Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

1988. MÁRCIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A magyarság pompaszeretete Egy évezred ötvösremekei Az ötvösművészet régen a legmegbecsültebb mester­ségek közé tartozott. Az egy­házi és világi ötvösség pom­pás emlékei, az aranyból, ezüstből készített, nemegy­szer drágakövekkel kirakott, zománcokkal ékesített ötvös­munkák, koronák, fejedelmi ékszerek, kardok, kupák, serlegek, különféle díszedé­nyek ma is hirdetik az egy­kori ötvösök magasrendű művészetét. A magyar ötvösség a hon­foglalás óta előkelő helyet foglalt el Európa ötvösségé­ben. Ezt bizonyítja a Ma­gyar Nemzeti Múzeum ki­állítása is. Egy évezred ma­gyar ötvöskincseiből mutat be igényes válogatást, amely nagy sikert aratott az USA nagyvárosaiban, New-York- ban, Chicagóban, Houston­ban, Indianapolisban, Mill- woukiban és Williamston- ban. A magyarság pompaszere- tetét még őshazájából. Ke­letről hozta magával. Ötvö­seink munkái vetekedtek az akkor világhírű arab és bi­zánci mesterek műveivel. Technikájukra. díszítőmo­tívumaikra erősen hatott a keleti (szasszanida) és ké­sőbb a bizánci művészet. Az ásatásokból előkerült fegy­verek, ruhadíszek, mellko­rongok, süvegcsúcsok, ló­szerszámveretek, tarsolyle­mezek, arany- és ezüstedé­Fedeles kupa (1690) nyelk őrzik a honfoglalók páratlan művészetét. Szent István törvényben rendelte el, hogy minden tíz faluból álló közösség temp­lomot építsen, a felszerelési tárgyakról a király, a köny­vekről pedig a püspökség gondoskodjon. Nyersanyag bőven volt, mert Amerika felfedezéséig Magyarorszá­gon voltak Európa leggazda­Kehely (1500-ból) gabb nemesfém, főleg arany lelőhelyei. A megmaradt ok­levelek, végrendeletek sok ötvösművet sorolnak fel, de történelmünk mostohasá- ga miatt csupán töredékük maradt ránk, vagy került elő a föld mélyéből a kincslele­tekben. A XIV. században, az An­jouk korában ötvösségünk új fénykora következett. Az Európa királyi udvaraiba küldött követek művészi öt­vösremekeket vittek maguk­kal ajándékként, ékszereket, fegyvereket, kelyheket, erek­lyetartókat, díszedényeket, melyek ma a nagy európai kincstárak féltveőrzött kin­csei. A jellegzetes technika a sodronyzománc, melynek ismerete Olaszországból ke­rült hozzánk, de itt oly kü­lönleges pályát futott be, hogy Európa-szerte magyar zománcnak nevezték. A mohácsi csatavesztés után az ötvösség központ­jai a Felvidéken és Erdély­ben voltak. A XVI—XVII. században ' főleg a világi használatra készült edénye­ken követhető a nyugati életforma változásával kap­csolatos stílusváltás, a főúri udvartartás számára készült serlegekben, kupákban, tal­pas poharakban, címeres dísztányérsorozatokon, kan­nákon, melyek a protestáns egyházakba is elkerültek az ajándékozók révén. A reneszánsz művészet antikvitásból ihletett forma- és motívumvilága „az edé­nyek gazdag mitológiai jele­neteiben, de az ékszerek ki­alakításában is jelentkezett. A viselet kiegészítésére szol­gáló násfák, forgók, nyak­ékek, díszövek, karkötők, gyűrűk fantasztikus gazdag­ságban készültek, gyöngyök­kel, drágakövekkel, zománc­cal díszítve. A XVII. század második felében elsősorban Erdély­ben alkalmazták a zománc új változatát, az erdélyinek nevezett, festett zománcot, amely főleg világi, ritkáb­ban egyházi ötvöstárgyakon is szerepel. A XVII. század végétől a francia fejlődés válik irányadóvá Európa művészetében. A törökök kiűzése után sok külföldi ötvös költözött az ország elnéptelenedett te­rületeire. akik főleg az el­lenreformáció fellendülő kegytárgyigényeit elégítet­ték ki a barokk és a rokokó stílusirányzat jegyében. Kö­zülük kevesen dolgoztak eu­rópai színvonalon, de a bu­dai Reicenpfalter Simon, a „tűzben pikturált”, fes­tett zománcokat készítő lő­csei Szilassy János munkái az európai ötvösség legszebb darabjai közé tartoznak. A XIX. században a divat nyomán Párizsba, Londonba, Bécsbe járó arisztokrácia ék­szereit, edényeit e közpon­tokban szerezte be, az ötvö­sök a megerősödő polgári, nemesi rétegek számára dol­Mellbogár (17-ik század má­sodik fele) goztak. Pesten kialakultak a tőkeerős, más részben gépi technikával működő, manu- faktúrajellegü ötvösműhe- lyek, mint a Prandtnereké, vagy Giergl Alajosé. A múlt század legnagyobb magyar ötvöse. a tragikus sorsú Szentpétery József, monu.- mentális domborműveket is trébelt. Az ékszerviseletben nagy szerepet játszottak a dísz­magyarhoz készített ruha- tattozékok. A század má­sodik felében tért hódító neostílusok az egyházi kegy­tárgyakban, a századvégi szecesszió pedig főleg az ékszerekben jelentkezett. B. I. Hírünk az országban w Élenjáró gazdaságok — élénk színházi élet A Magyar Mezőgazdaság ezévi ötödik számaiban, ter­jedelmes beszámoló jelent meg a gödöllői műszaki tu­dományos napok eseményei­ről. Ezen belül szó esett ar­ról, hogy a Szolnoki Mező­gép Vállalat kidolgozta a tűzibrikett-feldolgozás tel­jes technológiáját, az alap­anyag begyűjtéstől, a táro­lástól a tömörítésig és a szállításig. Űj rizstermeszté­si módszert, árasztás nélkü­li öntözéses eljárást vezet be az idén a Mezővíz termelé­si rendszer. Ez a hír a Nép- szabadságban látott napvi­lágot. Az ország szemesku- korioa-tenmelésével foglal­kozott a Magyar Mezőgaz­daság hatodik száma, felso­rolva megyénként azokat az élenjáró gazdaságokat, ame­lyek hektáronkénti 800 kilo­gramm feletti termésátlag­gal büszkélkedhetnek; me­gyénkben az alábbiak; az örményesi Űj Élet Tsz, a Kengyeli Dózsa Tsz, a Ci- ibakházi Vörös Csillag Tsz, a Tószegi Petőfi Tsz, a Ti- szaföldvári Lenin Tsz, az Űjszászi Szabadság Tsz és a Kunhegyes! Közép-Tiszai Állami Gazdaság. Az idei fejlesztési tervek szerint Szolnokon folytatják a tiszai felszíni vízmű építé­sét befejezik a Széchenyi városrészben az általános iskolát, a tornacsarnokot, a könyvtárat, valamint a pos­taházat. Bővítik a Varga Katalin Gimnázium épületét és az Újvárosi Általános Is­kolát, adta hírül a Népsza­badság közleménye. Üj víz­vizsgáló minőségvédelmi la­boratórium készült el és kezdte meg működését a szolnoki Tiszaligetben, mint azt az . Esti Hírlapból meg­tudtuk. A Népszava tájékoz­tatása szerint Szolnok me­gyében fokozatosan mérsék­lődik a vállalatok és a gaz­daságok munkaerőigénye, emelkedik a munkát keresők száma. Útépítési programot ismertetett a Népszabadság fébruár 23-án az első olda­lon. Idén megkezdődik a 4- es út Szolnokot dél felé el­kerülő szakaszának építése, amely 1992-ben fejeződik be. Akkorra a tervek szerint elkészül az új Tisza-híd is. Energiatakarékos lámpa­testeket szereltek föl a Jászság községeiben. E fon­tos eseményről a Népszava is beszámolt. Jászágó ill. Jászárokszállás - életéről, múltjáról, jelenéről, az ot­tani változásokról adott rö­vid ismertetést a Képes Hét. Fazekas alkotóházat nyit­nak Mezőtúron, írta a Nép- szabadság és a Magyar Nem­zet. Monográfia készül Túr- kevéről, olvastuk a Nép­front második számában. A itizenkilencedik Jász-Nagy­kun farsang nyitányaként tizenkét megye mesterszaká­csainak és cukrászainak szakmunkásvetélkedőjét ren­dezték meg Szolnokon a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az érdekes versenyről napilapokon kí­vül beszámoltak a szomszé­dos megyék lapjai is. Nem­zetközi környezetvédelmi fo­tópályázatot hirdetett meg a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, több országos és helyi szervezet, intézmény támogatásával. A Bács megyei Petőfi Népe, a Békés Megyei Népújság, a Csongrád Megyei Dél-Ma- gvarország adott helyet ha­sábjain az esemény hírének. Szolnok színházi életével csaknem folyamatosan fog­lalkozik az országos sajtó. A Pilm-Színház-Muzsika ezút­tal Shakespeare III. Ri- chardjának színreviteléről számolt be. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár olvasószolgálata Zsolnai-program a gyakorlatban 11 képességek legmagasabb fokán Másfél év tapasztalatai a szolnoki Kodály Zoltán iskolában Zsolnai József majd két évtizede készítette el korszakal­kotó iskola- illetve pedagógiai programját. A leegyszerűsít­ve csak Zsolnai-módszerként emlegetett program nyelvi, irodalmi kommunikációs részét pár éve alternatív tanterv­ként választhatják az iskolák. Az anyanyelvi nevelés min­den egyes területét felölelő program nem kis népszerűség­nek örvend a pedagógusok, s a szülök körében. A tapasztala­tok szerint az e tanterv szerint tanuló diákok anyanyelvi kultúrája igen jó színvonalú. A jelenlegi tanévben az or­szág iskoláinak ezerkétszáz osztályában tanulják a gyere­kek az írást, olvasást, beszédet a Zsolnai-program alapján. Egyre több a híve azon­ban a törökbálinti kísérlet­nek is, amely az iskola egé­szét, valamennyi tantárgyát érinti. A komplex képesség- fejlesztő kísérletet tizenegy iskola követi, köztük a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Isko­la, amely tulajdonképpen kísérlet a kísérleten belül, hiszen az egyetlen ének-zene tagozatos a tizenegy intéz­mény között. Az iskola 1986 őszén kapcsolódott be a programba. A rövid idő alatt elért eredményeiket, munkájukat igen nagy elis­meréssel méltatta a Zsolnai­program kutatási és fejlesz­tő bizottsága, amely először tartott kihelyezett ülést, s éppen a szolnoki iskolában. A testület tagjai órákat lá­togattak, majd összegezték tapasztalataikat. Dicsérték az iskola környezetkultúrá­ját, a diákok tudását, maga­tartását. a nevelők felké­szültségét, a tanítványokhoz való viszonyát, az óraveze­tést, a differenciált foglal­koztatást, a tanulás irányí­tását. Mindezek a program lényeges elemei, s természe­tesen igen nagy tájékozott­ságot. tudást, szüntelen ön­képzést követelnek a neve­lőktől. A szolnoki iskolában tanévenként három alka­lommal tartanak továbbkép­•zési napot, amelyen óralá­togatás, elemzés ad segítsé­get a nevelőknek pedagógiai kultúrájuk finomításához. A Zsolnai-program meg­valósítása persze nemcsak a pedagógusok számára diktál meglehetősen feszített tem­pót, hanem a diákoknak is. Az órarend ugyan szeren­csésen épül fel, a tanítás délután is folytatódik, egy elméleti órát könnyedebb mozgást is igénylő foglalko­zás követ. Például a mate­matikát a néptánc vagy a bábozás. A sokféle, a kul­túra egészét közvetítő tan­tárgy ismereteinek befoga­dása, az érvényben lévő 1978-as tantervnél lényege­sen nagvobb követelmény teljesítése nem kis energiát igényel. Zsolnai József nem is titkoltan teljesítményelvű programot készített. Mégpe­dig abból a megfontolásból, hogy a 6—14 éves korú gye­rekek nyitottak a világra, minden iránt érdeklődnek, óriási energia szunnyad bennük. A program lehető­séget nyújt képességeik fel­fedezésére, kibontakozta­tására, s legfőbb célja ép­pen az, hogy minden gye­reket eljuttasson képessége­inek legmagasabb fokára. E majdnem két évtizede meg­fogalmazott célkitűzés mára találkozott a társadalom el­várásaival, s talán éppen en­nek köszönhető, hogy a hosszas vajúdás után zöld utat kapott a program. Egye­lőre persze még kísérletkép­pen, bár a közeljövőben ép­pen arról dönt majd a mi­nisztérium, hogy alternatív tantervként bevezessék-e or­szágosan a Zsolnai-féle ké­pességfejlesztő programot az első három osztályban. Igenlő döntés esetén min­den megyében bázisiskola segíti majd a programot vá­lasztó intézmények nevelőit. Ettől függetlenül a szolno­ki iskolára máris bázisfel­adat hárul. Éppen a szolnoki látogatás hatására, a hatva­ni ének-zenei általános is­kola is követi majd a török­bálinti kísérletet. A Kodály Zoltán iskola nevelői, segí­tik a hatvani pedagóguso­kat a megvalósításban. A következő tanévtől a jászberényi és a sárospataki tanítóképző főiskolán elkez­dődik a pedagógusképzés a Zsolnai-programra, s ter- mésztesen Zsolnai-program alapján. A tervek szerint a hallgatók a Kodály Zoltán iskolában teljesítik a kötele­ző tanítási gyakorlat egy részét. Ugyancsak a kihelyezett ülésen jelentette be Zsolnai József, hogy július 27—31-ig Százhalombattán nyári egye­temet rendeznek a progra­mot követő, illetve követni szándékozó iskolák vezetői­nek. nevelőinek. A nyári egyetemen videofilm segít­ségével bemutatkozik a Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskola is. s a bizott­ság szekcióvezetésre kérte fel Simon Józsefnét, az in­tézmény igazgatóját. —tg— Térségi tanulmányok a Jászkunságról Könyv kiskunfélegyházi kezdeményezésre A Bács-Kiskun és Szolnok megyei múzeumi igazgatósá­gok közötti tudományos együttműködés keretében — hisz a két megye muzeológu­sai és kutatói között rend­szeresek és gyakoriak az ilyen találkozásokban is megnyilvánuló kapcsolatok —, 1985 októberében a Jász­kunság kutatása címmel ta­nácskozást rendeztek Kis­kunfélegyházán. EJzzel az eseménnyel indult el tulaj­donképpen az a hosszabb távú kutatási program, amelynek alapvető célja a Jászság, a Kis- és Nagykun­ság múltjának és jelenének vizsgálata a régészet, a nép­rajz, a történettudomány és a nyelvészet eszközeivel. Két és fél év telt el a kon­ferencia óta, ezalatt az idő alatt az e területtel foglal­kozó több szakág és szák­ember is bekapcsolódott a kutatásokba, melynek leg­újabb eredményeit ez év no­vemberében vitatják majd meg Szolnokon, a megyei múzeumi igazgatóság által rendezett tanácskozáson. A kiskunfélegyházi konfe­rencia anyagát — az akkor elhangzott tizennégy előadás teljes szövegét — néhány héttel ezelőtt jelentette meg egy igencsak vaskos, csak­nem 450 oldalas, igényesen összeállított kötetben a Dam­janich János Múzeum — hozzá kell tennünk: a Kis­kunfélegyházi Városi Tanács támogatásával. A Fazekas István, Szabó László és Sztrinkó István által szer­kesztett kiadvány — mely­nek ízléses címlaptervét Za- latnai Pál készítette —, ta­nulmányai között valameny- nyd érdekes és új adatokkal szolgál a térség történelmét illetően. Ez jellemzi az egyik szerkesztő, Szabó László ösz- szefoglaló munkáját, amely a Jászság néprajzi kutatá­sának történetét, mai hely­zetét vázolja fel, ez vonat­kozik Bellán Tibor a Nagy­kunság néprajzi kutatását felvázoló tanulmányára csakúgy, mint Basfci Imre a magyarországi kun tulajdon­nevek kutatását elemző tu­dománytörténeti áttekinté­sére. Valószínűleg nemcsak a szakemberek érdeklődésére tarthatnak számot a tanul­mányok, melyek a Jászkun­ság társadalomtörténetének egy-egv szeletét veszik na­gyító alá; például Bánkúié Molnár Erzsébet a Jászkun Kerület társadalmáról és igazgatásáról szóló, az 1748 —1848-ig terjedő időszakot vizsgáló dolgozata, vagy Bognár András Bács-Kis­kun megye földrajzi ne­vei között kun hely- és személyneveket felfedező és azok eredetét bizonyító ta­nulmánya. A nyolcszáz példányban megjelent kötetet — amely, minden, a helytörténet iránt érdeklődő laikus számára is nyújt meglepetéseket — a múzeumi kiadványokat ter­jesztő helyeken vásárolhat­ják meg. — bálint — Kunhegyesen a művelődési köz­pontban a zene- elméleti előkép­zésen kívül rend­szeres a zongora és a fúvóshang- szer-oktatás. A három csoport­ban ötven gyerek ismerkedik a ze­nével. Képünkön a tenorkürtös Kó- ti János (Fotó: T. K. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents