Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

1988. FEBRUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hely­és pénzszűkében is ttllandó olvasókör, újszerű szolgáltatások KISÚJSZÁLLÁSI KÖNYVTÁRI KÉRDÉSEK A megyében nem egy könyvtár küszködik helyszű­kével. A folyvást halmozódó kiadványok előbb-utóbb zsú­folttá teszik az épületeket, s az ilyen helyre belépő olvasó is kényelmetlenül érzi ma­gát. Persze nehéz megoldást találni úgy, hogy az újonnan épült könyvtárak tágassá­gukkal megmaradjanak em­berléptékűnek. Bizonyára Kisújszálláson is gyakorta felmerül az Arany János Vá­rosi Könyvtár bővítésének gondolata, hiszen talán kom­mentárt sem kell fűzni hoz­zá: az előirányzott 1Ű30 négyzetméter alapterületű épület helyett ma egy 295(!) négyzetméteres fogadja a lá­togatókat. Az alapterület évek óta változatlan, ám közben a beszerzett doku- mentunok száma ugrássze­rűen megnövekedett, s táro­lása bizony gondot okoz. A zsúfoltság pedig köztudottan a szolgáltatás rovására is mehet. A nehezedő körülmények ellenére egy könyvtár dol­gozhat úgy is, hogy meg tudja tartani olvasód számát, képes színesíteni szolgáltatá­sait. Kisújszálláson az elmúlt öt esztendőben, de kivált napjainkban akadtak akad­nak olykor problémák. Pél­dául sikerült a könyvtárosok számát hatról hétre növel­ni, de három szakember el­hagyta az intézményt — köz­tük a vezetőhelyettes, illet­ve az ő helyére munkába állt szakember is. A távo­zók állását azóta betöltötték. Az emelkedő folyóirat-, hanglemez- és könyvárak miatt egyre nehezebben sze­rezhetők be a sokszor nél­külözhetetlen kiadványok. (Mondják, a korábbi 67 fo­rintos átlagkönyvár napja­inkra 100 forintra emelke­dett). Panaszkodnak is a kisújszállásiak: költségveté­sükből a beszerzés szinter- tartását is majdhogynem le­hetetlen biztosítani. -Mihez folyamodik ilyenkor egy jól működő könyvtár? Az előrelépés érdekében kihasz­nálja a különböző pályázati lehetőségeket. A kisújszállá­siak az olvasómozgalomban elért eredményeik alapján a Művelődési Minisztériumtól Computerworld - Számítástechnika Színes tintákról álmodnak A Computerworld-Számí- tásteohmika — csakúgy, mint annyi más szakfolyóirat — ilyenkor év elején jósol. A január 27-i szám szerint 1988 valószínűleg a színes kiadványszerkesztők éve lesz, annál is inkább, mivel érin- tésnyi közelségbe kerültek a színes lézernyomtatók. Miközben a számítógépek­kel és fényszedő berendezé­sekkel jól felszerelt nyom­dák már „színes tintákról álmodnak”, kevés szó esik azokról a számítástechnikai eszközökről, amelyek a ki­adványszerkesztésben már 1987-ben korszakos változá­sokat, eredményeket hoztak. A lapleíró nyelveknek pél­dául alapvető szerepük van a szerkesztési folyamatban: ezek teszik lehetővé a rajzok megjelenítését és továbbítá­sát, nélkülük elképzelhetet­len a szöveg és az ábra együttes kezelése, a bonyo­lult újságoldalak temérdek betűtípusának megjeleníté­se, a fényképek digitalizá­lása. — Mire való a laple­író nyelv — teszi fel a kér­dést a számítástechnikai szaklap legfrissebb száma, s több terjedelmes cikk a vá­laszt is megadja. Az angolul desktop pub- lishingnak nevezett témakör­ben — amelyet magyarul a „személyi számítógépes (asz­tali kiadványszerkesztés” ki­fejezés közelít meg a leg­jobban — a Computerworld Informatika Kft., a közeljö­vőben önálló havilapot is tervez kiadni, amelyet ha­sonlóan eddig nagy sikerű tájékoztatókhoz (a cornpu- TREND-hez, Quickhez, Szoftverhez és Joint Ventu- rehöz) levél formában, csak előfizetők körében terjesz­tenek majd. Az érdeklődők feltehetően nem csupán a személyi számítógép gyártók és -felhasználók köréből kerülnek ki, hiszen a mint­egy háromezer úgynevezett „házinyomda” igazából ezen technika elfogadásával, al­kalmazásával, a hagyomá­nyos szedőgépek fokozatos lecserélésével tervezheti csak a jövőjét. Na de mire cse­réljék a nyomdák gépeiket? Erre kaphat választ az olva­só, ha felkeresi a lap vásár­naptárában szereplő rendez­vények egyikét-másikát. Mindjárt az első: Imprinta ’88. A február második felé­ben Düsseldorfban megren­dezendő nemzetközi kiállítás és kongresszus bizonyára sok jó tanácsot ad, de való­színűleg találkozik kiad­ványszerkesztővel az is, aki a hannoveri CeBitre, a bé­csi Ifábora, vagy a párizsi Sicobra utazik. Ha pedig mindez nem fér a világútle­vélhez kapott költségvetésbe, akkor sincs gond: a nemzet­közi szaklap bizonyára be­számol majd az újdonságok­ról. Színész, rendező, operatőr Felvétel a Színház és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművésze­ti Főiskola felvételt hirdet az 1988/89-es tanévre színész szákra, illetve élőfelvételt az 1989/90-es tanévre film- és tévérendező, film- és tévé­operatőr szakokra. A nappa­li tagozatos képzés 4 éves. A felvételre érettségizett vagy az 1987/88-as tanévben érettségiző fiatalok jelent­kezhetnek. A felvételi korha­tár színész szakra lányok­nál 22 év, fiúknál 24 év, a többi szakokra 26 év. A je­lentkezési nyomtatványhoz csatolni kell egy önéletraj­zot, az elővégzettséget igazo­ló iskolai bizonyítványt, ok­levelet, valamint 300 forintos felvételi költségtérítés befi­zetését igazoló szelvényt, to­vábbá két, saját címre meg­címzett postai borítékot. A főiskolára jelentkezők az ér­vényes rendelkezések értel­mében egyidejűleg egy má­sik felsőoktatási intézmény­be is leadhatják felvételi ké­relmüket. Jelentkezési ha­táridő: március 1. A cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, Tanulmányi osztály 1088. Budapest Vas utca 2/c., Telefon: 3421—550 és 134— 678. A jelentkezési lapot és a felvételi eljárási díj befi­zetéséhez szükséges utal­ványt a főiskolán lehet be­szerezni. HÉT KATEGÓRIA - HÉT HELYSZÍNEN A nagy játék vonzásában Ki mit tud?-körkép a megyéből Repül az idő, Felnőtté érett a Ki mit tud?-ok ver­senysorozata, az amatőr­mozgalom egyik próbaköve is. Az első, országunkat láz­ban tartó vetélkedés óta már éppen negyedszázad telt el. Az akkori izgalmas, érdekes erőpróba résztvevői, győztesei mára befutott mű­vészek, előadók lettek. A lehetőség az országos hír­névre, sikerre azonban az idén is megadatik minden olyan 14 és 30 év közötti ambiciózus fiatalnak, aki — a kiírási feltételek szerint — nem hivatásos művész, illetve nem hallgatója vala­melyik művészeti főiskolá­nak. (Nem saját művészeti ágban egyébként lehetett nevezni.) Az akció tulajdonképpen tavaly indult: december 20- ig kellett jelentkezniük a vetélkedni kívánó amatőr csoportoknak, szólistáknak, duóknak, trióknak és kis­együtteseknek. A verseny­zők helyi, városi és megyei fordulók után jutnak az or­szágos válogatóra, ahol a legszínvonalasabb produk­ciót nyújtók július első he­tétől szeptember elejéig a televízió kamerái előtt ver­senyezhetnek. Az idén hét kategóriában mérhetik össze tudásukat, tehetségüket a jelentkezők: vokális és hangszeres zené­ben; színjátszásban, vers- és prózamondásban; báb­művészéiben ; táncban; amatőrfilmes műfajban és egyéb kategóriában. Ez utóbbiba tartoznak az ar­tisták, a bűvészek, a bohó­cok, a parodisták és a vi­dám kisegyüttesek. A mű­soridő valamennyi ágban — a tervek szerint — hat perc körül alakul. A tv-felvételek ugyan még messze vannak, de alig egy szűk hónap múlva a megyében megkezdődnek a területi bemutatók. Mint Balogh Ferenc, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont művészeti csoportve-1 zetője elmondta, március I- jén Túrkevén, 2-án Tö- rökszentmiklóson, 3-án Me­zőtúron, 9-én Karcagon, II- én Jászberényben, 12-én Tiszafüreden, 13-án Szolno­kon lesz városi elődöntő. 26-án pedig ugyancsak a megyeszékhelyen rendezik meg a szokásos amatőr pop-rock találkozót, amely­nek győztesei továbbjutnak. Valamennyi megyében zajló versenyt ugyanaz a zsű­ri járja végig. A megyei döntőt, amelyen egy orszá­gos zsűri is részt vesz, áp­rilis 17-én rendezik meg Szolnokon. Akik innen to­vábbmennek, még nem fel­tétlenül kerülnek képernyő­re; a televízió szakemberei ugyanis a műsorszerkesztés elve miatt válogatni kény­szerülnek. Szűkebb pátriánkból az idei versenyre száznegyve­nen jelentkeztek; a többség Szolnokról, de Jászberény­ből is akadtak szép számmal nevezők. A kategóriák kö­zül magasan vezet az ének, illetve a vers- és prózamon­dás, de a hangszeres zené­ben is negyven szólista és zenekar kíván bizonyítani. Érdekes módon várakozáson alul jelentkeztek az egyéb kategóriába; mindössze há­rom bűvész, öt parodista és egy egyensúlyozó. A megyei művelődési há­zak vezetői a verseny előtt igyekeznek találkozni a fia­talokkal, hogy néhány elő­zetes szakmai tanáccsal lás­sák el őket, a fellépések után pedig fokozottan ügyelnek arra, hogy a ki­esett tehetséges kezdők ne kallódjanak el. Az országos verseny dön­tőjét a szöuli olimpia előtt egy nappal, szeptember 16- án közvetíti a televízió. Mi­után a megyei döntő színvo­nala jónak ígérkezik, né­hány versenyzőnek megvan az esélye arra, hogy a tele­vízió nyilvánossága előtt a saját kategóriájában ki­emelkedőt produkáljon, s netán elvigye a pálmát. J. J. Külföldön maszekban árusítják Emberként élhetnek a Pető-gyerekek Pedagógiai módszert támogat a Chemolimpex Mind többet foglalkozik a hazai tömeg­kommunikáció a budapesti Pető Intézettel. Méltán. Hi­szen olyan gyerekek százait tanították meg beszélni, rajzolni, járni, írni, vagyis teljes értékű emberként él­ni, akikről az egészségügyi szakemberek már lemond­tak, akiket javíthatatlan ál­lapotúnak ítéltek. Szülők, hozzátartozók csodákról be­szélnek, pedig „csupán” egy igen egyszerű, de annál nagyszerűbb pedagógiai rendszerrel magyarázható ez. Aki a világon elsőként megvalósította: Pető And­rás. Évtizedekkel ezelőtt lá­tott munkához ez a nagy­szerű pedagógus. Hitvallá­sa szerint, minden gyereket, ha egészséges, ha nem, gye­reknek kell nézni s akként kell kezelni. Támogatni, irányítani, erőt, biztonságot adni neki. Slzerinte a peda­gógusnak „mindössze” any- nyi a teendője, hogy teljes figyelemmel elősegítse az al­kotóképesség kiteljesedését, hogy rávezesse a gyermeket a tennivalók, a feladatok megvalósítására. Ugye mi­lyen egyszerűen hangzik? A módszert maguk a Pe­tő-gyerekek minősítik, ők, akiket voltaképpen „leír­tak”, mert azt mondták ró­luk szakemberek, fejleszt- hetetlenek. ők. most beszél­nek. tárnak. írnak, olvas­nak. Sőt: közülük nem egy aktív dolgozó. Van aki pe­dagógus, művészettörténész vagy éppen kitűnő szak­munkás le+t. A Pető-peda- gógia először csendben arat­ta nagvszerűbbnél nagysze­rűbb sikereit, ma már se szeri, se száma az érdeklő­dőknek. Pető András már nem él­hette meg munkája ilyen jellegű elismerését, népsze­rűsítését. Utódai, a mai Pe- tő-pedagógusok pedig egy­re nehezebben tudnak meg­felelni az elvárásoknak. Fo­gadniuk kell az újságírók — köztük például angol és amerikai televíziós stábot — és egyre nagyobb szám­ban, voltaképpen a világ minden tájáról jelentkező szakemberek rohamát. Ugyanakkor az intézeti el­látást kérő gyerekek száma nem csökken, sőt, gyakorla­tilag nő, mert mind több külföldi szülő könyörög re­ménytelenségre ítélt gyer­meke taníttatásáért. Nyilván mondani sem kell, az intézetben továbbra is magas szinten kívánják alkalmazni a mindezideig példa nélkül álló Pető-mód- szert. Ám a korlátok szapo­rodni látszanak, és egyre szorítóbbak. Az egyik gond, hogy mindössze 130 szakképzett konduktor (rávezető peda­gógus) van hazánkban. Többre volna szükség! A megoldás látszólag igen egy­szerű. Hogy tudniillik több jelentkezőt kell beiskoláz­ni. Csakhogy! Szűkre sza­bott kerethez kell a felvé- teliztetőknek igazodniuk. Miért? Erre a kérdésre aligha lehet elfogadható vá­laszt adni. Remélhetően a Művelődési Minisztérium mielőbb rászánja magát a végső lépésre: a keret fel­oldására. Ezt a döntést sür­geti az a tény is, hogy kül­földön egyre többen „ma­szekban árusítják” a Pető- módszert. Eredményeikről nincs pontos információ, mindenesetre az eredeti pe­dagógiai gyakorlatot ideha­za kellene kiszélesíteni, ta­nítani, átadni újabb és újabb konduktor-jelöltek­nek. A felvételt nyertek négy éven át tanulnak pszi­chológiát, pedagógiát, logo­pédiát és sok minden mást, hogy a diploma átvétele után sokoldalúan képzett konduktorokként próbálják meg olykor a lehetetlennek tűnőt is. illi1 A magam részéről meg­kockáztatom: ez a módszer az úgynevezett határesetek­nek is széles távlatot nyit­hatna. Hiszen már igen ko­rai időszaktól kezdődően al­kalmazni lehetne náluk a Pető-gyakorlatot, s iskola- kezdéskor nem az a bizony­talanság venné körül őket, mint ma, hanem minden bi­zonnyal egyenlőbb esélyek­kel indulhatnának. Ennek megvalósításához, vagyis a Pető-pedagógia szélesebb körű alkalmazá­sához kétségtelenül több konduktorra, nagyobb inté­zetre és a módszer védettsé­gére volna szükség. A közelmúltban a Che­molimpex Külkereskedelmi Vállalat elsőként jelentke­zett támogatóként. Rendkí­vül fontosnak tartják, hogy a Pető Intézet nemzetközi módszertani központtá vál­jon. Ennek megvalósítását egy alapítvány is segíthet­né, melynek kezdeményező­je, egyebek mellett elindító­ja a Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat szeretne lenni. Egy esetleges alapít­ványra befolyó összegből pedig bővíthető lenne maga az intézet is, hiszen már szűk. A megszűnő korlátok pedig további lendületet ad­hatnának a pedagógiai munkának. A Chemolimpex Külke­reskedelmi Vállalat kezde­ményezése minden bizony- nyiail inspirálólag hat más nagyvállalatokra, gazdál- godó szervezetekre, s meg­indulhat egy olyan egészsé­ges folyamat, amelynek eredményeként még több lesz az emberré váló Pető- gyerek itthon és külföldön. Végért «araál a kérdés: ki az a Pető And­rás, aki valószínűleg min­den idők legnagyszerűbb pe­dagógiai módszerét megal­kotta és elsőként alkalmaz­ta? Keveset tudnak róla a nem szakmabeliek. Ezért jó, hogy a Pető Intézet névadó­jának életútjáról, pedagó­giai módszeréről, minden­napjairól könyvet szeretne megjelentetni. Javában tart már az anyaggyűjtés, de az intézet szívesen venne min­den. Pető Andráshoz kötő­dő írásos emléket, különö­sen Szombathelyről, hiszen ott született a mára méltán világhírűvé vált pedagógus. B, T. eokat vásároltak az olvasó terembe. Az országos átla got figyelembe véve nem el hanyagolandó az a tény hogy a kisújszállási könyv tárnak évek óta azonos szá mű olvasóközönsége van; je­lenleg a lakosság 21,7 száza lélka könyvtári tag. Ugyan csak kiemelkedő eredmény nek számít, hogy a város ban létrehoztak egy család könyvtárat cigányolvasók ré szére, ezen kívül pedig a vá rosi könyvtár dolgozói rend szeresen ellátják könyvvel ; mozgásukban korlátozott ol vasókat. Amire nem büsricék a kis újszállási könyvtárosok: a: egy lakosra jutó dokumentu mök száma (4,1 db), jóvá alacsonyabb a megyei átlag nál (5,1 db), s a városok kö zött is az utolsó helyen áll na-k. Hiába, más okok mel lett a helyszűke is visszaha az állomány nagyságára. A városi könyvtár a kö rülményekhez képest igyek szik jól és megbízhatóan vé gezni a munkáját — nem i eredménytelenül. De min hálózati alközpontnak igazál nem válna kárára, ha a jö vőben tágasabb raktározás lehetőséggel számolhatna Amíg ez csak vágy marad addig a meglévő helyiségei több célú kihasznál tságái lesz a hangsúly. A kevésné azért ez is több... — Jurkovics — nemrég 30 ezer forintot kap­tak könyvbeszerzésre. A So­ros alapítvány révén pedig megrendelhették a hangos­könyveket, illetve megkap­ták a kért másolóberende­zést. A zenei részleg alapvető eszközeit is felújították; fej­hallgatókat, magnót, lemez­játszót, erősítőt vásároltak. Szükség is volt a berendezés felfrissítésére, hiszen meg­növekedett az igény az át- 'átszás és a zenehallgatás iránt. Mintegy két évvel ez­előtt tovább bővült a szol­gáltatások köre, mégpedig egy videókor létrehozásával. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon honnan van pénze erre a könyvtárnak. Az évi költségvetési kerete ezt nemigen teszi lehetővé. Nos, az úgynevezett tékatár fejlesztését tavaly például 33 ezer forinttal támogatták azok a gazdasági intézmé­nyek, amelyek időközben a kör tagjai lettek. Szerencsé­re a szponzorálás fogalma ma már nem csak a sport világában ismerős... Az elmúlt néhány évben más pozitív változások is voltak a könyvtár életében. Többek között a közelmúlt­ban egy 15 -négyzetméteres raktárhelyiséget kaptak a folyóiratok tárolására, kor­szerűsítették a fűtést, a me­gyei -közművelődési alapból pedig 50 ezer forintért pol­A jó színvonalú könyvtári szolgáltatások megtartják az olvasókat (Fotó: D. G.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents