Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1988. MÁRCIUS 22.

Jegyzetlapok

Tréning vezetőknek

„A jó pap is holtig tanul” — tartja a közmondás, és generációk élettapasztalatát sűríti néhány szóba.

Való igaz, gazdasági és társadalmi életünk változásai olyan gyors ütemben követik egymást, amelyek alaposan próbára teszik az emberek alkalmazkodó képességét. Még inkább^ vonatkozik a vezetőkre ez a követelmény. Gyakran tapasztaljuk, hogy ezen múlik a siker, nem ritka, hogy a jelenségek alapos elemzésére sincs elég idő. Bizonytalan irányokba kell elmozdulni, és az ezzel járó kockázatokat vállalni.

Az Országos Vezetőképző Központban (OVK-ban) már az elmúlt években felismerték, hogy a megszokottól való elszakadás, a váltás, az új követelményekhez való gyors alkalmazkodás gyakorlást, tréninget igényel.

Ezért az OVK úgynevezett vezetői készségfejlesztő tréningjei már több esztendős múltra tekintenek vissza. Általában ötnaposak, bentlakásosak,1 és mintegy 10—15 vezető gyakorolja együtt a döntéshozatalt, a team-munkát, fejleszti önmagáról kialakított ismereteit.

1987-ben négy héten át — júniusban, júliusban — tíz különböző tréninget szervezett az OVK Concordia Laboratóriuma. A

A napokban az egyik kisszövetkezet elnökénél jártam, hogy a cég múlt esztendei gazdálkodásáról érdeklődjem. Rutinesetnek ígérkezett.

Beszélgetésünk a gazdaságpolitikai cikkfelvételek szokásos koreográfiája szerint kezdődött, s ebben a mederben is csordogált egy darabig. Ilyenkor úgy repkednek a tíz- és százmilliók, akár a fecskék vihar előtt, s az újságíró csak győzze kapkodni utánuk a fejét — no, meg a tollát, Árbevétel... termelési érték. .. nyereségráta... Feltartóztathatatlanul sorjáznak elő, akár a varázsigék, amiknek a legfőbb erejük éppen abban van, hogy elterelik a figyelmet a lényegről.

A szóbanforgó szövetkezeti elnök azonban már á „játszma” elején valami egészen váratlant „húzott”. Azt mondta: ő azt tartja a legfőbb múlt évi eredményüknek, hogy sikerült a pénzük forgási sebességét negyvenhat napra leszorítani. Mindez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a szövetkezet minden egyes-forintja, amit anyagba, munkabérbe — egyszóval a termékeikbe — fektettek, az kevesebb, mint ötven nap alatt újra a cég kasszájában van. Természetesen nem egyedül, hanem azokkal a forintokkal együtt, amelyeket a kisszövetkezet konyhájára hoz.

A jó öreg „pénz csinál pénzt” bölcsesség jutott eszembe, és annak mély igazsága. No, meg az, hogy mennyire elfelejtjük mi az idő fontosságát. A hosszú évekig feleslegesen elhúzódó beruházásokban, a nagy alapanyag- vagy készárukészletekben „fekvő” pénz mindennél nagyobb luxus és oktalanabb veszteség, a gyorsan — és persze jól — „forgatott” pénz viszont a legbiztosabb jövedelem.

magyar oktatók mellett kanadai tanár is vezetett tréninget, érdekes témában a stressz kezeléséről. Tolmács is közreműködött, de az idegen nyelv gyakorlásának lehetősége, és a külföldi módszer megismerése igen vonzóvá tette ezt a tréninget. A négy hét során érdekes témák szerepeitek a programon, közöttük a vezető időgazdálkodása, kommunikáció, a hatalom és befolyás kérdései, együttműködés.

A hazánkban újfajta kezdeményezést a sajtó és a rádió is érdeklődéssel kísérte. A vezetőképzés, az egyéni fejlesztés új módszerének helyességét a külföldi tapasztalatok, és a résztvevők elégedettsége is alátámasztotta. •

Az első évi siker nyomán az OVK . Concord'a Laboratóriuma május 30 és június 24 között újabb nyári tréning-heteket rendez. Tavaly Szirákon tartották, ez évben a noszvaji továbbképző intézet nyújt otthont a rendezvénynek.

A korábbi témák mellett újak is szerepelnek a programban, így például kreativitás és innováció, döntéshozatali tréning, minőségi vezetés, konfliktuskezelés. Ez évben is megjelennek külföldi trénerek a rendezvényen. Lesz tehát (van is) mit gyakorolni.

H. D.

Kérdés persze, hogy mit ér ez a negyvenhat nap. Sok ez, vagy kevés? Lehetne biztosan hasonlítani, nálunk jobb helyzetben lévő országokhoz, de ez nemigen szerencsés dolog. Ennek a kisszövetkezetnek ugyanis ebben a gazdasági környezetben kell a forintjait „megforgatni” és nem másban. Itt kell alapanyagot vennie — akkor és any- nyit, amikor és amennyit kap, esetleg háromnegyed évre előre —, itt kell szakképzett, hatékony munkaerőre szert tennie —, ami szintén nem könnyű feladat. Az árujával is itt kell piacolnia, s majd itt kell bekasszíroznia annak ellenértékét is.

Vállalatvezetők panaszkodnak, hogy alkalmanként milyen nehezen tud cégük hozzájutni a kintlévőségeihez, egyes partnerektől milyen sokára — esetleg csak jogi procedúrák után — tudja behajtani követelését. Ez pedig már a gazdaságunkban uralkodó szerződéses állapotokról — a teljesítési fegyelemről — árul el cseppet sem büszkélkedni való adalékokat

A kisszövetkezet negyvenhat napjának — a viszonylagos rövidség mellett — van még egy nagy értéke. Az, hogy ennyire leszorítani sikerült a pénzforgásuk sebességét, tehát a folyamat pozitív irányú. Jó üzletpolitikával, rugalmas gyártmányszerkezettel és — ezt külön hangsúlyozta az elnök — a korrekt partneri kapcsolatok révén. Ez annál is inkább fontos, mert gazdaságunk már idézett állapotai nem valamiféle varázsszóra, nem is valami központi intézkedés nyomán változhatnak meg, hanem kizárólag egy új szellemű vállalati magatartás eredményeként. Jó üzletpolitikával, korrekt partneri kapcsolatok révén.

L. M. L.

Az Üvegipari Művek Nagykanizsai Üveggyárában az idén mintegy 10 százalékkal növelik a tőkés exportot: fejlesztik a hőkancsók és a hőtároló betétek gyártókapacitását. Az üveggyárban az idén 460 millió forintos árbevételre számítanak amelynek felét exportból nyerik. A képen: Kondricz Erika hőpalack betéteké forraszt. (MTI FOTÖ: Czika László — KS)

A kínai kiállításon

Naponta több ezren

A Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott. tájékoztatás szerint e hét végétől meghosszabbítják Az első kínai császár cseréphadserege című kiállítás nyitva tartási idejét. A kínai vendégkiál- lítás szombatonként, illetve vasárnaponként 20 óráig tekinthető meg, hétköznapokon pedig 19 óráig lesz. nyitva. Zárás előtt egy órával 'befejezik a jegykiadást, mert a gyakori torlódás miatt előfordul, hogy a később érkezők nem tudják alaposan megtekinteni a bemutatót. Március 25-ig a belépőjegyeik csak délután 5 óráig válthatók meg.

A múzeum illetékesei elmondták, hogy a március 8- án nyílt tárlat iránt rendkívül nagy az érdeklődés: hétköznap átlagosan két és félezren, hétvégeken pedig mintegy négyezren keresik fel a bemutatót.

Tiszaörsi tanácsiak

Mit ér a diploma?

Jugend touristtal

Valutamentes

turistacsere

Az NDK fiataljainak utazási irodája, a Jugend tourist terveiről tartott tájékoztatón Peter Kittel, a szervezet magyarországi képviselője elmondta, hogy közreműködésükkel tavaly mintegy kétezren látogattak megyénkbe. Legnagyobb magyar partnerükkel, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodával kötött szerződés értelmében turistacserével és valutamentesen, azonos számú utast küldhetnek egymás országába, s a csoportok számának növelése mindkét fél érdeke. Ezért korábbi ajánlataik mellett sí-, vitorlázó-, széllovas- és teniszutakat is -indítanak. A tájékoztató további részében videofilmen ízelítőt mutattak be az NDK turisztikai látnivalóiból.

Tengerszem a barlang mélyén

Eddig is feltételezték, hogy a Tapolcától északkeleti irányban folytatódó geológiai ‘törésvonalon nagy kiterjedésű barlangrendszer húzódik a föld alatt, s ennek csupán részét alkotja a már elapadt vizű egykori tavas- barlang és a kórház alatti gyógyibarlang. A közelmúltban az utóbbiból indult el két önkéntes kutató, Horváth Tibor, a barlangterápiás osztály főorvosa és Pe- idl Endre, a Bakonyi Bauxitbánya nyugalmazott mérnöke, hogy újabb részleteket tárjon fel a Tapolca alatt rejtőző labirintusból. A saját maguk készítette geoelektromos mérőműszer segítségével hamarosan messzire nyúló földalatti barlangrendszerre bukkantak. A helyenkénti szűk nyílásokat kitágítva 260 méter távolságot tettek meg, s nagyobb termeket is találtak. A bariangfolyosó végén egy 6—7 méter átmérőjű és 16 méter mély földalatti tengerszemre bukkantak,

Az orvos-mérnök kutatópáros tovább folytatja a munkát abban a reményben, hogy olyan barlangrészeket is feltárnak, amelyek alkalmasak lehetnek légzőszervi -bántaknak gyógyítására.

Tapasztaljuk: az élet egyre bonyolultabb körülöttünk. Nem lett egyszerűbb a községi-nagyközségi tanácsok feladata sem, kivált, mióta a járások szerepét bizonyos mértékig öröklő városok hatóköréből kikerültek. A tiszaörsi nagyközségi közös tanácsnál tizenketten intézik a három község lakóinak ügyeit, közülük öten felsőfokú képesítést szereztek.

Müller Lászlóné középkorú asszony, a pénzügyi csoport vezetője.

— Huszonkét éve dolgozom itt, a tiszafüredi érettségi után azonnal ide jelentkeztem — emlékezik vissza a régebbi időkre. — Az az igazság, hogy akkoriban nem nagyon válogathattunk errefelé munkahelyekben.

Igen, faluhelyt nem volt éppen a legjobb ajánlólevél a „sima” érettségi, így azután a fiatal lány örült a ki- lencszáznegyven forintos kezdőfizetésnek is. Megkezdődött az elkövetkezendő esztendőket meghatározó tanulás. Előbb államigazgatási ismeretekből kellett vizsgát tennie a járási hivatalnál, majd a marxista középiskola kötelező penzumai következtek. Mire a Tanács- akadémiára beiratkozott, már két gyereket neveltek a férjével. Nyíregyházára konzultálni járt, a vizsgák viszont Pestre szólították.

— Ha a szülők nem segítenek, nem is tudtam volna végigcsinálni, merthogy összesen végül öt esztendőmbe került a diploma. Átszervezték ugyanis az akadémiát Államigazgatási Főiskolává, le kellett tennem a különbözeti vizsgát is.

Müllerné tiszaörsi őslakos, Gozsovics István viszont Baján látta meg a napvilágot. Nyolc esztendeje jegyezte el magát itt a tanácsi munkával, amikor pályázatát elfogadták, Tizenegy éve végzett szülővárosának vízgazdálkodási főiskoláján, ahol mélyépítésből is üzemmérnöki képesítést szerzett. Debrecenben három esztendőt tanult a második diplomáért: magasépítésből is „profi” lett. Szüksége is van rá, hiszen ő az egyszemélyes építési csoport a tanácsnál. Egyedül neveli gyerekét.

— Temérdek utazás, iszonyúan sok kiadással. Nehezen viseltem én is, a cég is, hiszen amikor nem voltam itt, akkor a kollégáknak kellett az ügyfelekkel foglalkozniuk.

Zám Györgyné ugyancsak középkorú, az igazgatási

csoport vezetője, Müllerné- hez hasonlóan a községi tanács lett az első munkahelye. A Tanácsakadémiát — szerencsésen — nappali tagozaton végezhette, s még arra az időre lakásgondjuk is megoldódott. Hét Esztendeje már annak, hogy J„meg- küzdött” az Államigazgatási Főiskolával. Amihez ertenie kell, még fölsorolni is I hosz- szú: gyámügyek, szociálpolitika, szabálysértések, | heiy- séggazdálkodás, lakás- és telekügyek — csak ízelítőül. Huszonhárom esztendeje választotta a tanácsot munkahelyéül. Férjét is hazacsábította, most a helyi vjízmű- telep vezetője. Együtt (nevelik két gyereküket.

A kérdésre, hogy tudniillik munkájukban mi a^ igazi öröm, nem adtak méglepő válaszokat.

. A szikár, nyugodt Müllerné:

— Ha egy beruházás elkészül és azzal mindenki elégedett!

A pergőbb nyelvű, Erőteljesebb Zámné:

— Mindig több jut a szociálpolitikára, a háronji településen nagyon szerelik az idősek klubjait... Ozóval sok volt a javulás!

Gozsovics József csendesen mondja:

— Kilenc év alatt úgy háromszáz ház épült a területen. Más lett a falvak (képe, szebb. Ez az öröm.

Gyorsan fordítunk a| beszélgetésen. Müllerné szerint a megszerzett többletjtudás sokat ér, hiszen tulajdonképpen a tanácsi rrjunka minden szeletébe belekóstoltak az akadémián és a| főiskolán. De többet is tuÓ így a világról, amit otthon hasznosíthat újólag: „a gyerekeknek könnyebben Segíthetnek.'’

Zám Györgyné tapasztalatait így összegzi:

— Jobban alkalmazkodunk így az újhoz, a változásokhoz.

Az építési előadó aztj magyarázza, hogy munkájuk színvonalán mindenképpen meglátszik a- nagyobb judás. Igaz, ő azt is érzi: nincs kellőképpen kihasználj.

Amit mindhárman állítanak : elképesztően sok ^ jogszabály, azok módosítájsa és már-már nyomasztó 0 tömérdek adminisztráció.]

A vátosok tanácsainál az ügyintézők szakosodhatnak, itt erre nincs mód, hiszen sokrétű az elintézni vájó, s hozzá kevesen vannak. Ki-ki több munkakört is betölt, ami nagyobb tájékozotljságot követel még akkor isi ha kevesebb üggyel foglalkoznak, mint városi, kollégáik.

Gozsovics József a szerencsésebb közülük, hiszen magántervezőként több pénzre is szert tehet, míg az asszonyok tudása csak a „cégén” belül konvertálható.

— A pedagógusok kaphatnak illetményföldet, szerencsések. Mi még azt sem. Szüleim a szövetkezettől kaptak háztájit, azt közösen műveljük, és a hasznon megosztozunk. Ez némi könnvi- tést jelent a családnak. De akinek nincs módja erre...? — igyekszik tárgyilagos maradni Müller Lászlóné. — Én tanácsi gazdálkodást tanultam, itt nincs géemká vagy más.

Március harmadikén hétezer forintot vett föl fizetésként. Zámné a nyolcszáz forintos községi tanácsosi pótlékkal együtt — ami visszavonható, ha valakit méltatlannak ítélnek a cím viselésére — kétszáz forinttal többet. Az építész tanácsi fizetése nyolcezer forint körül alakul. Ezért a pénzért sokszor kampánymunkát végeznek, olyankor nincs nyolcórás munkaidő. Tanácstagi beszámolókra szervezik a lakosságot — túlóra nem fizethető.

Pedig faluhelyen minden drágábbá válik, ami helyben nem kapható meg. Legyen az tárgy, szolgáltatás vagy kultúra. De hát ez nem csupán a tanácsiak ügye, érint ez minden silányabban ellátott faluban élőt. Nem szívesen beszélnek erről, elfogadják a helyzetet,

önként adódik a kérdés: akarnak-e változtatni helyzetükön? Talán meglepő lesz a válasz. Szeretik a munkájukat, szívesen végzik ilyen feltételek között is. (Pedig Gozsovics József esetében másutt kétannyi fizetés is elérhető lenne.)

Kocsis Mihály, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának titkára ekként látja:

— Elméletileg eleve felkészült emberek jobban végezhetik ezt a munkát. Az apparátusban mindenkinek megvan egyébként a szakmai képesítése. Ez egy dolog. Én nem kevésbé fontosnak tartom, hogy a fölsőfokú végzettséggel bíró kollégák régi dolgozók. Mondhatnám név szerint ismernek mindenkit. A tapasztalat, a helyismeret nagyon-nagyon fontos. Naprakészen ugyan nehéz követni a temérdek jogszabályt, de hát meg kell próbálnia kinek-kinek.

— A fölsőfokú képesítés?

— Évente körülbelül négyszáz határozatot hozunk, ebből kettőt-hármat föllebbez- nek meg mindössze. Azt hiszem, ez sokat elárul a véglett munka színvonaláról.

H. Z.

Forgatni a forintokat