Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. FEBRUAR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fény, árnyék és mesteri technika Ruszka László képei a Szolnoki Fotógalérián Élete számunkra is példázat Csete Balázs emlékünnepség Jászkiséren Az emlékülés megnyitása, Gunda Béla Herder-díjas nép­rajztudós méltatja Csete Balázs munkásságát (Fotó: T. Z.) „A fény az alkotó élet bol­dogsága. Amikor fényképe­zünk, egyetemes emberszere- tetről beszélünk. A fénykép nemcsak az alkotó esztétikai örömök, a kifejezés formája, hanem méglnkább az alkotó szubjektív belső igazságának, kifejezőerejének megnyilvánu­lása.” Ruszka László A Franciaországban élő magyar származású fotográ­fus Ruszka László Szolnok­ra való „megérkezésének” le­hettek tanúi azok, akik részt vettek Fénnyel rajzolt rap­szódiák című fotókiállításá­nak megnyitóján a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban. Az 1936-ban Budapesten született és több mint 30 éve Párizsban élő alkotó nem ismeretlen a hazai szakmai körök előtt. A je­lentős sajtóvisszhangot vál­tott ki budapesti, tatabányai és székesfehérvári kiállítása után került sor szolnoki be­mutatkozására. A most látható 67 fotó na­gyobbik fele portré; híres­ismert emberek és ismeret­lenek arcmásai egyaránt megtalálhatók közöttük. A képeket szemlélve szembe­tűnő, hogy a hírességeket is keresetlen emberi pózban, beállítás és rivaldafények nélkül, emberközelbe hozva fotózza és mutatja be. így kerülhet közelebb a tárlat látogatója Louis Aragonhoz, Francoise Saganhoz vagy Marcel Marceau-hoz és sok más művészhez, tudóshoz. Hangsúlyosan szerepelnek az összeállításban a fotóművé­szet . képviselői, közöttük a szerzővel rokon sorsú ma­gyar származásúak: André Kertész, Brossai (Halász Gyula) és Almássy Pál. dály Zoltán Zeneiskola szer­vezésében már 1971 óta foly­nak a városban zeneiskolák közötti versenyek. Kezdet­ben csak szolfézsből mérték össze tudásukat a diákok, majd a vetélkedésbe rövide­sen bekapcsolódott a zongo­ra is. A városi művelődési központ pódiumtermében az­óta már sorrendben a ne­gyedik versenyt rendezik eb­ből a hangszerből. Az idei találkozót kétna­posra, illetve kétfordulósra tervezték a házigazdák. A felhívás szerint valamennyi zeneiskolából nyolc-nyolc versenyző jelentkezhetett a megyei vetélkedőre, ame­lyet egyébként öt kategóriá­ban hirdettek meg. A kate­góriahatárokat természetesen a gyerekek kora jelentette, így a mezőnyben negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos tanulók állhatták dobogóra. A ver­senykiírásban az is szere­pelt, hogy az I—IV. kategó­riában a két fordulóban egy- egy kötelező és ugyancsak egy-egy szabadon választott művet kell előadni, míg az ötödik csoportban a rend«­A Ruszka Lászlónak sikerül minden portréalanyát jelleg­zetesen hiteles módon meg­ragadva elénk állítania. Épp­így örökíti meg a fotográfia eszköztárának széles körű felhasználásával számunkra ismeretlen modelljeinek egyéniségét, legyen szó szép fiatal nőkről, idős férfiakról vagy éppen egy párizsi „clochardról”. Ilyen fotó­portrék csak akkor szület­nek, ha olyan ember áll a kamera mögött, aki azon kí­vül, hogy mesterségét érti, ismeri, érti és szereti az em­bereket. Bátran és gyakran él azzal a ritkán alkalma­zott beállítással, hogy ala­nyait szemtől szemben áb­rázolja, így azok velünk, nézőkkel is szembe néznek, személyiségük, egyéniségük varázsa átsugárzik a fotó­papíron, és nem tudjuk ki­vonni hatásuk alól magun­kat. Ruszka László táj- és zsá- nerfelvételei is magas fokú szakmai felkészültségről és sajátos látásmódról tanús­Louis Aragon (1969) zők nem írtak elő kötelező darabot. A kétnapos versenyt csü­törtökön délelőtt nyitotta meg Vizi Géza. a városi ta­nács vb művelődési, egész­ségügyi, ifjúsági és sportosz­tályának vezetője, majd Mu­rai Pálné megyei szakfel­ügyelő köszöntötte a sző­kébb pátriánk hét zeneisko­lájából érkezett negyven­négy ifjú tehetséget. A zon­goristák háromtagú zsűri előtt mutatták be műsorai­kat; Straky Tibor zongora- művész, a debreceni Kodály Zoltán Szakközépiskola igaz­gatója elnökölt, segítőtársai pedig Irinyi Jánosné debre­ceni szakfelügyelő és Szabó Katalin, a váci zeneiskola zongoratanára volt. Az első forduló után este ' hat órától a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola kamarazenekarának hangversenyét hallgathatta meg a közönség. A műsor­ban szólistaként a második megyei zongoraverseny díja­zottja lépett fel, aki időköz­ben a főiskola hallgatója lett. « A verseny tegnap délben fejeződött be, s röviddel kodnak. Franciaországot és Párizst bemutató fényképei — mivel nyoma sincs ben­nük a szokványos turista­látványosságra való törek­vésnek — olyan embert sej­tetnek, aki jól ismeri azt a várost vagy vidéket, amely­re ráirányítja fényképezőgé­pét. Csakis így lehetséges, hogy az unalomig fényké­pezett Eiffel-tornyot is új­szerűén képes megmutatni nekünk. Olyan részleteket villant fel, amelyek erőtel­jesen sejtetik az egészet, sőt jellemzik, minősítik azt. A humánus gondolkodás és mesteri technika érhető tetten Ruszka László azon művein is, amelyek ereden­dően nem embert ábrázol­nak. Sajátos fotós látásmód­ja mégis portrét láttat ve­lünk, akár egy tengerparti sziklában is Poseidon vagy a cro magnoni ősember arc­vonásait idézi elénk fényké­pezőgépével. Aki végig nézi Ruszka László tárlatát, meg­érti, hogy egy dinamikus, impulzív ugyanakkor elmé­lyült alkotóval találkozott és nem csodálkozik eredményei felsorolásán. 1957—61 között elvégzi a párizsi Fotó-, Film- és Te­levízió Főiskolát. Ezt köve­tően a Sorbonne-on irodal­mat, filozófiát és szociológi­át tanul. Eddig mintegy há­romezer fotóját publikálták különböző szaklapokban. Ké­peivel a nemzetközi fotó­szalonokban 16 diplomát, 10 serleget és 8 érmet nyert. 1969-ben az Amerikai Fo­tográfiai Társaság (PSA) ál­tal összeállított világranglis­tán 24 nemzetközi fotópályá­zaton elfogadott 31 képével az év legeredményesebb francia fotósa lett. 1971-ben megkapta a Fotóművészet Nemzetközi Szövetsége (FI- AP) kitüntetését az AFIAP (a FIAP művésze) címet. 1978 óta pedig 20 éves ered­ményes tevékenysége elis­meréséül birtokosa a Fran­cia Fotográfiai Társaság leg­magasabb kitüntetésének, a Davanne éremnek. Sikereit annak az ars po­étikának köszönheti, amelyet a bevezetőben szereplő idé­zetben fejt ki. Vagy annak, amit Bence Pál a kiállítás megnyitójában így fogalma­zott meg: „Munkájára az el- mélyültség és a kitartás jel­lemző, szigorú önkontrollal.” azután a zsűri kihirdette az eredményeket. A IV. Szol­nok megyei zongoraverseny első kategóriájában a pál­mát Ulviczki Györgyi (Szol­nok) vitte el, a további sor­rend: Juhos Szilvia (Szol­nok), megszokott harmadik díj Pető Edina (Jászberény) és Barkóczi Zoltán (Karcag). A második kategóriában megosztott első díjat kapott Balázs Dániel (Jászberény) és Hlavacsek Tihamér (Kar­cag), második helyezett Pász­tor Zita (Törökszentmiklósi, harmadik Krajczár József (Szolnok). A harmadik ka­tegóriában első helyezett lett Papp Erzsébet (Törökszent- miklós), a második Kaszab Gabriella (Szolnok), a har­madik pedig Somogyi Anita (Szolnok). A negyedik kate­góriában első díjat nem adott ki a zsűri a második Besenyi Zsuzsanna (Jászbe­rény), a harmadik Szőke Tünde (Jászberény) lett. Az ötödik kategóriában Balaskó Mária (Törökszentmiklós) végzett az élen, a második Puskás Adrienn (Jászbe­rény), míg a harmadik Végh Pálma (Kisújszállás) lett. J. J. Tegnap Jászkiséren Csete Balázs néprajzkutatóra, tu­dós-tanárra emlékeztek ha­lálának 30. évfordulóján. Sírján koszorút helyeztek el a Hazafias Népfront, a me­gyei múzeumi szervezet, a helyi állami és társadalmi szervek, a nevét viselő in­tézmények képviselői. Csete Balázs Jászkiséren született 1893-ban, gyermek­korának élményei azonban Szolnokhoz is kötötték. Sze­génysorsú szülei nem tud­ták gimnáziumban taníttat­ni, polgári fiúiskolát végzett — kitűnő eredménnyel — maid tanítóképzőben tanult tovább. Nagy álmát, hogy festőművész lehessen szét­zúzta az első világháború. Vonzalma a szellemi és a tárgyi néprajz iránt a két világháború között bontako­zott ki. Alig két évtized el­múltával jelentős tudomá­nyos értékű gyűjtemény alapítójának és őrének mondhatta magát, de úiabb, alig kiheverhető csapás érte: ,.A háborús események kö­vetkeztében elpusztult a cse­peli polgári iskola és vele együtt sok éves munkássá­gom eredménye. 1948 őszén hazahelyeztettem magam, hogy szülőfalum néprajzával foglalkozzam. Annyira elfo­gott a honvágy, hogy itthon munkásságomat szinte kül­detésnek éreztem” — írta önéletrajzában. Küldetését tíz év alatt teljesítette, 1958-ra készült el a Jászkiséri tájszótárral, amely másfél ezer tájszavat tartalmaz. Megírta A jász­kiséri gyermek élete a szü­letésétől a házasságig című tanulmányát, amelynek egy része 1957-ben Jászkiséri gyermekjátékok címmel je­lent meg. Könyvei mellett számos publikált, vagy máig is kiadatlan tanulmánya őr­zi értékes munkásságát. A Magyar Népművelők Egyesülete Szolnok Megyei Szervezete néhány évvel ezelőtt alakult meg, mindösz- sze harminckét alapítótaggal. A szervezet az idők során életképesnek bizonyult, az országos egyesület kétezres tagságából ma már kettő­száz tartozik hozzá. A Szol­nok megyei csoport azonban nemcsak „népességével” tű­nik ki, hanem elsősorban munkájával. Bekapcsolódott országos szintű kutatásokba, segíti, szorgalmazza az új kezdeményezések megvaló­sulását, a hagyományok folytatását, szakmai taná­csokkal könnyíti a pálya­kezdők munkáját, de emel­lett érdekképviseleti felada­tokat is ellát. Ez utóbbival kapcsolatban éppen a közel­jövőben tervez a megyei szervezet egy eszmecserét a népművelők élet- és munka- körülményeiről. Természete­sen helye válogatja, hogy milyenek a munkakörülmé­nyek, az intézmények adott­ságai, tárgyi feltételei. A jö­vedelmeket tekintve azonban már egységesebb a kép, a népművelők tábora nem tar­tozik az értelmiség legjob­ban fizetett csoportjához. Négy-öt évvel ezelőtt éppen ez a tény adta az ötletet a szervezet vezetőségének, hogy valamiféle lehetőséget teremtsen a népművelőknek az olcsó üdülésre, kikapcso­lódásra. pihenésre. A gondo­latot tett követte: Abádsza- lókon éppen ezidőtájt árult a tanács egv elhanyagolt ga­bonatárházat, csupán azzal a kikötéssel, hogy olyan in­tézmény létesüljön benne, amely beleillik a település távlati feilesztési tervébe. A jó ötlet mellé szerencse is pártolt. Az Országos Köz- művelődési Tanács pályáza­tot hirdetett különböző épü- letek kulturális célokra tör­Az emlékülésen elnöklő dr. Gunda Béla Herder-dí- jas ny. egyetemi tanár mél­tatta Csete Balázs életútját, megállapította, hogy írásai, rajzai a néprajztudomány örökbecsű értékei közé tar­toznak. — De nemcsak nép­rajzot tanulhatunk Csete Ba­lázstól, hanem a magyar föld, a magyar nép mélysé­ges szeretetét is — mondot­ta Gunda Béla. Dr. Szabó László néprajz- kutató előadásában magyar népmeséi hőshöz hasonlítot­ta Csete Balázst, akinek éle­te és munkássága a mai em­berek számára is példázat. A pályatársak nevében dr. Kresz Mária és dr. Nagy Gyula emlékezett; a volt ta­nítványok képviseletében pe­dig Gubicz András tsz-elnök méltatta Csete Balázs peda­gógiai munkásságát; Győri ténő átalakítására. A pályá­zaton 1,5 millió forintot nyert a megyei szervezet. A megyei tanács azontúl, hogy megvásárolta az épületet, a hozzátartozó telekkel együtt egymillió forinttal is segítet­te a fogadóház megvalósulá­sát. Az egyesület pártoló tagjai, s a különböző szer­vek, munkahelyek ugyan­csak támogatták a vállalko­zást, a Teszöv például 100 ezer forinttal. A terveket Szentesi Anikó, Makovecz Imre építész irodájának mérnöke jelképes összegért készítette el, a Szolnokterv pedig társadalmi munkában vállalta el az átépítés lebo­nyolítását, műszaki ellenőr­zését. Segít a Kunhegyesi Kunság Népe Termelőszö­vetkezet is. hiszen szabott áron vállalta a kivitelezést. Az építéssel egyidejűleg lassanként kialakul a ház profilja, munkaterve is. A földszinti térben szakmai to­vábbképzéseket, különböző tanfolyamokat tartanak majd. Ugyancsak a földszin­ten, illetve az udvaron kap­nak helyet a környék kis­Jánosné, a jászkiséri műve­lődési ház igazgatója pedig A Jászság honismereti mun­kája Csete Balázs szellemé­ben gondolat körben érte­kezett. Az elnöki zárszót meg­előzően Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára átadta az idén alapított Csete Ba­lázs Emlékplakettet Kapos­vári Gyula nyugdíjas megyei múzeumigazgatónak és Győ­ri Jánosnak, a helyi honis­mereti szakkör vezetőjének. A gyönyörű, népi stílus­ban épített művelődési ház galériáján Csete Balázs — méreteiben is reprezentatív — emlékkiállítását Marvay Péter néprajzkutató nyitotta meg. mesterséget folytató szakem­berei, kosárfonók, gyékény­fonók, csipkeverők, fazeka­sok, akik megtanítják az ér­deklődőket az ősi szakmák fortélyaira. A ház így saját­ságos színfoltja lesz a tele­pülés közművelődésének, to­vább bővíti a szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget az Abádszalókon üdülő ha­zai és külföldi vendégeknek. Az egyesület megyei szerve­zetének vezetői a ház mű­ködtetéséhez egyelőre part­nereket keresnek. Arra szá­mítanak, hogy a létesítmény talán még szolid nyereséget is hoz. A Makovecz-stílust köve­tő, majdan vakító fehér falú, barna fával díszített épület további két szintjén és a te­tőtérben két-három ágyas szobákat alakítanak ki. A tervek szerint a létesítményt az idén nyáron birtokukba vehetik a népművelők. A to­vábbiakban pedig csereüdü­lésre fogadják az ország más tájainak, illetve más országok népművelőit is. — tg — Eiffel-torony Kolozsi Sándor Kétnapos verseny Törökszentmiklóson Pódiumon a megye ifjú zongoristái A törökszentmiklósi Ko­T. L. Közművelődés, idegenforgalom Népművelők továbbképző és fogadóháza épül Abádszalókon A leendő fogadóházon már elkezdődtek a „szépészeti” munkák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents