Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
1988. FEBRUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Egyesült Vülamosgépgyár ceglédi villamossági kisgépgyárában a Hajdúsági Iparművek automata mosógépeihez gyártanak motorokat. Ugyancsak itt készülnek a szerszámgépiparban használatos nagyteljesítményű szervmotorok is. (MTI — fotó: H. B.) Társadalombiztosítási munkaértekezlet Tegnap Szolnokra látogatott Rácz Albert, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője, aki délelőtt felkereste Fenyvesi Józsefet, a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa vezető titkárát. Délután a főigazgatóság vezetője részt vett a Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság dolgozóinak éves munkaértekezletén, ahol beszámoló hangzott el az 1987. évi munkáról, és ismertették az igazgatóság dolgozóinak legfontosabb idei feladatait is. A tanácskozáson az idei munkát illetően több javaslat és kérdés is elhangzott, amelyekre felszólalásban Rácz Albert válaszolt. A munkaértekezlet után a megyei pártbizottság székházában Rácz Albertet fogadta Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. A megbeszélésen a társadalom- biztosítás időszerű kérdéseiről tárgyaltak. Megmutatják, mit tudnak ajákóhalmi asztalosok Ismét saját szekrénysornak keresnek piacot Nincs jövőjük a Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászjá- kóhalmi telephelyén dolgozó asztalosoknak — olvashattuk néhány évvel ezelőtt több cikkben is. A jelenleg — éppen egy esztendő óta — a helyi Béke Termelőszövetkezet faipari főágazataként működő üzem műszaki vezetője. Fodor Ferenc vegyes érzelmekkel emlékszik vissza azokra az évekre: — Itt dolgoztam már annak idején, 1977-ben is, amikor a Jászjákóhalmi Asztalosipari Szövetkezet egyesült a fővárosi központú, Jövő nevet viselő, azonos profilú szövetkezettel. Nem bizonyult egészséges házasságnak. Tíz esztendőn át, ahogyan teltek az évek, egyre több szakember lépett ki a cégtől. Szövetkezeti szinten sem volt valami magas az átlagkereset. A jákóhalmi telephelyen pedig a pestiek évi 50—52 ezer forintjával szemben jó tízezerrel kevesebbet találtak a mi dolgozóink a fizetési borítékokban. Pedig hát nagyon munkaigényes, úgynevezett rusztikus kisbútorokat gyártottunk tőkés exportra. Koncsik János A főágazat vezetője, Pappné László Katalin sem a legkedvesebb emlékei közé sorolja a Jövőnél töltött időszakot. — Sok asztalosunknak bántotta a szakmai önérzetét is, hogy éppen a bútor- asztalosságról tradicionálisan jóhírű településen nem látják biztosítottnak a jövőjüket. Másfél évig kisszövetkezetként is próbálkoztunk, de az sem vált be. Időközben a több mint másfélszázas kollektívából síiig nyolc- vanan maradtunk. Tavaly január 1-jével vette át a Béke Tsz az üzemet, a nyolcvan-egynéhány dolgozót. Aki a Jövőnél szövetkezeti tag volt, az a té- eszben is tag maradt, így háztáji juttatást kap. Húsz százalékkal megemelte a közös gazdaság az asztalosok átlagórabérét... Hogy azóta mire jutottunk, azt inkább kérdezze meg a műhelyekben, az ott dolgozóktól. .. Koncsik János brigádvezető húsz esztendeje szövetkezeti tagként keresi a kenyerét. Nem szívesen hagyná abba az Artex megrendelésére, exportra készülő fűszertartó összeállítását, ezért munkaközben sorolja: — Voltam tagja tíz évig a helyi szövetkezetnek, ugyanannyi ideig a Jövőnek, csak éppen téesztag nem voltam még. Tizennégyen dolgoztunk kezdetben a brigádban, de mostanra tíznél kevesebbre fogyatkoztunk. Nem mindenki tudta kivárni havi három, három és fél ezer forinttal, valamicske év végi részesedéssel, hogy jobbra forduljon a sorunk. Mert itt a té- eszben jobbra fordult. Nem keresünk havi ötezer alatt, és a háztájiból járó 25 mázsa kukorica is megér vagy tízezret. Munkánk van folyamatosan, cipőszekrényeket, fűszertartókat gyártunk NSZK exportra. A Jövőnél töltött években 20— 22 millió forint volt a telep termelési értéke, tavaly már meghaladta a 33 milliót. Azok közé tartozott — ahogyan az előző beszélgető partnerem mondta —, akik nem tudták kivárni sorsuk jobbra fordulását, Tóth Tibor is. Most mégis a munkapad mellett találom a fiatalembert: — Itt szabadultam asztalos szakmunkásként, de hát öltözködni, szórakozni szerető fiatalembernek sem volt biztató a Jövő az akkori keresetek mellett. Hat évvel ezelőtt elpártoltam Jászfényszaruba, az Orion- ba. Három évig ingáztam azután leszereltem, visszavett a téesz. A Béke Tsz nemrégen megválasztott új elnökétől, Szabó Zoltántól arra kértem választ, a biztonságoTóth Tibor sabb gazdálkodást jelentő több lábon álláshoz jó választásnak bizonyul-e a faipari főágazat átvétele? — Nem keveset vállaltunk egy évvel ezelőtt, amikor biztosítottuk a 20 százalékkal magasabb órabért és kifizettük a Jövő Asztalosipari Szövetkezet korábbi beruházásaihoz felvett hiteleknek a jákóhalmi telep által örökölt részét. A nyolcvanhetes tapasztalatok azt mutatják, a szövetkezet is, az asztalosok is megtalálják a számításukat. A mostoha tavalyi időjárás 16 millió forintos kiesést okozott a növénytermesztésünkben, így a faipari főágazat nagyon sokat segített a folyamatos árbevételével a zavartalan üzemvitelben. A szövetkezet által elért 8,2 milliós tavalyi nyereségünk így is elmaradt egymillióval az előző évitől, viszont ennek a kétharmadát az új főágazat produkálta. Az ugyancsak régóta szövetkezeti asztalosként dolgozó Kovács Gyulával beszélgetve bizonyosodtam meg arról, hogy a főágazat- beilek valóban biztosítottnak látják a téeszben a jövőjüket. — A huszadik esztendeje lesz az idén, hogy a valamikori asztalosipari szövetkezetbe beléptem. A tavalyi volt eddig a legjobb évem, a munkát és a keresetet illetően egyaránt. Nem rosz- szak az idei kilátásaink sem, úgy tudom az évi kapacitásunk hetven százalékára van már munkánk. Ha pedig sikerül újra piacra jutni a saját termékeinkkel, a fejünk se fog fájni 1988-ban. Az SZMT napirendjén a foglalkoztatás helyzete Ésszerűség és humánum A szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa legutóbbi ülésének napirendjén szerepelt a megye foglalkoztatáspolitikai helyzete, feltételeinek alakulása, a termékszerkezet átalakításával összefüggő munkaerő- mozgáshoz szükséges intézkedések megtétele. Máskor inkább udvarias gesztusnak tűnne, most viszont sokat kifejező tényként volt elkönyvelhető, hogy részt vett ezen a tanácskozáson Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Sándor László, a HNF megyei bizottságának titkára is. Részvételük azt fejezte ki, hogy a munkaerő foglalkoztatásával járó gondokon csak a különböző szervek együttes erőfeszítésével lehetünk úrrá. Megyénkben — szerencsére — napjainkban még nem tűzoltásról, hanem a családokat kedvezőtlenül érintő nagyobb mérvű munkanélküliség megelőzéséről van csak szó. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy Szolnok megyében a száz keresőre jutó eltartottak száma mindig jóval az országos átlag felett volt és ez az arány az utóbbi időkben mégin- kább kedvezőtlenül alakult, sikkor a munkában állók létszámának csökkenése nélkül sem tekinthető megnyugtatónak a helyzet. Főleg akkor nem, ha arról sem feledkezünk meg, hogy megyénkben az iparban foglalkoztatottak átlagos létszáma közel hétszázzal csökkent és a termelőszövetkezetekben is közel nyolcszáz dolgozóval kevesebbet foglalkoztattak. A munkaerőkereslet nagyságrendje folyamatosan csökken. Ennek az évnek első negyedében például a megye munkáltatói ezerhatvanegy munkahellyel kevesebbre várnak dolgozókat mint tavaly. Várható, hogy néhány vállalatnál — a megyei építőipari vállalatnál például mintegy százötvennel — csökkentik a jelenlegi létszámot. Annak a jelei is mutatkoznak, hogy a fővárosban, vagy más megyében dolgozók egy része is kénytelen lesz hazajönni, itthon keresni meg a kenyerét. Ilyen példákat máris találunk Alattyánon, Jánoshidán, Jászladányon és Tiszaburán. Jól teszi tehát a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa, hogy nem az események után akar „kullogni”, hanem eleve hatást szeretne gyakorolni azok menetére. Áz ágazati szakszervezetek munkahelyi bizottságai jó partnereknek bizonyulhatnak számára — nem csökkentve az állami, gazdasági és a társadalmi szervek szerepét. A jelenlegi helyzetről is több tanúlság adódik. Abból például, hogy a januárban munkát keresők hatvanA Tiszaföld- vári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet az elmúlt év októberében kezdte meg a használt transzformátorok és generátorok bontását. Az alkatrészek zöme egyébként csak külföldről szerezhető be, újrahasznosításuk révén import megtakarítás érhető el (Fotó: D. G.) kilenc százaléka szakképzet- len és közülük közel kétszáz még az általános iskolát sem végezte el, nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti bizottságoknak nagyobb gondot kell fordítani az üzemi szakmunkásképzés feltételednek javítására, színvonalának emelésére. Elgondolkodtató, hogy megyénkben a képzési idő alatt a szakmunkástanulóknak mintegy húsz százaléka lemorzsolódik. Az üzemek viszont egyre inkább magasan kvalifikált szakembereket keresnek. Mind az egyén, mind a társadalom érdeke azt követeli tehát, érvényesüljön az az elv, hogy a „tudás hatalom”. Igen ám, de az ehhez szükséges alapok lerakása sem megoldott még. Rendszeresen újjáteremtődik az általános iskolát el nem végzők, a szakképzetlenek rétege. Az a réteg, amelynek egyre nehezebb munkát biztosítani. Növeli az ilyen gondokat az is, hogy jövőre kezdenek munkába állni a 70-es évek elején született nagylétszámú korosztályok. Éppen a demográfiai hullám miatt az átképzést nemcsak az üzemekben, hanem a közoktatásban is segíteniük kell a szakszervezeteknek, hogy legyen elegendő tanerő. Nevezetesen azt kell elősegíteniük, hogy az óvónők egy részéből tanító, a tanítók egy részéből pedig tanár legyen. A szakszervezeteknek fel kell figyelniük arra, hogy az alapvető cél: a termékszerkezet átalakítása ma még alig befolyásolja a létszámalakulást, a létszám csökkentésére ösztönző szabályozás viszont nagymértékben hatással van rá. A szakszervezeti bizottságoknak ezért „egyénekre szabva” is érvényesíteniük kell érdekvédelmi szerepüket. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a vállalatok nem egy esetben az egyén érdekét figyelmen kívül hagyva szüntetnek meg munkaviszonyokat. Lehetőségük van például arra, hogy tíz dolgozónál többet érintő létszámcsökkentés esetén a felmondási idő meghosszabbítása és az elhelyezkedési támogatás révén egy évre garantálják a szociális biztonságot az átmenetileg munkanélkülivé válók számára. A vállalatok mégis a kényelmesebb, kevesebb adminisztrációval járó megoldást választják, részletekben hajtják végre a létszámcsökkentést, — pedig a vezérlő elvnek az ésszerűség mellett a humánumnak kellene lenni. A szakszervezeti bizottságoknak küzdeniük kell ennek az elvnek érvényesüléséért. Munkájuk egyszerűsödne, ha az illetékes szervek- feloldanák az értelmetlennek tűnő tíz fős létszámkorlátot. A foglalkoztatáspolitikai feladatokban a szakszervezetek által is támogatandó, jó módszernek ígérkezik az átképzési támogatás kiszélesítése. Eredményességének bizonyítására egy adat: 1984 és ’87 között tizenkilenc munkáltató kért és kapott átképzési támogatást, melynek felhasználásával — közel hatmillió forintról van szó — hétszázharminchat dolgozó vált alkalmassá más munkakör betöltésére. Az ilyen átképzésekbe az elhelyezkedni nem tudók is bekapcsolódhatnak. Haszna tehát mindenképpen egyértelmű. Ezért érthetetlen, hogy 1988-ra eddig még csak egy munkáltató jelentette be átképzési igényét. A szakszervezetek figyelmének ki kell terjednie arra is, hogy azokon a területeken, ahol foglalkoztatási feszültségek már régebben is voltak és most is vannak, ott a munkaerőhelyzet javítása érdekében lehetőség van munkahelyteremtő beruházások támogatására. Ilyen pénzalap megfelelően indokolt pályázat útján szerezhető meg. Munkahelyteremtő beruházásokra elsősorban Karcag, Tiszafüred, és Kun- szentmárton körzetében lenne szükség. És megfelelő vállalkozói szellemre is. Karcagon például kihasználatlanul áll egy nagyobb csarnok, hasznosítása régebb idő óta megoldatlan. Lényegre tapintéan mondta Fekete István, az SZMT titkára a tanácskozáson azt, hogy a szakszervezeteknek ma már nemcsak a gyárkapun belül kell foglal- kozniok az érdekvédelemmel, hanem az állami szervek partnereként a településpolitikától kezdve a közélet minden területén. Annál inkább igaz ez, mert a foglalkoztatáspolitikai eszköz- rendszer még korántsem kimunkált, több alkalmazható eleme még nem funkcionál. Az újrakezdési támogatás alkalmazásával például célszerűnek tűnik azoknak a munkahelyüket vesztett dolgozóknak a segítése, akik kisipari vagy kisvállalkozói tevékenységbe kezdenek. Az SZMT kezdeményezésére tegnap megalakult a megyei foglalkozáspolitikai érdekegyeztető bizbttság. Ennek elsődleges feladata a megye népességének foglalkoztatásával összefüggő szerkezetátalakítási, vállalatfelszámolási, vagy nagyobb létszámleépítései, átcsoporto- sítási, átképzési munkák ösz- szehangolása, az érdekek egyeztetése lesz. Tevékenysége viszont csak akkör lesz eredményes, ha a munkaerő foglalkoztatást a maga módján mindenki úgy segíti, mintha saját kenyeréről volna szó. Simon Béla A téeszben már van jövőjük
