársak! A nemzetközi életben ez együttműködés feltételei kö­zös törekvéseink nyomán — bízvást mondhatjuk — ja­vulni fognak a nemzetközi életben. Minden vonat­kozásban ésszerűbb és haté­konyabb kapcsolatok épül­hetnek ki a jövőben. Ennek érdekében — egyebek között — biztató tárgyalásokat folytatunk a Közös Piac kép­viselőivel, a különböző orszá­gok kormányainak megbí- zottaival. Ezen a téren együttműködési készséget tapasztalunk. Ez meg­felel mindkét fél érdekeinek, s nem befolyásolja sem az egyik, sem a másik társa­dalmi-gazdasági rendszer el­vi lényegét. Ügy tűnik, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a re­alizmus, s erősödnek a biz­tonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz is, amelynek e íórumról is sok sikert kívánok. A nemzetközi helyzet po­zitív mozzanata a Szovjet­unióban és a többi szocialis­ta országban zajló átalakí­tás. Ebben is megfigyelhe­tő a kölcsönös érdekeltség e változások és a jelenlegi ma­gyar gyakorlat között. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érdekeltek va­gyunk a szovjet peresztroj­ka valamint a más orszá­gokban zajló reformok sike­rében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követelményének és a realitásokból indul ki. Kádár János a továbbiak­ban a vitában felmerült né­hány javaslathoz fűzött meg­jegyzéseket. Egyetértett az­zal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtá­si program, kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatá­nak egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövő­ben a párttagság teljes, és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségessé­gét, hogy a párt vezető tes­tületéi a jövőben is a kérdések sokoldalú vizsgála­ta. elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alapján hozzák meg döntése­iket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezle­tet, hogy fogadja el az ál­lásfoglalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megjelöli a cselekvés irá­nyát, á párt feladatait, s le­hetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfon­tosabb. hogy egységesen lép­jünk fel. Sok felszólaló mon­dotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szö­vetkezeti parasztok, értel­miségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos perspektíva, akkor megoldjuk a párt és a társadalom előtt álló fel­adatokat. Többen kijelentet­ték: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is mű­ködik én hozzátenném: a mi célunk a jól működő szoci­alizmus. Ez a magyar nem­zet érdekeinek legtisztessé­gesebb szolgálata. Kádár János főtitkári vita­összefoglalóját követően az elnöklő 'Hámori Csaba beje­lentette, hogy a szerkesztő bizottság összegezte az ál­lásfoglalás-tervezet módosí­tására tett javaslatokat, és ezek, figyelembe vételével át­dolgozta a dokumentumot. A szerkesztőbizottság előterjesztése Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztot­ták. Harminc perc szünet kö­vetkezett, hogy a résztvevők a szöveget ismét tanulmá­nyozhassák. A szünet után Berecz Já­nos, a szerkesztő bizottság elnöke számolt be a bizott­ság munkájáról a pártérte­kezletnek. Bejelentette: a bi­zottság megbízatásának ele­get téve befejezte munkáját. Figyelembe vette Kádár Já­nos előadói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghí­vott vendég felszólalásában elhangzottakat, valamint 226 küldött írásban átadott vé­leményét, észrevételeit. — A küldöttek elé terjesz­tett állásfoglalás-tervezetbe beépültek a párttagsággal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt ve­zető szerepével és a politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó eszmecserék ta­pasztalatai is — mondotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekezlet ezen doku­mentuma megfelelő alapok­ra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt. Pártunk az elmúlt hóna­pok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat fe­lülről váró, néha elbizonyta­lanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban vég­rehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előre mutató cselekvé­si igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításá­ban tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifejeződése, hogy a pártértekezlet részt­vevői az útkeresés alkotó igé­nyével kértek szót, vagy ez­zel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A po­litika megújulása iránti el- kötelezetségüket tükrözte, hogy a tervezethez kapcso­lódó véleményüket többnyi­re átfogó elgondolások ke­reteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, in­dítvány érkezett. Ezt gazda­gították az alapszervezetek, kollektívák és egyes szemé­lyek levélben eljuttatott ja­A politikai intézmény- rendszer átfogó .reformját sürgette és támogatta a vi­tában felszólalók és az írás­ban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szer­kesztőbizottság szükséges­nek látja határozottabban megfogalmazni a politikai re­formok fő irányát. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsítésé­ről kell beszélnünk, hanem a politikai rendszer belső felépítésének és működésé­nek átfogó megújításáról, re­formjáról. A megújítás alap­vető tartalmát a szocialista pluralizmus működőképes intézményrendszerének ki­építése képezi. — A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylők­nek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését — hangsú­lyozta a szerkesztőbizottság elnöke. — Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazda­sági, tulajdon- és érdekvi­szonyai hazánkban is össze­tettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az el­múlt évtizedekben kialakult és működő politikai intéz­ményrendszer. — Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai be­rendezkedés szerkezeti át­rendezése — állapította meg. — Reformokkal kell módosí­tani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt vezető szerepére épülő, tör­vénybe foglalt munkameg­osztáson nyugvó, több dön­tési centrumú politikai rend­szer kiépítését jelenti. Az át­dolgozott állásfoglalás-terve­zet a politikai intézmény- rendszer szükséges átalakí­tásának fő irányait jelöli csak ki. vaslatai. A Baranya megyei küldöttcsoport közösen ki­dolgozott javaslatokat nyúj­tott át a szerkesztő bizott­ságnak. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, ész­revételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztő bizott­ság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a párt­értekezletnek néhány sors­döntő társadalmi-gazdasági- politikai kérdésre, a meg­újulás feltételeinek kialakí­tására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a po­litikai rendszer megújítása s a gazdasági reformfolyamat következetes továbbvitele szükséges. Ezért javasoljuk a küldöt­teknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soronlevő feladatait fo­galmazza meg. Ehhez kap­csolódva alakíthatják ki ön­állóan programjaikat az ál­lami és társadalmi szerveze­tek is. Néhányan kezdemé­nyezték: értekezletünk dönt­sön arról, hogy a XIV. kong­resszusig készüljön el az új pártprogram. Ügy gondol­juk, nem lenne célszerű in­nen megkötni a kezét a kö­vetkező kongresszusnak; elő­re eldönteni feladatait. A pártprogram előkészítésére a szükséges elemzéseket azon­ban el kell végezni. Ezt ajánljuk rögzíteni az állás- foglalásban. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a re­form és a megújulás siker­re vitelének ma kulcskérdé­se a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésé­nek megújítása — emlékez­tetett Berecz János. — Töb­ben a szervezeti szabályza­tot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Ké­rem az értekezlet jóváha­gyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére át­adhassuk, hiszen annak fel­adata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. — A miniszterelnök elvi­leg felvázolta, miként mű­ködhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozá­sa azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus intéz­ményeinek kiépítése, meg­erősítése nagyszabású, átfo­gó jogszabályalkotó tevé­kenységet is igényel. A szo­cialista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriz­nünk mindazokat az eleme­ket, amelyek tartósnak bizo­nyultak. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatai­nak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideo­lógia szerepének újragondo­lására, hanem a radikálisan megváltozott társadalmi-po- litikai-gazdasági helyzet is. Tudatában vagyunk, hogy az ideológia nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt társa­dalmi állapotok és folyama­tok részletekbe menő leírá­sára, a társadalmi és politi­kai élet minden jelenségének magyarázatára. De segíthet és segítenie is kell abban, hogy megújulási törekvése­ink történelmi léptékűek le­hessenek. Az állásfoglalás­tervezetben foglaltakkal összhangban az ideológia feladata tehát az, hogy értel­mezze a szocialista társada­lom viszonyait, működési fo­lyamatait, tárja fel a fejlő­désben megnyilvánuló el­lentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás min­den esetben a politikai veze­tés feladata. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a mű­velődés, az egészségügy. Tá­mogatva az állásfoglalás-ter­vezet megállapításait, java­soljuk, hogy e területek ha­laszthatatlan fejlesztésének konkrét mértékeit, módját és technikáit a költségvetési re­form keretében dolgozzák ki, az érintett területek képvi­selőit vonják be a tárgyalá­sokba. A vitában számos hozzá­szóló foglalkozott a gazdaság problémáival, de nem kér­dőjelezték meg az állásfog­lalás megállapításait. A vita megerősítette — összhang­ban a dokumentummal —, hogy legfontosabb felada­tunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Ország- gyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munkaprogram­jának végrehajtása. A szerkesztőbizottság el­nöke biztosította az éi^lkez- letet arról, hogy az állásfog­lalásba be nem épített ja­vaslatok sem vesznek el. A bennük lévő mondanivalót egy későbbi időpontban te­matikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a kül­döttek bízzák meg a meg­választandó Központi Bi­zottságot: mérlegelje, miként építhető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, felelősen döntse el, a körül­mények mit tesznek lehető­vé, milyen feladatok vállal­hatók fel. Fordulat, reform Berecz János a további­akban leszögezte: — A vi­tákból, a különböző vélemé­nyekben megmutatkozó azo­nosságokból, a megújulást kikényszerítő törekvésekből, az állásfoglalás-tervezetből s a határozattá emelt doku­mentumból kirajzolódnak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek célja és tartalma a szükséges fordu­lat, reform és megújulás kö­vetelménye, vagyis az. hogy a társadalmi élet minden te­rületén. ahol szükséges, ra­dikálisan is felgyorsítsuk a reformfolyamatot, összehan­goltan, határozottan folytas­suk a gazdasági és a politi­kai intézményrendszer mű­ködésének és ideológiánknak a megújítását, segítsük a társadalom alkotó erejének kibontakoztatását. Mindezt annak érdekében tegyük, hogy hazánkban eredmé­nyesen folytatódjék a szoci­alizmus építése. Ügy gondo­lom, kijelenthetjük: ebben és ezen ügy iránti elkötele­zettségünkben egység van, stratégiai kérdésekben egy­ségesek vagyunk. Ez egyút­tal minőségileg új, a viták­ban mindig újjászülető és megszilárduló egység. Lát­nunk kell azonban, hogy ez az egység egyelőre csak új kiindulópontot teremtett ah­hoz, hogy képesek legyünk végigmenni a most kijelölt úton meg kell tudnunk fe­lelni annak az igénynek, ame­lyet Kádár János elvtárs az előadói beszédben így fogal­mazott meg: „A pártban egységre, a politikában ki­állásra. az országban össze­fogásra, a munkában helyt­állásra van szükség.” Fo­gadjuk el ezt a gondolatot, mint a felelős politikai élet bölcsességének összegzését. Meggyőződésem, mindnyá­junk gondolatait és érzése­it fejezem ki: Kádár elvtárs tapasztalatai ezután is nél­külözhetetlenek pártunk szá­mára. Nincs is más válasz­tásunk, hiszen haladnunk kell a magunk választotta úton. és tettek sorozatával kell elérnünk, hogy dolga­ink jobbra forduljanak, a társadalom és az állampol­gár egyaránt céljához köze­ledjen, vagyis az ország boldoguljon. Ez az egység fennmaradásának próbaköve és záloga — mondotta vége­zetül Berecz János. Berecz János előterjeszté­sét követően tizenketten tet­(Folytatás a 3. oldalon) Az útkeresés alkaté erejével

Next

/
Thumbnails
Contents