Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUAR 28. IA tudomány világa I Az emberiség fele cigarettázik Enyhített méreg a dohányosoknak Aligha volt még tömegesebb, egész életre szóló szenvedély az emberiség történetében, mint a cigaretta, s általában a dohányrzívás szenvedélye. Azt lehet mondani, hogy csaknem az emberiség fele dohányzik. Hatalmas területen, körülbelül 4 millió hektáron évente mintegy 6 millió tonna dohányt termelnek, s ennek túlnyomó többségéből csaknem ötezer milliárd darab cigarettát készítenek, s ezt az utolsó szálig el is szívják. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a társadalom számottevő hányadának napi szükséglete a cigaretta. Velük szemben ugyancsak számottevő erő áll, a dohányzást ellenzők tábora. A köztük folyó vita olykor-olykor szélsőségekbe csap át. Ez érthető ugyan — mindkét fél emberi jogairól van szó —, de csöppet sem viszi előbbre az ügyet. Mindenképp járhatóbb az az út, amelyen a kutatók a dohányzást egészségügyi kockázatának csökkentésével indultak el. A dolog természetéből következik, hogy ezt leginkább azok tartják megoldásnak, akik érdekeltek a dohányfogyasztás fennmaradásában, de kutatói lelkiismeretüket is meg akarják nyugtatni. Ezt erősíti az a dohányzás ellenes kampány, amely 20—25 éve indult, a fejlettebb országokban számottevő eredménynyel, de globálisan a cigarettatermelés megkétszereződésével járt. A kutatások egy része a dohánynövény nemesítésére irányult, hogy már az alapanyagnak is kevesebb legyen a kátrány- illetve nikotintartalma. Persze — tekintettel arra, hogy a nikotinra szokott ember szervezete igényli ezt a mérget, sőt, hiánya szenvedést és teljesítménycsökkenést okoz — a nikotintartalom csökkentése csak bizonyos mértékig járható út. A kátránymennyiség csökkentésére az 1970-es évek elején indult genetikai, nemesítési kísérletek eredményeket hoztak, csakúgy, mint a különböző nikotincsökkentő agrotechnikai eljárások. A kutatások zöme azonban a szervezetbe jutó kátrány mennyiségének csökkentésére irányult. A kátránymentesítés legradikálisabb módja a füstszűrő bevezetése volt az 1950-es években. Ez kezdetben a cfyhány szájba jutását volt hivatva megakadályozni, de a szűrők finomodásával egyre több finomabb komponenst is megkötöttek. A szűrők anyaga kezdetben gyapot, papír, különböző műanyagok voltak. Közülük az „öszvér” cellulóz-acetát felelt meg legjobban, ma is ez a fő anyag, habár a filter hossza nőtt, a benne lévő szálak hosszabbak és nagyobb felületűek lettek. A szálas anyagból készült szűrők elsősorban a füstben lebegő szilárd részecskék kiszűrésére alkalmasak, de nem jók a cianid, nitro- génoxidok és a szénmonoxid kiszűrésére, amelyek szintén károsak a szervezetre. Kiszűrésükre — kivéve a szénmonoxidéra — az összetett szűrők, a multifilterek alkalmasak. Ezek töltete legtöbbször aktív szén. A szűrők hatékonyságának fokozását nehezíti, hogy egy határ után a nagyobb ellenállás miatt nehéz lesz a cigaretta szívása, s ezt érthetően nem szeretik a dohányosok. A hatvanas-hetvenes években azért a füstkoncentráció csökkentése került előtérbe. A nagy légát- eresztésű cigarettapapír egyrészt növeli a hígító fals levegő mennyiségét, másrészt gyorsítja és tökéletesíti az égést. Hogy ez a hatás ne csökkenjen, a cigaretta égésével párhuzamosan, a szűCsökentett kátránytartalmú dohányfajták palántái a kutatóintézetben rőn egy kilyuggatott zónát hoznak létre, s ez mindvégig kifejti hígító hatását. A szénmonoxid mennyiségének csökkentésére ez az egyetlen jó módszer. Az ötvenes években a cigaretták átlagos kátrányhozama 35 milligramm volt. Ez az érték ma már 10 milligramm közelébe vihető ezekkel az eljárásokkal. Magyarországon a négy dohánygyár évente 27 milliárd darab cigarettát állít elő. A 14 éven felüliek 32 százaléka ezt mind el is füstöli. Az egy főre eső fogyasztásban csak az USA és Japán előz meg bennünket. (De az is igaz, hogy ők az egészségre kevésbé veszélyes cigarettákat szívják.) A nemzetközileg alkalmazott eljárásokat némi késéssel mi is átvettük. 1962-ben jelent meg az első füstszűrös magyar cigaretta, a Fecske, majd a hetvenes évek elején az összetett, multifilteres Sopianae. A füsthígítást a licenc Milde Sorte, majd a hazai Délibáb, a ventillált filteres szívnivalót a kék Simphonia képviselte. Eredményeink a kátránytartalom csökkentésében szerények. A közeljövő célja, hogy cigarettáink kátrány- tartalmát 15—20 milligramm közé csökkentsék. Ez a jelenleginek mintegy a harmadrésze. A nemdohányzók persze nem annyira önzetlenek, hogy dohányzó társaikra való tekintettel harcoljanak a nikotin ellen. Inkább attól félnek, hogy a passzív dohányzás, tehát a dohányosok által termelt füst belélegzése miatt ők maguk is károsodnak. Kétféle füstöt is beszívnak. A mellékfüst, ami már megjárta a szűrőt és a dohányos tüdejét, még hagyján, belőle a káros anyagok nagy része már lecsapódott. De a főfüst, amely szűretlenül kerül a levegőbe, a hamvadó cigarettavégről, teljes mértékben kifejti káros hatását. A főfüst veszélyességének a csökkentésére irányuló terveket ismertettek a Dohánykutató Intézet munkatársai, amikor a közelmúltban — először a hazai dohánytörténelemben — egymás mellé ültették a dohányzást ellenzők, az egészségügyiek és a dohányzásból élők képviselőit. Mivel a főfüst elemzéséről, különösen veszélyességének csökkentéséről világszerte kevés kutatási eredmény látott napvilágot, elhatározták a Debrecenben működő intézet vezető munkatársai, hogy elindítják ilyen irányú kutatásaikat. E célból már be is adták pályázatukat, amellyel ötmillió forintot igényelnek az Országos Tudományos Kutatási Alap, az OTKA pénzéből. A kutatók bíznak abban, hogy pályázatukat kedvezően bírálják majd el az év végén, illetve január elején. Mindenesetre már bizonyos munkákat el is indítottak, hogy ne érje készületlenül őket a kedvező elbírálás. Munkájuk nyomán várható, hogy a passzív dohányosok sem szívnak majd annyit, mint eddig dohányos társaik füstjéből. S ez a tény, a közöttük folyó viták hangnemén is megérződik majd. Faraday angol fizikus fedezte fel még a múlt században, hogy egy fémhálóval (vagy fémlemezzel) körülvett térben nem keletkeznek feszültségkülönbségek, egy ilyen „kalitka” belsejébe tehát a villám sem tud behatolni. Ez a magyarázata annak, hogy a fém karosszériáid autóban vagy repülőgépen utazókat általában nem fenyegeti a villámcsapás veszélye. Ha a járműben helyet foglalókat közvetlenül nem is érheti villám- csapás, a repülőgépben magában például kárt tehet, így közvetve veszélyeztetvén az utasokat. Az periig kifejezetten tragédiához ve- zethez, ha egy repülőgép vezérlő- berendezését éri vi'lámcsapás, teljesen kormányozhatatlanná téve a gépet. A szakemberek ma már tudják, hogy milyen esetekben érheti a repülőgépet villámcsapás és a gépnek mely részei a leginkább veszélyeztetettek. Az erre vonatkozó tapasztalatokat részint laboratóriumi vizsgálatok során szerezték, részint olyan kísérleti repülőgépek Génmanipuláció rovarkártétel ellen Belga kutatóknak sikerült dohónynövények örökítő anyagába egy olyan baktériumgént beépíteni, amelynek révén e növények bizonyos mértékig védve vannak a lepke hernyói ellen. A gén abból a Bacillus thüringien- sisből származik, amelyet már régóta felhasználnak a biológiai növényvédelemben. Ez a gén a dohánynövé- nyekiben olyan baktériumfehérjét termeltet, amely a hernyókra mérgezően hat. Növényházi kísérletekben az ályen dohánynövényeknek a leveleit fogyasztó rovarlárvák három napon belül elpusztultak. Egy-egy kártevő rovarnépesség tehát ezen a módon gyorsan elpusztítható. A génmanipulálás nem látszik meg a növényeken, s a virágokban és a magvakban sem okoz változást. A kutatók szerint az idegen gén a dohánynövényekben tovább öröklődik. Hangterjedés George S. K. Wong kanadai fizikus csaknem egy évszázadra visszamenőleg áttanulmányozta a hangsebességre vonatkozó szakirodalmat. Ügy találta, hogy a számításokban felhasznált mennyiségek közül némelyeket ma már pontosabban ismerünk, mint annak idején. E pontosabb értékekkel megismételve a régebbi számításokat, kiderült, hogy a hang az alapállapotán — 0 C-fok hőmérsékletű és 1 atmoszféra, vagyis 101, 325 kilopas- oal nyomású — száraz levegőben másodpercenként 331,29 méteres sebességgel terjed. Régebben 331,4 méteres értéket fogadtak el. Az eltérés a hétköznapi élet szempontjából nem számottevő, de a kézikönyvekben módosítani kell ezt az adatot, s néhány nagyon finom akusztikai berendezést emiatt ugyancsak újra kell kalibrálni. segítségével, amelyek direkt berepültek a zivatarfelhőkbe azzal a céllal, hogy villámcsapás érje őket. A kísérleti tapasztalatok alapján villámvédelmi berendezésekkel látják el a repülőgépeket. Ez az orr-részen felhalmozódó elektromos töltést egyenletesen elosztja a gép törzsén; majd mintegy „felemészti”. Azokat a műszereket és fedélzeti berendezéseket pedig, amelyek működését a nagyfeszültségű erőterek károsan befolyá- soják, különleges árnyékolással védik. De még így is az utasszállító repülőgépek lehetőleg kikerülik az útjukba eső zivatarfelhőket. Képünk sötét tónusó részei a repülőgép villámok által leginkább veszélyeztetett elemeit mutatják. (KS) Gőz József Elektromos töltés „emésztő” A repülőgépek védelme a villámtól Mikroelektronika — impulzus Forrasztás a paránvok világában Sokan úgy vélik, hogy forrasztani mindenki tud. S ez igaz is, egy bizonyos pontig: valóban nem tart soká kitapasztalni, hogy miként rögzíthető a helyén mondjuk egy vaskos huzal. De hol vagyunk már az ilyen feladatoktól! A forrasztás az elektronika fejlődése által tudománnyá, művelése pedig szakmává vált. A forrasztás legrégibb és legáltalánosabban használt eszköze a forrasztópáka. Az elektronika támasztotta követelmények azonban ennek a szerkezetét is igencsak megváltoztatták, és sok új — a forrasztópákára nem is emlékeztető — eszközt hívtak életre. A legutóbbi évtizedekben ugyanis a félvezető eszközök mérete folyvást csökkent, s ma egy-egy szilícium lapkán hallatlanul bonyolult, több tízezer elemből álló áramköröket alakítanak ki. Eközben kisebbek lettek a forrasztás pontjai is. A tranzisztoros korszakban a forrasztás pontjainak keresztmetszete 1—3 négyzetmilliméter volt. Ez a méret a nagy in- tegritású elemeknek — például a mikroprocesszoroknak — a megjelenésével 0,1—0,3 négyzetmilliméter- nyire zsugorodott, a csi- pekben pedig egy-egy kivezetésnek a felforrasztására néha már csak 0,01 négy- zetmilliméternyi hely van. Emellett a mikroelektronika új és nagyon szigorú minőségi követelményeket is támaszt a forrasztásos kötések iránt. Ha pákával dolgozunk, a forrasztáshoz szükséges hőt a pákacsúcs közvetíti a forrasztás helyére. Ezért ezt jó hővezetőképességű anyagból, rézből készítik. A rezet azonban az általánosan használt ón—ólom forraszok oldják. Ezért az egész rézcsúcsot vassal vonják be. Ezután a csúcsnak a szárát nikkelezik, majd krómozzák, hogy a forrasz leperegjen róla, s hogy a befogás helyén ne rezesedjen. A csúcsnak a hegyét pedig előónozzák. Kézi forrasztópákával a parányok világában aligha nyúlhatnánk bele. Meg egyébként is, ez az eljárás néha túlzottan lassú is. A mikroelektronikában az un. impulzus forrasztásos eljárások kerültek előtérbe. Ezeknek az eljárásoknak az a közös jellemzőjük, hogy az összeforrasztandó alkatrészek egymáshoz viszonyított helyzetét hideg állapotukban állítják be, s hogy a hőt kis adagokban, lökésszerűen juttatják a forrasztási pontra. Hőforrásként leginkább infravörös sugarat, forró levegőt, parányi lángot és lézert használnak, vagy ellenállásfűtéssel melegítik fel a forrasztóanyagot. A forraszt is már a forrasztást megelőzően helyezik el a forrasztási pontban, forrasztópasztaként vagy alakos elemként. A forraszt nagyon pontosan kell adagolni, ha ugyanis kevés a forrasztóanyag, a forrasztás hiányos lesz, ha pedig túlságosan sok van belőle, elfolyhat, s rövidzárlatot okozhat. Végül is ezekben az új eljárásokban nincs szükség különleges hőközvetítő szerszámokra, ezért ezek viszonylag könnyen gépesíthetek. A gépesítés révén pedig termelékenyebbek, mint a kézi forrasztás, és általában pontosabbak is amannál. Képünkön 0,5 mm széles és 0,05 mm vastag szálak forrasztása. Elektronikus lopás Az NSZK-ban műszakilag képzett bűnözők egyre gyakrabban igyekeznek hozzáférni a bankok vagy vállalatok adattáraihoz, s ezáltal jogosulatlan pénzhez vagy üzemi titokhoz hozzájutni. Erre való tekintettel az NSZK-ban megszigorították az elektronikus lopás elkövetőit sújtó büntetéseket, s kiterjesztették a gazdasági bűncselekmények körét. Eszerint pusztán az idegen adatfeldolgozó rendszerekbe való „besurra- nás” is büntethető, akkor is, ha nem keletkezett anyagi kár. Továbbá, aki a jövőben idegen adattároló berendezést „feltör”, annak programját lehívja, vagy kárt tesz benne, s ezáltal pénzkiutalást „térít el”, vagy más kárt okoz, az háromtól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Már az is számítógépes kémkedésnek vagy csalásnak miinősül, ha valaki megszerzi valamely bank számítógépének a telefonszámát és titkos kódjelét avégett, hogy idegen számlákba betekinthessen. Azt pedig, aki eurocsekket vagy csekk- és hitellevelet csalárd célra felhasznál, tízéves szabadságvesztés fenyegeti. A jövőben az is csalásnak számít, ha valaki valakit megtévesztő adatokkal valamely pénzbefektetésre bír rá. Tanulás — szerepcserével A philadelphiai Albert Einstein Klinikán eredményesen nevelik az ott dolgozókat arra, hogy a betegek érdekében a legmegfelelőbben tudjanak viselkedni. Az orvosoktól az ápolókig mindenki felváltva hol a beteg szerepét kell eljátszania, hol a munkaköre szerinti helyes magatartást gyakorolnia: miképp kell bemutatkoznia, a beteget megszólítania, a beszélgetés közben a beteg szemébe néznie, mindig megmagyarázni neki, hogy éppen mit tesznek vele. Míg egy 1982. évi véleménykutatás szerint a betegek 42 százaléka minősítette a klinikát kiválónak, ma ez az arány — a személyzet fokozottabb figyelmességének eredményeként — 85 százalékos. Kórszerű, eszköpek a dohány kutatásban
