Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

1988. JANUÁR 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felújítják a Víz­kutató és- Fúró Vállalat tiszajenői Mira-víz palac­kozó üzemét. A TMK-szakem- berek karban­tartják és javít­ják a gépsorokat, a szolnoki Ké­ményseprő Vál­lalat építő részle­ge pedig az épü­let szigetelését a helyiségek csem- pézését készíti el. A munkálatok 1,5 millió forintba rülnek (Fotó: T. Z.) Vezető papi személyiségeknek Adórendszer Vendéglátás a megyei tanácsnál Hagyomány, hogy év ele­jén megyei vezetők fogadják a megyében élő vezető papi személyiségeket. Az idén er­re a találkozóra tegnap dél­előtt került sor a megyei ta­nács vb-termében. A házi­gazdák nevében Ürmössy Ildikó elnökhelyettes-asz- szony üdvözölte a meghí­vott vendégeket, és tájékoz­tatta őket időszerű gazdasági és társadalompolitikai kér­désekről és feladatokról, s e tekintetben az egyházzal való együttműködés lehető­ségeiről. Tájékoztatójában hangsúlyosan szerepelt a megye egészségügyi, de fő­leg szociálpolitikai helyze­tének ismertetése. A megyei tanács elnökhelyettese rész­letesen szólott az elképzelé­sekről és az előttünk álló fel­adatokról — nyíltan és őszintén feltárva a meglévő illetve jelentkező gondokat, amelyek enyhítésében illetve megszüntetésében az egyhá­zak is részt vállalhatnak emberbaráti indíttatásból. Főleg az idősek, az elhagya­tottak gondozásában, amely­nek van már kialakult szo­ciális ellátási rendszere, s ez a rendszer folyamatosan korszerűsödik is, mégis szé­les körű társadalmi összefo­gás is szükségeltetik — bele­értve az egyházak sajátos szerepét és lehetőségeit is — hogy ebből eredő felada­tainkat minél teljesebben oldhassuk meg; az időskorú­ak gondozása mellett a csa­ládközpontú szemlélet társa­dalmi erősítését vagy a ci­gánylakosság folyamatos be­illeszkedését, a fiatalok pá­lyakezdésével adódó fe­szültségek enyhítését, nem utolsó sorban az alkoholiz­mus elleni eredményes küz­delmet. A tájékoztatóban felvetett kérdések, gondolatok élénk visszhangot váltottak ki a meghívott lelkészekben, egy­házi személyekben, és sokré­tű eszmecsere bontakozott ki egy-egy égetően napi fel­adat lehetséges megoldásá­ról. közötte arról is, hogy az egyházak a maguk működé­si területükön miként szol­gálhatják a testben és lé­lekben egészséges társada­lom építését, annak a har­monikus együttműködés­nek a keretében, amely Szolnok megyében is jellem­zi állam és egvház viszo­nyát. A megyében szolgáló papság nevében a jelenlé­vők közreműködő készségü­ket nyilvánították ki mind a családi életre nevelésben, mind a szülők és gyermekek közötti kapcsolatok erősíté­sében, mind az olyan fe­szültségek oldásában, ame­lyek akadályozzák a normá­lis társadalmi együttélést. Köszönetüket nyilvánítot­ták ki a párbeszéd őszinte­ségéért, nyíltságáért, ami kétségtelenül jó alapul szol­gálhat a további együttmű­ködéshez. Mivel a vendéglátásban az ételforgalom nem adóköte­les, a fogyasztói árak janu­ár elsején csak kis mértéké­ben, a felhasznált alapanya­gok árának függvényében emelkedtek, ami egy adag ételnél legfeljebb öt forint. Továbbra is visszás azon­ban az a helyzet, hogy míg a tőkés valutával rendelkező külföldiek számára változat­lanul olcsó, a hazai vendé­gek számára szinte megfi­zethetetlen a vendéglői ét­kezés. Ez különösen azokat a törzsvendégeket érinti, akik a munkahelyi étkezést vala­milyen oknál fogva nem ve­hetik igénybe, s a vendéglá­tóipari szervezett közétkez­tetést választják. Az állami támogatás megszűntével ugyanis átlagosan 35 száza­lékkal fizetnek többet az ebédért. Ennek következté­ben, januárban csökkent a szervezett étkezők száma. Fontos tehát, hogy a ven­déglátó vállalatok úgy ala­kítsák ki áraikat, hogy meg­tartsák vendégkörüket. Az árpolitikai eszközök haté­kony alkalmazására április elseje után lesz nagyobb le­hetőség, amikor szabadab­ban differenciálhatnak az egyes ételfajták árai közt. Módjuk le^z páldául arra, hogy a tömegesen fogyasztott ételek árát csökkentsék, s ezt abból a többletből fedez­zék, amelyre egyes ételek árának emelésével tesznek szert. Esély a túlélésre Űj szelek fújdogálnak a piacon és ma­napság másféle gazdasági törvényeket kell megtanulnunk, mint eddig bármikor. Ez kétségkívül sok igazságot tartalmazó, többször és több helyen hangoztatott ki­jelentés motoszkált a fejemben, amikor az Ipari Szövetkezetek Szolnok Megyei Szö­vetsége elnökségének tegnapi ülésén az egyik napirendi pont vitáját hallgattam. Ott ugyanis — mint mostanában sok he­lyen — leegyszerűsítve a dolgokat a pénz­ről, pontosabban három ipari szövetkezet kölcsöntörlesztésének átütemezéséről volt szó. Tudvalévő, hogy több éven át — de ma már nem — a megyei ipari szövetkezetei fejlesztési alapjuk 5 százalékát egy közös számlára, a Kölcsönös Fejlesztési Alapba — a KFA-ba — fizették be egyfajta gaz­dálkodási biztonságot teremtve maguk­nak. Ugyanis, ha valamelyik ipari szövet­kezetnek a termelés fejlesztéséhez, újabb beruházáshoz pénzre volt szüksége — ha kellően megindokolta — abból az összeg­ből részesedhetett. Így történt ez többek között a Török­szentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet, a Tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szol­gáltató Szövetkezet, valamint a Jászapáti Fém-, Elektromos- Műanyagipari Szövet­kezet esetében is. Nem véletlenül ennek a három cégnek a neve került ide, hisz ép­pen ezek átütemezési kérelmét tárgyalta tegnapi ülésén a testület. Tény, hogy a gazdálkodás feltételei egyre nehezebbé válnak, a piaci lehetősé­gek szűkülnek és ez természetesen szigo­rúbb követelményeket támaszt a gazdál­kodó egységekkel szemben. Ám a megvál­tozott körülményekhez nem mindegyik ipari szövetkezet tudott időben és megfe­lelően alkalmazkodni, s a fizetési kötele­zettségeik teljesítéséhez megfelelő érde­keltségi alapot és nyereséget biztosítani. Tehát ez egyfajta kritika is a szóbanforgó szövetkezetekre nézve, de — mint hallot­tuk, — a gazdálkodás zavartalanága, a pénzügyi egyensúly megteremtése érdeké­ben szükséges a korábban engedélyezett kölcsönök idén esedékes törlesztő részle­teinek átütemezése. Ha valaki azt hinné, hogy az elnökség egyből rábólintott a dologra, az nagyot té- *ved. Hisz tüzetes vizsgálat előzte meg az ülést, s azon pedig élénk vitában pro és kontra hangzottak el vélemények. Abban persze mindenki egyetértett, hogy az elő­zőekben említett három szövetkezet meg­lehetősen nehéz helyzetbe kerül, ha nem kapnak halasztást a kölcsönök törleszté­sére. Mert akkor a tartozásuk összegét a vagyonalapjukból kellene úgymond le­írni, magyarul pénzzé kellene tenniük, el kellene adniuk a vagyonuk egy részét, ami viszont rosszabb esetben- megkérdő jelezheti, kétségessé teheti termelésüket. Ez pedig senkinek sem lehet célja, érde­ke, ezért az elnökség végül is javasolta és jóváhagyta a kölcsönök átütemezését, azzal a kikötéssel, hogy a testület évente felülvizsgálja az adott szövetkezet gazdál­kodását, vagyoni helyzetét, s ahol szüksé­gesnek látja, közbelép mert — mint el­hangzott — a segítőszándéknak is van ha­tára. Az ilyen viták — úgy gondolom — azért is fontosak, mert valamiféle szemléletvál­tozást tükröznek. Nevezetesen azt, hogy ma már mindenki — tehát nemcsak az egyes ember, hanem egy-egy testület is — jobban megnézi, hogy mire adja ki a ne­hezen megkeresett forintokat. De az ter­mészetes is ebben a pénzszűke világban, hogy csak azoknak a cégeknek adjunk esélyt a túlélésre, amelyek piacképes ter­mékeket állítanak elő. Mindenesetre ez a három szövetkezet megkapta az esélyt és lehetőséget a fejlő­désre. A többi már rajtuk múlik. N. T. SEGÉDMUNKÁSTÓL A DIPLOMÁSIG A fiatalok elhelyezkedési gondjai a megyében 3. Kik jelentkeznek a munkaerő-szolgálati irodában? Fecske Ferenc, a MEStZI csoportvezetője: — Január első napjaiban feltűnően megnőtt a forga­lom minden irodánkban; Szolnokon, Jászberényben, Karcagon és Tiszafüreden egyaránt. Persze ez általá­ban minden év elején így van, csak az idén a megszo­kottnál is több volt az ér­deklődő. — Mit mutat a statisztika? — Az 1987. október else­jei állapotnál frissebb ada­tok nem állnak rendelkezé­sünkre. Aszerint: a harma­dik negyedévben ezerötszá- zam fordultak segítségért a megye munkaerő-közvetítő helyeihez olyanok, akiknek nem volt munkahelyük. Kö­zöttük a várakozók — akik­nek szakképzetlenségük, is­kolázatlanságuk, egészségi állapotuk speciális életkörül­ményeik stb. — miatt nem is tudtunk munkahelyet aján­lani — háromszázan voltak. Fontos tudnivaló: ezek a számok korántsem fejezik ki pontosan a valós helyzetet, hiszen a munkát keresők egy része nem is fordul a mun­kaerő közvetítőhöz! A ten­dencia megegyezik az orszá­gos képpel; csökken a vál­lalatok munkaerőigénye, nő a munkát keresők — közöt­tük a munkahellyel nem rendelkezők — száma. — Arra kérem, beszéljünk most csak a fiatalokról! — Segíthetnek-e valame­lyest a munkaerő-szolgálati irodák? — Erőteljesebb munka­helyfeltárásra lesz szükség! Kérdés, megvannak-e eh­hez a munkatársak, van-e jól fölkészült apparátusuk? Nincs! Nyugodtan leírhat­juk: a munkaerő-szolgálati irodák hálózata nincs fölké­szülve a mostaninál haté­konyabb közvetítésre. Nyol­cán vannak a megyében: öten Szolnokon, és egy-egy munkatárs Jászberényben, Karcagon és Tiszafüreden. (Folytatás az 1. oldalról) A gyökérzet a fiatal növé­nyek kiültetésekor nem sé­rül meg, ennek révén 10— 15 nappal korábban, egy időben betakarítható a ter­més, ami lényeges többlet- bevételt jelenthet. A rend­szer által Derecskén végzett kísérletek azt bizonyították, hogy a KITE-Plant rend­szerben mintegy 30 száza­lékkal nagyobb ráfordítással nevelhető fel nagytömegű palánta, viszont öntözéssel és tápoldatozással száz szá­zalékos terméstöbblet érhető el. Az új technológia kidol­gozásakor a KITE nemcsak a vetést és a palántaneve­lést korszerűsítette, hanem kis és nagyüzemek részére egyaránt kifejlesztette a tál­cás palánta szállításának, ültetésének és a termés be­takarításának gépi technoló­giáját, valamint az öntöző- tápoldatozó berendezést is. Ezenkívül a zöldségtermesz­tési vertikum két szélső pó­lusát biztosítva a vetőmag — termeltetés illetve a hű­tőipari, a konzervgyári és az export — termékértéke­sítés megszervezésére is vál­lalkozik a KITE. A tegnapi szakmai tájékoztatón részt­vevőket természetesen az is fölöttébb érdekelte, hogy a hagyományos szálas és táp­— Mire következtethetünk ebből? — Arra, hogy az emberek egy részének december 31- ével szűnt meg a munkavi­szonya: Azaz: a vállalatok az utolsó negyedévben jól feltöltötték a létszámot, hogy legyen elég bértömegük, az­tán „lepasszolták” a fölös­leget. — Tavaly — minden rom­ló tendencia ellenére — összességében nem volt baj a pályakezdők elhelyezkedé­sével. Biztos; hogy egyre ki­sebb az igény a szakképzet- lenekre! * * * A megyében — csakúgy mint Szabolcsban és Borsod­ban — egy munkahelyaján­latra három segédmunkás jelentkező jut. A szakmun­kások — a fiatalok is — vi­szont válogathatnak. Rajtuk, és a felsőfokú végzettségű- eken kívül ez más csopor­tokról nem mondható el. A gimnáziumot végzettek közül fokozottan nehéz elhelyez­kedniük a lányoknak. A fi­úk ugyanis vállalják a fizi­kai munkát, ha kell, a több műszakot. Hogy mi várható az idén? A szakmunkások kivételével igen nehéz lesz elhelyezked­niük a pályakezdőknek! Föl kell készülni az átképzésre, a „helyből váltásra”. Ez kevés, édeskevés! Külö­nösen akkor, ha tudjuk, mit kellene tenniük. Szabó Rudolfné, a MESZI vezetője: — Komolyabban kellene vennünk a pályaválasztás segítését, a pályára irányí­tást, a pályaorientációt. Az­az: a munkaügyi és a műve­lődési vonal nagyobb össz­hangjára lenne szükség a be­iskolázásnál. A pályakorrek­cióhoz pedig — amikor ki­derül, hogy mégsem erre, inkább arra a szakmára len­le igény — komoly szakta­nácsadói tevékenységet kel­kockás módszerrel szemben lényegesen kevesebb hő­energiát, harmadnyi élő­munkát igénylő új technoló­gia ráfordításai milyen arányban vannak a koraiság és a nagyobb termésmennyi­ség révén elérhető többlet- bevétellel. Mint megtudtuk, a nagy és a kisüzemek a saját maguk biztosította ve­tőmaggal bevetett, 176 illet­ve 252 táphengert tartalma­zó tálcákat 120 illetve 160 forint között vásárolhatják meg. Ebből a tálca betéti díja 50 forint. Egy-egy táp­henger tehát maggal bevetve 40—43 fillérbe kerül majd. Ültetésre készre felnevelve pedig darabonként 60—80 fillér közötti összegért jut­hatnak a kertészek a palán­tákhoz. Mindez a KITE megyei al­központjánál rendelhető meg, maga a technológia pedig egyelőre Szegváron, Szegeden és Derecskén te­kinthető meg. Azért egyelő­re, mert a palántanevelési szezonban már nem kell ezért messzire utazniuk a kertészeti szakemberek­nek. A megyében ugyanis elsőként a cibakházi téesz- ben már most bevezetik a KITE-Plant palántanevelési technológiát. T. F. lene folytatnunk. Hol va­gyunk ettől? *** A MESZI vezetőjének hi­ányérzete jogos, különösen a népgazdaság /tendenciáinak” ismeretében. Ám a hiányok mellett beszéljünk a már meglévő jóról, a várható fej­lődésről: a Megyei Munka­erő Szolgálati Iroda évről évre össeállítja és megjelen­teti a „Pályakezdők munka- vállalalási lehetőségei Szol­nok megyében” című hasz­nos füzetecskét. Az idei — éppen azért, hogy a legfris­sebb adatokat tartalmazza — megjeleoiése májusban vár­ható. Eljut minden középfo­kú tanintézetbe. Bizonyosan használ. Álomvilág A tervekről: Mezőtúron hamarosan megnyílik a MESZI ottani kirendeltsége. Említettük, hogy statisztiká­jukkal negyedéves késésben vannak. Hamarosan újabb, többet tudó számítógépet vesznek. Remélik, segítsé­gével lehetővé válik, hogy a megye munkaerőigényét pre­cízen — talán naprakészen — számon tartsák. Biztos, hogy a számítógép meggyor­sítja a munkát, az adatok pedig azonnal hozzáférhető­ek lesznek. Végezetül: mit tudunk mi, hétköznapi emberek a gaz­daságban, a társadalomban végbemenő folyamatokról? Vagy másképpen: mit va­gyunk hajlandók tudomásul venni belőlük? — A végzős osztályokat — az általános és a középisko­lákban is — tájékoztatjuk a munkalehetőségekről, őszin­tén szólva, mintha álomvi­lágban élnének a gyerekek, a szülők, a pedagógusok. Fo­galmuk sincs arról, meny­nyit változott a helyzet az Utóbbi években! Persze honnan is tudnák, amíg a bőrükön nem érzik? Egri Sándor Következik: Az a bizonyos népességmegtartó erő, avagy a dilomások Exportáló szövetkezetek Az ipari szövetkezetek az idén 4—6 százalékkal, 125 milliárd forintra növelik ter­melésük értékét. A lakosság fizetőképes keresletének csökkenése miatt arra szá­mítanak, hogy bevételeiket elsősorban a konvertibilis elszámolású export bővítésé­vel növelhetik; mintegy 18 százalékkal emelik tőkés or­szágokba irányuló kivitelük értékét. A piaci előrejelzé­sek szerint főként a maga­sabb feldolgozottságú, érté­kesebb könnyűipari és gép­ipari termékeket készítő szö­vetkezetek növelhetik szá­mottevően eladásaikat. A mintegy 600 hagyomá­nyos formában működő és a 2000 kisszövetkezet új pia­cok feltárásával, termék­szerkezet-váltással, a költsé­gek csökkentésével és szer­vezetük korszerűsítésével igyekszik gazdaságosságát megtartani, illetőleg javíta­ni. Az ipari szövetkezetek konvertibilis exportját az OKISZ is támogatja. Az el­múlt három évben 13 ipari szövetkezetét 80 millió fo­rint kedvezményes kamatú kölcsönhöz juttatott. Frissebb adatok híján Nincsenek fölkészülve Palántanevelés új technológiával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents