Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988 ÁPRILIS 25. Szolnoki építők a fővárosban Kertészkedók kontra konzervgyár? A gyógyszergyár csak az első lépés volt Három évvel ezelőtt a mikrobiológiai kutatóközpont még a SZOTÉV legnagyobb vállalkozásának számított — Bizony nem kényelmes dolog minden nap hajnali étikor buszra ülni és indulni Pestre. Este pedig hat órára érünk haza, a házkörüli munkára már nem igen jut idő... De ha ezt fizetik meg, muszáj ezt csinálni. Ahányban vagy környékén hasonlóan fizető állást nem találnék, marad tehát az ingázás — vélekedett Kazinczy Ferenc lakatos brigádvezető, aki két éve a Szólnék Megyei Tanács Tervező és Építőipari Vállalatának dolgozójaként teszi meg nap mint nap oda és vissza az Abony és Budapest közötti utat. Társaival a SZOTÉV autóbuszai Tö- rökszemitimik 1 ősről, Jászberényből, Jászladányból, Táipiógyörgyéről indulnak hajnalonként a főváros felé. Kölcsönös megelégedésre A szolnoki vállalat építői 1984 óta dolgoznak nekünk itt a fővárosban — emlékezett vissza az egymásra találás kezdeteire Kalgyári Attila, a Kőbányai Gyógy- szerárugyár beruházási főosztályvezetője. — örültünk, hogy a SZOTÉV fővállalkozóként akkor megnyerte a mikrobiológiai kutató központ építésére kiírt verseny- tárgyalást, hiszen már dolgoztunk együtt; tiszafüredi üzemünk készítőjeként jól mutatkozott be a vállalat... Azóta is csak jót mondhatunk a szolnoki építőkről. A mikrobiológiai központ építésére kötött, közel ne- gyedmiliiárd forintos fővállalkozási szerződés a SZOTÉV addigi történetében a legnagyobb munkát jelentette, azóta azonban ezt a „csúcsot” sikerült megjavítani: 1986-ban az építő vállalat, a Csőszerrel közösen — versenytárgyaláson nyerve — elvállalta a gyógyszergyár egy több mint félmilliárdos beruházásának, a fermentációs üzemnek a kivitelezését-. — Persze, hogy szívesebben dolgoznánk például Zagyvarékason vagy bárhol a megyébn, ha 'kapnánk élég megrendelést. Munka azonban otthon nincs elegendő, ezért is kényszerültünk a fővárosba — magyarázta a SZOTÉV pesti megtelepedését a már 720 dolgozót foglalkoztató, tavaly több mint 300 millió forintos úgynevezett generál termelést produkáló budapesti „részleg” üzemigazgatója, Holecz János. — A szállítás megszervezése sok munkát ad, az emberek utaztatása drága is, az autóbusz egy-egy kilométeres útja 26 forintba kerül. Ráadásul a Kőbányai Gyógyszerárugyárban nem akármilyen feladatokat kell megoldanunk. Nem csak arra gondolok, hogy ekkora munkákat a SZOTÉV még nem végzett korábban (a fermentációs csarnokba például ötszáz tonnányi acél- szerkezetet építettünk be). Az építők akrobaták Is A gyógyszergyár most sem állt le, a csővezetékek veszélyes savaikat, lúgokat, gázokat szállítanak. Nem ak- kon hegeszithetünk például, amikor az építkezés azt megkívánja, hanem akkor, amikor arra engedélyt kapunk, amikor tűzveszélyes anyag biztosan kerülhet az izzó fém közelébe... A terület is rettentően zsúfolt, daruval, teherautóval megközelíteni időnként akrobatamutatvány. De azért nagyon örülnünk kell, hogy befészkeltük magunkat a fővárosba. örülni kell, mert a SZOTÉV szakemberei szerint itt még mindig lehet munkát találni. A Kőbányai Gyógy- szerárugyár többek között világbanki hitelből finanszírozott rekonstrukciója még évek múlva is ad feladatot, ám a szolnoki építők Budapest más részein is igyekeznek megvetni a iábukat, hogy a vállalat legnagyobbra nőtt termelési egységét nehogy „meglepetés” érje. Tavaly Cinikotán egy 16 tantermes iskola építését kezdték meg, Budaörsön hangárt újítottak fel, átadtak egy 40 lakásos OTP társasházat. De vállalakoztak már kerületi OTP-fiók és egy kisebb lakótelep elkészítésére is. — Szinte minden munkánkat versenytárgyaláson nyertük — beszélt esélyeikről Holecz János —, ami azt bizonyítja, van keresni valónk Szolnoktól ilyen távol is. A fővárosi nagy cégeknél mi még mindig olcsóbban dolgozunk, így kedvezőbb árat ajánlhatunk. Ez a legfontosabb, de más módon is igyekszünk vonzóvá tenni magunkat. A beruházó minden teljesíthető kérését igyekszünk nagyon gyorsan teljesíteni. Azt például még senki sem akarja elhinni, hogy az elvállalt 16 tantermes iskolában a „felvonulástól” számított tizenkét hónap elteltével, tehát az idén szeptemberben már tanítani fognak. Pedig biztos, hogy így lesz — és ha ezt tényleg megcsináljuk, akkor szerintem nem kell attól félni, mennyi munkánk lesz egy pár év múlva, a gyógyszeripari rekonstrukció után... Vonzóvá teszik magukat — És persze a gyorsaság, az altealmazkodókészség árát meg is lehet kérni, a megrendelő pedig általában szívesen fizeti. Akkor pedig mindenképpen érdemes a fővárosban maradni. Nem is véletlenül vettük meg a Délép Vállalat budapesti le- ányváilalátát. Átvállaltuk és elvégeztük munkáit és nyertünk egy telephelyet, amelyik a „gyógyszergyári korszak” után bázisunk lehet. V. Szász József Végeztek a fénymag vetésével a Kunhegyes! Kunság Népe Tsz-ben. A 670 hektáron elvetett növény, amely kis ráfordítással termeszt hető, jó exportterméke a szövetkezetnek. (Mészáros János felvétele) fl piac nem tartja tiszteletben a termesztési hagyományokat Kényszerű profilváltás a felső-jászsági kisgazdaságokban Mondhatni, az utóbbi évek egyik legszenvedélyesebb hangulatú lakossági fórumainak számítottak az idei falugyűlés és a Egyesült Jászsági A lesz év eleji részközgyűlésre Jászfelsö- szentgyörgyön. A fő állásban szerzett, mindinkább inflálódó keresetük kiegészítése céljából kisüzemi zöldségtermesztéssel foglalkozóknak, és a megélhetésüket kimondottan a primőr- és a szánt óföldi kertés zk ed éssel biztosító helybelieknek a „Paprikás" Az álész áruforgalmi előadója, Fózer Sándor készséggel adott felvilágosítást a történtekről: — Több évtizedes hagyományai vannak a Felsőjászságban a paprikatermesztésnek, kiváltképp Jászfelső- szemtgyorgyön. A szövetkezetünk által a Hatvani Konzervgyár részére tavaly felvásárolt több mint ezer tonna úgynevezett fehér- paprikának a jó nyolcvan százaléka onnan került ki. Száznál több család megélhetésében meghatározó ott az 500 négyzetmétertől két- három holdig terjedő területen folytatott kisüzemi kertészkedés. Tavaly például csaknem 12 millió forintot fizetünk ki a helybeliek termékeiért. Soha nem volt erősségem a fejszámolás, de csak úgy hamarjában elosztva a csaknem 12 milliót a több mint százzal, a termelési ráfordítások általam sem ismeretlen nagyságrendje ellenére inkább elégedett, mintsem „paprikás” kistermelőket tudtam odaképzelni a falugyűlésre. a részközgyűlésre. Fózer Sándor megvilágította Jómagam, a tavaly május óta a Debreceni Tartósítóipari Kombinát második gyáraként működő hatvani üzemben Kiss Sándor termelési főosztályvezető részletes felvilágosítása alapján próbáltam megérteni a történtéket. — Kétségtelen — szögezte le- —, hogy a gyár számára is előnyös volt a kis távolságról történő alapanyagbeszer- zés. Még akkor is, ha a termelésünknek csak alig a tíz százalékát adták a paprikáiból készült, zömében a szocialista országokba exportált, négy-ötszáz tonnányi zakuszka, paprikasaláta és lecsó. Meg kell, hogy mondjam azt is: a sok éves hagyományok alapján nem csak szerettek, de tudtak is paprikát termelni a felsőjászságiak. A tőlük tavaly beérkezett alapanyagnak több mint a 80 százaléka első osztályú áru volt. Tudom, nem könnyű a kényszerű termelési szerkezet- váltás. A gyárunk előtervé- ben még decemberben is szerepelt a paprikakészítmények további gyártása, de a vállalati érdekek időközben mást diktáltak. Kénytelenek voltunk visszamondani az előzetes szerződést, azaz módosítani paradicsom illetve uborka termeltetésére. A vállalati érdekek változásairól adandó tájékoztatásra nem tartotta magát illetékesnek Kiss Sándor. Készséggel a rendelkezésemre bocsátotta viszont az íróasztalán lévő telefont. Ha hiszik a szolnoki távbeszélő- készülék tulajdonosok, ha nem, fél percen belül hallhattam a vonal túlsó végéről, Debrecenből a Tartósítóipari Kombinát kereskedelmi igazgatójának, Végh Csabának a magyarázatát : csalódásból, t a náest a lanságból adódó felháborodása okozta parázs hangulatot. Nem kevesen élnek ilyenek a felsöjászsági településen, hiszen száznál többre rúg azoknak a családoknak a száma, amelyekkel hosszú évek óta rendszeresen szerződést köt a körzeti fogyasztási szövetkezet zöldségfélék, elsősorban töltenivaló paprika termesztésére. Hogy miért is voltak „paprikásak" a felsőszentgyörgyi paprikások ? paprikások az elégedetlenségük okát: — Idejében, még az elmúlt év utolsó heteiben megkötöttük az 1988 évi termelési szerződést kileneven- két szentgyörgyi termelővel, 5300 tonna paprikára. Január derekán értesített bennünket a feldolgozó, hogy tekintsük tárgytalannak a múlt év végi szóbeli előszerződést. Egyáltalán nem igényelnek a szövetkezettől ebben az évben paprikát. Gondolhatja, hogy nem szívesen cseréltem volna azokban a napokban egyikkel sem a szerződéskötéseket bonyolító munkatársaim közül. Nem sértődött meg az áruforgalmi előadó, amikor méltatlankodtam : századi jövedelmét biztosító vagy kiegészítő tevékenységre szerződést kötni csak úgy, szóbeli előzetes megállapodás alapján? — Ismétlem, évtizedes, jó partneri kapcsolat köt bennünket a hatvani üzemhez. Nem adódott még rá példa, hogy hiábavalóak lettek volna azok a termeltetési, fel- vásárlási intézkedéseink, amelyéket a gyáriakkal folytatott előzetes tárgyalások alapján tettünk. — Vállalati és népgazdasági érdekek diktálta profilrendezést kellett végrehajtanunk a három gyárunkban. Elegendő kontingens hiányában nincs lehetőségük a szocialista export bővítésére. Az eddiginél nagyobb kereslet mutatkozik ugyanakkor a tőkés piacokon például a paradicsom- készítmények iránit. Nem 'tartottuk gazdaságosnak Hatvanban a további pap- rikafeldolgozást, a paradicsom termeltetést, felvásárlását és feldolgozását szorgalmazzuk az ottani gyárunkban. Gondolt azért a gyár — amint azt Kiss Sándortól megtudtam — arra is, hogy kényszerűségből sem állhat át mindenki egyik napról a másikra paradicsomtermesztésre. Uborka felvásárlási lehetőséget is felkínáltak az áfésznek, mondván, hogy a savanyúságnak valóból is, paradicsomból is korlátlan mennyiséget átvesznek idén a Felső-Jászságból. — A termelők többsége élni kényszerült a felkínált lehetőséggel hallottam, miközben a falut jártuk Bede Józseftől, az Egyesült Jászsági Afésziek egyik játszfelsőszentgycrgyi felvásárlójától: —-Jól mondta azt Berény- ben Fózer Sándor, hogy nem szívesen lett volna a bőrünkben januárban. Sorra kellett járnunk valamennyi szerződött kistermelőt, közölnünk velük, hogy nem kell a paprika, helyette paradicsomra, uborkára kell módosítanunk a megkötött megállapodásokat. Elautóztunk nem tudom mennyi üzemanyagot, elakadtunk a sáros dűlőutakon. és ha éppen nem is vas villával, de jó szóval se sok helyen fogadtak. A falugyűlést meg a részközgyűlést követően csillapodtak csak le a kedélyek, és végül is 210 tonna paradicsomra. 58 tonna uborkáin szerződtek velünk a felsö.szentgyorgyiek. Vajon így is kifizetődik? Az áfész vegyesboltjának vezetője, Fózer Sándorné sok-sok „kis falugyűlés” szem és fültanúja volt azokban a kritikus napokéin. Az üzletben megforduló vásárlók majd mindegy i ke szóba hozta ott kenyérre, miegymásra várva a kényszerű profilváltást. Főzelék is foglalkoztak papri- katerme.sztéssel. Fél hektáron, munka mellett az asz- szony kereskedői, és a férj téesztagi munkája mellett. — Nem egyedül voltam, akit a méreg majd föl vetett, hogy már megvettük addigra, ki több száz, ki több ezer forintért a paprikamagot, amikor megtudtuk, hogy nem kell a termés a gyárnak. Mentségére legyen mondva a hatvaniaknak Is, a szövetkezetnek is, hogy rövid időn belül hozzájuthattunk a paradicsom meg az uborkamaghoz. Éveken át biztos jövedelemnek számított a paprikatermesztés. Nekünk például, leszámítva a ráfordításokat, majd 70 ezer forintot hozott tavaly a konyhára. Na, az idén a felére se számítunk! Annál is inkább nem, mert a földterületünk harmadán merünk csak elsőre paradicsommal, uborkával foglalkozni. Laska Mihályék portájára igyekeztünk. A családnak már jó néhány éve biztos megélhetést jelentett a másfél holdnyi földterületen folytatott kertészkedés. A gazda éppen a kevés napfény miatt dohogott, merthogy nem úgy fejlődik a negyven üvegalja palánta a melegágyakban, ahogy szeretné. A paprikomag nagyobb részét — mondta — ő is hiába vásárolta meg az idénre. — Annyit azért ültettem, hogy primőrként legyen mit a szabadpiacon eladni, amíg az uborkából, a paradicsomból hasznot látunk. Eddig jól pénzeltünk az egy holdnyi fehér paprikából, de hát most már nem kell a gyárnak. Hogy kell a paradicsom, meg a paprika? Amennyi csak terem? Az ám, a helyzet, hogy 30 mázsa paradicsomot kell ahhoz termelni, hogy annyi legyen az árbevételünk, mint 10 mázsa paprikából. A Hatvanban és Jászfelső- szentgyörgyön látattakból- hállottakból végül is kitűnik: sem a termeltető-felvásárló áfész, sem a feldolgozó üzem nem hagyta teljesen magukra a váltani kényszerülő gazdákat. Maguk is árutermelők lévén, a többségük meg is értette, be is látta: nincs az a vállalat, amelyik .jelen gazdasági helyzetünkben alárendelhetné tevékenységének gazdaságosságát az alapanyagtermesztési hagyományoknak. Van azért egy keserű tanulsága is az ügynek: alighanem némi kívánnivalót hagy maga után az egyben az alapanyagtermelők megbecsülését is jelentő partneri információszolgáltatás — még az olyan nagy bel- és külkereskedelmi rutinnal rendelkező cég esetében is. mint a Debreceni Tartósítóipari Kombinát — ha decemberben az illetékes szakemberek még nem tudják biztonsággal megmondani, minek a termeltetésére köthetnek majd szerződést januáriban. Tomesközy Ferenc Csak paradicsom és uborka
