Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 29. Bécsi utótalálkozó A VSZ javaslattervezete Javaslattervezetet terjesztettek elő Bécsben a Varsói Szerződés tagállamai a földközi-tengeri térség országai biztonságának és együttműködésének megerősítésére, az Európai Biztonsági és Együttműködési Utótalálkozó csütörtöki ülésén. A szocialista országok a térségben kialakult problémák sokoldalú rendezését indítványozzák: így javasolják a magas fokú katonai szembenállás csökkentését, a bizalom, a biztonság és a stabilitás növelését a Földközi-tenger térségében, a gazdasági, tudományos, kulturális és környezetvédelmi együttműködés elmélyítését a térségbeli országok között. A szocialista államok képviselői felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy Mihail Gorbacsov Belgrádban körvonalazott javaslatainak megvalósítása nagy mértékben segítené elő a béke és a gyümölcsöző együttműködés megszilárdítását a Földközitenger övezetében. Kabulban szerdán felrobbant egy teherautó. Négy ember életét vesztette, heten megsérültek. Képünkön sebesült ismerősét vezeti el a helyszínről egy asz- szony (MTI — Telefotó) Magyar—brit Kapcsolatok Kölcsönösen érdekeltek vagyunk a párbeszédben Zavar a NATO-ban A dániai Kolding szállodásai és vendéglősei hoppon maradtak. Néhány hete még abban bíztak, hogy az atlanti szövetség tanácskozásán részt vevő küldöttségek, illetve a velük érkező kíséret, újságírók, szakértők hada fogja fellendíteni üzletüket. Az úgynevezett atom- tervező csoport készült szokásos tavaszi ülését itt megtartani. Erre azonban nem került sor: a miniszterek NATO székhelyén, Brüsszelben ültek végül össze. A helyszín-váltás persze nem a szállodásokon múlott. A hirtelen döntés oka a koppenhágai parlament, amely a minap egy határozattal felszólította a joggközép irányzatú Schlüter-kormányt: szerezzen érvényt Dánia atomfegyvermentességének, s érje el, hogy a nyugati katonai tömb atomfegyverekkel felszerelt hadihajói ne használják Dánia felségvizeit és kikötőit. Ehhez előbb nyilván tudni kell, szállítanak-e egyáltalán fedélzetükön atomfegyvert a dán vizekre érkező amerikai (vagy brit) hadihajók. Csakhogy ez katonai titoknak számít, és Washington illetékesei nem hajlandók felfedni. „Sem megerősíteni, sem cáfolni nem óhajtjuk a hadihajók fegyverzetével kapcsolatos találgatásokat, s nem adhatunk választ a szövetséges kormányzatok ezirányú kérdéseire” — jelentették ki nem egyszer a Pentagon illetékesei két éve is. amikor Ü.i-Zéland esetében hasonló ellentét alakult ki. A koppenhágai parlament határozata nem nemzeti ügy; a NATO katonapolitikáját érinti, s a brüsszeli NATO- vezetés éppúgy igen zokon vette, mint a washingtoni vagy a londoni katonai körök. „Messzemenő következményekre”, „súlyos veszélyekre” figyelmeztettek, hangsúlyozva, hogy a Folke- ting döntése érzékenyen érinti a NATO egységét. Ez volt az oka az atomtervező csoport ülése átköltöztetésének. S a keletkezett vita rányomta bélyegét magára a tanácskozásra is. „A NATO-országok nem válogathatnak, mint az étlapról, mely jogokat és kötelezettségeket vállalnak, s melyeket nem a közös haderő és parancsnokságok keretében” — foglalhatnánk össze sarkítva az elhangzott véleményeket. Az első pillanatra meglehet, túlzottnak tűnik a dániai fejlemények miatt ér- zatt NATO-aggodalom. Ám aligha lehet szem elől téveszteni, hogy ez a parlamenti kötélhúzás, s a Stchlü- ter-kormány ennek nyomán bekövetkezett lemondása rendkívüli törvényhozási választásokhoz vezetett a kis észak-európai országban, ahol így a szavazópolgárok közvetve magától a NATO- tagságról, illetve annak feltételeiről is véleményt formálhatnak majd május 10- én. A csütörtökön végétért brüsszeli tanácskozás napirendjén azért a leszerelés és fegyverkezés témakörét érintő fajsúlyosabb kérdések is szerepeltek. Az atomtervező csoport az atlanti szövetség egyik igen fontos testületé. Évente kétszer tart ülést, s a tagállamok nemzetvédelmi miniszterei vesznek részt benne a vezérkari főnökök társaságában. Nem minden tagországból azonban, csak az egyesített katonai szervezethez tartozó 13-ból. (Iz- landnak nincs hadserege, Franciaország nem vesz részt a NATO-haderők parancsnokságaiban, Görögország pedig sokszor különvéleményt képvisel a NATO katonai ügyeiben.) Ami pedig Dániát illeti, egyelőre elhalasztotta búcsúlátogatását oda Lord Carrington, a NATO júniusban leköszönő főtitkára. S kérdéses marad addig a hadihajók ügye is. Szegő Gábor WASHINGTON A vártnál gyorsabban növekszik a világ népessége — állapította meg egy washingtoni székhelyű népességkutató intézet. Hiába hoztak Kínában szigorú rendszabályokat. a születések száma ott is nem várt mértékben emelkedett. Indiában szintén megfordult a lakosság növekedésének korábbi, csökkenő tendenciája. Mindent összevetve, az emberiség évi szaporulata jelenleg 1,7 százalék. Ha ez így megy tovább, idén 5,1 milliárdan leszünk, 1998-ban pedig hat- milliárdan. SAO PAULO A brazil nagyvárosban háromévi renoválás után, július 9-én nyitják meg ismét a városi tanács kezelésében levő nagyszínházat. A gálaműsor első számú sztárja a világhírű olasz tenorista lett volna, de Pavarottiék nem kevesebbet követelnek, mint az est egész bevételét, az utolsó centavóig, valamint azt, hogy emléktábla örökítse meg a művész fellépésének emlékét. Janio Quadros, Sao Paulo polgármestere (Brazília volt államfője) or- cátlanságnak minősítette a követelést, és hozzátette: „Köszönöm, de ezért a pénzért inkább magam éneklem Rigolettót”. MINNEAPOLIS Elhunyt Clifford Simák, a tudományos-fantasztikus irodalom nemzetközileg elismert alakja — közölték szerdán a hírügynökségek egy minneapolisi kórház szóvivőjének bejelentését idézve. Az amerikai író nyolcvanhárom éves volt. Műveit igen sok nyelvre — köztük magyarra is — lefordították, és háromszor nyerte el a Hugo-t, a tudományos-fantasztikus műfaj „Oscar-díját”. Bagdadban Szaddam—Dralat találkozó Szaddam Husszein iraki elnök szerdán este fogadta a Bagdadban tartózkodó Josz- szer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet vezetőjét. Az INA iraki hír- ügynökség jelentése szerint megvitatták, milyen módon támogassák az Izrael által megszállt területeken folyó palesztin fölkelést. A PFSZ vezetője bagdadi tartózkodása idején elnökölni fog a megszállt területek biztonságának ülésén, melynek témája szintén a Gáza- övezetben és Oiszjordániá- ban zajló népi felkelés támogatása. A bizottság munkáját április 16-án bekövetkezett haláláig Abu Dzsihad iránytotta. Genscher nyilatkozata fl szovjet politikáról Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter megállapítása szerint a Gorbacsov főtitkár által fémjelzett szovjet politika sikere érdeke az NSZK-nalk is, ezért Bonn- nak segítenie kell, építő jellegű magatartást kell tanúsítania. A miniszter a Die Welt című napilap csütörtöki számában nyilatkozott erről. Emlékeztetett, hogy az SZKP KB főtitkára szavait már eddig is számos területen tettek követték, s ez mindannyiszor megfelelt a nyugatnémet érdekeknek is. Panama Letartóztatások A panamai rendőrség szerdán letartóztatta a jobboldali polgári ellenzék több hangadóját, köztük a Polgári Keresztes Mozgalom elnevezésű tömörülés két vezetőjét. Az indoklás szerint a letartóztatottak összeesküvést szőttek annak érdekében, hogy csütörtökre tervezett Noriega-ellenes tüntetések kapcsán erőszakos cselekményeket kövessenek el. Korábban már elfogatási parancsot adtak ki a Polgári Keresztes Mozgalom valamennyi vezetője ellen. Magyarország és Nagy- Britannia kapcsolatainak legújabbkori történetét áttekintve leginkább talán a jó értelemben vett állandóság, folyamatosság emelhető ki. Államközi kapcsolataink hosszú évek óta rendezettek, problémáktól mentesek, s e megállapítás jelentőségét csak aláhúzza, hogy ez a két ország viszonyában akkor is igaznak bizonyult, amikor az 1980-as évtized elején a kelet—nyugati kapcsolatokban jókora törést szenvedett az enyhülés folyamata. Sőt, éppen ekkor — 1984 elején — került sor Margaret Thatcher brit miniszterelnök magyar- országi látogatására. Az akkor-méltán nagy nemzetközi visszhangot keltett találkozót követően a kapcsolatok fejlesztésének nem kevésbé fontos állomása volt Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának 1985 őszi nagy-bri- tanniai útja. Immár tehát a legfelső szintű politikai érintkezések is rendszeressé váltak, hiszen a két korábbi megbeszélés folytatásának is tekinthető Grósz Károly miniszterelnök közelgő nagy- britanniai látogatása. Az államközi kontaktusok az utóbbi esztendőkben kibővültek a törvényhozó testületek vezetőinek tárgyalásaival is; az Országgyűlés al- elnöke vezette parlamenti küldöttség Londonban, a Lordok Házának elnöke pedig tavaly Budapesten járt. A brit alsóház és a magyar törvényhozó testület tagjai közösen vállalták az Interparlamentáris Unió centenáriumával kapcsolatos rendezvények előkészítését is. Magyar álláspont szerint mindkét részről igen sokat kell még tenni azért, hogy a gazdasági együttműködést is magasabb szintre emelhessük. A két ország nagysága, s ipari fejlettsége közötti különbség sem indokolhatja a belenyugvást abba, hogy Nagy-Britannia külkereskedelmében csupán 0,1 százalékkal részesedik Magyarország. Tavaly mintegy 100 millió font értékű árut importáltunk a szigetországból, s 83 millió font volt az oda irányuló export értéke. Bár az egyensúly még mindig a brit fél javára tolódik el, az utóbbi években sikeres erőfeszítéseket tettek a magyar vállalatok a kivitel fokozására. A többi között ezt a folyamatot hivatott tovább erősíteni a kormányfői látogatás is, amit az is jelez, hogy Grósz Károly kíséretében a tervek szerint helyet kap több, a kétoldalú kooperációban érdekelt nagyvállalatunk vezetője is. A magyar és angol gazdasági szakemberek egyaránt úgy látják, hogy a jelenleg érvényben lévő 12 kooperációs szerződés, illetve a két. Magyar- országon és nyolc, Nagy- Britanniában működő vegyesvállalat számát tovább lehet gyarapítani. Az érintett magyar cégek néhány jelentősebb brit beruházás megvalósításában is szívesen részt vállalnának, így például a vasútrekonstrukciós és az erőműfejlesztési program, valamint a La Manche-csatorna alatt tervezett alagút kivitelezésében. A konkrét üzletkötések persze végső soron a magyar ajánlatok versenyképességétől, rugalmasságától függnek majd, a politika ehhez csak ösztönzést adhat, kedvezőbb légkört teremthet, a magyar partnerek iránti bizalmat erősítheti. S ez az egyik — nem is titkolt — célja a látogatásnak, amelynek során a kormány elnöke „első kézből" adhat tájékoztatást a stabilizációs és kibontakozási programról, a magyar ipar szerkezetátalakítási törekvéseiről. a reformpolitika továbbvitelének szándékáról. Arra is alkalmat teremthetnek a különböző megbeszélések, a brit üzleti körök vezető képviselőivel tervezett találkozók, hogy a szigetországbeli partnerek pontosabb képet kapjanak a külföldi tőke magyarországi működését könnyítő intézkedéseinkről. A két ország egyébként a brit külügyminiszter tavalyi látogatása alkalmával kötött kölcsönös beruházásvédelmi egyezményt. A mostani látogatás napirendjén pedig növényvédelmi és állategészségügyi megállapodás aláírása is szerepel, ez közvetve a már jelenleg is jelentős magyar élelmiszerexport további növelését segítheti, a szállításokkal kapcsolatos előírások egységesítésével. Ugyancsak tavaly született magyar—brit kulturális egyezmény, amely különösen a műszaki-tudományos együttműködés terén nyújt megfelelő keretet ahhoz, hogy a két ország kutatóintézetei, vállalatai gyümölcsöző kapcsolatokat teremtsenek. Az egyezmény alapján kidolgozott kulturális csereprogram fontos állomása lesz idén ősszel a Nagy-Bri- tanniában rendezendő Bartók Fesztivál, jövőre pedig nagyszabású magyar kulturális seregszemlét szerveznek. Az együttműködés kiterjed arra is, hogy a hazai magyar—angol tannyelvű gimnáziumok közvetlen segítséget kapnak a nyelvoktatáshoz; s magyar részről ezt a közreműködést szeretnék kiterjeszteni a felsőoktatásra is. A két ország közötti idegenforgalom számokban mérve viszonylag szerény, de dinamikusan fejlődik: tavaly mintegy 50 ezer brit állampolgár kereste fel hazánkat, s 20 ezer magyar látogatott Angliába, mindkét viszonylatban 18 százalékkal többen, mint az előző esztendőben. A továbblépéshez azonban a magyar álláspont szerint szükség lenne a brit hatóságok vízumkiadási gyakorlatának könnyítésére is; a turistavízumért fizetendő magas összeg az egyéni látogatókat, a hosszas várakozási idő pedig az üzleti útra készülőket gátolja meg esetenként az utazásban. A megbeszéléseken minden bizonnyal szóba kerülnek a világpolitika kérdései is. A két kormány külpolitikai álláspontja sok tekintetben eltér, ám a felső szintű véleménycsere mindenképpen hasznos, hiszen — miként Kádár János 1985-ben Londonban kifejtette — kölcsönösen érdekeltek vagyunk a kelet—nyugati párbeszéd továbbvitelében, a nemzetközi feszültség csökkentésében. (MTI) A szaúd-arábiai kormány által kedd este elhatározott szakítás precedenst jelent: először fordul elő, hogy a gazdag arab olajállamok valamelyike ilyen lépés mellett dönt az Öböl túlpartján levő perzsa állammal szemben. E geopolitikai helyzet — és a közös OPEC-tagság — magyarázza, hogy az Öbölmenti Országok Együttműködési Tanácsába tömörült, s Irakkal folyamatos szolidaritást vállalt hat arab állam az 1980 szeptemberében kirobbant, s számukra is mind fenyegetőbbé váló iraki— iráni háborúskodás ellenére tartózkodott a kapcsolatok megszakításától. Teherán — első reagálása szerint — a rijadi döntés hátterében az amerikai nyomást látja. Nem ok nélkül: az amerikai haditengerészet újabb, múlt heti erődemonstrációja, a (védtelen) iráni olajkutak megsemmisítése, majd az összecsapások sora beleillik e képbe. Washington egyik legszilárdabb szövetségese, a szaúdi uralkodóház a váratlan döntést — rijadi források szerint számos, a keddi kormányülésen résztvevő személy sem tudott erről — az alig tíz hét múlva esedékes mekkai zarándoklat miatt hozta. Teherán semmiképp sem fogadta el a Szaúd-Arábia kezdeményezte korlátozást, hogy harmadára csökkentsék a muszlim hívők előírt kötelességének eleget tevő mekkai zarándokok számát — sőt, a napokban megháromszo- rozásukát, 350 ezer „hadzsi” utazását jelentette be. A tavaly nyári véres összecsapás — hivatalos szaúdi közlés szerint 402 halott, közöttük 275 iráni — az elmélyült ideológiai ellentétek nyomán robbant ki, a mol- lahok irányította siíta lázadást fejezte ki a szunnita vahabita királysággal, az iszlám szent helyeinek őrzéséből fakadt kiváltságokkal és befolyással szemben. (Történelmi-politikai előzménye mindennek, hogy a megdöntött Pahlavi-dinasztia jó viszonyt ápolt a szaúdi uralkodóházzal.) A mostani szakítás rövid távon köny- nyebbséget okozhat Szaúd-Arábiának. Hisz a zarándoklatra Mekkába áramló embertömegből ezúttal így nagy valószínűséggel kimaradnak az irániak. De pont e fejlemény újabb olajat önt a teheráni elképzelések szerinti siítizmus tüzére —, s az aligha marad meg az országhatárokon belül. A másik következmény szintén az olajhoz, de immár a valóságoshoz kapcsolódhat. Irán — melyet számos arab ország így Szaúd-Arábia több-kevesebb nyíltsággal a kvóta feletti kitermeléssel vádolt az OPEC kereteit is saját érdekei szolgálatába állíthatja. A túltermelés továbbra is a mélyponton tarthatja a kőolajárakat: nem bizonyos, hogy hosszabb távon az em beriség érdekeinek szolgálva ezzel. Ami a politika síkját illeti, a nagy kérdőjel, hogy az Öbölmenti Országok Együttműködési Tanácsának többi tagja követi-e a legnagyobb, Szaúd-Arábia példáját. Bár Kuvaitot számos kihívás érte, óvatos politikával mindeddig ellensúlyozni tudta a nagyobb veszélyeket. Az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Oman az arab nemzethez való tartozásának hangoztatása mellett lehetőségeihez mérten sokat tett, hogy valamiképp keretek között maradjon az Öböl menti viszály. Kérdés, hogy e tompí tó közreműködés nélkül ez működik-e tovább? Eszes Tibor Szaúdí lépések Újabb szakítás az Öböl mentén
