Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

1988. JANUAR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nfncs már „ködszurkólás” Pénznek szűkében, gondolkodó embereknek bővében Az újítások haszna a Szolnoki Papírgyárban A rossznyelvek szerint manapság gazdasági körök­ben annyit beszélnek a mű­szaki fejlesztésről, hogy már szinte a vízcsapból is en­nek fontosságát hirdető zöngemények folynak, csor­dogálnak. Nehézségeink mi­Bulldogtermészetű emberek Ezért aztán nem a vélet­len műve lehet, hogy mosta­nában felerősödtek, megnőt­tek a vállalati újításokat, ésszerűsítéseket, korszerű­sítéseket szorgalmazó embe­rek szavai, hisz — mint több helyen is hallottam, — szin­te nincs is más lehetőség a „túlélésre”. önkéntelenül is eszembe jutnak azonban azok az újí­tók, akikkel néhány évvel ezelőtt beszélgettem, ök is kitaláltak valami jót, vala­mi újat, valami hasznosat amivel könnyebbé, hatéko­nyabbá vált vagy esetleg válhatott volna a munka. Nos, pontosan ők voltak azok, akik többnyire elkese­redetten mesélték utólag kálváriájukat, hozzátéve, hogy újítani, valami újra vállalkozni csak bulldogter­mészetű embereknek szabad. Ezzel azt akarták érzékeltet­ni, hogy a kisebb-nagyobb siker eléréséig szinte vért kell izzadniuk, annyi ne­hézséggel, gátló előítélettel, adminisztratív útvesztőkkel kell megküzdeniük, hogy a kevésbé szívósak sokszor jó­val idő előtt bedobták a tö­rölközőt. Ösztönzés a zseben keresztül Ma már elmondható, hogy minden üzemrészben verbu­válódott egy-egy munkások­ból, vezetőkből álló csapat, amelynek tagjai élenjárnak az újításokban. Köszönhető ez annak is, hogy a gyári vezérkar felkarol mindenféle ötletet, sőt ösztönzi is a dolgozókat arra. S hogyan lehet a legjobban ösztönöz­ni? Természetesen az em­bereket zsebén keresztül, s amióta az újítási díjakat a költségek terhére lehet el­Egyesítenék a fejlesztési forrásokat, egységesítették a technológiát att viszont csak csordogál­nak a műszaki fejlesztésre fordítható pénzek. Márpedig anélkül még reményünk sem lehet arra, hogy gazdaságunk fejlődőképes legyen, sokkal inkább további lemaradá­sokkal kell számolnunk. Ügy látszik, hogy ennek a gyakorlatnak mára befelleg­zett, hisz több helyen — ép­pen az előzőekben emlege­tett okok miatt — inkább segítik és nem gátolják az újítók munkáját. Így van ez a Szolnoki Papírgyárban is, ahol nem valamiféle köd- szurkálás folyik, hanem na- gyonis tudatosan készítik fel már a pályakezdőket is a jövőbeni feladataikra. Hi­szen például a fiatal mér­nököket, üzemmérnököket sem dugják be azonnal egy irodába, hanem ők is lenn kezdik a műhelyekben és forgószínpadszerűen a gyár minden üzemrészében eltöl- tenek'jó pár hónapot. Vagy­is kötelező végigjárniuk a gyártás minden fázisát, s azt követően pedig igyeksze­nek számukra az érdeklődé­si körüknek leginkább meg­felelő munkát biztosítani. Ezzel aztán mindenki jól jár. A munkavállaló azért, mert ha jól érzi magát, akkor jobban megy a munka is. Ha pedig jobban megy a mun­ka, akkor könnyebben jön­nek az ötletek, amelyekből akár újítások is születhet­nek. S ez pedig a gyár érde­ke. számolni, azóta az újítások­ért járó pénz is több lett. S emelett kétségtelen az is ha a dolgozó érzi, tudja, hogy szükség van a munkájára, ötleteire, sőt mi több látja a megvalósult újításokat, ak­kor nagyobb kedvvel lát hozzá az elvégzendő fel­adatokhoz. A kedvre, s ezen belül is az újítási kedvre a Szolnoki Papírgyárban az utóbbi egy évben nem sok panasz lehet, hisz a fejlődésről a számok Pártmunkánk megújításáért Tézisek a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) százalékos bankkamattal ter­helt hitelből vásárolt szilárd műtrágyát tárolniuk, és a készletfinanszírozás sem kö­lti le a saját forgóalapjukat. Országos elemzések szerint a szemcsés kemikáliák tárolá­si hatóanyagvesztesége 15— 20 százalék között van. Agrokémiai szempontból is sok előnye van a társulás­sal létrehozott telepről tör­ténő folyékony műtrágyázás­nak. Az egyenletesebb kiszó­rás által a kemikáliák ha­tása . jobban érvényesül. Könnyebben, pontosabban összeállítható a növények igényeinek legmegfelelőbb hatóanyag komponens arány. A folyékony műtrágyával egy menetben kijuttathatok a ■ táblára a növényvédősze- rék, a gyomirtók is. Mind­ez a korábbinál gazdaságo­sabb • tápanyaggazdálkodást tesz lehetővé, talaj- és nö­vénykímélő technológiával. A három gazdaságban lévő mintegy 'kilencezer hektár­nyi őszibúza egyharmadát ugyanis már művelőutas ve­téstechnológiával termesz­tik. Ez a tavaszi féjitrágyá- zásfcor, a költséges repülő­gépes műtrágyázás kiküszö­bölésével szántén jelentős megtakarítást hoz majd. A gazdasági társaság idén folytatja a beruházást, mint­egy kétmillió forintot kíván­nak még a telep fejlesztésé­re költeni. A jelenleg csak a MÁV rakodópályaudvarán keresztül megközelíthető lé­tesítményhez egy fél kilomé­ternyi, a pályaudvart elkerü­lő utat építenek. A mázsahá­zat és a mérlegrendszert már eleve úgy alakították ki, hogy elektronizálhassák, az­az számítógép alkalmazásá­val pontosabbá, gyorsabbá tehessék a folyékony műtrá­gya készlet forgalmazásával, a számlázással kapcsolatos ügyvitelt. Mivel a teljes üzembehelyezés után a te­lep többet „tud” majd, mint a három társult nagyüzem 25 ezer hektár területének tápanyagellátása, a térségi együttműködés kiterjeszté­sén munkálkodik a gazdasá­gi társaság. A kis szállítási távolságra gazdálkodó kun-. csorbái termelőszövetkezet­tel, és — mivel a gazdasági előnyökkel biztató összefo­gás nem ismerhet megyeha­tárokat — a Békés megyei Endrőd térségében működő nagyüzemekkel kívánja bő­víteni a társulást a Kemitúr, a folyékony műtrágyatelep jobb kihasználása, ezáltal a beruházás gyorsabb megté­rülése érdekében. mindennél jobban beszélnek: míg 1985-ben csak ötven­négy, addig rá egy évre már 95, tavaly pedig 145 újítást nyújtottak be a dolgozók, és a ’86-ban újítási díjként ki­fizetett 700 ezer forint 1987- re már 13 millió 76 ezer fo­rintra rúgott. A fejlődés egyértelmű, s a megvalósult újítások is nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy a szol­noki gyár 1987-ben 560 mil­liós nyereséggel zárta az évet. Üj terméket produkáló újításaik közül talán elég ha a tavaly nyár óta már a boltokban is kapható dobo­zos higiénikus papírzseb­kendőre gondolunk, amiből az elmúlt év második fe­lében 70 tonnát állítottak elő. Vagy megemlíthetjük a ve­gyi önátíró papír gyártásá­nak megkezdését, amit ed­dig és sajnos még ezután is nyugati importból kell be­szerezni. Ugyanis 10 ezer tonna belőle az országos igény, de a szolnoki gyár jelenleg ennek a mennyiség­nek csak az egytizedét ké­pes előállítani. Nem vélet­len, hogy terveikben szere­pel egy évi 12 ezer tonna kapacitású üzem létrehozá­sa, ha kell még úgy is, hogy vegyesvállalatot alapí­tanak ennek érdekében. Vétek lenne nem élni vele Újításaik sorában kiemel­kedik az, hogy tavaly óta hulladékpapírból készítik a kifestőkönyvek alapjául használatos papírokat, s ugyancsak hulladékpapír­ból sütőipari zacskókat is gyártanak, nem beszélve azokról az újításaikról, amelyek a belső technoló­giákat egyszerűsítették, korszerűsítették vagy tették könnyebbé. Ezeken kívül is sok-sok elgondolásuk, ter­vük van még a papírgyári­aknak. A pénznek, igaz, hogy szűkében, gondolkodó embereknek viszont bővében vannak, s mint ahogy mond­ják, ezzel a szellemi tőkével vétek lenne nem élni. Gyarapodó fogyasztási szövetkezetek A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsánál el­készült a szövetkezetek ta­valyi munkájának gyorsmér­lege. Eszerint a tagság lét­száma egy év alatt száz­ezerrel emelkedett és megha­ladta a kétmilliót. Részben ennek, másrészt a tagok nö­vekvő érdekeltségének kö­szönhetően egymilliárd fo­rinttal gyarapodott a részje­gyek és a célrészjegyek együttes összege, és már el­érte a 8,5 milliárd forintot. Különösen a célrészjegy-ál­lomány növekedése jelentős, az így befizetett pénzekből és saját forrásokból új üz­leteket, takarékszövetkezeti kirendeltségeket építettek a szövetkezetek, számos he­lyen korszerűsítették, il­letve bővítették az ipari és szolgáltató üzemeket. A ta­karékszövetkezetek egy rész­ben a kölcsönalapot gyarapí­tották a célrészjegyekből befolyt pénzzel. Az áfészek a tervezettnél nagyobb forgalmat bonyolí­tottak le, kiskereskedelmi hálózatuk üzletei 10 száza­lékkal több árut értékesítet­tek, nyereségük átlagosan 20 százalékkal haladta meg az előző évit. A nagyobb for­galmat elsősorban az év­végi felvásárlások okozták. A nyereség növelését, az áfészek egész évi takaréko­sabb gazdálkodással érték el. Ezekben a napokban jutott el a pártszervezetek­hez a Titkári Tájékoztató cí­mű kiadvány legújabb szá­ma, amely a párt vezető sze­repéről és a politikai intéz­ményrendszer továbbfejlesz­téséről szóló téziseket tar­talmazza. A Politikai Bizottság az­zal a szándékkal és kéréssel bocsátja pártvitára az anya­got, hogy a kommunisták ismerjék meg, beszéljenek, vitatkozzanak róla, és javas­lataikkal, véleményükkel segítsék a Központi Bizott­ságot a lehető legjobb állás- foglalás kialakításában. A XIII. kongresszus politi­kai állásfoglalása alapján a Központi Bizottság már 1985- ben úgy döntött, hogy mun­kabizottságot választ saját soraiból e téma vizsgálatára és a teendők kidolgozására. A szakértők és a politikai vezetők széles körének be­vonásával folytatott munka eredményeként fogalmazód­tak meg a tézisek, amelyek — a részletek felvázolása nélkül — jelzik a párt és a politikai intézményrendszer megújításának irányait. Mit várunk a pártvitától? Mindenekelőtt azt, hogy erő­sítse vagy cáfolja azokat a szándékokat, amiket a tézi­sek tartalmaznak, másrészt javaslatokat, elképzeléseket várunk a politikai célok, irá­nyok konkrét megvalósításá­hoz. Amint az a dokumentum­ból kiderül, a fő cél a párt munkájának megújítása, a vezető szerepének erősítése. Miután a párt képezi a szo­cialista politikai intézmény- rendszer legfontosabb és egy­ben meghatározó elemét, centrumát, a párton belüli változások kihatnak az in­tézményrendszer más elemei­re, az állami, társadalmi szervek és szervezetek mű­ködésére is, egyben feltéte­lezik annak változását, fej­lődését. A vitára bocsátott anyag elsősorban azt tartalmazza, amit tenni akarunk. Világo­san meg kell mondanunk azonban azt is, hogy mi az, amit nem lehet megváltoz­tatni. Meg kell mondanunk már csak azért is, mert az utóbbi időben megjelent publikációk egynémelyike a szocializmus lényegét is meg­kérdőjelezte, és ezt nem hagyhatjuk válasz nélkül. Világossá és egyértelművé kell tenni: Magyarországon továbbra is a dolgozó nép fogja gyakorolni a hatalmat, és szocializmus épül. Szó sem lehet a polgári társadalmi rend restaurálásáról. Ennek megfelelően a dolgozó nép marxista-leninista pártja, a Magyar Szocialista Munkás­párt gyakorolja a történel­mi hivatásából adódó tár­sadalomvezető szerepét, és ennek nem lehet alternatí­vája a polgári értelemben vett többpárt-rendszer! Mint alapokon, ezeken áll a szo­cializmus épülete, és ezért ezeket csak szilárdítani le­het! Szükség van viszont az új követelmények által kívánt megújulásra, a más módon való munkálkodásra — az előbbi példánál maradva — a szocializmus épületének komfortosabbá tételére, kor­szerűsítésére. Érdemiben kell beavat­nunk a párttagságot, a párt- szervezeteket a politika ala­kításába az által is, hogy a központi döntéseket megelő­zően széles körű pártvitákat kezdeményezzünk a lehetsé­ges alternatívákról. Gyakor­lattá szükséges avatni a pár­ton belüli felelős vitát, elis­merve azt a tényt, hogy a párt tagjainak is, csakúgy mint a közéletben aktívan résztvevő pártonkívülieknek van és lehet eltérő vélemé­nye egy-egy jelenség meg­ítélésével vagy a megoldás módjával kapcsolatban. Az érdemi javaslatokat nem csak meghallgatni, de a dön­téseknél figyelembe is kell venni. Ugyanakkor fenn kell tartani a döntést hozó tes­tületnek azit a jogát, hogy felelősségük tudatában egyes véleményekkel ellentétben is dönthetnek, de azok meg­hallgatása nélkül nem. fl pártdemokráciának lényeges eleme, egyben a pártegység alapvető feltéte­le, hogy a többség akarata jusson érvényre. A döntések előtt nélkülözhetetlen a vi­ta, de legalább ennyire fon­tos a döntések egységes kép­viselete és végrehajtása. Tu­datosítanunk kell, hogy a párt tagjainak nem csak jo­ga, de kötelessége is az el­térő vélemények kifejtése, ütköztetése, a pártfórumo­kon, mintahogy kötelessége a hozott döntések, határozatok képviselete, megvalósítása. Ez ma nélkülözhetetlen fel­tétele a párt hadrafogható­ságának, ütőképességének, és aki ezt nem tudja vállalni,' az jobban teszi, ha — állam- polgári jogainak sérelme nél­kül — kilép a pártból, és pártonkívüli szimpatizáns­ként támogatja politikánkat. Fejlesztésre vár a párt belső működési mechanizmu­sa is. A demokratikusan megalkotott pártpolitika ke­retei között fokozott önálló­ságot igényelnek és kapnak az irányító pártszervek és alapszervezetek. Fel kell ol­danunk a felesleges kötöttsé­geket, a szervezeti élet túl­szabályozottságát, radikáli­san szakítani a formalizmus­sal és a papírtengerrel küsz­ködő bürokratizmussal. El kell érnünk, hogy minden alapszervezet maga döntse el — működési területének politikai szükségletei szerint — mikor és mivel foglalko­zik. Az alapszervezetek le­gyenek élő kommunista kö­zösségek, amelyeket emberi, elvtársi szálak fűznek össze, és amelyeknek politikai je­lenléte működési területü­kön folyamatosan érzékelhe­tő. Legyenek nyitottak poli­tikai munkájukban és a kör­nyezetük is érzékelje, való­sághűen ismerje, hogy a kommunisták mit akarnak, mit képviselnek. Az irányí­tó pártszervek kötelessége, hogy minden eddiginél több tartalmasabb és gyorsabb információval (és nem csak kötelező feladattal) lássák el az alapszervezeteket. A ptártmozgalom életének élén­kítésére, megújítására van szükség, mert ez nemcsak cgv jogos igény kielégítését jelenti, hanem elmozdulá­sunk, munkánk hatékonysá­gának feltétele is. A pártmunka fejlesztésé­nek feltétele és egyben kö­vetkezménye is, hogy a poli­tikai intézményrendszer minden egyes eleme — a pártpolitika fő céljainak megfelelően és annak való- raváltása érdekében, a tör­vények keretei között — ön­állóan és felelősen tegye a dolgát. Ez egyaránt vonatko­zik az Országgyűlésre, a kor­mányzatra, a helyi tanácsok­ra és gazdasági vezetésre, va­lamint a társadalmi és tö­megszervezetek központi, területi és helyi szervezetei­re. Eredményes választások bizalmát élvező működésük nélkülözhetetlen feltétele, hogy szüntelenül az állam­polgárok, illetve tagságuk demokratikus kontrollja alatt dolgozzanak. A párt politikai befolyá­soló, irányító munkájának szükségességét az említett szervek önállóságának fej-) lesztése nem zárja ki. A módszernek azonban itt is változnia kell. Elveinknek megfelelően: politikai befo­lyásolásunkat a különböző szervezetekben dolgozó kom­munisták útján gyakoroljuk. Felértékelődik tehát a kü­lönböző testületekben a kom­munista csoportok (frakciók) szerepe. Érdemi működteté­süktől az alapvető kérdések­ben tanúsított egységes fel­lépésüktől egyre kevésbé tu­dunk eltekinteni. Ezért na­gyon lényegessé válik a kom­munista csoportok rendsze­res érdemi tájékoztatása, összefogása, munkájuk fo­lyamatos értékelése mind a pártbizottságok, mind pedig az alapszervezetek tevékeny­ségében. 1 kiküldött anyag feletti vitának nincs határ­ideje és nincs kötött formá­ja. Mindezt a pártszervek és alapszervezetek maguk dönt­hetik el. Mivel azonban a té­mát a Központi Bizottság a közeljövőben napirendre kí­vánja tűzni, nagy segítség lenne a pártszervezetek vé­leményét, javaslatait febru­ár első felében megismerni és hasznosítani. Petrovszki István az MSZMP KB osztályvezetője Két évvel ezelőtt a tiszaszentim- rei Aranykalász Tsz nyomda- és dobüzemet ala­kított ki. Az el­múlt évet jól zár­ták, hiszen 10 millió forint volt az árbevételük. Fő tevékenysé­gük hiány-, illet­ve egyedi nyom­tatványok elő­állítása. Képün­kön Magyar Ti­bor a magasnyo­mó gépen öntapa­dós címkékét készít a Karcagi Cipőipari Szö­vetkezetnek (Fo­tó: T. Z.)

Next

/
Thumbnails
Contents