Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 20. Sz<riuJfc>oJ>L Emberközpontú közösség Űjonckorom egyik epizódja többször felelevenedik bennem. Kulturális vetélkedőre készült a század, és énekhangtól függetlenül mindenkinek részt kellett venni a dalárdában. Így aztán nem csoda, hogy imigyen fakadt ki a karnagy: gyerekek, ha már a hangot nem találjuk el, legalább egyszerre kezdjünk! Máig ható, mostanában különösen aktuális számomra az ebből adódó tanulság: másokhoz igazodva, együttes erővel tudunk csak valamicskét előbbre lépni. Lényegében ezt fogalmazta meg tegnapelőtt Tiszafüreden, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár gyáregységének egyik idős párttagja, amikor azt mondta: „Egyformán fújjuk a dudát!” A hatos számú pártalap- szervezet taggyűlése — képletesen szólva — erre törekedett. Ugyanúgy, mint ezekben a napokban megyénk valamennyi pártalapszervezetében, a darugyáriak is értékelték ezen a taggyűlésen alapszervezetük tavalyi munkáját és emellett összegezték a párttagokkal folytatott beszélgetések tapasztalatait. Az ilyen beszámoló taggyűlések jó alkalmat kínálnak arra, hogy a párttagok felmérjék: mi dolguk a pártban, alakíthatják-e és hogyan a párt általános és helyi politikáját, hiszen nemcsak az a tennivalójuk, hogy meghallgassák a beszámolót és fizessék a tagdíjat. A felszólalásokból úgy tűnt számomra, hogy a darugyári kommunisták tisztában vannak ezzel és tudják, hogy szavuk „kozmetikázás” nélkül jut el a Központi Bizottsághoz. Jogos viszont az igényük, hogy ismerjék: mit támogat és mit ellenez a párt, ideértve az üzemi pártvezetőség állásfoglalásait is. Helyes volt Nagy István üzemi párttitkár közlése: ezen túl még az eddiginél is nyíltabb, nyilvánosabb lesz az üzemi pártvezetőség munkája. Ismerjék meg jobban a párttagok, hogy a gazdasági vezetőkkel való kapcsolat hogyan alakul, mit tehetnek a párttagok a gyáregységért. Most látszólag minden rendben. Tavaly kiemelkedő eredményt értek el, ugyanannyira, hogy az export teljesítéséért a szovjet külképviseleti szerv külön köszönetét mondott a kérésére összehívott munkásgyűlésen. Más üzemben is vannak kiváló eredmények, a párttagoknak mégis fel kell tenni a kérdést — ugyanúgy mint a darugyári hatos pártszervezet tagjai feltették — valóban sínen vagyunk-e? Ott áll előttük a Ganz-Mávag elkerülendő példája. Voltaképpen a tiszafüredi darugyárban sem mérlegelték, hogy a tavalyi termelési csúcs mit jelentett bérben, költségben. Az év végéhez képest az első negyedév igen jelentős visszaesést jelent. He- lyes-e, hogy a párttagok között mégis sokan úgy vélekednek, hogy akármilyen rosszak az első negyedévi mutatók még mindig jobbak, mint eddig bármikor. Elég ez a kutyaszorító elkerülésére? Nyilvánvaló, hogy a megelégedettségnél sokkal jobb az, ha mindenki felelősséggel, rendszeresen teszi a dolgát és nem halogatja későbbre. Elgondolkodtató a darugyáriak év végi produktuma egyéb szempontból is. A tavalyi rendkívüli teljesítmény — főleg a vezetők és középvezetők körében — igen jelentős prémiumokkal járt együtt. Az érvényben lévő tagídj fizetési rendszer szerint néhány párttagnak ezért nagy mértékben megemelkedett a tagsági díja. Megesett, hogy 260 forintról hétszáz forint fölé nőtt, Az érintettek sérelmezték ezt a taggyűlésen. Nos, a taggyűlésnek joga van rendkívüli nehézségek és egyéni elbírálás esetén csökkenteni a tagdíj összegét. Helyesen hangzott viszont el a taggyűlésen az, hogy a döntés következményeit is vizsgálni kell. Ugyanis joggal teszi szóvá, — mondjuk egy lakatos, — hogy bezzeg, amikor felvették a nagy összeget, akkor nem éreztek sérelmet? És ha a magas jövedelműek tagdíját csökkentik, miért nem mérsékeli az alapszervezet a kispénzűekét? Való igaz, hogy egyedi döntések ilyen esetekben lavinát zúdíthatnak el, nagyon meg kell fontolni a kérdést és igazságosan dönteni. Elgondolkodtató a darugyáriak taggyűlése egyéb szempontból is. Bizonyára nemcsak rájuk érvényes az a megállapításuk, hogy a pártmunka egyes elemei formálissá váltak, elszakadtak az élettől. Itt van például a pártcsoportok munkája, amiről nem sok jó hangzott el. Nem találják a helyüket, pedig azok tehetnének a legtöbbet azért, hogy a kommunisták ne csak a társadalom, a gyár, az alapszervezet gondjaival foglalkozzanak, hanem az eddiginél jóval többet törődjenek a párttagok egyéni problémájával, bajaival is, hogy a pártszervezetek valóban emberközpontú közösségek legyenek. Szinte hallom e felvetésre a ki nem mondott választ: ebben a rohanó világban mikor van erre ideje a pártszervezet titkárának vagy a pártvezetőség tagjainak? De ha er\re nincs, akkor mire van? A megújulásra tehát szükség van a párt- szervezetekben is. A párttagok érzelmileg, tudatilag egyaránt kötődnek a párthoz és képesek a megújulásra. Úgy, ahogy ennek a taggyűlésnek egyik felszólalója mondta: nem a régi módszerekhez ragaszkodunk, hanem az élő párthoz, amiért érdemes küzdeni, céljaiért, amikért érdemes élni. .'lAAM'Vk fl megújuló szolnoki Tabán (Fotó: D. G.) Első lépés a bruttósítási menetben — Akárhogy is nézem, ezzel a bruttósítással a február 11-i fizetéskor én körülbelül 300 forintot veszítettem — mesélte beletörődöt- tem Mészáros Lászlóné, a Tisza Cipőgyár tűzőnője. — Ügy számoltam, hogy a levonások nélkül papír szerint A háromszáz forintos veszteségnek igyekeztünk közösen utánajárni. Furcsa dolog derült ki. A tűzőnő „ugyanannyi pénzen” azt értette, hogy ha tavaly is annyi bruttó bért kapott volna, mint most februárban, akkor abból több maradt volna meg neki. Kifelejtette ugyanis a személyi jövedelemadó levonását. „Éppen az adót akartam számításba venni, amikor a mostani 10 százalékos nyugdíjjárulék helyett a tavalyi 11 százalékot vontam le” — magyarázta saját logikáját. Amikor pedig Ko- vácsné Sulcz Annával, a vállalat munkaügyi osztályának vezetőjével arról igyekeztünk meggyőzni, hogy a bruttó, levonások előtti bére éppen azért több a tavalyinál, hogy legyen miből levonni, inkább csak beletörődve fogadta el magyarázatunkat. „Magas ez nekünk, de talán néhány hónap múlva kiderül, hogyan is jártunk a bruttósítással. Én azért úgy érzem, rosszabb lett — búcsúzott el. A martfűi vállalat B gyárának néhány munkásával beszélgetve úgy tűnt, az emberek inkább érzelmeikre, mint egzakt számítások eredményeire hagyatkoztak, amikor arról nyilatkoztak, jobban vagy rosszabbul jártak január elseje után. Mészáros Imréné, egy másik területen dolgozó tűzőnő szerint például nekik nemigen hozott változást a bruttósítás, hiszen régen sem tartoztak a jól keresők közé és az ő fizetéséből most először kifogott 295 forint adóelőleg nem nagy összeg. Az úgynevezett aljakörön dolgozó Szécsi István 8300 forintos keresetéből február 11-én körülbelül 800 forintot és a nyugdíjjárulékot vonták le. „Annyit kaptam kézhez, mint tavaly, talán valamivel kevesebbet — de hát sakkal rosszabbra számítottunk”. Össze lehetne-e hasonlítani valamiképp a teljesítménybérben dolgozók tavalyi és idei keresetét? Elvileg ennek akadál 3ra nincs: ha a januárban végzett munkákat tételenként megszorozzuk az 1987-es, majd az 1988- as díjtételekkel és a két összeget csökkentjük a január elseje előtt, illetve az ez után előírt levonásokkal, összemérhető adatokat kapunk. Az egy műszakban dolgozóknál látszólag igen egyszerű a dolog. Legalábbis, ha teljesítményük éppen 100 százalékos. Ha ennél nagyobb, vagy ha műszakba járnak, már a régi pótlékok változását és a keresetnövekedéssel együttjáró adónövekedés ellensúlyozására beve— Egy fizetés után a munkások nemigen tudják eldönteni, hogy miként is jártak a bruttósítással — vélekedett Tuska Lajos, a Tisza számviteli főosztályának vezetője. — Az emberek általában a havi fizetés összegét számolgatják, legtöbben nem igen néznek utána, hogy az adott hónapban milyen feladatokat oldottak meg a bérükért. Márpedig egy olyan vállalatnál. mint a miénk, nincs két egyforma hónap, változnak a munkák, időnként még az is, ki melyik üzemben mennyi időt tölt. A túlórák, a műszakok száma pedig még tovább nehezíti, az összehasonlítást. A helyzetet talán bonyolítja, hogy korábban a dolgozók még bérfizetés előtt pontojáró pénzből levettem a tavalyi szabályok alapján még 11 százalékos SZTK-t, még a szakszervezeti bélyeg árát. Az idén hiába csak 10 százalékos a nyugdíjjárulék, az adó, meg az új tagdíj miatt ugyanannyi pénzből a tavalyinál kevesebbet kaptáin kézhez. zetett új pótlékok hatását is figyelembe kell vennünk... Szóval, éppen elég fizetésnapon a havi családi köljt- ségvetést elkészíteni. — Az első fizetés előtt mindenkit nagyon foglalkoztatott, mi lesz az idén — mondta el Trencsényi Ben^- dekné, a B gyár vezetője. ■]— Tizenegyedike után azonban szinte csak az általában jól kereső munkatársaim kerestek meg: tavaly ennyit miiszakba járva, túlórázva, ilyen magas teljesítményt elérve, jobban jártak volna. Sokan érezték úgy, éppen az új, a műszakba járók, illetve a nagy teljesítményszázalékot elérők jártak rosz- szul. Pontos számításokkal senki nem igazolta állítását — én egy ilyennek a helyességét valószínűleg nem is tudtam volna ellenőrizni — ám úgy érezték, éppen az ellensúlyozásként kapott pótlók miatt kerültek magasabb adósávba és vontak le tőlük méltánytalanul sokat... Persze ezek a beszélgetések inkább „magán jellegűek”, voltak, nem „hivatalos” reklamációk. Olyanra senki nem panaszkodott, hogy rosszul számolták ki a bérét. . Hogy mik ezek a szóvá tett pótlékok, azt Kovácsáé Sulcz Anna osztályvezetőtől tudtuk meg: — A személyi alapbéreket és az egyes munkák díjtételeit vállalatunknál a dolgozó 100 százalékos teljesítményét figyelembe véve brűt- tósítottuk. Ez azt jelenti, hogy a többet teljesítők és így többet is keresők több adót is fizethetnek, mint amit a bruttósításkor „elismertünk”. Hogy a veszteségüket megelőzzük, 110 százalékig 50 forint, 120 százalékig 100, 130 százalékig líjo, 130 .százalék fölött 200 forint pótlékot adunk például a díjtételek alapján kiszámított béren felül, ha valaki csak egy műszakban dolgozik. A pótlék azonban ugyancsak 50 forintonként emelkedik, ha valaki két- három műszakban vagy fp- lyamatos munkarendben dolgozik. Vagyis egy folyamatos munkarendbe beosztott 130 százalék fölött teljesítő munkás 350 forint pótlékot kap... Átlagos kereseteket figyelembe véve ilyen pótlékolps látszott igazságosnak •— csakhát a keresetek az ugyanolyan teljesítményt elérők és ugyanolyan munkakörben dolgozók között is igencsak különböznek. Elméletileg sem elképzelhetetlen, hogy a legjobban keresőket adó miatti veszteségeikért a pótlék nem kárpótolja. Az ilyen panaszok jogosságlát azonban pontos számításokkal fogjuk ellenőrizni és az esetleges „hibát” korrigálni. san ellenőrizhették, pontosain számfejtették-e a keresetüket. Most is, fizetés előtt visszajut a műhelyekbe, hogy a művezetők által kji- írt teljesítmények alapján kinek mennyi bruttó bért számfejtettek, a borítékba kerülő nettó bér helyessége azonban csak a kifizetés napján, a fizetési jegyzék alapján ellenőrizhető. A keresetenként változó pótlékokat és az adóelőlegeket ugyanis a komputer számítja ki... Utólag azonban továbbra is lehetőség van reklamációra. Reklamáció, legalábbjs gyors intézkedést követelő — a cipőgyár számviteli és ja munkaügyi vezetői szeriét — az idei első fizetés utsjn alig érkezett a dolgozóktól. (Valami véletlen folytán három ember lemaradt -a fizetési jegyzékről, az ő panaszukat még a bérfizetés napján rendezték: egy-két munkásnak pedig rosszul számolták ki a teljesítményét. Az utóbbiak sérelmét is gyorsan orvosolták). Igaz azonban, hogy az azonnali beavatkozást követelő panaszosokon kívül másoknak is volt „kérdezni valója”. A Tisza Cipőgyárban jó néhány olyan, főállásban is a vállalathoz kötődő ember dolgozik, aki alacsony keresetét mellékállásban saját cégénél egészíti ki. (Van például alkalmazott, aki a napi nyolc óra letelte után takarítást vállal). Az ilyen mellékfoglalkozásért fizetett béreket Martfűn úgy emelték fel, hogy — a bérből és fizetésből élőknek járó adó- kedvezményt is figyelembe véve — a fő jövedelemmel való év végi összevonás után is fedezetet nyújtson a személyi jövedelemadóra. Az adózási szabályok szerint azonban azoktól a mellék- jövedelmekből is mindenképpen be kell fizetni, le kell vonni a 20 százalék adóelőleget, amelyek a főállással összevonva nem érnék el a személyi jövedelemadó alá eső szintet. A dolgozó így havonta elesik plusz jövedelme ötödétől, és az egy csöppet sem vigasztalja, hogy — az adóhatóságok Ígérete szerint — ezt a pénzt a „vég- elszámoláskor”, a jövő év elején visszakapja. Hasonló sérelmeik voltak azoknak is, akik az év első hónapjában, például az átlagosnál több túlórájuk miatt, „sokat, kerestek”. A szabályok szerint ugyanis minden hónap bérét úgy kell tekinteni, mintha ez lenne jellemző az egész évre. Tehát az adott hónapban kézhez kapott összeget tizenkettővel megszorozva állapítják meg az „éves jövedelmet”, és abból számolják ki, melyik adósávig jutott el a dolgozó. Akinek a mostani január kivételesen jól sikerült, a levont adóelőleget szintén csak jövőre várhatja vissza. Az ilyen gondokon azonban egy vállalatnál sem tudnak „házon belül” úrrá lenni. Elég lenne a „bértömeg” Jó néhány módosításra már a közeli időben is számítani lehet a Tisza megkérdezett vezetői szerint. Változtatni kell például a táppénzfizetés rendjén, hpgy ne fordulhasson elő: valakitől a fizetésnapon a vállalat csak kér (a táppénz után járó adót) és közben, mert még nem is dolgozik, fizetést nem kap. Érdemes egyszerűsíteni, áttekinthetőbbé tenni a bérjegyzéket is. És persze — állították a vezetők — a vállalat nyitott minden, a kollektív szerződés módosítására érkező „bérügyi” javaslatra. De azt is el kell mondani, hogy Martfűn a bruttósítási menet még korántsem ért véget. Hiszen a személyes kereseteknél már figyelembe vették az új adórendszer hatását, a vállalati szintű bruttósítás azonban még nem ért véget. Még az is csak most derül ki, hogy az idén elkölthető vállalati bérösszeg (bértömeg) — a 2,5 százalékos tervezett növekedést is leszámítva — mennyire nyújt fedezetet az adóval megnövelt új személyes jövedelmekre. A személyi bruttósítás alapja ugyanis a decemberi bér volt, 1987-ben azonban többször is növekedett a dolgozók keresete Martfűn. A kérdés ma az, hogy a jövedelemadóval „felbruttósított” decemberben kifizetett összes bér tizenkétszerese nem lesz-e több, mint a tavaly felhasznált bértömeg 2,5 százalékkal növelt összege. A becslések szerinti, és nagyon remélt válasz Martfűn: nem. V. Szász József Érzések számtan helyett Csak reklamáció nem volt
