Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

Szalmonella a mezőtúri ivóvízhálózatban Beszámoló a vizsgálat eddigi eredményéről a 3. oldalon A szerkesztőség postájából Válogatás olvasói levelekből a 4. oldalon A művészet és a kereskedelem járható ösvényén Beszélgetés a Képcsarnok Vállalat új igazgatójával az 5. oldalon «'. WM« SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxix. ért. ti. ... its», április is., hét« A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ma hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa meghívására április 18-án, hétfőn hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. Az elmúlt évek szovjet történelmének túlzás nélkül két kiemelkedő jelentőségű­nek minősíthető eseménye, az SZKP KB 1982 novembe­ri és 1985 áprilisi ülése dön­tően befolyásolta Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő politikusi pályáját. 1982-ben a „peresztrojka” (átalakítás) még nem került be a min­dennapi szóhasználatba, de amikor Leonyid Brezsnyev halálát követően Jurij And­ropov lett az SZKP KB fő­titkára, már érzékelni lehe­tett — bár még csak halvá­nyan — a változások szelét. Az új főtitkár elképzelései megvalósításához olyan munkatársakat keresett, akik tisztában vannak a realitásokkal, az addigi fej­lődés buktatóival, s képesek valamilyen kiutat keresni a politikai és gazdasági válság előtti helyzetből. Az Állami Tervbizottság első elnökhelyettesét, Nyi­kolaj Rizskovot ilyennek tarthatta, mert javaslatára 1982 novemberében a Köz­ponti Bizottság titkárává választották, annak ellenére, hogy alig egy évvel azelőtt lett csak a KB tagja. Egy­úttal rábízták a KB gazda­sági osztályának irányítását is. A titkárságban Rizskov együtt dolgozott Mihail Gor­(Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap délelőtt Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezték meg a Ki mit tud? tehetségkutató vetélkedő megyei elődöntőjét. Képünkön a verseny egyik résztvevője, a Barna Gyöngyök cigányfolklór- együttes. A Ki mit tud? tegnapi bemutatói­ról szóló beszámolónk a 3. oldalon. (Fotó:K. É.) n demokrácia fokmérője a nyilvánosság Ottfdik alkalommal Nemzetközi műemléki nap Feltárják az átalakulás előtti képet Konferencia Tiszafüreden a Tisza II. kutatásáról Középiskolás fiatalok is részt vesznek a munkában Tudományos konferenciát rendeztek a ihót végén Tisza­füreden. Azok a régésze^, néprajzosok, történészek — muzeológusok —, biológusok adtak számot tavalyi kutató­munkájuk eredményéről, akik ezen a környéken, a Ti- szia II. tározótó melletti — vagy ahhoz közeli települé­seken folytattak feltáráso­kat. A konferencia címe: „Tisza II. kutatás”. Mát je­lentsen ez? A Tisza II. tározótó kör­nyéki megyék — Borsod- Aíbaúj-Zemplón, Hajdú-Bi- ihar, Heves és Szolnok — múzeumi igazgatóságai kö­zösen olyan tudományos ku­tatási tervet dolgoztak ki — figyelembe véve a megyék és a települések tanácsi el­képzeléseit, az idegenforga­lom, a környezet- és termé- szőtvédelem érdekeit —, amelynek célja a térség tör- ltén|eti, művészeti, néprajzi, természeti értékeinek szám­bavétele, feltárása, illetve a települések mai életének vizsgálata. Tették, s teszik ezt abból a megfontolásból, hogy a településfejlesztésihez a gyakorlatban .hasznosítJba- tóan járuljanak hozzá. A kutatók elsőrendű cél­ja, hogy a muzeológus sze­mével megörökítsék, rögzít­sék a tározótó menti telepü­léseken gyorsan végbemenő folyamatot, feltárják az át­alakulás előtti képet, a tu­domány eszközeivel ennek az átalakulásnak a folyama­tát. Gyűjteményibe rendeződ­nék így — munkájuk nyo­mán — a környéken lelt tár­gyak, dokumentumok, fotók és rajzok. Korántsem közömbös az, mit sikerül megismerni, meg­menteni, megtartani, felújí­tani és e táj népének szolgá­latába állítani. A négy me­(Folytatás a 3. oldalon) Berecz János zárszava a debreceni tanácskozáson A szekcióülések vitáinak összegzésével folytatódott szombaton a Politika és nyilvánosság című országos szakmai tanácskozás, ame­lyen politikusok, kutatók, vezető újságírók vettek részt. A vitovezetők összefogla­lói után Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tágja, a KB titkára mondott zárszót. Olyan reformidőszakban élünk, amikor forradalmi feladatokat kell megoldani — mondottá. Ilyen nagyívű, nagy jelentőségű tennivaló­kat jól működő, tartalmas nyilvánosság nélkül nem lelhet véghezvinni, ezért a nyilvánosságot nagy erőnek ítélte. Különösen a reform- időszakban növekszik a sze­repe, segíthet abban, hogy a társadalom minden rétegét áthassa a változás szüksé­gességének érzése. A továb­biakban kiemelte, 'hogy sza­Késdobáló A kés tőlem kétméter- nyire állt meg a homok­ban. Velem szemben kis­gyerekek hintáztak, a be­tonúton tinédzserek bicik­liztek, hallottam hátam mögött a mászókán ügyes­kedők nevetését. Olyan hihetetlen, olyan félelmetes volt az a kés a játszótéri homokban. Megfordultam, hogy lássam, ki dobta el. Nem messze tőlünk nyolc-tíz éves fiúk csoportja álldo­gált, egyikük — ő látszott a „bandavezémek” — el is indult, hogy fölvegye „já­tékszerét”. Nem nagyon akart fe­lelni a kérdésemre: hon­nan került hozzá, mit szólna az édesanyja, ha látná. Végül ezt mondta: — Nem vagyok én kan­csal, látom, hogy hová do­bom. Különben is... anyu­kámtól kaptam ajándékba. Ajándékba. A kést. Rá­adásul nem is akármi­lyen: kissé hasonlít a tőrhöz, majdnem akkora, mint otthon a konyhám­ban a húsvágó. Nem min­dennapi a nyele sem, va­lamilyen állat szarvából készült. A fiú némi sértettséggel (mit kérdezgetem én itt?) visszavitte a kést, és to­vább játszottak vele. Ho­mokba ejtették, dobálták, forgatták a mellük, a ha­suk előtt. Az anya jutott eszembe, aki ajándékba vette a fiának. Vajon mit gon­dolt: malmozni fog vele a gyerek? Vajon mit szól majd, ha balesetet okoz? Bizonyára sírni fog meg sajnálkozni. De sem a sí­rás, sem a sajnálkozás nem fog segíteni azon, akinek kiszúrják a sze­mét, vagy akinek a hátá­ban megáll a kés. Alig egy éve ugyanezen a játszótéren tinédzser fi­úk légpuskával emberekre lövöldöztek az ablakból. Mint akkor is, most is a szülői felelősség kérdése vetődik fel. Ezekhez az eszközökhöz ugyanis a gyerekek a szülők segítsé­gével — még ha akaratlan segítségével is — jutottak hozzá. Van még valami, amit jó lenne tisztázni, de er­re a kérdésre nincs meg­nyugtató válasz. Mit te­gyünk mi, akik kime­gyünk a játszótérre? Mi, a gyanútlan asszonyok, fér­fiak, öregek és gyerekek, akik bármikor célpontok­ká válhatunk? Puskalövések és késdo­bálások között megpróbál­juk valahogy megúszni az életet. — pé — Vasárnap a Szeged SC együttesét fogadta a tiszaligeti sport- csarnokban az Olajbányász férfi kosárlabdacsapata. Telt ház előtt 17 pontos győzelmet (110:93) aratott az Olaj. Ké­pünkön a mezőny legponterősebb játékosa, Berkics (13) dob kosárra. Tudósításunk a 7. oldalon. (Fotó: K. £.) ibadság és demokrácia nincs nyilvánosság nélkül, a nem­zeti érdek általános megfo­galmazása nem lehet egyet­len intézmény előjoga. A politikai nyilvánosság meghatározó eleme, hogy a párt hogyan tájékoztatja a közvéleményt. Ezzel össze­függésben Berecz János ki­jelentette: ma az átalakulás, a gazdasági-társadalmi ki­bontakozási program megva­lósításának időszakában, a politikai intézményrendszer átépítéseikor teljes nyilvá­nosságra van szükség. A társadalmi nyilvánosság szempontjából alapvetően fontos, hogy a párton belül korlátlan legyen a nyilvá­nosság. Ez egyelőre csak hé­zagosán érvényesül: jobbára csak a tagság részéről a ve­zető szervek felé áramlik gyors, hiteles információ. El­lenkező irányban már las­sabb, s nem elég tartalmas a tájékoztatás. Berecz János végezetül be­szélt egy új közmegegyezés kialakításának szükségessé­géről, melyet a jövőben a megreformált, az érdekek kifejezésére és érvényesíté­sére alkalmas politikai in­tézményrendszernek kell nap mint nap megteremte­nie. Ma rendezik meg hazánk­ban ötödik alkalommal a nemzetközi műemléki napot. Az idén először nem Buda­pesten, hanem a műemlé­kekben gazdag Esztergomban tartják az ünnepséget, amelynek keretében a tör­téneti városok új nemzetkö­zi kartájával kapcsolatos legfontosabb hazai tenniva­lóiról is tárgyalnak. Napja­inkban jelentősen megválto­zott a műemléki szemlélet, mert amíg a múlt század­iban még csak az egyes épü­ltetekre terjedt ki a véde­tem, addig ma már az épü­letegyütteseknél is nagyobb körre a teljes történeti váro­sokra kiterjedően kívánják megszervezni az építészeti örökség ápolását, megőrzé­sét. A nemzetközi műemléki napon több mint 100 meg­emlékezést szerveznek az or­szágban azok a középiskolás diákok, akik részt vesznék az 1987—88-as tanévre elő­ször meghirdetett „Öröksé­günk őrei” műemléki vetél­kedőn. Mintegy 200 középis­kola több mint 400 diákcsa- patának e rendezvények — kiállítások, várostörténeti előadások, műemléki séták, filmvetítések stb., — sikeres lebonyolítása az országos ve­télkedő utolsó nagy feladata. A csapatok eredményeit a tanév végén értékelik. Verőfényes vasárnapon Emberek, gépek a földeken Befejezték a kora tavasziak vetését Április harmadik verőfé­nyes vasárnapját munkával töltötték a nagyüzemek a Jászságban, a Kunságban és a Tisza menti földeken. A belvízjárta területek kivé­telével a kora tavasziak, a tavaszi árpa, búza, fénymag vetését, a lucerna telepítését befejezték, túljutottak a cukorrépavetés félidején, a napraforgó és a kukorica egyharmadán. A Kunhegyesi Kunság Népe határában kora reg­geltől negyvenöt erőgép és hatvan téesztag dolgozott a mezőkön, vetették a kukori­cát, a napraforgót, e két kultúrából vasárnap estig több mint négyszáz hektáron jutott földbe a mag. A szé­pen fejlett őszi búza kéthar­madán befejezték a vegy­szerezést és a fej trágyázást. A hűvös, reggeli hideg idő­járás hátráltatja a kora ta­vasziak kelését. A Jászberényi Kossuth Tsz-ben vasárnap estig túl­jutottak az ezer hektáros teljesítményen. A naprafor­gó, a cukorrépa, valamint a gabona gyomirtása és a napraforgótábiák alapvegy­szerezése adta a vasárnapi munka zömét. Az elmúlt napok viharos, szeles időjá­rása három hektár friss lucernatelepítésben okozott kárt, az egyéb kultúrák jól tűrték a természet mostoha- ságát. A Tószegi Petőfi Tsz ha­tárában kettős műszakot tartottak a hét végén, a bri­gádok egy része a nyári gá­ton védekezett a megáradt Tisza ellen, hogy megment­sék a vetéseket a víz kárté­telétől. A határ másik ré­szén ezer hektárnál na­gyobb területen vetették el a napraforgót, a cukorrépát és a kukoricát.

Next

/
Thumbnails
Contents