Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 15. Kommentár Kiutat a káoszból „Teljes káosz” — felelte Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök, amikor pénte­ken az újságírók a közös pi­aci csúcsértekezlet állása fe­lől érdeklődtek nála. Való­ban, egy pillanatra úgy tűnt, csúfos kudarcba fullad a tizenkét nyugat-európai ország legfelsőbb szintű ta­nácskozása, nem sikerül megállapodni a szervezet jö­vőjét érintő kérdésekben, s hamarosan fizetésképtelenné válik a Közös Piac. Természetesen nem vélet­lenül védték olyan elkesere­detten, akár a végső sikerte­lenség kockázatát is vállal­va pozícióikat az európai kö­zösség tagállamai. A mostani eredményektől is függ ugyanis, milyen is lesz majd az az „igazi” Közös Piac, amelynek megalakítását 1992-re ígérik, s amely fel­tételezi az egységes ár- és adórendszereket a „tizenket- tek” között. Hosszú távú ér­dekekről volt tehát szó, olyan döntésekről, amelyek évtizedekre megszabhatják az egyes tagországok lehető­ségeit. A megoldásra szombat hajnalig kellett várni. A végsőkig elcsigázott politi­kusok ekkor tájékoztatták a kialvatlanságtól kivörösö­dött szemű újságírókat a kompromisszumos határozat­ról. A vita végül is néhány kulcskérdés körül csúcsoso­dott ki: a szervezet finan­szírozásának mechanizmusa, a mezőgazdasági ártámoga­tások mértéke és a visszaté­rítés rendszere. Az EGK el­nöki tisztét éppen betöltő NSZK részéről Kohl kancel­lár személyes presztízskér­dést csinált a megállapodás elfogadtatásából, így az utol­só menetben már jórészt ő és Margaret Thatcher brit és Ruud Lubbers holland kor­mányfő vívott szócsatát. A britek azt kifogásolták, hogy aránytalanul megnőtt a me­zőgazdasági termelőknek jut­tatott ártámogatás, így Nagy- Britannia dotálja a francia, olasz, spanyol és más nem­zetiségű gazdákat. Az áthi­daló megoldás lényege az, hogy korlátokat szabtak a mezőgazdasági ártámogatás növelésének, érintetlenül hagyták London fő vívmá­nyát, a befizetéséből kapott visszatérítést, és a nemzeti össztermék 1,2 százalékában állapították meg a tagálla­mok hozzájárulását a Közös Piac költségvetéséhez. A részletek kidolgozása még hátra van, de az már eldőlt, hogy sikerült újabb ■lépést tenni a nyugat-euró­pai gazdasági integráció irá­nyába. Az 1992-re tervezett rendszer a nyugat-európai szakértők reményei szerint növeli majd a Közös Piac termelőinek versenyképessé­gét a világpiacon, ellensú­lyozandó az Egyesült Álla­mok, Japán, és az újonnan jelentkező vetélytársak által keltett konkurenciát, s hoz­zájárul a teljes, tehát a poli­tikai téren is végbe menő ■közeledésihez. A jó öreg kon­tinens nyugati részén tehát' úgy vélik, hogy nem esély­telenek a világméretű ver­senyfutásiban. Az biztos, hogy a vitákban kialakuló egyetértésre nagy szükségük lesz — mór a közeljövőben. Horváth Gábor Amerikai hadihajók provokációja Szovjet tiltakozás az incidens miatt A szovjet külügyminiszté­rium szombaton határozot­tan titakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetségénél, mert pénteken két amerikai hadihajó a Fe­kete-tengeren, a Krím-fél- sziget térségében megsértet­te a Szovjetunió területi vi­zeinek határát, majd a szovjet területi vizeken az »amerikai hadihajók veszé­lyes mozdulatai következté­ben szovjet hadihajókkal ütköztek. A tiltakozást ismertető Gennagyij Geraszimov kül­ügyi szóvivő szombati tájé­koztatóján hangsúlyozta, hogy az összeütközéseket követően sem hagyta el azonnal a szovjet területi vizeket a két amerikai ha­dihajó, a Yorktown cirkáló és a Caron torpedóromboló. Csak 12 óra 49 perckor ha­ladtak át a területi vizek határán, amelyen belül tar­tózkodtak 11 óra 03 perctől csaknem két órán át. Geraszimov rámutatott, hogy a szovjet fél nem érté­kelheti az amerikai haditen­gerészet provokatív cselek­ményét másképpen, mint az utóbbi időben a két ország kapcsolataiban megnyilatko­zott javulás aláásására tett kísérletet, a nemzetközi fe­szültség szítását. Újságíróknak először SS-20-as rakéták bemutatója A Szovjetunió első ízben lehetővé tette Moszkvába akkreditált külföldi újság­íróknak, hogy megtekintsen, fényképezzen és filmezzen egy SS—20-as rakétákkal felszerelt katonai alakula­tot — írja az ADN hírügy­nökség moszkvai tudósítója. Az újságírók a belorusz- sziai Gomel városától nyolc­van kilométerre fekvő Re- csica közelében egy rakéta­alakulatnál közvetlen közel­ről nézhették végig, amint kiáll a hangárból három ön­járó indítóállás kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú raké­tákkal, amelyek leszerelé­séről többek között a de­cemberben aláírt szovjet— amerikai szerződés is szól. Az újságíróknak elmond­ták, hogy az önjáró indító- állások terepen negyven, or­szágúton ötven kilométeres sebességgel képesek a raké­ta szállítására. A sajtó képviselői meg­tudhatták azt is, hogy a ra­kétaegység hat SS—20-as rakétával rendelkezik, ame­lyek pontos adatait és tele­pítési helyét egyaránt tar­talmazza a washingtoni ra­kétaszerződés. A képen: SS—20-as néven ismert közepes hatótávolságú ra­kéta (Teleiotó: ADN — MTI — KS) Waldheim-iigy Hamisítvány volt a távirat A Der Spiegel című nyu­gatnémet hetilap sajnálko­zását fejezte ki egy időköz­ben hamisítványnak oizo- nyult — Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnök második világháborús múlt­jával kapcsolatos — okmány közléséért. A hamburgi képes maga­zin hétfőn utcára kerülő új számában elismeri: koráb­ban nem a szükséges fenn­tartásokkal hozta nyilvános­ságra, hanem háborús bűnök elkövetésére utaló bizonyí­téknak tüntette fel egy olyan távirat másolatát, amely azt sugallta, hogy Waldheimnek a Wermacht hadnagyaként a jugoszláviai Kozara-hegységben köze volt jugoszláv polgári sze­mélyek fasiszta táborokba való elhurcolásához. Halárkonfliktus Thaiföld elfogadta a tárgyalási javaslatot Thaiföld elfogadta a la­oszi—thai határkonfliktus rendezésére vonatkozó lao­szi tárgyalási javaslatot, s február 16-án kész Bankok­ban fogadni katonai delegá­ciót Vientianból. Prem Tinszulanond thai­földi kormányfő szombaton válaszolt Kaysone Phomvi- hane laoszi miniszterelnök javaslatára. A hárompontos laoszi indítvány előirányoz­za: legyen azonnali tűzszü­net és kezdődjenek meg a tárgyalások, közös szakértői csoport vizsgálja meg a vi­tatott területeken húzódó határvonalat, a két félközö­sen kérje fel az ENSZ főtit­kárát a megállapodások ga­rantálására. Laosz kompro­misszumot ajánlott, egyben javasolta, hogy mindkét fél vonja ki csapatait a vitatott területekről. A thaiföldi vá­lasz jó kezdeményezésnek nevezi a laoszi javaslatot és közli: kész Bangkokban to- gadni a laoszi katonai kül­döttséget, már február Ut­án. A Pravda cikke az afgán helyzetről Pakisztán hozzáállása ellentmondásos Amint kirajzolódott annak lehetősége, hogy az ENSZ főtitkárhelyettesének és sze­mélyes megbízottjának köz­vetítésével Genfben folyó afganisztáni—pakisztáni tár­gyalások következő forduló­ja az utolsó lehet, a Szov­jetunió szükségesnek tartot­ta, hogy teljesen világossá tegye álláspontját — írja Mihail Gorbacsov bejelenté­siéről vasárnapi nemzetközi szemléjében a Pravda. A külföldi sajtóvisszhan­gokat számba véve a Prav­da emlékeztet arra, hogy világszerte kedvezőnek, konkrétnak minősítetté^ a szovjet lépést. Hangsúlyozza, hogy Genfben csaknem be­fejeződött a rendezés min­den vonatkozását átfogó do­kumentumok — így a? egy­más belügyeibe való bej nem avatkozásról és a menekül­tek visszatérésének biztosí­tásáról szóló afganisztáni— pakisztáni megállapodás — kidolgozása. Az elért hala­dásban nagy érdemei van­nak Nadzsibullahhal az élen az afgán vezetésnek, a nemzeti megbékélés hazafias és realista politikájának. A Pravda emlékeztet ar­ra, hogy Iszlámábád hozzá­állása ellentmondásos: egy­felől elismeri a szovjet be­jelentés jelentőségét, másfe­lől viszont! kijelenti, hogy a megállapodást csak az „új afgán kormánnyal” hajlan­dó aláírni. A moszkvai rádió kabuli tudósítója kommentárjában felhívta a figyelmet arra, hogy az afgán nép széles rétegei — miközben üdvöz- lik a főtitkár bejelentését — egyben aggodalomukat is ki­fejezik amiatt, hogy a szov­jet csapatok távozásával fel­újulhat a vérontás. Szovjet—amerikai kísérlet készül Békés celu nukleáris robbantás Jó esély van arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyaló küldött­sége megállapodásra jusson a két ország tervbe vett kö­zös kísérleti nukleáris rob­bantásának előkészítéséről és végrehajtásáról. A kísérletre remélhetőleg 1988 első felé­ben sor is kerül majd i- je­lentette ki szombaton Genf­ben Igor Paljonih, a kísér­leti nukleáris robbantások korlátozásáról és betiltásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalásokon részt vevő szov­jet delegáció vezetője. A tárgyalások második fordulója hétfőn kezdődik a Svájci konferencia városban. Az elsőt tavaly november­ben tartották. A küldöttsé­gek a kísérleti robbantások ellenőrzésének hatékony módszereiről próbálnak meg­egyezésre jutni. Egy ilyen megegyezés lehetővé tenné a nukleáris fegyverekkel föld alatt végzett kísérletek kor­látozásáról kötött 1974-es és a békés célú föld alatti kí­sérleti atomrobbantásokról aláírt 1976-os szovjet—ame­rikai szerződések ratifikálá­sát. MOSZKVA Föld alatti nukleáris rob­bantást hajtottak végre a Szovjetunióban szombaton Egész Kína róla beszél Egv inggyáros tündöklése és bukása Néhány hónappal ezelőtt még egész Kína róla beszélt. Pu Hszing-seng re­formpárti igazgatóról, a példaképről, aki üstökösként bukkant fel a gazda­sági reform egén. Ha az ember bekap­csolta a rádiót vagy a televíziót, szinte máris hallhatta, láthatta a Csöcsiang tartományi Hajjan inggyár, a modell­ként bemutatott középüzem igazgató­ját. Szinte hetenként nyilatkozott a sajtónak. Menedzsereknek, tudósaknak, katonáknak tartott előadásokat. Köny­vet is írt. A kitüntető meghívásoknak alig győzött eleget tenni. Ritka népsze­rűségének — vagy ahogyan egy újság­író fogalmazta, a „Pu Hszing-seng láz­nak” — az volt a magyarázata, hogy a gazdasági reform még ki nem taposott ösvényén igazgatók és menedzserek ■benne látták megtestesülni mindazt, ami a sikeres üzletembert, a bátor, kockázatvállaló újítót jellemzi. Azután, mint derült égből a villám- csapás, úgy hatott a sajtóban közölt hír: Pu Hszing-senget, a Hajjan ing­gyár/ igazgatóját leváltották. Elsősor­ban azért, mert durván, kényúr mód­jára viselkedett, ráadásul fogalma sem volt arról, hogy milyen a korszerű irá­nyítás. Mi több, figyelmen kívül hagy­ta a párt politikáját, és felelőtlenül koc­káztatott, ezért a gyár alaphiányossá vált, eladósodott, szabályosan tönkre­ment. Az adósság elérte a tízmillió jü­ant, ami csaknem kétszer annyi, mint a gyár állóeszközalapjának értéke. Ugyanaz a sajtó, amely korábban bál­ványt csinált az igazgatóból, nyomban megkezdte az egykori kedvenc temeté­sét. A józanabb kínai újságírók azon­ban nem értenek egyet ezzel a kegyet­len, és tegyük hozzá, embertelen mód­szerrel. A „Pu Hszing-seng jelenség­ből” kiábrándult sajtó úgy viselkedik, jegyezte meg az egyik pekingi lap hír- magyarázója, mintha „kegyúri joga lenne egyidejűleg bábaként és temet­kezési vállalkozóként fellépni. Mintha a bukott igazgató már nem is lenne em­ber. Pedig nyilván akkor is voltak hi­bái, amikor nemzeti hősként ajnároz- ták.. S annyira talán nem is hitvány ember, amilyennek most lefestik”. Két évvel ezelőtt magam is megfor­dultam a Hajjan inggyárban, s beszél­gettem az elegánsan öltözött, izgő- mozgó, vékony dongájú menedzserrel, aki szóáradattal igyekezett mindenkit elkápráztatni. Engem személy szerint valahogy az egykori harmadik biroda­lom propagandaminiszterére emlékez­tetett. Valósággal sugárzott belőle a magabiztosság, a célratörés, az öntu­dat. Az egyes szám első személyt fel­tűnően sokszor használta. „Uram, nekem a kisújjamban van a szakma. Ezer emberrel dolgozom, gyá­ram (kollektív tulajdonban levő üzem­ről volt szó) kiváló minőségű termékei nemcsak Kínában keresettek, de külföl­dön is. Százezer számra szállítok olyan fejlett kapitalista országokba, mint az Egyesült Államok vagy Japán. Mi a tit­kom? Reformot csak bátran és meré­szen, csak teljes kockázatvállalással le­het csinálni. És persze kemény, kitar­tó. fegyelmezett munkával. Ezt az el­vet fogalmaztam meg a gyáram induló­jában, amelyet munkásaim naponta elénekelnek. Hat munkást elbocsátot­tam, mert fegyelmezetlenek voltak, lógtak. Nemrég itt járt a gyáramban Csao Ce-jang miniszterelnök. Elbeszél­gettünk a reformról, s higgye el, na­gyon odafigyelt mindarra, amit tapasz­talatként elmondtam neki. Nézze ezt az új üzemcsarnokot. Tízezer négyzetmé­ter az alapterülete. Nemsokára meg­kapom a Japánból rendelt gépeket, és akkor már csak a csillagos ég lesz a ■határ. Előre, mindig csak előre a ! re­form útján...” Ámulattal hallgattam a gyár munká­sait, amikor elmesélték, hogy kezdet­ben igazgatójuk felutazott Pekingbe, odaállt az egyik áruház pultja mögé, és személyesen árusította a Hajjan ! gyár ingeit, nyakkendőit. Fanatizmusa ha­tott: évente átlag 50 százalékkal növe­kedett a gyár nyeresége. Ottlétemkor még nem tudhattam, amiről most már felvilágosított a kínai sajtó: a népszerű­ség, a reform nagy ügyének szolgálatá­ba állított hírnév rendkívüli hatalmat is biztosított a rámenős Pu Hszing-seng számára. A tartományi felettes szervek semmit sem mertek megtakadni tőle. Elhallgatták, sőt gondosan elleplezték hibáit is. S tették ezt mindaddig, amíg a csodamenedzser feje felett végül is ösz- szecsaptak a hullámok. Megbukott Kínában egy igazgató. Et­től még nem dől össze a világ, nem áll le a reform, nem szenved kihever- hetetlen kárt az ügy, amelyért a njaja sajátos módján az inggyáros is küz­dött. A többi, sok-sok ezer reformer okulhat az esetéből. Pu Hszing-seng egyéni tragikuma negatív tanulságként szolgálhat nem csak az igazgató^, ha­nem a politikusok és a gazdasági i veze­tők számára is. Vannak, és ezután is lesznek olyanok, akik valahol túllépik a kockázatvállalás még elfogadható ha­tárát. A bukott menedzsert azonban nem szabad erkölcsileg megsemnjisíte- ni, idő előtt eltemetni. Főleg azoknak nem, akik közvetve vagy közvetlenül maguk is ludasak a kis inggyáros mes­terséges tündöklésében és bukásában. Éliás Béla közép-európai idő szerint 4 óra 5 perckor a kazahsztáni Szemipalatyinszk térségé­ben lévő kísérleti terepen. A TASZSZ szovjet hírügynök­ség jelentése szerint a rob­bantás hatóereje 20 és 150 kilotonna között volt. A kí­sérletet a haditechnika töké­letesítésének céljából hajtot­ták végre. * * » A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szom­baton miniszterelnök-helyet­tessé nevezte ki Igor Belou- szovot. Az 1928-ban született Belouszov, végzettségét te­kintve hajóépítő-mérnök, ezt megelőzően a hajóépítő-i.pari minisztérium munkáját irá­nyította. JERUZSÁLEM Mintegy tízezer izraeli tüntető követelte szombaton Jeruzsálemben, illetve Hai­fában, hogy a vezetés adja fel megszálló politikáját, vonja ki az izraeli csapato­kat Ciszjordániából és a Gá- za-övezetből. A tüntetők el­ítélték a palesztin felkelők­kel szemben alkalmazott brutális módszereket. Több párt közös szervezésében tüntetés volt Rómában is; ezrek fejezték ki ilyen mó­don, hogy szolidárisak a megszállt területek palesztin lakosságával. TOKIÓ Egyesül a két legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt, hogy eséllyel versenyezhes­senek a parlamenti válasz- ' tásokon a kormánypárttal, jelentették be szombaton Szöulban. WASHINGTON Négyéves kereskedelmi megállapodást írtak alá Me­xikó és az Egyesült Államok képviselői, a két ország szombaton megtartott csúcs- találkozóján. Reagan ameri­kai és Miguel de la Madrid mexikói elnök megbeszélé­sein azonban elsősorban a két ország közötti vitás kér­désekről volt szó: a közép- amerikai helyzet megítélésé­ről és az úgynevezett kábító­szer-háborúról.

Next

/
Thumbnails
Contents