Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-09 / 290. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987 DECEMBER 9. I dolgozik figyelik Új tévócsalád Fejleszt a Videoton Előrehaladtak a Videoton elektronikai vállalat jövőre piacra kerülő új színes televíziócsaládjának a gyártási előkészületei. Befejezték a gépsorokat befogadó épületi felújítását, folyamatosan végzik a technológiai szereléseket, s az év végére elkészül az első száz új televízió. A készülékeket — térítés ellenében, a vállalati szakszervezeti bizottság döntése alapján — a Videoton dolgozói kapják meg tartós műszaki megfigyelésre. Ez azt a célt szolgálja, hogy az esetleges hibákat még a sorozatgyártás megkezdése előtt ki tudják majd javítani. Az új televíziócsalád gyártására 1,2—1,5 milliárd forintos fejlesztési programot valósít meg a Videoton. A gyártási technológiákat a világ legnagyobb televíziógyártójának számító francia Thomson cégtől vásárolta, a gyártandó készüléket pedig — figyelembevéve az itthoni igényeket, valamint a hazai üzemekben és a szocialista orszgokban előállított alkatrészek felhasználásának lehetőségét is — a két vállalat szakemberei közösen fej - lesztették ki. Az új termék nemcsak a hazai választék bővítését, minőségének jelentős javulását eredményezi, hanem előreláthatóan kelendő lesz a szocialista országokban és tőkés piacokon is. A tetszetős külsejű, korszerű felépítésű, műszakilag igen megbízható készülékek mikroprocesszor programját ugyanis úgy alakították ki, hogy kisebb módosításokkal többféle szabvány szerint is működtethetők, illetve bármely adóra rákapcsolhatok legyenek. Megfelelő szerkezeti egység beiktatásával a műholdas adások vételére is alkalmasak lesznek. Sorozatgyártásuk a jövő év második felében kezdődik meg, s már 1988-ban 30—35 ezret készítenek belőlük. Egyelőre három típus kerül majd forgalomba: egy mechanikus kezelésű készüléket, valamint annak távszabályozós, illetve a teletext adások vételére alkalmas változatát gyártják majd. Szabálysértők itt is, ott is ilruházi szarkák, hangoskodó garázdák Pontos statisztikák még nem készülhettek a megye- székhely idei szabálysértéseiről, de az már látható, hogy az eddig beérkezett 1050 feljelentésből -melyek a leggyakrabban előforduló ügytípusok. Az esetek 60— 70 százaléka tulajdon elleni szabálysértés, zöme áruházi lopás. A tanácsi előadóknak már ismerős a jegyzőkönyvekben szinte refrénként ismétlődő indokolás: „Fizetés nélkül akart távozni”. A szűkszavú feljegyzésekből tarka árulista készülhetne: csokoládé, illatszer, cipő, szalámi, Diana sósborszesz stb. az életkortól és életviteltől függően. Sajnos, közöttük sok a fiatal, a gyermekkorú. Mint a kereskedelmi, árszabályozási és szolgáltatási szabálysértések alakulása mutatja, a pult másik oldalán is gyakrabban vétenek a szabályok ellen. E téma szó szerint húsbavágó, hiszen a vásárlók megkárosítása, a panaszkönyv szabálytalan vezetése, az árak ellenőrzésének akadályozása, a. bizonylati fegyelem megsértése — mint legtipikusabbak — érzékenyen érintik mindannyiunk zsebét. A családi házépítések növekedésével arányosan több eljárás indult azokkal szemben, akik az építésügyi ható» ság engedélyezéséhez kötött munkát hozzájárulás nélkül kezdték meg. Ilyen, engedély nélküli építkezésért már eddig is száz alkalommal kellett pénzbírságot kiszabni. Szolnokon — hasonlóan más településekhez — tanácsrendelet szabályozza a lakóházak házirendjét. A csend, nyugalom zavarói háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. A rendelet megszegésének formáit nem kell bemutatni annak, aki kialvatlanul megy dolgozni, mert a fölötte lakók végigmulatták az éjszakát, vagy a szomszédból áthallatszó ordibálás miatt nem tud pihenni. Jól körülhatárolhatok a város azon körzetei, ahonnan a panaszok érkeznek; lakótelepek, emeletes házak, ahol pihenni, nyugodtan élni, csak egymáshoz alkalmazkodva, a másikat tiszteletben tartva lehetne. A tanulságok közé tartozik még: annak ellenére, hogy a köztéri italozást — az üzletek előtt, azok környékén lévő közterületen és egyéb nyilvános helyen a szeszesital fogyasztását — már nyolc éve tanácsrendelet tiltja, a feljelentések száma nem csökken. A megbírságoltak többsége — ez már általánosan is igaz — kötelezettségét önként teljesítette és teljesíti. Idén azonban nőtt a részlet- fizetési kedvezményt kérők száma, több a letiltás és behajthatatlanság miatt az elzárás. Sz. Z. A Heves Megyei Népújság szerkesztőségében átadták az első napilapnál használatos elektronikus szerkesztési rendszert. A képen: Kaposi Levente főszerkesztő, Tompos Miklós tervező szerkesztő és Koós József főszerkesztő-helyettes kipróbálja a szövegszerkesztőt (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Lindának — virág helyett Bővült a választék Kedvelt a Planétás A vásárlók kérték, de a korszerű, az egészséges táplálkozás követelményeinek is eleget akart tenni Jászberényben az áfész Lenin téri élelmiszer ABC áruháza, ezért határozta el, hogy a hagyományos és a legújabb hidegkonyhai készítményekből növeli a kínálatot. Tervének megvalósításához megállapodott a Heves Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat egri Planétás ételbárjával, amely vállalta, hogy hetente egyszer (szerdánként) friss hidegkonyhai készítményeket szállít az áruházba. Az első szállítmány után kiderült, hogy az élelmiszerboltban a hűtővit- rinnövelésére is szükség lesz. A Planétás hidegkonyháján készülő termékfélékből csak néhányat rendeltek meg, de így is csak nehezen tudtak helyet szorítani az ínyenc- falatoknak. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy új szolgáltatásával az áfész élelmiszeráruháza nemcsak a választékot bővítette, hanem valós igényeket elégít ki, tehát a vásárlók kívánságát is érdemes figyelembe venni. Linda történetét majd három évvel ezelőtt kopogta először az írógép. „Ez a Linda nem az a Linda, aki olyan határozott karaterúgásokkal, -ütésekkel teszi ártalmatlanná ellenfeleit a tévésorozatban” — kezdődött az írás. Bemutattunk akkor egy lányt, Póta Melindát, aki szereti a jó filmeket, ám nem látja, csupán hallja a műsort. Munkát, munkahelyet keresett 1984 vége óta. Próbálkozott szüleivel együtt jónéhány helyen. Akkor megvolt már a gépírói képesítése, de nem titkolta, inkább telefonközpontba vágyik. Cikkünk megjelenése után nem kellett sokáig várni, több munkahely is jelentkezett. A Vasipari Vállalat ajánlata ígérkezett legjobbnak, úgyhogy Linda hamarosan elhelyezkedett. E sorok írója azóta telefonon többször beszélt a történet szereplőjével. Legutóbb a tavasszal akadt dolgom a Vasiparinál, azóta nem. Úgyhogy Linda névnapján némi izgalommal tárcsáztam. Az ismerős hang örömmel fogadta jókívánságaimat, s fél óra múlva már élőszóban folytatta Linda a három éve kezdett történetet. — Jó két hónap alatt megtanultam a központ kezelését. Nem mondhatom, hogy nagyon nehéz lett volna, de azt sem, hogy könnyű. A kolléga, aki tanított, bizony elég gyorsan mondta. Egyszer aztán egyedül maradtam és megtanultam. Két kolléganőm: Berényi Jánosné — Marika — és Bárány Gyuláné — Giziké — vállalta, hogy segítenek nekem. Ha szólok, lejönnek, kikísérnek, vagy együtt megyünk föl, a büfébe, utána vissza. összebarátkoztunk, szeretnek. Ez nemcsak kettejükre vonatkozik, hanem az egész vállalatra. Megváltozott az életem, amióta itt dolgozom. Emberek között vagyok és ez rengeteget számít. Beszélgetnek, mesélnek, mi van a világban. Megbíznak bennem. A fizetéssel szépen haladok ; kettőezerriégyszázötvennel kezdtem, most háromezer-háromszáznál tartok. Eddig még minden évben kaptam jutalmat, fizetésemelést Ügy érzem, azért mert lelkiismeretesen dolgozom, úgy, hogy mindenki meg legyen elégedve velem. Reggelente negyed hatkor kelek, fél hétre járok. Apu hoz motorral, MZ-vel. Persze csak amíg bírjuk a motorozást, mert mostanában már elég hideg van. Kettő óra ötvenkor végzek, anyu jön értem. Hazafelé általában gyalog megyünk a Vár- konyi térre. Húsz perc, fél óra. Annyi szabad levegő, annyi mozgás kell is, hiszen egész nap csak ülök. Jaj, a telefonviszonyok! Azt hiszem, Szolnokon nagyon jó idegzetűeknek kell lenniük a telefonközpontosoknak! Időközben elvégeztem ám a tanfolyamot is. A Posta szervezte. A vizsgám ötösre sikerült. Az egyik társam, Patai Jánosné segített — ő a Köjálnál telefon- központos. Két példányban jegyzetelt, utána otthon anyuval átírtuk Braille-be. És addig tanultam, addig tanultam amíg, megmaradt a fejemben. Könnyebb lenne a helyzetem, ha tudnék önállóan közlekedni, de hát félek. Megmondom őszintén; félek. Igaz, előbb-utóbb el kell kezdeni. A másik problémám: a társaság hiánya. Megmaradt az a két barátnőm, akikkel Festen együtt jártam iskolába, ök is telefonosok. Mivel én nem tudok közlekedni, ők járnak hozzánk, Szolnokra. Kazettákat, lemezeket vásárolunk. Még mindig zenerajongó vagyok. A vakok itteni szövetségének most nagv tervei vannak. Lehet, hogy kanunk egv klubhelyiséget, ahová összeiárhatunk. Az jó lesz. Talán furcsa, de a hétvégéket nem szeretem. Alig várom hogy jöhessek dolgozni. Igaz, idegesít, ha nem jön vonal, mégis szeretek itt lenni. Mert szükség van rám. Egri Sándor Jegyzetlapok Figyelem Kis figyelmet kérek még, rögtön befejezem — mondta az értekezlet előadója, amikor már az első sorban is, az orra előtt sátortetős házak, virágok keltek életre a jegyzetfüzetekben. A figyelmeztetésre néhányan még hátul is kihúzták magukat, s előrenéztek, az előadói pulpitusra. Nem voltam benne biztos, hogy látlak is... Figyelsz? — kiáltja a korán sötétedő estén a kisiskolás, akit anyja valószínűleg most fogott kézen, mennek együtt haza. És a gyerek mesél, beszél, mondja a nap történéseit. Az anyja csak megy mellette, s a figyelmet kérő hangosabb szóra, mintha ocsúdna gondolataiból. Nem, nem biztos, hogy együtt ment a gyerekkel, bár fogta a kezét... Figyelj! — szól a mester a tanulóra, s újból odahajol a gép fölé, szinte kényszerítve a gyereket, nézze a munkát, tanulja a mestere fogásait. Már megint senki nem hallja, amit mondok — szólal meg zsörtölődve a családi vacsoránál a nagymama. — Nem is tudom, hol jár az eszetek, mintha még mindig a munkahelyen, vagy ki tudja hol időznétek a gondolataitokkal. Figyelj, figyelsz, kis figyelmet még — sokszor elhangzik a szó manapság munkahelyen, családban, baráti körben. Mintha mindenki máshol időzne gondolataival, mintha túlságosan is figyelmetlenek lennénk egymással, fontos é»c- tptréoVió frtrtfoc rí r>l CÍíj inkkal. Nem figyelünk. Illetve másra figyelünk. Az értekezlet résztvevői, az utcán haladó édesanya, a szakmát most tanuló fiatalember, a családi körben élő, mégis magányos öregasszony — nincs korhatár és nincs foglalkozáshoz kötve — a figyelem egyformán lanyha, lanyhuló. Jó pár éve figyelem ezt a jelenséget, s nem mindig találok rá magyarázatot. Inkább csak ráfogom: sok az emberek gondja manapság, jár az eszük a holnapon, a holnaputánon, vagy éppen a lehetőségeik határán, s új lehetőségek kitalálásán. Az is lehet, jól megvannak magukkal, magukban, s nem érdekli őket, mit mond az iskolából hazatérő gyerek, mivel várja őket a családi otthonban a nagymama, — s könnyen elképzelhető, hogy az értekezlet rézst- vevői magukban azon méláznak, hányszor, hányadszor mondják már az előadói pulpitusról ugyanazt. Lehet, kedvtelenség, kiábrándultság is az egymásra figyelés lanyhulásának oka, mint ahogyan lehet fáradtság, az egész napi munka utáni törő- döttség is. Kis figyelmet kérek — mondanám együtt azokkal, akik érzik ezt a lanyhulást, az érdektelenség parányi pillanatait. Érdemes lenne kicsit jobban figyelni, magunkra, munkánkra, családunkra. Biztosan megérné, mert a figyelemért figyelmet kapnánk cserébe. S időnként mindenkinek kell a figyelem. (SJ) Mindennapos dolog: zsúfolt vonaton (buszon, villamoson) gyakran látjuk, amint ifjabb úti társak vidáman locsogva üldögélnek, a korosabbakat pedig ide-oda taszítja a tehetetlenség. Persze utóbbiak állnak ahogy tudnak. Nagy ritkán azután ezt a megszokott rendet fölborítja egy szóvátevő. Sokszor nem is a legudvariasabb formában helyet kér ama fiatalabbaktól az idősebbek számára. Ebből szóváltás támad, amit a többi zötyögve utazó félfüllel. sem hallgat szívesen. Nem ritka, hogy éppen ama fiatalabbak mellé állnak egymás közötti mor- mogásukban: már megint egy okostóni, aki nem hagyja békén szegény gyerekeket. Egyik ismerősöm odáig ment a dologban, hogy elkísérte a néhány fiút az iskoláig és megkereste osztályfőnöküket. Mint elmesélte, ott sem nagyon tudtak vele mit kezdeni, habár udvariasan köszönték a jelzést. Majd beszélnek a fiúk fejével. Valahogy az volt az érzése: hiába jött. Nem kapott igazi elégtételt tanult udvariassága, igazságérzete. Arra számított, hogy helyben leteremtik azokat a fiúkat neveletlenségükért. Másik ismerősöm — teli vagyok ilyen ismerősökkel — méltatlankodott amiatt, hogy csupa mó- csingból álló, ehetetlenül kövér pörköltet tettek az asztalára, s amikor szóvá- tette, leintették. A legfőbb érv az volt, nem is tudja, milyen az igazi pörkölt. Bejegyzésére fél év után jött a válasz: a fölszolgáló helyesen járt el, a pörköltet valóban apróhúsból kell készíteni és punktum. Mit lehet itt csinálni? írjon újabb levelet? ö ugyan nem, sőt, legközelebb a vásárlók könyvét sem kéri el. Minek? Harmadik ismerősöm a nyolcadik emeleten lakik, reggelente negyven-ötven percig folyatj a melegvizes csapot, mire elfogadható hőmérsékletű víz csorog rajta a kádba. Egyszer már szóvátette a lakásszövetkezetnél, mondták is, hogy nyomban utána néznek. Azóta kétszer szólt, de, reggelente negyvenötven percnél hamarabb nem jut melegvízhez. Ügy döntött: korábban kel. Ez az egyszerűbb megoldás, mondja. Jó-jó, rengeteg víz megy így pocsékba, ez igaz, de mit csináljon? Negyedik ismerősöm az esti vásárlásnál lesben áll a pult előtt. Csak akkor lép be a sorbanállók közé, ha látja, hogy friss és sovány gépsonkát tesznek ki. Egyébként viheti haza a kövér, kissé zöldes árut, az istennek sem cserélik ki. Már nem is vitatkozik. Ötödik ismerősömet kinevetik a benzinkútnál, amikor rongyot kér, miután saját maga megtankolt: uram, a kocsiba eressze legközelebb a naftát. Hatodik ismerősöm... hetedik ismerősöm... nyolcadik ismerősöm. Ugye, mindegyikünknek van ilyen ismerőse? Vagy talán éppen mi magunk vagyunk azok? Vajon miért szoktuk meg, hogy a dolgok ne rendjén menjenek? Ügy, ahogyan azoknak menniük kell. Miért szoktunk bele, hogy ne tegyük szóvá, ha nem úgy mennek? Miért nyugszunk bele a semmilyen válaszokba? Nem igaz, hogy nem tudjuk, miként mennek rendjén a dolgok. Tudjuk kárvallott és „károkozó” egyaránt. Utóbbiak fámára tesszük könnyebhé a helyzetet, ha hallgatunk. A dolgok logikája szerint pedig a magunkét nehezebbé. H. Z, Szóvátévők
