Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
4 Megkezdte munkáját az országos pártértekezlet (Folytatás a 3. oldalról) eredményezzen. És ha ehhez ma az kell, hogy a költség- vetés fogja vissza fogyasztását, akkor ezt tegye meg jövőnk érdekében. A bérreformról szólva hangoztatta: senkinek nem lenne jó egy inflációt gerjesztő ár-bérspirál. De a jelenlegi bér elosztásában gondolkodva is lehetne jobD az ösztönzés. Ki tudja kiszámolni az elmaradt hasznot, amely a ki nem használt teljesítőképességből, a munka- erkölcs folyamatos romlásából származik? A meg nem hozott döntésekért ki a felelős? — tette fel a kérdést. Végül az állásfoglalás-tervezet problémaköreihez szólva azt a kívánságát fejezte ki, hogy a megoldások közül a pártértekezlet a radikálisabb lépéseket válassza. HÁMORI CSABA, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, az ifjúság számára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanakkor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilendülő — E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális, hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb társadalmi teljesítménnyel, a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozó kedvű emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövő-orientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB első titkára. Ehhez, a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosszútávú fejlesztése érdekében; e területeken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerkezetátalakításnak megfelelően keresnek megoldást. A politikai intézmény- rendszer reformjáról szólva leszögezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önálló arculatú, nyilvános érdekképviselete adhat választ arra a dilemmára, hogy egypártrendszerünk körülményei között hogyan lehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. — A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont megütközést kelt — állapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás- tervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetséget. Amikor nagyobb társadalmi teljesítményt, munkafegyelmet, szigorúságot igénylünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürgetünk. Teljesítéséhez a magyar szocializmus nagy horderejű átalakítására van szükség. Most egyszerre adott ehhez a kényszer és a lehetőség. Ne szalasszuk el! — mondotta befejezésül Hámori Csaba. RAJKI SANDORNÉ, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve rámutatott: a párt a szükségesnél kevesebb figyelmet fordított működésének megújítására, elhatalmasodott a formalizmajd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokú diplomát... csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kínálnak a gazdálkodó szervezetek, mint ahányan tanulmányaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eieje óta lényegében nem változott, ugyanakkor az öt- ven-hatvan éveseké megkétszereződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a népképviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit. mus, a bürokrácia, felerősödött a tekintélyelv. Bebizonyosodott, hogy jónéhány kommunista vezető alkalmatlansága, életvitele ártott a párt tekintélyének. Gyenge a párton belüli demokrácia, a vezetés és a tagság eltávolodott egymástól, és ezért sem volt a döntési és irányítási folyamtokban megfelelő a kontroll. A párttagság széles köre előtt nyilvánvalóvá vált, hogy programjaink, határozataink egy része nélkülözi a konkrÄ helyzet elemzésére épülő reális célokat, jó elhatározásaink véghezviteléhez pedig rendszerint nem volt elegendő erőnk, elszántságunk. Mindezek kifejezetten a pártra tartozó, csak általunk megoldható és helyrehozható problémák. A tagság erre vár. Ez nem egy feladat a sok közül, hanem a döntő feladat. Olyan pártnak kell lennünk, amely elsőként és pontosan érzékeli az élet változásait, nem tér ki a problémák elől, megalkuvás nélkül levonja a tanulságokat és halogatás nélkül cselekszik. Olyan pártnak kell lennünk, amely a dolgokat folyamatában, történetiségében vizsgálja. Elodázhatatlan, hogy a pártdemokrácia fejlesztésével adjuk visz- sza a tagságnak, önmagunknak a mozgalmi közösséghez tartozás élményét, a politikaformálás lehetőségét és a végrehajtás eredményességének örömét. BARTA GYÖRGY, a