Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 18. Ma hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov (Folytatás az 1. oldalról) bacsovval. A reformok, az átalakítás és megújítás programja, elképzelései már ekkor kezdtek megfo­galmazódni a szovjet veze­tőkben. Néhány év és 1985 márciusában, Konsztan- tyin Csernyenko halála után, Mihail Gorbacsovot választották főtitkárrá. Egy hónappal később a központi bizottsági ülésen — amelyet három év távlatából az át­alakítási politika kiinduló pontjaként tarthatunk szá­mon — Nyikolaj Rizskov tagja lett a Politikai Bi­zottságnak, s fél év múlva, szeptemberben ő került a minisztertanács, a szovjet kormány élére. Az 59 esztendős, orosz nemzetiségű politikus sze­mélyében tapasztalt ipari vezetőt állítottak a kor­mányfői posztra. Az uráli műszaki főiskolán szerzett dijlomáját negyedszázados üzemmérnöki és vállalatve­zetői gyakorlat támasztotta alá: 1950-től 1975-ig műve­zetőtől a vezérigazgatóságig járta végig az üzemi rang­létrát az uráli nehézipari gépgyártásban. Ezt követően az iparirányításban szerez­hetett tapasztalatokat: ne­hézipari és közlekedési gép­gyártási első miniszterhe­lyettesként, majd az Állami Tervbizottság első elnökhe­lyetteseként. Rizskov vérbeli technok­rata vezető tehát, de ennél több is: az átalakítás, az or­szág politikai és gazdasági megújhodása rendkívül ke­mény, messzire tekintő szer­vezőmunkát követel a kor­mány élén álló politikustól. A reformelképzelések gya­korlati végrehajtása, az irányítói gárda, a gazdaság- szerkezet, a külkereskede­lem egyidejű átszervezése, a tudományos-műszaki ha­ladás biztosítása, a KGST keretein belül megvalósuló együttműködés magasabb szintre emelése és a sok Nyikolaj Rizskov, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke 1929-ben született, orosz nemzetiségű. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956 óta tagja. Tanulmányait a Kirov ne­vét viselő uráli műszaki fő­iskolán végezte. Utána, 1950- ben, művezetőként kezdett dolgozni az uráli Ordzso- nikidze nehézipari gépgyár­ban. Az üzemben végigjárta a belső ranglétrát: részleg- vezető, hegesztési főtechno­lógus, igazgatóhelyettes, majd a gyár főmérnöke, ké­sőbb az uráli üzem igazga­tója, majd ezt követően az Urálmas vezérigazgatója. In­nen 1975-ben a moszkvai nehézipari és közlekedési gépgyártási minisztériumba került, ahol első miniszter- helyettesként dolgozott egé­szen 1979-ig, amikor is az állami tervbizottság első el­nökhelyettese lett. 1982-ben az SZKP Központi Bizottságának novemberi ülé­sén Nyikolaj Rizskovot a KB titkárává választották, egy­ben őrá bízták az SZKP KB gazdasági osztályának veze­tését is. Három évvel ké­sőbb, a nagyjelentőségű 1985. áprilisi KB-ülésen, amikor már Mihail Gorbacsov az SZKP főtitkára, Rizskovot beválasztják a Politikai Bi­zottságba, s még abban az esztendőben, szeptember 27- én a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének nevezik ki. egyéb feladat nem mindig látványos, hálás tevékeny­ség. Az iparban, mezőgazda­ságban, szolgáltatásokban és az életszínvonalban az eredményekre valószínűleg hosszú évekig kell még vár­ni. A jelenlegi gazdasági és társadalmi fejlődés ezred­fordulóig, illetve a jelenlegi ötéves tervben érvényes irányainak kidolgozása már Nyikolaj Rizskov és munka­társai nevéhez fűződik: az SZKP XXVII. kongresszu­sán előadói beszédében ő terjesztette elő ezt a prog­ramot. Az 59 éves, energikus és fiatal kormányfő — bár a szovjet vezetésben érvénye­sülő munkamegosztás értel­mében a külpolitika nem el­sősorban az ő területe — te­vékeny részt vállal az új politikai gondolkodásmód érvényesítésében nemzet­közi téren is. Közelmúltban tett skandináviai látogatása bizonyítja ezt. Nyikolaj Rizskov első íz­ben jár Magyarországon. Ennek ellenére nem isme­retlen tárgyalópartner a vezetőknek, köztük Grósz Károly miniszterelnöknek, aki tavaly júliusban Moszk­vában, első külföldi látoga­tásán, már találkozott Nyi­kolaj Rizskovval. Ezt októ­berben, ugyancsak a szov­jet fővárosban, a KGST- ülésszak alkalmából újabb megbeszélés követte. A ta­valyi találkozókat jó légkör jellemezte, s teljes egyetér­tés mutatkozott a nemzet­közi helyzet értékelésében is, akárcsak a kétoldalú együttműködés erősítésére irányuló szándékot illetően. A szovjet kormányfő hétfőn kezdődő, három napos ma­gyarországi látogatása, is­merkedése a magyar hely­zettel, a személyes megbe­szélések remélhetően hozzá­járulnak majd a magyar— szovjet gazdasági együttmű­ködésben fellelhető jelentős tartalékok feltárásához. Tamássy Sándor MOSZKVA A világon elsőként emel­kedett levegőbe hidrogén­hajtóművel repülőgép: egy Moszkva melletti repülőtér­ről felszállva pénteken sike­res próbarepülést végzett a TU—155-ös típusú kísérleti repülőgép. A gép testét a Tupoljev-tervezőiroda fej­lesztette ki, a már jól bevált TU—154-est véve alapul. Az utastér hátsó részében ala­kítottak ki külön teret a cseppfolyósított hidrogén tárolására. HANOI Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök szombaton rö­vid baráti látogatást tett Vi­etnámban. Radzsiv Gandhi és vendéglátója, Nguyen Van Linh, a Vietnámi Kom­munista Párt KB főtitkára áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását és a nemzetközi ^helyzet legfon­tosabb kérdéseit. HONGKONG Befejezte háromnapos hi­vatalos kínai látogatását és Hongkongba érkezett Cora- zón Aquino fülöp-szigeteki elnök. Aquino asszony eluta­zása előtt tárgyait Teng Hsziao-pinggel, Kína első számú politikusával. Teng országa támogatásáról bizto­sította a manilai vezetést — közölte a találkozó utáni sajtóértekezletén a Fülöp- szigetek elnöke. MANAGUA Folytatódtak a nicaraguai fővárosban a tárgyalások a sandinista kormány és az ellenforradalmárok képvise­lői között. Menetükről mind­két fél óvatos derűlátással nyilatkozott, de a kontrák véleménye szerint egyelőre még nem lehet megállapod­ni a legfontosabb kérdésről, a végleges / tűzszünetről. A mostani tárgyalássorozat pénteken kezdődött és a ter­vek szerint hétfőn fejeződik be. Ziaul Hakk Üzenete Gorbacsovnak Ziaul Hakk pakisztáni el­nöktől vitt üzenetet Mihail Gorbacsovnak az ázsiai or­szág szovjetunióbeli nagy­követe. Sahid Amin nagykö­vetet fogadta Moszkvában Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyet­tese. Az üzenet tartalmáról a TASZSZ jelentése csak any- nyit közölt, hogy az az Af­ganisztán körüli helyzet rendezéséről aláírt genfi megállapodásokkal foglalko­zik. NadzsibnHah a rendezésről Nagygyűlést tartottak szombaton az afgán fővá­rosban. A Kabul központjá­ban tartott rendezvényen beszédet mondott Nadzsibul- lah afgán államfő. Az elnök a többezres hall­gatóság előtt méltatta a csü­törtökön Genfben aláírt megállapodások történelmi jelentőségét. Meleg szavak­kal emlékezett meg a Szov­jetunióról, mely — mint mondotta — felbecsülhetet­len értékű, önzetlen segítsé­get nyújtott Afganisztánnak, s vele együtt élt át minden szenvedést és keserű veszte­séget. A genfi szerződések bizto­sítják Afganisztán szuvere­nitását. Az afgán vezetés már régóta hangoztatta, hogy abban a pillanatban amikor megszűnik az ország szuverenitását fenyegető veszély, a szovjet csapatok hazatérnek — mondta. Az elnök az ellenzék veze­tőit is felszólította a hazaté­résre. Mint mondta, saját lapot alapíthatnak, képvise­leteket nyithatnak, harcol­hatnak céljaik eléréséért — de csak békés eszközökkel. Irak—Irán Ellentmondó jelentések A bagdadi rádió és televí­zió műsorát megszakítva je­lentette, hogy az iraki csa­patok vasárnap visszafoglal­ták az irániaktól a Fáó-fél- szigetet és a hasonnevű ki­kötővárost. Egy katonai szó­vivő szerint az iraki erők megtámadták a térségben állomásozó iráni egysége­ket „szétzúzták és tengerbe söpörték őket”. Az ÍRNA iráni hírügynökség cáfolta a bagdadi bejelentést, azt kö­zölve, hogy vasárnapra vir­radóra az iraki erők „meg­próbáltak beszivárogni a Fáó-félszigetre, az iráni csa­patok azonban megfutamí­tották őket”. Megölték Abu Dzsihadot Véres hétvége a megszállt területeken Szombatra virradóra Tu­niszban lelőtték Halil al- Vazirt, ismertebb, mozgalmi álnevén Abu Dzsihadot, a palesztin felszabadítási hadsereg főparancsnok­helyettesét, Jasszer Arafat egyik legközelebbi munka­társát — jelentette a kuvaiti hírügynökség palesztin for­rásokra hivatkozva. Az 53 éves Abu Dzsihad a PFSZ VB elnökének politi­kai és katonai helyettese, Jasszer Arafat személyes ta­nácsadója volt. A legfrissebb hírügynök­ségi jelentések szerint egy nyolctagú kommandó ha­tolt be Abu Dzsihad Tunisz északi külvárosában levő villájába és a saját szobájá­ban támadtak rá a palesztin politikusra. Feltételezések szerint a behatoló fegyvere­seket a ház körül legalább harmincán fedezték, ami körültekintően megszerve­zett és nagy erőkkel végre­hajtott akcióra utal. A tá­madók végeztek a házban tartózkodó három testőr­rel, majd felesége és két gyermeke szeme láttára va­lósággal szitává lőtték az ellenállni próbáló Abu Dzsi­hadot. Tuniszi közlés sze­rint 70 golyó fúródott a tes­tébe. Feleségének és gyer­mekeinek nem történt bán- tódása. Abu Dzsihad meggyilko­lásával a megszállt területe­ken a lakosság egyértelmű­en Izraelt vádolja. A hír hallatán szombaton Ciszjor- dánia és Gaza szinte összes településén, valamint Kelet- Jeruzsálemben óriási palesz­tin tömegek vonultak a PFSZ zászlóival és fekete lobogókkal az utcákra, tisz­telegve mártírjuknak s kö­vetelve az izraeli kivonulást. A megerősített izraeli ka­tonaság a könnygáz és bo­tok mellett több tucat hely­színen tüzet nyitott a zász­lókkal felvonulókra, ennek nyomán a december 8-án kirobbant népi lázadás leg­véresebb napja következett be: 19 palesztin halt meg, s száz felett van a lövésektől megsebesültek száma. Az Abu Dzsihad emlékére meghirdetett háromnapos gyász nyomán vasárnap az egész megszállt területen sztrájk volt. Tüntetők az utcán Cisz-Jordániában Abu Dzsihad meggyil­kolása után fl géprablók sajtóértekezlete Vérfürdővel fenyegetőz­nek a kuvaiti repülőgép el­rablói, akik szombaton dél­után kurta „sajtóértekezle­tet” tartottak. A fegyveresek a repülő­géphez hívtak három újság­írót, s a gép ajtajából veze­tőjük arab nyelven közle­ményt olvasott fel előttük. Ebben a géprablók kijelen­tik: addig folytatják akció­jukat, „míg Kuvait meg nem változtatja Amerika- barát politikáját és szabadon nem bocsátja fogva tartott testvéreinket”. Követelé­sük elutasítása esetén — fe­nyegetőztek — „vérfürdőt” rendeznek a gép kuvaiti uta­sai körében. A géprablók egyúttal a repülőgép üzemanyaggal va­ló feltöltését kérték az algé­riai hatóságoktól, mert — mint mondták — másutt akarják „rendezni a számlát Kuvaittal”. Kereskedelmi nagyhét Moszkvában Több mint ötszáz neves amerikai üzletember, az Egyesült Államok gazdasági életét jelentős mértékben meghatározó csoport volt az elmúlt (héten a szovjet főváros vendége. Moszkváiban egyszerre két testület, a szovjet—amerikai kereskedelmi vegyes bizottság és az Amerikai— Szovjet Kereskedelmi-Gazdasági Tanács tartotta meg éves ülését. A William Verity kereskedelmi miniszter vezetésével érkezett ame­rikai küldöttség célja az volt, hogy szovjet kollégáikkal együtt keres­sék a lehetőségeket a stagnáló két­oldalú kereskedelem me^élénkítésé- re. Megkísérélték feltárni azt, hogy mi az oka a gazdasági együttműkö­dés lanyhulásának, megrekedésének. A szovjet—amerikai kereskedelmi forgalom messze elmarad a kívánal­maktól. Tavaly a forgalom értéke alig értté él a másfél milliárd dollárt. Az Egyesült Államok a Szovjetunió nyugati kereskedelmi partnereinek soréiban az NSZK, Finnország, Olaszország, Japán, Franciaország és Nagy-Brtitamnia után a hetedik 'helyen kullog. S amit ennél is ag- 'gasztóbbnak találnak Moszkvában: a kereskedelmi forgalom értéke fo­lyamatosan csökken. Ennek okairól a mostani moszkvai kereskedelmi inagyihéten őszinte szavak hangoztak el. „A Szovjetunió gazdasági szer­kezete eddig nem tette lehetővé, bogy az ország részt vegyen a vi­lággazdasági és -.kereskedelmi folya­matokban. Különben is, az ország túlságosan központosított gazdasági életének a bürokratái, a külkereske­delmi vállalatok titkolódzó, a másik félben örökösen az ellenséget látó, a nemzetközi üzleti élet szokásaival, de még a reklámtevékenység hasz­nát sem ismerő vezetői, munkatársai eleve elzárták a csatornáikat” — így az amerikaiak. „Na és az amerikaiak... Talán a legnagyobb kedvezmény elvének megadását feltételező politikai köve­telmények, vagy a COCOM-iista til­tó rendelkezései, vagy az Egyesült Államokba irányuló szovjet termé­kekre kivetett rendkívül magas vá­mok talán a kapcsolatok javítását szolgálják ?” — vágtak vissza a szovjetek. Az amerikai üzletemberek kedve­zően nyilatkoztak a szovjet gazdaság decentralizálását, a külföld felé tör­ténő nyitását elősegítő törekvések­ről, de mindjárt ki is jelentették: itt az ideje nagyobb nyomást gyakorol­ni a washingtoni kormányzatra, hogy enyhítsen a diisizkiriminitatív .tör­vénykezéseken. A szovjet szakembe­rek pedig beismerték: az, hogy a szegényes kétoldalú árucsere-forga­lomban az amerikai export többszö­röse a szovjetének, nemcsak a vé­dővámokkal, hanem a szovjet ter­mékek gyenge minőségével is ma­gyarázható. A kölcsönös vádaskodások korát egyszer s mindenkorra le kell zár­ni és az együttműködés úi útjainak, formáinak felkutatására kell össz­pontosítani a jövőben — határozták el a tárgyalófelek. A szovjet—amerikai politikai lég­kör enyhülése egyedülálló esélyt kí­nál két ország hatékony gazdasági együttműködésére is. Ebben mind­két ország érdékelt. Az amerikai üzletemberék nagy érdeklődéssel te­kintenek a még érintetlen szovjet piacokra, a Szovjetunióban pedig úgy tartják, az amerikaiákikal léte­sített vegyes vállalatok tévén beke­rülhetnek a világ üzleti életének a vérikeringésébe. Így a mostani ta­nácskozáson az ilyen vállalkozási formákra helyeződött a hangsúly. Szovjet vállalatok eddig két ame­rikai céggel kötöttek vegyes vállal­kozási szerződést. A héten az 1973- iban alapított Amerikai—Szovjet Ke­reskedelmi—Gazdasági Tanács ülé­sén máris több elhatározás született. Ezek közül az egyik első volt az, amelyet a veterán amerikai üzlet­ember, Armand Hammer óriásválla­lata, az Occidental Petroleum Cor­poration kötött a szovjet vegyipari minisztérium illetékeseivel. A ter­vek szerint az ukrajnai Katusban amerikai közreműködéssel 1991-re a helyi olajipart kombinátban újabb két pvc-üzemet építenek fel. Ezek termékeinek 75 százalékát a Szov­jetunióban értékesítik, a fennmara­dó résszel pedig az amerikai cég ren­delkezik majd. A moszkvai kereskedelmi nagyhét még nem hozott minőségi áttörést, de a jövőbeni együttműködés alap­jait mindenképpen lerakta. A gaz­dasági együttműködés elvi kérdései­ről még Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyezett meg a csúcstalál­kozókon. Rövidesen Moszkvában is­mét találkozik a két vezető, s — amint a mostani találkozó résztve­vői megfogalmazták — remélhetőleg újabb ösztönzést ad a szovjet—ame­rikai gazdasági-kereskedelmi együtt­működés fejlesztéséhez. Hegedűs György

Next

/
Thumbnails
Contents