Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 9 Jegyzetlapok _____________________ A jó értekezlet anatómiája „Az a jo értekezlet, amelyik elmarad” mondta egyik üzemvezető ismerősöm. A maliciózus megjegyzésben nem kevés igazság van, mert a hazai felmérések szerint az értekezletek, tárgyalások az igazgatók munkaidejének 28, (átlag napi három órát), a főmérnökök munkaidejének 33 százalékát (napi 3,5 órát) töltötték ki. A napi munkaidő első felére esett az értekezletek 63 százaléka. Mindezek persze nemcsak a politikai és munkahelyi felső vezetők munkaidejét érintik, hanem szinte az egész vezetői állományt, bár nyilván eltérő mértékben. A hétköznapi tapasztalások szerint sok az időt rabló, a rosszul előkészített, a homályos célú, így döntést nem eredményező értekezlet, melyben egyetlen pozitívum: a meghívottaknak a szünetekben alkalmat ad, hogy egymásközt megbeszéljenek néhány közös feladatot. Mivel az értekezleteken rendszerint a vezető tekintélyének megszilárdítása és újjáteremtése is folyik, így óhatatlanul jelen vannak a hatalmi erővonalak is. Nyilván a vezető a saját elképzelését igyekszik elfogadtatni, és ehhez mindig nagyobb a helyzeti energiája, mint másoknak. Márcsak azért is. mert az előzetes információk egyenlőtlenül, az ő javára vannak megosztva. Ezért gyakorta érzékelhető, hogy a csoport teljesein rábízza magát a vezetőre, feltétlenül megbízik benne. A baj ilyenkor csak hosszabb távon jelentkezik, a hibák egyre gyakoribbak, s végén e folyamatnak maga a vezető is áldozatul esik, hiszen pont a nehéz helyzetekben nem talál kritikus, kezdeményező és fe- lelősségvállalóbb munkatársakra. A megoldásokra Irányuló, kezdeményező szellem kibontakozását Ahány Hatalmasra nőtt diffen- bachiám valósággal nyeli a vizet. Még kortyoló hangokat is hallat, amikor nyakonöntöm. Karácsonyi kaktuszom vízigénye változó. Mostanában azt lesem, hogy a szártagok végén megjelentek-e a bimbók, mert rendszeres öntözését akkor kell kezdenem. Az örökzöld veronika imádja a fényt. Ahány virág annyiféle. Az egyiket óvni kell a széltől, fagytól, erős naptól, a másik annyira igénytelen, hogy ha megfeledkezem róla, akkor sem válaszol hervadással, levélhullajtással, virág- vesztésseL Lám, a szobanövények milyen differenciált bánásmódot igényelnek! Csodálkozunk, ha az emberek szenvednek attól, ha nem kapnak megkülönböztetett figyelmet, lehetőséget, törődést? A hiány az embereknél ritkán jelentkezik látványos tünetekkel, de az érzékeny szülő, a fogékony pedagógus észreveszi a tekintetből, a szokásosnál sápad- tabb arcból, a fakóbb mosolyból, ha valamiből nem kapott elegendőt az ember. Vitaminhiányra gyakran gondolunk, de a lélek, a szellem éhségérzetével ritkán törődünk. A differenciált bánásmódra való törekvést az oktatási törvény egyik erényének tartom. Több helyen hangsúlyozza, hogy az iskola gondoskodik a különböző képességű, illetöbbnyire maguk az értekezleten résztvevők gátolják azzal, hogy a szokatlan, újszerű javaslatokat kapásból elvetik, nemegyszer légből kapott „tényekkel” igyekeznek azokat leszerelni. Ebben a szakmai féltékenységek mögött gyakran ott húzódnak a lényegbevágó érdekkülönbségek, hiszen minden új megszaggatja az anyagi és presztízsviszonyokat, bizonytalanná válik annak újraelosztása. Az értekezlet operatív vezetése közben is szükség van a kutató szellemre, az önfegyelemre, amelynek egyik célja, hogy szigorú ellenőrzés alá vonják a felmerülő elképzeléseket. E szándéknak azonban sokszor ellentmond a vezető viselkedése, amely azzal kezdődik, hogy nem egész egy órában, tételesen, kétséget nem hagyva, kategóriku- san kifejti a megoldandó kérdésről a véleményét. Ez nyilvánvalóan a vita szükségességét megkérdőjelező konformitást eredményez, hiszen itt már szinte minden kritika, megjegyzés, új javaslat a „főnök” gondolatait csorbítja. Elkerülésének módja a figyelmes és tárgyilagos meghallgatás, a pozitívumok keresése. Célravezető az elhangzottak lényegének rövid összefoglalása, és annak megvitatása, jóváhagyatása a résztvevőkkel. Tehát semmiképpen nem mindegy, hogy bármely szintű munkaértekezletek hasznot hoznak vagy éppen céltalan, tartartalmatlan locsogások. Kerüljük hát az öncélú, rosszul előkészített értekezleteket. Gondosan mérlegeljük, mikor melyekre van szükség, és csak akkor kezdeményezzük összehívásukat, ha a feladatok jó megoldásához, a demokratikus döntésekhez, a helyzet reális megítéléséhez nélkülözhetetlenek. B. P. ember... tőleg az eltérő ütemben fejlődő tanulók egyéni fejlesztéséről. A sokféle érdeklődés kielégítését szolgálják a fakultációk, a szakkörök, a tagozatok, a sávok. A választás lehetőségei adottak, ha erre módot adnak a személyi és tárgyi feltételek. Fontos lépésnek tartom a tankötelezettség rugalmasabb időpontját is. Mindezek jelzik, hogy a tanulóifjúságot már nem tekintik „egynemű nyersanyagnak”, az egyéniséget nem tartják zavaró körülménynek, lenyesegetnivaló kinövésnek. Ügy tűnik, az iskolákban megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek tiszteletben tartják a sokféleséget, az eltérő egyéniségeket, s nemcsak a tanítványok, a tanulók körében is. Az embereknél nem olyan könnyű a megfelelő bánásmód megtalálása, mint a növényeknél. Tartós figyelmet, törődést, érzékenységet, toleranciát követelnek, s valljuk meg, ezekből keveset adunk, kapunk. Pedig napfényesebbek lehetnének napjaink, ha nemcsak álét gazdasági feltételeivel, hanem az emberek közötti viszonyokkal is törődnénk. Ahány ember, annyiféle. Ennek több szeretet kell, annak bátorítás, ennek több feladat, annak nagyobb önbizalom, egyiknek elég a biztató tekintet. a másik szavakra is vágyik. A Cooptourist idei útiajánlatai Többfelé, drágábban Megjelent a Cooptourist nyári programfüzete, amelyben 150 féle külföldi utazási ajánlat található. Az utakon összesen mintegy 48 ezren vehetnek részt. Igen gazdag az üdülési kínálat, szép számmal találhatók tengerparti programok is. A hagyományos körutazások mellett szerveznek utakat távolabbi tájakra, így például Indiába, Japánba, Kínába, Kubába és Mexikóba. A programfüzetben meghirdetett utak 15 százaléka 5000 forintnál olcsóbb, egynegyedük ára 10 000 forint, alatt van. Az utak így is drágábbak, mint a tavalyiak: a nyugati programoké 10—15 százalékkal, a szocialista országokba vezető túráké pedig — elsősorban a 100 százalékos repülési pótlék bevezetése miatt — 30—45 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Lassan benépesül a kunszentmártoni új szol gáltatóház. Elsőként a Szolnoki Fodrászszövetkezet részlege és a Patyolat fiókja költözött végleges helyére. Felvételünk a fodrász- szövetkezet kozmetikai szalonjában készült (Fotó: T. K. L.) Szociális gondoskodás Szolnokon INTÉZKEDÉSEK AZ IDŐSKORÚAKÉRT Évek óta növekszik Szolnokon azoknak az alacsony jövedelmű, nehéz anyagi körülmények között élő embereknek a száma, akik rendkívüli szociális segélyért a városi tanácshoz fordulnak. Tavaly 2165 kérelmet nyújtottak be. A módosított jogszabály indokolt esetben lehetővé teszi, hogy eseti segítséget egy évben akár hat alkalommal is kapjon az arra rászoruló. így jó páran több ízben is részesedtek az erre a célra felhasznált kétmillió-háromszázkilencezer forintból. Ez a juttatás a rendszeres szociális segély mellett, annak mintegy kiegészítőjeként is adható. Élnek is a lehetőséggel, mert annak ellenére, hogy az előbbi juttatás havi összege személyenként a tavalyihoz képest több mint 300 forinttal emelkedett, a kézhez kapott 2200—2900 forintból csak szűkösen lehet megélni. A múlt évben eseti és rendszeres segélyezéshez 7 millió 112 ezer forintot használhattak fel, a jelenlegi keret 508 ezer forinttal több, igaz reálértéke a korábbinál alig 7nagyobb. A szociális gondoskodás egymást kiegészítő, átszövő formái közt fontos szerepe van az idősek klubjainak, mert a napi egy, vagy többszöri étkezésnél többet nyújtanak: az egyedülállók társaságot találnak, az időt tartalmasabban tölthetik el. A tavaly ősszel megnyitott kertvárosi intézménnyel számuk ötre emelkedett a megyeszékhelyen. Igény többre is lenne, különösen az ebből a szempontból fehér foltnak Hétmillió segélyre A díj megszűnt, de kevés a klub Gond az otthoni elhelyezés számító városközpontban. A meglévők vonzáskörzetük igényeit kielégítik, összesen százhatvanöt ember ellátását biztosítják. Az étkezési nyersanyagnorma emelkedett, ennek ellenére, aki rendszeres szociális segélyt kap vagy jövedelme kevesebb, mint az öregségi nyugdíjminimum, annak nem kell az ellátásért fizetnie. Könnyítés, hogy ez évtől az eddig kötelező klubtagsági díj is megszűnt. Jó lenne, ha a későbbiekben ezek az intézmények egyben vonzáskörzetük házi szociális gondozási központjává is válnának. Ez utóbbi feladatot huszonegy hivatásos és százhúsz tiszteletdíjas gondozónő látja el. A 240— 250 beteg, ágyhoz kötött időskorú többségét naponta látogatják, ebédet hordanak nekik, segítenek a házi munkában. Szociális étkeztetésben százhatvanan részesülnek, a kedvezményezettek számát a tervidőszak végére i nyolcvannal kívánják növelni. Arra törekszenek, hogy amíg az idősek egészségi állapota engedi, saját lakásukban lássák el őket. Annál is inkább, mert az otthon gondozottak körének bővítésére van lehetőség, a szociális otthoni elhelyezések növelésére annál kevésbé. A szolnoki szociális otthon mindössze kilencven személyt tud fogadni, ezzel szemben évente százhuszan kérik felvételüket. Ha egyéb megoldás nincs, a megye más intézetében kell helyet keresni nekik, kiszakítva őket megszokott környezetükből. Ugyancsak a szociális gondoskodás részekként működik szeptembertől a családsegítő központ. Anyagi segítséget ők is nyújtanak, ez is eszköz lehet a hozzájuk fordulók problémájának megoldásában. Céljuk azonban a családon belüli konfliktusok feloldása, orvoslása. Tanácsaikkal, segítségükkel azt szeretnék elérni, hogy az esetleges hatósági beavatkozást szükségtelenné tegyék, azt megelőzzék. Sz. Z. Ifjúsági információs irodák Késnek a nyitással Elsősorban a szakmai felkészítés elhúzódása, valamint a szükséges berendezések, technikai eszközök beszerzésének, illetve felszerelésének nehézségei miatt késik az ifjúsági információs és tanácsadó irodák megnyitása, amelyek beindítását az év elejére tervezték. Kedvező tapasztalatokat szereztek a Flórián téri modell jellegű iroda működéséről, ezért határozták el az ifjúsági információs és tanácsadó irodahálózat kialakítását. Az ÁISH és a KISZ KB ennek érdekében közös pályázatot írt ki, amelyet 12 pályázó nyert el. Vidéken a Győr—Sopron, a Somogy, a Baranya és a Veszprém megyei, valamint a pásztói, a paksi, a debreceni és a szolnoki városi tanács irodáját előreláthatólag az év első felében, esetleg ennél is később tudják csak megnyitni az említett technikai okok miatt. Az ifjúsági információs és tanácsadó irodáknak az az alapvető feladatuk, hogy az ifjúság és a már meglévő intézmények, szolgáltatások között új kommunikációs csatornát teremtve széles körben gyűjtsenek és nyújtsanak információkat. Fontos, hogy részt vállaljanak a hozzájuk fordulók gondjainak megoldásában. Faggyúenergia-válság Atomkorszak ide — atomkorszak oda, egytben-másban azért ma sincs új a Nap alatt. Itt van például a világító energiával való takarékosság. Csak azt ne higgyük már, hogy ez korunk hák- lija. Spórolni kellett a világolással már a XVIH. század végén is. Krónikás atyámfia hagyta írásban, hogy II. Józsefet, vagy ahogyan jobban ismerik őt, a kalapos királyt is kihozta sodrából a kancelláriákon elégetett teméntelen gyertya költsége. Elrendelte hát, miszerint: kinek-kinek kutyakötelessége nyilvántartásba venni, hogy gyertyafény mellett mikor, meddig dolgozott hivatalában. (Ez viszont jelenléti ív felfektetését is feltételezi). Ám ha az akkori árviszonyokba helyezkedve mérlegeljük II. József döntését, el kell ismernünk, hogy alapos oka volt a pazarló kancelláriák ránc- baszedésére. A gyertya anno dacumal legalább olyan fényűzési cikk volt, mint manapság — mondjuk — a népszerűén nájlonnak tisztelt neoncső. A mai fényreklámot szintúgy a gazdagok —< vállalatok, Váci utcai maszekok, főszervek — engedhetik meg maguknak, miként a gyertya volt annak idején az udvarházak, nemesi kúriák, várkastélyok, császári udvarok kiváltsága. Ott is csupán azokban a helyiségekben, ahol az úr, a parancsoló lakott. Na meg az íródeák, és ki ne felejtsük a kivételezettek sorából a cívis urakat, a szabad királyi városok jómódú atyáit. Az igényesebbek közülük is gyertyázhat- tak, pláne, ha tudtak írni-olvasni. De hogy valaki saját gyertyája mellett tömhette volt estebédjét a gallérja mögé, ahhoz, mondom, igen tehetősnek kellett lennie. Dokumentáljuk ezt is. Nos kérem, a XVIII. század végén is még 27—28 krajcárba került egy font, azaz fél kiló gyertya (ami körülbelül háromnegyed méteres szál lehetett). Ugyanakkor a manapság sem potom árú disznóhús fontja 10 krajcár, a marhahúsé 9, a bárányé meg a birkáé 6 krajcár volt. Az árrendezés sem mai találmány. A gyertya alapanyagának, a faggyúnak az árát ugyanis a városatyák határozták meg azidőtt. És amiképpen ma is nemegyszer zsémbelnek a termelők az anyagárak felszökkenése miatt, a gyertyakészítők azonképpen gyakorta tiltakoztak az alapanyagköltségek emelkedése okán. Elgondolható, hogy sűrűn vegzálták, háborgatták, nyaggatták más kézmű- iparosok céhei meg a gyertyakészítőket az áremelések miatt. Hiszen ők állandó fogyasztók voltak. Számos kézműves műhelyben hajnali két-három órakor kezdődött a munka és eltartott esti 6—7 óráig. Ennek a 16 órának jelentős részét — kivált télvíz idején, gyertya világa — no meg mécsvilág — mellett dolgozták le. A minőségi követelmények is arra szorítottak egyes szakmákat, hogy kikezdték a regulaként megkövetelt munkaidőt. Erről tanúskodik Pachner Ignác papírkészítő mester alázatos kérelme az uralkodóhoz: „A gyertya vagy mécses imbolygó fényénél még egy becsületes, gyakorlott papírkészítő sem tud egyenletes lapot képezni, különösen nem sokáig, és ugyancsak a rossz világítás miatt a rongyválogatásnál is sok a selejt, éppen ezért elegendő, ha csak reggel hatkor kezdik meg a munkát”. (Nem szólva a mérsékeltebb faggyúenergia-fo- gyasztásróll). A legjobb indulat mellett sem tételezhetjük fel, hogy a kalapos király őfelsége országló ügyekkel terhelt koponyáját hozta mozgásba az alázatos kérelem. Nyílván a mindenható kancellária intézkedett — lehet, hogy még begyében volt a király gyertyatakarékossági rendelete —, csak elég az hozzá: helyt adtak Pachner mester legalázatosabb kérelmének. Attól — 1790-től — kezdődően a papíriparban bevezették a napi 12 órás munkaidőt. Nos, szóval: akkoriban faggyúener- gia-krízisek idegesítették a világot, ma pedig — többek közt — villanyáramköltségváltozások befolyásolják a vérnyomást. Az is tény, hogy minél kevesebb lett a munkaidő a papíriparban, * antúl iszonytatóbb tömegben lepi el életünket a papír. Na, hogy a világítás is csak javult azóta. Tóth István
