Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

Nemzetközi körkép 1988. ÁPRILIS 30. Politikai tájkép csata után Itt még mosolyogva fogadja hívei szerencsekívánatait Andre Lajoinie, az FKP elnökjeiöltje a párizsi Le Bourget kerület­ben tartott választási nagygyűlésen. Ez a mosoly a vasárnapi választási eredmények nyilvánosságra hozatala után aligha ismétlődött meg. (MTI-fotó) A francia elnökválasztás első fordulójából a várako­zásnak megfelelően Fran­cois Mitterrand elnök és Jacques Chirac miniszterel­nök került a döntő második fordulóba, amit május 8-án tartanak. E várakozásnak megfelelő eredményen túj azonban az első forduló eredményei el­képesztően átrajzolták a politikai tájképet. Mitterrand nagyjából hozta formáját és végső győzelmének az el­ső forduló után már csak az aránya kérdéses. A jobb­oldali két nagy tábora, a neo-gauelle-ista RPR és a centrista UDF visszaesett az 1986-os nemzetgyűlési vá­lasztásokhoz képest és együttvéve csak 36 százalé­kot tudott adni két versen­gő pályázójának, Chiracnak és Barrenak. Akik átpártol­tak tőlük két évi kormány­zásuk után, azok a szélső- jobboldali Le Penre szavaz­tak. Le Pen sikere minden várakozást felülmúlt, párt­ja 1986-os eredményét 50 százalékkal megtetézte, 14,44 százalékot ért el és nagy­ságrendileg megközelítette a klasszikus jobboldal két tekintélyes jelöltjét. Ennek a kiugró sikernek az árnyé­ka és részben magyarázata: a baloldalon összeomlott a kommunista szavazat, amely idén már 7 százalék alá süllyedt. Az elnökválasztás első fordulója a következő re­kordokat hozta: az FKP a párt alapítása (1920) óta nem szerepelt még ilyen gyengén országos erőpróbán, a klasz- szikus jobboldal részaránya az V. köztársaság 30 éve alatt nem csökkent még ilyen kicsire és szélsőjobbol­dali politikus vagy párt a háború óta nem ért el még ilyen eredményt Franciaor­szágban — 14,4 százalékot. Am tegyük hozzá, egyetlen más nyugati polgári demok­ráciában sem. Ami április 24-én történt, annak teljes horderejét még nem is tudták felmérni sem a politikusok, sem a megfi­gyelők az első forduló utáni lázas éjszakán. Már az első órákban sokan igazat adtak viszont a diadalmámorban úszó Le Pennek, hogy „poli­tikai földrengés” történt. A jobboldal, amely már De Gaulle idején is két vetélke­dő politikai családban élt együtt, most három részre robbant. A demagóg, fajgyű­lölő Le Pen Nemzeti Frontja négy év alatt szinte a sem­miből lett a jobboldali egyenrangú alkotóeleme, az 1988-as elnökválasztás dön- tőbírája. A választási tér­kép mutatja meg teljes mélységében Le Pen áttöré­sének arányait. Franciaor­szág második városában, Marsejlle-ben Le Pen szerezte a legtöbb szavazatot, közel 30 százalékot, Nizzában szin­tén. Megyék egész sorában megelőzte Barre-t, aki két hónapja még az elnökségre is esélyes volt. A jövő évi helyhatósági választásokon a Nemzeti Front politikusai készülnek bevonulni számos nagyváros polgármesteri hivatalába. Beleharaptak Párizs vörös övezetébe és Elzászba. A jobboldal vezetői láza­san próbálják egyesíteni szétszórt erőiket, de nem sok reménnyel, Chirac, Barre és Le Pen szvazatai együtte­sen is alig haladják meg az 50 százalékot, márpedig a jobboldalon sohasem műkö­dött tökéletesen a szavazók második fordulós átáramlá- sa az erősebbik jelölt olda­lára. Chirac harapófogóba került a második forduló előtt. A Nemzeti Front sza­vazói nélkül nem győzhet. Hajlamos is gesztusokat tenni a válság áldozataiból verbuválódott, alacsony tu­dati fokú, elkeseredett vá­lasztó rétegnek, de nyílt együttműködést nem vállal­hat, mert ezzel eltaszítaná magától a demokratikus kö­zéppártok szavazóit. Barre és hívei támogatják Chira- cot, de mindjárt az első for­duló csalódásának perceiben figyelmeztették, hogy nem hagyják engedményeket ten­ni Le Pen fajgyűlölő ideo­lógiájának. Van olyan vélemény is, hogy nemcsak a jobboldal, hanem a francia társadalom egész politikai szövete sza­kadt három darabra vasár­nap. A hagyományos, nagy pártok jelöltjei a választók egy-egy harmadát tudhatják csak maguk mögött. Az utolsó harmad a csalódottak, kiábrándultak. tiltakozók tízmilliója, akik a Nemzeti Front, az FKP, a környezet- védők és a balos jelöltek mögé álltak. Ez a tízmillió — némi leegyszerűsítéssel tiltakozó — szavazat sze­rintük arra utal, hogy a francia politika eddigi sze- kezete elavult és recseg-ro- pog a lassan két évtizede tartó válság súlya alatt. A csalódottak nagy része ma egy demagóg jobboldali uszító karjaiba vetette ma­gát — és nagy kérdés, mi­kor, hogyan tudnak erre reagálni a régi pártok. A párizsi tőzsde minden­esetre megrettent az ered­ménytől: a részvények átla­gos árfolyama három szá­zalékot esett hétfőn délig. Csendes folyamat Kínában Eltűnő szobrok és jelszavak Kínában csendben és fo­kozatosan folyik az ötvenes és a hatvanas évek személyi kultusza maradványainak eltávolítása. A minap kínai munkások szinte észrevétle­nül távolították el Mao Ce- tung egy tízméteres és egy kisebb szobrát a Peking egyetem területéről. A Peking egyetem »illeté­kesének hivatalos indoklá­sa szerint a szobrokat azért kellett eltávolítani, mert „túlságosan hosszú idő óta voltak a helyükön, nagyon piszkosak, sőt a környezetre nézve veszélyesek voltak’. A jelenség igazi okát azon­ban valószínűleg az a diák fogalmazta meg, aki kijelen­tette, hogy a szobrok eltávo­lítása helyes és időszerű, mert a maocetungi korszak- végét jelzi Kínában. Tavaly decemberben egyébként robbantással távolították el Mao Ce-tung egy szobrát, a pekingi tanárképző egyetem­ről, hogy úgymond, helyet csináljanak egy épülő könyvtár részére. Más jelei is vannak a kínai fővárosban a maoce­tungi időszak öröksége fel­számolásának. Csaknem tel­jesen eltűntek a „kulturális forradalomból” visszama­radt utcai jelmondatok, s helyüket kereskedelmi hir­detések, közlekedési taná­csok foglalták el. A napok­ban fejezték be például an­nak a jelmondatnak az el­távolítását, amely félméteres írásjelekkel éltette a mar­xizmus—lenini zmüst és a maocetungi eszméket. A szobrok és a jelszavak eltávolításával egyidejűleg újból tophatók a pekingi magán-üzletekben a szem­mel láthatóan frissen gyár­tott Mao-jelvények, sőt egyes helyeken 30 jüanos áron ajánlanak kisméretű, porcelánból, vagy kerámiá­ból készült Mao-mellszob- rofcat a ritkaságokat kedvelő külföldi turistáknak. Aki pe­dig netán a „kulturális for­radalom” politikai irodal­mában érdekelt, tíz—húsz jüanért megvásárolhatja a néhai elnök idézeteinek ma már valóban ritkaságszám­ba menő kis piros kötetét. Éliás Béla Eredmények és torzulások Szövetkezetek születése Egészségügyi dolgozók szövetkezetét alakítottak Rigá­ban, Lettország fővárosában. Szakorvosi konzultáció vagy például diagnózis megállapítása végett elég telefonon fel­hívni a közösséget, a kért szakorvos, ápolónő, gyógytornász stb. „házhoz” jön. Az orvosok valamennyien állami gyógy- intézmények alkalmazottjai, szabadidejükben dolgoznak a szövetkezetnél. A munkaközösség nem helyettesíti a mentő- szolgálatot, amelyhez súlyos esetekben — például szívro­ham, baleset fordulnak a rászorulók. A szövetkezet orvosai nem helyettesíthetik a körzeti orvost sem, továbbra is az ő joga, hogy szükség esetén a beteget táppénzes állományba vegye. A képen: népszerű a szövetkezet babamasszázs szol­gáltatása. A szovjet városokban egy­re inkább polgár jogot nyer a magántevékenység rövi­dítése, az ITD a cégtáblá­kon, reklámokon. Egy éve, tavaly május 1-jén lépett életbe a maszek munkáról szóló törvény, s december­re már 9 ezer kisszövetke­zetben 90 ezren dolgoztak. Köznapi nyelven maszek- nek hvíjáik őket, bár ez nem egészen pontos kifejezés, mert a Szovjetunióban nincs magántulajdon, tehát a szó teljes értelmében maszek sincs. De a lényeg nem a szavaikban rejlik. A maszek — amint meg­kapta a törvényes lehetősé­get a munkára, a vállalko­zásra — gyorsan rájött, hogy egyedül vagy családjával nem sokra megy. így előny­ben részesítette az állami vállalatok vagy szervezetek — mint például a fogyasz­tási szövetkezeti szövetség —• égisze alatt és segítségé­vel létrejövő szövetkezést más magánvállalkozókkal. Eleinte úgy gondolták, hogy a magántevékenység mindenekelőtt a nyugdíjaso­kat, a háziasszonyokat, diá­kokat, vagyis a szabad mun­kaerőt vonja majd be a ter­melésbe. Az új kisszövet­kezet] mozgalomba azonban az állami szektorból egyre több munkás és alkalmazott jött és dolgozott másodállás­ban este, szabadnapokon vagy szabadsága alatt, számarányuk meghaladja a szövetkezeti létszám hatvan százalékát. Különleges és egyelőre még- számításon kívül hagyott te­rület — a mezőgazdaság, főként a hústermelés, az amolyan minikolhoz szerű tömörülés. Ma még egyedi eseteikről van szó, de a jelek szerint ez a jövőben kiemelt helyet top majd. Minden­esetre Ivan Kuhar, az egyik Moszkva környéki kolhoz 'és egyben a kolhozok országos szövetségének elnöke sze­rint „ma minden lehetséges, közte az ITD, vagyis ma- gánmunfca a földön. Miért ■is ne? Ma terjed a vállal­kozás és a családi kezelésű állattartás. A szövetkezés formái a legváratlanabbak is lehetnek. Az a fő, hogy az ember helyzetének, sorsá­nak. esélyeinek gazdája le­gyen.’” Az új szövetkezeti mozga­lom sok gondot és nehézsé­get is felvet. Vannak kézzel­fogható eredmények, de vannak kedvezőtlen torzu­lások is. Egyes kisszövetke­zeteknél az áruhiányt ki­használva harácsolási törek­vések mutatkoznak, akad példa a spekulációra, a visz- szaélésre is. önkényesen fel­srófolják az árakat, mindez elégedetlenéget kelt a la­kosságban. Ugyanakkor szá­mos adminisztratív, jogi és lélektani akadály fékezi még e mozgalom fejlődését. A szovjet vezetés teljesen egyértelműen foglalt állást a kérdésben. Az SZKP köz­ponti bizottsága februári ülésén megállapította, hogy a kisszövetkezetek és a ma- gánmunka terjedésével tu­lajdonképpen új alapokon formálódik a szocialista nép­gazdaság szövetkezeti szek­tora. Nyugodtan és tárgy­szerűen kell tapasztalatokat szerezni, a negatív jelensége­ket kiszűrni. Lev Voszkreszenszkij APN—MTI—Press Mostanában minden napos kép Peruban az utcai tünte­tés. Képünk Limában készült, ahol a perui munkások ezrei tüntetnek a magas infláció miatt. Peruban az elmúlt bárom hónapban több mint 50 százalékot ért el az infláció. A ké­pen látható tüntetők általános sztrájkra szólítanak fel. (MTI-fotó) A korszerű KGST-ért Minőségileg új, magasabb szintre kell emelni az együtt­működést a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának keretében. A szocialista or­szágok sokoldalú gazdasági együttműködését korszerű­síteni kell, ahhoz, hogy a KGST meg tudjon felelni a kor követelményeinek. A szervezetben folyó átalakulás­ról nyilatkozott Kádár Bé­lán é, a KGST titkárának magyar helyettese Moszkvá- bab az MTI tudósítójának. A KGST tavaly ősszel megtartott 43., rendkívüli ülésszakán elhangzottak rá­világítottak arra, hogy az együttműködés jelenlegi for­mája nem kielégítő, növelni kell az operativitást, a mun­ka minőségi fejlesztésének gyorsulnia kell, hiszen or­szágaink ma hátrányban vannak a nemzetközi szint­hez mérten. A tagországok a nyolcvanas évek közepén fel­ismerték, s fő vonalaiban pontosan felvázolták azt az utat, amelyet bejárva kö­zelebb juthatunk a kívánt célhoz — mondta Kádár Béláné. — A gazdasági in­tegráció fejlesztésének köz­ponti elemévé vált a mű­szaki haladás problematiká­ja. Ezt tükrözte a tagorszá­gok 2000-ig szóló komplex programja, amely öt fő irányt és 93 konkrét prog­ramot jelölt ki a műszaki fejlesztés érdekében. Hatékonyabb szervezeti formákat Az októberi ülésszak fel­adatul tűzte ki azt is, hogy az együttműködés megjelölt fő irányainak megfelelően alakítsák át a szervezeti ke­reteket is. Ennek célja, hogy az együttműködés mindhá­rom szintjéhez — kormány­közi, ágazati és vállalati — hatékonnyá tegyék a szer­vezeti formákat. A KGST bizottságainak az a felada­tuk, hogy kidolgozzák a stratégiai koncepciókat, elő­készítsék a kormányközi egyezményeket, az ágazatkö­zi megállapodásokat. A tagországok gazdaság­politikájának összehangolá­sában a fő eszköz a tervek koordinációja. A tervdoku­mentáció célját, annak fő témáit öt évenként az ülés­szak határozza meg — mondta a magyar titkárhe­lyettes. Az 1949-ben létrehozott KGST mechanizmusa, a struktúra tökéletlensége fé­kezi a kijelölt célok elérését. A 43. ülésszak konkrét programot és feladatokat adott a gazdasági, jogi, pénzügyi mechanizmus fej­lesztésére. A szervezeti átalakulás hosszú folyamat, nem le­het végrehajtani egycsapás- ra— folytatta Kádár Bé­láné. — Csak több szakasz­ban hajtható végre például az árképzés rendszerének, a valutameehandzmusnak, a külgazdasági kapcsolatok rendszerének vagy a terve­zési együttműködésnek a k őrs zerűs í tése. Fontos új eleme az együtt­működésnek a vállalatok kö­zötti közvetlen kapcsolatok körének kiszélesítése. Ez egyfelől szabadabbá teszi az árumozgást, másfelől ru­galmasabb árképzésre te­remt lehetőséget. Előtérben a funkcionális irányítás A továbbiakban a titkár­helyettes arról beszélt, hogy eddig az uralkodó szemlélet az ágazati volt, de napjaink­ban az együttműködésben egyre inkább előtérbe kerül a funkcionális irányítás szükségessége. Ezt minde­nekelőtt az egyes tagorszá­gokban végbemenő belső fo­lyamatok eredményezték. A 43. ülésszak 19 ágazati szervet megszüntetett, s az ott elfogadott döntés értel­mében egyhanmaddal csök­kennek a bizottságok. Nem csupán számszerű csökken­tésről van szó, hanem a fel­adatok újragondolásáról, a bizottsági munkaköröknek az új igényekhez való iga­zításáról. Ennek megfelelően alakul át magának az apparátus­nak, a KGST Titkárságának a szervezete és munkája is. Az ülésszak megjelölte azo­kat a területeket, amelyeken lényegesen többet vár a Titkárságtól. Elmélyültebb, sokrétűbb közgazdasági elemző munkára van szük­ség, s erre alapozva kell ja­vítani a prognózisokat, a gazdasági folyamatok várha­tó hatásának előrejelzését. Aihhoz, hogy a KGST a vi­lággazdaságban mind gyor­sabban találja meg a helyét, szerepét, tökéletessé kell tenni a világgazdasági fo­lyamatok összehasonlító elemzését. A Titkárság fel­adata továbbá konkrét fej­lesztési javaslatokat is ki­dolgozni. Mindent egybevetve, a KGST szervezetének, de el­sősorban a szervezeten be­lül folyó munkának részben tükröznie kell a tagorszá­gokban kibontakozó belső folyamatokat, részben pedig segítenie is kell azok kibon­takoztatását, s e folyama­tok serkentő hatását érvé­nyesítenie kell a sokoldalú együttműködés mind több területén — fejezte be a be­szélgetést Kádár Béláné, a KGST titkárának magyar helyettese. összeállította: Majnái József

Next

/
Thumbnails
Contents