Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. FEBRUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hiánybetegségek év elején Garantálni a szociális biztonságot Országgyűlési bizottság a társadalombiztosításról, a nyugdíjrendszerről A társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének kor­szerűsítésével és a nyugdíjrendszer módosításával kapcsola­tos tervezeteket vitatta meg az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Pesta László elnökletével a Parla­mentben tartott pénteki ülésén. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztés meg­állapítja: a szociális bizton­ság garantálása társadalom- politikánk egyik központi kérdése. Ennek a követel­ménynek a teljesítése ha­laszthatatlanná teszi a társa­dalombiztosítás finanszírozá­si és működési feltételeinek gyökeres átalakítását. Hosz- szú távon meg kell teremte­ni a társadalombiztosítási el­látások értékállandóságának törvényes garanciáit, a tár­sadalmi megélhetési költsé­geket fedező minimális nyug­díjellátásokat. A nyugdíjrendszer módo­sítását az indokolja, hogy a nyugdíjasok helyzetében fe­szültségek, ellentmondások vannak. A nyugdíjrendszert össze kell hangolni a gazda­ságirányítás szisztémájával, a foglalkoztatáspolitikával, a társadalmi és egyéni érde­kekkel. Az elérendő fő célok: erősebben jusson kifejezés­re, hogy a nyugdíj munká­val és járulékfizetéssel szer­zett jog, illetve a nyugdíj- rendszerben legyenek meg a szociális biztonság törvényes garanciái. Szóbeli kiegészítőjében Rácz Albert, az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság vezetője emlé­keztetett arra: politikai ál­lásfoglalás és állami határo­zat született arról, hogy 1988-ban törvényjavaslat ké­szüljön a nyugdíjrendszer módosításáról. Hangsúlyozta: a változtatásra egyértelmű­en szükség van, azonban a foglalkoztatási, inflációs gondokat a népgazdaság egyensúlyi helyzetével kap­csolatos nehézségeket figye­lembe véve mérlegelni kell, hogy a módosításra megéret­tek-e a körülmények. Ha megmarad a jelenlegi szisz­téma, akkor ennek konzek­venciáit a jövőben vállalni kell, vagyis az alacsony nyugdíjak értékének megőr­zésére figyelmet kell fordí­tani. Kívánatos, hogy törvé­nyes garancia legyen arra: az ehhez szükséges forráso­kat a költségvetésből fede­zik. Ahhoz, hogy állampolgá­(Folytatás az 1. oldalról) Stiegler Károly igazgató számolt be a közgyűlésnek a vállalat tavalyi termelő­eszköz-értékesítési tevé­kenységéről, amelyet a ha­tékonyság és a jövedelem­termelő-képesség javulása jellemzett. A kereslettel összhangban lévő árukíná­lattal, körültekintő készlet- gazdálkodással, takarékos értékesítés-szervezéssel a fennállása óta második leg­jobb gazdálkodási eredmé­nyét érte el a cég. Az 1987. évi két és fél milliárdos ár­bevétel az előző évit 12 százalékkal haladta meg, és ebből a nyereség 64 millió. Üzletáganként értékelve a tavalyi esztendőt elmondta az igazgató, hogy kiemelke­dő, csaknem 700 milliós forgalmuk volt mezőgazda- sági munka- és erőgépek­ből. Alkatrészekből a terve­zettnél 24 millió forinttal többet értékesítettek, és a közismert devizagazdálko­dási problémák ellenére za­vartalan ellátást tudtak biztosítani kemikáliákból is. A vállalat idei legfonto­sabb feladatai közé sorolta Stiegler Károly a gazdál­kodás olyan minőségi je­gyeinek a további javítását, mint