Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
1988. ÁPRILIS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sorsunkért közös a felelősség Beszélgetés pártértekezleti küldöttekkel igazítás igényével tekint az országos párténteikezlet elé — azzal a tudattal, hogy résztvevői, felelősei vagyunk sorsunk alakításának. Ügy vélem, a párttagság jogosan igényli, hogy felnőtt módon kezeljék a politikában. Nyílt, őszinte informálást vár a központi szervektől a döntések előkészítésének időszakában. A politika melletti kiállása csak így várható el, csak így lehet eredményes. Idő és a pártonkivüliek véleményének ismerete is szükséges ahhoz, hogy a „visszainformálás” reális képet mutasson, következésképpen életszerű szemlélettel rendelkezzenek a vezetők. Egyszóval az idő és a tájékozottság nélkülözhetetlen. Megfelelő érvelési anyag nélkül nem tudnak kiállni a párttagok a határozatok mellett. A pártértekezleten szólnék arról is, hogy helyesnek tartom az alkotó politikai vita gyakorlatát, de kérdés az; meddig nem tekinthető frakciónak a kisebbség, meddig lehet elmenni a gyakorlatban. Ez még nincs pontosan kimunkálva. Szerintem is nélkülözhetetlenül fontos az eszmei-poll t i kai -cselekvési egység. Ennek feltételeit azonban jobban meg kell teremteni. Ezért szükséges a vitakultúra fejlesztése, a vezetői példamutatás, a politika melletti egyértelmű kiállás. És amit külön hangsúlyozok: nélkülözhetetlen az idejében történő őszinte szóértés a pártonkívüliekkel. Enélkül csökken, torzul a meggyőzés esélye. Egyetértek a párt elvi-politikai irányítási módszerével — de jobban kellene ezt a fogalmat tisztázni, módszerét alaposabban kimunkálni. Ez a feladat szerintem feltételezi az alapszervezetek önállóságának növelését, act ellenőrzés, a számonkérés fokozását az allap- szervezetektől a Központi ' Bizottságig. Az eredmények is fontosak (Folytatás az 1. oldalról) megoldásoknak és a kollektíva szorgalmas, lelkiismeretes munkájának is köszönhető a 10 ezer tonnás többlettermelés. Elsőként gratulált a gyáriaknak a munkasikerekhez és az elismeréshez Szabó István. Elismerően szólt arról, hogy a már az elmúlt évben is meglehetősen nehéz gazdálkodási feltételek ellenére megyénkben is húsz vállalatnál, intézménynél, szövetkezetnél köthetik ösz- sze a munka ünnepéről való megemlékezést országos elismerések átadásával, örvendetes — mondotta —, hogy az élenjáró gazdálkodók között található olyan fiatal gyár is, mint a martfűi, amely az egymillió tonna növényolaj értékesítésével a nyolc évvel ezelőtti üzembehelyezése óta több mint félmilliárd dollárral növelte a népgazdaság exportbevételeit. Utalt a megyei pártbizottság első titkára belpolitikai életünk egyik közelgő fontos eseményére, a májusi országos pártértekezletre is, kifejezve az iránti meggyőződését, hogy a martfűi növényolajgyár kollektívája az ott hozott határozatok szellemében to*- vábbra is eredményesen kamatoztatja majd a gyár szellemi tőkéjét, a dolgozók hozzáértését. a korszerű műszaki feltételeket és a jó munkahelyi körülményeket. Kéményseprő Vállalat Tegnap délelőtt az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége által adományozott Kiváló Vállalat címmel tüntették ki a Szolnok Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalatot. A Pelikán Szállóban tartott ünnepségen — amelyen részt vett és felszólalt Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese is — az elismerést tanúsító oklevelet Somoskői Gáborné, a HVDSZ alelnöke adta át a kitüntetett kollektívának. A vállalat az elmúlt két évben dinamikusan fejlődött, a tavalyi termelő és szolgáltató tevékenységének értéke az 1975-ösnek 176, az 1976-osnak pedig 133 százaléka volt. 1977-ben a két évvel korábbinál 41, az előző esztendeinél pedig 14 százalékkal több kommunális szolgáltatásra érkezett megrendelést végzett el. Ez az előrelépés alapozta meg a a vállalati jövedelem gyors gyarapodását: a tavalyi több mint 2,5 millió forintos nyereség a két évvel korábbinál 57, az 1986-osnál pedig 24 százalékkal volt több. A Szolnok Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat az elmúlt években hatékonyan segítette a szolgáltatásait igénybe vevő üzemek és a lakosság energiatakarékossági céljainak elérését. A kéményeket ma már a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva újítja fel, az alaptevékenység fejlesztése mellett sokat tett a tüzeléstechnikai szolgáltatások fejlesztéséért: tavaly óta például a gázüzemű tüzelőberendezések üzembehelyezésével és szervizelésével is foglalkozik. A tüzelés- technikai szolgáltatások körét bővítette azzal, hogy néhány év óta vállalkozik kazánok. fűtési rendszerek építésére, javítására és felújítására. a tüzelőeszközök hatásfokának mérésére, vegyszeres kazántisztításra valamint ólai- és gázégők beszabályozására. de elvégez a légszennyezettséget ellenőrző vizsgálatokat is. Nagyalföldi Kőolajtermeló Tavalyi eredményes munkájáért a Nagyalföldi Kőolaj és F.öldgáztermelő Vállalat megkapta az ipari miniszter és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének elismerő oklevelét. A kitüntetést tegnap adták át Szolnokon. Az ünnepségen jelen volt Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes, és Havrán István, a BDSZ elnöke. Ünnepi beszédében Czipper Gyula elmondta többek között, hogy a vállalat az elmúlt évben a hazai kőolaj- termelés 81, a földgáztermelés 86 és az összes energia- hordozó termelésének 41 százalékát adta a népgazdaságnak. Kőolaj- és földgáztermelési valamint értékesítési tervét egyaránt túlteljesítette. helytállt a tavaly téli csúcsigények kielégítésében, jelentős szerepe volt az ország kiegyensúlyozott energiaellátásának biztosításában. Jó eredményeket ért el a vállalat az exportban is, amelynek értéke az előző éviinél hétmillió dollárral nagyobb. A fejlődést legjobban az az adat fejezi ki, hogy a vállalat által megtermelt hozzáadott érték 31,8 milliárd forint, kiemelkedően a legnagyobb a magyar népgazdaságban. MÁV-csomópont Tegnap délután Szolnokon a vasútállomás melletti Csomóponti Művelődési Ház emeleti klubtermében kitüntetési ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy a MÁV Szolnoki Körzeti Üzemfőnökség „Élenjáró szolgálati hely” elismerő oklevélben részesült. Az ünnepségen, melyen ott volt Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke is, Bató Sándor körzeti üzemfőnök köszöntőjében szólt arról, hogy a hozzájuk tartozó ezeregyszáz vasúti dolgozó az elmúlt évben átlagon felüli teljesítményt nyújtott, hiszen tevékenysége mintegy kétszáz hiányzó embert pótolt. Az üzemfőnökség valamennyi gazdálkodási mutatóját teljesítette: a személyszállító vonatok menetrend szerint közlekedtek és a területhez tartozó pénztáraknál tavaly kilenc és fél millióan váltottak jegyet. Elszállítottak kétmillió- negyvenhatezer tonna árut, amely tizenhárom százalékkal több a tervezettnél, összességében az elmúlt évben hatmillió forint megtakarítást értek el. A teherkocsi-állomány tartózkodási idejét közel egy órával csökkentették, miközben az állomáson keresztül naponta háromszáz-háromszázötven vonat érkezett, haladt át vagy indult. Az eredményekért a szolnoki üzemfőnökség az „Élenjáró szolgálati hely” kitüntető oklevelet kapta, amelyet Kulcsár József, a Debreceni Vasútigaz- gatóság vezetője nyújtott át Bató Sándornak. BVM-gyár szövetkezetek Tegnap délután a Beton- és Vasbeton Ipari Művek Szolnoki Gyárában ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy a kollektíva tavalyi munkájának eredményeként elismerő oklevélben részesült. Petrik Sándor gyárigazgató értékelte az elmúlt esztendő tevékenységét. Az elismerő oklevelet Ré- czey Péter, a BVM általános vezérigazgató-helyettese nyújtotta át Petrik Sándornak. Ezután a munkában élenjáró kollektívákat és személyeket tüntettek ki. A Kunmadarasi Vas és Elektromos Ipari Szövetkezet az 1987. évi szocialista munkaversenyben elért eredménye alapján elnyerte a szövetség vándorzászlaját és kitüntető oklevelét, amelyet Szikszai Júlia, a Kiszöv titkára adott át tegnap délután tartott ünnepségen, amelyen részt vett Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. A Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetsége és a KPVDSZ dicsérő oklevelét és serlegét vehette át tegnap a Jászberényi Áfész és az Űjszász és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet kollektívája az előző éviben végzett sikeres munkájáért. Az országos {Jártértekezlet elé várakozással tekint most az egész ország — párttagok és pártonkívüliek egyaránt. Mindenkinek van véleménye, javaslata, elvárása, összességében talán több is, mint aminek megválaszolására egyetlen értekezlet állásfoglalása képes lenne. Ezt figyelembe véve kérdeztük meg megyénk három küldöttét •arról, hogy ha szót kapna, miről beszélne az országos pártértekezleten ? Szorosabb tömegkapcsolatot Szemánné Barkóczi Judit, a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium igazgatóhelyettese, a városi pártbizottság tagja: — Ideológiai kérdésekben sem örökérvényű igazság minden, ezért a változásokat jobban kellene követni a gyakorlatnak. Azt mondjuk; vitatkozni kell a szocializmustól idegen nézetekkel, de erre nincsenek felkészülve a párttagok. Filozófiát tanítok, s tapasztalom, hogy sokszor el kell térni a tankönyvtől. Szükségét érzem annak, hogy negyedévenként kapjunk tájékoztatót arról, hogy mi a jó és mi a rossz az országban tapasztalható nézetekben. Az alkotó műhelyek eredményeinek helyet kellene kapniok az oktatásban. Az értelmiségiek megbecsüléséről szólva megemlíteném, hogy ez a társadalom •kinevelt magának egy értelmiségi réteget, de nem mindig tud vele mit kezdeni. Az például, hogy a pedagógus olcsóbban juthat szakkönyv- ihöz, nem érdemi segítség. A szellemi munkához meg kell teremteni minden feltételt — ide értve az anyagiakat is. Tapasztalam azt is, hogy társadalmunkban létezik bizonyos fokú elkülönülés, elidegenedés. Ezért sokkal szorosabb tömegkapcsölatra van szükség. És kölcsönös •kontrollra a vezetők és a tömegek között. , Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a szocializmus emberközpontú társadalom. A közvélemény szerint mindenképpen fordulatra van szükség, csak az a kérdés: milyenre. A helyzetkép kimunkálásán tovább kell lépnünk. Fel kell tárni a helyzet okait, tanulni saját hibáinkból. Nem azt kell hangsúlyoznunk, hogy mit szeretnénk, hanem azt, hogy mit kell tenni. Ezt érzem kulcskérdésnek. Meg azt, hogy a céloknak nem szabad ütközniük a gyakorlattal. Ha ez mégis bekövetkeznék, akkor nem a célokról kell lemondani, hanem a módszereken szükséges változtatni. Most a nagy viták időszakát éljük, de nem szabad a végükre várni. Ahol lehetőség adódik, meg kell tenni az első lépéseket. Kis lépésekkel is lehet bizonyítani. Rendkívül nagy dolognak tartom, hogy most mindenki odafigyel a politikára. Újat akarnak és részesei lenni a munkának. Ezt a lehetőséget nem szabad kiengedni a kezünkből. Ami pedig alapállásomat illeti: optimista vagyok, különben nem lennék párttag. Alkotó politikai vitában Dame Istvánné a Gyógyászati Segédeszközök Gyára kisújszállási gyáregységének művazetőja, pártalapszerve- zeti titkár: — Azért tartom történelmi nevezetességűnek az országos pártértekezletet, •mert a továbblépés kimunkálása túlnő a Központi Bizottság hatáskörén. A párttagság az egyértelmű útbaNagy István, a Tiszaburai Lenin Tsz elnöke, a városi pártbizottság tagja: — Manapság sok mindenen elgondolkozik az ember, sok minden foglalkoztatja. Ezért nehéz eldönteni, hogy miről szólnék, ha szót kapnék a pártértekezleten. Nem tartozom a szélsőségesek közé. Lehet az is, hogy konzervatívnak tartanak, de én abból indulnék ki, hogy mit értünk el az utóbbi negyven év alatt. Tudom, a fiatalok nem úigy szemlélik az életet, mint az az idősebb ember, aki fiatalon átélt más dolgokat, kiindulópontként mégis arról a nagy eredményről 'beszélnék, amit a felszabadulás óta elértünk. A másik, amiről szólnék, az a felelősség kérdése. Amikor szalad a csikó, amikor minden jól megy, akkor is értékeim kell a dolgozók, a vezetők és a politikusok munkáját. Amikor viszont rosszul megy, akkor a népnek is felelősséget kell vállalnia. Nálunk, a termelő- szövetkezetben is úgy van ez, hogy ha eredményeket érünk el, akkor „mi csináltuk”, ha kedvezőtlenül alakül a helyezet, akkor meg „rosszul dolgoztak a vezetők”. Természetesen nem akarom én elhallgatni a vezetők felelősségét, de nem értek egyet azzal, hogy az ország sorsáért csak valaki felelős, vagy valakik felelősek. Sokszor hallani például azt, hogy „mondják meg, mit kell csinálni és mi megcsináljuk”. Ha így lenne, kevesebb vezetőre, irányitóra és kisebb adminisztrációra volna szükség. Csupán példaként említem, hogy a Központi Bizottság már régen határozatban mondta ki az üzemszervezésről, hogy mit kell csinálni, és mi az eredmény? Szélesebb körű tehát a felelősség kérdése annál, ami a köztudatban van. Ami pedig a kádercseréket illeti, valószínűleg nem konzervativizmus, ha azt mondom: kicsit felgyorsult ez a folyamat, még akkor is, ha helyes. Jelentős ' változások voltak mostanában a vezetésben. Az előrelépés viszont nemcsak személycseréken múlik. A nyílt légkörről is sok szó esik mostanában. Szerintem olyan helyzetet kellene teremteni, hogy a vitáitok közül saját igaza érvényesítéséért senki ne essen túlzásba, ne ragadtassa el magét, ne feketítse be a másikat, hanem maradjon meg a realitás talaján. A szocialista építésről másként gondolkozókkal csak így lehet szót érteni. Egyébként nekem az a véleményem, hogy néha nagyobb igazság van a mély csendben, miint az értelmetlen hangoskodásban. Vannak aztán olyan dolgok, amikről szívesen beszélek minden alkalommal, bár meg lehet, hogy azok nem egy ilyen nagy horderejű, országos tanácskozásra valók. Családpárti vagyok, ilyen alapon foglalkozom az ifjúsággal. Szerintem a mi kis közösségünknek is úgy kell dolgoznia, hogy munkája révén elérje: a mai gyerekek ne érezzék azokat, amiket mi éreztünk. Sok szó esik a differenciálásról is. Erre gondolva el kell érnünk, hogy a gyermekek számára alapvető dolgokban ne legyenek nagy különbségek. Ezt is nagyon nehéz lesz biztosítanunk, annál is inkább, mert napjainkban alapvető dolgokon •— szerencsére — már mást értünk, mint régen. Sokat foglalkoztat az általam döntőnek tartott családi nevelés is. Többen hangoztatják azt, hogy nincs idő a gyerekek nevelésére. Az ón anyámnak sem volt több ideje erre, hiszen, nem volt mosógépe, porszívója, maga dagasztotta és sütötte a kenyeret. Ráadásul ott volt a mezei munka. Ügy nevelt, hogy maga mellé vett a kapáláskor és nemcsak azt mondta meg, hogyan kell dolgozni, hanem azt is, hogy miért. Tudom, most nem a saját portájukon dolgoznak általában az emberek, ezért a nevelésnek jobban társadalmi üggyé kellene válni, hiszen a gyárban dolgozó szüleihez munkaidőben be se engedik a gyerekeket, nem hogy munka közben lelhessen nevelni. A munkáról még annyit: fegyelemtartó ember vagyok, de úgy vélem: a munka közben is van demokrácia. Hiába beszélem meg például előre a traktorossal azt, hogyan vessen. Amikor végigmegy a földön, akkor tűnik ki igazán, hogy milyen mélyre kell ereszteni a csorosz- lyát. Amikor viszont meggyőződünk a minőségi munka módozatairól, megkövetelem betartásukat. Mi is azt mondjuk: nem többet, hanem jobban és idejében keli dolgozná. Nem lehet például két nappal később vetni vagy permetezni csak azért, mert húsvét vagy május elseje van. így lehet sokat elérni nálunk is, meg — úgy gondolom — az országban is. Azt is gyakorta hallom, hogy több megbecsülést az értelmiségnek, meg ennek, meg annak a rétegnek. Majdnem azt mondjuk ki, hogy ebben áz országban senkinek sincsen presztízse. Azt tartom: foglalkozásira való tekintet nélkül a dolgozó embernek legyen presztízse. Annak, aki hasznára van ennek a társadalomnak. A Fővárosi Kézműipari Vállalat Zsanett kon fekcióipari leányvállalatának abádszalóki üzemében főleg női ruhákat és kosztümöket varrnak. Az itt készült termékek 95 százaléka szovjet export. Havonta fazontól függően 10—11 ezer ruha kerül le a szalagokról Fotó: D. G. S. B. Elismerések kiemelkedő munkáért