Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. FEBRUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Budapesten Koszorúzási ünnepség Csak egy falugyűlés? Budapest felszabadulásának 43. évfordulóján a fővárosért vívott harcokban elesett szovjet hősök emléke előtt tisztelegtek szombaton. A gellérthegyi felszabadulási emlékműnél katonai tiszteletadással megtartott koszorúzási ünnepségen a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevében Havasi Ferenc első titkár, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Jassó Mihály, a pártbizottság titkára; Budapest Főváros Tanácsa nevében Iványi Pál elnök és Stadinger István elnökhelyettes; a Szovjetunió budapesti nagykövetsége részéről Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos, Arkagyij Danyilko katonai és légügyi attasé; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa nevében Alekszej Gyemidov vezérezredes, Rudolf Gorjevov vezérőrnagy és Jurij Vodola- zov vezérőrnagy helyezte el a kegyelet és a megemlékezés virágait. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán a nyikolajevi Budapest Gárdahadosztály, a budapesti fegyveres erők és testületek, a főváros társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői, valamint a Budapest felszabadításában részt vett egykori harcosok. Elhozták virágaikat a főváros dolgozói és tanulóifjúsága. SZMBTküldöttség hazánkban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására vasárnap hazánkba érkezett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége. A delegáció amelyet Nyikolaj Danyi- lin gyógyszer- és mikrobiológiai ipari miniszterhelyettes. a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettese vezet, a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés aláírásának 40. és az SZMBT megalakulásának 30. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepségeken vesz részt. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sudár Iván, az MSZBT titkára fogadta. Csöndes volt a péntek éjszaka Ellenőrzési akción A jobbi hátsó ajtó nem csukódik rendesen, kétszer is be kell vágni, mire elfogadja az igazságot. — Na ja, kilencven-száznál már dobálja a farát az öreg Zsiga — kontráz rá Vörös Miklós főhadnagy, a péntek esti ellenőrzési akció „főnöke”, a Szolnoki Rendőrkapitányság bűnügyi alosztályának vezetője. Rajta vastag dzseki, az övében pisztoly. az alig huszonéves hadnagy a bal hóna alá szíjazza föl a fegyvert, az egyenruhás törzsőrmester semmit sem dug el. Beülünk a kocsiba, közben — szénanáthájával küszködve — magyaráz a főhadnagy; — Van a városban néhány ismertebb figura, akik egyik- másik börtönben otthon vannak. Most éppen szabadlábon. Őket ellenőrizzük, mert rájuk az előírások betartása vonatkozik. Így többek között nem látogathatják a nyilvános szórakozóhelyeket, engedély nélkül a várost nem hagyhatják el és meghatározott időtől, például este nyolctól otthon kell tartózkodniuk. Ahogy a főkapitányság elől kihajtunk, a három rendőr azonnal „szolgálatba lép”. Az utcákon szokatlanul sok ember. — Koncert van a sportcsarnokban, a Bikini muzsikál — húzza lejjebb a bő dzseki cipzárját a hadnagy. — B. Tóth Lajosék? — igazít kanyarodás előtt a szemüvegén Vörös Miklós. A Béke étterem környékén járunk, le is parkolunk. — Nézd — fordul hozzám a főhadnagy, nem először vagyunk együtt, a tegezés természetes, nekünk nem az a célunk a refesek ellenőrzésével, hogy becsukhassuk, vagy pénzzel megvágjuk őket. Ez a mai akció akkor sikeres, ha mindenkit otthon találunk. • • * Hát nem találunk. Ahogy belépünk a rosszul világított — talán hogy a kopottságot takarja? — vendéglőbe egy alacsony férfi, rozsdabarna zakójában éppen eltűnik a vécé ajtajában. t— A Béla! — néznek össze a rendőrök. Vörös Miklós az asztaltársaságot ellenőrzi, a törzsőrmesterek Béla után erednek. itt, az asztalnál, tizenihárom-tizennégy éves srácok, kezében sörösüveg. Hogy csinálja, nem tudom, de mire két másodperc múlva ismét ránézek, már kólás üvegből kortyol. Béla nehezen kerül elő. Szeme merev, mozdulatai bizonytalanok az egyébként cingár, ötven felé járó, ritkuló hajú cigány férfinak. — Csak az asszonyért jöttem be — mondja először. — Béluskám, maga tudja, hogy ezt nem veszem be — ingatja a fejét a főhadnagy. — Hát már vizelni sem lehet? — vált át másik ötletre Kozák Béla. (Tizenkétszer volt már büntetve). Az asztaltársaság nehezen tér napirendre a dolgok felett: Bélát visszük, hátul szorítanak neki helyet a kocsiban. — Becsukjuk, Béla — mondja neki a slusszkulccsal babrállva az alosztályvezető. — Beteg vagyok, gyógyszer kell — válaszol elhaló hangon a kérdezett. A kijózanító állomás ügyeletes orvosa csak nehezen jut zöldágra a pácienssel, aki hirtelen borzasztó gyomorgörcsöt érez, még az ingét sem tudja magáról lehámozni. Segít az ápoló. Béla most a rendőrségi fogdába kerül, hétfőn reggel pedig a szabálysértési hatóság dönt sorsa felől: harminctól hatvan napig csücsülhet, esetleg pénzbüntetéssel is megúszhatja. A dutyi miatt az orvosi vizsgálat. Ahogy a rendőrök mondják: befogadás előtt ez kötelező, hiszen orvos csak hétfőn láthatja ezután — ha csak nincs annak különösebb oka. Béla gyógyszert könyörög, papírokat lobogtat — „Sedujkszent, doktor úr” — aztán hirtelen nem ismeri meg az ingét, trikóját — „az nem az enyém”. Ahogy a kijózanítótól elindulnánk, valaki odalép az autóhoz: — A nagy víztorony környékén fekszik a földön egy pasas. Nézzék már meg, él-e, hal-e? Megyünk. Béla hátul súlyosakat nyög, bár az orvos semmi okot nem talált panaszára. Alig két saroknyit haladtunk a Vörös Hadsereg úton, amikor emberünket megpillantjuk. Kifacsarodott lábain ül a gyönge fényben, arccal belebukik a bokorba, kitornázza magát. Gumicsizmája a jobb lábáról valamiért lecsúszott félig, nadrágja csurom sár és víz (?). Papír nincs nála semmi, beszélni alig tud. Ennek ellenére felel a törzsőrmester kérdéseire, s közben a házfalának támasztva nekem mondja: — Miért csinálom én ezt, te, hát mért? Harminckét éves, hentes, egy hete éppen nincs munkája. Hulla részeg — mondaná rá az ember. A döntés gyors: nézzük, ahogy a férfi falhoz simulva elaraszol közeli lakásáig. K. Istvánnak sokba kerülhetett volna ez az éjszaka. — De csak vizelni... — Elég volt Béla. Harminc méterre lakik a Békétől, engem ne dumáljon meg. — Orvos kell. — Már volt, Béluskám — nevet kínjában a főhadnagy. A főkapitányságon összefutunk Handlovics doktorral, a „cég” vezető főorvosával, Kozák Bélát ő is megnézi. Mehet a fogdába. Az utcán sok ember, köztük számos egyenruhás, mellettük a kékszalagos önkéntes rendőrök. — Megnézzük Anna néni albérlőjét — születik a döntés. A Szabadság utcai épület egykor szebb napokat látott, s Anna néninek is voltak jobb idői — akkoriban szo- báztatással kereste meg a maga forintjait. De hát hol van az már. A kopogásra O. Csaba, a refes nyit ajtót. Mellbevág az iszonyú bűz, cigarettafüst, penész. A szoba tizenöt négyzetméter. Késsel vakarhatni a penészt a falakról, a gázóra leplombálva. Anna néni és élettársa az ágyban, Csabáé megvetve, a földön pedig Anna néni húga vackolt el. Az ellenőrzött személy tehát a lakcímen tartózkodott — mehetünk. Órákig az orromban marad az illat. Száz méterre a város szíve. A Ságvári körúton benézünk az ügyeletre. Hegedűs törzszászlós kapja a jelzéseket a kocsiktól, itt csörögnek sűrűn a telefonok is. A legfrissebb esemény: tízéves forma, részeg gyerekeket találtak, a Hetényi Kórházba vitték őket. A srácokat még senki sem kereste. Pedig már tizenegy óra. Irány a vasútállomás restije, ott is sok mindenki megfordul. Mi már bent vagyunk, Vörös Miklós az ajtóban. Valaki hozzglép, ahogy a lépcsőn fölér: — Mikikem, de jó hogy megtalállak, éppen jelentkezni akartam. Látszik, hogy sokat ivott, Vörös főhadnagy nem sértődik meg a tegezésen. Dezső sem mai ügyfél. Papírja szerint ma szabadult Pálhal- máról, s a férfi azt mondja: egy órája sincs, hogy Szolnokra érkezett. Sajátos helyzet. Beszállítják a kapitányságra, elszámoltatják — azaz kikérdezik —, de azután szabadon engedik. Igaz, haza kellett volna azonnal mennie, ám érkezhetett most is, de hát állításainak ellenőrzéséhez meg kell várni a hétfőt. Ha már reggel elengedték Pálhalmáról — azaz most „tévedett” —, akkor ismét rács mögül kukucskálhat kifelé egy ideig. * * * Az éjszaka? Huszonkét refest ellenőrzött a rendőrség. Két őrizetbe vétel mellett három személyt nem találtak otthon — őket följelentik, s a dolgok tisztázása után döntenek ügyükben. Éjfél után válunk el. Ahogy addig csöndesnek tűnt minden, úgy változott éjfél után. Min dolgoztak az ügyeletes nyomozók? Betörés, ittas vezetés és verekedés. Egy szörnyű baleset: két fiatal egy vasúti kocsin akart átmászni. Az elöl kúszót a magasfeszültség vezetéke „áthúzta”. Áramütés, súlyos égési sérülések. A járőrök? Ellenőriztek pincét, ahol gyanús alakot láttak éjszaka, megjelentek családi ügyeknél, ahol elég volt a figyelmeztetés, vérvételre szállítottak részegen vezető külföldit. Csöndes, csöndes péntek éjszaka volt... H. Z. A videokamera nem kérdez I Tiszabő lélekszáma 2021. A népesség fele cigány származású. Korán esteledik, alig öt óra, de zárva a bolt, rács az italbolt ajtaján is. Falugyűlés van. A klubkönyvtár — régen csak kultúrháznak mondta az ember — készült az eseményre. Meleg van, az elnökség asztalán címeres, nemzeti színű takaró. A Himnuszt csöndben áll- juk végig. A népfrontos titkárasszony röviden fogja össze mondandóját. Közben sokan pillognak a videokamera felé, nem volt még ilyen falugyűlés, amit így megörökítettek volna. Tóth- né Stefán Évát csöndben hallgatjuk végig. Kissé érdektelenül. Pedig szó van itt a tanácstagi beszámolók szervezéséről, a cigányasz- szonyklubról, a magyar nyelv ünnepéről, a „befulladt” kocogómozgalomról, az alkoholellenes bizottságról, köztisztaságról. Az elnököt, Négyesi Zoltánt — megfontoltan sorolja á tényeket — ugyancsak csöndben hallgatjuk. Néha-néha azért nyílik az ajtó, a későn érkezők a hátsó sorokba igyekeznek, körbe sem néznek. Mintha két részre szakadt volna a terem, noha lassan minden szék foglalt: a cigányok mind hátra indulnak. A többség — innen is, onnan is — tisztesebb ruhát vett az alkalomra. Itt nincsenek látványos eredmények. Nehezen élő falu Tiszabő. Sok az eljáró; mostohák a „kommunális viszonyok”; fogy a népesség, főként az elköltözés miatt. Csekély a társadalmi munka, pedig nagy szükség volna rá. Sőt! Az este megépített járdát szétverte valaki még aznap éjjel. A hatvanezer forintért kiültetett facsemetéket hetek alatt de- rékbatörték valakik. A Tisza gátjának környékén hiába tesznek rendet, hamarosan kutyadög, rozsdás sparhelt, kiszórt szemét „terem” újra az említett helyen. Erőfeszítés? Bőven. Üj óvodai csoport megszervezése, négyszáz adagos konyha Ügy száz szék, amin ülhetni, a felének már van gazdája. Szemben a tanácselnök. a vébétitkár, a népfront helyi titkárasszonya, a Törökszentmiklósi Rendőr- kapitányság vezetője, a Fegyverneki Áfész, a termelőszövetkezet, a regionális vízmű képviselői, a törökszentmiklósi pártbizottság munkatársa. A tanácselnök nem sokat teketóriázik, a legfontosabbakat sorolja. Kevés a munkahely, pedig a faluban sok a szakképzetlen ember, a cigányság legtöbbje, nekik egyre nehezebb lesz. El sem választható innen az iskola helyzete, ahová a három és félszáz gyerek jár, kétszázötven közülük a cigány. Ha a szüleik között sok az analfabéta. a szakma nélküli, akkor a jövőre gondolva sokat kellene a gyerekekkel foglalkozni. Ezzel szemben iskolakezdéskor kevés híján kétszáz gyereknek nem volt tanszere. Mi tagadás, a cigánygyerekek jelentek meg a legelemibb eszközök nélkül. Hogy lehet így tanítani? Hallani itt a könyvtár látogatottságának örvendetes emelkedéséről, a szociális segélyekről, de hallani a szaporodó szabálysértésekről, amik között élen a lopás, a becsületsértés, a tankötelezettség megsértése. építése folyik — majd az öregeknek is ott főznek —, száz gyereknek igazi óvoda, újabb napközis csoportok. Látszik, érezni; itt a gyerekekért sem tesznek keveset. A dolgok a maguk nagyon is megszokott medrében folynak idáig. Hanem amikor szólásra kérik úgy háromnegyed hat körül a jelenlévőket, a csönd átalakul. Hátul nevetgélés, lökdösődés. Talán az indítja el a lavinát, hogy az iskola igazgató- helyettese a szülők felelősségét emlegeti — a hallottak alapján joggal. Gy. — „cigány vagyok én is” — azzal kezdi, hogy ő is, asszonya is kijárta a nyolcat, sokat törődik a gyerekekkel, hanem az iskolában ugyan mit csinálnak, ha a lánya immár másodszor fogott neki az első osztálynak. De nem is ez a fontos, hanem a kutya. Ugyan miért büntették őt kódorgó farkaskutyájáért kétezernyolcszáz forintra? Bolti jelenetek Szerencsés a video, mert tárgyilagos. Érzelem nélkül dolgozik, hangtalanul. Fölveszi, amint a piros melegí- tős asszony, erős h-kat öblögetve rátámad a boltosokra. Becsapták őt — mondjl. A tanácselnök csak annyit igazít később a dolgon — ezt is veszi a kamera —, hogy Mágáné elfelejtkezett a kezéről, amivel ugyancsak „illette” az említett boltosnőt. Egy jól öltözött cigány férfi — hatvannyolc éves — blokkot követel a pénztárgépen. Az első sorokból Sanyi bácsi — hatalmas termet — társadalmi ellenőrként visszautasítja a támadásokat. Becsületesek a boltosok. Ott van a videoszalagon az áfész képviselőjének arca-mondandó- ja: már kicsi cigány gyereket is fogtak meg, kabátja alatt fizetetten, kilós kristálycukorral. Fölvette a gép szenvtelenül a majd’ ezer facsemete szomorú sorsát is: hatvanezer forintnyi értéket tördeltek derékba vandálok. A korosabbak este már nem mernek egyedül kilépni az utcára. Meghallgathatja-néz- heti az utókor majd a törökszentmiklósi r endőrkapi- tányság vezetőjének néhány mondatát is: bűnözéstől fertőzött terület Tiszabő. A videokamera nem kérdez. Majd a nézők. Ma — őrzi a szalag — sokkal kevesebb a munkahely a faluban, mint a munkaképes lakosság. A szakképzetlenek egy része — lehet — hamarosan munka nélkül marad. Itt az otthona. Húsz közhasznú címkével ellátott munkahely vajon megold-e minden megoldatlan kérdést? Tavaly ötvenegy lélekkel csappant meg Tiszabő. Ami figyelmeztetőbb: százan költöztek el. Csak a videokamera lehet szenvtelen. Hortobágyi Zoltán Kevés a munkahely Fogy a népesség A hétvégi napsütéses, szokatlanul kellemes idő sok kiskerttulajdonost csábított a szabadba, a kora tavaszi metszési, permetezési munkálatok megkezdésére, az ágyások előkészítésére. Felvételeink Szolnokon, a Tisza-parti hobbisoron készültek vasárnap délelőtt. (Fotó: Hargitai) Tavaszelő a kiskertekben