Budapesti Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára így kezdte felszólalását: — Ha egy mondatba sűrítve kellene elmondanom hozzászólásom lényegét, így fogalmaznék: új szavakat, új arcokat és új, a meghirdetett politikai szándékokat hitelesítő tetteket várunk. Támogatjuk és sürgetjük a kibontakozásra, a párt megújítására tett erőfeszítéseket. Lépéskényszerben vagyunk. A késlekedés nagyon sok jogos bírálatot kapott. Élesen vetődött fel, hogy a párt felső vezetése csupán a politikai légkör szorításában, a párttagság követelésére, vonakodva és az okokban nem eléggé mélyreásva kezdte meg gyötrelmes önvizsgálatát. — Bár nem kevés, ami történt, az elmúlt években, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a történelem keményen fog ítélni az elmúlt évekről. Számön fogja kérni a halogatott, elmulasztott lépéseket. Nagyon nagy a várakozás a tekintetben, hogy most az országos pártértekezlet olyan kérdésekre is adjon választ, amelyeket a létező szocializmus eddig még nem tudott megoldani. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a történelmi távlatvesztés, az értékzavar a napi politikai munkában állandóan jelen van, mégpedig azért, mert elkéstek, vagy elmaradtak az alkotó viták a párt ideológiai munkájából. Hiányoznak azok az eredmények, amelyeket a pártnak már korábban be kellett volna fogadnia a társadalomkutatás műhelyeiből. Létfontosságúnak ítélte, hogy a párt szót értsen az ifjúsággal, amely a szavak és a tettek megbomlott egységére súlyosan reagál, érthetően és szükségképpen elfordul a hivatalos politikától. Ebbe nem lehet belenyugodni — hangsúlyozta —, kell, hogy találjunk új szavakat, új utakat az ifjúság számára. Barta György aláhúzta, hogy a pártnak végre túl kell jutnia a rá váró súlyos személyi döntéseken. Meggyőző és minél szélesebb kádermozgás szolgáljon bizonyságául annak, hogy a változások élén a párt áll. K ERESZTŰR Y DEZSŐ akadémikus, író kötelességének tartotta, hogy pártonkí- vüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — Amennyire nagyra értékelem tehát az MSZMP határozott szándékát a válsághelyzet feltárására, a szükséges változtatások végrehajtására, annyi aggodalommal is töltenek el a tervezet hiányosságai, aránytalanságai. — A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes változás, jóravaló fejlődés. De ha tudott ez, akikor miért jut a művelődés kérdéseinek — az iskolaüggyel együtt — oly aránytalanul kevés hely?"(11 lapból alig több egy félnél) talán mert a költségvetésben A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bérreform kidolgozásának, ennek azt kell eredményeznie — mondotta —, hogy a törvényes munkaidőben elérhető keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek. Felhívta a figyelmet rá, hogy e tekintetben is óvakodni kell az illúziókeltéstől. Már ma is érzékelhetően javítani kell a bérszabályozást. a munka igazságosabb, ösztönzőbb elismerését, majd rámutatott, hogy a szaksz »•:- vezetek a tartós és nagyarányú munkanélküliséget, mint célt, nem tartják elfogadhatónak. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, amely a munkahelyek megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kormánnyal egyetértésben egy ilyen programot ki is dolgoztak. A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: — 1957 óta a magyar szakszervezetek nem díszítő elemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le. majd így folytatta: — a mozgalom ma ismét útkeresésben van, mert változó körülmények között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A szakszervezeteknek meg kell is ilyenek az arányok? Tudom: szegények és határozatlanok vagyunk; de az közirodalmi közhely ma már, hogy a látványosan előretörő kis országok sikerének egyik fő oka az ottani oktatásról, nevelésről, az értelem képzéséről történő gondoskodás rohamos fejlesztése. Felhívta a figyelmet a tervezetnek a nemzeti műveltséggel szorosan összefüggő két területének csaknem teljes hiányára: a népesedési és a nemzetiségi kérdésekre. Kinek tervezünk bármilyen okos és hatékony műveltséget, ha fogy, öregszik, rosszkedvű, romlott munkaerkölcsű, neveletlen s közönyös a nép? — tette fel a kérdést. GÁSPÁR SÁNDOR, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértekezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előre lépünk, az a politikai intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szakszervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától. a dolgozó emberek nagyobb megbecsülésétől, a róluk történő fokozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta: — A gazdasági társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra“ kényszerítik a lakosságot. A dolgozók .többsége kész vállalni az átmenet nehézségeit, ám százezrekre tehető azoknak a száma, akik a megnövekedett terheket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíj- rendszeren. akár a szociálpolitika keretein belül. erősíteniük a párttal az elvi alapokon nyugvó partneri viszonyukat; egyrészt elismerve a párt vezető szerepét és növelve annak politikai hatását, másrészt növelve a szakszervezetek eddigi mozgásterét, biztosítva teljes önállóságát és felelőssegét. A kormánnyal, az állami szervekkel elvi alapokon kell továbbfejleszteni a viszonyt. mert az egyenrangúságon és az egymásrautaltságon alapuló partneri kapcsolat felel meg a társadalmi fejlődés érdekeinek. A tagság határozott, önálló fellépést vár a szakszervezetektől. A mozgalom tehát csak erőteljesebbé váló, érzékelhető érdekvédelemmel és érdekképviselettel lesz képes jól ellátni feladatát. A fejlődés iránya az önállóság, a társadalmasítás, a réteg-, és szakmai érdekek jobb képviselete. Beszéde befejező részében Gáspár Sándor emlékeztetett rá: történelmi tapasztalat, hogy a tagolt és szétaprózott szakszervezeti mozgalom soha nem tudja hatékonyan ellátni feladatát A szakszervezeti munka hatását ez nem növeli, hanem csökkenti. A mozgalom ereje mindig a szolidaritásban és az egységben volt. BLEI ER KATAUN, a Kontakta Alkatrészgyár szentesi gyárának szakmunkása: — Az állásfoglalás-tervezet alaphangvétele, beállítottsága, önkritikus okfejtése találkozott a párttagság rokonszenvével, ugyanakkor mindez többek véleménye szerint sem elegendő a lényegi változáshoz — mondotta a felszólaló, hozzátéve, hogy a végrehajtás garanciáit várják a párttagok. — A párt politikája mellett nehéz úgy érvelni, hogy az ideológiai megalapozottság hiányos, az alapelvek tisztázásra, finomításra szorulnak. Bleier Katalin javasolta továbbá, hogy az állásfoglalás sokkal határozottabban fogalmazza meg a bürokrácia, a megvesztegetés, a korrupció elleni fellépést, majd javasolta, hogy a megválasztandó Központi Bizottságban több munkás kapjon helyet. — Valósuljon meg a gyors, őszinte tájékoztatás a párton belül — mondotta. Ha alsóbb szinten a döntéshozatal előtt nem kérjük ki a párttagság véleményét, akkor hogyan akarjuk elvárni, hogy álljon, ki mellette, harcoljon annak következetes megvalósításáért. MENYHÁRT LAJOS, az MSZMP Debreceni Városi DU DL A JÓZSEF, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság első titkára: Borsod-Abaúj -Zemplén megyében koncentráltan jelentkeznek az egész országot nyomasztó ellentmondások — mondotta. — A helyi ipar szerkezetileg egyoldalú; a mezőgazdasági szövetkezetek háromnegyede kedvezőtlen természeti adottságok között dolgozik; a települések felének infrastruktúrája, népességmegtartó gazdasági teljesítőképessége elégtelen. Felgyorsult a lakosság elvándorlása, s mind több az igen alacsony képzettségű ember. — Mi mégis a változásra voksolunk! — hangsúlyozta Dudla József. — Mert minél tovább tart a régió gazdasági eróziója, annál kedvezőtlenebbé válnak a megújulás anyagi és szellemi előfeltételei. Leg- iparosodottabb megyénkben most különösen érzékelhetők az érdekkülönbségek és az érdekellentétek, s ezek egyeztetésének nehézségei. Nem törekedhetnek azonban mindenáron mindenkivel egyetértésre; ez cselekvésképtelenséget eredményezne. A pártmunkában is azt kell keresni, hogyan tudnak a pártszervek, a kommunisták magasabb emberi és társadalmi teljesítményt nyújtani. — A párt vezető szerepének modernizálása megkívánja a politikusság újratanulását, hogy miként lehet politikai mozgalomként befolyásolni a gazdasági, a társadalmi fejlődést. Mindennek igen fontos eszköze a nyíltság. KOVÁCS GÉZA, a sza- bolcsbákai tsz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságban mindennél fontosabb egy olyan érdekeltségi ■ forma kialakítása, amely az eszközök üzemeltetéséből a jelenleginél jóval hatékonyabb, a tulajdonosra jellemző teljesítményt képes kiváltani; s nem csupán a mezőgazdaságban, a szövetkezeti forma esetében, hanem az állami tulajdont üzemeltetőknél is alkalmazható. A gépek, berendezések minél kisebb kollektívák kezébe, akár névleges tulajdonába kerüljenek, s annak hasznát is ők lássák. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot — mondotta —, melyben mihelyt megfogalmazzuk a célt, nyomban szervezeteket hozunk létre az irányításra. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, amikor azok működtetésének feltételei alig-alig voltak meg, csak hat állami szerv vett részt a „bábáskodásban”. Napjainkban pedig, amikor a „gyermek” felnőtté vált, 24 állami szerv és 6 jogosítvánnyal rendelkező vállalat keseríti meg a mezőgazdasági szövetkezetek életét, fékezi az eredményé— A döntésre érett kérdések között az egyik leglényegesebbet, a politikai intézményrendszer korszerűsítését nem lehet tovább halogatni — mondotta — ennek a korszerűsítésnek az iránya csak a demokratizálás lehet, mind a párton belül, mind az intézményrendszer egészében Ennek rendkívül fontos eszköze lehet a felelős nyilvánosság. Történész vagyok, tanulmányaim és közéleti-politikai tapasztalataim alapján úgy tudom, hogy a létező szocializmus eddig centralizált politikai intézményrendszereket hozott létre. Ezek az intézményrendszerek egy adott fejlődési szakaszban alkalmasak voltak a szocializmusépítés beindítására, de a fejlődésnek ebben a stádiumában már működési zavarokkal küszködnek. Ahhoz, hogy az -intézményrendszer parancsnoki hídján álló politikai szervezet — az adott esetben Magyarországon a Magyar Szocialista Munkáspárt — továbbra is vezényelni tudja a szocializmusépítés társadalmi programját, elkerülhetetlen ennek az intézményrendszernek a demokratizálása, hogy összhangban legyenek társadalmi céljaink és a politikai intézményrendszer jellege, habitusa. sebb munkát, fokozza terheit. Végül sürgette: a pártnak fel kell készítenie tagjait annak elfogadására, hogy nemcsak az állami tulajdon szocialista, hogy hárítsuk el azok bizalmatlanságát, akik ellenzik a külföldi vagy magántőke termelésbe vonását, engedjünk teret a valódi vállalkozói közösségeknek, melynek természetes velejárója a jövedelemkülönbségek megléte is. KARVALITS FERENC, az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára hangsúlyozta : — Meggyőződésem, hogy a társadalomnak nem egyszerűen működőképes pártra, hanem dinamikus, cselekvéseiben mindig konzekvens, határozott és eredményeket is felmutatni képes pártra van szüksége. A társadalom progresszív erői is várják annak bizonyítékát, hogy nemcsak reformszándékaink vannak, hanem a cselekvés garanciáit, kikényszerítő mechanizmusait is beépítjük nemcsak a gazdaság, hanem a politikai intézmény- rendszer működésébe is. Képesek vagyunk a párt működését fokozatosan olyan irányba megváltoztatni, hogy a tagság ténylegesen a politika irányítójának érezhesse magát. Csak akkor lesz így, ha a párton belüli demokrácia fejlesztésének az eddiginél több intézményét építjük ki, hogy megerősödjön a tagság és a szervezetek felelős önállósága. A párton belüli viszonyok teljességét, a mozgalom valamennyi megnyilvánulását az önellenőrzésnek kell áthatnia, nemcsak a vezetők körében, vagy a testületekben, hanem a tagság egészében. Maguknak a testületeknek is rendszeresen meg kell újulni. El kell jutni a pártnak addig is, hogy a vezetés és a testületek iránti bizalmat időközönként — ha a helyzet így kívánja, s nemcsak a ciklusok lejártával — szavazással is próbára tegye. GYENES ANDRÁS, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságnak tapasztalata- értekezletet megelőző vitákról elmondta: azok hozzájárultak helyzetünk tisztázásához, a tennivalók számbavételéhez és kifejezésre juttatták a cselekvőkészséget és a tenniakarást. Majd a Központi Ellenőrző Bizottságának tapasztalataként kifejtette: pártunk tagságának döntő többsége eleget tesz önként vállalt kötelezettségeinek, gyakorolja jogait és nehezebb körülmények között is becsülettel teljesíti kötelességét. Az egész pártra árnyékot vet azonban annak a kisebb hányadnak a magatartása, amely lazítja, sőt megsérti a (Folytatás az 5. oldalon) Önálló arculatú ifjúsági szervezet Szakszervezetek útkeresésben Az elnökség tagjai — közöttük Schwajda György, a Szigligeti Színház igazgatója (jobbról fent) Bizottságának első titkára: Érdekkülönbségek — érdekellentétek
