Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 2. Olcsó legyen és kényelmes Kempingbe vágyik a turista Jelentős megyénkben a gvógyturizmus is, mivel országszerte ismert gyógyvizeink vannak. A szolnoki Tisza Szálló gyógyfürdőjébe, Cserkeszőlőíre, Berekfürdőre leginkább orvosi beutalóval érkeznek a vendégek, a Tiszatournál vagy a Tisza Szállóban foglalnak szobát. Negyvenötezer forintot árult a Tiszatour megyei idegenforgalmi hivatal az Utazás ’88 kiállításon; vagyis ilyen értékű programot adott el kínálatából az egyéni turistáknak. Nagy volt az érdeklődés azabád- szalóki, a tiszafüredi és a cserkeszőlői programok iránt. Külföldi partnerekkel is tárgyalták az iroda képviselői a kiállítás ideje alatt. Az Intras és a Főnix osztrák utazási irodák kedvezményes árú tunéziai üdülést kínáltaik, amelyre a Tiszatour szervezi a megyebeli érdeklődőket. Az Intras szálláshelyeket is vásárolt Szolnokon. Egy NSZK magánvállalkozó Abádsza- lókra hoz horgászcsoportokat. Egy olasz utazási iroda szolnoki gasztronómiai napokat szeretne kínálni túristáinak, a Nieder Österreich Alpin irodát pedig lAlbádszalók és Tiszafüred érdekli. Az Utazás ’88 kiállításon világosan kiderült, hogy óriási az üdülési, kirándulási kínálat. Mindenki leginkább a saját programjait akarta eladni. Az árak emelkedése és vagy az ÁFA okozta többletkiadás miatt elsősorban az olcsó szálláshelyek iránt nőtt az igény. A strandolni, horgászni vágyók mind népszerűbb vízi paradicsoma a Tisza II. tározója. A mesterséges tó partján Abádszalók vonzza a legtöbb látogatót, ahol a tavaly fölállított csúszda tovább növelte a strand látogatottságát. Legnehezebb eladni a szállodai helyeket. Az elő- és utószezonban eddig is sokszor inkább vállalati rendezvényeknek, továbbTisza II. víztározó — újabban Tisza-tó néven emlegetik — felfedezése óta körülbelül húsz százalékkal több vendég érkezik megyénkbe. A Tiszatour egyre több vízparti programot, üdülést kínál. Nemcsak a „klasszikus" helyékre — Abádszalók, Tiszafüred, Cserkeszőlő stb. — szerveznek, hanem például Tisza- várkonyha és Öcsödre is víz melletti programot. Az öcsödi horgászprogramot már meg is vásárolta egy nyugatnémet érdeklődő. A napokban érkeztek Szolnokra annak az NSZK utazási irodának a túristái, amely horgászprogramra küld vendégeket. A Holt-Tisza partján üdülőket bérel a hivatal — nyárra már mind eladták a szálláshelyeket. A TISZATOUR évente négymillói forintot költ a kempingek korszerűsítésére. A tiszafüredi kempingben az elmúlt nyáron naponta négyszáz vendég pihenhetett. Mindenki eladni akar Kiadvány a magánszállásokról Vonzó a Tisza-tó Megyénkben jelentős a gyógyturizmus. Az elmúlt szezonban sokan orvosi beutalóval juthattak el Cserkeszőlőbe, az egyik legkedveltebb termálvizű üdülőközpontba. Az utóbbi években egyébként is jellemző volt ez, de az idén ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés az olcsó kempingek, a fizetővendég szobák és az üdülőházak iránt: Milyen kínálata van olcsó szálláshelyekből a Tiszatour megyei idegenforgalmi hivatalnak? Szállodáinkban, kempingjeinkben stb. tavaly 85 ezer vendég (a megyébe érkezők fele) 362 ezer éjszakát töltött. Egy- egy turista átlagosan közel öt napig maradt megyénkben. A hivatal 3 ezer 300 vendégnek tud egyszerre szállást adni. A legtöbb pihenni vágyót a kempingekben helyezik el; Tiszafüreden négyszáz, Abádszalókon ezer, Szolnokon hatszáz, Cseiíkeszőlőn és Berekfürdőn háromszáz érdeklődőt fogadhatnak. Szállodáik kihasználtsága 60—75 százalékos, a kempingeké (az évi százötven nyitvatartási napon) 60—70 százalékos. Az Utazás ’88 kiállítás tapasztalataiból, a Tiszatour- hoz betérő vendégek kérdéseiből is kitűnt, hogy bár •a vendég az olcsó szálláshelyet részesíti előnyben, bizonyos komfortfokozatról nem akar lemondani. A Tiszatour öt kempingjében ezért az utóbbi években sok olyan munkát végeztek, amely egyrészt bővítette a kempinget (Abádszalókon), másrészt emelte a komfort- fokozatot. A turista ugyanis ma már elvárja, hogy a 'lakókocsiban és a sátorban legyen villany, a kempingben melegvíz, főzési lehetőség, játszótér. Tehát maradjon a kétcsillagos kategóriában, de minél kényelmesebb elhelyezést biztosítsanak számára. A Tiszatour évente négymillió forintot költ a kempingek korszerűsítésére. A fizetővendég szobák többsége a megyeszékhelyen van. Itt nem ritka az se, hogy egész lakást adnak ki. A községekben is lehet szobát szerezni. Az utóbbi években egyre jobban érdekli az itt élőket, és többnyire az dönti el, hogy kiadják-e vagy se, hogy jobban jövedelmez-e (kevesebb munkával), mint a háztáji. A fizetővendég szobák milyensége, komfortfokozata árban tükröződik. Magán- szállásairól egyébként külön kiadvány megjelentetését tervezi az idegenforgalmi hivatali. Ha megnézzük, hogy Szolnok megyében hová utazik a legtöbb turista, mondhatjuk, hogy leginkább a vizek mellé. Népszerűek a vízi- (horgász, szörf) programok, a gyógy üdülések. A képzéseknek adtak otthont. E rendezvények száma azonban egyre kevesebb. A Ti- szatoumál úgy tartják, jobb az olcsóbban kiadott szoba, mint az üres szálloda! Ezen elv alapján különböző kedvezményeket adnak, amelyek 20—25 százalékkal is csökkenthetik a szállodai szoba árát. E jelenségek — a kínálat bősége, az étkezés drágulása arra ösztönzik az utazási irodákat, hogy olcsóbb lehetőségek, programok után nézzenek. Az irodák közötti verseny igazi „győztesei” a kirándulók, üdülők lesznek, akik kedvező áron pihenhetnek. A konkurrencia már az idén is erősen éreztette hatását: az Utazás ’88 kiállításon — néhány kivételtől eltekintve — szinte ugyanolyan áron kínálták a programokat, mint tavaly. No persze, az általános forgalmi adót leszámítva. P. É. MAGYAR-SZOVJET BARÁTI TÁRSASÁG A peresztrojka itt is igény Hogyan dolgoznak a mezőtúri tagcsoportjai a nagy hagyományokra visszatekintő Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak? Elegendő-e a/., amit tenni tudnak, vagy volna más igény is? Erről beszélgettünk a minap az ügyvezető elnökökkel. Beszélgetésünket nyomatékosította, hogy éppen aznap járt ott egy szovjet küldöttség — köztük a nagykövetség tanácsosa, aki egyben a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője is, s Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára. Tóth Jánosné, a mezőhé- ki Táncsics Termelőszövetkezet tagcsoportjának ügyvezető elnöke így mutatta be magukat: — A működési főtételeink jók, s így volt ez a megalakulás óta eltelt tizenhat évben is. Nagyon jók a kapcsolataink az általános iskolásokkal, a KISZ tagjaival. így például november hetedikét is együtt ünnepeltük meg, s nem a hagyományos módon, hanem orosz teaesttel. Forgatjuk a magyar nyelvű szovjet lapokat is, sok információt szerzünk így az ott élőkről. Tavaly vendégeskedtek nálunk szovjet katonák, az idén a családjukkal együtt szeretnénk vendégül látni őket. S rögtön egy lényeges^ dolgot is megemlít: —- A személyes találkozások nagyon hiányoznák, sóikkal több és változatosabb lehetőséget kellene erre biztosítani! Szűcsné Papp Eszter, az áfész tagcsoportjának vezetője csak helyeselve bólintott erre, maga is úgy véli: a szovjet emiberdkkel való közvetlen találkozás, a dis- kuráiás sokkal többet jelentene, mint egy-egy rövid és