Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 16 \ A Néplap vendége: dr. Jerzy Kober professzor Engem is az infarktusom győzött meg „Fogyókúrán” a kisipar? Magyarországon még tavaly nyáron is csaknem 56 ezer mellékfoglalkozású, 81 ezer főfoglalkozású és 18 ezer 700 nyugdíjas kisiparos dolgozott, vagyis többen mint 1960 óta bármikor. A kisipar bruttó teljesítménye 1986-ban meghaladta a 63, ’87-ben pedig a 75 milliárd forintot. Ezekből a számokból is kitűnik, hogy a kisipar az elmúlt esztendőkben a népgazdaság legdinamikusabban fejlődő szektora volt. A TIT meghívására néhány napot töltött hazánkban dr. Jerzy Kober professzor, az Otwocki Klinika igazgató főorvosa. A professzor Orosházán, Jászberényben és Szolnokon tartott előadást. A társadalmi betegségek és szenvedélyek felszámolása Lengyelországban címmel. — Professzor úr, milyen betegségekre tért ki előadásaiban? — A társadalmi betegségek közé a hosszan elhúzódó, tömegeket érintő, a társadalom egészségét veszélyeztető bajokat soroljuk. Ilyenek Lengyelországban a TBC, a reumatikus, a nemi, a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek, a balesetek. a cukorbetegség, az idegi, pszichikai megbetegedések. — Előadásai alapján mi a tapasztalata: Magyarországon melyik érdekli leginkább az embereket? — A legtöbb kérdést az alkoholizmus és a narkomá- nia témaköréből kaptam. Ezek a problémák hasonlóak a lengyel és a magyar társadalom életében, csak más formában jelennek meg. Lengyelországban évente minden statisztikai lakos 10 liter tiszta alkoholt fogyaszt. (Magyarországon 12-t. Szerk.) Meggyőződésünk, hogy nem elsősorban a mennyiséggel van probléma, hanem az ivási szokásokkal. Nálunk elterjedt a vodka fogyasztása. Sokan nagy mennyiséget viszonylag rövid idő alatt isznak meg ebből a tömény italból. Egyébként Lengyelország is részt vesz a WHO Egészséget mindenkinek 2000-re! programjában, és az évezredfordulóig 20 százalékkal szeretnénk csökkenteni az alkoholfogyasztást. — A dohányzást, az alkoholfogyasztást, a kábítószerélvezetet nálunk úgy nevezik: káros szenvedélyek. Hogyan küzdenek Önök ellenük? — Lengyelországban is ez a közös nevük. Az alkohol- fogyasztás csökkentésére például több intézkedés is született: kávéházakban nem lehet 18 százalékosnál töményebb italt forgalmazni. Alkoholárusítási tilalom van 13 óra előtt. Tilos iskolákban, közintézményekben, jámmű veken, és olyan helyeken inni, ahol nagy tömeg van. Szigorú az ittas gépjárművezetés megítélése is. Akinek a vérében 0,2 ezrelék a véralkoholszint, szabálysértési eljárás indul ellene, elveszik a jogosítványát, pénzbírságot fizet. A 0,5 ezrelékes véralkoholszint már alap a büntetőjogi felelősségre vonásra. Az ittas járművezetők névsora megjelenik a helyi lapokban. Az alkohol-elvonókúra önkéntes és térítésmentes. Bizonyos esetekben — ha például az illető zavarja a közrendet, veszélyezteti a családját — kötelezővé tehetik. Sajnos, sokszor hónapokat kell várni, hogy valaki bejusson az elvonókúrára. Sokat segítenek az antialkoholista klubok. Az alkoholból származó bevétel 3 százalékát alkoholista betegek gyógyítására és családjuk támogatására fordítjuk. — Mi a helyzet a narko- mániával? Ügy tudom, önök a gyógyításban is, de a „fogyasztásban” is megelőznek bennünket. — Igen. Magyarországon jelenleg a „szipózás” szakaszában tortának, nálunk már a kemény drogokat alkalmazzák. Négy évvel ezelőtt Lengyelországban 15 és félezer narkóst tartottak számon. Ök ugyanis összetűzésbe kerültek a törvénnyel. Gyógyszereket és mákkivonatot használnak a bódulat elérésére. Különböző intézkedésekkel szigorítottuk a hozzájutás lehetőségét: bizonyos gyógyszereket például megkülönböztetett színű, számozott receptre írnak ki, az orvos köteles nyilvántartást vezetni róla, és ha egyetlen recept is eltűnik, értesíteni a gyógyszertárakat. A patikákat egyébként riasztó berendezésekkel szerelték fel a lopások ellen. A mák és a kender termesztését, feldolgozását, szállítását stb. szigorúan ellenőrzik. Az intézkedések ellenére nem tudtuk még legyőzni a nar- komániát. Az ismert Monár- intézetekben önkéntes kábítószer-elvonókúra folyik képzett pszichológusok irányításival. Bár nem az én szakmám, annyit tudok mondani. hogy az intézetekben csoportos pszichoterápiát is folytatnak. — Intézkedésekkel, szankciókkal önmagában nem lehet megszüntetni az alkohol- izmus és a narkománia okait. — Az embereknek nehéz az életük, hajszoltak, Lengyelországban is általában két munkát vállalnak, így folyton rohannak, sose érik utol magukat. Főleg a fiataloknak alacsony a pszichikai ellenállóképessége, keresik a könnyebb megoldásokat, ezért nyúlnak az italhoz és a kábítószerhez. Akad köztük idegbeteg és pszichopata is. — Az okokat hogyan lehet megszüntetni? — Gyógyítással és felvilágosítással. A sajtó, a rádió, a televízió támogat bennünket a felvilágosító munkában. Sorozatokat közölnek, közvetítenek ismert tudósokkal, orvosokkal. Egyéb módon is segítenek az életmód formálásban ha sportprogramokat rendeznek a tömegek számára. a televízió sugározza. Ezzel együtt sajnos sokan nem is mennek el, inkább otthon nézik a tévében, mások hogyan mozognak. — Nem beszéltünk még a dohányzásról. — Erről a magyarországi előadásaimon még nem kérdeztek. Pedig a szív- és érrendszeri betegségek első számú rizikótényezője a dohányzás. De tudja, a nikotinéhséggel és a megszokással nagyon nehéz felvenni a harcot. Én is hosszú évekig szívtam, aztán a szívinfarktusom meggyőzött, hogy abba kell hagynom. — Professzor úr. ön szerint van-e jelentősége annak, ha a különböző országok összefognak e betegségek, szenvedélyek elleni küzdelemben? — Nagy a jelentősége, mert a tapasztalatcsere hozzásegít, hogy megismerjük mások gyakorlatát és bevált módszereit. Varga András, a KiosZ Szolnok megyei titkára miközben sorolom ezeket az adatokat helyeslőén bólogat — majd így fűzi tovább a gondolatot. — Az említett számok is tükrözik, hogy a kisiparosok munkájára elengedhetetlenül szükség van, hisz országosan a lakossági szolgáltatások mintegy 60 százalékát ők végzik. Megyénkben pedig ez az arány több mint 75 százalék. Tavaly december 31-i állapot szerint szűkebb pátriánkban 6 ezer 314 kisiparos dolgozott, s közülük 3 ezer há- romszáznyolcvanöten városokban, kétezer-kilencszáz- huszonkilencen pedig községekben végezték munkájukat. — Bizonyára nem véletlenül használja a múlt időt — vetem közbe —, mert hisz az újságok megírták, de a rádió és a televízió is többször hírt adott róla, hogy az idén az országban január elseje és február 15-e között csaknem nyolcezer-négyszázán jelentették be, hogy megszüntetik az ipart és alig kevesebben, mint hatezren pedig úgy döntöttek, hogy egyelőre pihentetnek, vagyis szüneteltetik a munkát. Hz adminisztráció a ludas — Kétségtelen, hogy tavaly ősszel, de legfőképpen a télen elindult egy korábban nem tapasztalható folyamat, s amikor ismertté váltak a személyi jövedelemadó kihatásai, több mellékfoglalkozású és nyugdíjas kisiparos — mondván, hogy nem éri meg tovább dolgozniuk, mivel az adó elviszi azt a kis pluszt is amiért eddig vállalták a többletmunkát — arra az elhatározásra jutott, hogy a régi módon nem folytatja tovább tevékenységét. így aztán az idén januárban és februárban száznegyveneggyel csökkent a megye kisiparosainak száma, s minty említettem főleg a mellékfoglalkozásúak és nyugdíjasok szüntették be tevékenységüket. Ezzel szemben a megye főfoglalkozású kisiparosainak döntő többsége — 70 százaléka — évi 70 ezer forint körül keres. Nos, ilyen esetben, ugyanúgy, mint minden egyes állampolgárnak, csupán a személyi jövedelem- adót kell fizetniük, csak az évi 100 ezer forintos jövedelem felett kell már vállalkozási adót is „letenni”. — Ha megnézzük a 70 ezer forintos sávba esők adózását — lapozgat tovább a jegyzeteiben Varga András — meglepő dologra derül fény. Nevezetesen arra, hogy még ’87-ben — tehát a személyi jövedelemadó bevezetése előtti évben — 5 ezer 600 forintot kellett fizetniük adó gyanánt, addig az idén ez az összeg csupán 4 ezer 400 forintot tesz ki. — Sokak szerint nem is az adó — mondja Bugán Antal- né, a Kiosz Tiszafüredi Alapszervezetének titkára — hanem az azzal járó bonyolult adminisztráció, a mesterember számára mindig is nehezen érthető és időrabló papírmunka ludas a dologban. Nézze meg — tolja elém az egyik aktacsomót —, eddig 86 kérelmet továbbítottunk az adófelügyelőségnek azzal, hogy mentesítsék az illetőket a naplófőkönyv vezetése alól. Emellett másfajta jelenség is érzékelhető — folytatja beszélgetőtársam — mert mintha valamiféle szerkezet- váltásnak, átrendeződésnek lennénk tanúi. Arra gondolok. hogy-sokan, akik eddig mellékfoglalkozásban űzték az ipart, munkahelyüket otthagyva főfoglalkozású kisiparosokká váltak. Közéjük tartozik Márton János faesztergályos, a népművészet mestere is. Tiszafüredi otthonukban a felesége fogad, akit éppen takarítás közben találok. — A férjem bement Debrecenbe — mondja — most éppen függönykarnisokat vitt a Fészek Áruház megrendelésére. Amikor arról faggatom az asszonyt, miért határozott úgy a férje, hogy kiváltja az ipart és főállásban dolgozik tovább, csak legyint. — Egyszerűen nem volt más választása — hallom a hevenyészett választ, de aztán jön a magyarázat is. — Tudja, a férjem 30 évig tagja volt a Népművészek Szövetkezetének, és nézze meg milyen gyönyörű dolgokat csinált — mutat a vitrinekben megbújó valóban szép és míves, fából készült különböző dísztárgyakra. — De aztán a múlt év végén bejelentették, hogy újabban már nem kelendőek, nincs piacuk ezeknek a dolgoknak, s így többek között őt is szélnek eresztették. Tehát a kényszer szülte az önállóságot, mert mi mást csinálhatna, hová is mehetne az uram, amikor már elérte az 55 évet. — Miért döntött úgy, hogy visszaadja az iparengedélyét? — ezt a kérdést jó félóra múltán már Kiss Imré- nének. Tiszaderzs egyetlen volt férfifodrászának teszem fel. — Csak egy évig csináltam, de elég is volt belőle. Pedig 80 ezer forintot áldoztunk a műhelyre — mutat körbe az újonnan kialakított helyiségben a háziasz- szony. Szóval én nem az adó miatt, hanem azért hagytam abba a munkát — magyarázza Kissné — mert egyszerűen nem érte meg dolgozni. A tavalyi keresetem 36 ezer forintra rúgott, ebből 16 ezret elvitt a villanyszámla, mert fűteni állandóan kellett, s az elektromos radiátor akkor is ment, ha egy vendég se érkezett. Ugyanakkor mint kezdő kisiparos havonta 900 forint sztk-t fizettem, ami egy évre 10 ezer 800 forint. Számolja ki, nem maradt 8 ezer forintunk. Szeptemberben, októberben, novemberben nem kerestem annyit, amennyit ki kellett fizetnem. Hiába, a fodrászkodás falun szezonális tevékenység, mert ha eljön a tavaszi munkák ideje, előfordul, hogy hetekig nem nyitják rám az ajtót a kuncsaftok. Magyarázattal autózni Útközben hazafelé még sokáig ez az eset jár a fejembe, s azon csodálkozom, hogy senkinek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy fodrász legyen Tiszaderzsen. Igaz, a legutóbbi falugyűlésen beszéltek arról, hogy ’89-ben megkezdik egy szolgáltatóház építését, s ott majd helyet kap a fodrászat is. Persze addig is kell valahogy hajat vágatni a helybelieknek. Lesz, aki elmegy ezért a másik faluba, de inkább az a valószínű, hogy helybe mennek a kontárok, az engedély nélkül dolgozók. A kérdés csupán az, hogy kinek jó ez? — Senkinek — summázza a véleményét Samu István, a Kiosz kunszentmártoni alapszervi titkára amikor ez a téma bővebben kerül szóba. Hiszen hátrányos a fogyasztónak, mert kevésbé válogathat a jó és jobb mesterek között, arról már nem is* beszélve, hogy a fékét dolgozók az államkasszát megrövidítik. Persze a komolytalan ki iparosok sem jobbak. Me bizony az utóbbi évekbe ahogy nőtt és hígult a lé szám sok szerencselov; rombolta az elismert, tiszt mesterek hírnevét. Nos, 1 ilyenek lépnek ki, azok nem sajnáljuk, de sajn előfordult, hogy igazán szakemberek is faképr hagytak bennünket, elsőse ban a túlzott adminisztrác miatt. Mert mostanában se ki sem azt nézi, hogy moni juk, határidőre elszállítot az illető kisiparos a szent hanem azt, hogy hol van papírján a tizedesvess2 Szóval valamiféle kettőss uralkodik, mert egyrés mindenki elvárja, hogy kisiparosok mindent megt gyenek a lakosság érdek ben, másrészt pedig oly; körülményeket teremtüi számukra, amely szinte 1 hetetlenné teszi őket. Eszembe jut vidéki ism rősöm, aki a minap arról b szélt, hogy helyben nem t Iái egy jó autószerelőt, a megreperálná masináj; Ezért kénytelen bevinni ; autót a közeli szervizt ahol a munkafelvevőn hosszú sor áll, és a dolgo: szájából röppennek a hatá időígéretek és már hallo tukra is borsódzik az emb háta: addig mi lesz? — El gém, aki gyakran vagy; kénytelen autóval járni folytatta ismerősöm — ss nos nem érdekel, hogy hosszú határidő miből ad dik. Abból-e, hogy nincs eh szakember, vagy nincs me felelő műszer, és az sem é dekel, hogy ami elromle benne, miért hiánycikk, lényeg, hogy magyarázati nem tudok autózni. Én cs; azt tudom, hogy rossz a mi sinám és nem működik. Érzékeny barométer Eddig jutok gondolatain ban, amikor nyílik az ajtó egy idősebb férfi és valam vei fiatalabb nő lép be ra ta. Kiss György öcsödi cu rász és felesége jött segí ségért, mert — mint mom ják -“- a naplófőkönyv sz mukra olyan, mintha kínai lenne írva. — A napi forgalmat is v zetni kéne, de bevételi és h adási pénztárbizonylatot ne lehet kapni sehol az orszá ban — bosszankodik a fél —. de ugyanakkor megköv telik, hogy minden napr kész legyen. Kiss István kunszentm; toni szobafestő-mázoló az kevesek közé tartozik, a tavaly decemberben vissz adta, az idén március köz pén pedig újból kiváltotta ipart. — Tudja megijedtem adótól — meséli. — Hét év vagyis ’80-tól ’87-ig a rr gam uraként dolgoztam, ; tán tavaly már sok mend monda keringett az adóv kapcsolatban, és úgy go doltam, hogy felhagyok egésszel és elmegyek val melyik vállalathoz. Igen á csak manapság sehol se kapkodnak az ember uts vagyis nem tudtam elhelye kedni, pedig még a vízőr leolvasást is vállaltam volr Így aztán visszajöttem ... — A jelenlegi helyzetül elég bizonytalan — áll fel Wartburg mellől Molnár J nos szolnoki autószerelő k; iparos. Akárhányszor ve tunk tanfolyamon, mine azt hajtogatták, hogy még sem biztos, az sem bizti mert még minden változ fog. Hát lehet ezt így csín; ni? Én biz’ isten már r abbahagytam volna az eg szét, ha pár éve nem kezd bele az új műhelyem épít sébe. Paulina Éva A Szolnok Megyei AÉV Törökszentmiklós on 3x14 lakást épít, melyeket saját maga értékesít. A betonelemeket a szolnoki poli gon üzemben készítették. A lakások műszaki átadása május végére, a beköltözés júliusra várható - — nzs — Mondják, hogy a kisiparosok létszámának emelkedése v< csökkenése, mint valami érzékeny barométer, úgy tükrözi politikai, gazdasági légköri változásokat. Nos ebben a kijei« tésben sok igazság rejlik, s az iménti mondásban az is ben van, hogy a jelenleg még „fogyókúrázó” kisipar kedvezőbb f tételek mellett „hízásnak” indulhat. Ez lenne a kívánatos, m — mint említettük — országosan a lakossági szolgáltatások százalékát ök végzik. S teszik mindezt egy fillér népgazdas; beruházás nélkül, miközben munkahelyet teremtenek saját ír guk és mások számára is. És manapság ez a két utóbbi sze; pont sem lényegtelen. Nagy Tibor
