Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

6 Aggodalmak és fenntartások a NATO-ban Nemzetközi körkép 1988. FEBRUÁR 27. Vita a harmadik zéró körül Csehszlovákiai fordulat II februári győzelem 40. évfordulója Március első napjaiban alighanem a NATO történe­tének egyik legjelentősebb csúcstalálkozója kezdődik Brüsszelben. Reagan amerikai elnök ezúttal először szem­besül majd a nyugaterurópai szövetséges kormányfőivel a washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozó és a rakéta­egyezmény aláírása óta. Ráadásul még a NATO-csúcs előtt tárgyalhatott Moszkvában Shultz külügyminiszter, hogy előkészítse az év derekára tervezett moszkvai Gorba­csov—Reagan csúcstalálkozót. Ugyancsak Moszkvába lá­togatott február derekán Howe brit külügyminiszter, aki­nek így Brüsszelben módja lesz arra, hogy amerikai kol­légájához hasonlóan közvetlen tapasztalatok alapján szá­moljon be a Szovjetunió várható politikai állásfoglalásá­ról a leszerelés további lépéseivel kapcsolatban. A többi csehszlovák város lakosaihoz hasonlóan a brnóiak is nagygyűlésen támogatták a Kommunista Párt követeléseit (Fotó: CTK—MTI—KS) Mindez azért különösen lényeges, mert a brüsszeli NATO-találkozón egy sok­oldalú tanácskozás keretei között nyilvánulnak meg Nyugat-Európa stratégiai aggodalmai és fenntartásai. Ezek eddig csak kétoldalú formát öltöttek. Ezeknek az aggodalmak­nak a lényege az, hogy Nyu­gat-Európa két katonailag vezető hatalma, Anglia és Franciaország (amelyek egyben atomhatalmak is) a most megindult folyamatot kezdetnek tekintik az euró­pai kontinens atommentesí­tése felé. Párizst és Londont nem elsősorban a moszkvai Gorba­csov—Reagan ta­lálkozó nyomán várhatóan meg­induló újabb lé­péssorozat ag­gasztja. Ez ked­vező esetben a szovjet és ameri­kai stratégiai ra­kétaarzenál 50— 50 százalékos csökkentéséhez ve­zethet, ami sem­miképpen sem sérti az említett országok érdekeit. Az angol és francia aggodal­mak középpont­jában az Európá­ban még meglé­vő. 500 kilométer­nél kisebb ható- távolságú atom­rakéták ügye áll. A most létrehozott „kettős nullamegoldás” (az 500— 1000, és az 1000—5000 kilo­méteres hatótávolságú raké­ták megsemmisítése) után az angolok és franciák minden erővel meg akarják akadá­lyozni egy „harmadik zéró megoldás” létrejöttét: a rö­vid hatótávolságú rakéták megsemmisítését. Érvelésük az, hogy ezeknek az 500 ki­lométernél kisebb hatótávol­ságú rakétáknak a jelenléte nélkül Európa területén csak hagyományos fegyveres erők maradnának. Márpedig, álláspontjuk szerint, hagyo­mányos erőkkel nem lehet biztosítani az európai ha­talmi katonai egyensúlyt, eh­hez szerintük az említett rövidtávú rakéták jelenlété­re is szükség van. Az Egyesült Államok je­lenleg egyetért ezzel az an­gol—francia állásponttal, bár ez az egyetértés nem olyan mély és szilárd, mint azt Londonban és Párizsban szeretnék. Egyszerűen azért nem, mert kifejezett és köz­vetlen amerikai érdekek ke­vésbé fűződnek az említett rakéták megtartásához. Már ez is okoz egy bizonyos fe­szültséget most, a NATO- csúcs küszöbén, egyrészt Anglia és Franciaország, másrészt az Egyesült Álla­mok között. A NATO-n belüli igazi ellentét azonban Nyugat- Németország sajátos érde­keivel függ össze. Az 500 kilométernél kisebb hatótá­volságú rakéták európai el­helyezkedése olyan, hogy a nyugati oldalon lévő ilyen rakéták az NDK-t, a keleti oldalon lévők az NSZK-t ve­szélyeztetik. Ebben az érte­lemben tehát a két német állam a legközvetlenebbül veszélyeztetett terület. Az NDK-nak az az álláspontja, hogy szükség lenne a „har­madik zéró” megoldásra, ezért ez nagyon is elfogad­ható kiindulópont Bonn szá­mára is — érthető és elemi biztonsági okokból. (Emlé­kezetes, hogy Kohl kancellár még a washingtoni szovjet— amerikai csúcs előtt javasol­ta már ezt a „harmadik zé­rót”, és akkor csak angol— francia—amerikai nyomásra húzódott vissza.) Az a különleges helyzet állt tehát elő, hogy a NATO legfontosabb európai száraz­földi hatalma, az NSZK kö­zös biztonsági érdekeket ta­lál a Varsói Szerződéshez tartozó másik német állam­mal — ipiközben biztonsági szempontjai nagyon is kü­lönböznek az angol—francia megközelítéstől. összefoglalva: a NATO- csúcs előtt az jellemzi a helyzetet, hogy a szovjet— amerikai párbeszéd kibonta­kozása megváltoztatta a ka­tonapolitikai légkört az at­lanti szövetségen belül. Va­lószínű, hogy egyelőre Brüsszelben sikerül olyan kompromisszumos megoldást létrehozni, amely elkerüli a nyílt konfrontációt, eltakarja a nézetkülönbségeket, és helyszínen tartja az ellenté­tek középpontjában álló rö­vid hatótávolságú rakétákat. (S mindemellett valószínű az is, hogy a hagyományos fegyverzetek, főképpen a kettős rendeltetésű fegyve­rek terén szorgalmazni fog­ják a fejlesztést.) A Szovjetunió diplomáciai és katonapolitikai kezdemé­nyezései azonban szinte na­ponta teremthetnek új helyzetet. Számítani lehet arra, hogy a mostani NATO- értekezlet, s a moszkvai csúcs között a hagyományos fegyverzetek ügyében is olyan új szovjet javaslatok születnek, amelyek módot nyújtanak a meglévő egyen­lőtlenségek kiküszöbölésé­re. Ebben az esetben vi­szont az atlanti szövetség biztonságpolitikai ellentétei még élesebben kibontakoz­nak majd. 1948 februárjában olyan események játszódtak le Csehszlovákiában, amelyek döntő politikai összecsapás­hoz vezettek a társadalom továbbfejlődése kérdésében. Igaz, az összecsapás nem véletlenül kezdődött. A csehszlovák nép arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a burzsoázia 1938—39-ben, Csehszlovákia sorsdöntő nap­jaiban csődöt mondott, nem volt képes megoldani sem a társadalmi, sem a nemzeti­ségi kérdést. A dolgozó nép az 1945. évi felszabadulás után megtette az első lépé­seket az új, igazságos társa­dalomhoz vezető úton. 1948 februárjában pedig nem csu­pán megvédte ezt az utat, de tovább vezette a szocia­lizmus építéséig. A folyamat mozgatója Csehszlovákia Kommunista Pártja volt. A szocializmus történetében először sike­rült a munkásosztályt ura­lomra juttatni a polgári de­mokrácia fejlett hagyomá­nyaival rendelkező, fejlett tőkés országban, mégpedig vérontás nélkül. A kommunista párt a szocializmus felé a békés utat választotta. Ez a békés út mégis forradalmi osztály­harcot jelentett. A párt azonban széleskörű támoga­tást kapott a lakosság ré­széről. Az 1946-os parlamen­ti választásokon a kommu­nisták országos viszonylat­ban az összes szavazat 38 százalékát kapták . (Csehor­szágban 42, Szlovákiában 30 százalékot.) Az Alkotmányo- zó Nemzetgyűlés legnagyobb politikai pártjává lett, 114 mandátummal. A szociálde­mokratákkal együtt 153 mandátum volt, vagyis ab­szolút többségük. Ennek megfelelően az ország törté­netében először — kommu­nista elnököt választottak a kormány élére. A február utáni politikai fejlődés az 1945—48. között elért forradalmi vívmányok­ra épült. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának IX. kongresz- szusán, 1949 májusában, fő feladatnak a szocializmus anyagi-műszaki megalapo­zását állították. A pártmin­A kubai nemzetgyűlés legutóbbi ülésén egy sor változtatást hajtott végre a büntetőtörvénykönyvön. Juan Escalona igazságügy­miniszter a törvényjavaslat indoklásában hangsúlyozta, hogy nem egy teljesen új törvény megalkotásáról van szó. Sokkal inkább arról a három évvel ezelőtt kezdő­dő folyamatról, amely újra érdekelte a bűntetteket és a büntetéseket, hogy azok megfeleljenek azoknak a társadalmi feltételeknek, amelyek a több mint ne­gyedszázados szocialista fej­lődés során Kubában kiala­kultak. A módosítások mindenek­előtt az eddigi meghatáro­zások enyhítésére irányul­nak. Az összesen 405 parag­rafusból 63-at töröltek a büntetőtörvény könyvből. Ezek olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek ma már nem veszélyeztetik az állam biztonságát. Ezeket a cselekményeket a társadalmi szervek, vagy az üzemek, intézmények vezetőségei fe­gyelmi úton tárgyalhatják. Ilymodon a mostanáig je­lentéktelen ügyekkel túlter­helt bíróságok munkáját megkönnyítik, hogy azok idejüket a tényleges felada­tokra. a bűnüldözésre for­díthassák. A probléma megvilágítá­sára a következő adatok szolgálnak: 1986-ban 1,5 millió ügyet tárgyaltak. Ezekből csak mintegy 1Ö százalék volt olyan, amely a denekelőtt a termelőerők, a nehézipar kifejlesztésére [tö­rekedett, — ez volt az első ötéves terv programja. 1950- ben a mezőgazdasági szö­vetkezetek száma 4000 volt. Két évvel később a szocialis­ta szektor a termőföld [43 százalékát művelte meg, eb­ből a termelőszövetkezetek 30 százalékot képviseltek. A kollektivizálás gyakorlatilag 1959-ben fejeződött be. Külön gond volt az 1948- ig elmaradott Szlovákia ipa­rosítása, a szlovák nemzet valóságos egyenjogúsítása érdekében. 1948-ban ugyanis az ipar termelésének 87 szá­zaléka még Csehországban összpontosult. Most, a ’80- as években Szlovákia rész­vétele az iparban már meg­közelíti a 30 százalékot. A párt XVII. kongresszu­sa 1986 márciusában lezárta a szocialista építés fontos szakaszát az 1948. februári kezdettől a mai fejlett szo­cializmusig. A XVII. kong­resszus óta érezhető az ijn- tenzivitásra törekvés: beve­zetik a számítástechnikát, az elektronikát, a robotizálást. Fokozatosan átalakul jaz ipar szerkezete, elsősorbán az anyag- és energiaigényes termelés háttérbe szorításá­val. Szabad utat kapnak | a most elfogadott törvény- könyv alapján bírósági ügy­nek számít. 110 paragrafus­nál megváltoztak a bünte­tések. Főképpen olyan ügyekről van szó, amelyek­nél a kiszabandó bünte­tés egy évnél rovidebb len­ne. Ezeket a jövőben az úgynevezett körzeti bírósá­gok tárgyalják. A gazdasá­gi bűncselekményekre | — ezekhez tartozik a pénzek és anyagok hűtlen kezelése, a beosztással való visszaélés és a szocialista tulajdon ká­rosítása — a jövőben lénye­gesen súlyosabb büntetés vár. Változatlanul kemé­nyen lépnek fel az állém biztonságát fenyegető tör­vénysértésekkel szemben. Ezekre a bűnökre, valamint gyilkosságra halálbüntétés is kiszabható. A törvénytelen meggazda­godás egyike annak a nyolc új paragrafusnak, amellyél a törvénykönyvet kiegészítet­ték. Ezekre a bíróságok 3 évig terjedő elzárást, illetve pénzbüntetést is kimondhat­nak. Űj az a rendelkezésj is, amely azokat a büntetlen előéletű dolgozókat, akik ! fe­lületességből vagy hanyag­ságból akaratlanul kárt okoztak, elzárás helyett ne­velő-munkára kötelezhetik. A munkahelyet ez esetben a bíróság jelöli ki. Jósé Abrantes belügymi­niszter a nemzetgyűlési vi­tában kifejtette, hogy a ku­bai büntetőtörvénykönyvet a módosításokkal a szüksé­ges mértékben humanizálták ínagyobb szakképzettséget, tudást, minőségi munkát kö­vetelő iparágak, a kiemelke­dő műszaki paraméterekkel rendelkező termékek. Az 1986—90-es ötéves tervben a beruházás elsősorban már az üzemek korszerűsítését cé­lozza, kiemelve a feldolgozó- ipar hasznosságát. Ma az ifjúság 40 százalé­ka szerez érettségit gimná­ziumban, szakközépiskolá­ban, vagy kiemelt szakmun­kásképzőben. A mezőgazda­ságban a fiatalok 94 száza­lékának megfelelő szakkép­zettsége van. Az egész ifjú­ságnak több mint 15 száza­léka iratkozik be az egye­temre, főiskolára, ahol a hallgatóknak majdnem 60 százaléka munkás-, vagy szövetkezeti paraszt-gyerek. Az 1948-as februári győ­zelem után, a szocialista építés negyven éve alatt, há­la az emberek óriási és ön­feláldozó munkájának, a ne­hézségek, a hibák és a téve­dések ellenére, hatalmas mű épült fel. Csehszlovákia ma a társadalmi osztályok és rétegek közötti egyetértés országa, amely él a szocia­lista rend előnyeivel. és korszerűsítették. Felhasz­nálták a nemzetközi tapasz­talatokat, mindenekelőtt a többi szocialista ország bün­tetőjogi gyakorlatát, vala­mint az ENSZ-nek a bűn- megelőzésre és a törvénysér­tők kezelésére vonatkozó ajánlásait. A miniszter rá­mutatott arra, hogy Kubá­ban felismerték, a bünteté­sek szigorítása és a sok évi szabadságvesztésre szóló büntetések nem vezetnek a bűnözés csökkenésére. A jö­vőben sokkal inkább a ne­velési eszközöket kell igény­bevenni. oly módon, hogy a bűnelkövetőket ne szakít­sák ki társadalmi környe­zetükből és családjukból. Ebben az összefüggésben növekszik a tömegszerveze­tek felelőssége. A minisz­ter ezzel azoknak a véle­ményére válaszolt, akik azt állítják, hogy a büntetési eljárás enyhítése a kubai büntető intézetek nem kielé­gítő kapacitására vezethető vissza. A büntetőtörvénykönyv módosításával jelentős lépést tett Kuba a szocialista tör­vényesség megerősítésére. 1985-ben új munkatörvény­könyv lépett életbe Kubá­ban. A múlt évben polgári törvénykönyvet alkottak, amely hatályon kívül he­lyezte az 1889-ből, tehát még a spanyol gyarmatosí­tás korából érvényben volt tnegfelelő kódexe. Megkezd­ték egy új családjogi tör­vény kidolgozását is.-G I­i e — A festegetö „keresztapa 99 Egy maffiavezér képkiállítása Két kiállítás nyílt az év elején Szicília fő­városában, Palermoban. Az egyik Renato Guttusóé, a nagyhírű festőé, a másik egy maffiavezéré, Luciano Liggióé. Ez utóbbi — Corleone kisváros „keresztapja” — most életfogytiglani börtönbüntetését tölti, mert meggyilkolt egy orvost. A vi­lághírű festőművész tárlatát a nagykö­zönség éppenhogy csak látogatja. Ezzel szemben, hogy Liggio „műveit” láthassák, sorbanállnak a belépőért. Három nap alatt elkelt a maffiavezér mind az 55 kiállított képe, összesen 200 millió líráért. Vásárolták olaszok és kül­földiek egyaránt. Több külföldi galéria tervezi, hogy kiállítást rendez a „főnök” képeiből. Még a palermói kéDtár igazga­tója is lelkendezik: „Liggio primitív, naív festő, de képeinek olyan nagy a kifejező ereje, hogy mindenkinek a tetszését meg­nyerik”. Az igazi szakértőknek azonban más a véleményük. Maurizió Catalano, a képzőművészeti akadémia festő-profesz- szora szerint Liggio olyan képeket fest. mint mondjuk az a sebész, aki kikapcso­lódásképpen „pingálgat”. Miért van mé­gis ilyen nagy sikere? Gesualdo Bufalino író így vélekedik: „Emlékezzünk például arra, hogy az angolok egy időben akasz­tottak köteleit gyűjtötték. Az embereket izgatja az ellentétek találkozása, érdekes­nek találják, ha egy bűnözőt megszállja a szent ihlet, és alkotni kezd”. Liggio a börtönben is „főnök”. Igaz, hogy csak egy művészköré, amely az el­ítéltekből alakult. Verseket is ír, és eltö­kélt szándéka, hogy sajtó alá rendezi börtönből írt leveleit. Szerzői jogdíját és a képekből befolyó összeget pedig jóté­konysági célokra szánja! Corleone „jótevője” mindenki szeméből azonban nem csal ki meghatott könnye­ket. Képeinek kiállítását a maffia el.'eni harc megcsúfolásának nevezte az OKP lapja. A maffia által meggyilkolt bíró, Cesare Terranova özvegye pedig emlékez­tetett arra, hogy Liggio még a bírósági tárgyaláson is fenyegetően, sötét hatalma teljes tudatában válaszolt a hozzá inté­zett kérdésekre. Palermo jóformán tele van olyanok emléktáblájával, akiknek meggyilkolásában benne volt Liggió ke­ze. A „művészi törekvéseit” népszerűsítő kampány most ezt próbálja feledtetni. (MTI) Egy francia gyártmányú, Plútón nevű rövid hatótávolságú atomrakéta (Fotó: Time—KS) Gáti István Neveléssel a bűnözés ellen Kubában Módosították a büntetőtörvónykönyvet

Next

/
Thumbnails
Contents