Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
1988. MÁRCIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 II lakosság élő lelkiismerete Egy beszámoló taggyűlés margójára A jászberényi városvédők tervei Gazzal, bozóttal benőtt temetőrész Fotó: Faragó László Mérce és helyzetfelismerés Politikailag A Városvédő és Szépítő Egyesület Jászberényiben a múlt év novemberében alakult meg. A megalakulást másfél éves szervezés előzte meg, városvédők azonban mér évtizedek óta tevékenykedtek Jászberényben. Az ötvenes években egy szűk körű társaság próbálta gondjaiba venni a város nevezetességeit, figyelmét felhívni a kallódó értékekre. Kezdeményezésükre állította Jászberény a Petőfi-, a Déryné- szobrot, így készült el a város műemlékeit bemutató rajzos kiadvány. Később a tanács műemléki albizottsága vállalt fel hasonló feladatokat. Az országosan megélénkülő városvédő mozgalom hatására egyesek Jászberényben is szorgalmazták a szervezettebb formát, az ügy azonban jó ideig egy helyben topogott. A szunnyadó közvélemény bizonyosan a mezőtúri példa, majd a megyében máshonnan is hírül adott egyesületek hatására élénkült meg, mert másfél éve, a HNF egyik fórumán már általános igényként vetődött fel az egyesület létrehozása. A megalakuláshoz újabb lendületet adott a múlt nyáron rendezett Városvédő Ifjúsági Tábor, ahol a szorgos diákok szobrot takarítottak, parkosítottak, munkájukra felfigyelt a város. Híveket nyerni a közömbösök táborából A lelkes társaság az első évre jelentős feladatokat tűzött maga elé, bár számoltak azzal is, hogy kialakulatlan módszerek, kapcsolati formák miatt nem teremthetnek egycsapásra gyökeres változást a városban. A konkrét feladatokon túl szeretnék felhívni magukra, nemes elhatározásukra a jászberényiek figyelmét, és munkájukkal eredményeikkel híveket nyerni a közömbösek táborából. A célok között vannak látványos vállalkozások és aprólékos, több évig elhúzódó feladatok. Legnagyobb a Szabadság tér rendezése. Ha ezt sikerül megoldaniuk, akkor valóban méltán számíthatnak a lakók és a város vezetői elismerésére. A tanácsi feladatok között rendszeresen napirenden szerepelt a múlt századi jellegét már csak kockakőburkolatában őrző tér helyreállítása, a megvalósítást azonban az ottani építkezések és pénzhiány akadályozta. Nos, építkezés most is van, az egyesületnek pedig a pénze össze sem vethető a tanácséval, Dr. Novotni Jánasné elnök mégis bizakodik. Kezdetnek a tér egyik (kisebb) felét vennék gondjaikba és a vállalkozásihoz szeretnék megnyerni az ott található intézményeket, gazdasági egységeket. A Kossuth Tsz már, tőlük függetlenül is, felajánlotta közreműködését, de az ösz- szességében több — (3—5) milliós munka, ha más pat- ronálókra nem találnak, meghaladja . az egyesület képességeit. Az elnök, aki egyébként a Jászsági Építőipari Szövetkezetnek is elnöke, azzal érvel, hogy a város főterének ilyen állapotát nem nézheti tétlenül egyetlen üzem, egyetlen lakó sem. El kell végre kezdeni, ha egyszer rendet akarnak ott. tájékozódás után az egyesület 92 alapítótaggal és 17 vállalat, intézmény részvételével alakult meg. A célok egyértelműek, a lelkesedés azonban korántsem egyöntetű. Bizonytalanság tapasztalható Egyesek ellenlábast, a feladatok fölösleges bonyolítóit, kritizáló szervezetet látnak a városvédőkben. Bár az országban már jóval száz fölött van a hasonló egyesületek száma, Jászberényben a közös célok ellenére még hizonytalanság, tapasztalható abban, hogy mi a tanács és az egyesület feladata. A megalakuláskor volt, aki úgy fogalmazott, hogy a városvédők legyenek a lakosság „élő lelkiismerete” a környezetet, a szellemi és tárgyi értékeket érintő döntésekben. Erre megvan minden esélyük, ezt várja tőlük a tanács ás, mégha a feladatok nem is ígérnek mindig felhőtlen együttműködést. Lukácsi Pál igen élénk időszakot élünk. Mindenhol érződik a gazdasági fejlődés visszaesésének hatása, erősen foglalkoztatja az embereket a stabilizáció érdekében hozott intézkedések sora. Mindenütt téma a kibontakozáshoz szükséges feltételek megteremtése a politikai intézményrendszerünk reformja, a politikai célokkal egyetértő széles körű közvélemény kialakítása. Ilyen körülmények között a pártéletben különleges hangsúlyt kapnak a beszámoló taggyűlések — annál inkább, mert nemcsak az éves munkáról adnak számot, hanem a legtöbb helyen summázzák a párttagokkal folytatott beszélgetések tapasztalatait is. Ezáltal széles körű véleménynyilvánításra alapozva tudják kidolgozni idei programjukat a pártalapszervezetek. Így volt ez csütörtök délután a Törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet III. számú pártalapszervezeté- ben is, ahol a közgondolkodásról szólva az hangzottéi, hogy az emberek döntő többsége tudatosan, cselekvő szándékkal igyekszik segíteni a kibontakozási programot. Vannak, akik aggódva figyelik a fejleményeket. Egyértelmű a kívánalom: segíteni kell a nehéz körülmények között élőket — ideértve a fiatalokat, a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat. Hangot kapott az is. hogy ennek a legfontosabb előfeltétele a hatékony munka. Ebben jeleskedik a szövetkezet kollektívája, hiszen gazdaságuk évek óta a megye élvonalában van, pedig földterületük nem jobb a megyei átlagnál. A taggyűlésen elhangzottak szerint máshol is hasznosítható tanulsággal szolgáltak a párttagokkal folytatott beszélgetések. Kiderült, hogy azoknak is határozott véleményük van a szövetkezet és az ország dolgairól, akik taggyűléseken nem szoktak felszólalni. Az általuk elmondottakból is nyilvánvaló tapasztalat az, hogy a pártszervezet vezetőségének hozzá kell szoknia ahhoz, hogy az emberek kritikusan viszonyulnak a dolgokhoz, és nem mindennel értenek egyet. A hármas alapszervezet tagjai például lassúnak ítélik a fiatalítást a vezetők körében, soknak tartják a tagdíjat, nem tartják kielégítőnek a háztáji gazdasággal való foglalkozást és így tovább. A párt tisztségviselőinek bátorítaniuk kell az emberek nyíltabbá válását és nekik is nyitottabbnak kell lenniük irányukba, figyelembe kell venniük a kisebbségi véleményeket is, mert különben a kommunista mozgalom hagyományainak mondunk ellent. Tükröződött ezen a taggyűlésen az is, hogy megyénkben a közgondolkozás középpontjában a párt vezető szerepe áll. Ezt általában senki sem kérdőjelezi meg, de arról általában kevés szó esik, hogy helyileg milyen módszereket alkalmazzanak azért, hogy érvényesüljön ez a vezető szerep. Helyesep járt el a hármas számú pártalapszervezet taggyűlése, amikor csak elvi-politikai szempontból határozta meg a hatókörébe tartozó műszaki főágazat feladatait, az operatív munkát rábízza a gazdasági szervekre. Országosan is, helyileg is egyre inkább így van ez. A párt- szervezet nem lehet mindenért felelős. Azért viszont igen, hogy a helyesen kimunkált gazdaságpolitikai célok megvalósulását a vezetők rendszeres beszámoltatásával és minden egyéb módon segítse. A törökszent- miklósiak esetében — többek között — például azt, hogy befejeződjön az ezer hektárra tervezett öntözőterület, építése. Ennek a munkának a haszna már az első szakaszban beigazolódott, hiszen hektáronként 116 mázsa kukorica termett az öntözött területen. A pártellenőrzés fontosságát azért is hangsúlyozni kell, mert megyénkben általában gyenge oldala ez a Dártmunkának, vissza kell állítani rangját. Slzó esett ezen a taggyűlésen arról, hogy néhány tagjától megvált a pártszervezet. Van köztük olyan is, akinek távozását sajnálják. Az ilyen esetekhez az is hozzájárul, hogy a párttagok szemében még mindig nehezen változik a szocializmuskép. Nehéz megszabadulni idejét múlt dogmáktól, hozzászokni az élet által teremtett új helyzethez. Élénk vita folyik például manapság a magántulajdonról vagy a kötvénypiacról. A pártszervezeteknek ilyen esetekben azt kell megértetniük, hogy a magántulajdon nem veszélyeztetheti a szocialista tulajdon érdekeit és egyáltalán azt, hogy nem elvi-politikai engedményekről van szó, hanem az egész gazdaság fellendítéséről. Elgondolkodtató az is, amit a pártszervezetből kilépettekre mondott a taggyűlés egyik felszólalója: nem játszunk „haragszomrá- dot” a munkájukat továbbra is becsülettel ellátókkal. A Béke Tsz kommunista kollektívája arra is ráirányította a figyelmet, hogy lehetséges és szükséges az, hogy a tisztségviselők többet foglalkozzanak az emberekkel. A hármas párt- szervezet hatókörében is tapasztalható esetenként meg nem engedhető hangnem a beosztottakkal szemben. A pártvezetőségnek erőteljesen feli kell lépni ez ellen, hiszen végső soron minden a dolgozó emberen múlik. Éppen ezért a pártszervezetnek azt kell elérnie, hogy a szövetkezet minden tagja magas fokú öntudattal és tulajdonosi szemlélettel végezze dolgát. Az agitációs- propagandamunkának ezért megfelelő gazdasági-érdekeltségi intézkedésekkel kell párosulnia. A hármas pártalapszervezet taggyűlése egészében véve jó helyzet- felismerésről, határozott célmegjelölésről tett tanúbizonyságot. Erre utalva mondta az egyik felszólaló: magasabbra lehet tenni a mércét. Simon Béla Virág öltözteti az épületet A várostörténeti és honismereti szakosztály egy, a lokálpatrióták körében régóta dédelgetett feladat megoldására vállalkozott. A XVIII. század második felében nyitott Fehértói temető régi részét szeretné megmenteni, megmutatni a városnak. A gazzal, bozóttal benőtt temetőrészben a kőkeresztet jellegzetes, beszédes sírjelek veszik körül, vagy hevernek széjjel a bozótban elfeledve. A szakosztály H. Bathó Edit muzeológus vezetésével vállalta, hogy a várostörténeti és városképi szempontból értékes részt megtakarítja, a sírokat megtisztítja, a feliratokat olvashatóvá teszi. Az is elképzelhető, hogy a gazdátlan, de megőrzésre érdemes távolabbi, régi síremlékeket is odaköltöztetik. Nem sok pénzt igényel a munka (a szakosztály egyébként is csak 40 ezer forinttal gazdálkodhat idén), a 34 tag és az 5 kollektíva azonban ennél nagyobb értéket teremt, mert nem akadt más eddig, aki áldozott volna a régi sírokért. A városszépítő és környezetvédő szakosztály sokkal hétköznapibb, mégis a városról alkotott öles kép kialakítása alpvetően befolyásoló célt tűzött maga elé. Szeretnék virágosabbá tenni a jászberényi erkélyeket, függőfolyosókat, ablakokat — legalább a főút mentén. Jovanov Sándor szakosztályvezető szerint az sem kis feladat, ha számításba vesszük, hogy ők is 40 ezer forinttal gazdálkodhatnak, s hogy nemcsak rajtuk, hanem az érintett lakókon is múlik az eredmény. A szakosztály elkészíti a virágládákat, fel is helyezi — először valószínűleg a Lenin téri függőfolyosókon —, a kertbarátok földet és palántát adnak, a lakóknak pedig csak gondoskodniuk kell(ene) róluk. Lehet, hogy több év telik el, mire végigérnek a főutakon, és kezdhetik is elölről, mert nem mindenkit lelkesít a városszépítők nemes gesztusa. Milyen szépek pedig azok a városok, falvak, ahol szégyen a tulajdonosra, ha kopáron díszeleg a háza. Jelentős fegyvertény lenne, ha a városszépítők meg tudnák győzni a herényieket arról, hogy a virág öltözteti az épületet, barátságosabbá, emberibbé teszi az egész várost. A tervek között szerepel még a Városgazdálkodási Vállalat patronálásával idén ismét megrendezendő városvédő és szépítő építőtábor. Miskolci, NSZK-beli és észt középiskolás diákok is 6 héten át tevékenykednek majd Jászberény közterein, parkjaiban. Tervek tehát vannak, és minden bizonnyal munka és patronálok is lesznek. A széles körű tájékoztatás és Még 1973 legelején történt, hogy a brit orvosi szövetség, a British Medical Association azzal az örömhírrel kecsegtette a hölgyeket, hogy a hetvenes évek új típusú, minőségi férjekkel áldják meg őket. Része volt ez annak az egyre szélesedő kampánynak, hogy a női emancipáció megköveteli egy új férfitípus kialakulását is. Azaz, hogy miközben teret engednek a nők érvényesülésének a társadalmi élet és a munka frontján, maguk is jobban kiveszik részüket a hagyományosan női feladatokból, mint amilyen a gyermeknevelés és a háztartás. Elvileg ennek elismerését fejezte ki a brit orvosszövetség ígérete is, melynek olvastán részemről lelkes egyetértés volt az első reagálás , amit azonban rögtön egy csillapító no- no! követett. Mondván, hogy erre aztán rálesek. Mint mai férjben hamarosan felülkerekedett bennem a mélységes önkritika. Csak nézzenek meg jól benünket! — mondtam magamban. Feltételezhető rólunk, hogy a belénk rögződött „természeti törvényeket” meghazudtolva, ugrásszerű, forradalmi változásokon menjünk keresztül ily rövid időn belül? Hogy belőlünk a hetvenes években különb férj válnék? Magam voltam az abszolút nyitottság, hogy a hetvenes évek során semmi hír, jel ne kerülje el a figyelmemet, ami az új típusú férjek kialakulását illeti. Jócskán feléljük már a nyolcvanas esztendőket is, de a várt átalakulás sehol! Sőt! Egy NSZK-beli szociológusnő megállapítása szerint gyakorlatilag a mai, tehát 1988-as férjek, apák éppúgy kerülik a felmosórongyot, mint a tegnapiak s tegnapelőttiek. Idegenkednek a háztartási munkától annak ellenére, hogy a nyugatnémet feleségek fele éppúgy dolgozik, mint a férje. Fölmérések szerint ,szerelőmunka”, „autómosás”, netán még „szemétláda kiürítése” szerepel a rendszeresen végzett tevékenységek között, de a hagyományos háztartási munkákkal szemben érthetetlen ellenszenvet éreznek, s ezekből mindössze csak minden ötvenedik férfi (!) veszi ki a részét. Az csalóka látszat csupán, hogy a férfiak jobb háziasszonyok, mint a nők. . . Igen, ha rá vannak kényszerülve, mert egyedülállók és elhagyott férjek. De keservesek a tanulóidők, míg rájönnek, hogy rendszeresen kell takarítaniuk, takarékosan vásárolniuk, ha nem akarnak megfulladni a koszban, illetve fizetés előtt anyagilag kikészülni, és érdemes megtanulni jól főzni. Inkább hiszek tehát a német alaposságú szociográfiának, mint az illuzórikusán hebehurgya brit közleménynek. Meg aztán kettőn áll a vásár. Mert azért fonákjáról is illik jól szemügyre venni a hír kihatásait. Például, hogy az új típusú férjek mellé a nőknek is tökéletesebbé kell válniuk, másként fabatkát sem ér az egész férfitökéletesedés. Mert mint az említett tanácsadó „Házasodni” című fejezetében olvasható, az új típusú nők vérében kell legyen, hogy sokkal fontosabb a férjük iránti szeretet, mint a tükörfényes parkett és a portörlés. Azaz, ugrásszerű minőségi változáson kell keresztül- menniök a nőknek is, ha méltókká akarnak válni pompás férjeikhez. Ismerjük el, legtöbbjüknél végzetes megrázkódtatással járna még az átalakulás megkísérlése is. Vajon képesek lennének-e őszintén elfogadni nőtársuk, dr. Elisabeth Penrose tézisét, miszerint a feleség számára legfőbb érték a férj?! Az is bajosan hihető, hogy egyik évtizedről a másikra belemennének a négy „C” — compromise, consideration, communication, cooperation, vagyis megalkuvás, férjük tekintetbe vétele, megértés és együttműködés — elfogadásába. Szóval az új típusú férj, férfi, feleség, nő csak porhintés. csalóka szivárvány, mese habbal, illúziókeltés. Még egy pillanatra visz- szatérve a háztartási munkákra. .. Gondoljunk csak bele a háztartási robotok elterjedésének megállíthatatlan dömpingjébe. Nemde, úgy van a jelenség beállítva, mint a haladás legújabb tanú jele? Pedig egész mögött sarokba szorított férjek kétségbeesett produktuma rejlik. Megszabadulni a háztartási munkák előbb-utóbb elkerülhetetlen terheitől. Tóth István Új típusú férj?
