Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
1988. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szavaz a pártbizottság (Folytatás a 6. oldalról) gyöbb a nyitottság. A ,.bizalmas”, a ,.szigorúan bizalmas” minősítések indokolait- Jam alkalmazásával ne zárjuk ki a pártközvéleményt. Fontosnak tartja, hogy — a tervezetnek megfelelően — a párt az elvi irányítás eszközeivel és módszereivel erősítse politikai befolyását a tömegtájékoztatásban, és nem ért egyet azokkal a felvetésekkel, amelyek másfajta, korlátozó intézkedéseket is igényelnének. IIM A megyei pártbi- *•/•■ zottság fontosnak tartja, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések rangsorolva, a végrehajtáshoz szükséges idő megjelölésével kerüljenek 'kidolgozásra. A fő figyelmet elsősorban a stabilizációra kell irányítani. Indokolt a pártértekezlet határozatában rögzíteni a párt gazdaságirányítási munkamódszerének, eszközrendszerének változásait. Javasolja: kerüljön megfogalmazásra, hogy a párt gazdaságirányító tevékenysége növekedjen az elvi, stratégiai célok kijelölésében, az ellenőrzésben, ugyanakkor csökkenjen a gyakorlati kérdések kidolgozásában. Szükséges az állami és a szövetkezeti tulajdon esetében a hatékonyabb működéshez kellő feltételek kialakítása. Megítélése szerint a magánvállalkozói szféra jövőbeni mozgásterét — a politikai konzekvenciákat figye- lembevéve — egyértelműen kell az állásfoglalásban kijelölni, mert ezzel kapcsolatban sok a félreértés, a bizonytalanság és kevés az ismeret. . Elismeri a bérre- 11/2. form szükségességét. Javasolja, hogy a megvalósításával kapcsolatos elvi követelmények is kerüljenek meghatározásra. A munkaerő nagyobb arányú mozgásának szükségességét nem vitatva megerősíti, hogy a tartós és a tömeges munkanélküliség szocialista vívmányainkkal ellentétes jelenség. Ennek elkerülése érdekében támogatja az átképzés és továbbképzési rendszer továbbfejlesztését, az átmenetileg munka nélkül maradó emberek sorsának megkülönböztetett figyelemmel kísérését. Az állásfoglalásban rög- lített „lehetőségek vizsgálata” helyett inkább azt tartja fontosnak, hogy az állam garantáljon egy minimális ellátási szintet az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülteknek. A testület úgy ítélte meg, hogy a szociálpolitikai intézkedések meghozatala során a különböző szervek összehangolt tevékenysége szükséges annak érdekében, hogy a rászorultság, a támogatás kérdésében helyes döntések szülessenek. Szorgalmazza az új lakás- építési, támogatási és lakásmobilitási rendszer kidolgozását. Javasolja, hogy a szociális rászorulók és az első lakást építők támogatásán túl az első lakást vásárlók is támogatást élvezzenek. Nem tartja indokoltnak a főváros lakáshelyzete javítását nemzeti programként feltüntetni. Egyetért azzal a véleménnyel, hogy kerüljön ki az állásfoglalásból — a lakáshelyzet javítására, a lakáskínálat bővítésére vonatkozó részből — a főváros szó. ii<0 A megyei pártbi11/3 zottság megerősíti az állásfoglalás-tervezetnek a szellemi és alkotómunka, a művelődés és a tudás társadalmi erőforrások újratermelésében betöltött szerepére vonatkozó megállapításait. Helyesli a tudományos kutatómunka fokozottabb támogatását. Ugyanakkor szükségesnek tartja és szorgalmazza a jelenleginél hatékonyabb irányítási és támogatási rendszer kialakítását, amely az alapkutatások és a fejlesztőmunka társadalmi hasznosulását eredményesebben biztosítja. Megalapozottnak tartja a szakképzés átfogó korszerűsítésére vonatkozó igényeket. Szükségesnek ítéli meg egy korszerűbb vállalati érdekeltségi rendszer kialakítását és erre épülő tervszerű foglalkoztatáspolitikai koncepció kidolgozását. Ugyanakkor nem látja indokoltnak, hogy a határozat az oktatásügy belső, sok tekintetben szakmai jellegű problémáit érintő javaslatokkal, észrevételekkel is foglalkozzon. I A megyei pártbi11/4. zottság javasolja, hogy a kulturális és művészeti élet területén jelentkező zavarok okait a dokumentum mélyebben tárja fel és markánsan fogalmazza meg. Tapasztalható, hogy a kultúrára fordítható anyagi lehetőségek csökkentek, az ideológiai bizonytalanság negatívan hat, az emberek művelődési igénye megváltozott. E tényezők csokorba szedése, a következtetések levonása segítené a tisztán látást, a zavarok későbbi kezelését, erősítené a magabiztos fellépést, az előforduló szűkkeblű, kultúraellenes, toleranciát nélkülöző felfogással szemben is. A művelődéspolitika feltétel- és intézményrendszerének jelentős korszerűsítésére szükség van. Érzékeltetni kell azonban ennek fő irányát, hogy a helyi gondolkodás is megindulhasson. A dokumentum fogalmazza meg a televízió és rádió — mint a két legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszköz — vezetésének teljes politikai, szakmai, erkölcsi és anyagi felelősségét. A művelődési esélyek és lehetőségek fokozatos kiegyenlítődése célként ne szerepeljen az állásfoglalásban. Az egyéni és területi differenciálódás közepette legfeljebb csak a lehetőség szerinti mérséklés, a feszültségek enyhítése érhető el. A megyei pártbizottság feleslegesnek tartja annak a vitában felvetett javaslatnak a megfogalmazását, hogy a művelődés jobban vegye ki részét a gazdasági-társadalmi kibontakozási program megvalósításából a dolgozók átképzésében való nagyobb arányú részvétele által. A kultúrának ez az ismert, már megfogalmazott feladata, részterülete ilyen átfogó dokumentumba nem illő. A megyei pártbiIII. zottság javasolja, hogy a pártértekezlet erősítse meg külpolitikánk minősítését, nemzetközi együttműködési törekvéseinket. Támogatja azt a felvetést, hogy az állásfoglalás rövidebben, lényegre törőbben fogalmazzon. Elegendő, ha a dokumentum csak rövid távú céljainak nemzetközi feltételeinek kifejtését vállalja fel. Javasolja, hogy az állásfoglalásban hangsúlyosabban kapjon helyet a KGST hatékonyabb működésének igénye. Ebben fogalmazódjék meg, milyen szerepünk, feladataink, kezdeményezéseink lehetnek. Ügy tartja, hogy a határainkon túl élő magyar nemzetiség jogainak kérdésében az állásfoglalás szövege helyesen fejezi ki pártunk elvi álláspontját, ezért nem támogatja a még határozottabb fellépést szorgalmazó javaslatokat. Előkészületek az országos tanácskozásra Az országos pártértekezlet ilőkészületemek újabb állo- násaként szombaton ülést ártották az MSZMP fővá- •osi, megyei és megyei jogú jártbizottságai. A tanácskozótokon megvitatták az MSZMP •rszágos értekezletének ál- ásfoglalás-tervezetét. A tes- Ületi üléseken részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Központi Bizottság apparátusának vezető tisztségviselői. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára az MSZMP Budapesti Bizottságának ülésén vett részt, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, a Zala megyei pártbizottság tanácskozását kereste fel. Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei pártbizottság ülésén jelent meg. A Pravda a karabahi eseményekről Indulat és értelem Az utóbbi hetekben a Szovjetunió és a nemzetközi közvélemény figyelmét felkeltették a Karabah-hcgyvidéki események. Tény, hogy március végen a Szovjetunió vezető párt- és állami szervei a terület kiemelt fejlesztéséről döntöttek, elutasítva a kialakult földrajzi és adminisztratív határok megváltoztatását. Az eseményeket és azok hátterét a Pravda részletes ismertetése alapján, röviden közreadjuk. Február 20-án a nemzetek közötti kapcsolatok gyakorlatában országunkban eddig példátlan eset történt. Azerbajdzsán Karabah-Hegyvi- déki Autonóm Területe területi tanácsának a tagjai szótöbbséggel úgy döntöttek: felkérik az Azerbajdzsán i SzSzK és az örmény SzSzK Le-felső Tanácsait, csatolják az eddig Azerbajdzsánhoz tartozó Karabah-Hegyvidéki Autonóm Területet Örmény- országhoz. Első pillantásra ebben nincs semmi rossz vagy szörnyű. Végtére is megszűntek azok az idők, amikor bármely kérdésben csak egy vélemény létezhetett. És ha más vélemények jelentek meg, akkor miért ne vizsgálnák meg őket nyílt beszélgetésben? Karabah kérdése nem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnhet. Az ügynek sok évszázados gyökerei vannak. E vidék területi hovatartozása a Kaukázuson- túli népek közötti kapcsolatok történetének talán legbonyolultabb kérdése. A múltban ez a kérdés számos tragikus konfliktushoz vezetett, és e konfliktusokat kiélezték a vallási villongások. Ellentmondásos megoldást nyert e terület hovátarto- zásának kérdése a szovjethatalom első éveiben is. Elegendő annyit mondani, hogv a Karabah-Hegyvidéki Autonóm Terület az Azerbajdzsán! Szovjet Szocialista Köztársaságon belül csak 1923 júliusában alakult meg. Ekkor úgy tűnt, pontot tettek az ügyre. Karabah kérdése azonban a továbbiakban még nemegyszer felmerült. Erre rendszerint olyankor került sor, amikor Örményország egyes vezetői számára kényelmes volt, hogy így vonják el a közvélemény figyelmét a számtalan megoldatlan társadalmi és gazdasági kérdésről, a pártszervezet nem megfelelő munkastílusáról és munkamódszereiről. Ilyenkor azután javaslatok hangzottak el arról, hogy az autonóm területet csatolják az örmény SzSzK-hoz. Azzal érveltek, hogy e terület lakossága zömmel örmény, a mezőgazdasági termelés feltételei pedig hasonlóak Örményország hegyvidéki feltételeihez. Az azerbajdzsáni vezetők viszont ellenjavaslatokkal léptek fel. E viták hevében, amelyek csak elidegenítik egymástól a népeket, feledésbe merültek a lenini nemzetiségi politika alapelvei. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának a célja éppen 'az volt, hogy miközben gondosan megőrzik valamennyi nép, valamennyi nemzetiség nyelvét, kultúráját, hagyományait, véget vessenek a nemzeti torzsalkodásoknak, az olyan kísérleteknek, amikor egyik nép megpróbálja bebizonyítani a fölényét a másik néppel szemben. Amikor kialakult a Kara- bah-hegyvidék területi hovátartozása, az OK(b)P kaukázusi irodájának kommunistái elsősorban a legfontosabb szempontot vették figyelembe: azt, hogy ez a körzet melyik köztársaságban fejlődhet gazdasági és társadalmi vonatkozásban gyorsabban, hogy így jobb legyen az emberek élete. Ehhez Azerbajdzsán ipari és soknemzetiségű komplexumában bizonyultak kedvezőbbnek a feltételek. És ez eldöntötte a kérdést. Ezt a kérdést nem úgy tették fel, melyik köztársaságban éljenek az emberek, hanem úgy, hogy hogyan éljenek. Annak érdekében, hogy az alapvető népesség, — az örmények — nemzeti érzései ne szenvedjenek csorbát, e terület számára autonómiát biztosítottak. Az elmúlt évtizedekben a Karabah-Hegyvidéki Autonóm Területet ezer és ezer szál kapcsolta az azerbajdzsáni köztársasághoz. Mi legyen tehát: szakítsák meg ezeket a szálakat, rombolják le a már kialakult mechanizmust? Hiszen ez káros hatással lenne nemcsak a Karabah-hegyvidék és Azerbajdzsán társadalmi és gazdasági helyzetére, de az egész ország helyzetére is. És mi lesz akkor, ha más népek rovására ugyanígy más körzetek is hozzáfognak saját érdekeik kielégítéséhez? Mi lesz akkor a testvéri népek szövetségével, az ország gazdaságával? És végül mi lesz Karabah-hegyvidék nem örmény nemzetiségű lakosaival, az ő gondjaikkal és az ő igényeikkel? Vegyék semmibe ezeket az igényeket? Átgondolták-e ezeket a kérdéseket mindazok, akik a jereváni Színház-téren lelkesen üdvözöltek minden szónokot, aki a Karabah- Hegyvidéki AT Örményországhoz csatolását követelte? Aligha. Vitathatatlan, hogy amikor a változások áprilisi szele feltámadt, ez a szél a Ka- rabah-hegyvidéket alig érintette. Tényeket említettek nekünk, amelyek azt bizonyítják, hogy a helyi kezdeményezéseket az azerbajdzsáni irányító szervek még ma is béklyóba verik, akárcsak a stagnálás éveiben. A Karabah-Hegyvidéki Autonóm Területen az egy lakosra eső beruházások kisebbek,. mint a köztársaság más körzeteiben, Bakuban önkényes felettes döntéssel megszüntették az örmény nép történetének oktatását az örmény iskolákban, és még az Örményországhoz fűződő kulturális kapcsolatok munkatervét is a köz- társasági hatóságokkal kell láttamoztatni. Ezek a problémák létező problémák. És — úgy gondoljuk — nemcsak Karabah- hegyvidéken. Sajnos, az egyes autonóm területekről 10 évvel ezelőtt elfogadott törvények távolról sem érvényesülnek teljes mértékben, sőt a köztársasági hatóságok egyes esetekben egyszerűen nem vettek róluk tudomást. És ez megint csak azt bizonyítja, hogy a kérdést komplex módon, országos méretekben kell megoldani. Karabahban és Karabah környékén eleinte a mozgolódás nem lépte túl az országban kibontakozó folyamatok kereteit, de hamarosan nacionalista megnyilvánulásokba csapott át. Ebben közrejátszott az, hogy a pártszervezetek elszakadtak a tömegektől, a vezetők nem voltak képesek nyílt beszélgetést folytatni az emberekkel. Az ily módon keletkezett űrt pedig azonnal kihasználták olyan emberek, akik megpróbálták magukat nemzetük „vezetőinek”, „vezéreinek" megtenni; saját nagyratörő terveiket a népakarat kinyilvánításával leplezni. Demagóg féligazságokkal árasztották el hallgatóikat, önkényesen értelmezték a történelmet, ostoba mendemondákat terjesztettek, felelőtlen kijelentésekkel szították a nacionalista gyűlölködést. Vajon tudták-e mire vezethet mindez? Egyre forróbb lett a helyzet. Az első robbanásra a Karabah-Hegyvidéki Autonóm Területtel szomszédos agdami járásban került sor. Nacionalista beállítottságú elemeknek sikerült megszervezniük egy nagyobb csoportot és elvinni a Karabah- Hegyvidéki Autonóm Terület aszkerani járásába „rendcsinálás” céljából. Az összetűzések során ketten meghaltak, számos sebesültet pedig kórházba szállítottak. Rettenetesebb eseményekre került sor Szumgajtban. A robbanásveszélyes helyzetet kihasználva bűnöző elemek rablás céljából betörtek olyan lakásokba, ahol örmények éltek. A törvénytelenség, az erőszak, az emberek méltóságának megsértése ebben a soknemzetiségű városban rendkívül elfajult. Nemcsak az örmények szenvedtek tőle, de más nemzetiségű emberek is. A zavargásokban vétkes személyek többségét (e zavargásokban 32-en haltak meg, és több mint százan megsebesültek) letartóztatták. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy súlyos károk érték az autonóm terület, Azerbajdzsán és Örményország, az egész ország gazdasági életét. Végtére is minden szövetségi, autonóm köztársaság vagy terület a szovjethatalom éveiben kialakult egységes népgazdasági és politikai komplexum szerves része. Erkölcsi és politikai károkat szenvedtek a testvéri köztársaságok lakosai is. A Szovjetunió a mi közös otthonunk. Apáink és nagyapáink, fivéreink és nővéreink építették fel ezt az otthont. Mindenkinek kötelessége, hogy óvja, gondoskodjék róla. Ez a gondolat vörös fonálként húzódik végig azokon a leveleken, amelyek olvasóinktól érkeznek. Az ország dolgozói mélv aggodalmuknak adnak kifejezést a történtek miatt. Arra szólítanak fel, hogy senki ne legyen az indulatok rabja. Józan szemléletre, megfontoltságra szólítanak fel. (MTI—Press) Két sandinista katona beszélget egy ellenforra- dalmárral azon a találkozón, amelyet a kormány és a Kontrák vezetői szerveztek a béketárgyalások idején a Ma- naguától mintegy 150 kilométerre, északra fekvő Cero El Mojon település körzetében. (MTI telefotó)
