Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

1988. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megérkeztek az első ven­dégek a pécs- váradi vár­ban felépí­tett szállo­dába. A vár­ral szerve­sen egybe­épült új ven­déglátó léte­sítményben huszonnégy szoba és-négy lakosztály várja a ven­dégeket. A Zengő lábá­nál fekvő, történelmi nevezetessé­gű nagy­község szál­lodáját Ist­ván király­ról nevezték el. (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc) Háromszázötvenen fertőződtek, huszonkét beteget ápolnak kórházban Szalmonella a mezőtúri ivóvízhálózatban A KÖJÁL közleményt adott ki (Folytatás az 1. Oldalról) gyie tudományos munkatár­sai hosszú előkészületek után dolgozták ki terveiket, kuta­tási programjukat majd megkeresték azokat a kutatókat, akik ailkailmasák a nagyszabású munka elvég­zésére. 1985-iben és ’86-ban a te­rületet felmérő, feltérképe­ző, a tudományos kutatás irányait kijelölő kisebb elő­készületi expedíciókat szer­veztek, majd tavaly megkez­dődött az érdemi munka. A kutatás központja Tiszafü­red. Maga a terület igen ki­terjedt, hiszen Leninváros- tól Tiszasiiiyág közel negy­ven .települést foglal magá­ba a Tisza két partján. Ha­mar bebizonyosodott: a nagy területhez és a sokré­tű feladathoz kevés a mú­zeumok munkatársainak és a nyaranta néhány hétre be­kapcsolódó tudományos ku­tatóknak az ereje. Bevonták hát azokat a — főleg közép­iskolás — fiatalokat, pályamunkáikkal — a múzeumi munkáiba bekap­csolódva — igazolták ráter­mettségüket, tehetségüket. Segítségükkel felgyorsul, kiszélesedik a szakemberek mentő-feltáró munkája. Tavaly huszonhat diák csatlakozott a kutatókhoz s néprajzi hitelességű rajzaik­kal, a természetvédelmet se­gítő felméréseikkel szép eredményt értek el. Mindez a már hároméves folyamat rövid sommázalta. A Tisza II. kutatásának je­lentőségéről dr. Szabó Lász­Végül: a népi hagyomá­nyok, emlékek pusztulásával egyiidőben itt valami új szü­letik, ugrásszerű a fejlődés. Csakhogy nem volna jó az új alkotásának jegyében mindent eldobni, lerombolni, elfelejteni, ami régi. Kiderült, hogy sok „régi­ség” új értéket jelenthet. Ami leghamarabb kamato­zik : idegenforgalmi értéket is. Tehát ebből a szempont­ból is jelentőséget tulajdo­nítunk a Tisza II. kutatásá­nak. összefoglalva: tudomá­nyos szempontból a problé­ma aktualitása váltotta ki a különböző szakemberek ér­deklődését. Gyorsan kell megválaszolni a természet- védelemmel, a tájépítészet­tel a .természet átalakításá­val kapcsolatban fölvetődő kérdéseket. Tiszafüreden új városkép bontakozik ki, év­ről évre változik a falvak képe is. Hogyan, s milyen­né formálódjon az új? — Hogyan válik szélesebb értelemben is közkinccsé a kutatók munkájának ered­ménye? — Nem az a célunk, hogy egy niaigymónográfiát állít­sunk össze, hanem az, hogy minél több helyen — múze­umi füzetekben, szakfolyó­iratokban, de a szélesebb ol­vasóközönségnek szánt folyó­iratokban, lapókban is — minél többet publikáljunk. — Folytatás? — Tiszafüred tanácsának támogatását élvezve, a négy megye múzeumainak költsé­gén a nyáron ötven-haitvan kutató folytatja a munkát. Egri Sándor Szombaton este a tévéhíradó adta elő­ször tudtul: szalmonellával fertőzött Me­zőtúr ivóvize. Ugyancsak a híradóban hangzott el: érthetően nyugtalanok az em­berek, kevésnek tartják a tájékoztatást. Azóta a televízió Képújságja adott újabb közleményt. Kollégám telexüzenetet tesz elém: köz­érdekű bejelentés. Szó szerint: „Mezőtúron az ivóvíz fertőzött. A lakos­ság tájékoztatása nem megfelelő. Túl sok a megbetegedés. Kérjük az ügy kivizsgá­lását.” A telexüzenet címzettje a Sízolnok Megyei Néplap szerkesztőségének ügyele­tes szerkesztője. Szinte egyszerre hívjuk egymást vasár­nap dr. Hőgye Annával, a megyei Köjál vezetőjével. A következő közlemény köz­zétételét kéri: io kandidátus, muzeológus tájékoztatott, akit valójában e nagyszabású kutatómunka szellemi atyjának, menedzse­rének nevezhetünk: — Tudományos tervszerű­séggel folyik Szolnok megye tájainak történeti, néprajzi feldolgozása. A Jászsággal, a Kunsággal, a Tiszazuggal már foglalkoztunk. Hogy miért Tiszafüred — és kör­nyéke — került előtérbe? Egyrészt azért, mert a nem­rég várossá left Tiszafüred és e tájék őrzi leginkább a népi kultúrát a megyében. Ugyanakkor itt a leggyor­sabb a fejlődés, azaz, ami mia még talán tetten érhető, annak holnapra hírmondója sem marad. Másrészt: tudományos ku­tatómunkánkat több megye összefogásával végeztük ed­dig is. Most — éppen Tisza­füredről kiindulva — új kapcsolatrendszerek alakul­hattak ki. Harmadsorban: erre a vidékre egyelőre nem mondta senki, hogy önálló akik néprajzi táj volna, ezért egy illetve kicsit parlagon is maradt. Nem akadt, aki itt kutasson. A tudományos probléma úgy vetődött föl számunkra: „fényképezzük le” e me­gyénk perifériáján található tájat, s persze keressük an­nak magyarázatát, hogyan alakulhatott ki a Tisza men­tén az országnak e fejlődés­ben meglehetősen elmaradt, belső perifériája. Elnéptele­nedő falvakat. ..halálra ítélt” területeket találtunk. Itt ne­künk, kutatóknak, tudósok­nak keli, hogy mondaniva­lónk legyen! Huszonöt évvel ezelőtt volt az első Ki mit tud? — ma Megyei elődöntő Szolnokon — Katonafiatalok bemutatója „A Mezőtúri Városi Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat és a Szolnok Megyei KÖJÁL értesíti Mezőtúr la­kosságát, hogy a város vezetékes ivóvízhálózata szalmo­nella baktériummal fertőzött. Felhívjuk a figyelmet, hogy a víz fogyasztása fertőző hasmenéses megbetegedést okozhat. Ezért az alábbiak szi­gorú betartását kérjük: — A vizet csak forralás után szabad ivóvízként fo­gyasztani! — Mosogatás utáni öblítés csak forralt vízzel tör­ténhet! — Hőhatásnak ki nem tett ételek készítéséhez csak előzetesen felforralt víz használható! — Fogmosás, szájöblítés céljára is csak forralás után használják a vizet! — Csecsemők fürdetéséhez csak előzetesen felforralt víz használható! — Egyébként tisztálkodáshoz, takarításhoz, mosáshoz forralás nélküli víz is felhasználható. Folyamatban van a hálózat mosatása, fertőtlenítése, és amint a víz újból forralás nélkül fogyasztható lesz, azonnal tájékoztatjuk a lakosságot.” Huszonöt évvel ezelőtt in­dult útjára a fiatalok tehet­ségkutató vetélkedője, a Ki mit tud? Az eltelt negyed­század alatt több szereplő- és nézőgeneráció izgulta vé­gig a kulisszák mögött, a színpadokon és végül a tele­vízió képernyője előtt a ver­senyeket, melyek minden esetben egy-egy kisebb szen­zációval szolgáltak. Nem­csak azért, mert ma már több neves művésznek — az egész ország előtt való — bemutatkozására adtak le­hetőséget, de azért is, mert tömegesen vonultatták fel az egyes művészeti ágban valóban értékeset alkotó fia­talok ezreit is. Hosszabb szünet után az elmúlt év végén hirdették meg újra a rendező szervek — köztük a Művelődési Mi­nisztérium, a KISZ és a Magyar Televízió — a Ki mit tud? versenyeit, mond­hatni az első, valamikori ve­télkedő korosztály gyerme­kei számára. A szokásoknak megfelelően a több kategó­ria erőpróbáinak első, vá­rosi, kerületi bemutatói március közepén fejeződtek be. Szolnok megyében hét városban rendezték meg az elődöntőket, melyeken csak­nem másfólszáz produkciót láthattak a nézők, és termé­szetesen a szigorú zsűrik ítéletük alapján összesen 53 együttes és szólista jutott be a megyei fordulóba. A Ki mit tud? megyei elő­döntőjét vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel rendezték meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont színháztermében, ahol elsősorban a vers- és próza­mondók, a színjátszók, a népzenei és néptáncegyütte­sek, a klasszikus-, nóta-, dal- és popénekesek, zene­karok valamint az egyéb kategóriában induló fiata­lok mérték össze tudásukat és tehetségüket. A késő es­tébe nyúló bemutatósorozat — melynek eredménye lap­zártáig nem született meg — egyik legsikeresebb része volt a cigányfolklór-együt­tesek és -szólisták sajátos kultúrát hordozó, színvona­las műsora, köztük is lassan profivá érő Barna Gyön­gyök produkciója. A Ki mit tud? megyei elődöntőjéből az országos válogatóra, a július—szep­tember között megrendezés­re kerülő televíziós élő- és középdöntőkre jutó ver­senyzők mellett a verseny további fordulóinak már vannak Szolnok megyei résztvevői. Ez úgy lehetsé­ges, hogy az amatőr művé­szeti mozgalom egyes ren­dezvényei egyben országos válogatók is: ilyen például a balassagyarmati és csur­gói diákszínjátszó napok, az Arany János balladamondó és a Nagy László munkás versmondó verseny, a zalai kamaratánc-fesztivál, és a jövő hét végén ugyancsak Szolnokon megrendezésre kerülő fiúkórusok országos találkozója. A szeptemberi televíziós döntőn tehát remélhetőleg több olyan mű&orszámot lát­hatunk majd, amiért azért is érdemes lesz szurkolni — túl a műsor színvonalán vagy a szereplő iránt érzett szimpátián —, mert az elő­adó egyben szűkebb hazán­kat is képviseli. * * * Ki mit -tud?-ot rendeztek a hét végén a katonafiata­lok is Szolnokon, mégpedig a vetélkedősorozat egyik te­rületi döntőjét. A színvona­las versengésre az ország több helyőrségéből érkezett százhúsz résztvevő negyven­hat prokduciót mutatott be. Legnépszerűbbnek a rockze­nekarok bizonyultak, de nagy tapsot kaptak az éne­kesek, a klasszikus darabok feldolgozói, előadói is. A megszokottnál talán valami­vel kevesebb volt a néptánc, kitűnő felkészülésről adtak tanúbizonyságot viszont a citerazenekarok. Nehezen találtak magukra az egyéb kategória képviselői; igazán jó produkcióra nem figyel­hettünk föl Szolnokon. A szombati bemutatkozás legkiválóbbjai vasárnap dél­előtt gálaműsoron adtak íze­lítőt a Ki mit tud? hangula­tából. Több előadót, pro­dukciót a televízió előválo­gatásra hívott be. A katona­fiatalok jól sikerült szolnoki Ki mit tud?-ja is igazolja; a Magyar Néphadsereg alaku­latainál nagy figyelmet for­dítanak a fiatalok tehetsé­gének kibontakoztatására. S még egy megjegyzés: Szol­nok méltónak találtatott a megtiszteltetésre, kitűnő házigazdának bizonyult. Eddig a közlemény. Szor­galmasan jegyzem a szöve­get, majd természetesen többre vagyok kíváncsi. Ar­ra. mi történt Mezőtúron? Dr. Hőgye Annától megtu­dom, hogy húsvét után, áp­rilis 6-án és 7-én jelentkez­tek először hasmenéses be­tegek nagyobb számban Me­zőtúron a körzeti orvosok­nál, az ügyeleteken. — Mennyien jelentkeztek? — Írhatja úgy, hogy 5—20 fő jelentkezett a rendelése­ken. A hasmenés mellett há­nyásra, hasi görcsökre, ma­gas lázra panaszkodtak. Ter­mészetesen azonnal megkez­dődött a vizsgálat. — Mennyien betegedtek meg? — Háromszázötven beteg­ről tudunk. Legnagyobb ré­szük otthon van, huszonket- ten kerültek kórházba Kar­cagra és Szolnokra, fertőző osztályra. — Mi az oka annak, hogy az első tömegesen jelentkező megbetegedésektől számítva csak tíz nap múlva hangzott el az első híradás? A tele­víziósokat is bejelentők ér­tesítették és nem önök. — Mert nem tudtuk, mi a fertőzés terjesztője, ezért nem tudtuk tájékoztatni a mezőtúriakat. — Hogyhogy? Már több százan megbetegedtek ad­digra. — Igen, a betegek székle­téből szalmonella tenyészett ki. Természetesen azonnal megindult a vizsgálat, hon­nan, mitől fertőződhettek. Vizsgáltuk, mit fogyasztot­tak. szisztematikusan végig­ellenőriztünk mindent. De csak április 14-én terelődött a gyanúnk az ivóvízre és ez a gyanú csak másnap igazo­lódott be. Akkor, pénteken hangosbemondós gépkocsi járta végig a várost, és tá­jékoztatta a lakosságot a helyzetről és a teendőkről. Megkérdezheti, hogyhogy csak több mint egy hét el­teltével bukkantunk rá a tö­meges fertőzést okozó szal­monella hordozóiára. Nos, a magyarázat; vízben ritkán fordul elő szalmonella, spt az ivóvízből igen nehéz a kórokozót kitenyészteni. Ilyen járvány — amikor az ivóvízhálózat lett volna a szalmonella-fertőzés hordo­zója — még nem volt Szol­nok megyében. Mezőtúron a város legkülönbözőbb részei­ből. a legkülönbözőbb élet­korú emberek jelentkeztek panaszaikkal az orvosoknál. Nagyon nehezen lehetett be­határolni, mi okozhatja a fertőzést. Egyébként szakmai feletteseinknek azonnal je­lentettük a helyzetet. Ügy vélem, szakmailag nem kö­vettünk el hibát, a tájékoz­tatásban sem. — Kifejtené ezt részlete­sebben? — Ha azt mondjuk, töme­ges fertőzés fordult elő, nyil­ván joggal kérdezheti bárki, mi az eredete, illetve mit kell csinálniuk az emberek­nek. Nos. addig, amíg ezt nem tudtuk, mit mondhat­tunk volna? — A tényeket. Közzétehet- ték volna például nap mint nap, hogy ennyien és ennyi­en betegedtek meg. kerültek kórházba. Közzétehették volna például azt is, hoay szalmonelláról van szó. és, hogy melyek a tünetei. Ter­mészetesen elmondhatták volna azt is, hogy vizsgálják a fertőzés okát. Nem hin­ném. hogy szakmai tekinté­lyükön esett volna csorba, ha nap mint nap elmond­ják; ezt és ezt tettük eddig, ilyen és ilyen ételeket és ita­lokat vizsgáltunk meg, ame­lyekben nem találtuk meg a kórokozót, de keressük to­vább. Azt hiszem, ez vala­melyest mégiscsak jobban megnyugtatta volna az em­bereket. mint a hallgatás, a tények elhallgatása. Egy város lakosságát óv­ták volna meg a fölös- leaes hiedelmektől plety­káktól. ' a rémüldözéstől, a méq nagyobb baj sejtelmé­től. s tették volna elviselhe­tőbbé kényszerű állapotukat a betegeknek, az idejében történő, gyors, pontos, kor­rekt tájékoztatással. — E — Szentesen az autóbusz-pályaudvar .nellett épül a város új postaközpontja. A hároniszin s. hatezer négyzetmé­ter alapterületű létesítmény *■'' ütemben épül, telje­sen 1990-rc készül el. Itt kap he»» — v négyezer ál­lomásos automata telefonközpont is, amellyel Csongrád megye ötödik városa is bekapcsolódik a hazai és • nem­zetközi távhívó hálózatba. Képünkön az épülő posta- központ (MTI-fotó: Tóth Béla) Konferencia Tiszafüreden a Tisza II. kutatásáról

Next

/
Thumbnails
Contents