Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 9. SxcruJípciJU jejj'jZAJ' Jk hét Hordaléka Hát a negyedik parancsolat... Szabad-e a hétvége? Kedden akivel csak találkoztam, évőd- ve vagy mérgelődve másról se szólt, csak egyről. Volt, aki orrom alá tartotta az újságot is: nézzem már, egész oldal se volt elég a kitüntetettek névsorára, maradt belőle másnapra is. A megjegyzések persze megoszlottak. Volt, aki hümmögve, inkább magától, mint tőlem kérdezve azt mondta: mégse dolgozunk mi olyan rosz- szul, ha ennyi medáliát ki lehet osztani egy-egy nagy ünnepen a munkában élenjáróknak. Volt, aki egyenesen azt mondta: ő tudta mindig, környezetében, munkahelyében tapasztalta évtizedek óta, hogy vannak becsületes, igyekvő, munkaszerető emberek. Ez a mostani kitüntetéssorozat is erről ad bizonyságot. Ha nem lennének, nem kapták volna a díjakat, érdemrendeket, kitüntetéseket. Volt aztán olyan is, aki másfelől közelítette a témát. Ugyan mondjam már, hogyan lehet, hogy rengeteg anyagi nehézségeink közepette kitüntetésekre voltak millióink? Lépten nyomon mást se hallunk, mint azt, hogy takarékoskodni kell, nem futja a pénzünk a jogos-okos fejlesztésekre se, s itt van: mintha szórták volna a pénzt, a pénzünket! S még aznap találkoztam egy asszonynyal, aki könnyes szemmel újságolta: az ő férje is ott van az újságban, a kitüntetettek névsorában. Olyan boldogság az az ő családjuknak, hogy szinte hinni se akarják. Az idén négy évtizedes munka után nyugdíjba vonul a férje, meg is érdemli már a pihenést, hisz rengeteget dolgozott, tanult, társadalmi munkát vállalt. Akkor határoztam el, hogy mint máskor, nem tépem el a hét hordalékainak nevezett noteszlapjaimat. S anélkül, hogy bárkinek igazat adnék, közreadom. Tulajdonképpen nem is tudnék bíráskodni. Talán minden véleményben volt igazság... Csütörtökön telefonált egy családanya. Azért írom így, mert csak ezzel a szóval mutatkozott be a vonal túlsó végén. Hogy ő egy családanya, s csak azt szeretné megkérdezni, hallottam-e már nikotinbetegségről? Azt hittem, nem hallok jól (ugyanis nagy önmegtartóztatásomban már majdnem betegnek éreztem magam...) s akkor elmondta, miért a kérdés. Évtizedek óta szenved az alkoholtól, mármint attól, hogy a férje egyre sűrűbben néz a pohár fenekére. Míg fiatalabbak voltak, valahogy le tudta beszélni, hivatkozhatott a gyerekekre, az iskoláztatásukra, a későn megkoplalt ház berendezésére. Hanem, mióta a gyerekeik fölnőttek, s a házban az utolsónak megvásárolt bútordarab se a mai divat már — nos, azóta a férje iszik. Próbálkozott otthon, a gyerekek, a felnőtt okos gyerekeik segítségével a lelkére beszélni, s nem szégyelli, volt emiatt a munkahelyén is már nem egyszer. Sajnos, egy elvonókúra után is ott vannak, ahol voltak. Ráadásul a múltkorában valahol, valamilyen intézményben kioktatásnak vélte, amint elmagyarázták neki, hogy a férje tulajdonképpen beteg, alkoholbeteg. Hát ezért jutott eszébe a dohányzásmentes világnapon: a nikotinbetegek egészségének védelme után, vajon eszébe jut-e valakinek, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer miért ne lehetne alkoholmentes napot is szervezni? Mondjuk, „csak” országra, nem világra szólót? ö elgondolta azt is, hogy akkor még perselyezni se kellene. Csak ezen az egy napon az alkoholisták tennék le a családi asztalra azt a pénzt, amit máskor egy belefeledkezett estén, éjszakán a kocsmában hagynak. Nem tartottam az ötletet megvalósítha- tatlannak. S el is gondolkoztam: vajon hány szegély „családanya” örülne a kezdeményezésnek? Pénteken láttam egy boldog emberpárt. Az idős férfi kisfiút vezetett, a nő szemüveges kislány kezét szorította. Vidáman mentek, a nő korát meghazudtolva vállára vette máskor oly szolidan kezébefogott táskáját, a másik kezében aranyeső pompázott a délutáni napsütésben. Nem tudom, az aranyeső ragyogott szebben, vagy a nagymama arca volt felhőtlenebb. Erről rögtön eszembe jutott, hány fiatalasszony volt aggodalmas egész héten. Érthető. A gyerek otthon vagy az utcán, hiszen tavaszi szünet van. Ez az iskolásszülők legnehezebb szünideje. Télen, a karácsonyi ünnepek között az otthon biztonságában valahogy egyszerűbben telnek el az iskolai szünnapok. Nyáron valamiféle szervezett programba igencsak sok gyerek „belefér”, vagy úttörőtáborba megy, vagy nagyszülőkhöz utazik, vagy együtt üdül a szülőkkel, s utána kicsit enyhébben telnek a napok. Ilyenkor tavaszi szünet idején se ez, se az. Ráadásul az idő kinyílt, egyszerűen nem lehet egy gyerekre rázárni a lakásajtót, arra kényszeríteni, hogy ablakból nézze, mint süt a Nap. Sok családban ilyenkor madzagolják a lakáskulcsot, s akasztják a gyerek nyakába. Nem a legjobb megoldás, ezt mindenki tudja. Ha nincs más, mégis célszerű. Azazhogy van, mint a példám is bizonyítja. Ha a szülő olyan szerencsés, hogy egy településen lakik egyik vagy jobb esetben mindkét nagyszülővel, s a nagyszülők már nyugdíjasok. Ilyenkor boldog a gyerek, örül a nagyszülő, s nyugodtan dolgozik a szülő. Jó helyen van a gyereke, s még a saját szülei magányosságát is oldja a tavaszi szünet. Csakhogy ez az öröm egyre ritkább. Úgy hozta a sorsunk, hogy a kis hazában is sok helyen vagyunk otthon. Ha közeli faluban él a nagyszülő; semmi gond, pár napra odautazik a gyerek. Ám, a távolság sokszor legyőzhetetlen, — például úgy, hogy nincs pénz útiköltségre. Vagy úgy, hogy egyre szerényebb anyagi és egészségi helyzete miatt a nagymama nem, vagy nagyon nehezen vállalkozik. Arról már ne is szóljak, hogy hány meg hány olyan nagymamát ismerek aki épp úgy rohan munkába tavaszi szünet idején is, mint családos gyerekei. Kicsit irigykedve néztem hát pénteken a vidám emberpárt, a két unokával. Aztán föl is vidul- tam: hiszen szombat következik, együtt lehet a tavaszi szünet végeztével a család! Hosszú évekkel ezelőtt, amikor hazánkban a munkahelyek egy részénél bevezették a szabad szombatot — ha jól emlékszem, a legtöbb bejáró munkást foglalkoztató építőiparban intézkedtek így először —, mindenki felhőtlenül örült. Végre egy igazán humánus szociális jellegű vívmány: két teljes nap munka nélkül! Munka nélkül? Az elképzelések jól hangzottak: több időnk marad önművelődésre, sportolásra, gyermeknevelésre, honismeretbővítésre, világjárásra, családi és baráti látogatásokra — önmagunk regenerálására, feiltöltésére, épülésére. A hetvenes évek elején, a szabad szombat beveVáitozott zetésének első lépcsője tájékán (kezdetben csak minden második szombat volt szabad) sokan így is terveztek. A péntek délutántól hétfő reggelig tartó hétvégék eleinte tartalmasabbak voltak. sokan mozdultak ki otthonról. z életvitel Aztán hirtelen emelkedni kezdtek az utazási költségek, később a szolgáltatási díjak az éttermi és élelmiszerárak, a színház- és mozijegyek meg a könyvek ellenértékei is. A tévéelőfizetési díj viszont alig nőtt. És „csodák csodája”. mi történt? Lassan elmaradoztak a közös kirándulások. a család kulturális beruházásai visszaszorultak (tisztelet a kivételeknek). — A gyerekek lassanként hozzászoktak — a műsoridő növekedésével párhuzamosan —, hogv, szinte szombat reggeltől vasárnap estig a képernyő előtt gubbasszanak. Megjelenít később a videó is, Reggel Már kora reggel nagy a nyüzsgés a szolnoki piacon. Ez a legerősebb nap mostanában, ilyenkor kulminál a forgalom. Gombás Jánosné az egyik legrégebbi elárusító itt: — Már vagy tizenöt éve árulok ezen a placcon — mondja. — Hoztam Tisza- földvárról egy kis almát, miegymást. Érdemes megvenni, húszért odaadnám kilóját. — Köszönöm, de nem vásárló vagyok — szabadkozom — milyen a forgalma? — Meglehetős. Ez a legerősebb nap egész héten. Amikor még nem volt szabad szombat, úgymond röpült a piac. Hogy bevezették a csütörtöki bevásárlónapot, mi is későbben zárunk olyankor, de ide alig jut el vevő. Azok is egyre kisebb tételeket vásárolnak, csak a legszükségesebbeket mindenből. Jeles női névnapok tájékán érdemes fölkeresni a virágárusokat is. A standok sorában az első, a helyi piac egyik alapító tagjáé, aki kezdettől itt működik viszonteladóként. Szentesi Tibor bácsi és a felesége meséli: így a kevésbé élvezetes műsorok helyett akár a kedvenc felvételeket is nézhetik vagy elektromos játékokkal szórakozhatnak immár a mi kis utódaink. ,.Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Ürnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot ne tégy azon... Mert hat napon teremté az Ür az eget és a földet, a hetedik napon megnyugovék. Azért megáldd az Ür a szombat napját és megszentelé azt.” (Jahve Tízparancsolatából.) piacon — Ma is liajnali kettőkor keltünk; irány Budapest, aztán vissza, itt szétpakoltunk, megittuk a sokadik kávénkat, és elkezdtünk árulni. Előbb persze kifizettük a helypénzt, cserepenként. vödrönként. .. Emlékszem. 1951-ben még 12—14 forintba került a szekfű szálja. Ma például harmincért viszik. Finom, sőt ínycsiklandó illatok vonzanak a hurka- és kolbászsütőhöz. — Bizony, itt is kisebb adagokat kérnek mostanában az emberek, mint tavaly mondják a vevők éhségét csillapító, idős asszonyok odabent. — Régebben 60—80 kiló kolbász is elfogyott egy nap; mostanában 15—20-nál elfogjalak a kuncsaftok. Hal is csak szálkás van, keszeg, persze nem viszik. „A munkaidőt hetenként öt napra kell beosztani úgy, hogy a heti pihenőnapon felül hetenként szabadnapot kell biztosítani.” „ ... lakossági ellátást és szolgáltatást végző munkáltatók esetén munkaviszonyra vonatkozó szabály . .. eltérően is rendelkezhet, hetenként egynél több szabadnapot is biztoTiszafái kenyér Karcagról f A Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat karcagi kenyérgyárában az egy- és kétkilogrammos fehér és Tisza- táj kenyereken kívül még kétkilogrammos félbarna kenyeret és húszféle péksüteményt sütnek. Naponta 9 tonna kenyeret és 40 ezer kiflit, rétest, kalácsot és más péksüteményt szállítanak a helybeli boltokba és a környező településekre. A berendezések és a gyártási technológia korszerűségét jelzi, hogy a fehér kenyér a dagasztás megkezdésétől számított egy óra múlva már ki is sül. Az itt készült termékekkel a vásárlók is elégedettek. Felvételeink az egyik délutános műszak első munkaórájáról készültek. (Fotó: D. G.) síthat." (A Munka Törvény- könyve, Budapest, 1987) A megyeszékhely Centrum áruházában éppen Nagy Sándorné volt az üzlet ügyeletes vezetője aznap, amikor riportkörutamra indultam. Gyorsmérleget kértem tőle a szombati vásárlásokról. Eltérő vélemények — Minálunk ilyenkor kilenc, fél tíz körül indul be a forgalom, pedig kilenctől tizenhárom óráig vagyunk nyitva. Hétköznap nyolc-ki- lencszázezer, szombatonként öt-hatszázezer forint körül alakul a forgalom. Ez persze attól is függ, hogy mennyi fontos közszükségleti cikk van éppen hiánylistán. Most például nincs gyerekfehérnemű. sokkal kevesebb fogy az alaposan megdrágult gyerekcipőkből és -ruhákból a tavalyinál. Pedig törekszünk olcsóbb árukból is divatcikkeket rendelni. . . — Ha már itt tartunk, a zöldmintás Centrum-tányérból mikor lesz kapható a mély? Hetek óta keresem... — Rövidesen érkezik, már mások is reklamálták. Még- azt szeretném hozzátenni, hogy ezeken a szombatokon csak fél műszak dolgozik itt. Mindenkire kéthetenként kerül sor az alkalmazottaink közül, szombati szabadnapokat csak így tudunk kiadni. „A dolgozók rendes pihenőideje általában a héti Pihenőnap (vasárnap), a hetenkénti szabadnap (szombat), valamint az évenkénti munkaszüneti napok (ünnepek). Az e napokon végzendő túlmunkáról a dolgozót lehetőleg egy nappal, a kisgyermekes anyát minden esetben két nappal előbb kell értesíteni.” (Részlet egy kollektív szerződésből.) Rögtönzött közvéleménykutatás a „Mivei tölti ön a szombatjait?” kérdésre. Taxisofőr: — Minden második hétvégén dolgozom, a többin pihenek, horgászom, udvarolok, meglátogatom a kislányomat és elsörözgetek a haverokkal. Tanácsi dolgozó: — Meglátogatjuk a családdal anyámékat vagy más rokonokat, ha nincs valami olyan rendezvény, ami a munkámhoz kapcsolódik. Mostanában viszont éjjelnappal egy szakkönyvön dolgozom otthon... Gépírónő: — Takarítok, főzök, mosok, vasalok otthon, hacsak nem utazunk el a hatvan kilométerre levő, bérelt szőlőnkbe dolgozni. Aztán ott a két gyerek, velük is kell foglalkozni. Pártmunkás: — Ha nincs hideg, minden szabad időmet a hobbikertemben töltöm. De, hogy mikor vagyok szabad, azt csak aznap tudom meg mindig. Üzletkötő: — Ilyenkor vannak otthon az emberek, járom hát a lakásokat sorra; ha kell, még vasárnap is. Amikor együtt van a család, könnyebb ta- lálrfl köztük valakit, aki meggyőzhető, hogy nekik pont hő- és hangszigetelő spalettára van szükségük... Távközlési mérnök: — Hacsak nincs valami sürgős fordítói munkám, az időjárástól függően elmegyünk a két gyerekkel meg az asszonnyal kirándulni, játszani a parkba, vagy a rokonokhoz utazunk vidékre. Hát így... Gyári munkásnő: — Hetenként egy estére beülök a bárba, aztán... Kell egy kis keresetkiegészítés, egyedül nevelem a kisfiam! E sorok írója: — Dolgozom, utazom, segítek otthon, megyek a szabadba. a lányomhoz, olvasok, írok és azon gondolkodom: hogyan lehetne optimálisait eltölteni a szabad szombatot? Tárkony! Ferens