alaposan „beprogramozott” utazás. — Mostanában egyre több információ jut el hozzánk a Szovjetunióról. Lényeges információ. Bennünket, a tagcsoport tagjait, de másokat is nagyon érdekelnek az ottani változások. A tavaly novemberi szovjet filmnapok például újabb adalékokkal szolgáltak. Aibonyi Ferencné, a Teleki Blanka Gimnázium csoportját képviselve a Gorkij nyelviskolát hozta szóba: — Nagy dolognak tartom — magyarázta —, hogy diákjaink tanórákon túl, anyagi áldozatokat is hozva részt vesznek ezeken a nyelvtanfolyamokon. Sokan középfokú nyelvvizsgát tesznek oroszból, később belőlük néhány eljeg.vzi magát egy életire a nyelvvel, hiszen tanára lesz annak. Mi egyébként minden évben megrendezzük ' az orosz nyelv estjét műsorral, teázással, pirogsütéssel. Azután a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőt... Gál Sándorné, a gimnázium pártvezetőségének tagja, maga is nyelvtanár itt közbeszólt: — ... Hát igen, a vetélkedő. Túlságosan is aprólékos, a Szovjetunió című lapra épülő. Nem ad módot arra, hogy a gyerekek az országról szerzett ^ ismereteiket megmutathassák. Szóba kerül ismét a személyes kapcsolat. A közép- iskolásoknak módjuk van erre, hiszen a nyíregyházi nyári táborokban — ha nagyon kevesen is —, de tökéletesíthetik a tudásukat. A trojkákban két magyar mellett egy szovjet diák segíti a tanulást. Miért csak egy ilyen tábor van? Miért csak huszonhárom megyei középiskolásnak jut hely? A leningrádi nyári táborba pedig már csak tizenkét gyerek juthat ki: minimális esélye van a mezőtúriaknak, másokról nem is beszélve. Pedig egy nép megismerése a nyelve által még könnyebb, s ha ez személyesen történhet... — Csereüdültetésekre volna szükség, iskolák közötti kapcsolatokra — hozakodott elő az újabb ötlettel Abo- nviné. A Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet tagcsoportjának vezetője, Bozsó Lászlóné csak ekkor kért szót. Ök tájékozott vendégeket hívtak meg — köztük Vértes Évát, Pálfy Józsefet —. akik „első kézből” hoztak információkat a glasznosztvról, a peresztrojkáról. A főiskola tanára, dr. Kádár István sem kerülte meg a személyes kapcsolatot : — Tizenöt esztendeje járnak diákjaink nyári gyakorlatra a Szovjetunióba, Harkovi», s ők viszont. Nyolc hallgató, két kísérő a csoport, mindenkori tagja, akik a négy hét javát kemény munkával töltik. Ott azután szemtől szembe találkozunk a valósággal. Szó esik olyankor mindenről: fizetésről, szolgáltatásról, csalódról. Amiben a tagcsoportok vezetői megegyeztek, az tapasztalataik alapján sum- mázódott: a két ország polgárainak gyakrabban és kötetlen módon kellene találkozniuk. Az így szövődő 'barátságok élőbbek, az egymásról alkotott kép valóságosabb lehet, mint levelezések és a sajtó útján. Ami ugyancsak nyilvánvaló: nagyon nagy az erdők lód és a Szovjetunióban zajló változások iránt. Az információszerzés legjobb módja a közvetlen, saját tapasztalat, A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai ápolják a kapcsolatókat, de úgy vélik, hogy a peresztrojka, a megújulás itt is szükséges volna. Keresik az új utakat, hogy a két. nép még jobban megismerhesse egymás mindennapjait, s ez kétségkívül mélyíthetné a barátságot is. H. Z. Közvetlen buszjárat Szolnok és Stockholm között „Még mindig magyarul álmodom” Ezen az éjszakán Hagyák László a Jászkun Volán személyforgalmi üzemigazgatója keveset aludt. Nem csoda, hiszen amióta a cég történetét írják, első ízben vártak olyan menetrendszerinti buszt, amelyik 2 ezer 800 kilométer távolság megtétele után Stockholmból érkezik a szolnoki pályaudvarra. így leírva mind ez egyszerűnek hangzik, csak az a bökkenő, hogy a svéd cég járata emeletes, amelynek néhány alacsonyra kerekedett aluljárónk aligha örülne. Ezért, a biztonság kedvéért ismét végigjárták az útvonal minden zugát Pest, Győr érintésével egészen Hegyeshalomig. Este fél hat: pontosak a svédek, noha az osztrák— magyar határra hatra jelezték érkezésüket, harminc perccel korábban feltűntek. A gyors útlevél- és vámvizsgálat után máris a csoport ügyintézőjével Révész Imrével kezdjük az ismerkedést, miközben a Volvo hangtalanul falja a kilométereket. — Szombaton este indultunk Stockholmból és hétfőn' este tízre leszünk Szolnokon. — Hányán érkeztek? — Huszonhármán, ebből egv híján húsz a magyar, a többi olyan svéd, akit érdekel az ország. — Hogyan szánták rá magukat arra, hogy Szolnokra jöjjenek? — Én hajdúsági születésű vagyok, és ismerem ezt a megyét is. Ez egy magánvállalkozás és a svéd tulajdonosnak húsz busza van. Mi ketten. Tövisházi Lászlóval Európa-szerte az utakat szervezzük. Ide úgy jutottunk, hogy bementünk érdeklődni a svédországi magyar nagykövethez, és ő ajánlotta a Volánt. így kötöttünk szerződést a Jászkun Volánnal és reméljük, hogy pár hónap ráfizetés után mindkettőnknek megéri az üzlet. Hogy végül is Szolnok lett a végcél, annak az az oka: tetszik a Tisza, a Tisza-part, a gyógyfürdő, a strand, de a Hortobágy sincs messze. Közben már az utasokat is faggatom. A két idegen- vezető Vass Ilona és Szalui Léna tolmácsolására nincs szükség, hiszen a járaton utazók szinte kivétel nélkül hazalátogató magyarok. Közülük az egyik Lénárt László. — Most lettem nyugdíjas: mérnök voltam, itthon is, meg kinn is, mégpedig hét évig konstruktőrként dolgoztam a Volvónál. Három gyermekem született és a feleségem is magyar. — Mégis hazajár. — Tudja, ahogy öregszem, úgy szorítja a szívem a honvágy. Noha, anyagilag nem állok rosszul azt is megtehetem, hogy évente négyszer is „hazaugorjak”. Látja azt mondtam haza. pedig már rég nem itt élek ... Rózsa Irén Törökszent- miklóson született, de most Pestre utazik koros szüleihez. — Az egészségem miatt leszázalékoltak, és mivel elváltam, kétszer egy évben meglátogatom anyuékat akik alig várják, hogy láthassanak. — Miért nem jön haza? — A két gyerekem, meg az unokám is kinn él. Megmaradtak, megmaradtunk magyarnak és otthon is így beszélünk. — Nem jurcsa a helyzete? — Jaj, dehogynem. Tudja, ez egy borzasztó, tudathasadásos állapot, amit nem kívánok senkinek. Szegény, idős szüleimtől mindig úgy búcsúzom: nem tudom, lá- tom-e még őket. Noha évtizedek óta kinn lakom, mindig magyarul álmodom: Törökszentmiklósról, a Tur- csányi rokonokról, a pesti házról, Szolnokról. Nehezen bírom tovább sorolni — tő- ’ röl le néhány árulkodó cseppet a szeme sarkából. Már kigyúltak az égi lámpások, amikor Pesten, az Engels téri állomásra érkezünk. Boldog sikolyok: mindenkit vár valaki. Alig maradunk páran a buszon, itt a zöme leszáll; mi pedig nekivágunk az utolsó száz kilométernek. hogy Stockholm, Göteborg, Malmö, majd hajón átkeve Dánia, NSZK és Ausztria érintésével nem egészen két nap alatt 2 ezer 800 kilométert megtéve este tíz után a szolnoki buszpályaudvarra gördüljön a mosdóval, televízióval, WC- vel felszerelt álombusz. Két nap teltével fordul vissza, most még minden bizonnyal Pestig üresen, de remélve — hiszen kéthetenként érkezik — tizennégy nap múlva már nem kevés megyénkbelit is magával visz a messzi Skandináviába. Elsősorban valószínűleg azokat, akiknek rokonaik, barátaik, hozzátartozóik laknak Svédországban no. meg olyanokat, akik arra kíváncsiak. hogyan élnek a vikingek csendes, szorgalmas, munkaszerető mai utódai. D. Sz. M.