például a forgási se­besség fokozása, a pénz- és hitelgazdálkodás további javítása. az elektronikus adatfeldolgozás fejleszté­se. Ami az értékesítés és a rí jogon vehesse igénybe mindenki a nyugdíjat, rend­kívül nagy anyagi erőfeszí­téseket igényel. Mindezek el­lenére az illetékesek gondol­kodnak egy olyan rendszer kialakításának lehetőségén is, amely szerint minden ál­lampolgár — függetlenül at­tól, hogy dolgozott vagy sem — megkapja a létfenntartás minimumához szükséges ösz- szeget. A munkához kapcsolódó nyugdíjrendszerről viszont fontos leszögezni: törvényes garanciái legyenek annak, hogy minden nyugdíj össze­ge eléri a létminimumot. A társadalombiztosítás fi­nanszírozási rendszerének módosítása szoros összefüg­gésben van a tervezett költ­ségvetési reformmal — emel­te ki Rácz Albert. A kérdés az: elkülönüljön-e a költség- vetéstől a társadalombiztosí­tás, s önálló pénzalappal gazdálkodhassék a jövőben. Ennek eldöntéséhez minde­nekelőtt átfogó szociálpoliti­kai koncepciót kell kidolgoz­ni, amely tartalmazza a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium elkép­zeléseit is. A változtatások szükségességét jól mutatja, hogy az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság a jövő év elejétől bizonyos pénzalapoknak már gazdája kíván lenni. A vitában felszólaló dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter bo­nyolult, mindenkit érintő kérdésnek nevezte a társa­dalombiztosítás finanszíro­zási rendszerének korszerű­sítését. Ügy vélekedett: elő­ször azt kell tisztázni, hogy milyen elvek alapján hajt­ható végre a módosítás. Mi­vel egy több évtizede műkö­dő rendszerről van szó, ala­pos előkészítő munkára van szükség ahhoz, hogy jó dön­tés születhessen. A mi viszo­nyaink között a társadalom- biztosítás nem jelent társa­dalmi biztonságot, viszont szociális elemeket is tartal­maz azok számára, akik va­lamilyen okból nem tudtak jövedelemtermelés 1988 évi növelését illeti, ismerve a gazdaságok jelenlegi pénz­ügyi gondjait és az Agro- kert sem „kímélő” központi hitelpolitikai szigorításo­kat, az 1987-ben elért ered­ményekkel is megelégedne a vállalati kollektíva a jö­vő ilyenkori zárszámadás­kor. Felszólalt az Agroker közgyűlésén Raisz Gusztáv is. Elöljáróban a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium elismerését tol­mácsolta a jelenlévőknek azokért az erőfeszítésekért, amelyekkel a tavalyi nehéz gazdálkodási feltételek kö­zepette is ideiében, jó szín­vonalon biztosítani tudták a gazdaságok részére a terme­lés biztonságához szükséges termelőeszközöket. Külön elismeréssel szólt a minisz­terhelyettes a nagyüzemi termelés sikerében megha­tározó gépértékesítés 31.5 százalékos emelkedéséről. Bármely gazdálkodó szer­vezetnek a becsületére vál­hat — mondta —, hogy a szolnoki Agrokernél az ér­tékesítés 12 százalékos nö- vekdését jóval meghaladta a nyereség gyarapodásának 213.2 százalékos üteme. Azt sem sok cég mondhatja el magáról, hogy egy dolgozó­ra jutó évi 14 és fél milliós árbevételt, 385 ezer forintos nyereséget könyvelt el. A gazdálkodási eredmények­nél nem kevésbé elismerés­tartósan dolgozni — hangsú­lyozta a miniszter. A jelenle­gi társadalombiztosítási rendszer a munkásmozgalmi hagyományokra épült, s egyik vezérelve a társadalmi szolidaritás gondolata. Az ellátás nagyságában szerepet játszik a járulék mértéke, de ez a szisztéma arra is tekin­tettel van, hogy aki keveseb­bet tudott fizetni, az se nél­külözzön. A társadalombiz­tosítási rendszer reformja során azt kell eldönteni, hogy mit finanszírozzon a költségvetés, és mire adjon fedezetet a dolgozóktól be­szedett társadalombiztosítási járulék. A társadalombizto­sításnak nemcsak anyagi ön­állóságra van szüksége, ha­nem arra is. hogy például törvények szabályozzák a nyugdíjjárulék, a nyugdíjak alakulását. Az átmenet vár­hatóan sok gondot okoz majd, de a módosítás gazda­sági, politikai, lélektani elő­nye sokkal nagyobb mint a hátránya. A nyugdíjreformról szólva kifejtette: az érdemi változ­tatáshoz szükséges 8—10 milliárd forintot a költség- vetésből nem lehet előterem­teni. Ha az aktív keresőktől vonják el ezt a pénzt az fe­szültséget teremt. De a má­sik lehetőség, a nyugdíjak átcsoportosítása is felelős­ségteljes kérdés. Mindezeket figyelembe véve a miniszter úgy vélekedett: most nem a nyugdíjreform mikéntjét kell az Országgyűlés elé terjesz­teni, hanem először azt: a mai helyzetben változtassa­nak-e egyáltalán a nyugdíj- rendszeren. Raub János, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának osztályvezető-helyettese a SZOT Elnökségének állás- foglalását tolmácsolva el­mondotta: ma még nincse­nek meg az alapvető — a po­litikai, gazdasági, szociálpo­litikai — feltételek a nyug­díjrendszer megváltoztatá­sához. A gazdasági helyzet alakulásának javuló kedve­zőbb szakaszában indokolt a nyugdíjrendszer alapvető korrekciójára visszatérni. Fontos, hogy a végleges el­határozások széles körű, de­mokratikus vitában formá­lódjanak meg. re méltónak tartja a MÉM a vállalatnak a korrekt partneri magatartását, amit 1987-ben az anyagi gondok­kal küszködő üzemeknek nyújtott 28 milliós árenged­mény, a szuszpenziós mű­trágya tranzittárolóinak építéséhez biztosított 1,7 milliós támogatás és több mint százmillió forint nagyságrendű váltóval és kereskedelmi hitellel a gaz­daságok zavartalan üzemvi­telének a segítése fémjel­zett. Az 1988-ban országosan várható termelőeszköz-ellá­tásról adott rövid tájékozta­tójában a miniszterhelyet­tes leszögezte, hogy a to­vábbra is korlátozott im­portlehetőségek miatt idén még jobb kereskedelmi munkát vár a mezőgazda- sági kormányzat az agroke- rektől is. Az őszi kalászo­sok állapota jelenleg ugyan biztató, de a mikroklíma kedvez a gombabetegségek terjedésének. Központi in­tézkedéseket hoztak, hogy a várhatóan nagyobb mérvű védekezéshez a szükséges kemikáliák ideiében eljus­sanak a vállalatokhoz, a termelőkhöz, összességében — mondta hozzászólása vé­gén Raisz Gusztáv — a MÉM munkaprogramjá­ban elhatározott termelés- politikai célok eléréséhez szükséges termelőeszközök idén is rendelkezésre fog­nak állni a hazai mezőgaz­daság számára, Ilyen tájt, az esztendő első harmadá­ban, rendre kiütköznek a mezőgazdasági nagyüzemek igazdálkodásábain bizonyos — képletesen szólva — ta­vaszi hiánybetegségeik tü­netei. Az idei diagnózis: jár­ványos pénztelenség, idült információhiány. A szövetkezetek egy részé­ben máskor is kevésnek bi­zonyulnak így év elején — nagyjából az első nyári be- takarítású növények termé­sének, a kenyérmekvalónak, a borsónak az értékesítésé­ig — a folyamatosan terme­lő ágazatok bevételei, a te­jért, az élőállatokért kapott, a melléküzemágakban meg­keresett forintok. Mindig is akadtak gazdaságok, ame­lyekben átmenetileg úgyne­vezett , zöldhitellel tudták csak biztosítani a zavarta­lan üzemvitelt. Idén megle­hetősen kibővült ezeknek a nagyüzemeknek a köre. Ezért sem helytelen talán a mezőgazdaság mostani pénz­telenségét a járványos jelző­vel illetni. Részben termé­szetes, hogy több jelenleg a vékonypénzű gazdaság. Tér­ségenként változóan a ne­gyedik-ötödik aszályos, bel­vizes, fagykáros esztendeik zárszámadását tartották meg ugyanis az elmúlt napokban a megye mezőgazdaságainak többségében. Sajnos, ezúttal nem csu­pán az a pénz hiányzik, amit az időjárás húzott ki a nagy­üzemek zsebéből. Az adó- és árreform pozitív és negatív hatásainak mérlege sem bil­lent ugyanis — a megyed ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának elem­ző számításai szerint — a gazdaságok javára. A mint­egy 207 millió forintnyi ter­melési adó megszűnése javí­taná ugyan a nagyüzemek jövedelempozícióját, csak­hogy a megnövekedett társa­dalombiztosítási járulék, valamint a bérek bruttósítá­sából adódó többletköltsé­gek miatt, félmiiliárd fo­rintnál is nagyobb nyere­ségcsökkenés prognosztizál­ható a megye nagyüzemei­ben. Ezt a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai­nak növekedése csak némi­képpen mérsékelheti. Ellen­súlyozni semmiképpen nem tudja, még azokban, a megye gazdaságainak a 37 százalé­kát jelentő, kedvezőtlen adottságú üzemekben sem, ahol változatlanok marad­tak az árkiegészítési kulcsok. A szabályozás említett nega­tív hatásai közepette nyil­vánvalóan hatványozottan jelentkeznek a gazdaságok év eleji likviditási problé­mái is. A gondokat csak tetézik azok a központi pénzügyi intézkedések, amelyek a megszokottnál jóval keve­sebb rövidlejáratú hitelek folyósítását teszik lehetővé a számlavezető bankoknak. A Teszövnek a tájékoztatá­sa szerint az érdekképvisele­téhez tartozó 55 Szolnok megyei téesz kétharmadában nehezíti az időszerű mun­kákra való felkészülést, a sikeres tavaszi rajtot a hi­telfelvételi lehetőségek szű­külése. Ügy tűnik, mintha a népgazdaság egésze szem­pontjából bizonyára indo­koltan visszafogott hitelpoli­tikát elhatározók nem szá­moltak volna kellően a me­zőgazdálkodás sajátosságai­val. Most van a téli gépja­vítás dandárja, alkatrésznek lenni kell. Merthogy rajtra készen kell állniuk a mun­ka- és erőgépeknek, hiszen előfordulhat — ilyen tél után — a szokásosnál korábbi ki­tavaszodás is. Márpedig mi­helyst nyílik az idő és fel- melegszik a talaj, vetni kell az árpát, a cukorrépát. Ve-, tőmag kell, méghozzá az el­határozott termeléspolitikai célok teljesítése érdekében lehetőleg minél nagyobb arányban jó minőségű. És műtrágya, növényvédőszer is, hatékony és elegendő. Aligha lenne helyes, ha — következetesen ragaszkodva a címbeli képletességhez — megrekednénk a hiánybeteg­ségek diagnosztizálásánál. A valósághoz hozzá tartozik az is, hogy az időszaki anyagi gondokkal küszködő gazda­ságok egyrésze azért nincs teljesen magára hagyatva. Oly sokat hangoztatjuk — hiányoljuk is nem egyszer! — a termelők, a felvásárlók, a feldolgozók és az értéke­sítők együttműködésének fontoságát, egymásra utalt­ságát. Nos, úgy tűnik éppen az utóbbi, az egymásra utalt­ság ismerete — vagy felis­merése — arra késztetett néhány, a mezőgazdasági nagyüzemek eredményes gazdálkodásában valamilyen módon érdekelt vállalatot, ■hogy az anyagi lehetőségei­től függően, átmeneti segít­séget nyújtson a pénzhiány­nyal küszködő gazdaságok­nak. A rövidlejáratú keres­kedelmi hitel vagy váltó for­májában a nagyüzemeket „levegővételhez” juttató cé­gek között említhetjük a szolnoki Agrokert, a Szolno­ki Cukorgyárat, a Gabona- forgalmi és Malomipari, va­lamint az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatot. Korántsem teljes persze ezzel a segíteni kész és tudó cégek listája. Csak hát aho­gyan a bankoknak, úgy a különböző gazdálkodó szer­vezeteknek a hitelezési lehe­tőségei is végesek voltak. S vajon mikor lesz teljes azok­nak a termelőeszközöknek, támogatási formáknak a lis­tája, amelyeknek a beszer­zési, illetve igénybevételi le­hetőségeiről idejében, már az egész évi pénzgazdálko­dásának megtervezésekor hozzájutnak a mezőgazdasá­gi nagyüzemek? Nem új keletű a problé­ma, ezért is bátorkodtam fentebb idült információhi­ányról szólni. Mert ugye, ha azt nem is tudja egy szövet­kezet biztonsággal, hogy ezekben a hónapokban ép­pen miből, de azt igen, hogy egész évben mennyivel több bért kell kifizetnie a bruttó­sítás miatt. Sok olyan piaci és árinformációnak a híjával vannak viszont még mindig az ágazati szakemberek, amelyek nélkül nem köny- nyű a népgazdasági szem­pontból sem kevésbé fontos üzemi termeléspolitikai fel­adatokat felvállalni. Infor­mációink szerint jelenleg ugyan még a január elején életbelépett és március 31- ig változatlan úgynevezett indulóárakon történik a ter­melőeszköz értékesítés, de nem tudni, hogyan alakul­nak majd áprilistól a sza­badáras formába kerülő al­katrészek és kemikáliák árai. Alig öltöttek még végle­ges formát az üzemi tervek, amelyekben az 1988. évi fej­lesztési elképzeléseik (kiala­kításánál számoltak a nagy­üzemek a múlt év novem­berében meghirdetett beru­házási támogatási lehetősé­gekkel. Február eleján máris napvilágot látott egy újabb rendelkezés, miszerint né­hány beruházás — többek között az ültetvénytelepítés, az állattartó-telepi rekon­strukció, a meliorációs mun­kák — állami támogatási feltételei ismét változtak, a gazdaságok szempontjából kedvezőtlenül. flz új érték teremtéséhez szükséges anyagok és eszközök beszer­zési árainak, a termékérté­kesítési valamint a hitel-, kamat- és támogatási felté­telek kellő ismerete nélkül vajon mennyire reálisak a hamarosan befejeződő zár­számadásokon elfogadott termélési és jövedelmezősé­gi tervek. Az alulinformált­ság természetszerű velejáró­ja a bizonytalanság. Van pe­dig enélkül is bizonytalan- sági tényező elég a mező- gazdálkodásban. Mi múlik ugyanis a gazdán? Jól meg­művelt, tápanyaggal jól el­látott földbe jó mag kerül­jön, gondos ápolásban, vé­delemben részesüljön a nö­vény. Csakhogy ott van ám az időjárás is! Valamikor jószerivel csak ez utóbbi mi­att tartottuk a „fedél alatti” ágazatokénál kevésbé biz­tonságosnak a földet műve­lők jövedelmét. Nem sza­badna, hogy pénz- és infor­mációhiány is szaporítsa a bizonytalansági tényezők so­rát. Ezért is kellene közpon­tilag mielőbb orvosolni az év eleji hiánybetegségeket! Temesközy F. Eredményesen segítették a biztonságos mezőgazdasági termelést Az Ideál Kereskedelmi Vállalat szolnoki Nyomtatványüzletének múlt évi forgalma 50 millió forint volt — nz® —

Next

/
Thumbnails
Contents