Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUÁR 27. Nyílt tér, nyílt vita ftllltélag... Már a szóban ott rejtőzködik a hátrálás. Állítok valamit, majd egy képzővel megbillentem az állításomat, de azért félreérthetetlenül jelzem: biztos vagyok a dolgomban. Egészen addig, amíg nem kell hivatkoznom a képzőre: hiszen csak annyit mondtam-írtam — állítólag. .. A lehetséges valahogy becsületesebb szónak tűnik, mivel jeletése eleve a kételyre épül. Mégis, sokkal többször találkozom az előbbi kijelentéssel. Hozzászoktunk a felületesebb ítéletalkotáshoz, a megalapozatlan vádaskodáshoz, vagy egyszerűen csak összecseréljük a hírt a hirdetéssel? Eredtem már nyomába visszaélésnek, amelyről kiderült, hogy az illető a hatalmával élt csupán. A társadalmi tulajdon notórius megkárosítójáról az újságírói kérdezz-felelek után megtudhattam, hogy tisztére a feljelentő aspirált, így a köztulajdont rendre önnön érdekével helyettesíti. Az elvtelen kapcsolatokat építő vezető széttárta karját, s csak annyit mondott: krónikus anyaghiány idején próbáljam én elvezetni a gyárat kapcsolatok híján. Mindhárom helyen a levelek, felszólamlások nyomát vaskos aktakötegek és levelezés őrzi, hiszen egy-egy híresztelést megerősítendő vizsgálatot tart megannyi szerv, testület. Sok-sok munkaóra telik el meg nem történt dolgok igazolásával, s megtörtént tények létjogosultságának alátámasztásával. Es nincs az a mérőműszer, amely hitelesen jelezné, hogy milyen tüzek gyulladnak föl, Illetve hamvadnak el egy- egy ügy szereplőinek ideg- rendszerében, a felesleges izgalmak mit üzennek a tudatnak: hogyan tovább? Kétségkívül, a higgadtabbak megtanulnak együtt élni az effajta bombákkal, melyek ugyan végül nem robbannak fel, de időzítő szerkezetük ketyegését a hevesebb vérmérsékletűek képtelenek hallgatni. Akad közöttük, aki meggondolatlanul cselekszik, való alapot adva a következő feljelentésnek, s többen fehér zászlót mutatva föladják elveiket, terveiket, és a csendes beletörődés kompromisszumnak nevezett idegcsillapító piruláit választják az infarktus helyett. Egyik nyomozó körutam vétkesnek hitt alanya kifakadt: „Rendben van, elhiszem, hogy kettős teher alatt jobban nő a pálma, hiszen, lám, a szigorúbb szabályozó rendszer nem csökkentette a nyereséget, s dolgozóink sem panaszkodnak «keresetükre. De nincs az a pálma, amely kibírná a néhol ezzel járó klímát, a fokozott követelmények, a differenciálás „áldozatai” bolyonganak és leveleznek, s bár az ellenőrök udvariasak, a jelentésük engem igazol, a szívem helyén egyre gyakrabban akadozva működő pumpát érzek!” Maradván a képletes beszédnél: tűzszerész legyen a talpán, aki az ilyen időzített bombákat hatástalanítja! Mert két okból is veszélyesek. Feltételezéseiket semmibe venni annyi, mint kiradírozni a kontrollt, állítólag- jaikat rágalmazásokká súlyosbítani pedig elrettentő gyakorlat, fgy aztán előfordulhat, hogy az alaptalan bejelentő nagyobb védelmet élvez, mint az alaptalanul megtámadott. El ne felejtsük megjegyezni, hogy nem minden híresztelés nélkülözi a valóságos viszonyokat, jócskán akad kiigazítani való az etikán, stíluson, nézeten — az irányítás minden szintjén, színhelyén. Az is nyilvánvaló, hogy az igazukért harcolók nem detektívek, akik valamennyi tényt, fölmerülő információt tételesen ellenőrizhetnek, bár már találkoztam olyan bejelentővel, aki jobban ismerte a vezető páncélszekrényének tartartalmát, mint maga a vezető. Egyszerűen az okoz számomra idegesítő problémát, hogy bárki megtámadható bármivel. A noteszomból előbukkanó idézet kiigazít: „Nem is az a baj, hogy az embernekv annak ellenfelei, hanem az, hogy általában ők kerülik ki legjobban a vitát, a nyílt összecsapást. Vallom, hogy nem elég valakinek a tévedés jogát megadni, ha a meggyőzés jogát magamnál tartom. De mit tegyek velük? Hogyan harcoljak az ő eszközeikkel szemben?” — mérgelődik az igazgató, aki a titkárságon már a harmadik cserét hajtja végre, mert minduntalan név nélküli levél boronálja össze a titkárnőjével. Most egy nyugdíj előtt álló asz- szony ül a szobában, egyik kezében a telefon, a másikban a kimenő ügyiratok kö- tege. Láttán meg sem kérdem az igazgatótól, hogy miért csak most választott titkárnőül korosabb hölgyet. De beosztottjai azért elmondják, hogy a főnök munkaüteme egy export-orientált cég rugalmasságának függvénye — és ezt az iramot nem családos, erőt-encrgiát az otthoni műszakra is tartogató nőknek találták ki. Ügy vélem, hogy állítólag szavunk túlzott fölértékelődése, súlya és szerepe nem a demokratikus fórumok hiányából adódik, hanem ezek kihasználatlanságából fakad. Nyílt tér van, de nyílt vita ennél jóval kevesebb. Néhá- nyan megszokták véleményük kifejtésének kacskarin- gós útját, mások pedig indítékaikat gondosan leplezve az előbbiek táborához csatlakoznak — állítólagjaikat ezért nehéz kiszűrni a többi, „pozitív kétely” közül. Az újságíró sok ülést, értekezletet, ankétot hallgat végig, de újságírói csemegeként tálalja, ha ezeken érdemi disputa zajlik, érvek csatáznak ellenérvekkel, netalántán az előre stencilezett határozat- tervezet érvényét veszti. Pedig jó lenne, ha a termekben többször forrósodna föl a levegő, az ilyen alkalmak minél kevesebbszer torkollanának személyeskedésekbe, nézeteket, szempontokat szubjektív előítéletekké merevítő bajvívásokba. B sénüdéhenyséB az egyet nem értőből ellenfelet farag, holott a gondolatok koccanásai csak akkor okoznak károkat, ha utána viselői ütköznek össze. Mindenesetre az óvatosabbak visszahúzódnak, s csendjük — valljuk be — közömbösségre utal. Ennek tükrében elgondolkodtató egy népi ellenőr tapasztalata: sok olyan megalapozott bejelentéssel találkozik, melynek vizsgálatakor kiderül, hogy legalább annyi vaj van a bejelentő fején, mint amennyi bűn a leváltást egyébként kiérdemlő főnök rovásán. Mégis, ilyenkor a levél szerzője megdicsőül — csak azért, mert a többiek a kényelmes hallgatást választották. Igaz, a megbukott vezető is érdemei elismerése mellett távozik posztjáról. Állítólag. Tamás Ervin Szolnokon, a baromfipiacon a Szolnok Megyei Fodrászszövetkezet „alkalmi áruk” boltot nyitott. A megyeszékhelyen a szövetkezetnek ez a harmadik, a megyében pedig a hetedik ilyen boltja II hátrányt enyhíteni lehet TÁMOGATÁSOK MOZGÁSSÉRÜLTEKNEK Megyénkben háromezernél több azoknak a száma, akiknek az életét a véletlen úgy alakította, hogy születésük óta, betegség vagy szerencsétlenség következtében mozgásukban korlátozottak, ágyhoz, tolókocsihoz kötöttek. Fogyatékosságuk miatt nehezebb a megélhetésük, mint a hasonló jövedelmű és korú, de egészséges embereknek. A tanácsok és megyei érdekképviseleti szervük együttesen próbálják azt elérni, hogy hátrányuk másokkal szemben legalább anyagi téren csökkenjen. A rökantak évében, 1981- ben alakult a Mozgássérültek Szolnok Megyei Szervezete. Hétszázan fizetik a tagdíjat, de az így befolyt összeg csak egy részét fedezi kiadásaiknak. A megyei tanács évi 120 ezer forinttal támogatja működésüket, a vállalatok, intézmények önzetlen befizetéseiből tavaly 100 ezer forinttal ' gyarapodott vagyonuk! Az így összegyűlt pénz a jószándék ellenére is kevés, ezért remélik, hogy példájukat a későbbiekben még többen követik. Egy tavaly létrejött megállapodás értelmében a Jászárokszállási Községi Tanács három telket biztosít a melegvizű strand közelében üdülők kialakítására. Pihenő és rehabilitációs központ létrehozását tervezik Tószegen olyan területen, melyet a tanács ajánlott fel. A gyógyulást segítheti, hogy a Berekfürdőre látogató mozgássérülteknek már eleve kevesebbet kell fizetniük a Touring Hotelben, a szállásköltség további 40 százalékát az egyesület fedezi. Az egyesület a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osztályával közösen vizsgálja az igénylők rászorultságát, jövedelmét a gépkocsik elosztásánál, melyek nélkül sokaknak még a lakóhelyen belüíi helyváltoztatás is megoldhatatlan feladat lenne. A helyi tanácsok a szociális helyzet mérlegelésével“ döntenek az autóvásárlásokhoz kérhető támogatások elbírálásakor. Gyakorlatilag minden igénylő jogosult erre, ezért ezt a kedvezményt csak a legjobban rászorultak kaphatják meg. Ennek ellenére, néha még e harmincezer forinttal csökkentett összeg is túl soknak bizonyul. A fennmaradó vételár feléig — de legfeljebb 50 ezer forint értékben, és igen borsos kamatokkal OTP-kölcsönt vehetnek fel a vásárlók. Korábban mindenki a saját gépkocsiján tanult meg vezetni, számolva azzal, hogy vizsgája nem, vagy csak többszöri próbálkozásra sikerül. A múlt évtől ez a kockázat megszűnt, ugyanis az ATI egy külön, erre a célra vásárolt Trabant Hy- oomaton oktatja a jelentkezőket. A tanácsa szociális segélyezés részeként a megyében összesen ötmillió forintot fordítottak tavaly üzemanyagtámogatásra. Ezzel 927 gépkocsi-tulajdonost mentesítettek évi 100—420 liter üzemanyag megvásárlásától. Rendkívüli segélyben nyolcszázhatvannégyen részesedtek, a legtöbben Szolnokon, Jászberényben és Kunszentmártonban. Lakásvásárláshoz, felújításihoz a szervezet országos központján keresztül személyenként 60—100 ezer támogatást igényelhetnek. Az ingatlan megvételét, helyre- hozatalát, átépítését megelőzően, és nem utána — hangsúlyozzák. 1987-ben az erre a célra szánt 1 millió 600 ezer forintot tizenkilencen használhatták fel. Az anyagiak csak a feltételeit teremtik meg annak, hogy másokhoz hasonlóan éljenek, dolgozzanak, és ez sem kevés. A mindennapi életben dől el, s a mi hozzáállásunkon múlik, hogy tu- dunik-e mélyebb tartalmat adni a gondoskodásnak. Sz. Z. Az Alföld Balatonja {// szerepkörben lesz? a Kiskörei víztároló Ha állóvíz és Magyarof- szág, akkor elsőrenden a Balaton, utána pedig a Velencei-tó. Rajtuk kívül pedig szinte semmi, ami a nagy- közönséget strandolásra, csónakázásra alkalmas vizével, rendezett környezetével von- zaná. így van ez — legalábbis azok szerint, akik hagyományosan gondolkodnak, és ugyancsak a megszokott sémák szerint tájékozódnak az országban. Pedig a Tisza által bekanyargott vidéken is ott hullámzik egy egybefüggő vízfelület, amely éppen ötször akkora, mint a Velencei-tó. A Tisza úgy vájta ki az Alföldet Kisköre és Tiszafüred között, hogy azt viszonylag kevés földmunkával egy hatalmas tárolóvá lehetett alakítani, tóvidékké formálva így a különben puszta és elhagyatott tájat. Az 1950-es évek második felében kezdték tervezni ezt a gyűjtőmedencét a délebben folyó Tisza meg a tőle északabbra vonuló Kis-Tisza között, s miután egy 1961-es törvény e munkálatokat jóváhagyta, dolgozni kezdtek a gépek, és 1973-ban meg lehetett kezdeni a duzzasztást. A Tisza meg is töltötte a hatalmas mélyedést a kicsi szigeteket csak iitt-ott mutatva meg magából, ám nemcsak a rengetek víz folyt időközben tova, hanem a korábban elképzelt körülmények is megváltoztak. Nevezetesen, hogy ez a tároló majd öntözőközpontjaként fog működni egész környezetének. Ezt a szerepét már nem vállalhatta fel, egyszerűen azért, mert a szóba jöhető termelőszövetkezetek immár az öntözés igénybevétele nélkül is igen jó eredményeket tudtak felmutatni, így hát a különben sem olcsó vízre többen fizettek be. Noha a földmunkák lehetővé tennék a további duzzasztást, és akár egy 127 négyzetkilométeres vízfelületet is ki lehetne alakítani, erre a bővítésre már nincs szükség — legalábbis a jelenlegi körülmények között. Megépült tehát a Velencei- tó ötszöröse a nagy magyar Alföldön, hullámai ott csap- dossák a vaskos gátakat, ám az eredetileg meghatározott feladatának mindössze csak körülbelül 20 százalékosan tud eleget tenni. Még szerencse, hogy azok a vízügyi szakemberek, akikre a tervezést rábízták, idejekorán fölismerték a körülmények átrendeződését, s javasolták, hogyha már egy akkora tavat teremtenek, afféle mindenes víziparadicsom legyen. Kedvét lelhesse ott, aki strandolni, napozni akar, akinek a horgászás a szenvedélye, és az is, aki a csónakázásbam leli örömét. Az így megálmodott táj 1972- ben Középtiszavidéki Üdülőkörzet hivatalos nevet kapta. összesen öt település tartozik hozzá: Tiszafüred, Kisköre, Sarud, Poroszló és Abádszalók. Mi épült már ott, amióta kiderült, hogy a tároló szerepén változtatni kell? A legnagyobb — és országosan is legismertebb — Tiszafüreden például valóságos vízisportközpont alakult ki pompás kempinggel, ifjúsági táborral, termálvizű stranddal, és minden egyéb kellékkel, ami a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja. Mivel igen jó ott a széljárás, szörfözni is nagyszerűen lehet, s ami miatt a nyugati turisták is fölfedezték már ezt a városkát: itt még motorcsónakázni sem tilos. Kisköre — úgyis, mint az egész táj névadója — szintén egyre ismertebb országszerte, már csak azért is, mert ott magaslik a duzzasztómű, ami önmagában is érdekes látvány. Sarud szintén alkalmasnak mutatkozik, hogy a vízisportok gyakorlóhelye legyen — egyáltalán nem mellesleg említve: ehhez a faluhoz van a legközelebb a Hortobágyi Nemzeti Park —; Poroszló a magányt kedvelő horgászok zarándokhelye lehet; Abádszalók pedig szintén a strandotok, a vízi sportok űzőinek népes központja. Noha amióta az üdülőkörzet általános rendezési terve elkészült, több kemping — sőt újabban már panzió — is épült, azért a meleg nyári hétvégeken még sok vendég a vadikempingezést kénytelen választani, és ugyanígy azokat is türelemre intik, akik ezen a tiszai tájon szándékoznak üdülőt építeni. A Középtiszavidéki Intéző Bizottság vezetődnek ugyanis föltett szándéka, hogy ott és csak ott épülhet víkendház, nyaraló, ahol a közművesítést előbb elvégzik, a felelősen gondolkodó vízügyi szakemberek okkal-joggal tiltják a másutt dívó és olyannyira kömyezetpusztító szikkasztást. Egyelőre Tiszafüreden terjeszkedik egy kisebb, 140—160 négyszögöles telkekből álló üdülőtelep, ahol külön főépítész felügyeli, nehogy megszegje valaki az előírásokat, vagy megkísértse egyik-másik ház gazdáját az építészeti ízlésfi- cam. A Kiskörei víztároló szerepváltása tehát amilyen csöndben, olyan jó irányban, — jó irányítással — halad. Ügyeinek intézői abban bíznak, hogy majd csak nagyobb híre támad e szépséges és valóban sok mindenre jó vidéknek, s ha a mostaninál többet emlegetik, majd azok is reá figyelnek, akik az országos idegenforgalom kasszáját kezelik. Egyelőre ugyanis szinte minden forint a helyben gazdálkodó szervektől kerül ki, s ez bizony kevés. Alföldünk új tava sokkalta több gondoskodást is megérdemelne... A. L. A Tisza-híd Tiszafürednél;mellette a híres-neves halászcsárda
