Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

1988. JANUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a j A tévé képernyője előtt Felújítják a Szépművészeti Mű Alapos, két évig tartó előké­születek után szü­letett meg a Szép- művészeti Múze­um teljes re­konstrukció­jának terve. Má­nyi István épí­tész (akinek ne­véhez fűződik a Közgazdaság- tudományi Egye­tem rekonst­rukciója) veze­tésével a Köz­épülettervező Vállalat készí­tette el a rész­letes műszaki ter­veket. Ezek f alapján kezdő­dött meg az idén tavasszal az épít­kezés első üteme. ' Milyen sok új szín, új for­ma, azaz új program jellem­zi az új esztendő első hete­it — írtam le többször is e rovat hasábjain. S most egy egészen érdekes jelen­ség: új lett az is, ami régi; feltámadt egy műsora a té­vének, melyet majdnem olyan örömmel üdvözölünk most, mintha először látna napvilágot, azaz képernyőt. Újra Nyitott könyv A nyitott könyvről van szó, amely néhány esztendeje hosszabb élet után egyszerű­en kimúlt a televízióból, anélkül, hogy különösebben elsdrattuk volna. S most új életre kelt, méghozzá úgy, hogy egyúttal a halotti bú­csúztatáskor szokásos dicsé­retek is elhangzottak (utó­lag) előtte: jeles személyisé­gek zengték el a könyvek egykori televíziós műsorá­nak himnuszát. (Ügy látszik, előbb meg kell valaminek — vagy valakinek — halnia, hogy érdemei elismertesse­nek). Nos, a Katkó István szer­kesztette Nyitott könyv utó­lag megkapta az őt méltán megillető elismeréseket. Bez­zeg amikor élt, inkább csak gyengéit emlegettük, példá­ul, hogy olykor a televíziós kóstoló nem tudta visszaad­ni az adott regény eredeti ízeit, vagy hogy az írásmű­ből készült tévéváltozat csu­pán szegényes zsugorítmá- nya az eredetinek. Ma már persze csak a szépre emlé­kezünk. De évek óta gyötör­hetett bennünket annak hiá­nya, hogy a könyv, leggyö­nyörűbb szórakozásunk, el­vesztette egyetlen jelesebb fórumát a képernyőn. Most tehát nem is annyira az egykori Nyitott könyv feltá­madásának örvendhetünk, mint inkább annak, hogy új­ra van helyük a könyvek­nek a képernyőn! Méghoz­zá rendszeres helyük, nem csupán egy-egy alkalmuk. Itt van tehát, csütörtök este bemutatkozott az új nyi­tott könyv. Méghozzá egy régi, elmaradt produkcióval köszöntött ránk. Hisz a Mes­terházi Lajos regényét be­mutató film 16 éve vár erre a pillanatra egy lezárt do­bozban. Ugyanis azóta nem jutott szóhoz a képernyőn az Apaszív. Most látva szinte érthetetlennek tűnik e kése­delem, hisz Mesterházi olyan problémákat feszeget benne, olyan magatartásokat vilá­gít meg élesen, szatirikus fé­nyekkel, amelyekről akkor is, 16 éve, most is hasznos dolog nyíltan beszélni. A minden szerkesztő szájaíze szerint, illetve tágabban vé­ve a mindenkori művészet­politika napi igényei szerint regényét átdolgozó, megalku­vó írói magatartás joggal váltott ki megvetést a múlt­ban épp úgy, mint napjaink­ban. A gerinctelenség, — hozzáteszem nemcsak az írói, de szélesebben vett emberi — sohasem tartozott a di­cséretes tulajdonságok közé. És ezt Mesterházi remek mu­latság formájában kínálja elénk, szórakoztatóan leplezi le az emberi megalkuvás tartalmatlan ürességét. Nyi­tány lett tehát az elmaradt premier, s ezt a nyitányt akár jelképesnek is tekinthetjük a jövő szándékait illetően. Amit Katkó István éveken át végzett — életművének kétségtelenül elidegeníthetet­len része maradt a Nyitott könyv — most ezt a feladatot Bernát László vállalta, ő a szellemi gazdája a régi mű­sor új változatának. Talán a formája is módosul majd, de egy bizonyára változatlan marad benne: főszereplője a könyv, a szépirodalom, az olvasmány. Értelmünket en­nek irányába nyitogatja, méghozzá az újdonságok fe­lé. Sok sikert az Űj nyitott könyvnek. Mesterek És egy lassan véget érő sorozatról, mely szolidan hú­zódik meg a vasárnap dél­utáni programok sorában, a Mesterekről, amelynek nyol­cadik utolsó előtti darabja a kötélverő mesterségről szó­lott, s az abádszalóki Arany András műhelyébe vitt el bennünket, ahol napjaink­ban is a legkülönfélébb köte­lek születnek az igen tartós és erős kenderfonalakból. Csupán öt percig tartott e villámlátogatás, pedig szíve­sen láttam volna viszont ki­csit részletesebben is a gyer­mekkoromból ismerős mun­kafolyamatokat is, a ken­dertől a kötélig vezető út fontosabb állomásait. Ahogy például aratják a kendert, majd folyóvízbe vagy tóba (nálunk a faluban hajda­nán a Zagyva vizébe) rakták a kévékbe szedett kendert, hogy ott áztassák hosszú na­pokig, aztán szárítsák, tör­jék, tilolják végül engedel­mes anyaggá. Ritka mester­ség ma már a kötélverőké, kihalófélben lévő mester­ség. Éppen ezért talán ala­posabb és elmélyültebb fi­gyelmet érdemelt volna, de a többiek is, amelyek szere­peltek a sorozatban. Hisz benne a nép életének egy- egy jellegzetes darabját ér­zékelhetjük; ebben a kame­rával írott néprajzban a nép élete jelenik meg. Persze így is dicséret illeti Pásztory Jár nos rendezőt és Kopper Ju­dit szerkesztőt, hisz aligha­nem az utolsó lehetőségeket ragadták meg az ősi mester­ségek filmes rögzítésére. Röviden Volt néhány bemutató is az elmúlt héten, szerdán egy bolgár szerző drámáját, pén­teken este a két lengyel író három jelenetéből készült tévéjátékot láthattuk, a Ta- núlságos történeteket. Va­lójában egyik sem emelke­dett ki a tévéjátéktermés át­lagából. A Majd holnap cí­mű kamarajátékot talán az­ért érdemes mégis megje­gyeznünk, mert a háromsze­mélyes drámából Vitézy László rendező pontos és igen feszes, formás játékot teremtett. Velicskov drámá­ja egy érzelmi válságba ju­tott házaspárról készített lát­lelet, keserű és kegyetlen mű a kapcsolatok kiüresedéséről, arról az állapotról, amikor férj és feleség már csupán megszokásból viselik el egy­mást, szinte párhuzamosan élnek egymás mellett. Látle­let, meglehetősen abszurd helyzetre építve. A férj mindvégig egy kádban ül, miközben írógépén próbál valamit létrehozni, a feleség pedig hegedűn gyakorolgat szüntelen, s eközben „társa­lognak”. Mindez kissé mes­terkéltnek tűnik, de a ragyo­gó színészi játék ezt a mes­terkéltséget is feledtetni tud­ja. Rajhona Ádám fanyar egyénisége a férj szerepében telitalálat és Alrnási Éva is rendkívüli színészi érettség­gel jeleníti meg az elfásult feleség mérhetetlen spleen­jét, életuntságát. Sokat per­sze nem tanulhattunk belőle, miként a péntek esti ameri­kai filmből sem, amely állí­tólag egy házasember titkait volt hivatva felfedni. A ka­landokba bonyolódó, szexuá­lis örömöket egy prostituált karjai között kereső férj ku­darcából legfeljebb azt a közhelyet jegyezhettük meg, hogy kár felelőtlenül kocká­ra tenni a családi élet meg­hitt melegét, mert abból csak baj lehet, Hiába cseppentet­tek az alkotók filmjükbe ■még egy kis bűnügyi izgal­mat is, ettől valamivel érde­kesebbé vált ugyan a törté­net, de mélyebb nem lett a dráma semmiképp: kom­mersz mese maradt így is. V. M. Népművészet ifjú mestere Pályázat és nívódij A KISZ Központi Bizott­sága, a Művelődési Minisz­térium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal az Országos Művelődési Központtal, a Népi Iparművészeti Tanács­osai és a Népművészeti Egyesülettel közösen pályá­zatot hirdet a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésé­re. A pályázat célja, hogy ösz­tönözze az ifjúság körében a népművészeti alkotó és elő­adói tevékenységet, a nem­zeti hagyományok ápolásét és továbbfejlesztését, bele­értve a nemzetiségek kultú­ráját is. Az előadóművésze­ti kategóriában 30, a tárgyi alkotóművészet kategóriá­ban pedig 35 éves korig pá­lyázhatnak az érdeklődők. A pályázat újdonsága, hogy a tárgyalkotok számá­ra nívódíjat ítélnek oda, ezt a népművészet formanyel­vét továbbfejlesztő alkotók nyerhetik el. A pályázatokat a nagymé­retű tárgyak, tárgyegyütte­sek kategóriájában április 15-ig, az előadóművészeti és tárgyi kategóriában május 9—13. között kell beküldeni az 1074 Budapest, VII., Rot- tenbiiler utca 16—22. cím­re. A pályázat meghirdetői Életfa elnevezéssel díjat ala­pítanak azok elismerésére, akik munkásságukkal hozzá­járulnak a népművészet köz­vagyonként való kezeléséhez, megőrzéséhez, a nemzedékek közötti átörökítéséhez; sze­mélyiségük, szellemiségük, életvitelük, magatartásuk erejével, tudásuk, képessé­geik legjavát adva vállalkoz­nak a népi kultúra értékei­nek megismertetésére. A díjra közösségek és in­tézmények korhatár nélkül bárkit javasolhatnak, akit a felsorolt szempontok alapján arra érdemesnék ítélnek. A javaslatokat a KISZ KB kul­turális osztályára küldhetik be (1133 Budapest, Kun Bé­la rakpart 37—38). Megyénkről az országos sajtóban decemberben is bő­ven olvashattunk. A Nép- szabadság arról tájékozta­tott december 23-án, hogy mégis megépül az új Tisza- híd Szolnokon. A megye köt­vénykibocsátással szándéko­zik támogatni az ügyet. Ugyancsak a Népszabadság­ból tudhattuk meg, hogy Jászberényben üzembe he­lyezték azt a svájci lecenc alapján készült energiataka­rékos berendezést, mely a Magyar Rádió rövidhullá­mú adásait sugározza, töb­bek között Nyugat- és Dél- Európában is. A Rádió és TV Újság 1987. évi 50. száma is említést tett erről. Legnagyobb példányszámú napilapunk híre volt, hogy Kunszentmártonban a váro­si művelődési központban tartotta alakuló közgyűlését a Városvédők és Városszépí- tők Egyesülete. Abádszaló- kon tanácskozott a Közép- Tiszavidéki Intéző Bizottság. Ezt is a Népszabadságban ol­vastuk. A Vendéglátás című folyóirat 1987. évi 12. számá­ban elemzés található a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat helyzetéről, ered­ményeiről. Szekrénysorok Amerikába, szállítja a Jászberényi Bú­(Költségei — mai árakon 365 millió forintot tesznek ki. Befejezési határideje 1990. november 15-e.) A kivitele­ző a legnagyobb garanciát nyújtó céget, a Középület­építő Vállalatot pályázat alapján választották ki. A KÖZÉV dolgozott az Opera felújításán és építi a Köz­gazdaságtudományi Egyete­met. Még a rekonstrukció meg­kezdése előtt hozzá kellet nyúlni az épülethez. Nem tűrt halasztást a tetőhéjazat javítása, hiszen az épület legfelső emeletére, az 1800 festményt őrző tanulmányi raktárakba beesett az eső. Vödrökkel, ernyőkkel véd­ték, ahogy tudták a műtár­gyakat. (A tanulmányi raktár a közönség által is látogatható, a megszokottnál zsúfoltabb kiállítóterem. A világ szá­mos nagy múzeuma tart ilyen szekunder galériát, torgyár — írta a Népszava. A cikkből kiderült az is, hogy a gyár kilábalt nehéz helyzetéből, újra nyereséges. A Népszava szólt arról is, hogy a martfűi növényolaj­gyár valamint a szolnoki Cu­korgyár teljesítette éves ter­vét. A szomszédos megyék lapjai Js hírül adták, hogy az elmúlt hónapban megkezdte működését, folyamatos ter­melését a Martfű és Tisza- földvár között épült gáztelep. Fél tucatnál több írás fog­lalkozik a Szolnoki Szigligeti Színház műsorával, előadá­saival. Az Élet és Irodalom; a Film, Színház, Muzsika; az Üj Tükör; a Népszabadság, a Népszava valamint a Pest Megyei Hírlap egy-egy de­cemberi számában jelentek meg érdekes beszámolók; er­ről. Jubileumi hangverseny­nyel ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját a jászbe­rényi Palotásy vegyeskar, mint azt a Népszabadság de­cember 14-i száma tudtunkra adta. Illusztris népdalgyűjte­ményt jelentetett meg a Ver­seghy Ferenc Megyei Könyv­tár. A Mély a Tiszának a széle című kötetben kottáz- va, eredeti szöveggel száz népdal található. December 29-i számába hívta föl olva­sói figyelmét e kiadványra a ahol igen értékes, bár nem főműveket tanulmányoz­hatnak a szakemberek és a látogatók.) A tetőjavítás idejére az emeletről el kellett szállíta­ni a képeket. Ezért a hasz­nálaton kívüli román csar­nokban felépítettek egy Dexion-salgo rendszerű „há­zat a házban” és ideiglene­sen itt helyezték el a tanul­mányi raktárai. (Múzeumi rend szerint minden műtárgymozgatást írásban ég fotóval dokumen­tálva.) Innen már csak vég­leges helyükre kerülnek a műtárgyak. Anyagilag, biz- tonságtechnikailag és mu- zeológiai szempontból is fi­gyelemre méltó, hogy az építkezés ideje alatt csak 2 hónapra zárják be a múzeu­mot. Nem ürítik ki az épü­letet (egy korábbi elképzelés szerint csillagászati összege­kért Fertődre szállították volna a műkincseket), s a le­Népszabadság, míg a Nép­szava a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár nemzetkö­zi gyermek-illusztrációs pá­lyázatáról adott hírt decem­ber 17-én. „Szolnoki Nevelő” címmel a Szolnoki Városi Tanács művelődési osztálya új lapot indított útjára, amely a megye és város pedagógusai­nak szakszervezeti mozgal­máról is szól, amint arról a Pedagógusok Lapjának 1987. évi december 4-én megjelent 23. száma is tájékoztatott. Országos zeneiskolai gor­donkaversenyt rendeztek Friss Antal emlékére tavaly év végén Szolnokon, értesül­hettünk a Népszabadságból december 7-én. A felsorolta­kon kívül még más jelentős Szolnok megyei vonatkozá­sú tudnivalókról is szóltak az országos lapok. Válogatá­sunk azonban nem lehet tel­jességre törekvő, elsősorban az információ értékű cikkek, közlemények számára igyek­szünk helyet szorítani, ezzel is bővítve könyvtárunknak az információ közvetítésben fölvállalt szerepét. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata Külső-belső építkezés a mú­zeumban hető legkevesebb helyváltoz­tatással csoportosítják át a műtárgyakat (merthogy a képek, szobrok állagát min­den mozgatás megviseli.) Miközben a rekonstrukció idején a múzeum néhány, az építkezéstől függően váltczó részlegét is látogathatja a közönség, sőt, új időszaki kiállításokat is rendeznek majd. Az első években csak a főbejáratból nyíló már­vány csarnokot zárják be. Az első ütem három és fél évében funkciójában nem zavarja a kiállításokat, a muzeológiai munkát. A leg­lényegesebb mozzanata pe­dig az, hogy új területeket nyerünk — mondja Merényi Ferenc főigazgató. Mégpe­dig az első emelet magas­ságában lévő márvány csar­nok és a múzeum két belső udvara alatt. Ezek a mosta­náig homokkal feltöltött földszinti terek 1250 négy­zetméternyivel növelik a múzeum területét. Tovább­ra is a márvány csarnok lesz majd a fogadó terem. Innen nyílik a kétoldali bejárat, és innen lehet bejutni az ed­dig a közönség elől elzárt udvarokba is. Ezek egyiké­ben szabadtéri szoborkiállí­tást, másikában kávézót rendezünk be. Az udvarok alatt felszabaduló üvegpriz­ma fedésű termek 900 négy­zetméternyi kiállítási terüle­tet adnak. A 350 nyégyzet- méteres márvány csarnok alatt pedig közművelődési célú előadóterem lesz. Amatőrfilmak bemutatója Azon a kéttucatnyi érdek­lődőn kívül, akik a közel­múltban a Tisza mozi „C” termében végignézték a lel­kes szolnoki amatőrfilme­sek legújabb — számos si­kert már eddig is megért — alkotásait, kívülállók alig láttak valamit is e költséges hobbi művelőinek, meg­szállottáinak terméséből. Az MN Táncsics úti Helyőrségi Klubja — úgy is, mint a ma­holnap másfél évtizedes múlttal rendelkező, Hemopta Amatőrfilm- és Videó Klub fenntartója, — idei tervei között célul tűzte, hogy meg­ismerteti a nyilvánossággal aktív alkotóközössége tagja­it, elsősorban tevékenységük eredményeinek, filmjeiknek közreadásával. A Hemopta története is úgyszólván nyomon követhe­tő ezen a héten, esténként a klubban, 18—21 óra között. Csete Miklós S—8-as kes- kenyfilmre és videóra ké­szült burleszkjei mellett Ko­vács János animációs és pri- xilációs „kísérletei” is derűs perceket ígérnek mindazok­nak, akik nem sajnálják ide­jüket az ismerkedésre. Az alkotók — igény szerint — készek az érdeklődőket a műhelytitkokba is beavatni. Kádár Márta lász-Nagykun-elemzés, Hírünk az országban szekrénysorok Amerikába

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents