Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
1988. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tomajmonostora második a településfejlesztési versenyben Két szolgálati lakás épül, hozzáfogunk az iskola felúiításához FALUGYŰLÉS ZÁSZLÓÁTADASSAL A vándorzászló, amelyet a megyei településfejlesztési verseny második helyéért nyújtott át Juhász Ferenc megyei tanácstag Kovács Bélának, Tomajmonostora elöljárójának Hogy miért ilyen későn, április 19-én tartották To- majmonostorán az idén a falugyűlést? A kérdésre egyszerű a felelet: ugyanis ekkorra készült el a település büszkesége, a kívül-belül új köntösbe öltöztetett művelődési otthon. Az avatáson a helybeli citerazenekar és énekkar hangulatos műsorral kedveskedett a megjelenteknek. Ugyanakkor a nagyterem oldalsó részére szerelt bordásfalak azt is igazolják, a helyiség testnevelési órák megtartására is alkalmas. Sőtér Jánosné, a népfront helyi titkára köszöntötte a megjelenteket, az elnökségben helyet foglaló dr. Bozsó Pétert, a megyei tanács vb- titkárát és Gáspár Józsefet, a tiszafüredi városi pártbizottság első titkárát. Domokos József, a községi közös tanács elnöke jó gazda módjára részletesen ismertette az elmúlt év pénzügyi mérlegét, nehézségeit, a települések gyarapodását. Mindebből kiderült, a három községben 7 millió 872 ezer forint jutott fejlesztésre, és többek között tavaly Űjszentgyörgy orvosi rendelővel, Tomajmonostora portalanított utakkal gazdagodott, míg a székhelyközségben épül az új gyógyszertár. Ezt az összeget az itt élők nem kevés kétkezi munkával segítették, amelynek az értéke tavaly elérte a 6,1 millió forintot. Hogy mire fordították ezt az összeget? Mint korábban szó volt róla: portalanított utakra, rendbe tették a szeméttelepet, segítették a művelődési ház tatarozását, •jőt jutott az épülő szolgáltatóház telekkisajátítására is. Kiderült. a központi elvárások miatt az idei fejlesztési lehetőségek jóval szerényebbek lesznek, de azért Tornaion is épül két szolgálati lakás és elkezdődik az iskola várva várt felújítása. Slzó volt még az elöljáróság munkájáról, a helyi tanács közérdekű rendeletéiről, majd következett a várva várt pillanat. Juhász Ferenc megyei tanácstag átnyújtotta Kovács Béla elöljárónak azokat az elismeréseket, amelyeket a falu a megyei településfejlesztési versenyben elért második helyezésért kapott. A vándorzászló és oklevél mellé a sok társadalmi munkáért háromszáz- ezer forint is járt. Azt gondolná az ember, hogy az ehhez hasonló szép díj átadása után csupa dicsérő hozzászólás következik. Nem így történt, hiszen az emberek az elismerő szavakon kívül arról sem hallgattak: itt is akad még olyan utca, ahonnan saras időben egy kilométert kell cipelni a beteget, mert nincs az a mentőautó, amelyik bejutna. Többen féltették a csodaszép nagytermet, mondván: ha itt testnevelés órákat tartanak, hamarosan úgy néz maid ki a helyiség, akár egy pettyes labda. Az is kiderült, hogy a terem kettős hasznosítását ugyan elfogadják, de kényszerhelyzetnek, átmeneti megoldásnak tartják, mivel nem mondtak le a tornaterem építéséről sem. Mindezeken kívül elhangzott egy máshol is megszívlelendő észrevétel is: jók, alaposak voltak a beszámolók, de annyi adatot tartalmaztak. hogy nincs az a hallgató, aki ennek akár töredékét is megjegyezné. Talán nem lenne haszontalan a falugyűlés számszaki adatait sokszorosítani, és ezt a jelenlévőknek átadni. Azért, hogy alaposabban áttanulmányozhassák az emberek: hogyan gazdálkodott a tanács, az elöljáróság, egy év alatt mi- írre költötték az adófizetők pénzét, mi mindennel gyarapodott a falu. D. Sz. M. A falugyűlés résztvevői (Fotó: M. J.) Az élet matematikája Egy kozimiikus matematikus alighanem örömét látná abban a leleményben, ameiy- lyel az élet naponta állítja fel a sodcisme- .retlenes egyenleteit. Aki az összefüggések kuszaságában leghamarabb eligazodik, ihászomnál szolgál közügyét, iha pedig privát vállalkozásiban teszi ezt, úgy sem jár rosszul. A közelmúltban egy költözködés szenvedő alanya voltam. Ott tiblábolt barátom is, akit elsősorban azért tisztelek, mert sakkban mindig jó néhány lépéssel előttem jár gondolatban. Ezúttal unottan végigvonult a felforgatott hadszíntéren és fejcsóválva ezt dümnyögte: — Minő szűkösség, milyen parányi adapterület.... Hiába, ez teszi tönkre a magyar képzőművészetet. Értetlenül néztem rá, hiszen ha lovagte- rernnyl szobába vetne a sors, akkor sem hiszem, hogy szőnyegpadló helyett neves iparművésszel rakatnék mozaikot a talpam alá. Értetlenségemen barátom fitymálva mosolygott. — Emlékszel még nagyszülőink tágas Otthonaira? Elfért a fal mellett a földön a sublót, komód, sifon, kredenc. Aztán a puszta falak szinte kiáltottak a képek után. Aki tehette, meg ás vásárolta a reprodukciókat, lenyomatokat, a tehetősebbek az olajképeket. Most meg? Egy teherautón nem látsz mást költözéskor, mint szekrénysort, polcot, falra szerelhető dobozkákat, amibe megy a ruhanemű, könyv, kacat. A képek pedig? Évente egyszer a múzeumban megtekinthetők. Hát így függ össze a zsugorodó alapterület azzal, hogy az alkotó művészek közül csak a szerencsésebbek találnak vásárlóra. jj Nem volt időm elismeréssel adózni az agyafúrt ám, mindenképp logikus okfejtésnek. mert közben csengettek. Egy szemfüles reluxa-ügynök dugta be a fejét az ajtón portékáját kínálva. Bennem nem talált vásárlóra, mert úgy véltem,' napköziben, midőn, a leengedett redőny védene a tolakodó világosságtól, nincs szükség pihentető félhomályra, lévén ez az időszak benn a munkahelyein a termékeny alkotásé. Barátomnak viszont erre is volt megjegyzése: — Milyen jól megélnek ezek mindaddig, míg nálunk ilyen a közibiztonság. Egyetlen szóval sem mertem jelezni értetlenségemet, sőt tudtam, számára elég egy tanácstalanul tétova pillantás ahhoz, hogy álláspontját kifejtse, így hát mély bölcsességet imitálva hallgattam. Aztán az első éjszakán magamtól is rájöttem mi köze is van a fényvédő szerkezetnek a közmorálhoz. Az ablak alatti higanygőz- lámpák bizony a csend időszakaiban estéről estére olyan fényözönt zúdítanak a szobába, hogy könnyedén megidézik az Északi - tenger-part fehér éjszakáit — kissé sárgásabb tónusban. A lámpák világítanak, mert világítaniuk kell: így tartják távol a jótékony fényforrások a parkolók négykerekű nemzeti vagyonától a rosszban sántikálókat. És ezt tudta a reluxás: egy többismeretlenes egyenletet hamarabb oldott meg, mint én. Legyen gazdag vele... A mindennapok Luciferének logikáját azóta magamévá tettem, s immár ezzel a többlépcsős okfejtéssel próbálom a végeredményig vinni az élet matematika feladványait. Olykor nem minden sikerélmény nélkül. Sőt, ma már azt vallom, nem ártana bizony mindezt kötelező leckévé tenni ott is, ahol a köz dolgain morfondíroznak naphosszat. Isten bizony szívesen látnék barátomhoz hasonló fejszámolóművészt mindenütt, ahol napi ügyeimet intézem. — pb — Ha valaki párttag, az legyen rang Vélemények az állásfoglalás-tervezetről Telt arcú, jó ötvenes Szilágyi Sándor, kezét ösztönösen az olajos, kék nadrágba törli, amikor parolázunk bemutatkozáskor.. Itt kezdte Törökszentmikló.son az esztergályos szakma fortélyait megismerni és harmincnyolc éven át hűséggel kitartott a cég mellett, amelyik most a Mezőgép nevet viseli. Feleségével két fiút nevelnek, a nagyobbik a szomszédban, a Finommechanikánál tanul szakmát, a kisebbik még az általános iskola padjait koptatja: hetedikes . Két esztendeje órabéres- ként dolgozik, erősen megcsappant így a kereset, de hát az egészség előbbre való. Igaz, otthon jószágot tart — „hej, ha tápot lehetne rendesen kapni!” —, dolog tehát munka után is akad bőven, — Nem panaszkodom — mondja az asztal szélére támaszkodva —, vannak, akik nálam nehezebben élnek. A májusi pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét még a Népszabadságban olvasta — tér rá beszélgetésünk témájára. — Sokat beszélgettünk róla itt a műhelyben is — teszi hozzá —, mert bennünket, pártonkívülieket is érint. Kérdezzen! — Milyennek találja a tervezetet ? — Száraznak tűnik a szöveg —■ véli egy kis gondolkodás után. — Túlságosan is általánosnak mondanám a megfogalmazást, kevés a valóságos kapaszkodó, amire pedig az embernek szüksége volna. És amiről szintén sokat beszéltünk: úgy gondolom, hogy a pártvezetés ne vegyen át minden szerepet. Legyen meg a kormány dolga, legyen meg a pánté is, ki-ki végezze a maga tennivalóit. — Évtizedek óta szakszervezeti bizalmi is, véleménye ebben a minőségben is érdekelne. — Régóta mondom, hogy elszakadtak egymástól a társadalmi rétegék. Nálunk itt a gyáregységben kilencvenöt-kilencvenhat százalékos a szervezettség a szakszervezetben. A döntő többség munkás. Én azt gondolom, hogy a széles munkástömegek szavára jobban kellene hallgatni. Hogy a szakszervezet megvétózta a gyógyszerek áremelését, az jó dolog, de kevés az ilyen siker. — önnek, mint bizalminak, hallgatnak-e a véleményére a munkahelyén? — Erre is megfelelek — igazítja el a svájcisapkát a mellette lévő széken. — Én nem panaszkodhatom. De van olyasféle tapasztalatom, hogy annak a szakszervezetisnek „hangosabb'’ a szava, aki párttag. Szerintem az okos vélemény' legyen a döntő! Ezek a mostani beszélgetések ! Sokkal többet tudunk, mint korábban! Erre szükség van! A tájékoztatásra, a nyíltságra! És még valamit. Ha én selejtet csinálok a gyárban, a zsebem azonnal érzi, hát személyes konzekvenciákat várunk ott fönt is! — Párttagként talán hathatósabban képviselhetné az elképzeléseit. — Valahogy így alakult. Engem nem hívtak, én meg nem jelentkeztem. Nem vagyok az a fajta. Az én koromban pedig már... Majd a fiatalabbak. Baktat Józsefné a kende- resi általános iskola pedagógusa egyben csapatvezetője is. A harmincöt éves asz- szony férjével most saját ház megépítését tervezgeti. „Akkor majd elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok” — teszi hozzá, bere- kesztve a magánéletiül szóló rövid mondatokat. Mint csapatvezető gyakran vesz részt a pántalap- szervezet munkájában, ha a „gyeréktársadalom” ügye a napirend. — Én' egy aggályommal kezdeném. Az elvi meghatározásokkal csak egyetért- hetek, de a kivitelezését nem látom eléggé biztosítottnak. Konkrétabb intézkedéseket szeretnék. Csak egy ipélda: nem elég azt mondanunk újra és újra, hogy a ■gazdasági élet nehézségein a fegyelmezettebb munka ■könnyíthetne. De hiszen továbbra is rendire sok a lógós, gyakran hallani arról, hogy ezért vagy azért nem használják ki a munkaidőt. — Hogyan lehetne ezen segíteni ? — Talán egyszerűnek tűnik, de egyéni felelősségvállalással! Ha egy párttag hibát követ el, annak súlya szerint pártfegyelmit kaphat. Én. ezt kevésnek érzem néha. Talán ha anyagilag is felelőssé tennék! — Úgy véli tehát, hogv a példamutatás nagyon fontos lehet a jövőt illetően is? — Pontosan így — bólint a kérdésre széles mozdulattal. — Nálunk itt, az iskolában erről nagyon jó tapasztalataim vannak, ezt őszintén mondhatom. A párttagok példamutató munkát végeznek, egymást is figyelmeztetik, segítik és persze nekünk, pártonikivülieknek is segítenek. Itt valóban érezni a párt vezető szerepét. Éppen ezért nem léptem még a tagok közé, mert ezt az erőt nem érzem magamban. — A párt vezető szerepét említette. — Erről is van véleményem. Én azt gondolom, hogy nem szabad leszűkíteni a párt szerepét csak a mozgalmi munkára! Vagyis nem ért egyet a sok fói-umon szóba hozott önkorlátozással ? — Nem. A párt a vezető erő, tehát igenis szervezze, irányítsa a társadalmat, a gazdaságot, az élet minden területét. — Jobbára eddig is így volt. — Igen, de én ezt azzal bövíteném, hogy minden egyes döntést széles körben tárgyaljon meg. Ebbe vonja be a pártonkívülieket is, természetesen. A vélemények összegzése után viszont a párt döntsön a többség véleménye alapján és a döntést hajtassa is végre. Ehhez kapcsolódik egy másik gondolatom. Hogy tudniillik ne csak fölülről jöhessenek a javaslatok... ' — Tehát a döntenivalók? — Igen, igen, én azt tapasztalom, hogy az alulról jövő javaslatok nem jutnak el a legfelsőbb szántókig, pedig sok okos javaslat elhangzik itt, „lent” is. Ha valaki párttag, az legyen namg. Én sok olyanról tudok, akik érdekből léptek be, hogy az esetleges szakmai hiányosságukat ezzel ellensúlyozzák. Ne híguljon föl a párt! Nem furcsa ez tőlem, párton kívülitől ? — Nem találom annak. Kis csönd telepedig közénk, de azután megint a korábbi hévvel folytatja: — Felejtsék el végre a s tatisztikát! Harmincéves, nő, legalább 'két gyerekkel... Nincs erre szükség! A párt álljon a legjobb erőkből. — hortobágyi — Nagy hangsúlyt fektetnek a műemlékvédelemre a szomszédos Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten. Sorban újulnak meg a város- központ patinás épületei. Felvételünk középpontjában az Úttörő és Ifjúsági Ház szecessziós épülete látható. — Mészáros —
