Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. ÁPRILIS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnoki VT Közterületfenntartó Intézmény Virágellátó Gazdasági Társasága nyolc tag­vállalatból áll — ebből hét Szolnok, egy pedig Csongrád megyei. Feladata a tagvállalatok igény szerinti ellátása. Képünkön szállításra készítik-elő a virágokat a boltokba — nzs — Sátrak a faluban Pusztamonostor mintegy kétezer lakosú falu Jászbe­rény és Jászfényszaru között tanács, téesz nélkül. Lakos­sága évek óta változatlan, pedig az 1075 munkaképes korúból csak százhúszan ta­lálnak helyben munkát. Fő­leg a fényszarui Orion, vala­mint a herényi Zagyvamenti Tsz, a Hűtő, az Aprító ad munkát az ingázóknak, de eljárnak többen Hatvanba, Pestre is. A faluban 24 kis­iparos dolgozik, 15-en ma­gángazdaként boldogulnak. Pusztamonostor szellős, rendezett falu, egyenes ut­cákkal, szabályos telkekkel. A települést kettészelő 32-es főutat zömében új házak szegélyezik, a falun keresz­tülrobogó autóból is ez a múlt nélküli jellegtelenség látszik. Szabályos, egyforma sátortetős házak a közel­múltból, a zömök tornyú temploma sem áraszt évszá­zados történelmet. Békés, ki­egyensúlyozott falu égető gondok, társadalmi feszült­ségek nélkül. A déli csendet autók verik fel, valóságos átjáróház a település. A szemerkélő eső elverte a port, a szél fólia­sátrakat csapkod, a kertek­ben aranyeső és barackfa vi­rágzik. Egy óra. Az iparcikk bolt ajtajában asszonyok be­szélgetnek. A fűtetlen üzlet­be az utcáról engedik be a meleget. — Monostoron mi újság? Nincs semmi különös, ütik el a szót, hacsak az nem, hogy átalakították a boltot, és odaköltöztek az ABC-ből az edények, papír és egyéb áruk. Az ABC-ben pedig megoldják a húsárusítást. Volt ugyan húsbolt, de hosz- szú ideig hetenként fél na­pot tartott nyitva. Akkor az­után lehetett sorban állni, ha volt miért. Legutóbb fél évig működött rendesen, de elment az eladó. Most végre megembereli magát a jász­berényi áfész. A statisztika szerint 258 négyzetméter boltalapterület jut ezer la­kosra, míg a megyében a községi átlag 400 négyzetmé­ter. Hiába, nem Pusztamo­nostoron akar meggazdagod­ni az áfész, de azért többet törődhetne a faluval, pa­naszkodnak a község veze­tői. Varga Jánosné három nap­ja dolgozik a boltban, az­előtt négy évig kertészke­dett, de már a múlt év is mutatta, hogy érdemesebb állás után nézni. — Idén pedig még több a fóliások gondja — mondja, — sokban van a paprika és keveset ígérnek érte a Bos- nyákon. Majd meglátja, nem lesz mindig ennyi sátor itt a faluban. Agócs Lászlóné kirendelt­ségvezető más véleményen van. A közelmúltban hirdet­tek meg egy közeli faluban munkalehetőséget és végül a 12 jelentkezőből csak egy vállalkozott munkára. Bíz­nak tehát mégis a papriká­ban, mert a problémák elle­nére több jövedelmet ígér ezekben a bizonytalan idők­ben is. Tény, hogy az első szállítók lehűtötték az amúgy se fényes reménye­ket. Annyit ígértek a pri­mőrért, hogy talán még a fuvart se hozza vissza, nem­hogy a munkát, meg az ola­jat. A kirendeltséget egyéb­ként az idősek látogatják leginkább, szociálpolitikai feladatok töltik ki a két dol­gozó idejének nagy részét. L-yukas órák az iskolában A templom mögötti ré­szen néhány görbe utca utal a középkori eredetre, egy­két régi, nádtetős ház őrzi a múltat. A kertek azonban mindenhol gondozottak, majd minden másodikban fólia virít. Szászi Béláék is sátorral borították be kis portájukat. Az egyikben ki­ültetésre várnak már a pa­lánták. Itt az ideje, de saj­nos a gazda kórházba ke­rült, a nyugdíjas feleségre vár a munka. Ami terem, el­fogy majdnem a családban, a fölösleget pedig ismerősök viszik piacra. Kell a kiegé­szítés. csinálják, amíg bír­ják, de egyszerre sok időt már nem tudnak a füllesztő nejlon alatt babrálni. — Mi újság Monostoron? — kérdezi vissza a két fia­talasszony az utcán. — Az, hogy az ingázó kisgyerekes anyák kora reggel hordják magukkal gyerekeiket a hű­tőgépgyári óvodába, bölcső­débe. Az iskolában meg kü­lönösen rossz hírek vannak. Szakképzetlen tanárok ok­tatják a tanulókat és még azokból sincs elegendő. Lyu­kas órákból állnak a délelőt- tök, egy tanár több osztály­ban is helyettesít egyszerre. A mi gyerekeink még kicsik, de ha így marad, mit tanul­nak majd az iskolában? Vagy járassuk őket Fény­szaruba, mint már néhányan teszik? A tantestület valóban gon­dokkal küzd, mert többen vannak gyesen, és ezt még betegség toldotta meg. Jász- fényszaruból és Jászberény­ből járnak ki helyettesíteni, de a szaktanár, mint más vá­roskörnyéki faluban, tovább­ra is kevés. Ráadásul az ok­tatás feltételeivel se dicse­kedhetnek Pusztamonosto­ron. A VII. ötéves tervidő­szak legfontosabb célkitűzé­se iskolaépítés volt. Eredeti­leg hat tanteremre gondol­tak, mondja Moravcsik Béla alapszervezeti párttitkár, majd négyre módosították a tervet. A pénzt gyűjtögették szépen, jövőre szerettek vol­na hozzákezdeni, de a jelen­legi körülmények között jó ha két tanteremre futja a tőke. A presszóban csöndesen poharazgatnak néhányan a műszak után. Nagy István az Aprítógépgyár szakmun­kása üveg sör mellett álldo­gál a pultnál. Egy éve köl­tözött ki Jászberényből, az OTP-lakásért kertes házat Kapott a faluban. Jól érzi magát, beilleszkedett, befo­gadták a békés természetű monostoriak. Valamelyik asztaltársaságban a paprika körül forog a szó. Az egyik kapatos vendég még az iga­zolványom is kéri, nem adó­ellenőr vagyok-e, csak az­után hajlik a válaszra. A fólia alatt tönkremegy az egészség, de most még az ér­tékesítés miatt is remeg az ember gyomra. Kevés a pénz, nem kell az áru. Az pedig csak hiedelem, hogy a paprika mesés gazdagságot ad. Kemény munkával az ember megtalálja a számítá­sát, de nem lehet ezt sokáig csinálni. Fólia alatt Az egykori uradalmi cse­lédek unokái ma is sokat dolgoznak, a falu azonban kinőtt a földből, az új utcák, házak is a munkájuk ered­ményét mutatja. A fő téma a paprika, de az emberek mégsem csak azzal törődnek, mert községi célokért köny- nyen mozgósíthatók. Erről az összefogásról is híven ta­núskodik a falu. Manapság és általában ez az újság Monostoron. L. P. Állásfoglalás-tervezet — Megvitatta a HNF és a KISZ megyei bizottsága A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának ülésén is megvitatták a pártértekezlet állásfoglalásának tervezetét. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. A tervezetről tizenketten mondták el véleményüket. Az ülés végén elfogadott ál­lásfoglalás — amelyet a me­gyei pártbizottságnak juttat­nak el a hozzászólásokról készült emlékeztetővel együtt — összegzi a hozzá­szólásokat. Legfontosabb megállapításai: a népfront­mozgalom a politika alakí­tásában vehessen részt; a Központi Bizottság elgondo­lásaival egyetértenek, de konkrétabban, egyértelműb­ben kellene megfogalmazni őket. Rögzíti az összefoglaló azt is, hogy véleményük sze­rint a kibontakozáshoz fel­tétlenül szükséges az átfo­gó gazdasági, társadalmi re­form és hogy konkrétabban kellene megfogalmazni a döntéshozók felelősségét is, és azt, hogy a hibás dönté­seknek személyes következ­ményei is kellene, hogy le­gyenek. Milyen véleményekből született a népfront-állás­foglalás? A szólásra jelent­kezők közül sokan hasonló nézeten voltak. Felvetődött, helyes-e, hogy bizonyos párt­funkciókat csak két cikluson keresztül lehet majd betöl­teni. Ne a ciklusszám döntse el, — hangoztatták a részt­vevők —, hogy marad-e va­laki továbbra is a beosztásá­ban, hanem az. hogy eleget tesz-e feladatainak. Többen is úgy vélekedtek, hogy meg kell teremteni a tisztességes visszavonulás lehetőségét; biztosítani, hogy a pártmun­kások később visszatérhesse­nek szakmájukba. Ez a fő­városban és a megyeszékhe­lyen persze nem olyan ne­héz, mint a kisebb települé­seken. Több hozzászóló az állás­foglalás-tervezet szövegén javasolt fogalmazási módosí­tásokat. Ezek a módosítások komoly tartalmi különbsége­ket hordoznak. Javasolták például, hogy ne teljesebb demokrácia legyen megfo­galmazva a tervezetben, ha­nem teljes demokrácia. így pontosabb, határozottabb. A Hazafias Népfront fel­adatáról szóló fejezetbe ja­vasolták bevenni, hogy a népfrontnak, mint politikai tömörülésnek érdekfeltáró, érdekegyeztető. érdekvédő t funkciója is legyen. Kérik, hogy a népfront vehessen részt a célok, a döntések ki­alakításában és az ellenőr­zésben is — a 6 millió fel­nőtt képviseletében. A népfrontot érintő kérdé­seken túl olyan témákról is szóltak, amelyekben a köz­véleményt leginkább foglal­koztató napi gondok fogal­mazódnak meg. Szóvá tették, hogy a tervezet kiemelten foglalkozik a fővárosi lakás- helyzet javításával, pedig ez másutt se kis gond — Szol­nokon például kétezer igény­lőt tartanak számon pilla­natnyilag. Szóba került a kistelepülések helyzete is. Ahhoz, hogy a falvak, kis­községek me» tudják tarta­ni a népességet, nemcsak munkahelyek kellenek, ha­nem lényegesen jobb keres­kedelmi. egészségügyi ellá­tás. közlekedés, kulturálódá­si lehetőség. A népfrontbizottsági ülés résztvevői kiemelték, hogy az MSZMP állásfoglalás-ter­vezetében reális a helyzet- felmérés. és a dokumentum önkritikus. Több hozzászóló hangsúlyozta azonban, hogy ez nem elégséges, csupán ki­indulópont, a „hogyan to- vább”-ra várják a konkré­tabb, egyértelműbb felelete­ket. Az óvatosságra intések ellenére is nagy várakozás­sal tekintenek a májusi párt- értekezlet elé. Reális helyzetértékelésen alapuló fordulat „Világosan érezhető, hogy egy szakaszt le kell zárnunk és újat kell kezdenünk, amelynek felvázolására, megformálására vár egész társadalmunk. Az új irány­ba való elmozdulás nehézsé­gei érződnek a gazdaságban és a társadalomban egy­aránt. Ezt ma az emberek a következőképpen fogalmaz­zák meg: — A főmunkaidőben nincs mód a nagyobb teljesítmé­nyek elismerésére, nem csökken az áruhiány, nem változik az összeköttetések­kel és korrupcióval átszőtt elosztási rendszer és gyako­ri, hogy nem mentik fel a szakmailag alkalmatlan ve­zetőket. — Váljanak a köz valódi képviselőivé, akaratának megtestesítőivé a választott testületek. — Szocialista vívmányaink — a biztos megélhetés, a Postaforgalmis diákok országos versenye Tegnap a Megyei Művelő­dési Központban tartott eredményhirdetéssel fejező­dött be a postaforgalmi szakközépiskolások szak­mai, tanulmányi versenye. A 14. alkalommal kiírt vetélke­dő háromnapos szolnoki döntőjébe az ország 18 szak­irányú oktatási intézményé­nek összesen 800 végzős di­ákjából mindössze 25-en jut­hattak el. A rendezvény célját dr. Morvay Ferenc, a Magyar Posta központjának ügyosz­tályvezetője foglalta össze. — Ezek a gyerekek érett­ségi után a postai munkát választják hivatásuknak. Akkor 100 különböző mun­kakörbe kerülhetnek. Ne­künk elsődleges célunk an­nak tudatosítása, hogy egy olyan szolgáltató céghez ke­rülnek. ahol a szakmai is­meretek készséggé fejleszté­se lehet a kellő alap ahhoz, hogy az ügyfeleinkkel szem­ben pontos és megfelelő szol­gáltatói magatartást tanúsít­sanak. Másrészt nagyon lé­nyeges az is, hogy a tehet­séggondozás révén a későbbi vezetőkiválasztást is előse­gítsük. A verseny egyik fő díja az, hogy az első 10 he­lyezett gyakorlatilag felvéte­li nélkül kerülhet be a Győ­ri Távközlési és Műszaki Fő­iskolára. Zsidai Emilnek, a verseny­nek otthont adó szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- iskola igazgatójának a ver­seny szinte minden pillana­tában volt tennivalója. — 1987 szeptembere óta készül­tünk a verseny megrendezé­sére. Ezt a jogot — gondo­lom — azzal nyerhettük el, hogy rendszeresen részt ve­szünk az országos szakta­nácsadói szolgálatban, jók az iskolánkban az oktatás sze­mélyi és tárgyi feltételei, de jól szerepeltünk a korábbi tanulmányi vetélkedőkön is. A verseny 3000 forinttal és tárgyjutalommal járó első díját a budapesti Sőrés Ág­nes nyerte. A legjobb Szol­nok megyei versenyző — Szabó Mónika — a megyei tanács különdíját vehette át. Sz. P. munkához való jog, a térí­tésmentes egészségügyi el­látás síb. — egyre kótesebb értékűek. Közben hiányt is, pazarlást is egyaránt tapasz­talunk” — idézhetjük a KISZ megyei bizottsága tag­jainak véleményét. A vélemények persze kér­déseket vetnek föl, amelyek megválaszolása egy belső re­formot hozó fordulattól vár­ható, amely csak reális hely­zetértékelésen alapulhat. A gazdaság vagy a társa­dalom, ha úgy tetszik, a gaz­daság vagy a politika, a gaz­daság és az ideológia — me­lyik hogyan hat még ma is erőteljesebben a másikra, s ez milyen következmények­kel jár? A vitázó fiatalok jószeré­vel maguk sem tudtak e kérdésben egyetértésre jut­ni, hiszen ha egyikük azt mondta, hogy bajainkra megoldást a gazdaságban (az alapban) kell találni, mási­kuk azonnal úgy érvelt; rendben van. ám az intéz­ményrendszer (a felépít­mény) ne legyen gátja a gaz­daságnak! S aztán mindjárt azt említette a harmadik hozzászóló, hogy a gazdaság és az ideológia viszonya is tisztázandó, mégpedig azért, mert ideo’ógiai munkánk hi­ányosságai a reformot aka­dályozhatják! Mit kezdjünk például az olyan fogalmak­kal, mint a kizsákmányolás; ha egy kemping- és penzió- tulaidonosnak akár harminc alkalmazottja is lehet? Vagy a magántőkével és a magán- tulajdonnal? Érezhető, hogy nem eldöntött társadalmunk­ban: a magántevékenység szerves része-e a magyar gazdaságnak vagy csupán pillanatnyi helyzetünkben engedünk a korábbinál* na­gyobb teret működésének? Mielőtt a KISIZ-esek ked­di vitájának fontosabb pont­jait tovább elemeznénk, szolgáljunk egy rövidke be­számolóval amelyet Szum- czak Judittól, a KISZ me­gyei bizottsága titkárától hallottunk. Tehetjük ezt an­nál inkább, mert a fiatalok között hetek óta folyó vita­sorozat — a Miiven szoci­alizmust építsünk? — nagy­iából ugyanazon kérdések köré csoportosítható, ame­lyek a pártértekezlet állás­foglalás-tervezetében is ol­vashatók. A fiatalok kíváncsiak pél­dául arra: hogyan kellene érvényesülnie napjaink gya­korlatában a demokratikus centralizmusnak, mint a döntések végrehajtásában legfontosabb alapelvünknek? Egészen pontosan az a kér­dés; meddig terjedjen a de­mokrácia és honnan kezdőd­jék a centralizmus? Hogyan érvényesülhet mindez az oly sokat emlegetett állampol­gári- önállóság, kezdeménye­zőkészség valódi megjelené­sekor? Többet szeretnének tudni, tapasztalni fiataljaink az MSZMP életéről is, arról, hogyan születnek a pártbeli döntések. Úgy vélik a KISZ-esek, hogy a pártkonferencia ál­lásfoglalás-tervezetének meg­vitatására oly rövid az idő, hogy ez az érdemi vitát igen nehézzé teszi! Erről pedig az jutott eszébe az egyik hozzá­szólónak hogy gyakran em­legetett társadalmi vitáink valójában nem azok, inkább „tudjuk be, pipáljuk ki” na­pirendi pontjai valamilyen összejövetelnek, értekezlet­nek. A tanácskozáson úgy vélték, sértő az állásfoglalás­tervezetben leírt „segítés” kifejezés. Egészen egyszerű­en: a fiatalok vezetővé válá­sát nem segíteni, hanem le­hetővé kell tenni! — hangoz­tatták. Felvetődött általában a vezetőkbe, majd szűkebb ér­telemben az országot irányí­tó pártba vetett bizalom kér­dése. A fiatalok úgy tapasz­talják, hogy az alkalmatlan­ságukat bizonyított vezetők ritkán kerülnek „alacso­nyabb polcra”, inkább csak székeiket cserélgetik. Pedig — állították — a vezetői fe­lelősséghez. a vezetők fele­lősségéhez szorosan hozzá­tartozik a felelősség vállalá­sa és viselése is! Társadal­munk mostani gyakorlatát ismerve éppen ezért értenek egyet a fiatalok az állásfog­lalás-tervezetnek azzal a ja­vaslatával, amely csak két cikluson keresztül engedé­lyezné a pártbeli tisztségek betöltését. Ugyanakkor nyíl­tan kimondják azt is, hogy az országos pártértekezjet hitelét azok az előremutató változások adhatják meg, amelyek egyszersmind meg­teremthetik továbblépésünk lehetőségeit. A népfront részt kér a döntések és a feladatok előkészítéséből Bővítik az ABC-t

Next

/
Thumbnails
Contents