Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 19. JegyzetlapolT Garázsok és kezdeményezések Hegyközi kisfalumban sokféle szempont szerint osztódott a nép. A „Vala­ki” az volt, akinek tágas háza magasodott, de még- inkább szép parcella sző­lője kapaszkodott a pataki hegyre. Ám ez a valakiság is számtalan árnyalattal színeződött. Dukált a te­kintélyhez pince — még ilyen ember is akadt szép számban — de az igazi gazda már nem lehetett más csak az, akinek a dél­utáni istentiszteletkor a pincekulcs duzzasztotta a zsebét. Ez az ember azt is elmondhatta magától, hogy a van mellett a kala­pot is ő viseli otthon. Mert hát ahhoz, hogy egy-egy pohár borhoz hozzáférjen, s barátait is meghívja a kőboltozatos pince hősébe, nem kell az asszonnyal körmönfont módon meg­vívni a kulcs birtoklásá­nak jogáért. A valakiság persze emeltebb hanggal is járt a közösségben, hiszen igaza általában annak volt, aki­nek a borát itta a ven­dégsereg. Nagy dolgok dőltek el olykor a pinceso­ron, nagyobbak, mint a tanács vagy a tsz irodái­ban. Mondhatni, a falut innen a pincesorról irányí­totta a népakarat. Sokáig azt hittem, a férfiak igénye a családtól való időnkénti „különál­lásra” a szőlőtőkékhez kö­tődik. De nem. Mostanság egyre több garázsközös­ség kompániájába csöp­penek ország szerte. Óz- don, Szolnokon vagy Szombathelyen ezek moz­gatója éppen úgy a társa­ság után tapogatódzó té­tova vágyódás, kötőanya­ga pedig a baráttal, szom­széddal koccintott pohár, mint a szőlősgazdák bol­tozatos kazamatáiban. Csak hát egyik a falusi ember életformája, — a másik a városié. Szájtát- va bámulom a lakótelepek egynémely garázsát; bár­pultok, öblös hűtőszekré­nyek rejtik a bolti áron vásárolt innivalókat, a hobbin termelt borokat, pálinkákat, melyekből kí- nálnivaló is jut az arra érdemesnek. A rendező elv az „arra érdemes” minő­sítés. Itt aztán összejön a környék hímnemű társa­dalma és a kocsik helyén igazi spontán közösség szerveződik. Kicsit olyan alapon, mint a lakótele­pek gyepszőnyegeibe ta­posott gyalogutak születé­sénél: az emberek ott ha­ladnak a céljuk felé, ahol a legrövidebb az út és nem ott, ahol betonjárda jelöli a célirányt. Mert hát egy lakóház­ban „fent” is folyik ám az intézményes közösség­szervezés: lakógyűlé­sekre, kollektív progra­mokra mozgósítanak — kevés sikerrel. Ott lent vi­szont a garázsok környé­kén, senki nem toboroz falragaszokkal ismerőst, jóbarátot, mégis. . . Mégis ott váltják a világot nap mint nap a környékben la­kók. Annyit hallok mostaná­ban az alulról jövő kezde­ményezésekről; vajon nem lenne érdemes modellként kipróbálni, hová vinne egy házat a garázsból irányí­tott közösségi akarat? Ha már benne vagyok még egy vakmerő ötlet: a „fent” lévő bizalmiak, képviselők, házfelügyelők és más tisztségviselők nem próbálkozhatnának meg a garázsok környékén fóru­mot teremteni a ház ügyei­nek? Jó, a garázsok lent van­nak — de azért a házak rájuk épülnek.-pb­Tanulópénz Nyliván nem előzmények és ok nélkül vésetett fel Mózes kőtáblájára a „Ne lopj!” parancsolat. A szer­zésnek ez az ősi módja egyidős az emberiséggel, s az adott társadalom erköl­cse a döntő abban, mikor, mennyien éltek a gyarapo­dásnak e lehetőségével. Sokféle indok lehet persze a lopásra. Soha nem tud­juk meg azonban, miért vették el a martfűi cipő­ipari szakközépiskola má­sodikos tanulójának 1500 forintját. A tettes ugyanis nem került elő. Az esetről a kárvallott diáklány édesanyjának le­veléből értesültünk. A kis jövedelmű szülők szabad­időruhára adták a pénzt gyermekűiknek. Amikor a cipőgyárba gyakorlatra ment az osztály, még meg­volt a pénz. Miire „kicsen­gettek”, már nyoma ve­szett a táskából. A tiszta tekintetű fiatal .lány még ma is értetlenül emlékszik vissza az esetre. Hiszen olyasvalami történt véle, amit ő sohasem 'tenne meg, s evégből azt hitte, hogy ilyesmi vele sem tör­ténhet meg. Nem is tudja most, mit gondoljon az emberekről. A másodikos diáklány nem az egyetlen kárvallott a jelenlegi tanévben az is­kolában. Mások is „fizet­tek” tanulópénzt. Egy má­sik lánytól ötszáz forintot lopták el az osztályban há­rom héttel ezelőtt. Koráb­ban egy óra, majd egy aranygyűrű „cserélt gaz­dát”. A közelmúltban pe­dig egy fiú fegyelmi 'tár­gyalását kellett megtartani, amelyen egy pár gyárból lopott cipő volt a „corpus delicti”. A felsorolt ese­tekből ő volt az egyetlen, aíki „lebuikott”, s mentsé­gére azt hozta fel, hogy a gyár együk munkása biz­tatta, hogy vigye csak el nyugodtan. Mit szálnak mindehhez az iskola vezetői, tanárai? Nos, természetesen fájlal­ják a történteket. Ha sike­rült volna megtalálni a tetteséket, maximum igaz­gatód megrovás lehetett volna a büntetés. Tizenhat­éves korig ugyanis — amíg a fiatal tanköteles — nem lehet még 'lopás miatt sem éltanácsolni az itskolából. Van persze egy kiskapu. Fel lehet ajánlani neki egy másik, hasonló profilú in­tézményt, ahol folytathat­ja tanulmányait. Amit még megtehetnek az iskola vezetői, az a min­denütt sokat emlegetett ibűvszó: a megelőzés. En­nek érdekében az intéz­mény pedagógusai figyel­meztetik a tanulókat, hogy ne hozzák el az iskolába az értékeiket, s ha mégiis kénytelenek, mondjuk, pénzt hozni, adják át meg­őrzésre a nevelőknek. A megelőzésnek ez valóban hathatós módja. A neve­lőtől valószínűleg nem lop­ják el a pénzt. Noha volt már ugyan erre is példa, de azóta kulcsra zárják a tanári szolba ajtaját. A megelőzésnek persze van egy másik módja is, a becsületre, emberi tiszta­ságra, tisztességre nevelés. Kétségtelenül ez a nehe­zebb, a hosszadalmasabb folyamat. Nehezebb, hi­szen a környezet sok eset­ben ellenható tényező. A közvélemény itt-ott elnéző, az áruházi, gyári tolvajok- k'al szemben, vagy esetleg közömbös marad. Mégis hatékonyabb és eredmé­nyesebb lehet a megelőzés a neveléssel, ha sikerül el­érni, hogy a diákok ma­gukévá tegyék az erkölcsi normákat, értékeket, meg­tanulják belső indíttatásból tisztelni, védeni a köz- és személyi tulajdont. S ‘ki más taníthatná meg erre a 'fiatalokat, ha nem a csa­lád és az iskola? — tg — Legfeljebb egy évig Közhasznú munkán Jászberényben MÁR LÁTSZIK A VÁROSON Új otthon Takarékbetét az OTP-nél Az Országos Takarékpénz­tár április 18-ától, hétfőtől Űj otthon elnevezéssel új betétformát vezetett be a lakáscélú megtakarítások el­helyezésére. Ilyen betétet nyithat a 14. életév 'betöltése után bárki saját magának, vagy bármilyen korú ked­vezményezettnek, illetve a munkáltató a dolgozója ré­szére. Ha a befizetett összeget lakásépítésre vagy -vásár­lásra használják fel, az első öt évben évi 6,75 százalékos kamatot fizet az OTP, a ha­todik évtől pedig — vissza­menőleg is — évi 12 száza­lék kamat jár. Ha a betétes nem lakás céljára használja fel az összeget, akikor a ka­mat öt éven belül évi 5 szá­zalék, öt év után pedig — ugyancsak visszamenőleg az első évtől — évi 9,6 száza­lék. A betét kamata adómen­tes, ha a megtakarítást lakás cél járna használják fel. Eb­ben az esetben ezen felül a betételhelyező adókedvez­ményben is részesül, vagyis a takarékoskodás ideje alatt az évente 'befizetett pénz 20 százalékával — legfeljebb azonban évi 7200 forinttal — csökkentheti személyi jöve­delemadóját. A betét után külön kölcsön is jár, ame­lyet lakás céljára, illetve áruvásárlásra lehet felhasz­nálni. Jól indult mirelit-export A MIRELITÉ Külkeres­kedelmi Közös Vállalat ex­portja az év első három hó­napjában harmadával na­gyobb volt, mint a január 1-jével megszűnt hűtőipari trösztté, az elmúlt év azonos időszakában. A nagyobb for­galmat részben a jó piaci munkával érték el. A MIRELITÉ Vállalat kül­földi partnereivel már csak­nem teljes egészében meg­kötötte az év további részé­re szóló szállítási szerződé­seket. Az eddigiek szerint a hagyományos piacokon a ta­valyinál mintegy 15 száza­lékkal több mélyhűtött ter­méket tudnak elhelyezni. Törmelékkel, földdel, sze­méttel töltötték fel a város széli gödröket, vízállásokat a Temető, Nyíl utca végén Jászberényben. A több hek­táros terület nagy részét már tavaly beültették facse­metékkel társadalmi mun­kában, a megmaradt és nem régiben rendezett mé­lyedések helyén azonban most nem szocialista brigád serénykedik. Sőt, serényke­désnek se tekinthető a cso­port munkája, mert a társa­ság fele lapátnyélre támasz­kodva egykedvűen figyeli a többit. Autó áll meg mellettük, megélénkül a csapat, min­denki talál tennivalót. A ragadós agyagban gödröket kaparnak a mintegy ezer fa­csemetének. A sorokat, a csemeték helyét pontosan kikarózták, de hogy a so­vány kis lyukakban a gyen­ge gyökerek hogyan birkóz­nak meg a csontkeménnyé szikkadó talajjal, az legke­vésbé foglalkoztatja a mun­kásokat. Sorban állnak — Közhasznú munkán dolgoznak, ennyit lehet tő­lük elvárni — mondja Tóth Albert, a Tanácsi Ellátó és Szolgáltató Szervezet igaz­gatója. — Március elején 7—8 fővel indult a csapat, de hamarosan feltöltődött a 15-ös keret. Ma már sorban állnak a munkanélküliek, hogy bekerüljenek a brigád­ba. Urbán Sándor munkaveze­tő, a városi tanács alkalma­zottja irányítja a csapatot, felügyeli a munkát, a dol­gozókat. A feladat nem ne­héz, mert egyszerű munkát válogat számukra a tanács. Az elmúlt hetekben árkokat tisztítottak, kivagdosták a rézsűből a hajtásokat, kido­bálták az iszapot, utak men­tén árkokat húztak. Nem kell hozzá szaktudás, még 8 osztály se. Felvételkor a munkakönyvben nem néz­ték a kilépett bejegyzéseket, az előéletet, a cél az volt, hogy munkához, keresethez juttassák az „önhibájukon” kívül hosszabb ideje elhe­lyezkedni nem tudókat. — Délelőtt elment az egyik — számol be főnöké­nek a munkavezető. — Azt mondta, kapott állást a ke­nyérgyárban, későn jött, és nem is maradt. A hónapból egy hetet dolgozott, azután „meghúzta a derekát” és most, hogy véget ért a táp­pénz, eltűnt. Ment egyene­sen a temetőbe csigát szed­ni, nem a gyárba. A zömében fiatalokból ál­ló társaság egy csomóban dolgozik. A többiektől elhú­zódva, magányosan piszmog egy nyurga fiatalember. Be­szélgetéskor se jön közelebb, tisztes távolságból hallgatja a társalgást. Nem lehet tud­ni, hogy a kompánia össze­A többség régóta keresett munkát, de (már) sehol se fogadták, egy 16 éves fiú azonban csak most kapott munkakönyvét. Egyiknek a törvénnyel gyűlt meg a ba­ja, másiknak a főnökével, a kevés fizetéssel, az itallal, némelyiknek csak egyszerű­en megszűnt a munkahelye és szaktudás híján csak itt talált menedéket. A közhasz­nú munka igen gyengén fi­zet. Aki végigdolgozta a hó­napot (meg a napot is), 3 ezer forintot és néhány száz forint jutalmat kapott. Nem is szakítják meg magukat, de legalább családi pótlék­hoz, táppénzhez jutnak. Le­het többet is keresni, veti közbe Tóth Albert, attól füg­gően, hogy a normát ki ho­gyan teljesíti 4500 is lehet a borítékban. — Jelöljék ki, hogy mit csináljanak — vállalkozik rögtön Kulcsár János, aki külföldi munkára jelentke­zett eredetileg, de nem fért be az induló keretbe, s amíg rá kerül a sor, itt húz­A jászberényi Munkaerő Szolgálati Iroda felmérése, szerint jelenleg mintegy száz munkanélküli van a városban, és a számuk hó­napról hónapra nő. A ta­nács tehát a közhasznú munka bővítésével segíthet a rászorultakon, de a gondok mellett ez nem is rossz üz­let számára. A 30 százalék­nyi bérből, ha jól gazdálkod­nak a kallódó munkaerővel, többszörös értéket hozhat­tétele vagy saját sorsa miatt olyan zárkózott, de látható­an restelli a dolgot. Vannak azért vidám fiúk is a bri­gádban. A 17 éves T. József a Hűtőből érkezett, mert nem volt megelégedve a fő­nökeivel. Vállát vonogatva számol be a munkáról val­lott elképzeléseiről. Társai nevetve fűszerezik válaszait, úgy tűnik, számukra csak egy jó hecc ez az egész. Szakma és munkaerkölcs nélkül, 16—18 éves fővel ilyen körülmények között is­merkednek a kenyérkereset­tel. za ki az időt. — Szívesen dolgozom normára, ha érde­mes. A Tanácsi Ellátó és Szol­gáltató Szervezetben foglal­koztatott emberekkel 2 hó­napra kötöttek szerződést. Ha megfelelnek és közben se jutnak álláshoz, ezt újból meghosszabbítják, de leg­feljebb egy évig dolgozhat­nak közhasznú munkán. Aki itt is kihull a rostán (hét gyerekkel is van ilyen), an­nak helyére újak várnak. Hogy nekik mi lesz a sor­suk, és egy év után a töb­bieknek, még nem tudja senki? Egyeseket egyálta­lán nem aggaszt a jövő, má­sok reménykedve járják a munkahelyeket, bekopognak a Munkaerő Szolgálati Iro­dába, Banya Ferenc meg néhányan pedig a tanácstól várják a megoldást. A vá­rosi tanács egyelőre azon fáradozik, hogy a tizenötös keretet felemelje, hozzájáru­lás ehhez pedig azért kell, mert a bérek 70 százalékát a megyétől kapja. nak létre. A brigád tevé­kenysége már eddig is lát­szik a városon, összetakarít- gatták a burkolt utak sze­gélyei mellől a felhordott sarat, útpadkát, elvadult te­repet rendeztek. Ezután pe­dig sorbaveszik a városban eddig a munkáskéz hiánya miatt elhanyagolt feladato­kat. Lukácsi Pál Itt talált menedéket Gazdálkodni a munkaerővel Szerencsés nagymama A hídkötvényes Dácia nyertese Annak idején az 50 ezer forintos Tisza-híd kötvények mellé — a lakossági akció­ban — minden vásárló ka­pott egy tombolajegyet. A március 9-i nyilvános nyere­ménysorsolás után még he­tekig kereste az OTP a nyerteseket, többek között a Dácia TLX 1310-es személy- gépkocsi ismeretlen tulajdo­nosát. A napokban, betegségéből fölépülve, egyéb ügyeit in­tézni kereste fel özv. Szabó Károlyné Jászberényben az OTP városi fiókját, és csak úgy mellékesen mutatta meg tombolajegyét, hogy lehet-e ezzel nyerni. Amikor közölték, hogy a főnyeremény, a Dácia az övé lett, azt se tudta meg­lepetésében, hogy mi az. A kocsi hallatán az idős asszony rögtön az unokájára gon­dolt. Nehéz körül­mények között élt, férjét 1944- ben vesztette el Szabóné, egyedül nevelte fel moz­gássérült gyer­mekét. A lányáék Pestlőrincen él­nek. Szemefé- nye, büszkesége egyetlen unoká­ja már felnőtt, elmúlt 24 éves, a gyáli té- eszben dolgozik, és jogosít­ványa is van. övé lesz a szerencseautó! A formaságokat már együtt intézték az OTP me­gyei igazgatóságánál, ahol megtudták, hogy a mármű- szaikd vizsgáztatott, rend­számmal ellátott kocsit a napokban odaviszik Jász­berénybe, özv. Szabóné Fáy András úti otthona elé; együtt örülnek majd neki anya, lánya és az unoka. —rónai— Fotó: —mészáros— Computerworld — Számítástechnika Etűdök gépzongorára A számítógép szoftvert — azokat a programokat, ame­lyek egy-egy konkrét fel­adat elvégzésére teszik al­kalmassá az egyébként álta­lános célú számítógépet — nemegyszer zeneművekhez hasonlítják. Ebben az eset­ben a hangszer a hardver, s ugyanaz az eszköz annyifé­leképp tud megszólalni, ahány különféle kottát tesz­nek elé, ahány eltérő dara- bőit játszanak le rajta. Korunk legismertebb „ze­neszerzői” a Microsoft, az Ashton Taté és a Lotus szoftverházak. Ha valaki személyi számítógépet hasz­nál a munkája során, egy a nyolchoz az esélye annak, hogy nyilvántartásait az Ashton Tate adatbázis keze­lőjével készíti; kétszer ilyen gyakori, hogy valaki a Lotus táblázatkezelőjéhez fordul és 90 százaléknál is nagyobb a valószínűsége annak, hogy számítógépét a Microsoft operációs rendszere vezérli. Hihetetlen arányok ezek — talán egyetlen más iparág­ban sem uralja senki ennyi­re a piacot — és éopen ezért nem véletlen, hogy az ame­rikai Computer world külön mellékletet szentelt a szoft­verpiac három legnagyobb- jánalk. Ebből a mellékletből a magvar Camputerworld- Számítástechniiika folytatá­sokban közöl részleteket. A legfrissebb (április 6-i) szám az említett cégek műhelytit­kaiba enged bepillantást. Ha sok ötletet meríthetünk, s elolvassuk ezt a beszámolót, még az is elképzelhető, hogy lesz olyan magyar szoftver- ház, amely zsonglőröket és bűvészeket vesz majd fel, ment akkor talán utoléri a sikerekben gazdag Lotust... Vagy mégsem ebben állna a nagy titok? A CW—SZT ezúttal sem áll meg a nyu­gati helyzetképnél, hanem egy alapos elemző cikkben elkészíti az 1987-es év ma­gyar szoftverpiacának mér­legét is. Vannak biztató té­nyek: tavasztól az év végé­ig például megduplázódott a piacra szánt, polcról értéke­sített szoftvertermékek vá­lasztéka, egész sor hazai fej­lesztésű, korszerű termék született; kifejezetten gazdag a gazdálkodási célú prog­ramcsomagok kínálata. Vi­szont akárhogyan bűvészke­dünk a statisztikai adatok­kal. a cikk végülis megálla- Dítia. hogy az árak kialaku­latlanok, a szoftvertermékek forgalma viszonylag csekély, kevés az igazán sokszor ér­tékesített program. A hazai és a külföldi szoftverpiac egymás mellé helyezése éppen ezért egy kicsit ismételten a zenemű­vek 'birodalma felé visz el bennünket. Mert ugye: a kü­lönbséget zongorázni lehet­ne...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents