Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
4 A tudomány világa 1988. ÁPRILIS 21. Kötivízigesek Bősön Az építkezés megőrzi Már régóta közismert egy csehszlovákiai kis falucska. Bős Gaibcsikovó -neve. Nem véletlenül, hiszen, hosszú hónapok, sőt évek óta előkelő helyen szerepelnek a hazad és külföldi hírügynökségek jelentéseiben az ottani munkálatokról szóló hírék. S aki ma a helyszínen jár, annak szeme előtt egy óriási vízierőmű körvonalai rajzolódnak ki, s ez a létesítmény az Esztergomiban felépülő vízierőművel együtt összesen 880 megawatt teljesítményre lesz -képes. Ennek fele, vagyis 440 megawatt — miivel közös csehszlovák— magyar beruházásról van szó — természetesen minket illet meg. Ez így önmagában a kívülálló számára bizonyára nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy az a 440 megawatt évi 1,8 milliárd kilowattóra -vil-lamosenergiát jelent, amit csak 650—700 ezer tonna fűtőolajból lehetne előállítani, mindjárt jobban érzékelhető, hogy tekintélyes mennyiségről van szó. A hatalmas beruházás munkájából a magyarok is kiveszik részüket, s közöttük található a szolnoki székhelyű, Közóp-tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói is. Kisköre csak makett ehhez képest — Az idén már 80—90 emberünk dolgozik csehszlovák területen — tájékoztat Nagy István, a Kötdvizi.g igazgatója, majd így folytatja: — Szükség is van rájuk, hiszen ebben az évben igencsak komoly feladatokkal kell meg- hirkózniük. Az alvízi csatornából -kikerülő kavics szállítása mellett el -kell készíteniük az alvízi csatorna rézsűvédelmét is. S hogy valóban nem kis feladatról van szó, arról a helyszínen -győződünk meg. Még magyar területen, vagyis a határ innenső oldalán, több mint 200 • kilométerre Szolnoktól egy fák közé ékelt miniatűr telepen lakókocsik sorakoznak. Ott fogad bennünket az építésvezető. Szegép ü zemónek helyettes vezetője — mert hamarosan nekilátunk az alvízcsatorna kövezési munkáinak. Ez elég nagy feladat, így több emberre és gépre lesz szükség. A kavics-hordás mellett az idén 240 ezer tonna követ kel-1 beépítenünk. Ennek egy része a dunabogdányi kőbányából víziúton, a másik része pedig közúton az ide 145 kilométerre lévő Kisgörböről érkezik. — Nehezíti a -helyzetünket — szólal meg Kiss Vilmos főgépész, aki eddig figyelmesen hallgatta beszélgetésünket —, hogy a mostani vízállás miatt csak depókba hordhatjuk a követ, mert a Duna amúgy alaposan kikukucskált a -medréből, így a kő beépítéséről egyelőre sző sem lehet. Persze nem unatkozunk, van mit csinálnunk, ezért is kell növelni -hússzal-ha-rminccal a létszámunkat — melegszik bele a beszélgetésbe a fiatalember. Még négy lakókonténert hozunk ide a telepre, s az étkezőt is bővítjük. Ugyanakkor nemrégiben az mondja Gázsity Béla gépkocsivezető, a hazaindulók egyike. — Hogy miért vállaltam az otthontól távoli munkát? — -kérdez vissza és válaszol is rá. — Tudja, nemrégiben nősültem, van egy héthónapos kislányunk, vettünk egy lakást, s annak a törlesztése nem kétfillér- be kerül. Szóval, elsősorban a pénz miatt jöttem ide, mert nem mindegy, hogy havonta 2—3 ezer forinttal többet vagy -kevesebbet viszek haza. Az autóbusz indul. Mi is, csak ellenkező irányba. A határon viszonylag gyorsan átjutunk, de pár kilométer után teherautók állják utunkat. — Itt tankolnak a kocsik — mutat feléjük kísérőnk. — Mivel az üzemanyagot sem lehet csehszlovák területen tárolni, így azt is otthonról hozzuk — lép közelebb Zana Endre, a tartálykocsi vezetője. Az még nem is lenne baj, de előfordul, hogy a határon órákat vesz- teglünk. — A kocsi tartálya 5 ezer 930 -literes — tájékoztat Majoros János. — Tekintélyes mennyiség, de szükség is van rá, mivel dolgoznak itt a maigyarok alvállalkozóiként jugoszilávok is, és mi biztosítjuk számukra az üzemanyagot. Ók az alvíz- csatoma mélykotrását végzik, nem unatkozhatnak, mivel onnan még 5 millió köbméter iszapot meg kavicsot kell kitermelni. Elköszönünk az emberektől, s a -gáton autózunk tovább. Tőlünk balra az élő rótt a karvastagságú rugója. Nem is csoda, hisz a sáros, csúszós utakon jókora kátyúk, mélyedések éktelenkednek. Könnyen olvasom a nyomokat: lábnyom, csizmanyom sehol. A gumiabroncsos járművek rovátkás mélyedéseket hagynak maguk után, a nehéz lánctalpasok meg széles sávot vágnak, valósággal ledarálják, kihasítják, fel-tépák a földet, s traktorok markológépek, autódaruik, bulldózerek, nehéz- vontatók különféle cifra nyomvonalai rajzolódnak elénk. A leglehetetlenebb terepen is biztonságosan elmennek ezek a bivalyerős gépek. Ügy, mint az a tolóla- pos lánctalpas, amelyik zúgva, zakatolva, csikorogva egyengeti a depókba hordott kavicsot. Vezetőülésében Szabó János ül. — Három éve dolgozom itt, meg vagyak elégedve — mondja—, hisz az otthoni 5—6 ezer forinttal szemben itt a 8—9 ezer is összejön. Az ellátásra sem panaszkodhatunk, na-ponta a győri vendéglátótól hozzák az ebédet, hétvégén meg magunknak főzünk. A mosdóban hideg-meleg víz, az ebédlőben színes tévé, szóval otthon sincs jobb dolgom. Egy a mérce: ki hogy dolgozik Beszélgetésünk -közben a -teherautók szakadatlanul hordják a depókba a kavicsot. Az egyik kocsi volámrencsénk van, hogy rá-taláSzabó János: Otthon sincs jobb dolgom A kő egy része Dunabogdányból víziúton érkezik lünk, -hisz nincs külön irodája, állandó székhelye, ott tartózkodik, ahol éppen szükséges. Az egyik lakáko- ositaan, igaz, van egy hosz- szú asztala, rajta telefon, nagy stóoban rajzok, fénymásolatok, térképek. Amikor (belépünk, éppen az egyik lepedőnyi rajz fölé hajolva beszélik meg munkatársával a legsürgősebb teendőket. Látszik, félszavakból is megértik egymást. Intézkedik, telefonál, nem is ér rá velünk diskurálni. Aztán jó negyedóra múltán mégiscsak akad szusszanásnyi ideje. — Nem szabad écsorogni, mert ha „elveszítjük’” a reggelt, (kárba mehet az egész nap, a teljesítmény meg mindamnyáunk közös érdeke — -fordul felénk és nyújt kését Katona Ferenc, majd amikor a kezdetekről faggatom így beszél: — Már negyedik éve, vagyis 1984 júliusa óta folyamatosan itt dolgozunk — emlékszik visz- sza az építésvezető, aki a munkálatok nagyságrendjé- egyszerűen csak így jellemzi: — A kiskörei vízlépcső csak makett ebhez iképes-t. Óriási feladat — folytatja — -hisz gondolja csak el, amellett, hogy felépül az erőmű, elkészül a 17 kilométer fel- vízi és a 8 kilométer alvízi csatorna, ami azt jelenti, hogy 25 kilométeren a Duna új mederben folyik majd. — Számunkra a java még csak most következik — kapcsolódik a beszélgetésbe Majoros János, a Köti viza g OVIB-ER-től átvettünk egy gátőrházat és ott is munkásszállót alakítottunk ki — sorolja tovább, hogy miként próbálják elviselhetővé tenni az otthonitól távoli szabadidőt. Látszik, hop' szívén viseli a dolgozók sorsát, de ez természetes is, ihászén ő a szakszervezeti főbizalmi. Miközben a lakókocsiban beszélgetünk, odakinn az udvaron mozgolódás támad. A tér közepén busz berreg. Éppen váltás van, kilenc nap munka után indulnak hazafelé az emberek, öt nap pihenő következik számukra. Hepehupás utakon A váltótársak már tegnap megérkeztek, úgyhogy ma már ők dolgoznak — Duna, mintha szűknek tűnne a medre, egyre emelkedik -benne a víz. öreg, megfeketedett -törzsű fák állnak a -hullámos árban. Közben elérjük az építkezés területét. Elénk tárul a 34 méter mély és 100 ezer négyzetméteres munkagödör. Jól rálátunk az épülő erőmű hatalmas .„színpadára”. Innen föntről törpéknek tűnnek az emberek, s az egyik kocsi, amelyik éppen ott gurul lenn, -gyufásskatulya nagyságúnak látszik. Hal-lani a morajt, a kalapácsolást, látni a hegesztéskor szétfröcs- csenő szifcraszemeket. A daruk ide-oda forogva cipelik tonnás terheiket. Kicsit odébb, a Kötivizig telepén éppen az egyik Tátra gépkocsit szerelik. Eltöjánál pelyhedző szakállú fiatalember ül. Megszólítom: — Kilenc hónapja vagyak itt — kiabálja túl a motor hangját Kalmár Ferenc. — Megszoktam már ezt a munkát, s ameddig csak lehet maradok — teszi hozzá miközben sebességet vált, mert a többiek éles dudálással jelzik, hogy nincs idő a lazsálásra. Elégedetten csettint mellettem az építésvezető. — Látja itt egy a mérce: tó hogy dolgozik. így aztán hamar elválik egymástól a jó és a rossz, hogy tó mennyit ér — teszi hozzá búcsúzásképpen, s kis terepjárójával pillanatok alatt eltűnik a kavicsdombok között. S míg néhány percre magamra maradok, azon gondolkodom, hogy vajon milyen lesz az ailvízcsatorna, az erőmű, ha elkészül, s ha elül az építők örök forgataga, moraja. S vajon hány ember munkáját viseli majd magán ez az óriási létesítmény. Nem tudom, de az 'biztos, hogy a sok-sok vállalkozó között megőrzi a Kötivizigesek keze nyomát is. N. T. Fotó: Tarpai Zoltán Sikertelen favédelem A fenyőtűk asszimiláló és párologtató felületét rendesen egy természetes réteg védi meg attól, hogy a káros biológiai vagy vegyi anyagok a tűk nyílásain át bejuthassanak a tűbe. Ám az olyan környezetszennyezők. mint amilyenek a kén-dioxid vagy a nitrogén-oxidok. megrongálhatják ezt a védőréteget, s emiatt nemcsak a káros anyagok hatolhatnak be a levelekbe, hanem a fák növekedéséhez nélkülözhetetlen magnézium is kimosódhat onnan. A Fekete-erdőben, a Münster völgyében kísérletképpen duglász- és lucfenyőket olyan bevonattal látták el. amely hivatva lett volna pótolni ezt a káros anyagok miatt elpusztult természetes védőréteget. Evégett nagy nyomású fecskendőkkel magnéziumot és természetes zsírok meg viasz keverékét permetezték a károsodott fákra. De már néhány hónap múltán a fák tűlevelei vöröses-barnává váltak, s egyre- másra lehullottak. A kudarc okáról a szakembereknek egyelőre csak feltevéseik vannak. Meglehet, hogy a zsír- és viaszkeverék a levelek alsó oldalán lévő nyílásokat is elzárta, s emiatt a tűk ..megfulladtak”. Az is lehet, hogy rossz volt a viasz összetétele és adagolása. Tény: a fák gyorsabban pusztulnak, mint azelőtt. Legkorszerűbb a gőzborotva Nagynyomású tisztítás A tisztán tartás segít megőrizni a drága létesítmények, gépek, épületek, járművek értékét. Nem mindig arra van szükség, hogy teljes vagy félautomatikus, drága berendezések álljanak a tisztítás szolgálatába (mint például járművek esetében a forgó kefesorok), már az is sokat számít, ha a műveletet meggyorsító, alapos munkát lehetővé tevő eszközökkel folyhat a munka, mint amilyen például a nagynyomású tisztító készülék (amelynek legfejlettebb változatát „gőzborotvának” nevezik.) Ennél lehetőség van kisebb vagy nagyobb nyomású, kímélő hideg vagy- melegvizes. netán „gőzsugaras” tisztításra, amivel elkerülhető a kézi súrolás, a kapargatás. E készüléknek ma már automatikus vezérlésű, energia- takarékos változatai is vannak. amelyeknél a tisztító, zsírtalanító, lerakódást eltávolító. fertőtlenítő feladatok programozhatok. Képünkön a hazai gyártmányú STERIMOB ST—81H típusú nagynyomású tisztító készüléket láthatjuk, amely 10—50 bar nyomással dolgozik. A vízszükséglete óránként 400—800 liter, amely akár 90 Celsius-fokos tápvíz is lehet. Egy injektorral 1— 10 százalékos vegyszeradagolásra is alkalmas. E készüléknek van két olyan változata is, amely maga állítja elő a meleg vizet. (Hauer Lajos felvétele) Hurcolkodás, kerti ásás, szokatlan fizikai erőfeszítés után menetrendszerűen jelentkezik a fáradtság, bá- gyadtság érzése. Ennek az érzésnek a biokémiai kiváltójáról azonban még semmit sem tudunk — állítja a Lancet című tekintélyes angol orvosi folyóirat. Időnként felteszik, hogy egy fontos energiaátvivő anyag, az adenozin-trioszfát (ATP) hiánya az izmokban a kiváltója a remegő térdnek. A pontos mérések azonban ellene szólnak ennek a feltevésnek: még szélsőséges igénybevétel után sem mutatható ki jelentős csökkenés az izmok ATP-szintjében. Az izmok energiatárolóként glikogént — állati keményítőt — tartalmaznak. Erős megterhelés után ugyan lebomlik az izmok glikogén raktára, azonban ez a bomlás időben nem esik egybe az izomfáradtsággal. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy az izomfáradtságnak voltaképpen két összetevője van: az egyik az izomerő csökkenése, a másik pedig a bá- gyadtság szubjektív érzése. Ennek az érmésnek a bekövetkezését egyetlen élettani mérési rendszer alapján sem lehet előre jelezni. Baktériumokkal a környezetvédelemért Az óceánok mélyén feltörő hévforrások közelében olyan baktériumok élnek, amelyek az életük fenntartásához szükséges energiát a kénhidrogén oxidációjából kapják. A Woods Hole-i (USA) óceánkutató intézet kutatóinak sikerült egy ilyen — kénnel táplálkozó — baktériumtörzset két éven át tenyészetben tartaniuk, s remélik. hogy ez nagyobb léptékben is megvalósítható majd. Ez esetben e baktériumokkal oxidálnák — vagyis ártalmatlanítanák — a városi szennyvizekben, a kőolaj-, a szén- és a vegyipar, az élelmiszeripar és más feldolgozó iparágak szennyvizeiben lévő kén-hidrogént és egyéb kénvegyületeket, az eközben keletkező energia pedig arra fordítódna, hogy a baktériumtenyészet fennmaradjon és tovább fejlődjön. Még merészebb az az elképzelés, amely szerint a szennyvízben felszaporodó baktériumtömeget — a biomasszát — erjesztéssel metánná. vagyis fűtőanyaggá alakítaná át.
