Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

1988. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszafüredi Kuntej Vállalatnál is folyamatosan ellenőrzik a tej, illetve a termékek minőségét. Naponta mintegy 45 ezer liter tejből túrót, vajat, sajtot és fóliás tejet gyártanak (Fotó: T. Z.) Pázmány Péterről Egyháztörténet! konferencia Egyháztörténeti konferen­cia kezdődött hétfőn az ELTE aulájában Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egye­tem — az ELTE elődje — megalapítója, író halálának 350. és I. István halálának 850. évfordulója alkalmából. A háromnapos konferencia megnyitóján részt vett Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke, a Szent István Em­lékbizottság elnöke. Fülöp József akadémikus, rektor köszöntőjében hang­súlyozta: az ülésszak előse­gíti az állam és az egyház, a világi és az egyházi történé­szek párbeszédét, együttmű­ködését. Paskai László prí­más, esztergomi érsek is kö­szöntötte a konferenciát. Michele Maccarone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Köpeczi Béla művelődési miniszter Pázmány Péterről tartott előadásában hangsú­lyozta: alig van a magyar történelemnek olyan egyéni­sége, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna a fejlődés­re, mint ő. Politikai tevé­kenységét ma is vitatják, kulturális-irodalmi nagysá­gát viszont szinte mindenki elismeri — hangoztatta Kö­peczi Béla. Az idén már kisszövetkezetként dolgozik a KEVISZ (Folytatás az 1. oldalról) Tavalyelőtt például olyan hegesztő áramforrásokat is készítettek, amelyek a Szovjetunióban folyó tengi- zi beruházásokhoz kerültek. Köztudott, hogy ott magyar szakemberek is dolgoznak és olajtisztító berendezéseket szerelnek, s hogy a megren­delők elégedettek lehettek a termékekkel, bizonyítja az is, ho»v tavaly újabb megbí­zást kaptak a Vegyépszer tengizi üzemigazgatóságától, hogy fejlesszenek ki részük­re egy automatikus varrat­hőkezelő berendezést — ez egyébként a hegesztés utáni feszültségmentesítésre szol­gál — nos, jelenleg többek között ennek a berendezés­nek a fejlesztésén dolgoznak a kisszövetkezetnél. Ez mint hallottuk — azért is fontos tevékenység, mert a szóban- forgó berendezést eddig tő­kés importból — Ausztriából — szereztük be. A minőségi munka javítá­sa érdekében tavaly készült el a kisszövetkezetnél 4 mil­lió forintos költséggel egy modern, 500 négyzetméteres üzemcsarnok. Az idei év el­ső negyedévében bőven van mit csinálniuk, hisz összesen 52 milliós megrendelésük van, de mint mondják, en­nek. .. Ennek ellenére biz­jelezheti a ma már menet­rendszerűen jelentkező alap­anyag hiánya: például a transzformátor lemezek kül­földről érkeznek, ha érkez­nek. .. Ennek elelnére bíz­nak abban, hogy különösebb fennakadás nem lesz, s ez az optimizmus az idei ter­veikben is kirajzolódik, hi­szen 150 milliós árbevétellel számolnak, mégpedig úgy, hogy ebben az évben először a tőkés országok piacain is megjelennek termékeikkel. Ugyanis az USA-ba 10 ezer elektromágneses ajtózárat szállítanak 8 és fél millió fo­rint értékben, s remélhető­leg az NSZK-ba is megje­lennek hegesztő berendezé­seik. Erről ma még azént le­het csak feltételes módban beszélni, mert jelenleg foly­nak a berendezések helyszí­ni próbái. S ha létrejön az üzlet, akkor az idén még két típusban 500 berendezést szállítanak az NSZK-ba több mint 120 millió forin­tért. Üj termékeik közül megemlíthető a benzinmoto­ros ívhegesztő — ezt a me­zőgazdaság tudja jól haszno­sítani —, amelyből már két­százat rendelt tőlük erre a negyedévre a kereskedelem. N. T. MIT IGÉNYEL AZ ORSZÁG? Kevesebb szenet, és több villamos energiát Iparunkban sokan a csúcsra törnek: csúcstechni­kát, csúcstechnológiát pró­bálnak meghonosítani. Má­sok viszont, ugyancsak az iparban, inkább a csúcsok lefaragásán fáradoznak. Ez utóbbiak az energetikai szakemberek, közülük is el­sőként a villamosenergia­ellátás' felelősei. Nyilvánva­ló ugyanis, hogy a csúcsfo­gyasztáshoz kellő energia- termelő kapacitások megte­remtése fölöttébb drága; en­nél jóval gazdaságosabb a teljesítménycsúcsok vissza­fogása, az energiaigény egyenletesebbé tétele. Ezt tudjuk, ennek ellené­re kimunkálódtak olyan el­képzelések, melyek szerint a következő két évtizedben az úgynevezett „csúcstelje- sítőképesség-igény” meg­duplázódik. 1985-ben ez 6230 megawatt volt, 2010-re pedig vagy 11 500, vagy 13 100 megawatt lesz. Attól függően, hogy két és fél, avagy kereken három szá­zalékkal nő 'évente a szóban forgó igény. Ez derül ki A távlati energiapolitika az ipar szerkezetátalakításának programjában című tanul­mányból, melyet az Ipari Minisztérium a közelmúlt­ban bocsátott a sajtó ren­delkezésére. Derülátó K-változat Távlati terveket készíteni nehéz és kockázatos is. Nap mint nap tapasztaljuk ezt, amikor a fejlemények rácá­folnak a pár évvel ezelőtt nagy gonddal, nagy appará­tusokkal kialakított terve­inkre. Tisztában voltak ez­zel az ipari tárca emberei is, ezért mindjárt a doku­mentum elején leszögezik: „A gazdasági-társadalmi fejlődés reálisan belátható idősávja csak néhány évre — legfeljebb egy középtávú tervperiódusra — tehető”. Ezért — mint írják — hosz- szú távon „nagy kockázati faktorral” kell számolni. Mégis szükség van hosszú távú tervek kimunkálására is, mivel „az energetikai lé­tesítmények, főként erőmű­vek megvalósítási ideje át­lagosan 8—15 évre, sőt nap­jainkban már ennél is hosszabb időre tehető”. Hirtelen gazdasági növe­kedés tehát — bár egyes időszakokban ez jól jönne — már az energiakorlát mi­att is nehezen képzelhető el. Maga a távlati terv évi két, két és fél, illetve három százalékos gazdasági növe­kedéssel számol, valamint készült egy úgynevezett ,,K” változat is. Ez a kibontako­zási programhoz igazodik: 1990-ig évi 2 százalék, 1990. és 95. között évi 3 százalék, utána egészen 2010-ig évi 4 százalék gazdasági növeke­dést vesz számításba. Egy­értelmű tehát az ipari tárca derűlátása: gazdaságunk a nehéz föltételek között is képes mérhető gyarapodás­ra. Nem véletlen, hogy a be­vezetőben a villamosener- gia-'igényre vonatkozó ada­tok szerepeltek. A szakem­berek ugyanis úgy vélik, hogy a „villamosenergia- fogyasztás dinamikája mint­egy háromszorosa az össz- energia-szükséglet növeke­dési ütemének.” Azaz a jö­vőben akár az ipari, akár a lakossági energiafogyasztás­ban túlnyomórészt a vil­lanyáram iránt mutatkoznak Több telephely is alkal­masnak látszik 1200 mega­watt kapacitású tározós erő­mű számára. Az Ipari Mi­nisztérium továbbra is a so­kat vitatott prédikálószéki szivattyús tározó megépíté­sét tartja a leggazdaságo­sabb változatnak. Nyílt kér­dés, hogy a környezetvédel­mi vagy az energetikai szempont kerekedik felül. A távlati erőműépítési programban „stratégiai elemként” szerepel a büki hőerőmű, mely nyolc blokk­jában összesen 2000 mega­watt kapacitást rejtene. Külfejtéssel nyert lignitet alakítana át árammá, „meg­valósítása a jövő század ele­jén időszerű”. Az elképzelt új atomerőműről úgy fogal­Más szocialista országok­ból szenet, kokszot, briket­tet hozunk be, hiszen a ha­zai széntermelés — mely je­lenlegi évi 24 millió tonna, az ezredforduló után 20—35 millió tonna „tartomány­ban” mozoghat évenként — a külfejtéses lignit „javára” változtatja belső arányait. Ez a szénfajta elsősorban a hőerőművekben haszno­sulhat. Épp a lignit külszíni bá- nyászása idézi föl a jövő egyik súlyos kérdését: az energetikával összefüggő környezetvédelmi teendő­többletigények. A miniszté­rium tisztviselői bátran le­vonják azt a következtetést, hogy „a népgazdaság köz­vetlen tüzelő- és üzem­anyag-felhasználása az 1985. évi színvonalhoz képest az elkövetkezendő huszonöt év­ben stagnál, illetve csök­ken." Ami a beszerzés arányait illeti: a prognózis szerint nem módosulnak jelentéke­nyen. 2010-ben az energia- igény 55 százalékát teremt­jük elő hazai termelésű energiahordozókból. Külö­nösen a villamosenergia­import érdemel figyelmet, mivel nálunk ez „világvi­szonylatban is kiugróan nagy”, és az ellátás már ma is „rendkívül érzékeny az import esetenkénti zavarai­ra.” A tárca több lehetőséget is lát az áramtermelés ha­zai növelésére: új tározós erőművekkel, hőerőműkkel, sőt új atomerőművel is. máz a minisztériumi tanul­mány, hogy „2010-ig minden bizonnyal belép az új atom­erőmű (négyszer 1000 mega­wattos kiépítéssel) is, amelynek telephelykijelölé­si munkálatait rövidesen meg kell kezdeni. Mind a Duna, mind a Tisza melletti telephelyek szóba jöhetnek.” Megemlít a dokumentum úgynevezett nukleáris — vagyis atomfűtőműveket, melyek a hőszolgáltatásban játszanának szerepet. Ezek megépülése sem teszi azon­ban nélkülözhetővé a továb­bi importot, összes energia- forrásainknak 2010-ben is mintegy 45 százaléka szár­mazik behozatalból. Nagy­részt a szovjet kőolaj-, föld­gáz- és villamosenergia­szállításokra számítunk. két. A Mátraaljai Szénbá­nyák, s emellett számos más tároló, dúsító, törő, osztály­zó üzem okoz légszennye­zést. A porkibocsátást zárt technológiák meghonosítá­sával kell visszaszorítani. A külfejtéseken ezenkívül ége­tően fontos a rekultiváció gyors végrehajtása is: mint­egy 4000 hektár olyan terü­let van ma a bányák keze­lésében, melyet a jövőben kell mezőgazdasági műve­lésre ismét alkalmassá ten­ni. M. P. Vita a Prédikálószékről Eltüntetett sebhelyek A huszonegyes nyerőszám Derekas helytállás munkásőri szolgálatban Szeles Aladárné Nádas Györgyné Ulnlcsovics Andrásní Pora lmréné Juhász Mlklósné A törökszentmiklósi mun- kásőregységnél huszonegy nő teljesít szolgálatot. A huszonegyes nyerőszám. Kétségen kívül sok vonatko­zásban nyert velük az egy­ség. Precízebbek, könnyeb­ben veszik az akadályokat, mint a férfiak. Kimondva, kimondatlanul hajtja őket a bizonyítás szándéka: „nem vagyunk alábbvalóak”. Ami­kor Unicsovics Andrásné felöltötte az egyenruhát, egyedüli nő volt a század­ban. Az egyik munkásőr társa megkérdezte parancs­nokától: mond, az az új srác, aki az asztalnál ül, miért festi a szemét? A pa­rancsnok csak annyit vála­szolt: majd megtudod, ha feláll. Azóta megszokták, hogy nők is vannak köztük. Mi késztette őket a testület­be való belépésre, hogyan ítélik meg a fegyveres szol­gálatot? Erről vallanak kö­zülük néhányan: Unicsovics Andrásné: — Előnyt nem jelent a mun­kásőrség, de bizonyos fokú megbecsülést mindenképpen. Azt sem az egyenruha te­szi, hanem az, hogy igyek­szem úgy dolgozni, hogy fel­nézzenek rám, az emberre. Gyakorlatokon is zokszó nél­kül cipelem azt a tízegyné­hány kilós hátizsákot, cso­rog rólam a verejték, de hiába akarnak segíteni á férfiak. A napi munkám sem kimondottan nőies. Műszaki raktáros vagyok a török­szentmiklósi baromfifeldol­gozóban, így nemcsak admi- nisztrálgatni kell. Nem szá­mít, fiús alkat vagyok. Két testvérem a rendőrségnél szolgál. Régóta szerettem volna tagja lenni a testület­nek, de szültem egy kis­lányt, amíg nagyobb nem lett, vele foglalkoztam. Egy anya mindig azt teszi, amit az élet diktál. A lányom megnőtt, most már azt tehe­tem, amihez kedvem van. Szeles Andrásné: — Bár rokonságunkban vannak alapító tagok is, én még csak most, januárban tet­tem esküt. Az örményesi gépgyárban dolgozom az igazgatási osztályon. Nálunk rendszeresen rendeznek munkásőr találkozókat. Azok családias, jó hangulata is ösztönzött arra, hogy kér­jem felvételemet a testület­be. Az egyik kedves munka­társam parancsnokhelyettes lett, az is biztatott a belé­pésre. Szerettem volna munkásőr lenni, az előkép­zés időszakában mégis fél­tem a követelményektől, fő­leg a lövészettől. Sok min­den új volt számomra, így például a korra-nemre való tekintet nélküli tegeződés. Most már megszoktam. El­látó munkatársnak osztottak be. A gyárban segítőkészek a munkatársnőim. Amikor fokozott biztonsági ügyeleti szolgálatba osztottak be, és kevés volt az időm, ők ké­szítették elő a ruhám. A szolgálatban is felhívtak te­lefonon. Juhász Miklósné: — Ne­kem két évig kellett győz­ködnöm a férjemet, hogy be­leegyezzen abba, hogy mun­kásőr legyek. Nagyon moz­gékony alkat vagyok, nincs olyan, hogy valamiből ki­maradjak. „Mellékesen” szakszervezeti bizottsági el­nök, Vöröskereszt vezetőségi tag, szülői munkaközösségi vezető, pártcsoportbizalmi vagyok. Nekem kell ez a mozgás, ez jelenti számomra a levegőt. Még mindig foci­zok. Van egy jó női csapa­tom. A gabonaforgalminál rendezett bajnokságot rend­szeresen megnyerjük. Egy kicsit mélynövésű vagyok, de azért bírom a felszere­lést. Szeretek mindent pon­tosan megcsinálni, kérni vi­szont semmit. Ez az elvem. Amikor lövészet volt, pisz­tollyal háromszor a tízesbe lőttem. A fiúk nem akarták elhinni. Ennél az egységnél hét nő szerelt fel tavaly. Né­gyen a gabonaforgalmitól jöttünk. És mivel a család ellátása többnyire az asszo­nyokra hárul, mindig úgy jövünk szolgálatba, hogy ne szenvedjen hiányt az, aki otthon marad. Pora lmréné: — Nekem nem kellett győzködnöm a férjemet, mert együtt lép­tünk be 1984-ben a munkás­őrségbe. Nekem tetszik, ha egy nő fegyveres testületben is fel meri venni a versenyt a férfiakkal. Jól érzem itt magam, mert testvéries a légkör. Olyan, mintha egy nagycsalád tagjai lennénk. Nincs olyan, hogy ez segéd­munkás, a másik meg or­vos, csak munkásőr van. A kiképzési-szolgálatellátási feladatok ellátásában termé­szetesen megvan a parancs­nok—beosztott viszony, de más alapon, mint a többi fegyveres testületnél. A Gépgyártó és -Javító Ipari Szövetkezetnél vagyok ad­minisztrátor, az egységben pedig az állományszervezési és nevelési munkacsoportba osztottak be. Van két gyer­mekünk, ezért a férjemmel felváltva, más-más század­dal megyünk kiképzésre, hogy a gyerekek ne marad­janak magukra. Itt sem ma­rad senki magára. Ha vala­ki segítséget vár, maximáli­san megkapja, amit a mun­kahelyén nem mindig ... Nádas Györgyné: — Ami­kor először vettem fel az egyenruhát, csapatostól ro­hantak utánam a gyerekek. Az egyik azt mondta: nézzé­tek, a néni katonabácsi lett. Egységünknek széleskörű kapcsolata van az úttörők­kel. Munkásőrnapokat is szoktunk tartani számukra. Az a tapasztalatom, hogy érthetőbb, vonzóbb a mun­kásőrség a gyerekek számá­ra, ha munkásőrnőtől halla­nak arról. Valahogy a csa­ládban is az édesanya fog­lalkozik velük többet, talán ezért van ez így. Ami pedig az itteni életet illeti: úgy vélem, hogy aki szereti az embereket, az szívesen jön ide és meg is marad itt. S. B. Fotó: N. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents